← Magyarország

Kfv.35404/2018/6 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A területalapú támogatásra való jogosultság szempontjából a földhasználat ténylegességének van jelentősége, ha a jogosultság másképp nem igazolható. A közigazgatási hatóság tényállás tisztázási kötelezettsége a mezőgazdasági támogatási eljárásokról szóló különös szabályozás kereteire figyelemmel áll fenn. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.IV.35.404/2018/

  1. szám A tanács tagjai:. Balogh Zsolt a tanács elnöke, Dr. Horváth Tamás előadó bíró, . Patyi András bíró A felperes:. felperes neve A felperes képviselője: Dr. Bereczi Évaügyvéd Az alperes: alperes neve Az alperes képviselője: Dr. Ács Istvánügyvéd A per tárgya: mezőgazdasági támogatás A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.K.27.283/2017/
  2. számú ítélete Rendelkező rész A Kúria - a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.K.27.283/2017/
  3. hatályában fenntartja; számú ítéletét - kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A feljegyzett 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes
  4. évi egységes területalapú támogatás iránti kérelmet nyújtott be
  5. május 30-án a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalhoz (a továbbiakban: MVH vagy elsőfokú hatóság). Az MVH a
  6. október
  7. napján kelt 283/0801/6785/2/
  8. számú végzésében 810 595 Ft összegű előleget állapított meg a felperes részére. Az MVH a
  9. február
  10. napján kelt 283/0801/6785/7/
  11. számú végzésével nyilatkozattételre hívta fel a felperest. A felperes a felhívásra tett nyilatkozatához csatolta a Dr. N. T. I., H.-N. J., Dr. N. I. és M. E.
  12. március
  13. napján kelt nyilatkozatát. A nyilatkozatok tartalmazzák, hogy a nyilatkozatot tevők az eljárás tárgyát képező ingatlanok használati jogát
  14. évben szívességi földhasználat jogcímén átengedték a felperes részére. [2] Több eljárás után megismételt eljárásban az elsőfokú hatóság
  15. augusztus
  16. napján kelt 283/0801/6785/24/
  17. számú határozatával a felperes kérelmét elutasította és a felperest 1 829 280 Ft erejéig kizárta a támogatásból, valamint 1 726 134 Ft visszafizetésére kötelezte. A döntések indokolása szerint a felperes az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból, valamint a központi költségvetésből finanszírozott egyes támogatások
  18. évi igénybevételével kapcsolatos egységes eljárási szabályokról szóló 22/
  19. (IV. 8.) VM rendelet (a továbbiakban: VM rendelet)
  20. §
  21. pontjában foglaltakat figyelembe véve nem igazolta megfelelően a jogszerű földhasználatát a
  22. március
  23. napján kelt és az eljárás során benyújtott szívességi földhasználatról szóló nyilatkozatokkal. A hatóság megállapította, hogy a felperes vonatkozásában ez 7957,58%-os túligénylést jelent. A döntés indokolása tartalmazza, hogy az 73/2009/EK tanácsi rendeletnek a kölcsönös megfeleltetés, a moduláció és az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer tekintetében, az említett rendeletben létrehozott, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek keretében történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról, valamint az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a kölcsönös megfeleltetés tekintetében, a borágazatban meghatározott támogatási rendszer keretében történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 1122/2009/EK bizottsági rendelet
  24. cikke alapján az igényelt terület és az ellenőrzéseket követően megállapított terület különbsége meghaladja az ellenőrzéseket követően megállapított terület 50%-át, ezért a
  25. támogatási évben a felperes nem jogosult támogatásra. [3] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd Földművelésügyi Minisztérium (a továbbiakban: alperes) a
  26. február
  27. napján kelt MVHF/1341/
  28. számú határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta. A döntés indokolása szerint a kérelem vizsgálatával összefüggő eljárás során megállapítást nyert, hogy az egységes területalapú támogatás iránti kérelemben igényelt területek nagy részének vonatkozásában a felperes 0 hektár jogszerű földhasználattal rendelkezik, mert a felperesnek az ingatlanra nézve nincs földhasználata bejegyezte és tulajdonjoggal sem rendelkezik. A felperes keresete és az alperes védekezése [4] A felperes a határozattal szemben kereseti kérelmet terjesztett elő, amely elsődlegesen a határozat - elsőfokú döntésre is kiterjedő - hatályon kívül helyezését, másodlagosan pedig annak megváltoztatását kérte akként, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a felperes a
  29. évi egységes területalapú támogatás iránti kérelemmel érintett földek vonatkozásában jogszerű földhasználónak minősült. A felperes harmadlagosan a határozat hatályon kívül helyezésével egyidejűleg kérte a hatóság új eljárás lefolytatására kötelezését is. [5] A felperes előadta, hogy a hatóság felhívására benyújtott nyilatkozatok igazolják, hogy az érintett földrészletek a felperes szívességi használatában álltak a
  30. évben, ezért
  31. június
  32. napján jogszerű földhasználónak minősült. A felperes álláspontja szerint a nyilatkozatok megfeleltek a VM rendelet
  33. §
  34. pont b) és c) pontjában írt, használat jogszerűségét igazoló okirat kritériumainak. A felperes hivatkozott az
  35. évi LV. törvény (a továbbiakban: Termőföldről szóló törvény) 24/A. §-ára, amely lehetővé tette a közeli hozzátartozók között a használat átengedését, mely írásbeli alakhoz nem volt kötve. Hivatkozott a felperes a polgári törvénykönyvről szóló
  36. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:
  37. §-ában foglalt szabályokra is. A felperes kifejtette, hogy a perbeli földterületek vonatkozásában jogszerű földhasználónak minősül a mezőgazdasági, agrárvidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedéseihez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló
  38. évi XVII. törvény (a továbbiakban: MVH Eljárási tv.)
  39. §

(7)bekezdés i) pontja alapján is, mert az egyes perbeli ingatlanok vonatkozásában közeli hozzátartozói az MVH Eljárási tv. 44. §
(7)bekezdés
  1. a)és
  2. e)pontja alapján jogszerű földhasználónak minősülnek, ezért közeli hozzátartozóként a felperes is annak minősül. A felperes hivatkozott e körben a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról, az 1290/2005/EK, a 247/2006/EK és a 378/2007/EK rendelet módosításáról, valamint az 1782/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 73/2009/EK tanácsi rendelet 35. és 124. cikk
(2)bekezdésére, melyek alapján a támogatás feltétele, hogy a támogatással érintett földterületek a mezőgazdasági termelő rendelkezésére álljanak, a támogatás annak folyósítható, aki a területtel ténylegesen rendelkezik. A felperes hivatkozott még arra is, hogy az alperesnek lehetősége lett volna a tényállás tanúvallomásokkal történő tisztázására, azonban ezt az alperes mellőzte. [6] Az alperes ellenkérelmében a felperes kereseti kérelmének elutasítását kérte a másodfokú határozat indoklásában foglaltakkal azonos érvelés mentén. E szerint a szerződéseknek csak írásbeli alakjai lettek volna alkalmasak a jogszerű földhasználat igazolására. Az elsőfokú ítélet [7] A Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.K.27.283/2017/
  1. számú,
  2. március
  3. napján kelt ítéletével a felperes kereseti kérelmét megalapozottnak találta. [8] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes földhasználatának jogszerűségét a VM rendelet folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni rendelte, ezért az éppen aktuális hatályban lévő
  4. §
  5. pontjának figyelembevételével kell vizsgálni. Egyebekben az alperes eljárására a
  6. május
  7. napján irányadó szabályok alkalmazandók. Sem a
  8. július
  9. napján hatályos termőföldről szóló törvény 24/A. §-a, sem pedig a Ptk. szabályai ugyanakkor nem határozzák meg a szívességi földhasználat engedélyezésének formai követelményeit, azaz a szívességi használat érvényességének nem feltétele sem az írásbeli alak, sem pedig az, hogy az akár szóban megkötött megállapodást kétoldalú, vagy több oldalú jognyilatkozatot magában foglaló okirat tartalmazza. A bíróság álláspontja szerint továbbá az egyéb okirat fogalma nem szűkíthető a szerződésekre, egyéb okirat lehet az egyoldalú jognyilatkozat is. Az ítélet indokolása szerint a hatóságnak lett volna lehetősége a tényállás tisztázására, ami egyben kötelezettsége is volt, ami teljes körűen nem történt meg. Ebből az elsőfokú bíróság azt a következtetést vonta le, hogy az eljárt hatóságok jogszabálysértően állapították meg, miszerint a felperes által benyújtott egyoldalú jognyilatkozatok nem alkalmasak a jogszerű földhasználat igazolására és emiatt a támogatásból a felperest kizárták, valamint meghatározott összeg visszafizetésére kötelezték. A bíróság ezért az alperes határozatát az elsőfokú hatóság határozatára is kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte és az elsőfokú szervet új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára kötelezte. [9] A megismételt eljárásra a bíróság azt az iránymutatást adta, hogy a kérelem benyújtásakor hatályban lévő MVH Eljárási tv.-ben rögzített eljárási rendben a VM rendelet
  10. §
  11. pontjában meghatározott és a hatósági eljárás során folyamatosan bővített fogalom figyelembevételével bírálják el a kérelmet. A hatóságnak a benyújtott iratokon kívül is megáll a tényállás teljes körű tisztázása iránti kötelezettsége. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [10] Az ügyben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Ebben elsődlegesen kérte a Kúriát, hogy az elsőfokú bíróság határozatát változtassa meg akként, hogy a felperes keresetét teljes egészében utasítsa el és a keresettel támadott másodfokú határozatot tartsa hatályban. Másodlagosan kérte a Kúriát az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére és arra, hogy a bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítása. [11] Az alperes állította, hogy a
  12. március
  13. napján kelt okiratok nem alkalmasak a
  14. június
  15. napján fennálló földhasználati jog igazolására. Hivatkozott a VM rendelet
  16. §
  17. pontjának a jelen eljárásra irányadó rendelkezéseire. Hivatkozott az MVH Eljárási tv.
  18. §
(1)bekezdésére, mely szerint jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az intézkedésben való részvétel feltételeinek már a kérelem benyújtásakor fenn kell állniuk, azt követően újabb bizonyítékok, illetve tények nem hozhatók fel. A
  1. március
  2. napján kelt nyilatkozatok nem fogadhatók el a
  3. évi egységes területalapú támogatás iránti kérelem elbírálásakor. [12] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet terjesztett elő. Vitatta, hogy csak és kizárólag
  4. június 9-én, vagy azt megelőzően kelt okirat lenne elfogadható a jogszerű földhasználat igazolásaként. A jogszerű földhasználatnak már a kérelem benyújtásakor fenn kell állnia, erre vonatkozóan az alperes azonban tévesen vonja le azt a következtetést, hogy ennél későbbi keltezésű okirat ne igazolhatná, hogy a jogszerű földhasználat már a kérelem benyújtásának időpontjában fennállt. Az okirat tartalma és nem csupán annak keltezése alapján kell eldönteni, hogy az igazolja-e és mely időpontban a jogszerű földhasználatot. Ez alapján a jogszabályok által támasztott kritériumot a csatolt okiratok teljesítik. Jelen esetben a felek írásban arról nyilatkoztak, hogy egymással korábban szívességi használati szerződést kötöttek, ami azonban nem került írásba foglalásra. Ha ezt a hatóság nem tartotta elegendőnek, akkor tisztáznia kellett volna a tényállást, amit pedig elmulasztott. Az alperes felülvizsgálati kérelme ezért alaptalan. A Kúria döntése és jogi indokai [13] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A polgári perrendtartásról szóló
  5. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.)
  6. §-a [14] szerint a felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja. Jogszabálysértés esetén van lehetőség az eljárást lefolytató bíróság döntésének hatályon kívül helyezésére vagy megváltoztatására. Jelen ügyben a felülvizsgálati kérelem alapján a Kúriának abban a kérdésben kellett állást [15] foglalnia, hogy a felperes az alkalmazandó jog szerint (I.), jogszerű földhasználónak minősül-e (II.), illetve e minőségét illetően az ügyben kit terhelt és milyen tartalommal a bizonyítási kötelezettség (III). I. [16] A Kúria először is az elsőfokú bírósággal egyezően állapítja meg az ügyben alkalmazandó jogot. Eszerint, egyrészt a felperesi kérelem benyújtásakor,
  7. május 30-án az MVH Eljárási tv. az ügyfél nyilatkozatával és tanúvallomással kapcsolatos rendelkezéseket a
  8. §
(1)-
(3)bekezdésében szabályozta. Az MVH Eljárási tv.
  1. §-a
  2. január
  3. napjától hatályos szövege további a földhasználat jogszerűségének igazolási módját meghatározó - bekezdésekkel bővült, azonban a jogszabály az Európai Unió jogának való megfelelésével kapcsolatos
  4. §-ában maga zárja ki ezeknek az újonnan beillesztett bekezdéseknek az alkalmazását, amikor kimondja, hogy az MVH Eljárási tv.
  5. §
(4)-
(7)bekezdésével a jogszabályba illesztett rendelkezéseket először a
  1. évben beadott egységes kérelmekre induló eljárásokban kell alkalmazni. Az MVH Eljárási tv.
  2. §-a
  3. és
  4. évben tovább bővült, azonban később hatályba lépett rendelkezések kapcsán is megállapítható, hogy azok a jelen per tárgyát képező
  5. évben benyújtott kérelmek tekintetében nem alkalmazhatóak. [17] Másrészt viszont a jogszerű földhasználó fogalmát rögzítő VM rendelet
  6. §
  7. pontjában foglalt rendelkezések vonatkozásában megállapítható, hogy a felperes egységes területalapú támogatás iránti kérelmének a
  8. május
  9. napi benyújtását követően a jogszerű földhasználó fogalma is folyamatosan bővült, ugyanakkor azonban a jogalkotó a rendelet záró rendelkezései között található 22/B. §-ában, a további bővüléseket pedig a 22/C. §-ában a folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni rendelte. A felperes földhasználatának jogszerűségét tehát mindig a VM rendelet éppen aktuálisan hatályban lévő
  10. §
  11. pontjának figyelembevételével kellett vizsgálni. II. [18] A VM rendelet
  12. §
  13. pont e) fordulata szerint jogszerű földhasználónak minősül az is, aki az a)-d) pontokban felsorolt földhasználó hiányában - amennyiben a
  14. §
(1)bekezdése szerinti, az egyes támogatási jogcímekre vonatkozó jogszabályok másként nem rendelkeznek e dátumról - a tárgyév június 9-i dátum szerinti állapotnak megfelelően, sorrendben, a támogatási kérelmet benyújtó földtulajdonos vagy a földhasználati jogosultságot egyéb okirattal igazoló ügyfél. [19] Az MVH elsőfokú hatóság
  1. február 19-én kelt végzésével hívta fel nyilatkozattételre a felperest a
  2. évi támogatás iránti kérelme tekintetében, mely kérelemnek tehát
  3. június 9én volt a benyújtási határideje. Az MVH Eljárási tv. benyújtás idején hatályos
  4. §-a szerint: „
(1)A mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv az ügyfelet az intézkedésben való részvétel jogosultságának, illetve összegszerűségének megállapítása, illetve ellenőrzése érdekében az általa ismert, illetve nyilvántartásában szereplő adatról, tényről, körülményről nyilatkozattételre kötelezheti.
(2)Tanúval bizonyítható az olyan adat, tény, körülmény, amely a tanú és a vele szerződéses kapcsolatban állt vagy álló ügyfél kötelezettségének vagy támogatásának megállapítását, illetve ellenőrzését teszi lehetővé.
(3)A tanúmeghallgatásról az ügyfelet nem kell értesíteni.” [20] Megállapítható, hogy az említett körben a fenti
(1)bekezdés szerinti jogkörét gyakorolta az elsőfokú hatóság. A felperes nyilatkozattételi kötelezettségét akként teljesítette, hogy a javára szívességi földhasználat jogcímén való átengedésről szóló nyilatkozatokat csatolt. A szívességi földhasználat tekintetében sem a Ptk., sem a Termőföldről szóló tv. rendelkezései nem írnak elő kötelezően írásbeli alakot, ezért a jog átengedéséről szóló nyilatkozatok elegendőek lehetnek annak léte bizonyítására. E nyilatkozatok azonban nemcsak a jelenre vagy jövőre, hanem értelemszerűen a múltra is vonatkozhatnak, és ellentétben az írásos szerződéssel, keltezésükből nem, csak tartalmukból derül ki a jogviszony kezdete. Az egyéb körülmények tükrében azonban ebből a tényből nem következik a múltra vonatkozó állítás bizonyító erejének gyengébb volta, avagy hiánya. Hasonlóképpen nem következik a benyújtás időpontjából a felperes késedelmessége vagy mulasztása, hiszen az eljárás keretében ő éppen a hatóság felhívására járt el. Az utóbbiról pedig az derül ki, hogy a hatóságnak van további eljárási és bizonyítási kötelezettsége a támogatás megállapítását illetően az MVH Eljárási tv. idézett
  1. §-a alapján. [21] A Kúria ítélkezési gyakorlata szerint, ha a hatóság a nyilvántartás adatainak megfelelően határidő utáni igazolást állapít meg, automatikusan nem minősítheti jogszerűtlennek a földhasználatot a kérelmező ez irányú nyilatkozatának beszerzése nélkül (Kfv.IV.35.092/2014/6., Kfv.IV.35.090/2017/4.). A Kúria az ilyen ügyekben hangsúlyozta, hogy a jogszerű földhasználói minőség vizsgálatának eleme a földhasználati jogosultság vizsgálata is. A Kfv.IV.35.189/2018/
  2. számú ítéletében pedig hasonló ügyben kimondta, hogy a támogathatóság szempontjából nemcsak a földhasználati jogosultságnak van jelentősége, hanem magának a tényleges földhasználatnak (művelésnek) is, amelynek tisztázására vitatott esetben fennáll az ellenőrzés lehetősége. [22] Jelen ügyben tehát megállapítható, hogy a felperes jogszerű földhasználata pusztán annál fogva, hogy nem szerződéses okirattal rendelkezett, illetőleg az általa benyújtott okirat nem a kérelem benyújtása határidejét megelőzően keletkezett, még nem zárható ki. III. A következőkben a Kúria azt vizsgálta, hogy kit terhelt az ügyben a bizonyítási kötelezettség [23] a jogosultság meglétét illetően. Az MVH eljárási törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
  3. évi CXL. törvényhez (a továbbiakban: Ket.) képest speciális szabály, amelynek
  4. §
(2)bekezdése szerint egyebek között az ügyféltől bekérhető adatok körére a Ket. szabályai nem alkalmazhatók. Az MVH eljárási törvény 38. §
(8)bekezdése szerint az intézkedésekben való részvétel során az ügyfélnek kell a jogosultsági feltételek meglétét hitelt érdemlően bizonyítania. Az MVH Eljárási tv.-nek a 44. §-a alapján az ügy idején (a kérelem benyújtásakor) [24] alkalmazandó szabály szerint azonban az idézett
(1)-
(3)bekezdések különös eljárási szabályokat állapítanak meg a hatóság bizonyítására, melyek alapján rögzíthető, hogy a vitatott kérdésben nem az ügyfélnek kell a jogosultságát feltétel nélkül igazolnia, hanem a szabályozott körben a hatóság bizonyítási kötelezettsége áll fenn. Ebben a meghatározott összefüggésben tehát a hatóságnak kellett volna kétség esetén immár a Ket. 50. §
(1)bekezdése szerint tisztáznia a döntéshozatalhoz szükséges tényállást. Ha ehhez nem voltak elegendőek a rendelkezésre álló adatok, akkor pedig részéről bizonyítási eljárás lefolytatása lett volna szükséges. Ennek elmulasztása sértette az MVH Eljárási törvény akkor hatályos 44. §
(1)-
(3)bekezdését. A Kúria mindezek alapján megállapítja, hogy az alperes eljárása mind a jogosultság el nem [25] ismerése, mind annak bizonyítása elmulasztása tekintetében sértette az MVH Eljárási tv. rendelkezéseit. Az elsőfokú bíróság emiatt helyesen alkalmazta a régi Pp.
  1. §-át a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését illetően. A Kúria egyetért az új eljárás lefolytatására adott bírói utasításokkal is. Eszerint az új eljárás során a közigazgatási szervnek a felperes támogatási kérelmét az MVH Eljárási törvény alkalmazandó rendelkezései figyelembevételével kell ismételten elbírálnia. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet elutasította és az elsőfokú [26] bíróság ítéletét a régi Pp.
  2. §
(3)bekezdése alapján hatályában fönntartotta. A döntés elvi tartalma A területalapú támogatásra való jogosultság szempontjából a földhasználat [27] ténylegességének van jelentősége, ha a jogosultság másképp nem igazolható. A közigazgatási hatóság tényállás tisztázási kötelezettsége a mezőgazdasági támogatási eljárásokról szóló különös szabályozás kereteire figyelemmel áll fenn. Záró rész A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a régi Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül [28] bírálta el. [29] A felperes pernyertességére tekintettel, valamint figyelemmel a régi Pp. 270. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó
  1. §-ára is, a Kúria az alperest kötelezte a felperes perköltségeinek megfizetésére. [30] Az illetékekről szóló
  2. évi XCIII. törvény
  3. §
(1)bekezdése szerinti mértékű, a 39. §
(3)bekezdés d) pontja alapján számított és a 62. §
(1)bekezdés h) pontja értelmében feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket a pervesztesnek minősülő alperes személyes illetékmentességére figyelemmel a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli. [31] Az ítélet elleni felülvizsgálat lehetőségét a régi Pp. 271. §
(1)bekezdés e) pontja zárja ki. ,
  1. március
  2. Dr. Balogh Zsolt s.k. a tanács elnöke, Dr. Horváth Tamás s.k. előadó bíró, Dr. Patyi András s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.