Kfv.35429/2018/4 – Kúria

(1)bekezdését az a hatósági határozat, amely nem a tényálláshoz igazodó arányos visszafizetési kötelezettséget ír elő. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.IV.35.429/2018/4. szám A tanács tagjai: . Balogh Zsolt a tanács elnöke, Dr. Patyi András előadó bíró, . Horváth Tamás bíró A felperes: felperes neve A felperes képviselője: Dr. Horváth László, ügyvéd Az alperes: alperes neve Az alperes képviselője: Dr. Sárközy László, kamarai jogtanácsos A per tárgya: falugondnoki szolgáltatás A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 4.K.27.020/2018/5/II. számú ítélete Rendelkező rész A Kúria - a Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.020/2018/5/II. számú ítéletét hatályon kívül helyezi; - az alperes KINCSTK/17960-2/2017. számú határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezi és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezi. - kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A feljegyzett 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az elsőfokú hatóság 2017. június 14. napján kelt SOM-ÁHI/209/9/2017. számú határozatával a felperes terhére 2.088.413 Ft, a központi költségvetésből jogtalanul igénybe vett támogatás miatti visszafizetési kötelezettséget, illetve 58.517 Ft ügyleti kamat és napi 187,500 Ft késedelmi kamatfizetési kötelezettséget állapított meg. A határozat indokolása szerint a felperes Magyarország 2015. évi központi költségvetéséről szóló 2014. évi C. törvény (a továbbiakban: Kvtv.) alapján jogosulatlanul vette igénybe a Kvtv. 2. számú mellékletének III. fejezet 3. pont

1. e)pontjában a falugondnoki szolgáltatásra megállapított és kifizetett támogatást, mivel a vizsgált időszak egy részében a falugondnoki szolgáltatást a nyilvántartásban szereplő gépjárműtől eltérő járművel látta el. [2] Az ügy szempontjából releváns tényállás szerint a felperes által ellátott falugondnoki szolgáltatási tevékenység a vizsgált időszak egészében be volt jegyezve a szolgáltatói nyilvántartásba. A bejegyzésről szóló, 2014. június 16. napján jogerőre emelkedett SOC/05/723-9/2014. számú határozat szerint a felperes a szolgáltatást a ...forgalmi rendszámú, Renault Trafic típusú gépjárművel látta el. A felperes adatszolgáltatása szerint azonban 2015. március 6. napjától a tulajdonában álló Ford Transit típusú,... forgalmi rendszámú gépjárművel biztosította szolgáltatást. Ennek a gépjárműnek az adatait a szolgáltatói nyilvántartásba csak a 2017. február 6. napján jogerőre emelkedett SOC/05/247-2/2017. számú határozattal jegyeztette be a felperes. A fenti tényállás alapján az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a felperes 2015. március - december közötti időszakban nem volt jogosult a falugondnoki szolgáltatás támogatására. [3] Az elsőfokú hatóság a Kvtv. 1. m. IX. - Szociális célú tüzelőanyag vásárláshoz kapcsolódó kiegészítő támogatás jogcímre vonatkozóan megállapította, hogy az Önkormányzat 817.880 Ft támogatást kapott, melyből az elszámolás szerint az adott célra ténylegesen felhasznált összeg 812.800 Ft. A fel nem használt 5.080 Ft-ot, valamint a 72 Ft ügyleti kamatot 2016. augusztus 2. napján az Önkormányzat visszafizette, ezért tényleges visszafizetési kötelezettsége ezen a jogcímen már nincs. [4] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2017. szeptember 7. napján kelt KINCSTK/179602/2017. számú határozatában az elsőfokú határozatot megváltoztatta a tekintetben, hogy a felperest 1.880.080 Ft a központi költségvetésből jogtalanul igénybe vett támogatás visszafizetésére és 51.683 Ft ügyleti kamat és napi 141,814 Ft késedelmi kamat megfizetésére kötelezte. Tekintettel arra, hogy a Kvtv. 1. sz. mellékletének IX. „Szociális célú tűzifavásárláshoz kapcsolódó kiegészítő támogatás” jogcímen megállapított 5.080 Ft összegű visszafizetési kötelezettségét az Önkormányzat 2016. augusztus 2. napján teljesítette, tényleges visszafizetési kötelezettsége az ezen felül eső 1.875.000 Ft összeg vonatkozásában áll fenn. [5] Az alperes szerint az elsőfokú döntés jogalapja fennállt, az elsőfokú határozat megváltoztatását az indokolta, hogy az elsőfokú határozat nem a Kvtv. 2. számú melléklet Kiegészítő szabályok 5.
2. h)pontja szerint állapította meg a figyelembe nem vehető hónapokat akkor, amikor a 2015. márciusdecember hónapok közötti időszakot (azaz tíz hónapot) minősítette jogosulatlan időszaknak. A Kvtv. 2. számú melléklet Kiegészítő szabályok 5.
3. h)pontja alapján az alperes 2015. április december közötti időszakot (azaz kilenc hónapot) a felperes jogsértő magatartása miatt - tekintve, hogy nem a szolgáltatói nyilvántartásba vett gépjárművel látta el a falugondnoki feladatokat - nem tudta figyelembe venni a támogatásra jogosultságot, ezért kötelezte a felperest a támogatás visszafizetésére. [6] Az alperes hivatkozott a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatók, intézmények és hálózatok hatósági nyilvántartásáról és ellenőrzéséről szóló 369/2013. (X. 24.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 5. sz. melléklet 2.2. pontjában foglaltakra, a 8. §

(2)bekezdésre, melyek alapján kifejtette, hogy a szolgáltatás jogszerű működésének feltétele a gépjármű szolgáltatói nyilvántartásba történő bejegyzéséről szóló jogerős határozat, így a felperes csak arra az időszakra jogosult a Kvtv. szerinti támogatás igénybevételére, amelyre vonatkozóan rendelkezésére áll jogerős, aktuális adattartalommal bíró határozat a bejegyzésről, ugyanis ez a finanszírozás alapja. [7] Hivatkozott továbbá az alperes a Korm. rendelet 27-28. §-aira, melyek értelmében a fenntartó köteles kérelmezni az adatmódosítást, ha a szolgáltatói nyilvántartásba bejegyzett adatok megváltoznak, valamint az államháztartásról 2011. évi CXCV. törvény (a továbbiakban: Áht.) 60/A. §

(1)bekezdés d) pontjára, amely alapján az alperes intézkedhet a támogatás teljes vagy részleges visszavonásáról. A felperes keresete és az alperes védekezése [8] Az alperes határozatával szemben a felperes

1. szeptember
2. napján keresettel élt, amelyben kérte az alperesi határozat hatályon kívül helyezését az elsőfokú határozatra kiterjedően. Álláspontja szerint nem terheli visszafizetési kötelezettség a folyósított állami támogatás tekintetében. Megítélése szerint, a falugondnoki szolgáltatás nyújtására vonatkozó jogszabályok támogatási feltételként a szolgáltatói nyilvántartásba történő bejegyzés folyamatosságát írják elő és nem a gépjármű rendszámának a bejelentését; elválnak egymástól tehát a támogatási feltételek és a működésükre vonatkozó egyéb előírások. Kiemelte, hogy a tárgyév egészében szerepelt a szolgáltatói nyilvántartásban és a szolgáltatói nyilvántartásba való bejegyzés időpontjától megfelelt a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló
3. évi III. törvény (a továbbiakban Szoctv.)
4. §-ában és a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 1/2000 (I. 7.) SzCsM rendelet (a továbbiakban SzCsM rendelet) szakmai szabályainak. A Korm. rendelet
5. §-ában szabályozott adatmódosítási eljárás nem értelmezhető olyan szakmai szabálynak, amely megsértésére tekintettel a támogatás jogtalannak minősül, sem a Korm. rendelet
6. §

(1)bekezdés a) pontja szerinti jogkövetkezmény, sem a Szoctv. 92/L. §

(1)bekezdés

1. c)pontja szerinti jogkövetkezmény nem került alkalmazásra. Az Áht. 60. §-a szerinti eltérést a Kincstár pedig nem állapított meg. [9] Az alperes ellenkérelmében a határozatban foglalt indokok alapján a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú ítélet Az ügyben eljárt Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.020/2018/5/II. [10] számú 2018. május 9. napján kelt ítéletében a felperes keresetét elutasította. A bíróság ítéletében rögzítette, hogy a peres felek által sem vitatottan a felperes nem a [11] szolgáltatási nyilvántartásba bejegyzett járművel látta el a tanyagondnoki szolgáltatást 2015. április - december hónapok között, amikor még a korábban használt gépjármű volt a nyilvántartásba bejegyezve. A Kvtv. 2. számú melléklet III. 3. e.) pontja értelmében a falugondnoki vagy tanyagondnoki szolgáltatásra az a település jogosult, amely a szolgáltatást a Szoctv. 60. §-a és a külön jogszabályban foglalt szakmai szabályoknak megfelelően tartja fenn. A Kvtv. 2. számú melléklet V. kiegészítő szabályok 5. pont
2. h)pontja szerint a III. 3. és III. 4. pontokban szereplő támogatások teljes összege akkor jár, ha a szolgáltatás, intézmény a tárgyév egészében szerepel a szolgáltatói nyilvántartásba. A bíróság ítéletében megállapította, hogy nem a szakmai szabályok be nem tartása okán [12] állapított meg az alperes a felperes terhére visszafizetési kötelezettséget, hanem az adminisztratív szabályok megsértése miatt. A bíróság értelmezése szerint a Kvtv. 2. számú melléklet V. 5. pont
3. d)alpontja alapján a támogatás jogszerűségének együttes, konjunktív feltételei vannak: a szakmai szabályoknak megfelelő működés - a feladatellátás megtörtént, amelyet az alperes sem vitatott -, illetőleg a felperes önkormányzat a szolgáltatói nyilvántartásba bejegyzésének ténye, amely többek közt a támogatás adminisztratív feltétele. A szolgáltatói nyilvántartásban szereplő adatok - így a falugondnoki szolgáltatást végző települési önkormányzatok által használt gépjármű adataiban bekövetkezett - változásaival kapcsolatos adminisztratív jellegű előírásokat a Korm. rendelet tartalmazza. A bíróság kiemelte, hogy a Korm. rendelet 6. §

(1)-

(3)bekezdései, 8. §

(1)-

(2)bekezdései, 27[13]

1. §-ai,
2. sz. mellékelt 2.2.
3. pontja alapján a szolgáltatáshoz használt gépjármű adatai a szolgáltatói nyilvántartás bejegyzésének releváns adatai. A bíróság ezzel kapcsolatban rámutatott arra, hogy a szolgáltatói nyilvántartásba való bejegyzés a Korm. rendelet
4. §

(1)bekezdés szerint a megyei kormányhivatal hatáskörébe tartozik, amely hatóság a működést engedélyező szerv. A megyei kormányhivatal hatáskörébe tartozik tehát a Korm.rendelet 33. §

(3)bekezdésével kapcsolatos eljárás, a Korm. rendelet 40. §-ában és a Szoctv. 92/L. §

(1)bekezdés c.) pontjában meghatározott jogkövetkezmények alkalmazása. A bíróság hangsúlyozta, hogy az alperes nem az adatmódosítás késedelmes teljesítése miatt [14] alkalmazott szankciót, hanem az Áht. 59. §-ában írt ellenőrzés alapján járt el. A bíróság rámutatott arra, hogy a felperes az Áht. 60/A. §

(1)bekezdés d) pontjában írtak szerint köteles visszafizetni a jogosulatlanul felvett támogatást és a jogosulatlan igénybevétel okán ügyleti és késedelmi kamat fizetésére köteles az Áht. 60/A. §

(2)bekezdés értelmében, amely jogszabályhelyeket helytállóan alkalmazta az alperes. A bíróság döntése alátámasztásaként utalt több kúriai ítéletre (többek közt a Kúria Kfv.IV. 35.567/2015/7., Kfv. IV. 35.253/2015/5., Kúria Kfv.IV. 35.385/2013/4. számú ítéleteire). A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem Az ügyben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a Kaposvári [15] Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a keresetnek megfelelően a KINCSTK/17960-2/2017. számú határozat az elsőfokú SOM-ÁHI/209/9/2017. számú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését. A felperes álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Kvtv. 2. sz. mellékletének III. 3.

1. e)pontjának és kiegészítő szabályainak falugondnoki vagy tanyagondnoki szolgáltatás jogcím vonatkozásában meghatározott rendelkezéseit. A felperes szerint a bíróság a Szoctv. 60. §-ban foglaltakat és az SzCsM rendelet 39. §-ban [16] foglaltakat helytelenül értelmezte. A felperes álláspontja szerint a jogszabályok együttes értelmezése alapján a felperes jogosan igényelte a normatívát, mivel a Szoctv. 60. §-nak és a külön jogszabályban foglalt szakmai szabálynak megfelelően tartotta fenn a falugondnoki szolgálatot. Megítélése szerint a rendszám változásának késedelmes bejelentésével csak adminisztratív szabályt szegett meg, ami önmagában nem befolyásolta a feladatellátást és a költségvetési támogatás felhasználásának ellenőrizhetőségét sem. Az ügyben az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nyújtott be, melyben kérte a jogerős ítélet [17] hatályában való fenntartását. Az alperes kiemelte, hogy a Kvtv. 2. számú melléklet Kiegészítő szabályok 5.
2. d)pont alapján a támogatás igénybevételének feltétele a szolgáltatói nyilvántartásba történő bejegyzés. A bejegyzés kérelmezéséhez a fenntartónak ki kell töltenie a Korm. rendelet 5. számú melléklete szerinti kérelmet, amely a kötelezően csatolandó dokumentumok között tartalmazza a szolgáltatáshoz használt gépjármű forgalmi engedélyét, továbbá a gépjárműre vonatkozó felelősségbiztosítási és casco biztosítási szerződésekről szóló igazolást. Az alperes kiemelte, hogy a Korm. rendelet 8. §

(2)bekezdését és

1. §-t is figyelembe véve a [18] falugondnoki szolgáltatáshoz használt gépjármű forgalmi engedélyének bemutatása a bejegyzéshez elengedhetetlen, így az abban foglalt adatok (mint a gépjármű forgalmi rendszáma), a szolgáltatás működésének jogszerűsége - és így a támogatás igénybevételének jogszerűsége - szempontjából is jelentőséggel bírnak. A Korm. rendelet egyértelmű kötelezést tartalmaz a szolgáltatás fenntartója számára, nem csak a szolgáltatás bejegyzésére vonatkozásában, hanem a bejegyzett adatok megváltozásának esetén az adatmódosítás kezdeményezésére is. A Kvtv.
2. sz. melléklet Kiegészítő szabályai nem hagynak kétséget afelől, hogy a támogatások igénybevétele és a nyilvántartásba történő bejegyzés között szoros összefüggés áll fenn, törekedni kell tehát arra, hogy a bejegyzett adatok folyamatosan a valóságnak megfelelőek legyenek. A Kúria döntése és jogi indokai [19] A Kúria a rendelkező részben foglalt döntését a felülvizsgálati kérelemben foglaltak vonatkozásában a következőkkel indokolja: [20] A Kúria rögzíti, hogy a hasonló tényállás mellett hozott
3. január 22-én hozott Kfv.IV.35.496/2018/
4. számú ítéletében kifejtett jogi álláspontjától jelen ügyben nem kíván eltérni, így annak lényegét - a felülvizsgálati kérelemmel összefüggésben - az alábbiak szerint ismerteti. [21] A Kúria szerint az alperes vizsgálhatta a falugondnoki szolgáltatás azon adminisztratív - konkrétan a Korm. rendelet
5. melléklet 3.1.
6. pontjában foglalt feltételét, hogy a szolgáltatáshoz használt gépjármű gyártmányának, típusának és rendszámának szerepelni kell a szolgáltatói nyilvántartásban. A falugondnoki és tanyagondnoki szolgáltatás vonatkozásában a kincstár ellenőrzési [22] hatáskörét az Áht.
7. §

(2)bekezdése és 59. §

(1)bekezdése teremti meg. Az alperes hatósági ellenőrzési jogköre kiterjed az önkormányzatok éves költségvetési beszámolója alapján az állami támogatások elszámolására, felhasználására és a beszámoló alapjául szolgáló dokumentumok ellenőrzésére is. A kincstár ellenőrzési hatásköre ezen túlmenően nem csak a szakmai szabályok megsértésére terjed ki, hanem a nyilvántartás vezetésére vonatkozó szabályok megtartásának ellenőrzésére is kifejezetten az Áht. 60/A. §

(1)bekezdése értelmében. Az Áht. 60/A. §

(1)bekezdés

1. a)pontja az adatszolgáltatási tevékenységre vonatkozik (amelybe nyilvánvalóan beletartozik a Korm. rend. 1. mellékletben szereplő szolgáltatói nyilvántartás adatai), míg a b),
2. c)és
3. d)pontjai vonatkozhatnak a szakmai szabályok megszegésére, azaz az Áht. rendszerében a kincstár ellenőrzési jogosítványa mind az adminisztratív, mind pedig a szakmai szabályok betartásának ellenőrzésére kiterjed. Ezt erősíti a Kvtv. 2. melléklet III. 3.
4. e)pontja, amely szerint „[a] támogatásra az a települési önkormányzat jogosult, amely a falugondnoki vagy a tanyagondnoki szolgáltatást a Szoctv. 60. §-a és a külön jogszabályban foglalt szakmai szabályoknak megfelelően tartja fenn.” A Szoctv. 60. §-a a falugondnoki és tanyagondnoki szolgáltatás célját, feltételeit határozza meg. A szolgáltatói nyilvántartás körébe tartozó adatok vonatkozásában az alperesi határozat [23] meghozatalakor hatályos Korm. rendelet 1. számú melléklete a következőképpen rendelkezett: 3.1.1. falugondnoki szolgáltatás: a szolgáltatáshoz használt gépjármű gyártmánya, típusa és rendszáma, 3.1.2. tanyagondnoki szolgáltatás: a szolgáltatáshoz használt gépjármű gyártmánya, típusa és rendszáma.” [24] Megállapítható tehát, hogy jogszabály írja (írta) elő azt, hogy a nyilvántartás adatai közé tartozik a szolgáltatáshoz használt gépjármű gyártmánya, típusa és rendszáma, a Korm. rendelet 27. §

(1)bekezdése pedig akképpen szól, hogy „[a] fenntartó köteles kérelmezni az adatmódosítást, ha a szolgáltatói nyilvántartásba bejegyzett adatok megváltoznak.” A fentiekből következően releváns az adatok nyilvántartásba történő, a valóságnak megfelelő bejegyzése. A jogszerű működésnek ez feltétele. A bíróság tehát helytállóan állapította meg, hogy a támogatás felhasználása jogszerűnek minősítéséhez a felperesnek az adminisztratív tartalmú feltételnek is eleget kell tennie. A Kúria megítélése szerint ugyanakkor az alperes által alkalmazott teljes visszafizetési [25] kötelezettség aránytalan, ezért sérti az Áht. 60/A. §

(1)bekezdését. A Kvtv. 2. melléklet 3.

1. e)pontja értelmében a falugondnoki vagy tanyagondnoki szolgáltatás fajlagos összege 2.500.000 forint/szolgálat. Jelen ügyben az alperes határozatában a felperesi önkormányzat terhére 1.875.000 Ft támogatás és kamatai visszafizetési kötelezettségéről rendelkezett. Az alperes gyakorlatilag a felperest a Kvtv. 2. melléklet 3.
2. e)pontjában meghatározott összeget tizenkét hónapra arányosan elosztva a perrel érintett kilenc hónap (2015. április - december közötti időszak) tekintetében a teljes igénybe vett támogatás visszafizetésére kötelezte. Az Áht. 60/A. §

(1)bekezdése szerint jogosulatlan igénybevétel esetén lehetőség van a [26] támogatás teljes, de lehetőség van a támogatás részleges visszavonására is: a visszafizetési kötelezettség a jogosulatlan igénybevétellel érintett részre terjedhet ki. A Kúria megítélése szerint e körben értékelhető, hogy a felperes a szolgáltatást valójában nyújtotta, a nem megfelelő bejelentésen túl a további jogszabályi feltételeknek - legyen az a Szoctv.-ben, Kvtv.-ben, vagy a Korm. rendeletben foglalt szabály - eleget tett. A támogatás teljes visszavonása akkor lett volna arányos szankció, ha szolgáltatást a felperes nem nyújtja, vagy pl. a gépjárművet nem pótolja, vagy olyan gépjárművet vett volna igénybe, amely alkalmatlan a falugondnoki feladatok ellátására stb. Ilyen körülményt a hatóság nem tárt fel. Kiemelendő továbbá, hogy a szolgáltatói nyilvántartásban folyamatosan szerepelt bejelentett és alkalmas gépjármű, továbbá értékelésre szorul az is, hogy az újabb gépjárművet a felperes - ugyan késve - de mégis bejelentette. Mindezeket figyelembe véve a Kúria azt állapította meg, hogy sérti az Áht. 60/A. §

(1)[27] bekezdését az a hatósági határozat, amely nem a tényálláshoz igazodó arányos visszafizetési kötelezettséget ír elő, ezért a jogerős ítélet helytelenül állapította meg az állami támogatás egészére előírt visszafizetési kötelezettség jogszerűségét. A bíróság által hivatkozott (pl. Kfv.IV.35.253/2015/5., Kfv.IV.35.567/2015/7. számú) kúriai [28] ítéletek jelen ügyben, az alkalmazható szankció meghatározásával összefüggésben nem relevánsak. Ezen ügyek tárgyát képező (a szociális szolgáltatások igénybe vételének és finanszírozásának nyomon követését szolgáló) KENYSzI nyilvántartásba történő adatszolgáltatási kötelezettség megsértésének eltérő a viszonya a vizsgált támogatási cél megvalósulásához és az ellenőrizhetőség, átláthatóság követelményeihez. A Kúria ugyanakkor e kötelezettséggel összefüggésben is megállapította, hogy a jogosulatlan igénybevétel szankciója nem alkalmazható olyan pusztán adminisztratív hibára tekintettel, mikor is a felhasználás ténylegessége, rendeltetésszerűsége és a különböző jogszabályi kötelezettségek fenntartó által való teljesítése egyébként teljes körűen bizonyított (Kfv.35.209/2017/4.). A Kúria szerint tehát az elsőfokú bíróság ítélete az Áht. 60/A. §

(1)bekezdésébe ütközik, [29] mivel az alperes e szakasszal ellentétes döntése jogellenességét nem állapította meg. [30] Az arányosítás kötelezettsége azonban nemcsak az Áht. 60/A. §

(1)bekezdéséből, hanem az Alaptörvény XXIV. cikk

(1)bekezdésébe foglalt tisztességes ügyintézéshez való jogból is következik az alábbiak szerint: [31] Az Alaptörvény R) cikk

(2)bekezdése értelmében az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek, a

1. cikk pedig a bíróságok számára előírja, hogy a jogalkalmazás során a jogszabályokat az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezni. A Kúria megítélése szerint ezek az alaptörvényi kötelezések a közigazgatási perben eljáró bírót - figyelembe véve a közigazgatási per azon sajátosságát is, hogy a bíróság az objektív jogrend védelme érdekében is eljár - arra kötelezik, hogy a nyilvánvaló alaptörvényi összefüggéseket vegye figyelembe akkor is, ha alaptörvényi hivatkozást a beadványok nem tartalmaznak. A jogrendszer Alaptörvénnyel összhangban való fenntartása a jogalkalmazói jogszabály-értelmezés révén a bíróságok feladata, ez pedig feltételezi, hogy a jogalkalmazás során az Alaptörvényben foglalt jogok és alkotmányos értékek érvényesülnek. Ahogy a tagállami közigazgatási bíróságok az Európai Unió jogát kötelesek figyelembe venni ítélkezésük során, függetlenül attól, hogy arra a felek hivatkoztak-e (lásd pl. EuB C-240/98-C-244/
2. sz. Canon Océano Grupo Editorial és Salvat Editores egyesített ügyekben hozott ítélet, C-473/
3. sz. Cofidis ügyben hozott ítélet), úgy - a Kúria megítélése szerint - a nemzeti jogot egységbe fogó alaptörvényi összefüggések sem maradhatnak háttérben. [32] A fentiekre tekintettel jelen ügyben a Kúria úgy ítélte meg, hogy az alperes eljárása - az ügy tárgyát képező arányosítás hiánya - nincs összhangban az Alaptörvény XXIV. cikk

(1)bekezdéséből eredő tisztességes ügyintézéshez való joggal. Tisztességes eljárás mellett, önmagában a késedelmes adatközlés - azon túl, hogy a támogatás célja megvalósult, és a felperes valamennyi más jogszabályi feltételnek eleget tett - nyilvánvaló, hogy nem járhat a támogatás egészének visszavonásával. [33] A tisztességes ügyintézéshez és a tisztességes eljáráshoz való jog, az Alaptörvényben foglalt eljárási alapjogok. Jelen ügyben ezen alapjog sérelmet a felperesi önkormányzat szenvedte el. Az alapjogsérelem megállapításához elengedhetetlen az önkormányzat alapjogi jogképességének vizsgálata az adott tényállás alapján. A Kúria a Knk.IV.37.944/2018/2. számú határozatában kifejtette, hogy az Alaptörvény I. cikk

(4)bekezdése szerint „[a] törvény alapján létrehozott jogalanyok számára is biztosítottak azok az alapvető jogok, valamint őket is terhelik azok a kötelezettségek, amelyek természetüknél fogva nem csak az emberre vonatkoznak.” Az Alaptörvény tehát kiterjeszti az alapjogok alanyainak körét a törvény által létrehozott jogalanyok, jellemzően a jogi személyek körére. A magyar jogrendszer nem különböztet meg közjogi jogi személy és magánjogi jogi személyek között, tehát alapjogi jogképessége elvileg a törvény alapján létrehozott valamennyi jogalanynak van. Az alapjogi jogképességtől meg kell különböztetni az alapjog gyakorlásához való jogot. Ezt maga az Alaptörvény is korlátok közé állítja, amikor megfogalmazza, hogy csak azokat a jogokat gyakorolhatják, amelyek természetüknél fogva nem csak az emberre vonatkoznak. [34] A Kúria jelen ügyben is fenntartja a Knk.IV.37.944/2018/2. számú határozatában kifejtett azon álláspontját, hogy „[a]z állam esetében azonban nem az a kérdés, hogy az alapjog gyakorlásához való jog alapján mely jogok illetik meg, s melyek nem, hanem az, hogy rendelkezik-e alapjogi jogképességgel. Hagyományos alkotmányjogi alapelv, hogy az alapjogok az állammal, az állam hatalmával szemben fogalmazódtak meg, az állami hatalom korlátait jelentik, ezért alapvetően az állammal szemben érvényesítendőek. Ebből következően az államnak nincsenek alapjogai, alapjogok nem illetik meg az állam közhatalmat gyakorló szerveit sem. Mindez következik az Alaptörvényből is, mivel a „Szabadság és felelősség” fejezeti cím alatt foglalkozik az alapjogokkal, és ezt követi külön fejezeti cím alatt „Az állam”-ról szóló rész, szerkezetileg is demonstrálva, hogy az alapjogok az állami cselekvés korlátaiként jelennek meg. Alapjog hiányában pedig fogalmilag elképzelhetetlen az alapjogsérelem.” [35] Jelen ügy tényállása szerint az eljárási jog sérelmét - az Áht. 60/A. §

(1)bekezdésének nem megfelelő alkalmazását - a felperesi önkormányzat szenvedte el. A felperes ebben a jogviszonyban, mint szolgáltatásszervező vett részt: állami finanszírozás mellett biztosította a falugondnoki (tanyagondnoki) szolgáltatást. E feladat önkormányzati ellátása során nem a közhatalmi jellege dominál, hiszen a köz érdekében szolgáltatást - állami támogatás fejében - alapítványok, egyházak és más magánjogi szerveződések is nyújtanak. Jelen ügyben tehát az önkormányzat nem a közhatalmi jogosítványai védelmében lépett fel, hanem épp ellenkezőleg. Figyelembe kell ugyanis venni, hogy az ügyben a helyi önkormányzat felperesi pozícióban van a alperes neveral szemben, azaz közhatalmi jogosítványokat az alperes gyakorol (kötelezi a támogatás visszafizetésére). Az alperesi eljárásban a felperes ügyfél volt, ez az eljárási pozíció - az ügy fentebb bemutatott sajátosságaival együtt - igazolja a jogérvényesítés alapjogra kiterjedő jellegét. A Kúria álláspontja tehát, hogy ebben az összefüggésben felhívható a tisztességes ügyintézéshez való jog a helyi önkormányzat oldalán, s annak sérelme is megállapítható a fentiek szerint. A fentiek alapján a Kúria a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a [36] továbbiakban: régi Pp.) 275. §

(4)bekezdése, valamint a régi Pp. 339. §

(1)bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, továbbá az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezi. A Kúria - a fenti indokok alapján - az új eljárásra a következő iránymutatást adja: az elsőfokú [37] hatóság a tényállás alapján köteles mérlegelni a visszafizetési kötelezettség előírását és amennyiben úgy dönt, hogy a feltárt jogszabálysértés miatt a felperest visszafizetési kötelezettség terheli, azt arányosan kell meghatároznia. A hatóság azonban nem kötelezheti a felperest az irányadó támogatás egészének visszafizetésére. A mérlegelésbe be kell vonni azt is, hogy a támogatás Szoctv. 60. §-ában foglalt célja megvalósult, a felperes a további szakmai és egyéb feltételeket is megtartotta. Amennyiben a hatóság úgy dönt, hogy visszafizetési kötelezettséget nem ír elő, lehetősége van jelezni a jogszabálysértést a működést engedélyező szerv felé, aki a Szoctv. 92/K. §

(4c)bekezdés a) pontja szerint szociális igazgatási bírságot szabhat ki a törvényben meghatározott keretek között. Azonban a Szoctv. 92/M. §

(4)bekezdése ebben az esetben is arányosítást ír elő, nevezetesen: „[a] bírság összegét az eset összes körülményeire, így különösen a jogsértés súlyára, a jogsértéssel okozott érdeksérelem nagyságára, a jogsértő állapot időtartamára, a jogsértő magatartás ismételt tanúsítására és - fenntartóra kiszabott bírság esetén - a bírság megfizetésének az ellátás színvonalára gyakorolt hatására tekintettel kell meghatározni.” Záró rész A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a régi Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül [38] bírálta el. [39] A felperes pernyertességére tekintettel, valamint figyelemmel a régi Pp. 270. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó

1. §-ára is, a Kúria az alperest kötelezte a felperes perköltségeinek megfizetésére. [40] Az illetékekről szóló
2. évi XCIII. törvény
3. §

(1)bekezdése szerinti mértékű, a 39. §

(3)bekezdés d) pontja alapján számított és a 62. §

(1)bekezdés h) pontja értelmében feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket a pervesztesnek minősülő alperes személyes illetékmentességére figyelemmel a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli. [41] Az ítélet elleni felülvizsgálat lehetőségét a régi Pp. 271. §

(1)bekezdés e) pontja zárja ki. Budapest,

1. március
2. Dr. Balogh Zsolt s.k. a tanács elnöke, Dr. Patyi András s.k. előadó bíró, Dr. Horváth Tamás s.k. bíró