Gfv.30273/2018/6 – Kúria

(2)bekezdésében foglaltaknak. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság í t é l e t e Gfv.VII.30.273/2018/

1. A tanács tagjai:. Farkas Attila a tanács elnöke . Csőke Andrea előadó bíró . Gáspár Mónika bíró A felperes: A felperes jogi képviselője: Jenei és Társa Ügyvédi Iroda Az alperes: Az alperes jogi képviselője: Dr. Fekete Adrienn ügyvéd A per tárgya: vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása Az elsőfokú bíróság neve és az ítélet száma: Debreceni Törvényszék 11.G.40.130/2016/
2. A másodfokú bíróság neve és a jogerős ítélet száma: Debreceni Ítélőtábla Gf.IV.30.297/2017/
3. A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: az alperes Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 25.400 (huszonötezernégyszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A 2011-ben alapított felperes társaság egyedüli tagja a S. szigeteken alapított BOM Ltd., melynek a cégjegyzék szerint az alperes a kézbesítési megbízottja. [2] A felperes alapításától kezdve az alperes volt a felperes társaság önálló cégjegyzési joggal rendelkező ügyvezetője. [3] Az adóhatóság
4. június 15-én kézbesített elsőfokú adóhatósági határozatában 2.727.000 Ft adókötelezettséget és járulékait állapította meg a felperes terhére. Eredménytelenül kísérelte meg az adóhatóság 539.668 Ft behajtását, a végrehajtási eljárás
5. június 22-án a cégnyilvántartásba bejegyzésre került. [4]
6. június 18-
7. között az alperes értékesítette a felperes valamennyi tárgyi eszközét egy ingatlanát és több személygépkocsiját - 3.785.000 Ft-ért. [5] Az alperes
8. június 18.-
9. január
10. között összesen 8.700.000 Ft-ot fizetett ki tagi kölcsön visszafizetése címén több részletben a tulajdonosának, illetve
11. augusztus 30.-
12. március
13. között több alkalommal összesen 4.914.000 Ft-ot szintén a tulajdonosának fordítás és tolmácsolás címén. [6] Az adóhatóság határozatának jogerőre emelkedése után 6.320.051 Ft adótartozása állt fenn a felperesnek, melynek végrehajtása nem vezetett eredményre, ezért az adóhatóság kezdeményezte a felperes felszámolását. A Debreceni Törvényszék
14. május 20-án a felszámolást megindította, felszámolóként az Á. Kft. került kirendelésre. Az állami adóhatóság 8.137.799 Ft összegű hitelezői igényét a felszámoló nyilvántartásba vette. [7] Az alperes a tevékenységet lezáró mérleget átadta a felszámoló részére. A felperes keresete, az alperes ellenkérelme [8] A felszámoló az adós képviseletében eljárva a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
15. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. §

(1)bekezdésére hivatkozva kérte annak megállapítását, hogy az alperes az általa irányított felperes fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkezését követően az ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembe vételével látta el és 8.137.799 Ft-tal meghiúsította a hitelező követelésének a kielégítését. [9] Álláspontja szerint a felperes már

1. május 1-jétől fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe került, az alperes a többi hitelező érdekét figyelmen kívül hagyva csak a tagjának a hitelezői igényét elégítette ki. [10] Az alperes kérte a kereset elutasítását. Vitatta a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének a felperes által megjelölt időpontját. Állította, hogy a tevékenysége a felperes működőképességének a helyreállítására irányult, amely valamennyi hitelező érdekét szolgálta. Hangsúlyozta, hogy a felperes vagyonából történt kifizetések sorrendje csak a felszámolási eljárásban vizsgálható. Az első- és a másodfokú bíróság határozata [11] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezői érdekek figyelembe vételével látta el, ezáltal a hitelező követelésének kielégítését 8.137.799 Ft összegben meghiúsította. A bizonyítékokat értékelve megállapította, hogy a felperes
2. június 30-án, az aznapi tagi kifizetés előtt már fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt. [12] Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Elsőként rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a szükséges mértékben feltárta és helyesen állapította meg, hogy a felperes fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete már
3. június
4. napja előtt, a tagi kölcsön első részletének visszafizetését megelőzően bekövetkezett, ezt az alperes a fellebbezésében nem is sérelmezte. [13] Helytállónak találta az elsőfokú bíróság megállapítását, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben az alperes a hitelezői érdekek figyelmen kívül hagyásával járt el. Az adott ügyben az elsőfokú bíróság az alperes felelősségét nem az utóbb okszerűtlennek minősített gazdasági döntései miatt állapította meg. A felperes tagját, mint hitelezőt előnyben részesítő kifizetések ugyanis nem tartoznak a gazdasági működés/működtetés körébe. Az alperes semmilyen észszerű indokát nem adta annak, hogy a felperes vagyonának értékesítése után a szükséges eszközök nélkül milyen gazdasági tevékenységet tudott volna végezni a felperes. Arra sem adott magyarázatot, hogy az állított kávégép-szervizcégnek végzett fordítási tevékenység hogyan függött össze a felperes által végzett fürdőruhagyártási tevékenységgel, ezek a költségek milyen bevételekhez juttathatták volna a felperest. Mindezek pedig arra utalnak, hogy az alperes tudatosan hozta előnyösebb helyzetbe a külső hitelezőkkel szemben az egyedüli tagot. [14] Kiemelte, hogy a számvitelről szóló
5. évi C. törvény
6. §

(8)bekezdés

1. pontjában és
2. §

(1)bekezdésében foglaltak alapján az alperest az adóhatósági jegyzőkönyv kézhezvételét követően céltartalékképzési kötelezettség terhelte (volna) a társasággal szemben fennálló függő követelésekre. Az alperes ezzel szemben a felperes likvid vagyonát a köztartozások rendezése helyett olyan tagi kölcsönök visszafizetésére fordította, amelyeknek a lejártát sem igazolta. Az adóhatósági tájékoztatás a fizetési könnyítésekről nem jelenti azt, hogy a Cstv. 57. §

(1)bekezdésében írt sorrendben hátrább álló hitelezők követeléseit az előrébb állók kárára ki lehet egyenlíteni, a tisztségviselők feladata ugyanis elsősorban nem a tag hitelezői igényének szem előtt tartása. [15] Az alperes csak akkor mentesülhetett volna a felelősség megállapítása alól, ha azt bizonyítja, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése után valamennyi, a vezetői tisztséget betöltő személytől elvárható intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése vagy csökkentése érdekében. Ez nem csak azt jelenti, hogy a cég számára minél több bevételt szerezzen, hanem azt is, hogy ne tegyen olyat, amely elősegíti a hitelezői veszteségek kialakulását. A tagi kölcsön visszafizetése és a felperes tevékenységéhez bizonyítottan nem kapcsolódó fordítási díjak kifizetése tekintetében azonban az alperes által felhozott körülmények ennek bizonyítására nem voltak alkalmasak. [16] Az alperes felróható magatartása nélkül a hitelezői igények kielégítésére fordítható vagyon mértéke elegendő lett volna a felperes keresetében megjelölt hitelezői igény kielégítésére. Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [17] Az alperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és - tartalma szerint - az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a kereset elutasítását. Másodlagosan kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezését. [18] Állította a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (rPp.) 3. §

(3)bekezdésének, 164. §

(1)bekezdésének, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 1:3. §

(1)bekezdésének, 1:4. §

(1)-

(3)bekezdésének és a Cstv. 33/A. §

(1),

(3)-

(4)bekezdéseinek megsértését. [19] Kifejtette, a per során teljeskörűen bizonyította, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése után valamennyi tőle elvárható intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése érdekében, a hitelezői érdekek szem előtt tartásával próbált bevételt szerezni cégének. Ezt az támasztja alá, hogy a meghallgatott G.L.Zs. úgy nyilatkozott: az alperes folyamatosan kereste a munkát a felperes számára, „valamint napi szinten dolgozott”. [20] Véleménye szerint reálisan számított arra, hogy a tagi kölcsön visszafizetését követően is tud a gazdasági működése során bevételt realizálni. [21] A gépjárművek értékesítése nem akadályozta volna a munkát, az kölcsöngépjárművel is megoldható volt. Hangsúlyozta, a munka szezonális jellegű volt, ezért helyesen járt el, amikor a költségeket csökkenteni kívánta. Ezt a javára kellett volna értékelni. [22] A fordítási tevékenység vonatkozásában kifejezetten azt nyilatkozta személyes meghallgatása során, „hogy az általa közvetített fordításnak nyilvánvalóan volt jutaléka, haszna, a fordítást árréssel közvetítették. Alperes a fordítási tevékenységhez külső céget vett igénybe, mivel a felperesi társaságnál fordítást végző személy nem volt (...). Valójában ezen munka által bevételre tett szert a felperes, az a felperesi társaságnál nem kiadásként jelentkezett.” A tevékenység eredménye hosszabb távon realizálódott volna, így ez szintén állandó bevételként jelentkezett volna a felperesi társaságnál. [23] Álláspontja szerint a per során is megállapítást nyert, hogy folyamatosan igyekezett bevételt realizálni.” Ennek elsődleges célja a cég általa átmenetinek vélt anyagi nehézségeinek áthidalása és a hitelezők kielégítése volt.” [24] Rámutatott, hogy nem ismerhette fel az adóhatóság tájékoztatása alapján sem, hogy fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben van a felperes, ezért nem kellett mérlegelnie a hitelezők sorrendben elfoglalt helyét. [25] Állította, a tanúvallomásokkal bizonyította, hogy kilátásban volt több megrendelés is, s folyamatosan partnereket keresett a vállalkozáshoz. „Nem róható fel az alperesnek az, hogy az akkori szorult gazdasági helyzetben próbálkozásai nem vezettek eredményre.” Az adótartozás azért keletkezett, mert a legnagyobb bevételi forrást biztosító megrendelés késett. „A felperes által követelt adótartozások a cég működésével értelemszerűen együttjáró felmerült költségek, ezek nem az alperes hitelezői érdekeket sértő magatartása miatt nem kerültek kielégítésre.” [26] Azt is figyelembe kellett volna vennie a bíróságnak, hogy a felperes nem terjesztett elő fellebbezési ellenkérelmet, és valótlanul hivatkozott arra, hogy az alperes által hiányosan kerültek átadásra az iratok. [27] A bíróságok tehát a bizonyítékokat nem megfelelően mérlegelték. [28] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását. A Kúria döntése és jogi indokai [29] A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül az rPp. 275. §

(2)bekezdése alapján. [30] A Kúria az 1/

1. (II.15.) PK véleménye
2. pontjában az rPp.
3. §

(2)bekezdése értelmezése kapcsán kifejtette: „A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [rPp. 272. §

(2)bek.]. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Mindezek bármelyikének hiánya a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasítását eredményezi.” [31] Az alperes több jogszabályhely megsértését is állította. Ezek közül az rPp. 3. §

(3)bekezdésének, 164. §

(1)bekezdésének, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 1:3. §

(1)bekezdésének, 1:4. §

(1)-

(3)bekezdésének a megjelölésén felül a jogszabálysértést szöveges formában egyáltalán nem adta elő, nem indokolta meg, hogy miért tartja a jogerős ítéletet ezen okokból jogszabálysértőnek. A fentiekből következően a Kúria ezen állított jogszabálysértéseket nem vizsgálhatta. [32] A Cstv. 33/A. §

(1),

(3)-

(4)bekezdéseinek megsértését is állította az alperes. A megjelölt jogszabályhelyhez írt jogsértés indokolásában valójában a bizonyítékok mérlegelését támadta, jóllehet az rPp. 206. §

(1)bekezdésének megsértését a felülvizsgálati kérelemben nem állította. Álláspontja szerint az alperes teljeskörűen bizonyította, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése után valamennyi tőle elvárható intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése érdekében, a hitelezői érdekek szem előtt tartásával próbált bevételt szerezni. [33] A Cstv. 33/A. §

(1),

(3)-

(4)bekezdésének állított megsértése körében a Kúria csak azt vizsgálhatta, hogy a jogerős ítélet a jogszabálynak megfelelő-e, a bizonyítékok értékelésének vizsgálatára az erre vonatkozó megsértett konkrét eljárási szabály megjelölésének hiányában nem volt mód. [34] A jogerős ítélet a bizonyítékok mérlegelését követően megállapította a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet időpontját, feltárta az alperes magatartását és ennek következményét a felszámolási eljárásban bejelentkezett hitelezőre, értékelte az alperes által előadottakat a kimentés körében. A jogerős ítélet erre vonatkozó megállapításai - a fent kifejtettek szerint, a felülvizsgálati kérelem hiányossága miatt - érdemben nem vizsgálhatók felül. [35] A megállapított tényállás alapján helytállóan jutott a jogerős ítélet arra a következtetésre, hogy a vezető tisztségviselő nem tudta kimenteni a felelősségét a fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezését követő vagyoncsökkenés tekintetében. A Kúria megjegyzi, hogy az alperes maga idézte elő a felperes „átmeneti anyagi nehézségét” a vagyon teljes mértékű, tagnak történt kifizetésével. [36] A fentiek alapján a Kúria a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet az rPp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [37] Az alperes felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért az rPp. 270. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó rPp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a felperes jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §

(3)és

(5)-

(6)bekezdése, valamint a 4/A. §

(1)bekezdése alapján állapította meg, figyelemmel az elvégzett ügyvédi tevékenységre is. [38] A Kúria tárgyaláson kívül hozta meg ítéletét. Budapest,

1. november
2. Dr. Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Gáspár Mónika s.k. bíró A kiadmány hiteléül: