A határozat elvi tartalma: Nem elegendő a fizetés végett történő bemutatáskor a váltó fizikai birtoklása, ha a váltóadós nem tesz eleget a váltóban vállalt kötelezettségének, úgy a váltóban megtestesü
rögzítette, abból érdemben
vonta le azt a jogi következtetést, hogy a viszontkereset azért alaptalan, mert az alperes a váltón alapuló követelés érvényesítésére nem jogosult. Az ítéletet helyes indokaira hivatkozással hagyta helyben e körben. [10] Kiemelte, a Ptk.-nak a 2017. január 1-jét megelőzően - a váltó kiállításának időpontjában hatályos rendelkezései szerint alkalmazott Vár. 43, 47-48. cikkei (
az
- évi
- számú tvr. I. számú mellékletében szereplő nemzetközi egyezmény közzétételéről szóló Vár. szabályai szerint: §-ai) alapján
látta az elsőfokú bíróság, hogy a viszontkereset körében elsődlegesen azt kellett vizsgálni, az alperes váltóbirtokosnak minősül-e. [11] A Ptk.-nak az értékpapírokra vonatkozó rendelkezéseit a
- évi LXXVII. törvény módosította, a módosított szabályokat pedig a törvény
- §-a értelmében a hatályba lépését követően keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint megtett jognyilatkozatokra kell alkalmazni, mégpedig a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény hatályba lépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló
- évi CLXXVII. törvényben (a továbbiakban Ptké.) meghatározott átmeneti rendelkezésekre figyelemmel. A Ptké.
- §-a szerint a Ptk. hatályba lépése előtt kibocsátott értékpapírokra a Ptk. hatályba lépését követően is a Ptk. hatályba lépése előtt hatályos jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni. Az idézett rendelkezések együttes értelmezéséből az következik, a
- január
- napja előtt kibocsátott értékpapírokra - így a perbeli váltóra - a Ptk.
- január
- napja előtt hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni. [12] Az alperes elismerte, hogy a váltót ténylegesen nem tartja hatalmában, ezért a Ptk. 5:
- §
(1)bekezdése szerint birtokosnak nem minősül, hivatkozott azonban arra, hogy jogilag a Ptk. 5:1. §
(3)bekezdése, illetve 5:4. §
(2)bekezdése szerint birtokosnak kell tekinteni. [13] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a dolog Ptk.-beli fogalmának megfelelő alkalmazása körében a váltóra vonatkozó speciális rendelkezések alapján kell elbírálni, hogy a váltón alapuló igény érvényesítésére a váltót tényleges hatalomban tartó személyen kívül a Ptk. szerinti „jogilag" birtokosnak minősülő személy is jogosult-e, ez utóbbi személy a váltóból eredő követelés érvényesítése szempontjából birtokosnak minősül-e. [14] Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a váltókövetelés érvényesítése szempontjából birtokosnak mind a Vár, mind a Ptk. rendelkezései értelmében csak a váltót fizikailag birtokló, azaz a váltót a Ptk. 5:1. §
(1)bekezdése szerint ténylegesen hatalmában tartó személy minősül. Ez következik a Vár. hivatkozott rendelkezéseiből, de különösen a Vár. 33-38. cikkeiben (
§-aiban) foglaltakból, melyek értelmében a különböző esedékességű váltókat fizetés végett be kell mutatni. Bemutatni azonban csak a ténylegesen birtokban tartott váltót lehet, ez következik a Vár. 16. cikkéből (
§-ából) is, amely kifejezett és külön rendelkezést tartalmaz arra az esetre, ha a váltó valakinek a birtokából bármi módon elvész, és ez következik a Vár. 67-68. cikkéből (
§-ából) is, mely az eredeti váltó tényleges birtokban tartásának hiánya esetére tartalmaz rendelkezést. A tényleges hatalomban tartás szükséges a megtérítési igény érvényesítéséhez is. [15] Nem következik más jogértelmezés a Ptk.-nak az értékpapírokra vonatkozó általános rendelkezéseiből sem, az értékpapír ugyanis a Ptk. értelmében is magának a jognak a megtestesítője. A jog érvényesítéséhez minden papír alapú értékpapír esetén szükséges annak bemutatása, hiszen ez esetben a jog az okirat mint dolog által testesül meg. [16] A váltó, mint értékpapír szempontjából birtokosnak csak a váltót ténylegesen hatalmában tartó, a Ptk. 5:1. §
(1)bekezdése szerinti birtokos minősül. Az alperes nem váltóbirtokos,
utasította el ezért az elsőfokú bíróság a viszontkeresetet. [17]találta az alperes hivatkozását arra is, hogy a váltóra írt tartozáselismerés bizonyítja a váltókövetelést. Az alperesnek ugyanis nem a váltókövetelés fennállását kellett bizonyítania, a viszontkereset elutasításának nem a követelés bizonyítottságának hiánya az oka, hanem a váltó birtoklásának hiánya. [18] Nem hivatkozhat a másodfokú eljárásban arra sem, hogy a felperes tartozása a váltóra vezetett tartozáselismerés alapján is fennáll, mert ez a kereset ténybeli és jogi alapjának megváltoztatását jelentené, mely a másodfokú eljárásban a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (rPp.) 247. §
(1)bekezdése értelmében meg nem engedett keresetváltoztatásnak minősülne. Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [19] Az alperes felülvizsgálati kérelmében kérte - tartalma szerint - a jogerős ítélet viszontkeresetet elutasító rendelkezésének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a viszontkeresetnek megfelelően a felperes fizetésre kötelezését. [20] Állította a Ptk. 5:1. §
(3)bekezdésének és 5:4. §
(2)bekezdésének, a
- évi LXXVII. törvény
- § b) pontjának, valamint az rPp.
- §
(5)bekezdésének a megsértését. [21] A felülvizsgálati kérelem indoklásában elsőként kiemelte, hogy a Vár. nem határozza meg a „birtok, birtokos" fogalmakat, ezért a belső anyagi jog alapján kell meghatározni a fogalmak tartalmát. Ebből következően a váltó kiállításakor, 2015-ben hatályos Ptk. rendelkezései irányadók a váltóra. [22] Állította, hogy a váltó az alperes tulajdona. Nem hagyott fel a váltó birtokával, a bank tisztviselője a váltót jogellenesen tartotta vissza, mivel később a nyomozóhatóság lefoglalta a váltót. A lefoglalás következtében az alperes a tényleges hatalom gyakorlásában időlegesen akadályozva van, azonban a Ptk. szabályozása tükrében az alperes továbbra is a váltó birtokosa. Álláspontja szerint nincs olyan jogszabály, amely szerint az eredeti váltót szabályszerűen bemutató alperes a későbbi bírósági eljárásban ne lenne a váltó birtokosának tekintendő a váltó időközben történt lefoglalása miatt. [23] Tévesnek állította a jogerős ítélet által a váltókövetelés érvényesítése és a váltóbirtokos fogalmának szűkített definíciója között teremtett kapcsolatot. A váltó birtoklására vonatkozó szűkítő, kizárólag a fizikai birtokot elismerő megállapításának szerinte nincs alapja. [24] A Vár. 43. §-a és 48. §
(1)bekezdése alapján megtérítési igényt érvényesít, s itt a Vár. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint a megtérítési igény érvényesítéséhez az eredeti váltót újból be kellene mutatnia a kötelezettnek. [25] Az, hogy az alperes ki tudná-e adni a felperesnek az eredeti váltót fizetés esetén, egyáltalán nem a követelés érvényesíthetősége körébe tartozik (Vár.
- §) A felperes nem kérte a váltó kiadását, és kérelem hiányában ilyen rendelkezést nem is hozhat a bíróság. A fizetéssel a váltókötelem egyébként is megszűnne, ezért indiferenssé válna és szükségtelen lenne ilyen ítéleti rendelkezés. [26] Álláspontja szerint a megtérítési igény bíróság előtti érvényesítésével a váltó-jogviszonynak egy olyan szakasza kezdődik, amelynek az eljárási szabályait már az rPp. és nem a Vár. határozza meg. Egyik jogszabály sem tartalmaz olyan rendelkezést, mely szerint a váltójogviszonyból eredő megtérítési igény bíróság előtti érvényesítésének feltétele a váltónak a jogosult általi fizikai kézbentartása. Utalt a BH2000.
- számú eseti döntésben kifejtettekre is. [27] Állította, hogy a váltó érvényesítésekor hatályos Ptk. szövegét kellett volna figyelembe venni a
- évi LXXVII. törvény
- § b) pontja alapján. A váltó elfogadás végett történő bemutatása és a követelés perbeli érvényesítése ugyanis e szabály alkalmazása során általa tett jognyilatkozatoknak minősülnek. Miután ezekre már
- január 1-jét követően került sor, rájuk az új szabályozás az irányadó. A Ptk. 6:
- §
(1)bekezdésének módosított szövege pedig nem tartalmazza „a követelés bizonyítása" fordulatot, ezért a korábbi rendelkezéshez kapcsolódó bírósági gyakorlat nem tartható fenn. [28] Jogszabálysértőnek állította a jogerős ítélet indokolásának azt a megállapítását, mely szerint a másodfokú eljárásban azért nem hivatkozhatott a tartozáselismerésre, mert ez a viszontkereset ténybeli és jogi alapjának megváltoztatását jelentette volna. Előadta, hogy a felperes csatolta a váltó másolatát, amelyen található a tartozáselismerés, tehát a kereset hivatkozik a tartozáselismerésre. A kereset vitatja a tartozáselismerés létrejöttét, az elsőfokú eljárás iratainak része tehát, és a felek tettek arra nyilatkozatot is. A tartozáselismerésre történő hivatkozás nem valósított meg ezért viszontkereset-változtatást. [29] A felperes részletes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását. A Kúria döntése és jogi indokai [30] A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül az rPp. 275. §
(2)bekezdése alapján. [31] A felülvizsgálati eljárásban eldöntendő jogkérdés az volt, helytállóan állapította-e meg a jogerős ítélet, hogy a váltóperben a váltó alapján keresetet (viszontkeresetet) érvényesítő félnek a váltót a per tartama alatt fizikailag is birtokolnia kell. [32] A Kúria szerint a jogerős ítéletben kifejtett álláspontot mind a Ptk., mind a vele egybehangzó Vár. szabályok alátámasztják. [33] Az alperes - hivatkozva a Ptk. 5:1. §
(3)bekezdésére és az 5:4.§
(2)bekezdésére - azt állította, hogy a polgári jog szabályai szerint birtokosnak tekintendő, mert nem vitatottan a kiállított váltó forgatmányosa. Véleménye szerint a váltó banknál történő bemutatásával eleget tett a Vár. bemutatásra vonatkozó rendelkezéseinek, a továbbiakban már nincs szükség arra, hogy fizikailag magánál is tartsa a váltót az érvényesítés - a per tartama alatt. [34] A Ptk. értelmezése körében a Kúria elsőként azt vizsgálta - az adott ügyben alkalmazandó jogszabályok meghatározása érdekében -, hogy a
- évi LXXVII. törvény
- § b) pontját megsértette-e a jogerős ítélet. E vonatkozásban abból kell kiindulni, hogy a Ptk. 6:
- §-a az értékpapír fogalmát határozza meg. A váltójogviszonyra értelemszerűen a keletkezésekor hatályos értékpapír-fogalommeghatározás az irányadó, ezért a perbeli esetben a Ptk. 6:
- §-ának a
- január 1-jén hatályba lépett módosítását megelőzően hatályban volt rendelkezéseit kellett alkalmazni. A felülvizsgálati kérelemben e vonatkozásban kifejtettekkel kapcsolatban megjegyzi a Kúria, hogy a Ptk. 6:
- §
(1)bekezdésének
- január 1-től hatályos szövege az alperes álláspontjától eltérően nem ellentétes tartalmú a korábbi Ptk. 6:
- §
(3)bekezdésével, hiszen a módosított rendelkezésben szereplő "jog gyakorlása" kifejezés széles körű, ebbe a fogalomba beletartozik a jog érvényesítése és így a jog bizonyítása is. [35] Mindezeket figyelembe véve a Kúriának abban kellett állást foglalnia, helytállóan értelmezte-e a másodfokú bíróság a váltó kiállításakor hatályos Ptk. rendelkezéseit, vagy az alperes - a lefoglalt váltóra tekintettel - az értékpapír olyan birtokosának tekintendő-e, aki a Ptk. 6:565. §
(3)bekezdése szerint az értékpapírban megtestesülő követelést érvényesítheti. [36] A Ptk. alperes által hivatkozott szabályai általánosságban rendelkeznek a birtokos jogaival kapcsolatban. A váltó kiállításakor hatályos Ptk. 6:565. §
(3)bekezdése azonban kimondja, hogy az értékpapírban rögzített jog gyakorlása vagy követelés érvényesítése, továbbá a jog vagy követelés bizonyítása, illetve átruházása kizárólag az értékpapír által lehetséges. [37] Egy követelésről értékpapír kiállításával értékpapírjogviszony jön létre, amely esetben - ahogy a jogirodalom megfogalmazza - „a papír nem pusztán hordozója, rögzítője a követelésnek, hanem (..) «a papír maga a jog». Azt értékpapír az alanyi jognak, mint elvont fogalomnak a megszemélyesítője, amely annak fizikai valóságot kölcsönöz." (Leszkoven László: A váltó, mint kötelem, Novotni Kiadó, Miskolc, 1999, 40. o.). [38] A Kúria álláspontja szerint a Ptk. 6:565. §
(3)bekezdésében felsorolt jogok gyakorlása a papír fizikai birtoklása nélkül nem lehetséges. Az értékpapír „a benne foglalt követelés kizárólagos bizonyító eszköze, az értékpapírkövetelést - mely nem tévesztendő össze az alapul fekvő, tipikusan valamilyen polgári jogi követeléssel - tehát másként, mint a papírral magával bizonyítani, s a követelésről az okirat nélkül rendelkezni nem lehet." (Leszkoven László: A váltó, mint kötelem, Novotni Kiadó, Miskolc, 1999,
- o.). [39] A Ptk. tehát eltért a birtokost általánosan megillető jogoktól akkor, amikor az értékpapírok szabályait állapította meg. [40] A Kúria utal arra, hogy a Ptk. e vonatkozásban az értékpapír fogalmának évszázados meghatározását tartotta fenn. Az eredetileg csak fizikailag létező értékpapírok vonatkozásában a jogirodalom egységesen abból indult ki, hogy „az értékpapír valamely követelésről kiállított olyan okirat, amely a követelést nem pusztán bizonyítja (…), hanem amelyhez a követelés állandóan hozzá van kötve úgy, hogy az értékpapír nélkül a követelést sem átruházni, sem - rendszerint - érvényesíteni nem lehet". (Szladits Károly: A magyar magánjog vázlata, Grill Kiadó, Budapest,
- Negyedik, átdolgozott kiadás II. rész
- o.). Más megfogalmazásban: „Az értékpapír valamely jogról kiállított olyan okirat, amely nélkül a jogról rendelkezni nem lehet." (Szászy István: A kötelmi jog általános tanai, Grill Kiadó, Budapest,
- o.). „Az értékpapírnak az a jogi sajátossága, hogy (…) a jogot (követelést) a papír testesíti meg, így a papír nélkül a jog nem érvényesíthető." (Novotni Zoltán: Az értékpapírjogok és forgalmazásuk szabályozásának elvi kérdései, kézirat, Miskolc, 1991., idézi: Leszkoven László: A váltó, mint kötelem, Novotni Kiadó, Miskolc, 1999,
- o.). [41] A csak okirati formában megjelenő váltó birtoklása vonatkozásában a Vár. sem tartalmaz a Ptk.-tól eltérő szabályokat. Jóllehet valóban nem határozza meg külön a „birtok, birtokos" fogalmát, de az egyes rendelkezésekből egyértelműen következik, hogy csak a váltó fizikai birtokában lehetséges a váltó létezésének bizonyítása, a váltóval való rendelkezés, a váltókövetelés érvényesítése. [42] A Kúria a fent kifejtettek szerint teljes mértékben egyetért a másodfokú bírósággal abban, hogy az értékpapír magának a benne foglalt jognak a megtestesítője, az okirati formában előállított értékpapírban megtestesülő jog érvényesítéséhez szükséges annak fizikai birtoklása. Mindebből következően tévesen állította a jogerős ítélet jogszabálysértését az értékpapírok tekintetében az általános polgári jogi szabályokra hivatkozva az alperes, mert a Ptk. maga is az általánostól eltérően kezeli az értékpapírjogviszonyt, melynek az okirati formában megjelenő értékpapírokkal kapcsolatos rendelkezéseit a Vár. váltóra vonatkozó speciális szabályaival együttesen kell értelmezni. [43] Az alperes alaptalanul hivatkozott a Vár. megtérítési igénnyel kapcsolatos rendelkezéseire is. A saját váltó kiállítója ugyanis váltóadós, és nem megtérítési igény kötelezettje (Vár. 38-
- §). Mindebből következően saját váltó esetén nincs szükség a címzett részére „a váltó elfogadás végett történő bemutatására", mert nincs címzett. A banknál a váltó bemutatása fizetés végett történt. [44] A fent kifejtettek értelmében azonban nem elegendő a fizetés végett történő bemutatáskor a váltó fizikai birtoklása, ha a váltóadós nem tesz eleget a váltóban vállalt kötelezettségének, úgy a váltóban megtestesülő értékpapír-jogviszony alapján fennálló követelés érvényesítése során a jogosultnak a váltót folyamatosan fizikailag is birtokolnia kell. Csak ebben az esetben van arra lehetőség, hogy a váltóadós a váltóban szereplő kötelezettség teljesítése esetén visszakaphassa a váltót. [45] A viszontkereset elutasításának oka a váltó birtoklásának hiánya, nem pedig a követelés bizonyítottságának hiánya volt. Annak ezért, hogy a másodfokú bíróság
értékelte-e az alperesnek a tartozáselismerésre hivatkozását, helytállóan alkalmazta-e ezzel összefüggésben az rPp. 146. §
(5)bekezdését, a felülvizsgálati eljárásban a jogvita mikénti elbírálása szempontjából - az ügy érdemét illetően korábban kifejtettekre is figyelemmel - nem volt jogi jelentősége, a felülvizsgálati ügy elbírálására nem hathatott ki. [46] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [47] Az alperes felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért az rPp. 270. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó rPp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a felperes jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdésének a)-c) pontja,
(5)-
(6)bekezdése, és a 4/A. §
(1)bekezdése alapján állapította meg. [48] A Kúria tárgyaláson hozta meg ítéletét. B.-,
- október
- Dr. Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Tibold Ágnes s.k. bíró A kiadmány hiteléül: