Bfv.8/2019/6 – Kúria

(2)d),

(1)b), ba) pontjára alapított felülvizsgálat alaptalan. KÚRIA Bfv.I.8/2019/

1. szám A Kúria Budapesten, a
2. év tanácsülésen meghozta a következő április
3. napján megtartott v é g z é s t: A testi sértés bűntette miatt folyamatban volt büntetőügyben a II. rendű terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Szolnoki Törvényszék 8.Fk.684/2018/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítványozó, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A Szolnoki Törvényszék a
5. október
6. napján kihirdetett 8.Fk.684/2018/
7. számú ítéletében II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett testi sértés bűntettében [Btk.
8. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés,

(8)bekezdés I. fordulat]. Ezért három év két hónap szabadságvesztésre és négy év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani; rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, a bűnjelekről, valamint a bűnügyi költségről. Az előkészítő ülésen meghozott jogerős ügydöntő határozat ellen a II. rendű terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a törvényes ok megjelölése nélkül, tartalma szerint a Be. 649. §

(1)bekezdés

1. b)pont
2. ba)alpontja és a

(2)bekezdés d) pontja szerinti okból. Abban kifejtette, hogy a vele szemben kiszabott szabadságvesztés tartama törvénysértő, mivel az ügyet előkészítő ülésen, „ügyészi kiegyezés" alapján bírálták el, és az ilyen esetben kiszabható szabadságvesztés nem haladhatja meg a három évet. Emellett álláspontja szerint nem felel meg a valóságnak, hogy a sértett sérülései közvetlen életveszélyt okoztak, mivel a helyszínen az eszméletét sem vesztette el, a bántalmazás

1. március 15-én 16.30 óra körül történt, ugyanakkor a sérüléseket 23 óra körüli időpontban látták el, és az orvosszakértő erre az orvosi beavatkozásra tekintettel vélte a sérüléseket közvetlen életveszélyt okozóknak; emellett a sértettet három nap után a kórházból haza is engedték. Megítélése szerint az igazságügyi orvosszakértői vélemény számos kérdésre nem adott kielégítő választ, ezért azt kérte, hogy a Kúria rendeljen ki új igazságügyi orvosszakértőt és ezután szabjon ki a törvénynek megfelelő büntetést. Utalt arra is, hogy a sértett egy korábbi időpontban őt megütötte, az ítéleti tényállás szerinti cselekmény e haragos viszony következménye. A Legfőbb Ügyészség kizártnak tartotta. a felülvizsgálati indítványt a törvényben Arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróság nem vétett az előkészítő ülésen a Be.
2. §

(2)bekezdése szerinti eljárási szabálysértést, így eljárási okból nincs helye felülvizsgálatnak, és nincs helye felülvizsgálatnak a Be. 649. §

(1)bekezdés

1. b)pont
2. ba)alpontja alapján sem, mivel a minősítés törvényes és nem sérültek a büntető anyagi jog szabályai sem. Utalt arra is, hogy bár a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó, az a felülvizsgálati indítványban nem is támadható, II. rendű terhelt annak kétségbe vonásával, hogy a bántalmazással összefüggésben a sértett életveszélyes sérülést szenvedett, a terhére rótt testi épség elleni cselekmény súlyosabb - életveszélyt okozó testi sértés bűntetteként történő - minősítését sérelmezve valójában a jogerős ügydöntő határozat tényállását támadta. Megítélése szerint a terheltnek a bíróság eljárásával kapcsolatos kifogásai jogi tévedésen alapulnak; a terhelt ugyanis az 1998. évi XIX. törvénynek (régi Be.) a tárgyalásról lemondás kapcsán irányadó szabályaira utalt. A hatályos Be. azonban ezt a jogintézményt nem ismeri, a terhelttel szemben a bíróság a határozatát az előkészítő ülésen hozta meg, mivel beismerő nyilatkozatát elfogadta, és erre tekintettel tett a Be. 502. §

(1)bekezdése alapján a büntetés kiszabására irányuló indítványt az ügyész; az nem lehetett egyezkedés tárgya, emellett a bíróság nem is szabott ki hátrányosabb büntetést, mint amelyet az ügyész indítványozott. Álláspontja szerint akkor sem lenne helye felülvizsgálatnak, ha a bíróság az ügyészi indítványnál súlyosabb büntetést szabott volna ki, ez az eljárási szabálysértés ugyanis nem szerepel a felülvizsgálatot lehetővé tevő, a Be. 649. §

(2)bekezdés a)-b) pontjaiban felsorolt okok között. Emellett álláspontja szerint ez nem jelentene anyagi jogi szabálysértést sem, mivel a Btk. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amelyet ezzel megsértene a bíróság. Miután eljárási szabálysértést nem észlelt, és a terhelt cselekményének minősítését és az annak alapján kiszabott büntetést is törvényesnek találta, arra tett indítványt, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványt utasítsa el (Fk.Bf.63/2019.). A terhelt a Legfőbb Ügyészség indítványára tett észrevételeiben fenntartotta az általa már az indítványában kifejtetteket. A felülvizsgálati indítvány részben kizárt, részben nem alapos. A Kúria a felülvizsgálati indítvány elbírálására a Be. 660. §

(1)bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki, melyen a megtámadott határozatokat a felülvizsgálati indítványban meghatározott okok alapján bírálta felül; emellett vizsgálta a Be. 659. §

(6)bekezdése szerinti, az indítványozó által nem hivatkozott esetleges eljárási szabálysértéseket, ilyet azonban nem észlelt. A Be. 659. §

(1)bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó, a bizonyítékok eltérő értékelésének, eltérő következtetés levonásának, bizonyításnak, illetve ilyen célból az ítélet hatályon kívül helyezésének nincs helye. Erre figyelemmel a Kúria a megállapított tényálláshoz még annak esetleges megalapozatlansága esetén is kötve van és a felülvizsgálat során a vitatott jogkérdések kizárólag az alapeljárásban megállapított tényállás alapján bírálhatók el. Az elsőfokú bíróság az ítéleti tényállásban rögzítette, hogy a sértettnél a bal oldali falcsont corona varrat mögötti benyomatos törése, a jobb oldali homlokcsont benyomatos törése - tekintettel a koponyaüreg megnyílására -, valamint a jobb oldali homloklebeny vérzéses zúzódása a lágyagyburki vérzéssel közvetlen életveszéllyel járó sérülések voltak, és az idejében érkező szakszerű orvosi ellátás elmaradása esetén a bekövetkezett sérülések akár halálos kimenetellel is járhattak volna (elsőfokú ítélet 5. oldal 3. bekezdés). Miután a terhelt akkor, amikor arra hivatkozott, hogy tévesen minősítette a cselekményét a bíróság, mert a sértett sérülései nem voltak életveszélyesek, és kétségbe vonta az orvosszakértői véleményben kifejtetteket, azt hiányosnak is állítva, a törvényi tilalom ellenére a bizonyítékokon keresztül tényelegesen a bíróság bizonyíték-értékelő tevékenységét, és ezen keresztül a tényállást támadta. A Kúria ezért a felülvizsgálati indítványnak a bizonyítékok mikénti mérlegelését támadó részével nem foglalkozhatott. A Be. 649. §

(2)bekezdés d) pontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatát a 608. §

(1)bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg. A Szolnoki Törvényszék a II. rendű terhelttel szemben a

1. október
2. napján tartott előkészítő ülésen hozott ítéletet. Erre tekintettel eljárásában a
3. július
4. napján hatályba lépett
5. évi XC. törvény (Be.)
6. §-ára tekintettel a LXXVI. Fejezet rendelkezéseit (Be. 499-
7. §) alkalmazta. A Be.
8. §

(1)bekezdése szerint akkor, ha az előkészítő ülésen a vádlott a bűnösségét beismeri és a beismeréssel érintett körben a tárgyaláshoz való jogáról lemond, a bíróság e tény, az eljárás ügyiratai, valamint a vádlott kihallgatása alapján vizsgálja meg, hogy a vádlott bűnösségét beismerő nyilatkozatát elfogadja-e. Ha a beismerő nyilatkozat elfogadásának a hivatkozott törvényhely

(2)bekezdése szerinti feltételei fennállnak, a bíróság a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatát végzésével elfogadja, és ha nem látja akadályát az ügy előkészítő ülésen való elintézésének, a vádlottat a büntetéskiszabási körülményekre is kihallgatja, majd ítéletet hoz [Be. 504. §

(3),

(4)és

(6)bekezdés]. A Szolnoki Törvényszéken az ügyben

1. október
2. napján tartott előkészítő ülésen az ügyész a vádat alátámasztó bizonyítékok megjelölését követően indítványt tett a terheltekkel szemben kiszabandó büntetés, illetve alkalmazandó intézkedés nemére és mértékére arra az esetre, ha a terheltek bűnösségüket a vádirattal egyezően beismerik; II. rendű terhelttel szemben három év két hónap börtönbüntetés kiszabását indítványozta. Az eljáró tanács elnöke az általános szabályok szerinti terhelti figyelmeztetésen túlmenően a II. rendű terheltet - akinek védője jelen volt - figyelmeztette a Be.
3. §

(2)bekezdésében foglaltakra, részletesen tájékoztatta a bűnösség beismerése esetén követendő eljárásról, így arról is, hogy amennyiben bűnösségét elismeri és tárgyaláshoz való jogáról lemond, a bíróság a vádirati tényállás megalapozottságát és a bűnösség kérdését nem vizsgálja. A kioktatás után a II. rendű terhelt úgy nyilatkozott, hogy a tárgyaláshoz való jogáról lemond, bűnösségét elismeri, emellett védője is kérte a beismerő nyilatkozat elfogadását (

1. sorszámú jegyzőkönyv
2. oldala). Ezért a bíróság a terhelt bűnösségét beismerő nyilatkozatát a 23/II. sorszámú végzésével elfogadta, majd ítéletet hozott, melyet az ügyész is, valamint a II. rendű terhelt és védője is tudomásul vett. Ezért a törvényszék megállapította, hogy az ítélet - e terheltre nézve -
3. október
4. napján jogerőre emelkedett. A bíróság akkor, ha a Be. LXXVI. Fejezete szerint jár el, és a bűnösséget kimondó ítéletét a bűnösség beismerésére, a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadására, valamint az eljárás ügyirataira alapítja, a Be.
5. §

(1)és

(2)bekezdésére figyelemmel nem szabhat ki hátrányosabb büntetést, illetve nem alkalmazhat hátrányosabb intézkedést, mint amelyet a vádirat, illetve az ügyésznek a Be. 502. §

(1)bekezdése alapján előterjesztett indítványa tartalmaz. Ahogy azt a Legfőbb Ügyészség indítványa is tartalmazza, ezt a szabályt az eljárt bíróság az ügyészi indítványnak megfelelő nemű és mértékű büntetés kiszabásával maradéktalanul betartotta, így ezt az eljárási szabályt nem sértette meg. Megjegyzi a Kúria, hogy akkor sem lenne helye felülvizsgálatnak, ha e szabály megsértésével valóban hátrányosabb büntetést szabott volna ki a bíróság az ügyész által indítványozottnál. Ennek a szabálynak a megsértése ugyanis nem szerepel a Be. 608. §

(1)bekezdésében felsorolt, egyben a 649. §

(2)bekezdés d) pontjára tekintettel a felülvizsgálatot is megalapozó, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések között. A terhelt indítványában arra hivatkozott, hogy a törvényi előírásokat megsértve szabott ki vele szemben a bíróság három évet meghaladó tartamú szabadságvesztést. A Be. 649. §

(1)bekezdés

1. b)pont
2. ba)és
3. bb)alpontjai szerint abban az esetben van helye felülvizsgálatnak, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályainak megsértésével törvénysértő büntetést szabott ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmazott. A Btk. 2018. június 30. napjáig hatályban volt 83. §

(2)bekezdése valóban rendelkezett tárgyalásról lemondás esetén a kiszabható szabadságvesztés legmagasabb mértékéről. Ez a rendelkezés, illetve a régi Be. XXVI. Fejezetében szabályozott tárgyalásról lemondás szabályai azonban

1. július
2. napjától már nincsenek hatályban; a hatályos Be., valamint Btk. ezt a jogintézményt nem tartalmazza, ezért nem helytálló az a terhelti érvelés sem, amely erre alapozva a szabadságvesztés vele szemben kiszabható mértékének felső határára vonatkozott. A Btk.
3. §

(1)bekezdése szerint a Be. XCIX. Fejezete szerinti eljárásban az egyezség jóváhagyása esetén a büntetés kiszabásakor a 82. §

(2)bekezdésében meghatározott enyhébb büntetési tételek alsó határát kell alapul venni. A Be. XCIX. Fejezetében szabályozott, az egyezség esetére irányadó külön eljárás szabályai és így a Btk. ezen rendelkezése azonban a terhelttel szemben nem voltak alkalmazhatóak, mivel a vádemelésre vele szemben nem a Be. 424. §

(1)bekezdése alapján - azaz az ügyészség és a terhelt között a vádemelés előtt megkötött egyezségre tekintettel - került sor; az egyezség esetén folyó eljárás szabályai nem azonosak az előkészítő ülésen a bűnösség beismerése esetén folyó eljárás szabályaival. Emellett a kiszabott büntetés még a külön eljárásban sem sértette volna meg a Btk. idézett rendelkezését, mivel az csak a büntetési tétel alsó határára nézve tartalmaz rendelkezést. Miután nem sértett anyagi jogi szabályt az eljárt bíróság a cselekmény törvényes minősítésére tekintettel kiszabott börtönbüntetés mértékének megállapításakor, a büntetést sérelmező részében a terhelti indítvány alaptalan. A fentiekre figyelemmel a Kúria a felülvizsgálati indítványt részben kizártnak, részben alaptalannak találta, ezért a megtámadott határozatot II. rendű terheltre vonatkozóan a Be. 662. §

(1)bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta. A Kúria végzése ellen a fellebbezés kizárt, felülvizsgálatot pedig a Be. 650. §

(1)bekezdés b) pontja kizárja. Az ismételt indítvány benyújtásával összefüggő tájékoztatás a Be. 652. §

(6)és

(7)bekezdésén alapul azzal, hogy ez esetben a Kúria az indítványt a Be. 656. §

(4)bekezdése alapján érdemi indokolás nélkül elutasíthatja. Budapest,

1. április
2. Dr. Mészár Róza s. k. a tanács elnöke, Dr. Domonyai Alexa s. k. előadó bíró, Dr. Soós László s. k. bíró A kiadmány hiteléül: Mátyás Gyöngyi bíróság ügyintéző