A határozat elvi tartalma: Az a szerződéses rendelkezés, amely szerint a pénzügyi intézmény a saját nyilvántartásai alapulvételével jogosult a fogyasztói tartozások kimutatására, és a szerződő felek az e kimutatás alapján készült, közokiratba foglalt ténytanúsítványt tekintik irányadónak, nem minősül joghatályos tartozáselismerő nyilatkozatnak, ezért a bizonyítási terhet a fogyasztó számára hátrányosan nem változtatja meg és nem korlátozza a fogyasztó jogszabályon alapuló igényérvényesítési lehetőségét sem. Nem jogosítja fel a fogyasztóval szerződő felet a saját teljesítése megfelelőségének megállapítására. 1959.IV. Tv.209. §
(1)- IV. Tv.
- §
- CXII. Tv.
- §
- LIII. Tv.
- §
- XLI. Tv.
- §
(1)18/
- (II. 5.) Korm. rend.
- §
(1)b) 18/
- (II. 5.) Korm. rend.
- §
(1)j) A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VII.30.148/2018/
- A tanács tagjai: . Vezekényi Ursula a tanács elnöke . Bajnok István előadó bíró . Tibold Ágnes bíró A felperes: A felperes képviselője: Dr. Némethi Csanád Ügyvédi Iroda ügyintéző: Dr. Némethi Csanád ügyvéd Az I.r. alperes: Az I.r. alperes képviselője: Dr. Törös Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Fekete Zita ügyvéd A II.r. alperes: II. rendű A III.r. alperes: III. rendű A II.r. és III.r. alperesek képviselője: Dr. Turcsán Gábor ügyvéd A per tárgya: szerződés érvénytelenségének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: I.r. alperes A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla, 20.Gf.40.434/2017/
- számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és határozatának száma: Fővárosi Törvényszék, 6.G.42.226/2015/
- számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a per tárgyalásának a felfüggesztésére irányuló kérelmet elutasítja; a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I.r. alperesnek 12.700 (tizenkettőezer-hétszáz) forint másodfokú és 82.700 (nyolcvankettőezer-hétszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1]
- április 11-én a felperes és a II. rendű alperes, mint adósok és a III. rendű alperes mint zálogkötelezett, valamint az I. rendű alperes jogelődje (a továbbiakban: I. rendű alperes) mint hitelező és zálogjogosult, továbbá
- július 23-án a felperes és a II. endű alperes mint adósok és zálogkötelezettek, valamint az I. rendű [2] alperes mint hitelező és zálogjogosult közjegyzői okiratba foglalt, önálló zálogjoggal biztosított deviza alapú kölcsönszerződéseket kötöttek. A kölcsönszerződések I.4.
- pontja szerint: „A Kölcsön és járulékai mindenkori összegének megállapítása, illetve a Kölcsön folyósításának időpontja és a szerződés alapján fennálló tartozás mindenkori összegének igazolása szempontjából a Bank üzleti könyvei és nyilvántartásai az irányadóak, az azokban foglaltakat kell mértékadónak és hitelesnek tekinteni. Ennek megfelelően a szerződő felek a mindenkor fennálló kölcsön- és járuléktartozás mértékének megállapítása tekintetében alávetik magukat a Hitelező nyilvántartásai és üzleti könyvei tartalmának, azt magukra nézve kötelezőnek fogadják el." A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [3] [4] A felperes módosított keresetében a kölcsönszerződések I.4.
- pontja második mondatának tisztességtelenségének megállapítását kérte a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 209/A. §
(2)bekezdése, a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/
- (II.5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet)
- §
(1)bekezdés a), b),
- i)és
- j)pontjára hivatkozással. A II. és III. rendű rendű alperest ennek tűrésére kérte kötelezni. Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. A II. és III. rebdű rendű alperesek a kereset teljesítését nem ellenezték. Az első- és másodfokú ítélet [5] [6] [7] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Határozatát azzal indokolta, hogy a támadott kikötés nem minősül tartozáselismerésnek, ebből következően nem igazolt a bizonyítási teher megfordítása sem. A Korm. rendelet 1.§
(1)bekezdés b) pontja akként értelmezendő, hogy az a feltétel minősül tisztességtelennek, amely kizárólag a hitelezőt jogosítja fel annak megállapítására, hogy a saját teljesítése szerződésszerű-e. Azt pedig a felperes sem állította, hogy a támadott kikötés ilyen értelmű tartalma miatt lenne tisztességtelen. Nem találta tisztességtelennek a Korm. rendelet 1.§
(1)bekezdés
- a)és
- i)pontja szerint sem a keresettel támadott kikötést. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította a kölcsönszerződések I.4.6. pontjának a keresettel támadott második mondatának a [2] pontban idézett rendelkezéseinek érvénytelenségét. A másodfokú bíróság kifejtette, a keresettel támadott szerződése kikötés a rPtk. 242.§-a szerinti tartozáselismerésnek minősül, amely a bizonyítási terhet a fogyasztóra hárítja. A támadott kikötés bármilyen banki igényérvényesítés esetén arra kényszeríti a fogyasztót, hogy a követelés lejárta és összege tekintetében a bank nyilvántartásait fogadja el, ami azzal a következménnyel jár, hogy az I. rendű alperest jogosítja fel arra, hogy a fogyasztó teljesítésének a szerződésszerűségét megállapítsa, ezért a perbeli szerződéses rendelkezés a Korm. rendelet 1.§
(1)bekezdés
- b)és
- j)pontja alapján tisztességtelennek minősül. Emellett a másodfokú bíróság megítélése szerint a támadott szerződést feltétel a felek szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit egyoldalúan és indokolatlanul a felperes hátrányára állapítja meg, ezért az az rPtk. 209.§
(1)bekezdésében írtak szerint is tisztességtelennek minősül. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [8] Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Állította, hogy a jogerős ítélet rPtk. 209. §
(1)bekezdése, a Korm. rendelet 1.§
(1)bekezdés
- b)és
- j)pontjának téves értelmezésével és alkalmazásával állapította meg a perbeli szerződéses rendelkezés tisztességtelenségét. [9] Hivatkozott az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EU Bíróság) C-415/11. számú, Aziz ügyben hozott ítéletére, az abban kifejtett ún. „tisztességtelenségi tesztre", amelynek alapján a kölcsönszerződés vitatott pontja nem tekinthető tisztességtelennek, mivel nem tér el az irányadó jogszabályi rendelkezésektől, illetve a magyar jogszabályok hatékony, az alperessel azonos jogorvoslatot biztosítanak annak orvoslására. A kikötést - különös tekintettel az rPtk. 207. §
(2)és
(4)pontjában írtakra - nem lehet olyan módon, kiterjesztően értelmezni, hogy az a felperes vitatással kapcsolatos törvényi jogairól való lemondást tartalmazna. A kikötés nincs semmilyen összefüggésben a kölcsönszerződés közvetlen végrehajthatóságával, illetve a tartozás összegszerűségére vonatkozó bizonyítási teherrel, és nem jogosítja fel az I. rendű alperest a teljesítés jogszerűsége kizárólagos megállapítására. [10] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását, illetve az eljárás felfüggesztését kérte az EU Bíróság előtt C-34/
- számon folyamatban lévő előzetes döntéshozatali eljárás befejezéséig. A Kúria döntése és jogi indokai [11] A Kúria a felperes felülvizsgálati ellenkérelmében írtak alapján először azt vizsgálta, hogy indokolt-e a felülvizsgálati eljárás felfüggesztése a felperes által hivatkozott, folyamatban lévő előzetes döntéshozatali eljárás befejezéséig. A polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.)
- §
(2)bekezdése akkor teszi lehetővé - de nem kötelezővé - a tárgyalás felfüggesztését, ha az EU Bíróság határozata az érdemi döntésre kihat. A Kúria megítélése szerint a jelen per tárgyát képező szerződéses rendelkezés tisztességtelenségének megítélésére az EU Bíróság hivatkozott eljárása előreláthatólag nem hathat ki, mivel a perben felmerült jogkérdés a vitatott szerződéses rendelkezés értelmezésével dönthető el az rPtk. 207. §
(2)bekezdése alapján. [12] A Kúria utal e körben az EU Bíróság C-72/
- és C-197/
- sz., X kontra T. A. van Dijk egyesített ügyekben
- szeptember 19-én hozott ítéletében kifejtettekre, amely szerint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ)
- cikk harmadik bekezdését akként kell értelmezni, hogy a végső fokon eljáró nemzeti bíróság nem köteles a Bírósághoz fordulni pusztán amiatt, hogy az előtte folyamatban lévőhöz hasonló ügyben és pontosan ugyanabban a kérdéskörben valamely alsóbb szintű nemzeti bíróság előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjesztett a Bíróság elé, és nem is köteles megvárni az e kérdésre adott választ (
- pont). A Kúria mindezekre figyelemmel a felperes tárgyalás felfüggesztése iránti kérelmét elutasította. [13] A Kúria a jogerős ítéletet a rPp.
- §
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és megállapította, az a hivatkozott indokok alapján jogszabálysértő. [14] A Kúria az EBH 2018.G.
- számon közzétett gazdasági elvi határozatában kifejtetteket változatlanul, minden részletében irányadónak tekinti. Az adott ügyben a perbelivel tartalmilag, a lényeget tekintve megegyező szerződéses rendelkezés tekintetében akként foglalt állást, hogy az a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára nem fordítja meg. Rámutatott, az a szerződéses rendelkezés, amely szerint a pénzügyi intézmény a saját nyilvántartásai alapulvételével jogosult a fogyasztói tartozások kimutatására, és a szerződő felek az e kimutatás alapján készült, közokiratba foglalt ténytanúsítványt tekintik irányadónak, nem minősül joghatályos tartozáselismerő nyilatkozatnak, ezért a bizonyítási terhet a fogyasztó számára hátrányosan nem változtatja meg, és nem korlátozza a fogyasztó jogszabályon alapuló igényérvényesítési lehetőségét sem. Döntésének jogi indokolásában hangsúlyosan hivatkozott az rPtk.
- §-ában, a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló
- évi CXII. tv.
- §-ában, a bírósági végrehajtásról szóló
- évi LIII. tv.
- §-ában, a közjegyzőkről szóló
- évi XLI. törvény
- §
(1)bekezdésében, illetve a Korm. rendelet 1. §
(1)bek.
- i)és
- j)pontjaiban írtakra. Az itt kifejtett jogi álláspontot a BH2018.146. számon közzétett döntésében további érvekkel egészítette ki. Mindezekre tekintettel a Kúria úgy ítélte, hogy a perbeli szerződéses rendelkezés a bizonyítási terhet nem fordította meg. [15] A jogerős ítélet a perbeli szerződéses rendelkezést a Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdésének
- b)pontjába ütközően is tisztességtelennek találta, mert az kizárólagosan az I. rendű alperest jogosítja fel a felperes teljesítése szerződésszerűségének megítélésére. A Kúria az előző pontban már hivatkozott BH2018.146. számon közzétett határozatában már ebben a kérdésben is állást foglalt, amelyet az ott kifejtett indokokra utalással jelen ügyben is fenntart. Annak lényege szerint az a kikötés tisztességtelen, amely a fogyasztóval szerződő felet arra jogosítja fel, hogy maga állapítsa meg a saját teljesítése megfelelőségét. A keresettel támadott szerződéses rendelkezés azonban nem tartalmaz az I. rendű alperest a megjelölt körben megillető egyoldalú jogosítványt, nem érinti (nem vonja
- el)a felperes kötelmi jogát arra, hogy az I. rendű alperes szolgáltatásának megfelelőségét megítélje és minősítse (rPtk. 283. §), így a kölcsönszerződés I.4.6. pontja felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezésének tisztességtelensége ezen a címen sem állapítható meg. [16] A Kúria a hivatkozott a BH2018.146. számon közzétett határozatában azt is kifejtette, hogy a perbelihez hasonló tartalmú szerződéses rendelkezés a felperes jogi helyzetét nem érinti, azt nem teszi hátrányosabbá. A szerződéses kikötés tisztességtelensége megállapításának az rPtk. 209. §
(1)bekezdésében írt feltétele erre figyelemmel nem valósult meg, mivel az I. rendű alperes a feleknek a szerződésből erdő jogait és kötelezettségeit nem határozta meg a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a fogyasztó hátrányára. [17] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. §
(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Záró rész [18] A Kúria döntése alapján a másodfokú és a felülvizsgálati eljárásban pervesztes felperest az rPp. 270. §
(1)bekezdése szerint irányadó 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az I. rendű alperes 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(3)és
(5)bekezdései alapján megállapított ügyvédi munkadíjából és az általa lerótt felülvizsgálati eljárási illetékből álló másodfokú és felülvizsgálati eljárásban felmerült költségei megfizetésére. [19] Az ítélet ellen a felülvizsgálatot az rPp. 271. §
(1)bekezdés e) pontja zárja ki. [20] A Kúria a döntését tárgyaláson hozta meg. Budapest,
- február
- . Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Bajnok István sk. előadó bíró, Dr. Tibold Ágnes sk. bíró