Kfv.38095/2017/8 – Kúria

(1)bekezdés

1. a)és
2. c)pontja alapján a felperest továbbképzésen való részvételre kötelezte, valamint fegyelmi eljárást kezdeményezett. A határozat ellen a felperes fellebbezést nyújtott be. Az alperes elnöksége a 2015. október 16-án kelt MB/0713-10/2014. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes a másodfokú határozattal szemben bírósági felülvizsgálat iránti keresetet nem terjesztett elő. [2] Ezt követően a fegyelmi megbízott javaslatára az alperes fegyelmi bizottsága, mint első fokon eljárt szerv 2016. január 19-én fegyelmi eljárást rendelt el, mely eljárásban 2016. március 10-én meghozott FBH-22/2016. számú első fokú határozatában a felperest fegyelmi büntetésként a kamarából történő kizárással sújtotta. A fegyelmi bizottság megállapította, hogy jelen eljárás alá vont felperes a minőség-ellenőrzési bizottság határozatában nevesített fegyelmi vétséget a Kkt. 174. §

(1)bekezdés

1. c)pontja és a fegyelmi eljárás szabályairól szóló szabályzat (továbbiakban: Etikai Szabályzat)
2. c)pont 2. 1.
3. e)pontjában írtak szerint elkövette, mivel a szakmai szolgáltatást nem a jogszabályok és a standardok szerint végezte. A feltárt súlyos hiányosságok a minőség-ellenőrzés során kerültek jogerősen megállapításra, ezért azok fennálltát és megalapozottságát a fegyelmi bizottság már nem vizsgálta. A határozatban a fegyelmi bizottság az Etikai Szabályzat T/4. pontjában foglaltak szerint részletezte, hogy milyen súlyosbító körülményeket vett figyelembe. Így a felperes terhére értékelte, hogy a minőség-ellenőrzés során megismert könyvvizsgálati dokumentáció nem támasztotta alá a vizsgált társaság 2013. évi beszámolójáról kiadott könyvvizsgálói jelentésben foglaltakat, a cégnyilvántartás adatai szerint az érintett társaság 2014. március 26-án csődeljárás, majd 2014. december 2-án felszámolási eljárás alá került. A felperes a korábbi minőség-ellenőrzés eredményei alapján már fegyelmi marasztalásban részesült és a bírság kiszabására is sor került. A 2014-ben lefolytatott belső minőség- ellenőrzési rendszer ellenőrzése is "nem felelt meg" eredménnyel zárult, ezért felperes vonatkozásában az eshetőleges szándékot, illetőleg a súlyos gondatlanságot is megállapították. A fegyelmi bizottság megítélése szerint ezek a körülmények és a felperes nyilatkozata - mely szerint a könyvvizsgálati standardok lényegtelenek és feleslegesek - szakmai hozzáállásbeli problémát tükröznek és alkalmasak arra, hogy jelentős mértékben sértsék a kamara, illetve a hivatás jó hírnevét és társadalmi elismertségét. Enyhítő körülményként mérsékelten vette figyelembe a bizottság, hogy a felperes összegszerűen megállapítható kárt nem okozott. Mindezekre figyelemmel a fegyelmi bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes esetében a Kkt. 177. §-ában meghatározott fegyelmi büntetések közül a legsúlyosabb szankció kiszabása indokolt. [3] A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes elnöksége az FD/0191-1/2016. ügyiratszámú, 2016. szeptember 30-án kelt 120/2016. (09. 30.) számú határozatában az elsőfokú bizottság határozatát helybenhagyta, és kötelezte a felperest az első és másodfokú fegyelmi eljárási költségtérítés megfizetésére. Indokolásában az alperes kiemelte, hogy a minőség-ellenőrzési bizottság megállapításai felülvizsgálatára nem volt lehetőség, mert a határozat jogerőre emelkedett. A felperes "nem megfelelt" minősítést kapott, így a Kkt. 172. §

(1)bekezdés c) pontja alapján előírt fegyelmi eljárást le kellett folytatni. Az alperes megállapította továbbá, hogy a kiszabott szankció önkényesnek, megtorló jellegűnek és aránytalannak nem tekinthető, mert a felperes már korábbi minőség- ellenőrzési eredményei miatt fegyelmi marasztalásban (pénzbírság) részesült. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [4] A felperes keresetében az első- és másodfokú alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a fegyelmi eljárás lefolytatásának a Kkt. 175. §

(5)bekezdés b) pontja alapján törvényes akadálya volt, mert a kamara elnöke a fegyelmi vétség tudomására jutásától számított 12 hónap elteltével indította meg az eljárást. Álláspontja szerint az elnök már a

1. december 22-én megküldött leveléből értesült a felmerült problémákról, ezért a határidőt ettől az időponttól kell számítani. Hivatkozott a felperes a Kkt.
2. §

(1)bekezdésében írt eljárási határidő túllépésére is az elsőfokú határozat kézbesítése kapcsán. [5] Véleménye szerint a kizárás szankciót az alperes nem kellőképpen indokolta és a megállapítások anyagi jogilag is jogszabálysértőek, mivel munkáját megfelelően végezte, a mai napig igazságügyi szakértőként tevékenykedik. [6] A minőség-ellenőrzési eljárás során tett megállapításokat is vitatta a felperes. Sérelmezte, hogy az új minőségellenőr kijelöléséről nem értesítették. Véleménye szerint a minőség-ellenőrzési bizottság megállapításait az alperes is értékelte, ezért eljárása a kétszeres értékelés tilalmába ütközött. Utalt arra, hogy a döntés meghozatala során az enyhítő-súlyosító körülményeket sem megfelelően mérlegelték, különösen sérelmesnek tartotta a felperes az életkorára és egészségi állapotára tett megjegyzést. Álláspontja szerint a tárgyalást követő rövid tanácskozás alatt megalapozott döntést nem lehetett hozni. A hivatkozott az 59/2016. (IV. 22). számú elnökségi határozatra, mely visszavonta azt a korábbi határozatát, mely alapján a vizsgabiztosi névjegyzékbe olyan kamarai tagok nem kerülhettek be, akik minőség-ellenőrzése jogerősen „nem felelt meg" minősítéssel zárult. [7] Az alperes érdemi nyilatkozatában a határozatában kifejtett indokait tartotta fenn. Az elsőfokú ítélet [8] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 20.K.34.094/2016/6. számú ítéletében a felperes keresetét elutasította. A bíróság először az eljárási jogszabálysértéseket vizsgálta. Megállapította, hogy a Kkt. 175. §

(5)bekezdés b) pontja szerinti határidő számításánál a fegyelmi vétség elkövetése a minőség-ellenőrzés tárgyában hozott határozat jogerőre emelkedésének napjával,

1. október 16-val állapítható meg, melytől számított tizenkét hónapon belül sor került a fegyelmi eljárás elrendelésére. Ha ezt megelőzően indított volna a kamara elnöke fegyelmi eljárást, azzal követett volna el jogsértést. [9] A bíróság ítéletében rögzítette, hogy az elsőfokú határozat határidőn túl történő kézbesítését az alperes nem vitatta, de a megvalósult jogszabálysértés az 1/
2. (V. 9.) KK vélemény szerint nem olyan súlyú, ami az ügy érdemére kihatna és indokolná a határozat hatályon kívül helyezését. [1] Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy nem sérült az Etikai Szabályzat C/
3. pontjának

(1)bekezdése, mert a rendelkezés nem szabályozza a fegyelmi eljárást követő tanácskozás hosszúságát, időtartamát. [10] A bíróság a kamarai szabályok és a Kkt. szabályainak megsértését tényként kezelte, mert a minőség-ellenőrzési eljárásban hozott határozatok jelen bírósági felülvizsgálat tárgyát már nem képezhették. [11] A bíróság álláspontja szerint a szankció alkalmazása során az alperes betartotta a fokozatosság elvét, mivel a minőség-ellenőrzés már

1. alkalommal zárult „nem megfelelt" eredménnyel. Ezekre figyelemmel megállapította, hogy a minőség-ellenőrzés során tett megállapítások fegyelmi eljárásában történő értékelése nem ütközik a kétszeres értékelés tilalmába, az alperes a kizárás szankciót a Kkt.
2. §-a alapján megfelelő módon indokolta a határozatában. Mindezekre figyelemmel megállapította, hogy az alperes sem anyagi, sem eljárási jogszabálysértést nem követett el a döntés meghozatala során. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [12] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát kérte. Arra az esetre, ha a Kúria a döntéshez szükséges tényeket nem látja megállapíthatónak, az ügyben eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. [13] Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Kkt.
3. §

(5)bekezdésében, a

1. § és
2. §-ban, valamint az Etikai Szabályzat c) pontjának
3. 1 bekezdésében foglaltakat. [14] A felperes előadta, hogy a fegyelmi eljárás megindításának törvényes akadálya volt a Kkt.
4. §

(5)bekezdése alapján, mivel nem indult ellene büntetőeljárás és a tudomásra jutástól számított 12 hónap eltelt. A bíróság tévesen nem a fegyelmi vétség elkövetésének idejét, hanem a minőségellenőrzés tárgyában hozott határozat jogerőre emelkedését tekintette kezdő időpontnak. A bíróság megalapozatlanul állapította meg, hogy "jogerős tudomást" kell szereznie az elnöknek a fegyelmi vétség elkövetéséről. Ilyen feltételt a törvény nem ír elő, ahogyan az ártatlanság vélelmére történő hivatkozás is megalapozatlan a jogerős ítélet indokolásában. [15] A felperes szerint az alperes által alkalmazott kizárás eltúlzott, megtorló jellegű, a fokozatosság elvét figyelmen kívül hagyó szankció, mivel egyszer indult fegyelmi eljárás vele szemben minőségellenőrzés kapcsán, mely eljárásban 50 000 forint pénzbírságot szabott ki az alperes. Szakmai, vagy egyéb kifogás munkájával kapcsolatban a minőség-ellenőrzést leszámítva évtizedek alatt nem merült fel, tevékenységével összefüggésben kár nem keletkezett. A törvényeket, standardokat álláspontja szerint betartotta, mindössze a belső, kiegészítő adminisztráció során voltak hiányosságai. Valótlan a fegyelmi bizottság azon álláspontja, hogy a megállapított fegyelmi vétség alkalmas arra, hogy jelentős mértékben sértse a Kamara, illetve a hivatás jó hírnevét és társadalmi elismertségét, mely megállapítás az alperes már mellőzte a határozatából, ezért sérelmesnek tartotta a bíróság ítéletében újból megjelenő hivatkozást. [16] A felperes kiemelte, hogy a minőség-ellenőrzés körében három területből kettőnél „megfelelt" minősítést kapott, amit az alperes is elismert határozatában, de azt mégsem értékelte kellő súllyal az alperes a szankciók kiszabása során. Még a vizsgabiztosok vizsgálata tekintetében sem elvárás, hogy csak „megfelelt „minősítéssel láthatják el tisztségüket. Az alperes határozatának indokolásában nem a minőség-ellenőrzésre fókuszált, hanem azon túlterjeszkedve, megállapításokat tett az életkorára és egészségi állapotára és az alapján kérdőjelezte meg alapos munkavégzését, ami egyben kizárási okként is szolgált. Ez a hivatkozás a felperes szerint jogellenes, orvosszakértői véleménnyel nem alátámasztott. [17] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Kiemelte, hogy a bíróság a döntés jogszerűségét vizsgálhatta felül, mérlegelést nem végezhetett, vagy méltányosságot nem gyakorolhatott. Álláspontja szerint a mérlegelési jogkörben hozott határozata megalapozott, az nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt anyagi és eljárásjogi rendelkezéseket. Az alperes a felülvizsgálati kérelemhez igazodva részletesen is kifejtette jogi álláspontját, lényegében megismételve a határozatában és keresetlevelére vonatkozóan benyújtott érdemi nyilatkozatában foglaltakat. A Kúria döntése és jogi indokai [19] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az eljárási és anyagi jogi jogszabályok [20] betartásával járt el és tárta fel az ügyben irányadó tényállást. A bizonyítékok megfelelő értékelése mellett hozta meg a helyes ténybeli és jogi alapokon nyugvó, részletesen megindokolt határozatát, melynek megállapításaival a Kúria is egyetértett. A Kúria nyomatékosan kiemeli, hogy az elsőfokú bíróság az Etikai Szabályzat C/9. [21] pontjának

(1)bekezdésén alapuló mérlegelési jogkörben hozott fegyelmi határozat jogszerűségi vizsgálatát végezte el a Kkt. 178. §

(5)bekezdésében foglaltak szerint alkalmazandó régi Pp. 339/B. §-a alapján, melynek során azt kellett vizsgálnia, hogy az alperes a tényállást kellő mértékben feltárta-e, az eljárási szabályokat betartotta-e, a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak-e és a határozat indokolásában a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik-e. Ennek során tévedés nélkül vonta le azt a jogi következtetést, hogy az alperes határozata ennek a törvényi követelménynek mindenben megfelelt, ezért felülmérlegelésnek a szankció alkalmazása körében nincs helye. A jogerős ítélet helytállóan rögzítette, hogy alperes fegyelmi eljárásban hozott határozata a [22] minőség-ellenőrzési bizottság jogerős döntésén alapult, az abban foglalt ténymegállapítások képezték a fegyelmi eljárás elrendelésének Kkt. 172.§

(1)bekezdés

1. a)és
2. c)pontja szerinti jogalapját és a felperesi magatartás Kkt. 174. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. c)pontja szerinti fegyelmi vétséggé minősítését. Az alperes nem vizsgálta és nem is vizsgálhatta a minőség-ellenőrzési eljárásban megállapított kamarai szabályok és a Kkt. szabályainak megsértését, abban rögzítetteket bizonyított tényként kellett értékelnie a fegyelmi eljárásban, ezáltal jelen bírósági eljárás tárgyát sem képezte a minőség-ellenőrzési bizottság által hozott határozatok jogszerűségi felülvizsgálata. E körben helytállóan utalt arra az elsőfokú bíróság, hogy a fegyelmi vétséget megvalósító szabályszegések és a minőség-ellenőrzése eredményeként megállapított "nem felelt meg" minősítés vitatására a felperesnek a fegyelmi eljárás megindítását megelőzően lett volna törvényes lehetősége, a minőségellenőrzési bizottság jogerős határozata ellen kezdeményezett önálló bírósági felülvizsgálat keretében. A felperes ezzel a jogorvoslati jogával a rendelkezésre álló határidőn belül nem élt, ezért a minőség- ellenőrzési bizottság által már jogerősen elbírált szakmai észrevételek, a határozatában rögzített nemzeti könyvvizsgálati standardok megsértését eredményező hiányosságok fegyelmi eljárás keretében történő felülmérlegelése az alperesen és az elsőfokú bíróságon nem kérhető számon. Ebből következően a felülvizsgálati kérelemnek a minőség-ellenőrzés megállapításaival összefüggő hivatkozásait érdemben a Kúria sem bírálta el. egyes Kiemeli a Kúria, hogy a felülvizsgálati eljárás során a régi Pp. 270. §

(2)és 272. §

(2)[23] bekezdése értelmében kizárólag a jogerős ítélet jogszerűségét vizsgálja a Pp. 275. §

(2)bekezdésének megfelelően, a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben. A felperes felülvizsgálati kérelmében érintett első kérdéskör, a fegyelmi eljárás [24] megindításának határideje kapcsán a Kúria az alábbiakra mutat rá. A Kkt. 175. §

(5)bekezdése szabályozza a fegyelmi eljárás megindításának objektív és [25] szubjektív határidejét. "Nem indítható fegyelmi eljárás

1. a)olyan fegyelmi vétség miatt, amelynek elkövetésétől számítva öt év eltelt. [26]
2. b)ha a fegyelmi vétségnek a kamara elnöke tudomására jutásától számítva tizenkét hónap eltelt és a kamarai tag könyvvizsgáló, a könyvvizsgáló cég ellen nem indult büntetőeljárás." A Kkt. 175. §

(5)bekezdés a) pontja szerinti objektív eljárási határidő tekintetében minősül [27] kezdő időpontnak a fegyelmi vétség elkövetésének ideje, attól számított öt év elteltével a fegyelmi eljárás megindítását a jogalkotó kizárta. Ellenben, ha az objektív határidőn belül a kamara elnökének tudomására jutott, hogy a Kamara tagja fegyelmi vétséget követett el, köteles a Kkt. 175. §

(5)bekezdés b) pontjában írt tizenkét hónapon (szubjektív határidőn) belül a fegyelmi eljárást megindítani, feltéve, hogy a kamarai tag ellen büntető eljárás nem indult. [28] Tévedés nélkül rögzítette a bíróság az ítéletének indokolásában, hogy a felperes ügyében a fegyelmi vétség elkövetése a minőség-ellenőrzés tárgyában hozott határozat jogerőre emelkedésének napjával,

1. október 16-ával állapítható meg, mivel a fegyelmi eljárás elrendelésének jogalapját a jogerős minőség-ellenőrzési határozat teremtette meg. Nem vehető figyelembe kezdő napként a felperes által hivatkozott,
2. december 22-e, a minőségellenőrzési-bizottságnak címzett zárójelentéssel kapcsolatos észrevétel benyújtási időpontja. A Kamara elnöke ezen irat alapján nem a fegyelmi vétség elkövetéséről, hanem a felperessel szemben folyó minőség-ellenőrzésről értesült, éppen akkor követett volna el jogsértést, ha a fegyelmi eljárást a felperessel szemben már azelőtt megindította volna, amikor még a minőség-ellenőrzési bizottság eljárása jogerősen nem zárult le. Megjegyzi a Kúria. hogy a Kkt.
3. §

(4)bekezdése alapján az zárójelentésre vonatkozó észrevétel címzett sem az elnök, hanem a bizottság. Arra is helytállóan utalt az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében, hogy a Kamara elnöke az [29] észrevétel tartalmi vizsgálata esetén sem szerezhetett volna tudomást a fegyelmi vétség elkövetéséről, mert abban fegyelmi vétséget nem jelölt meg a felperes. A fentiek alapján nincsen szó a Kkt. 175. §

(5)bekezdés b) pontjának kiterjesztő bírói [30] értelmezéséről, ahogyan arra a felperes hivatkozott felülvizsgálati kérelmében. Jelen ügyben ugyanis olyan Kkt.-beli szabályok megsértésével valósított meg fegyelmi vétséget a felperes, melyek vonatkozásában a minőség-ellenőrzési bizottság rendelkezik szakmai kompetenciával. A könyvvizsgálói tevékenység minősítése körében feltárt szabálytalanságok esetén a minőség- ellenőrzési bizottság a Kkt. 172. §

(1)bekezdésében felsorolt intézkedéseket alkalmazhatja, így a minőség ellenőrzése időpontjában hatályos c) pont szerint fegyelmi eljárás volt kezdeményezhető. A kamara elnöke a minőség-ellenőrzéssel összefüggésben nem veheti át a Bizottság hatáskörét, a minőség-ellenőrzési eljárás lezárását megelőzően, a bizottság intézkedésének hiányában nem folytathat le fegyelmi eljárást olyan jogsértés miatt, amely a szakmai szabályok és standardok betartásával kapcsolatos. A Kkt. 175. §

(5)bekezdés

1. b)pontjában írt szubjektív elévülési idő kezdő időpontjának felperes szerinti számítása az előzőekre figyelemmel téves és jogszabálysértő. A felülvizsgálati kérelemben vitatott másik kérdéskör - az alkalmazott fegyelmi büntetés [31] arányossága - tekintetében a Kúria ugyancsak egyetértett a bíróság jogi álláspontjával. Megállapítható, hogy a kamara fegyelmi jogkört gyakorló testületei a fenti [32] szabályozásra figyelemmel helytállóan jutottak arra az álláspontra, hogy a felperes magatartása a Kkt. 23. §
2. a)pontja, illetve az Etikai Szabályzat A/1. pontjába ütközött, és a kamarai minőségellenőrzések során megállapított standard- és jogszabálysértések súlyához igazodó, fokozatosság elvét betartó fegyelmi büntetést alkalmaztak. Valótlan az a felperesi hivatkozás, hogy munkája kapcsán szakmai vagy egyéb kifogás nem [33] merült fel a vele szemben lefolytatott minőség-ellenőrzési eljárásokban. Az alperes határozatában ugyanis pontosan megjelölte, hogy a felperesnél az egyedi megbízás ellenőrzése tárgyában lefolytatott mely eljárások zárultak a 2014. évihez hasonlóan "nem felelt meg" eredménnyel, mely körülményt súlyosítóként vette figyelembe a szankcionálás körében. A kisebb adminisztrációs jellegű hibákra történő felperesi hivatkozást a jogerős és végrehajtható minőség-ellenőrzési bizottsági határozat megállapításai cáfolják, mely szerint a felperes a standardok szerinti dokumentálási kötelezettségének döntően nem tett eleget, így a könyvvizsgálati munkafázisok standardoknak megfelelő végzését sem tudta igazolni, mely hiányosságok miatt a könyvvizsgálói zárójelentésben foglaltak nem támaszthatók alá. Előzőek tényén nem változtat a felperesnek a könyveléssel érintett gazdasági társaságokkal fennálló folyamatos és korrekt munkakapcsolata, valamint a felperes igazságügyi szakértőként folytatott tevékenysége és a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamarában fennálló örökös tagsága. Az Etikai Szabályzat C/9. pontjának

(1)bekezdése alapján eljárási jogsértés sem volt [34] feltárható az alperesi határozat meghozatala során. A felhívott rendelkezés szerint a fegyelmi bizottság "határozatát minden befolyástól mentesen, a bizonyítékok szabad mérlegelése alapján zárt ülésen, tanácskozás után, szótöbbséggel hozza meg." A Kúria osztja az alperes hivatkozását, mely szerint a zárt ülés időtartamát illetően a szabályozás nem tartalmaz megkötést, lényegében ezzel egyező megállapítást tett az elsőfokú bíróság, amikor nem találta megállapíthatónak a fegyelmi bizottság jogsértő eljárását kizárólag azon az alapon, hogy rövid idő alatt hozta meg a keresettel támadott határozatát. Alaptalanul hivatkozott a felperes felülvizsgálati kérelmében, hogy a szakmai fórumon [35] kifejtett személyes véleménye miatt állapította meg a fegyelmi bizottság, hogy a fegyelmi vétség jelentős mértékben sértette a kamara, illetve a hivatás jó hírnevét és társadalmi elismertségét. Ilyen megállapítást az első és másodfokú fegyelmi határozatok nem tartalmaznak. Ellenben a felperesnél tapasztalt hozzáállási problémák alkalmasak a sérelmezett hatás kiváltására is. A Kúria álláspontja szerint a kétszeres értékeléssel kapcsolatos felperesi állítások nem [36] értelmezhetők, a felülvizsgálati kérelem ugyanis nem részletezte, hogy az alperes a minőség- ellenőrző bizottság mely megállapításait értékelte indokolatlanul súlyosító körülményként a terhére. [37] Az időmúlást az Etikai Szabályzat C/4 pontja az enyhítő és súlyosító körülmények körében ugyan nem említi, ami önmagában még nem zárja ki annak értékelését a fegyelmi büntetés kiszabásánál. A megállapított jogsértés súlyosságára és ismétlődésére tekintettel az időmúlásnak jelen ügyben döntő jelentőséget nem lehet tulajdonítani, az önmagában enyhébb szankció alkalmazását nem indokolta az alperesi eljárásban. A felperes életkorának és egészségi állapotának figyelembe vétele sem kifogásolható a mérlegelt szempontok körében, mert az alkalmazott szankció megválasztása nem ezen alapult. A döntés érdemére ugyancsak nem hat ki a vizsgabiztosokat érintő kamarai belső szabályozás változása, mivel a felperes ilyen tisztséget nem töltött be. [38] A Kúria álláspontja szerint a fegyelmi testületek helytállóan állapították meg a felróhatóság fokát is, mely a felperessel szemben a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabását - figyelemmel a korábbi minőség-ellenőrzés eredményeire - akkor is megalapozná, ha felperes részéről nem szándékos kötelességszegés állna fenn. A korábbi fegyelmi eljárásban kiszabott pénzbírság a következő években nem bírt kellő visszatartó erővel, a felperes továbbra sem törekedett a könyvvizsgálati standardok pontos betartására. Azokat a fegyelmi eljárásban felesleges szabályoknak titulált, mely megközelítése könyvvizsgálati tevékenységében éveken keresztül folyamatosan tetten érhető. Az alperes azért helytállóan hivatkozott a felülvizsgálati ellenkérelmében a felperes eshetőleges szándékára/tudatos gondatlanságára, mivel munkavégzése során belenyugodott, hogy a standardok szerinti követelmények nagy része nem teljesül és könnyelműen bízott abban, hogy a kiadott könyvvizsgáló jelentése szakmailag megfelelő és helytálló lesz. Ezen a magatartásán a korábbi fegyelmi eljárásban kiszabott pénzbírság hatására sem változtatott, ami - a fokozatosság elvének betartása mellett - indokolttá tette a kizárását a kamarából. [39] A Kamara, mint önszabályozó hivatásrendi önkormányzat a jogszabályi keretek között szabadon mérlegelheti a szankció mértékét, melynek felülmérlegelésére a közigazgatási bíróság a régi Pp. 339/B. §-a által meghatározott keretek között csak akkor jogosult, ha a határozat indokolásából nem állapítható meg, hogy milyen körülményeket mérlegelt az eljárt szerv, vagy nem tűnik ki a mérlegelés okszerűsége. [40] A Kúria álláspontja szerint jogszerűen és megalapozottan jutott az elsőfokú bíróság azon következtetésre, hogy a felülvizsgált alperesi határozatok sem a tényállás megállapítása, sem tartalma, sem jogszabályi hivatkozása, továbbá a mérlegelés tekintetében sem voltak jogszabálysértőnek értékelhetők, ezért a régi Pp. 339. §

(1)bekezdése értelmében a hatályon kívül helyezésükre az elsőfokú bíróságnak jogszabályi lehetősége nem volt. A Kúria megítélése szerint az elsőfokú bíróság sem a Kkt. és az Etikai Szabályzat [41] felülvizsgálati kérelemben felhívott rendelkezéseit, sem a régi Pp. 339/B. §-át nem sértette meg eljárása során, ezért azt a régi Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [42] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a régi Pp. 274. §

(1)és

(2)bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el, mert a felülvizsgálati kérelemben a felperes tárgyalás tartását kérte. [43] A régi Pp. 270. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó 78. §

(2)bekezdése alapján, a Kúria a felülvizsgálati eljárás költség felől nem határozott, mert az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a perköltség tárgyában való határozathozatal mellőzését kérte. [44] A felperes, mivel felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. §

(3)bekezdés d) pontja és 50. §

(1)bekezdés szerinti le nem rótt eljárási illeték megfizetésére a régi Pp. 270. §

(1)bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdése alapján köteles. ,

1. március
2. . Balogh Zsolt s. k. a tanács elnöke, Dr. Dobó Viola s. k. előadó bíró, Dr. Horváth Tamás s. k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő