← Magyarország

Gfv.30363/2018/7 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Pénzügyi lízingszerződés létrejöttéhez a feleknek a lízingtárgyban, valamint a lízingdíj mértékében és ütemezésében kell megállapodniuk. Amennyiben a szerződés egyéb rendelkezéseiből következően a lízingdíj devizában kerül megállapításra, az egyedi lízingszerződés tartalma abban a lízingdíj forintban való megjelölése nem zárja ki a jogügylet deviza alapú jellegét, nem teszi indokolttá az rPtk. 205/C. §-ának alkalmazását. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VII.30.363/2018/

  1. A tanács tagjai:. Farkas Attila a tanács elnöke . Gáspár Mónika előadó bíró . Csőke Andrea bíró A felperes: A felperes képviselője: dr. Reinthaller Ferdinánd ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: dr. Bohács Zsolt ügyvéd A per tárgya: szerződés érvénytelensége A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Győri Ítélőtábla Pf.III.20.094/2018/7/
  2. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és határozatának száma: Győri Törvényszék 11.P.20.221/2017/
  3. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 127.000 (százhuszonhétezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, és az államnak - felhívásra - 427.700 (négyszázhuszonhétezer-hétszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás [1] A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás A felperes finanszírozási kérelmére a felek között
  4. november 4-én lízingszerződés jött létre gépjármű megvásárlásának finanszírozására. A lízingszerződés tartalmazta az első lízingdíj összegét (3.240.000 Ft), a lízingdíj törlesztések számát

(120), a havonta fizetendő lízingdíj összegét (187.166 Ft), az összes lízingdíj mértékét (25.699.920 Ft), a mértékadó devizanemet (CHF), valamint a felperes nyilatkozatát arról, hogy a kamatváltozás I. és a kamatváltozés II. (árfolyamváltozás) [2] [3] [4] [5] elszámolása módjaként a normál deviza alapú finanszírozást (normál deviza konstrukció) választotta, a kamatváltozás I. és a kamatváltozás II. (árfolyamváltozás) megfizetésére az alperes hirdetménye szerinti gyakorisággal köteles. Az alperes üzletszabályzatának (a továbbiakban: ÜSZ) I.12. pontja a mértékadó devizanemről, a I.17. pont az árfolyamról, a I.19. pont a rendkívüli árfolyameseményről rendelkezett. A I.20.
  1. b)és
  2. d)pontjai tartalmazták a kamatváltozás II. (árfolyamváltozás) fogalmát, a mértékadó árfolyam és a fizetési esedékesség napján aktuális deviza eladási árfolyamváltozás függvényében, a kamatváltozás III. (árfolyamváltozás) fogalmával kapcsolatban pedig a lízingszerződés futamidő lejárta előtti megszűnésekor fizetendő kamatkülönbözetet. A II.4. pont értelmében az alperes az esedékes lízingdíjakra jutó kamatváltozás II-t utólag a hirdetményben közzétett gyakorisággal volt jogosult kiterhelni, amennyiben adott mértéket elért. Az üzletszabályzata II.3. pontja a kamatváltozás I.-re vonatkozó szabályokat, a VIII. fejezet a havi fix konstrukcióra vonatkozó külön rendelkezéseket rögzítette. A IX.2. pont értelmében a felek kikötötték jogvitáikra a lízingbeadó székhelye szerinti bíróság kizárólagos illetékességét. A lízingszerződést az alperes képviseletében E.O. írta alá az alperes megbízottja, a B.M. Kft. alkalmazottjaként, eljárását az alperes 2017. május 25-én kelt nyilatkozatával jóváhagyta. A felperes lízingdíj fizetési kötelezettségének nem tett eleget a szerződésnek megfelelően, az alperes ezért a lízingszerződést 2014. június 10-i nyilatkozatával 2014. július 3-ra felmondta. Az alperes a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvényben (a továbbiakban: DH2. tv.) előírt, a felperessel kötött lízingszerződés alapján tisztességtelenül felszámított tételekkel elszámolt, elszámolása felülvizsgáltnak minősül. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [6] A felperes módosított keretében a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 219. §
(2)bekezdése, 209/A. §
(2)bekezdése, valamint a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. CXII. törvény (a továbbiakban: rHpt.) 47. §
(1)bekezdés a) pontja, 213. §
(1)bekezdés a) pontja alapján a felek közti lízingszerződés, illetve az ahhoz kapcsolódó általános szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítását, valamint a szerződés hatályossá nyilvánításával annak megállapítását kérte, hogy az általa a szerződés alapján még teljesítendő szolgáltatás összege 4.276.529 Ft. [7] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. [8] [9] Az első- és a másodfokú határozat Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította az alperes üzletszabályzata IX.2. pontjának tisztességtelenségét, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A határozat indokolásában elsőként azt rögzítette, hogy az alperes jogelődje és a B.M. Kft. együttműködési megállapodásából, továbbá az rPtk. 217. §
(5)bekezdéséből, 219. §
(1)bekezdéséből,
  1. §-ából és az rHpt.
  2. §
(1)bekezdésének a) pontjából következően a perbeli lízingszerződés írásba foglalása megtörtént, megvalósult ezen felül az ügyletkötés során eljárt alkalmazott eljárásának jóváhagyása is az alperes részéről [rPtk. 221. §
(1)bekezdés]. Megállapítható volt az rPtk. 205/A. §
(1)bekezdésének alkalmazásával, hogy a felperes az alperes üzletszabályzatát átvette, az egyedi lízingszerződés
  1. pontjában foglalt nyilatkozatával magára nézve kötelezőnek ismerte el, ezért az általános szerződési feltételek részévé váltak a felek közti szerződésnek. Leszögezte a bíróság, hogy az rHpt.
  2. §
(4)és
(5)bekezdése értelmében kockázatfeltáró nyilatkozatot a lízingszerződéssel összefüggésben nem kellett készíteni. A 2/
  1. PJE jogegységi határozat szempontrendszerét követve pedig megállapítható volt az ÜSZ I.1., I.12., I.17., I.18., I.20.b), II.4., III.1.b) pontjainak értelmezésével, hogy a felperes megfelelő tájékoztatást kapott az árfolyamkockázat viseléséről. [10] Nem fogadta el a törvényszék a felperes hivatkozását a semmisség körében az rHpt.
  2. §
(1)bekezdés a) pontjára sem, mivel pénzügyi lízingszerződésre az rHpt.
  1. §-ában foglalt rendelkezések voltak irányadóak. A DH-törvények szabályozására tekintettel megalapozatlanul hivatkozott ezen felül a felperes az egyoldalú szerződésmódosítást szabályozó szerződéses feltétel tisztességtelenségére. [11] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését helybenhagyta. [12] A jogerős ítélet indokolásában elsőként azt rögzítette a másodfokú bíróság, hogy az Európai Unió Bírósága előtt (a továbbiakban: EU Bíróság) C-51/
  2. számon folyamatban lévő előzetes döntéshozatali eljárásra tekintettel nem volt indokolt az eljárás felfüggesztése, mivel a fellebbezés érdemben vizsgálható hivatkozásai nem voltak összefüggésbe hozhatóak a megjelölt előzetes döntéshozatali eljárás tárgyával. [13] A polgári perrendtartásról szóló
  3. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.)
  4. §
(1)bekezdése, 235. §
(1)bekezdése alapján leszögezte az ítélőtábla, hogy a fellebbezési határidőt követően kiegészített fellebbezés vizsgálatának csak az abban megjelölt új érvénytelenségi okokat illetően és csak annyiban volt helye a másodfokú eljárásban [2/
  1. (VI. 28.) PK vélemény
  2. pont], amennyiben a szerződés, avagy annak egyes kikötései érvénytelensége az elsőfokú eljárás adatai alapján egyértelműen megállapítható volt. A másodfokú bíróság az elsőfokú eljárás iratai alapján azonban nem észlelt egyértelműen megállapítható érvénytelenségi okot az ügyben. A fellebbezés kiegészítésében megjelölt, a kamatra, a lízingdíjra, a teljes hiteldíjmutatóra vonatkozó érvelés érdemben bizonyítás felvételével lett volna vizsgálható, amelyre a másodfokú eljárás az rPp.
  3. §
(1)bekezdése szerint nem adott lehetőséget. Ezen felül az árfolyamrés kérdését a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló
  1. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: DH
  2. tv.), valamint a DH
  3. tv. rendezte, ezért arra a perben alappal a felperes nem hivatkozhatott. [14] A határidőben benyújtott fellebbezés érdemben vizsgálható hivatkozásait illetően kifejtette a másodfokú bíróság, hogy a PSZÁF felé fennálló bejelentési kötelezettséghez kapcsolódóan amelyre a felperes alaki érvénytelenségi okként utalt - az alperes csatolta a PSZÁF felé tett bejelentés kivonatát az elsőfokú eljárásban, valamint a PSZÁF tájékoztatását. Megjegyezte egyúttal, hogy engedély nélküli ügynöki tevékenység felügyeleti intézkedést vonhat maga után, az így létrehozott szerződés érvénytelenségéhez nem vezet. [15] Kiemelte a jogerős ítélet, hogy a fellebbezés az árfolyamkockázat viselését egyoldalú szerződésmódosítással összefüggő hivatkozással sérelmezte a 2/
  4. (XII. 10.) PK vélemény szerint, mivel a felperes álláspontja szerint e körben a szerződés egyes kikötései egyoldalú szerződésmódosításra jogosítják fel az alperest. A másodfokú bíróság ezért arra mutatott rá, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan rögzítettek szerint, a DH
  5. tv.
  6. §-a vélelmet állított fel az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó kikötés tisztességtelenségére, a vélelem megdöntése nélkül a kikötés a törvény erejénél fogva érvénytelen, a DH
  7. törvényen alapuló elszámolási kötelezettséggel járt. A felperes ezért a perben nem hivatkozhatott a továbbiakban az egyoldalú szerződésmódosítást szabályozó szerződéses feltétel tisztességtelenségére. Rögzítette egyúttal a másodfokú bíróság, hogy a fellebbezésben foglalt érveléssel szemben az árfolyamváltozásból eredő fizetési kötelezettség érvényesítése nem minősült a szerződés egyoldalú módosításának az alperes részéről. [16] A lízingszerződés tárgyának meghatározásával kapcsolatban osztotta az ítélőtábla az elsőfokú bíróság álláspontját, miszerint pénzügyi lízingszerződésre az rHpt.
  8. §-ában foglalt szabályokat kell alkalmazni az adott jogviszony sajátosságainak megfelelően, nem irányadó viszont az rHpt.
  9. §
(1)bekezdés a) pontja. Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [17] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével elsődlegesen a keresetnek helytadó döntés meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság utasítását kérte új eljárás lefolytatására. [18] Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet az rHpt. 213. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. c)pontjába, 210. §
(2)bekezdésébe,
  1. §-ába,
  2. §
(2)bekezdésébe, a
  1. számú melléklet III. fejezet 10.1.g) pontjába, az rPtk.
  2. §
(1)bekezdésébe,
  1. §-ába,
  2. §
(2)bekezdésébe ütköző módon jogszabálysértő. [19] Kifejtette, hogy a felek lízingszerződése nem tartalmazza a szerződés tárgyát, azaz a lízing folyósításának időpontjában a tőketartozás forintösszeghez képest számított svájci frank értékét, a svájci frankban nyilvántartott tőketartozást Az általános feltételek a tőketartozás konvertálására nem tartalmaznak rendelkezéseket. A szerződés lényeges feltétele volt továbbá a kamat mértékének számszerű, éves százalékos értékben történő meghatározása. Megállapítható ezért álláspontja szerint, hogy a felek a pénzügyi szerződés lényeges elemét, a lízingdíjat és a kamat mértékét nem foglalták írásba, a szerződés nem minősül írásba foglaltnak, alaki okból érvénytelen. [20] Fenntartotta, hogy a perbeli lízingszerződés semmis az rHpt. 47. §-ának megsértése miatt, mivel a szerződés érvényességéhez a hitelező részéről együttes aláírási joggal rendelkező képviselők aláírására volt szükség. Az rPtk. 222. §-a, illetve a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 8. §
(3)bekezdése alapján nem lehet tágabb körű a meghatalmazással létesített képviseleti jog mint a meghatalmazást adó képviseleti joga. [21] Hivatkozott a szükséges tájékoztatás elmaradására az árfolyamkockázat körében az rHpt. 203. §
(6)bekezdése,
(7)bekezdés a) pontja szerint. Kifejtette, hogy az üzletszabályzat tartalmazza ugyan az alperes nyilatkozatát arról, hogy az árfolyam-különbözet a felperest terheli, azonban a 6/
  1. és a 2/
  2. PJE jogegységi határozatok szerint nem került bizonyításra, hogy az árfolyamkockázat feltárása az rHpt.
  3. §-a szerint megtörtént, amely alapján általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes, körültekintő átlagos fogyasztó számára felismerhető volt, az árfolyamkockázatnak felső határa nincs, kizárólag a fogyasztót terheli. A szerződés alapján a törlesztőrészlet kiszámítására irányadó képlet - jellegéből adódóan - nem feleltethető meg az árfolyamkockázatra vonatkozó egyértelmű és világos ismertetésnek. Fogyasztó számára az árfolyamkockázat szabatosan megfogalmazott szöveges ismertetése tekinthető megfelelőnek a kockázatfeltárás teljesítésével. Az árfolyamkockázatra vonatkozó szerződéses feltétel tisztességtelensége miatt a szerződés érvénytelensége az rPtk.
  4. §
(2)bekezdése alapján alakul. Utalt arra is, hogy a kockázatfeltáró nyilatkozatból nem derül ki az árfolyamkockázat mibenléte, a kölcsönösszegre, a törlesztőrészletekre gyakorolt hatása, a kamatváltozással való összefüggése érthetetlen. A kölcsön devizanemének rögzítése önmagában nem volt elégséges a gazdasági hatások egyértelműsítésére. Az általános szerződési feltételek törlesztőrészletek meghatározására, ügyleti kamat változására vonatkozó rendelkezéseinek rendszere bonyolult képleteken keresztül megfogalmazott szabályozás, amelyből nem olvasható ki az árfolyamváltozás lényege. Hangsúlyozta a lízingösszegek egyedileg megtárgyalt jellegét, ebből következően hivatkozott az rPtk. 205/C. §-a alapján arra, hogy a devizaalapúságra, az árfolyamkockázatra vonatkozó általános szerződési feltételek - az egyedileg megtárgyalt feltétellel ellentétes jellegük miatt - nem váltak a szerződés részévé, illetve semmisséget eredményeznek. [22] Az rHpt. 210. §
(2)bekezdése alapján is állította a felek közti szerződés semmisségét a teljes hiteldíjmutató, az árfolyamrésből fakadó költség, a szerződéskötés napján alkalmazott kamat feltüntetésének elmaradása miatt. Az egyoldalú szerződésmódosításra, valamint az árfolyamrésre vonatkozó kikötések tisztességtelenek, semmisségük folytán a kölcsönszerződés nem teljesíthető, egészében semmis [rPtk. 207. §
(1)-
(2)bekezdés, 201. §
(1)bekezdés, 239. §
(2)bekezdés]. A kamatok, díjak, költségek mértékének feltüntetése nélkül a pénzügyi lízingszerződés a felek között nem jött létre, az rHpt. 213. §
(1)bekezdés
  1. b)és
  2. c)pontja alapján semmis. [23] Az rPtk. 205/A. §
(1)bekezdése, 205/B. §
(1)bekezdése, valamint a 205/C. §-a alapján egyaránt állította, hogy az ÜSZ nem vált a felek közti szerződés részévé. [24] Eljárási szabálysértésként hivatkozott az rPp. 221. §
(1), 206. §
(1)bekezdésének megsértésére amiatt, mivel álláspontja szerint a bíróság döntése a bizonyítékokból levont, nyilvánvalóan helytelen, téves, okszerűtlen következtetés eredménye. [25] Kérte a per tárgyalásának felfüggesztését az EU Bíróság előtt C-483/16., C-51/17., C-126/17., C34/
  1. számon folyó előzetes döntéshozatali eljárások jogerős befejezéséig. [26] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban fenntartására irányult. A Kúria döntése és annak jogi indokai [27] A Kúria a tárgyalás felfüggesztésének egyes kérdéseiről szóló 3/
  2. (XI. 14.) PK-KK véleményben foglalt iránymutatás alapján - az alábbiakban kifejtettek szerint jelen eljárásban érdemben vizsgálható jogszabálysértések mellett - nem találta indokoltnak, ezért mellőzte a felülvizsgálati eljárás tárgyalásának felfüggesztését [rPp.
  3. §
(2)bekezdés]. [28] Azon túl, hogy a C-126/17. számú ügy a 2018. február 22-én kelt végzéssel, a C-483/16. számú ügy a 2018. május 31-i, a C-51/17. számú ügy pedig a 2018. szeptember 20-i ítélettel befejeződött, a konkrét jogvita eldöntése szempontjából nem volt jelentősége az ezen felül megjelölt előzetes döntéshozatali eljárásban vizsgált, a fogyasztóvédelmi rendelkezések értelmezésére irányuló jogkérdéseknek sem. A C-34/18. számú ügyben ugyanis az EU Bíróságának a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv (a továbbiakban: fogyasztói irányelv) értelmezésével egyrészt lényegében abban kell állást foglalnia, hogy a Melléklet 1.
  1. q)pontja kiterjed-e arra a szerződési feltételre is, amellyel a hitelező célja a bizonyítási teher megfordítása (függetlenül a kikötésnek a nemzeti jogszabályok értelmezésével feltárható tényleges hatásától), illetve hogy megfelel-e a világos és érthető megfogalmazás követelményének (5. cikk) az a fogyasztói döntést befolyásoló feltétel, amelynek joghatása csak a nemzeti jogszabályok értelmezésével állapítható meg. Feladata még az EU Bíróságnak a fogyasztói irányelv Melléklete 1.
  2. m)pontjának értelmezése abból a szempontból, hogy a rendelkezés hatálya alá tartozik-e a fogyasztóval szerződő felet - nemcsak a saját szolgáltatása, hanem - a fogyasztó szerződésszerű teljesítésének megítélésére feljogosító kikötés is. [29] Hangsúlyozza a Kúria, hogy a felülvizsgálati eljárás rendkívüli perorvoslat, amelyben bizonyítás felvételének nincs helye, nem lehet tárgya - az egységes és régóta kialakult joggyakorlat értelmében - sem olyan tény, sem pedig jogkérdés, amely a megelőző eljárásban nem merült fel, amelyre a felek nem hivatkoztak (rPp. 275. §
(1)bekezdés, BH
  1. 18., BH
  2. 447., BH
  3. 283.). Leszögezi továbbá, hogy a felülvizsgálati eljárás - alábbiakban részletezett - korlátai miatt [rPp.
  4. §
(2)bekezdés] a perorvoslati kérelem tartalmi hiányossága kizárja a kereset elbírálása szempontjából egyébként releváns kérdések érdemi vizsgálatát a felülvizsgálati eljárásban. [30] Jelen ügyben nem volt jelentősége azoknak a kérdéseknek, amelyek a perben felmerült, illetve az alábbiak szerint a felülvizsgálati eljárásban érdemben vizsgálható körülményeken kívüli okból irányulnak a fogyasztóvédelmi rendelkezések értelmezésére. A C-34/18. számú előzetes döntéshozatali eljárás nem minősült jelen ügy érdemi elbírálására kiható előzetes eljárásnak. [31] A Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. §
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt nem találta jogszabálysértőnek. [32] Elsőként a felülvizsgálati eljárás lényegével és korlátaival kapcsolatban rögzíti a Kúria az alábbiakat. [33] A felülvizsgálati eljárás tárgya a jogerős ítélet [rPp. 270. §
(2)bekezdés], ebből következően a felülvizsgálati kérelemnek a jogerős ítéletben kifejtettekkel szemben kell érvelést tartalmaznia. mégpedig az rPp. 272. §
(2)bekezdésében meghatározott tartalommal. [34] Az rPp. 272. §
(1)és
(2)bekezdései értelmében - miként azokat az 1/
  1. (II. 15.) PK vélemény értelmezte - a jogerős ítélet több rendelkezését támadó, avagy több egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozó felülvizsgálati kérelemnek, az előterjesztésére biztosított határidőn belül valamennyi hivatkozás tekintetében rendelkeznie kell a törvényben meghatározott, egymással szoros logikai és perjogi kapcsolatban álló kötelező tartalmi kellékekkel. Ezek a támadott határozat, a jogszabálysértés és azzal összhangban a megsértett jogszabályhely megjelölése, a jogorvoslati kérelem indokainak ismertetése és a Kúria döntésére irányuló határozott kérelem. Több jogszabálysértésre alapított felülvizsgálati kérelemnek valamennyi jogszabálysértés tekintetében teljesítenie kell az előzőekben bemutatott tartalmi elvárást, ellenkező esetben a tartalmilag fogyatékos felülvizsgálati kérelmet - vonatkozó részében - a Kúria nem vizsgálhatja érdemben. A tartalmilag hiányos perorvoslati kérelem nem korrigálható utóbb, sem hiánypótlás elrendelésével, sem a felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél kiegészítő nyilatkozatával. A felülvizsgálati kérelemnek a kötelező tartalmi, egyben fogalmi elemekkel a benyújtására nyitva álló hatvannapos határidőn belül kell rendelkeznie. A megsértett jogszabályhelyet a felülvizsgálati kérelemben - amint az az 1/
  2. (II. 15.) PK vélemény
  3. pontjához fűzött indokolásból is kitűnik - konkrétan, a jogforrás, a paragrafusszám, az esetleges bekezdések és pontok számának megadásával kell megjelölni, követelmény továbbá az is, hogy az így megjelölt jogszabályhely megfeleljen a jogszabálysértés szöveges körülírásának. [35] Az előzőekben kifejtettekre figyelemmel tartalmi hiányosságánál fogva nem volt érdemben vizsgálható a felülvizsgálati kérelem hivatkozása az árfolyamkockázat viselése, továbbá a teljes hiteldíjmutató, a lízingdíj, az egyoldalú szerződésmódosítás joga, az árfolyamrésből fakadó költség és a szerződéskötés napján alkalmazott kamat tekintetében. A jogerős ítélet indokolásából kitűnően a másodfokú bíróság - a fellebbviteli eljárás korlátai miatt [rPp.
  4. §
(1)bekezdés] - az árfolyamkockázat viselését a határidőben benyújtott fellebbezés szerint egyedül az egyoldalú szerződésmódosítás oldaláról vizsgálta, a teljes hiteldíjmutató, a lízingdíj, a kamat feltüntetésének elmaradására alapított érvénytelenségi okok érdemi vizsgálatát pedig amiatt mellőzte, mivel semmisségük vizsgálata a rendelkezésre álló adatokon túl további, a másodfokú eljárás kereteit meghaladó bizonyítást igényelt volna. Az egyoldalú szerződésmódosítást biztosító, illetve az árfolyamrésre vonatkozó kikötés érdemi vizsgálatának akadálya a DH
  1. tv., valamint a DH
  2. tv. szabályozásából következett az ügyben eljárt bíróságok álláspontja szerint. A felperes erre figyelemmel nem a felülvizsgálati kérelemben megjelölt anyagi jogszabályok megsértése miatt, hanem eljárási szabálysértésre hivatkozással, az rPp. vonatkozó rendelkezésének megsértését állítva támadhatta volna a jogerős ítéletet a megjelölt körben. A felperes azonban az ügyben eljárt bíróságok jogi álláspontjához igazodó eljárási szabály megsértésére nem hivatkozott, az érdemben nem vizsgált kérdéskörök értékelésének elmaradását az ügyben nem sérelmezte. [36] Tekintettel arra, hogy - az előzőekben kifejtettek szerint - a felülvizsgálati eljárás a jogerős ítélet felülbírálatára irányul, nem képezheti tárgyát olyan jogkérdés, amelyet a megelőző másodfokú eljárásban a bíróság a fellebbezési kérelem korlátja miatt nem vizsgálhatott, nem volt érdemben vizsgálható a felülvizsgálati kérelem az rPtk. 205/A. §
(1)bekezdésére, 205/B. §
(1)bekezdésére alapított részében sem, amelynek megfelelő indokolást és hivatkozást a felperesnek az elsőfokú ítélettel szemben benyújtott fellebbezése nem tartalmazott. [37] Érdemben vizsgálta a Kúria a felülvizsgálati kérelem hivatkozását a szerződés érvényes létrejöttére. [38] A lízingszerződést az alperes nevében megkötő ügyleti képviselő kellő képviseleti jogának hiányát illetően leszögezi, hogy mindez az álképviselet kérdését vetette fel. Az alperes jóváhagyó nyilatkozata megtételével [rPtk. 219. §
(1)bekezdés, 221. §
(1)bekezdés] elhárította e kérdés további érdemi vizsgálatának indokoltságát. Az együttes aláírási joggal és a meghatalmazással kapcsolatban aggályosnak tartott körülmények értékelésére nem volt szükség az ügyben. [39] Megalapozatlanul hivatkozott a felülvizsgálati kérelem a lízingszerződés lényeges tartalmi elemeire, az ügyleti kamat írásbeli rögzítése nélkül a szerződés érvénytelenségére. Ebben a tárgykörben a Kúria már több döntésében kimondta: a pénzügyi lízingszerződés létrejöttéhez - amely az rPtk.-ban nem szabályozott, atipikus szerződés, az adásvétel, a bérlet és kölcsön elemeit egyaránt tartalmazza - a feleknek a lízingtárgyban és a tőke-, valamint kamatrészből álló lízingdíjban, mértékében és ütemezésében kell megállapodniuk [rPtk. 205. §
(2)bekezdés]. Az rHpt.
  1. §-a a lakossági, fogyasztási kölcsönszerződések kötelező tartalmát rendező szabály, pénzügyi lízingszerződésekre az rHpt.
  2. §
(2)bekezdése irányadó, az rHpt. 3. §
(1)bekezdésében foglaltakra figyelemmel az adott jogviszony sajátosságainak megfelelően. Jellegéből adódóan nem merülhet fel lízingszerződésben az rHpt.
  1. számú melléklete III.
  2. pontja szerinti kamat kikötése, amely nem azonos a
  3. számú melléklet I.
  4. pontjában írt, kamatelemet, a finanszírozáshoz kapcsolódó díj- és költségelemeket, valamint használati díj jellegű elemet egyaránt tartalmazó kamatrésszel. A lízingdíj-kalkuláció szempontjait, a kamatrész egyes elemeit a lízingszerződésben nem kell külön feltüntetni. Nem érinti a lízingszerződés létrejöttét és érvényességét az egyéb díjak, költségek feltüntetésének elmaradása, a késedelmes teljesítés következményeire vonatkozó rendelkezések hiánya sem. Annak ugyanis, hogy a szerződésben mindezek nem szerepelnek, az a jogkövetkezménye, hogy költséget, díjat a lízingbeadó nem számíthat fel [BH
  5. 148., BH
  6. 125., Kúria Gfv.VII.30.351/2016/
  7. számú ítélet]. [40] A felülvizsgálati kérelem érvelésével ellentétben, az egyedi lízingszerződésben alkalmazott konstrukció - a tőketartozás és a lízingdíj forintban való meghatározása - nem zárta ki a felek közti jogügylet deviza alapú jellegét, továbbá nem vezetett eltérő szabályozási tartalomhoz az egyedi szerződés és az üzletszabályzat feltételei között. A 6/
  8. PJE jogegységi határozat szerint - amely az
  9. pontból kitűnően nemcsak kölcsön- és hitelszerződésekre, hanem pénzügyi lízingszerződésekre is kiterjedő tartalommal bír - a deviza alapú kölcsön lényege, hogy az adós tartozása devizában keletkezik, a folyósításra és a törlesztésre pedig forintban kerül sor. Tartalmazza a jogegységi határozat indokolása azt is - a vizsgált szerződéstípusok közül a kölcsönszerződésre modellezve -, hogy deviza alapú kölcsönügyleteknél a kölcsönösszeg meghatározásának egyik tipikus módja, amennyiben a kölcsönt forintban határozzák meg, de a szerződés egyéb rendelkezéseiből következően egyértelmű, hogy a kölcsön devizában kerül megállapításra, a szerződésben meghatározott időpontban az ott meghatározott pénzintézet deviza vételi árfolyama figyelembe vételével, és ezt az összeget, valamint annak járulékait kell az adósnak forintban visszafizetnie az irányadó árfolyamon számítva. A vázolt konstrukció megfelelően irányadó pénzügyi lízingszerződések tekintetében is [6/
  10. PJE jogegységi határozat indokolása III. 2.a) pont, rPtk.
  11. §
(1)bekezdés]. Tévesen hivatkozott ezért a felülvizsgálati kérelem az egyedi szerződés és az üzletszabályzat egymástól eltérő szabályaira, az rPtk. 205/C. §-ában foglalt rendelkezés alkalmazásának lehetőségére. [41] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [42] Az eredménytelen felülvizsgálati kérelem alapján a felperes köteles az rPp. 270. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó rPp. 78. §
(1)bekezdése szerint megfizetni az alperes ügyvédi munkadíjból álló felülvizsgálati eljárási költségét, valamint az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 59. §
(1)bekezdése, 74. §
(3)bekezdése és a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13 §
(2)bekezdése alapján az illetékfeljegyzési jogára tekintettel le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(5)és
(6)bekezdése alapján, kifejtett ügyvédi tevékenységre figyelemmel állapította meg. Az ügyvédi munkadíj az IM rendelet 4/A. §
(1)bekezdése alapján az Áfát tartalmazza. [43] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet az rPp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el. Budapest,
  1. március
  2. Dr. Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Gáspár Mónika s.k. előadó bíró, Dr. Csőke Andrea s.k. bíró A kiadmány hiteléül:

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.