Gfv.30256/2018/9 – Kúria

(1)18/

1. (II. 5.) Korm. rend.
2. §

(1)b) 18/

1. (II. 5.) Korm. rend.
2. §

(1)j) A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VII.30.256/2018/

1. A tanács tagjai: . Vezekényi Ursula a tanács elnöke . Bajnok István előadó bíró . Tibold Ágnes bíró A felperes: Az alperes: Az alperes képviselője: Bugya Ügyvédi Iroda ügyintéző: Dr. Bugya József ügyvéd A per tárgya: szerződés részleges érvénytelenségének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Szegedi Ítélőtábla, Pf.II.20.545/2017/
2. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és határozatának száma: Szolnoki Törvényszék, 6.P.21.203/2016/
3. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal érintett rendelkezését hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróság ítéletét e részében is helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 12.700 (tizenkettőezer-hétszáz) másodfokú perköltséget, és 82.700 (nyolcvankettőezer-hétszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2]
4. június 12-én a felperes mint adós és zálogkötelezett és az alperes mint hitelező és zálogjogosult deviza alapú kölcsönszerződést és zálogszerződést kötött. A kölcsönszerződés
5. pont
6. bekezdése többek között az alábbi rendelkezést tartalmazta: „Az Adós tudomásul veszi, hogy a terhére fennálló kölcsön- és járuléktartozás tekintetében a Banknál vezetett számlái, és a Bank vonatkozó bizonylatai alapján készített közjegyzői okiratba foglalt Bank részéről tett nyilatkozatot, vagy közjegyzői ténytanúsítványt elfogadja a terhére fennálló kölcsön- és járuléktartozás közokirati tanúsításaként, továbbá az Adós aláveti magát annak, hogy a terhére fennálló kölcsön- és egyéb járuléktartozás mértékét, esetleges végrehajtási eljárás kezdeményezésének esetére felkérésére a fenti módon közjegyző tanúsítsa." is a Bank A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [3] [4] A felperes módosított keresetében a kölcsönszerződés
7. pontjának fenti kikötése, valamint a zálogszerződés
8. pontjában foglalt kikötés érvénytelenségének megállapítását kérte azok tisztességtelensége miatt a Polgári Törvénykönyvről szóló
9. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 209/A. §

(2)bekezdése, a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/

1. (II.5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet)
2. §

(1)bekezdés a),

1. b)és
2. j)pontjára hivatkozással. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az első- és másodfokú ítélet [5] [6] [7] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Határozatát - a kölcsönszerződés keresettel támadott 4. pontját illetően - azzal indokolta, hogy az nem ütközik a Korm. rendelet 1. §

(1)bekezdés

1. b)és
2. j)pontjába, mert a támadott kikötés nem az alperes szerződésszerű teljesítésének megállapítására vonatkozik, és a bizonyítási terhet sem változtatja meg a fogyasztó hátrányára. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította a kölcsönszerződés keresettel támadott 4. pont 1. bekezdés - [2] pontban idézett rendelkezéseinek - az érvénytelenségét, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság megítélése szerint - az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben - a felülvizsgálati eljárás tárgyát képező szerződéses kikötés a Korm. rendelet 1.§

(1)bekezdés

1. b)és
2. j)pontja alapján is tisztességtelennek minősül. Kifejtette, a támadott kikötés egyoldalú hatalmasságot biztosít az alperesnek a tekintetben, hogy meghatározza, áll-e fenn tartozása a felperesnek, és mennyi. Emiatt tisztességtelen a kikötés, mert annak alapján a fogyasztó mindenkori tartozását az alperes egyoldalú közlése alapján a közjegyző által kiállított közokirat tanúsítja, illetve aszerint az adós a szerződéskötéskor előre elismeri, hogy a jövőben bármikor fennálló tartozása az alperes saját nyilvántartása alapján megállapítható összeggel azonos. A vitatott kikötés emellett a fogyasztó hátrányára változtatja meg a bizonyítási terhet is, mert az alperest mentesíti az elszámolás végeredménye helyességének igazolása alól. A kérdéses kikötés lényegében az adós „biankó" tartozáselismerő nyilatkozatát rögzíti. A fentiek miatt a támadott szerződési feltétel tisztességtelen, mert a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó hátrányára. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [8] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet elsőfokú ítéletet megváltoztató rendelkezésének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú, a keresetet teljes egészében elutasító ítélet helybenhagyását kérte. [9] Állította, a jogerős ítélet sérti az rPtk. 209. §-át, a 209/A.§-át, a Korm. rendelet 1.§

(1)bekezdés

1. b)és
2. j)pontját, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 164. §-át és 369. §-át, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 41. §-át. [10] Kifejtette, hogy a Vht. 21. §-a, illetve a hatályos 23/C. §-a, a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban Közjegyzői tv.) 112. §-a, 136. §

(1)bekezdés

1. e)és
2. g)pontjai, illetve 142. §-a alapján a közjegyző a közjegyzői okiratba foglalt kétoldalú szerződést vagy egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot látja el végrehajtási záradékkal a jogszabályban előírt feltételek fennállása esetén, ami jelen ügyben a közjegyzői okiratba foglalt kétoldalú kölcsönszerződést jelenti. Szükséges ezen felül a záradék kibocsátásához az a további feltétel is, ami tipikusan a hitelezői felmondás megtörténtét jelenti. Az adós a perben vizsgált szerződéses feltétellel a felmondásról szóló közjegyzői tanúsítvány felvételét, a közjegyzői eljárás alkalmazását, a tanúsítás formáját fogadta el, nem tett elismerést „bianco összegszerűségre". [11] Hangsúlyozta, hogy az adós nincs elzárva sem a közjegyzői okiratba foglalt kétoldalú okirat záradékolása, sem a közvetlen végrehajtás elrendelése esetén a vitatástól. A perben vizsgált rendelkezés nem változtat a bizonyítás szabályainak alakulásán, eredményeként az alperes nem mentesül valamely - a felpereshez telepített körülmény bizonyítása alól. A közvetlen végrehajtás elrendelése jogszabályon alapuló lehetőség, illetve hogy mind a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 369. § a)-
3. b)pontjai szerint a végrehajtás megszüntetésére, korlátozására indított perben, mind a Vht. 41. §-a keretében végrehajtás megszüntetése esetén az általános szabályok szerint alakul a bizonyítás kötelezettsége, azon a perbeli kikötés nem eredményez változást. [12] Állította, hogy a keresettel támadott szerződéses feltétel az adós részéről az rPtk. 242. §-a szerint nem tartalmaz tartozáselismerő nyilatkozatot. [13] A Kormányrendelet 1. §

(1)bekezdés b) pontjában írt tisztességtelenségi feltétellel összefüggésben rámutatott, hogy a jogszabály nem az adós teljesítése szerződésszerűségének megállapítására, hanem a fogyasztóval szerződő másik fél saját teljesítése szerződésszerűsége megállapítására tartalmaz rendelkezést, amellyel azonosítható tartalma a vizsgált kikötésnek nincs. A felek szerződése a hivatkozott pontban teljesítéssel kapcsolatos kérdéskört nem szabályoz. [14] A felülvizsgálati kérelem benyújtásakor még jogi képviselővel rendelkező felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását, illetve az eljárás felfüggesztését kérte az Európai Unió Bírósága (a továbbiakba: EU Bíróság) előtt C483 /16., C-51/17., C-126/

1. és C-34/
2. szám alatt folyamatban lévő előzetes döntéshozatali eljárások befejezéséig. A Kúria döntése és jogi indokai [15] A Kúria a felperes felülvizsgálati ellenkérelmében írtak alapján először azt vizsgálta, hogy indokolt-e a felülvizsgálati eljárás felfüggesztése a felperes által hivatkozott előzetes döntéshozatali eljárások befejezéséig. A Kúria megállapította, azon túlmenően, hogy a felperes nem jelölte meg, hogy a C-483/16., C-51/
3. és C126/
4. számú előzetes döntéshozatali eljárások mennyiben és milyen okból képeznék a jelen per eldöntésének előkérdését, és adnának alapot az rPp.
5. §

(2)bekezdése alapján a felfüggesztésre, a C126/

1. számú eljárás még a felperes felülvizsgálati ellenkérelmének előterjesztését megelőzően, a másik kettő pedig időközben befejeződött, így felfüggesztés alapját nem képezhetik. [16] A C-34/
2. számon folyó előzetes döntéshozatali eljárás tekintetében a Kúria álláspontja a következő: Az rPp.
3. §

(2)bekezdése akkor teszi lehetővé - de nem kötelezővé - a tárgyalás felfüggesztését, ha az EU Bíróság határozata az érdemi döntésre kihat. A Kúria megítélése szerint a jelen per tárgyát képező szerződéses rendelkezés tisztességtelenségének megítélésére az EU Bíróság hivatkozott eljárása előreláthatólag nem hathat ki, mivel a perben felmerült jogkérdés a vitatott szerződéses rendelkezés értelmezésével dönthető el az rPtk. 207. §

(2)bekezdése alapján. [17] A Kúria utal e körben az EU Bíróság C-72/

1. és C-197/
2. sz., X kontra T. A. van Dijk egyesített ügyekben
3. szeptember 19-én hozott ítéletében kifejtettekre, amely szerint az Európai Unió működéséről szóló szerződés
4. cikk harmadik bekezdését akként kell értelmezni, hogy a végső fokon eljáró nemzeti bíróság nem köteles a Bírósághoz fordulni pusztán amiatt, hogy az előtte folyamatban lévőhöz hasonló ügyben és pontosan ugyanabban a kérdéskörben valamely alsóbb szintű nemzeti bíróság előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjesztett a Bíróság elé, és nem is köteles megvárni az e kérdésre adott választ (
5. pont). A Kúria mindezekre figyelemmel a felperes eljárás felfüggesztése iránti kérelmét elutasította. [18] A Kúria a jogerős ítéletet az rPp.
6. §

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és megállapította, az a hivatkozott indokok alapján jogszabálysértő. [19] A Kúria az EBH 2018.G.

1. számon közzétett gazdasági elvi határozatában kifejtetteket változatlanul, minden részletében irányadónak tekinti. Az adott ügyben a perbelivel tartalmilag, a lényegét tekintve megegyező szerződéses rendelkezés tekintetében akként foglalt állást, hogy az a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára nem fordítja meg. Rámutatott, az a szerződéses rendelkezés, amely szerint a pénzügyi intézmény a saját nyilvántartásai alapulvételével jogosult a fogyasztói tartozások kimutatására, és a szerződő felek az e kimutatás alapján készült, közokiratba foglalt ténytanúsítványt tekintik irányadónak, nem minősül joghatályos tartozáselismerő nyilatkozatnak, ezért a bizonyítási terhet a fogyasztó számára hátrányosan nem változtatja meg, és nem korlátozza a fogyasztó jogszabályon alapuló igényérvényesítési lehetőségét sem. Döntésének jogi indokolásában hangsúlyosan hivatkozott az rPtk.
2. §-ában, a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló
3. évi CXII. tv.
4. §-ában, a Vht.
5. §-ában, a közjegyzőkről szóló
6. évi XLI. törvény
7. §

(1)bekezdésében, illetve a Korm. rendelet 1. §

(1)bek.

1. i)és
2. j)pontjaiban írtakra. Az itt kifejtett jogi álláspontot a BH2018.146. számon közzétett döntésében további érvekkel egészítette ki. Mindezekre tekintettel a Kúria úgy ítélte, hogy a perbeli szerződéses rendelkezés a bizonyítási terhet nem fordította meg. [20] A jogerős ítélet a perbeli szerződéses rendelkezést a Korm. rendelet 1. §

(1)bekezdésének

1. b)pontjába ütközően is tisztességtelennek találta, mert az kizárólagosan az alperest jogosítja fel a felperes teljesítése szerződésszerűségének megítélésére. A Kúria az előző pontban hivatkozott BH2018.146. számon közzétett határozatában már ebben a kérdésben is állást foglalt, amelyet az ott kifejtett indokokra utalással jelen ügyben is fenntart. Annak lényege szerint az a kikötés tisztességtelen, amely a fogyasztóval szerződő felet arra jogosítja fel, hogy maga állapítsa meg a saját teljesítése megfelelőségét. A keresettel támadott szerződéses rendelkezés azonban nem tartalmaz az alperest a megjelölt körben megillető egyoldalú jogosítványt, nem érinti (nem vonja
2. el)a felperes kötelmi jogát arra, hogy az alperes szolgáltatásának megfelelőségét megítélje és minősítse (rPtk. 283. §), így a kölcsönszerződés 4. pontja felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezésének tisztességtelensége ezen a címen sem állapítható meg. [21] A Kúria a hivatkozott a BH2018.146. számon közzétett határozatában azt is kifejtette, hogy a perbelihez hasonló tartalmú szerződéses rendelkezés a felperes jogi helyzetét nem érinti, azt nem teszi hátrányosabbá. A szerződéses kikötés tisztességtelensége megállapításának az rPtk. 209. §

(1)bekezdésében írt feltétele erre figyelemmel nem valósult meg, mivel az alperes a feleknek a szerződésből erdő jogait és kötelezettségeit nem határozta meg a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a fogyasztó hátrányára. [22] A kifejtettek értelmében az ítélőtábla az rPtk. 209.§

(1)bekezdése, illetve a Korm. rendelet 1.§

(1)bekezdés

1. b)és
2. j)pontjának téves alkalmazásával állapította meg, hogy a perbeli kölcsönszerződés 4. pontjának rendelkezései tisztességtelenek. [23] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését az rPp. 275. §

(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet e részében is helybenhagyta. Záró rész [24] A Kúria döntése alapján az első-, másodfokú és a felülvizsgálati eljárásban is pervesztes felperes - az elsőfokú ítéletben foglalt perköltségen felül - az rPp. 270. §

(1)bekezdése szerint irányadó 78. §

(1)bekezdése alapján köteles az alperes - 32/

1. (VIII. 22.) IM rendelet
2. §

(3),

(5)és

(6)bekezdései alapján megállapított - ügyvédi munkadíjból és az általa lerótt 70.000 Ft felülvizsgálati eljárási illetékből álló másodfokú és felülvizsgálati eljárásban felmerült költségei megfizetésére. [25] Az ítélet ellen a felülvizsgálatot az rPp. 271. §

(1)bekezdés e) pontja zárja ki. [26] A Kúria a döntését tárgyláson hozta meg. Budapest,

1. április
2. . Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Bajnok István sk. előadó bíró, Dr. Tibold Ágnes sk. bíró