Kbf.15/2019/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdés a.) pontjába ütköző zaklatás vétségében, ezért halmazati büntetésül 100 napi tétel, napi tételenként 1.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés megfizetésére 10 hónapi részletfizetést engedélyezett. Rendelkezett a pénzbüntetés, illetve egy havi részlet megfizetésének elmulasztása esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú tárgyaláson jelenlévő katonai ügyész és a védő a kihirdetett ítéletet tudomásul vette. A vádlott a vele kézbesítési megbízott útján közölt elsőfokú ítélet ellen a törvényes határidőben felmentése érdekében fellebbezett. Fellebbezése írásbeli indokolásában hangsúlyozta, hogy a terhére rótt bűncselekményt nem követte el. Hivatkozott arra, hogy tanú 1 tanúsította, hogy a feljelentés, az azt megelőző és az azutáni időpontban vele beszélgetett, így a bűncselekményt nem követhette el, máshol tartózkodott. Álláspontja szerint ezt támasztja alá a L.i Kapitányság igazolása és a festékvásárlása ténye is. Érvelése szerint a feljelentők revansot vettek rajta. Utalt arra is, hogy keresetének több mint felét hitelre törleszti. Ezért indítványozta, hogy a fellebbviteli bíróság mentse fel. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.231/2019/1. számú átiratában kifejtett álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az ügyfelderítési kötelezettségét teljesítette, az általa megállapított tényállás felülbírálatra alkalmas. Az elsőfokú katonai tanács indokolási kötelezettségének is eleget tett, okszerű következtetést vont a vádlott bűnösségére nézve és törvényesen minősítette a vád tárgyává tett emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni vétségeit. Kifejtette, hogy a vádlottal szemben kiszabott büntetés törvényes és egyben méltányos. Ezért indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. A bejelentett fellebbezés folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 590. §

(1)és

(2)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Az előterjesztett fellebbezést a Be. 598. §

(2)bekezdése alapján tanácsülésen bírálta el. A fellebbviteli bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács az eljárási szabályokat megsértette akkor, amikor az ügyben védő nélkül kezdte meg a bírósági eljárást, hiszen a Be.427.§

(5)bekezdés a) pontja értelmében a védő részvétele a törvényszék, mint elsőfokú bíróság előtt kötelező. E mulasztását felismerve az elsőfokú bíróság a

1. január 17-i tárgyaláson védő kirendeléséről határozott, majd a
2. február 22-i tárgyaláson a tárgyalást a Be.
3. §

(3)bekezdése alapján a tárgyalás anyagának ismertetésével törvényesen megismételte. Ugyancsak törvényesen járt el, amikor a Be. 430.§

(1)bekezdése alapján végzésével engedélyezte a vádlott tárgyalásról történő távolmaradását, miután lemondott a tárgyaláson való jelenlét jogáról. Törvényesen tartott tárgyalást a vádlott távollétében és a Be. 430. §

(4)bekezdése alapján törvényesen kézbesítette az ügydöntő határozatot a kézbesítési megbízottja részére. A bíróság a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte és indokolási kötelezettségének is eleget tett. A nyomozás során és az előkészítő ülésen és a vádlott úgy nyilatkozott, hogy bűnösségét nem ismeri el. Előadott védekezése szerint a rendőrségi kihallgatásról való távozását követően a l..i B.. Festékházban festéket vásárolt, majd közvetlenül ezután tanú 1-val beszélgetett fél órát, a sértettekkel nem is találkozott. Bizonyítási indítványként kérte a barátja, tanú 1 kihallgatását, valamint a gépjárművel való közlekedése során a festékház előtti sebességmérő készülék felvételeinek beszerzését. Az előkészítő ülést követően tartott tárgyaláson az elsőfokú bíróság a Be.522.§

(1)bekezdése alapján mellőzte a vádlott kihallgatását, majd a védekezésének leellenőrzésére a Be. 526.§

(3)bekezdése alapján törvényesen hallgatta ki a tárgyalóteremből eltávolított vádlott távollétében tanú 2-t. Kihallgatta továbbá sértett 1 és sértett 2 sértetteket, valamint tanú 1-t és ismertette a releváns okirati bizonyítékokat, különösen a bejelentés kivizsgálásáról szóló rendőri jelentést, a vádlott más ügyben felvett tanúvallomási jegyzőkönyvének kezdő és záró időpontját, a bíróság hivatalos feljegyzéseit. Az elsőfokú bíróság ítélete

1. oldalától az
2. oldal közepéig értékelte az általa megismert bizonyítékokat, és logikus, meggyőző magyarázatát adta annak, hogy a vádlott védekezését elvetve miért a sértettek egybehangzó vallomását fogadta el a tényállás alapjául. A történeti tényállást ítéletének
3. oldal 3-
4. bekezdésében a bizonyítékokkal összhangban rögzítette, indokolása a logika szabályainak megfelel. Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy a tárgyalás anyagának ismertetése az előkészítő ülés anyagára nem terjedt ki, így a vádlottnak az ott tett vallomása bizonyítékként nem vehető figyelembe, azt az eljáró bíróság ennek, valamint annak ellenére értékelte, hogy gyanúsítotti vallomásának ismertetésére sem került sor a tárgyaláson. Az elsőfokú bíróság ezen eljárási szabálysértése az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással azért nem volt, mert a tényállást az elsőfokú bíróság nem a vádlott vallomására alapította. A vádlott felmentésre irányuló fellebbezése nem megalapozott. Megállapítható, hogy az elsőfokú katonai tanács által rögzített tényállás megalapozott, mentes a Be. 592.§

(1)és

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. A Be. 591. §

(1)bekezdésében foglaltak alapján a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetve a fellebbezésben új tényt állítottak vagy új bizonyítékra hivatkoztak és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le. A vádlott fellebbezése indokolásában új tényre, új bizonyítékra nem hivatkozott. A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint a beadványában írtak csupán a releváns bizonyítékok újraértékelését célozták. A bizonyítékok újraértékelésére, a tényállás felülmérlegelésére és azon keresztül a vádlott felmentésére irányuló fellebbezés eredményre nem vezethetett. Az irányadó tényállás alapján a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére és helyesen minősítette cselekményeit. A vádlott azzal a magatartásával, hogy bal kezét a nyaka előtt elhúzta, személy elleni erőszakos bűncselekménnyel fenyegette és félemlítette meg sértett 1-t és sértett 2-t, egyben megvalósította a Btk. 222. §

(2)bekezdés a) pontjába ütköző emberi méltóság és egyben alapvető jogok elleni bűncselekmény törvényi tényállási elemeit. Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan sorolta fel a bűnösségi körülményeket és nem tévedett a joghátrány alkalmazásánál. A bíróság a Btk. 33.§

(4)bekezdésének törvényes felhívásával a Btk. 50. §

(1)és

(3)bekezdésére figyelemmel pénzbüntetést szabott ki, melynek napi tételszáma tettarányos, a törvényi minimumban rögzített összege pedig méltányos, megfelelően szolgálja a Btk.

1. §-ában írt büntetési célokat. A Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletének egyéb rendelkezései is törvényesek, ezért azokat a másodfokú bíróság helyes indokai alapján helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának végzése a Be.
2. §

(1)-

(4)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. május
2. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke Dr. Szabó Éva hb. alezredes sk. előadó bíró . Mészáros László hb. ezredes sk. bíró A Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete ... vádlott tekintetében jogerős végrehajtható. Budapest,
3. május
4. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke a kiadmány hiteléül: