← Magyarország

Pfv.20551/2018/10 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A felek közti megállapodás minősítéséhez, jogi hatása feltárásához a benne foglalt kötelezettségvállalást kell értékelni. 1959. IV. Tv. 198. §

(1)
  1. IV. Tv. 207.§ A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.VII.20.551/2018/
  2. A tanács tagjai:. Farkas Attila a tanács elnöke . Gáspár Mónika előadó bíró . Csőke Andrea bíró A felperes: A felperes képviselője: Dr. Gyenes Edina ügyvéd Az I. rendű alperes: Az I. rendű alperes képviselője: Szabó-Strausz Ügyvédi Iroda A II. rendű alperes: A II. rendű alperes képviselője: Dr. Méhes László ügyvéd A per tárgya: egészségügyi finanszírozás megtérítése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Debreceni Ítélőtábla Gf.III.30.198/2017/
  3. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és határozatának száma: Egri Törvényszék 4.G.20.385/2015/
  4. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 1.270.000 (egymillió-kétszázhetvenezer) forint, a II. rendű alperesnek 1.270.000 (egymillió-kétszázhetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Megállapítja, hogy a le nem rótt 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás A felperes
  5. október 31-ével a HVN Zrt. (a továbbiakban: felperesi jogelőd) átalakulásával, annak jogutódjaként jött létre, egyedüli tagja Hatvan Város Önkormányzata. [2] A felperes jogelődje a Hatvan Város Önkormányzatával kötött egészségügyi közszolgáltatási és vagyonhasznosítási szerződés, illetve az egészségbiztosítási szerv finanszírozóval kötött alapszerződés alapján
  6. augusztus 1-jétől nyújtott egészségügyi szolgáltatóként egészségügyi ellátásokat
  7. december 31-éig. [3]Város Önkormányzata a
  8. október 28-i képviselő-testületi határozattal döntött a Hatvani KórházRendelőintézet Egészségügyi Szolgáltató Nonprofit Közhasznú Kft. (a továbbiakban: alperesi jogelőd;
  9. november 25-től megváltozott neve: A.S. Nonprofit Közhasznú Kft.) létrehozásáról, önkormányzati feladatkörbe tartozó egészségügyi ellátások nyújtására. Az alperesi jogelőd egyedüli tagja
  10. május 1-jéig az önkormányzat, ezt követően -
  11. április 1-jéig - a II. rendű alperes volt. [4] A felperes jogelődjével kötött egészségügyi közszolgáltatási és vagyonhasznosítási szerződés
  12. december 31-ével megszűnt, az önkormányzat
  13. január 1-jével kezdődő hatállyal egészségügyi közszolgáltatási szerződést az alperesi jogelőddel kötött [646/
  14. (XI. 25.) számú képviselőtestületi határozat]. [5] Az alperesi jogelőd - a fekvőbeteg-szakellátó és egyes fekvőbeteg-szakellátóhoz kapcsolódó egészségügyi háttérszolgáltatást nyújtó, 100%-os állami tulajdonban lévő, valamint azok 100%-os tulajdonában lévő gazdasági társaságok által ellátott feladatok központi költségvetési szervek általi átvételéről, valamint az ezzel kapcsolatos eljárási kérdések rendezéséről szóló
  15. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Feladatátadási tv.) erejénél fogva -
  16. április 1-jével megszűnt. A társaság feladatait átvevő, törvényben kijelölt költségvetési szerv, egyben a feladatátvétel idején a társaság jogainak, kötelezettségeinek jogutódja az I. rendű alperes mint befogadó intézmény. [6] Az I. rendű alperes
  17. április 1-jei hatállyal kötött finanszírozási szerződést egészségügyi ellátás tárgyában. [7] A felperes jogelődje részéről
  18. november, december hónapokban teljesített egészségügyi szolgáltatások finanszírozását, beleértve a
  19. októberi labortevékenység ellenértékét is a finanszírozó egészségbiztosítási szerv az alperesi jogelőd felé teljesítette új szolgáltatóként. [8]Város Önkormányzata
  20. november 25-én arról döntött az érintett társaságok egyedüli tulajdonosaként [644/
  21. (XI. 25.) képviselő-testületi határozat], hogy a felperes jogelődje részéről nyújtott egészségügyi szolgáltatások tekintetében a
  22. november hónapra vonatkozó finanszírozás a felperes jogelődjét, a
  23. december havi finanszírozás összege pedig az alperesi jogelődöt illeti. A
  24. december 16-i képviselő-testületi határozat értelmében [724/
  25. (XII. 16.)] a
  26. januári és februári finanszírozási összegre az alperesi jogelőd volt jogosult. [9] A felperes jogelődje és az alperesi jogelőd között ezt követően négy külön megállapodás jött létre
  27. év folyamán a következők szerint. A
  28. január 3-i megállapodással az alperesi jogelőd végleges jelleggel átadott a felperes jogelődjének 81.804.812 Ft-ot egészségügyi közszolgáltatási tevékenységet végző munkavállalók munkabérének kifizetésére, a
  29. január 17-i megállapodással 37.508.991 Ft-ot az egészségügyi szakmai szolgáltatásban résztvevők számlái kiegyenlítésére, a
  30. február 4-i megállapodással 50.000.000 Ft-ot, valamint a
  31. április 12-i megállapodással 1.462.566 Ft-ot egészségügyi szolgáltatási tevékenységből eredő kötelezettségek teljesítésére. [10]Város Önkormányzata
  32. április 20-án hatályon kívül helyezte a finanszírozási összegek megosztásáról korábban hozott - a 644/
  33. (XI. 25.) és 724/
  34. (XII. 16.) számú - határozatait [211/
  35. (IV. 20.) számú határozat], és a 215/
  36. (IV. 20.) számú képviselő-testületi határozattal úgy döntött, hogy a
  37. november, december hónapokban a felperes jogelődjével kötött egészségügyi közszolgáltatási szerződés alapján megfizetett egészségügyi finanszírozás összege, [1] beleértve a
  38. októberi labortevékenység finanszírozását is, a felperes jogelődjét illeti meg. Kimondta egyúttal a határozat, hogy a
  39. évi, az alperesi jogelőd részére 2011-ben megfizetett OEP finanszírozás összegéből a felperes jogelődje részére még meg nem fizetett összeg 170.481.574 Ft, amelyet az alperesi jogelőd a határozat mellékletét képező megállapodás alapján, az ott meghatározottak szerint köteles megfizetni. A 216/
  40. (IV. 20.) számú képviselő-testületi határozattal az önkormányzat jóváhagyta a felperesi és az alperesi jogelőd társaságok
  41. évi külön megállapodásait, a 217/
  42. (IV. 20.) és a 2018/
  43. (IV. 20.) számú képviselő-testületi határozatokkal pedig kötelezte az érintett felperesi és alperesi jogelőd társaságok vezető tisztségviselőit a mellékelt megállapodás aláírására, illetve arra, hogy kezdeményezzenek egyeztető tárgyalásokat az állam képviselőivel a megállapodás végrehajtása tárgyában a tulajdonosváltozást követő 90 napon belül. [11] A felperes jogelődje és az alperesi jogelőd
  44. április 20-án erre figyelemmel írtak alá írásbeli megállapodást. Az okirat az előzmények címet viselő I. pontban tartalmazta, hogy a
  45. november, december hónapokra vonatkozó, a felperes jogelődje részéről teljesített egészségügyi közszolgáltatási tevékenység finanszírozásának teljes összegét, beleértve a
  46. októberi labortevékenység ellenértékét is a finanszírozó egészségbiztosítási szerv (OEP) az új szolgáltató alperesi jogelődnek fizette meg. A II. pont a megállapodás tárgyaként azt rögzítette, hogy a felek a felperes jogelődje egészségügyi divíziója kapcsán keletkezett és az alperesi jogelőd előzményeknél megjelölt tartozásának összegét - Hatvan Város Önkormányzata képviselő-testületének
  47. április 20-án e tárgyban elfogadott határozatával egyezően - 170.481.574 Ft-ban határozzák meg. Kikötötték egyúttal, hogy figyelemmel az alperesi jogelőd tulajdonosi helyzetében
  48. május 1jével bekövetkező változásra, a felek arra kötelezik magukat, hogy a tulajdonosváltozást követő 90 napon belül a megállapodást, annak végrehajtása érdekében az állam képviselőjével egyeztetik. A megállapodás időbeli hatályát illetően a III. pont tartalmazta, hogy a felek a megállapodást
  49. április 20-ától kezdődő hatállyal az utolsó részlet megfizetéséig terjedő határozott időre kötik. A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [12] A felperes módosított keresetében elsődlegesen az I. rendű alperes, másodlagosan a II. rendű alperes kötelezését kérte 170.481.574 Ft és járulékai megfizetésére a
  50. április 20-i megállapodás teljesítéseként. A megjelölt marasztalási összeg és járulékai erejéig a
  51. április 20-i megállapodás esetleges érvénytelensége esetére harmadlagosan az I. rendű alperes, negyedlegesen a II. rendű alperes kötelezését kérte. [13] Az I. és II. rendű alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az első- és a másodfokú határozat [14] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. [15] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [16] A jogerős ítélet indokolása elsőként azt tartalmazta, hogy a felperes az általa teljesített szolgáltatás ellenértékeként annak a finanszírozásnak a megtérítését követelte
  52. november, december hónapok tekintetében, amely őt a finanszírozóval megkötött alapszerződés teljesítéseként álláspontja szerint - megillette. Leszögezte a másodfokú bíróság, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló
  53. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.)
  54. §-a szerint a megjelölt időszakra finanszírozás a felperesnek a vele szerződő finanszírozótól járt. [17] A kereset alapjául megjelölt
  55. április 20-i megállapodásból az rPtk.
  56. §
(1)bekezdése szerint nem következett az I. rendű alperes fizetési kötelezettsége, a megállapodás nem minősült az rPtk.
  1. §-a szerint tartozáselismerésnek sem. Egyetértett a másodfokú bíróság a törvényszék álláspontjával abban, hogy a csatolt okiratoknak az rPtk.
  2. §
(1)bekezdés szerinti értelmezéséből nem volt levezethető és a meghallgatott tanúk sem igazolták az alperesi jogelőd részéről fizetési kötelezettség vállalását a perbeli megállapodásban [polgári perrendtartásról szóló
  1. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.)
  2. §]. A tanúvallomások által alátámasztottan a felperes jogelődje előtt is ismert volt az alperesi jogelőd ügyleti szándéka, azaz az, hogy nem akart kötelezettséget vállalni a vizsgált tartozás megfizetésére a tulajdonosváltozást megelőzően. Eltérő következtetés a perbeli megállapodás időbeli hatályából sem volt levonható, a megállapodás nem volt részletfizetési kötelezettség vállalásának sem tekinthető, erre figyelemmel nem volt megállapítható a tartozás átszállása a II. rendű alperesre. [18] Rámutatott a másodfokú bíróság a számvitelről szóló
  3. évi C. törvény (a továbbiakban: Számviteli tv.)
  4. §-ában megadott célja alapján arra is, hogy a törvény szabályai nem anyagi jogi, hanem könyvvezetési és beszámolási kötelezettség teljesítésére vonatkozó technikai szabályok, ennélfogva a törvényben megfogalmazott elvekből, rendelkezésekből megalapozottan igényt a felperes a perben nem tudott érvényesíteni. Az elsődleges és a másodlagos kereset a felek között szerződéses jogviszonyt teremtő
  5. április 20-i megállapodáson alapult, ezért az elsőfokú bíróság megalapozottan következtetett az rPtk.
  6. §-ára alapított kereset megalapozatlanságára. Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélettel abban is, hogy a kereset tárgyává tett megállapodásban foglalt tartalom tartozáselismerésként - figyelemmel alaki fogyatékosságaira is nem volt értékelhető. Felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem [19] A felperes felülvizsgálati kérelemében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és helyette a keresetének helytadó döntés meghozatalát kérte. [20] Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet az rPp.
  7. §
(1)bekezdésébe, 221. §
(1)bekezdésébe,
  1. §-ába, valamint az rPtk.
  2. §
(1)bekezdésébe,
  1. §-ába,
  2. §
(2)bekezdésébe, 237. §
(2)bekezdésébe ütköző módon jogszabálysértő. [21] Előadta, hogy az ügyben eljárt bíróságok iratellenesen és egyes elemeit kiragadva értékelték a tanúvallomásokat. Állította, hogy dr. Z.L. tanúvallomásának értékelése a négy külön megállapodás tartalmával, dr. S.É. tanúvallomásának értékelése pedig L.A.-né és dr. S.É.
  1. tavaszi levezésének tartalmával ellentétben áll. A dr. V.A. tanú által elmondottak nem támasztották alá dr. S.É. vallomását, az okiratot szerkesztő ügyvéd releváns nyilatkozatát a bíróság tévesen értékelte. A tanúvallomás alátámasztotta, hogy az I. rendű alperes a tartozás összegét a felperessel egyezően elfogadta, annak okirati rögzítéséhez hozzájárult, csupán egyeztetni kívánt még az új tulajdonos (II. rendű alperes) képviselőivel. L.A.-né tanú megerősítette a felperes jogi álláspontját, vallomása ellentmondásos jellege miatt - jogsértően került kirekesztésre a bizonyítékok köréből. D.F. tanúvallomásának értékelése a likviditási gondok körében elmaradt. Utalt a négy külön megállapodással megfizetett 169.313.803 Ft-on túl további 50.000.000 Ft összegre vonatkozó levelezésre is a felek között, amely ráutaló magatartásnak minősült az I. rendű alperes részéről. Hangsúlyozta, hogy kétszer 170.000.000 Ft körüli összegben az I. rendű alperes tartozása fennállt a felperes jogelődje felé, amelyet megfizetni kívánt. Mindezt alátámasztotta az alperesi jogelőd magatartása, írásban megtett nyilatkozatai, amelyeket az ügyben eljárt bíróságok figyelmen kívül hagytak. Utalt a
  2. szeptember 6-i egyeztetés iratára is a felek elszámolási vitájának rendezése érdekében. Dr. S.É. és dr. Z.L. tanúkénti meghallgatása tekintetében hivatkozott arra is, hogy az I. rendű alperes ügyvezetőiként az rPp.
  3. §-ába ütközően történt meghallgatásuk, a megjelölt személyektől elfogulatlan, objektív nyilatkozat nem volt várható. [22] Állította, hogy a Számviteli tv.
  4. §-a - amelyet a felek a perbeli megállapodásban maguk is rögzítettek - irányadó volt a kereset elbírálása során. [23] Álláspontja szerint jogszerűtlen az írásba foglalás hiányára levont következtetés az eljárt bíróságok részéről amiatt, hogy a perbeli megállapodás aláírása nem cégszerű. Elmaradt ugyanakkor az okirat tartalom szerinti megítélése az rPtk.
  5. §
(1)bekezdése szerint. Az eljárt bíróságok az rPtk. 217. §
(1)bekezdése, 242. §
(2)bekezdése alapján megalapozatlanul következtettek a megállapodás semmisségére, ugyanakkor nem alkalmazták az rPtk. 234. §
(2)bekezdésében foglalt jogkövetkezményt, nem vizsgálták, hogy az érvénytelen szerződés érvényességi kellékei más szerződésnek megfelelnek-e, nem vizsgálták továbbá a jogalap nélküli gazdagodás kérdését sem. Elmulasztották a bíróságok az rPtk. 237. §
(2)bekezdése alapján az érvényessé nyilvánítás lehetőségét, továbbá az álképviselet kérdésének vizsgálatát is. [24] Az I. és II. rendű alperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban fenntartására irányult. A Kúria döntése és annak jogi indokai [25] A Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. §
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt nem találta jogszabálysértőnek. [26] A felülvizsgálati eljárás lényegével és korlátaival kapcsolatban előrebocsátja a Kúria, hogy az rPp. 272. §
(1)és
(2)bekezdései értelmében - miként azokat az 1/
  1. (II. 15.) PK vélemény értelmezte - a jogerős ítélet több rendelkezését támadó, avagy több egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozó felülvizsgálati kérelemnek, az előterjesztésére biztosított határidőn belül valamennyi hivatkozás tekintetében rendelkeznie kell a törvényben meghatározott, egymással szoros logikai és perjogi kapcsolatban álló kötelező tartalmi kellékekkel. Ezek a támadott határozat, a jogszabálysértés és azzal összhangban a megsértett jogszabályhely megjelölése, a jogorvoslati kérelem indokainak ismertetése és a Kúria döntésére irányuló határozott kérelem. Több jogszabálysértésre alapított felülvizsgálati kérelemnek valamennyi jogszabálysértés tekintetében teljesítenie kell az előzőekben bemutatott tartalmi elvárást, ellenkező esetben a tartalmilag fogyatékos felülvizsgálati kérelmet - vonatkozó részében - a Kúria nem vizsgálhatja érdemben. A tartalmilag hiányos perorvoslati kérelem nem korrigálható utóbb, sem hiánypótlás elrendelésével, sem a felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél kiegészítő nyilatkozatával. A felülvizsgálati kérelemnek a kötelező tartalmi, egyben fogalmi elemekkel a benyújtására nyitva álló hatvannapos határidőn belül kell rendelkeznie. A megsértett jogszabályhelyet a felülvizsgálati kérelemben - amint az az 1/
  2. (II. 15.) PK vélemény
  3. pontjához fűzött indokolásból is kitűnik - konkrétan, a jogforrás, a paragrafusszám, az esetleges bekezdések és pontok számának megadásával kell megjelölni, követelmény továbbá az is, hogy az így megjelölt jogszabályhely megfeleljen a jogszabálysértés szöveges körülírásának. [27] Az előzőekben kifejtettekre figyelemmel tartalmi hiányossága kizárta a felülvizsgálati kérelem érdemi vizsgálatát abban a részében, ami a jogalap nélküli gazdagodás feltételeinek irányadó jellegére utalt. A felperes anélkül hivatkozott a megjelölt jogszabálysértésre, hogy az rPtk. általa relevánsnak tartott kötelmi jogi szabályát, illetve az rPp.-nek az általa körülírt eljárási szabálysértéshez igazodó rendelkezését megjelölte volna. [28] Az ügyben eljárt bíróságok a kereset alapjául megjelölt megállapodás tárgyáról és tartalmáról jogszabálysértés nélkül, az rPtk.-nak a szerződés fogalmára, értelmezésére vonatkozó szabályai alkalmazásával, illetve a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésével foglaltak állást [rPp.
  4. §]. [29] A
  5. április 20-i megállapodás minősítéséhez, kötelemkeletkeztető hatálya feltárásához az okiratban foglalt kötelezettségvállalás értékelésére volt szükség [rPtk.
  6. §
(1)bekezdés, 207. §
(1)bekezdés]. A jogerős ítélet helyesen azt vizsgálta a felek ügyleti akaratának, megállapodásuk tényleges tartalmának tisztázásához, hogy keletkezett-e a perbeli megállapodásból fizetési kötelezettsége a megjelölt összegben az I. rendű alperes jogelődjének. A perbeli megállapodás jogi hatása megállapításához, azaz hogy származott-e a szerződésből a tárgyát képező tartozás teljesítésére az alperesi jogelőd oldalán kötelezettség, a teljesítés követelésére pedig jogosultság a felperes jogelődje javára, a kötelezettnek a szerződés teljesítése érdekében tanúsítandó - a kereset alapjául megjelölt megállapodásban vállalt - magatartását kellett meghatározni. Ahogy azt az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan levezette, a szerződő felek alapkötelme hiányában a jogvita mikénti eldöntése az alperesi jogelőd fizetési kötelezettségvállalásán alapult a perbeli megállapodásban. Az a további körülmény, hogy az I. rendű alperes jogelődje tett-e egyúttal tartozáselismerő nyilatkozatot is a vizsgált megállapodásban, az ügyben másodlagos - a bizonyítási kötelezettséget alakító - kérdésként merülhetett fel. Mindebből következően a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok mérlegelésén keresztül, az rPp. 206. §
(1)bekezdésére hivatkozással támadhatta az általa jogszabálysértőnek tartott ítéleti következtetést és a bizonyítási eljárás eredményét. [30] A felülvizsgálati eljárásban - rendkívüli perorvoslati jellege miatt - érvényesülő, a bizonyítékok felülmérlegelésének tilalmát áttörő hiba a jogerős ítélettel kapcsolatban azonban nem volt megállapítható (BH2013.119., BH2002.29.), sem iratellenesség, sem logikai ellentmondás, sem pedig nyilvánvalóan okszerűtlen következtetés. Nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek egyedül az minősíthető, amennyiben a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (BH2013.119., BH2006.403). Az ügyben eljárt bíróságok a felek ügyleti akaratának feltárásához részletesen, egyenként és összességükben is értékelték az egyes bizonyítékokat, kiemelten a perbeli megállapodás tartalmát, összevetve egyúttal a felek között korábban hasonló tárgyban létrejött külön megállapodásokkal, mérlegelték ezen felül az ügyletkötés körülményeire kiterjedően foganatosított tanúvallomásokat a felek eljárt képviselői, valamint az okiratszerkesztő ügyvéd részéről. A vizsgált megállapodás tartalmával összhangban a meghallgatott tanúk - dr. Z.L.n és dr. S.É.-án túl D.F., dr. V.A. egyaránt - arról számoltak be, hogy az alperesi jogelőd nem akart fizetési kötelezettséget vállalni a perbeli megállapodás aláírásával, az okiratban összegszerűen megjelölt, összegszerűségében nem vitatott tartozás tekintetében. A bizonyítási eljárás eredménye alátámasztotta, hogy a perbeli megállapodásnak - amelynek közvetlen előzményét a mindkét szerződő fél tulajdonosaként eljáró önkormányzat vonatkozó határozatai jelentették - egyedüli célja és jogi hatása abban jelentkezett, hogy a felek közösen meghatározták a közöttük elszámolásra váró finanszírozási összeget („tartozás"), annak mikénti rendezését viszont az I. rendű alperes jogelődje 2012. május 1-jei tulajdonosváltozása miatt az ezt követő egyeztetéseikre utalták. [31] Az előzőekben kifejtettekre figyelemmel megalapozatlanul - részben a jogerős ítélet indokolásával ellentétesen - hivatkozott a felülvizsgálati kérelem az rPtk. rendelkezéseinek [217. §
(1)bekezdés,
  1. §,
  2. §
(2)bekezdés, 237. §
(2)bekezdés] jelentőségére, egyben megsértésükre az ügyben. A jogerős ítélet a perbeli megállapodás kötelemkeletkeztető képességét a megállapodás tartalmából, a vállalt kötelezettség jellegéből határozta meg [rPtk. 198. §
(1)bekezdés]. Az ügyben eljárt bíróságok nem a megállapodás érvénytelensége miatt zárták ki a perbeli szerződés keresetnek megfelelő joghatását. [32] Egyetértett a Kúria az ítélőtábla álláspontjával abban is, hogy a Számviteli tv. rendelkezéseiből a törvény
  1. §-ában meghatározott céljára tekintettel a felperes megalapozottan nem érvényesíthetett igényt a perben. [33] Rögzíti végül a Kúria, hogy a felülvizsgálati kérelem hivatkozásával ellentétben, nem sérült az ügyben az rPp.
  2. §-ában foglalt szabályozás sem az alperesi jogelőd ügyletkötéskor eljárt képviselői tanúkénti meghallgatásával. Az eljárt bíróságok nem kizárólagosan a sérelmezett tanúvallomások értékelésével, hanem az elsőfokú eljárásban lefolytatott bizonyítási eljárás valamennyi elemének egybevetett értékelésével alakították ki érdemi álláspontjukat, ebből következően a kifogásolt tanúvallomások figyelembevételének, az ezzel kapcsolatban állított eljárási szabálysértésnek semmiképpen nem volt tulajdonítható az ügy érdemi elbírálására gyakorolt lényeges kihatás, ami a felülvizsgálati kérelmet megalapozottá tehette volna [rPp.
  3. §
(3)bekezdés]. [34] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [35] Az eredménytelen felülvizsgálati kérelem alapján a felperes köteles megfizetni az alperesek ügyvédi munkadíjból álló felülvizsgálati eljárási költségét az rPp. 270. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó rPp. 78. §
(1)bekezdése szerint. Az ügyvédi munkadíjak összegét a Kúria a kifejtett ügyvédi tevékenység mérlegelésével a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(3),
(5)és
(6)bekezdései, 4/A. §
(1)bekezdése alapján határozta meg. [36] A felperes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. §
(1)bekezdés m) pontja, a 6/
  1. (VI. 26.) IM rendelet
  2. §-a szerint rendelkezett. [37] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet az rPp.
  3. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
  1. március
  2. Dr. Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Gáspár Mónika s.k. előadó bíró, Dr. Csőke Andrea s.k. bíró A kiadmány hiteléül:

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.