Pfv.21803/2017/13 – Kúria

(2), 1/

1. Korm. rend.
2. §, 1/
3. Korm. rend.
4. §

(1)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.V. 21.803/2017/

1. A tanács tagjai: dr. Szabó Klára a tanács elnöke, dr. Magosi Szilvia előadó bíró, dr. Madarász Anna bíró A felperes: felperes neve A felperes képviselője: pártfogó ügyvéd Az alperes: alperes neve (alperes címe) Az alperes képviselője: Dr. Beréti Krisztián Ügyvédi Iroda A per tárgya: jogalap nélküli gazdagodás A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 52.Pf.638.505/2016/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Pesti Központi Kerületi Bíróság 15.P.90.727/2015/
3. Rendelkező rész - A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. - Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 38.100 (harmincnyolcezerszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget. - A felperes pártfogó ügyvédjének a felülvizsgálati eljárásban felmerült díja a felperest terheli. - A le nem rótt 370.000 (háromszázhetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] Tanács VB Igazgatási Osztálya az
4. január 7-én kelt határozatával ideiglenes jelleggel, kialakítási kötelezettséggel, fodrászüzlet céljára kiutalta a felperesnek a magyar állam tulajdonát képező, utca
5. szám alatti 15 m² alapterületű tárolóhelyiséget. A korábban biciklitárolóként használt, majd kiégett helyiséget a felperes fodrászüzletté alakíttatta át,
6. december 12-én pedig határozatlan idejű bérleti szerződést kötött rá a Ingatlankezelő Vállalattal. Az önkormányzati tulajdonba került helyiséget végleges jelleggel üzlet céljára az
7. június 29-én kelt határozatával utalta ki a felperes részére a Polgármesteri Hivatal Igazgatási Osztálya, és a saját költségen történő kialakítás miatt nem állapított meg igénybevételi díjat. A bérleti szerződést a felek
8. szeptember 22-én a bérleti díj emelése miatt módosították. A
9. november 14-én is módosított helyiségbérleti szerződés tartalmazza, hogy az
10. november 18-án kezdődött helyiségbérleti jogviszony
11. november 30-ig tart; a szerződésben nem szabályozott kérdésekben az
12. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lakástörvény), a 25/
13. (IX. 13.) számú önkormányzati rendelet és az
14. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) vonatkozó rendelkezései az irányadóak. A szerződés 5.i. pontja szerint a helyiség minőségi változást eredményező felújítása, átalakítása esetén a bérlő bérbeszámításra csak a bérbeadóval létrejött külön írásbeli megállapodás esetén tarthat igényt; ilyen külön megállapodás hiányában a helyiségben végzett minden felújítás, átalakítás saját kockázatára és felelősségére történhet, és a helyiségbérleti jogviszony megszűnésekor semmilyen jogcímen nem támaszthat anyagi követelést a bérbeadóval szemben; a bérlet megszűnése esetén mindazon berendezési tárgyakat, amelyeket saját költségén felszereltetett, az állag sérelme nélkül köteles leszerelni, lebontani, elszállítani és a bérleményt eredeti állapota szerint átadni. Az alperes a bérleményt
15. november 10-én vette vissza. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [4] [5] A felperes jogalap nélküli gazdagodás címén 3.700.000 forint és törvényes kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy hasznos ráfordításai növelték a bérlemény értékét, ezáltal a bérbeadó gazdagodott. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott a
16. november 14-i szerződés 5.i. pontjára, a Lakástörvény
17. §

(1)bekezdésére, 36. §

(1)bekezdésére, 37. §.

(1)bekezdésére. Álláspontja szerint ellentételezte a saját költségen történt kialakítást, hogy a felperesnek 1986-ban nem kellett igénybevételi díjat fizetnie. A felek között nem jött létre külön írásbeli megállapodás, ezért minden ráfordítás a felperes saját költségére és kockázatára történt. A helyiség visszavételekor az elvégeztetett munkák és beszerelésre került berendezések már semmilyen értéket nem képviseltek. A felperes rovására nem gazdagodott. Az első- és másodfokú ítélet [6] [7] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az indokolása szerint a rendelkezésre álló iratokból megállapítható volt, hogy a felperesnek egy korábban kiégett tárolóhelyiséget utaltak ki, amelyet 1986-ban a saját költségén felújított, fodrászüzletté alakított. A 19/1984. (IV. 15.) MT rendelet (a továbbiakban: MT rendelet) 18. §

(3)bekezdés e) pontja alapján a felperes mentesült az egyszeri igénybevételi díj megfizetése alól, ezzel az alperes ellentételezte a helyiség saját költségen történő kialakítását, felújítását, így nincs a felperessel szemben fizetetlen tartozása. [8] [9] A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta azzal, hogy a felperes pártfogó ügyvédje elsőfokú díjának viselésére a felperes köteles. Az indokolásában kifejtettek szerint önmagában az a körülmény, hogy a bérlemény kiutalásakor a felperes mentesült az igénybevételi díj megfizetésének kötelezettsége alól, nem zárná ki a keresetben megjelölt igény érvényesítésének lehetőségét. A felperes keresete a felek közötti szerződés rendelkezésére figyelemmel alaptalan. A

1. évi helyiségbérleti szerződés kifejezetten rögzítette, hogy a bérlemény tekintetében a felek között egy 1986 óta fennálló szerződéses jogviszonyról van szó. Az
2. évi szerződés rendelkezéseinek, szövegének helyes értelmezése szerint az 5.i. pontban a felek nem csupán e szerződés megkötésének időpontját követően elvégzett felújításból, átalakításból eredő anyagi követelések, hanem a teljes szerződéses jogviszony alatt a bérlő részéről bármilyen jogcímen esetlegesen keletkezett, bármilyen anyagi követelés érvényesítésének a lehetőségét zárták ki. Önmagában a szerződéses jogviszony megléte a jogalap nélküli gazdagodásra alapított igényérvényesítés lehetőségét nem zárja ki, azonban a perbeli tényállás speciális abban a tekintetben, hogy a peres felek közötti szerződéses jogviszonynak a részét képezte a felperes igényérvényesítési lehetőségét kizáró szerződéses rendelkezés. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [10] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. [11] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen értelmezte a
3. november 14-i szerződés tartalmát. E szerződésnek nincs olyan kikötése, amely arról szólna, hogy az előírásait visszamenőleges hatállyal kell alkalmazni. Ebből következően a szerződés 5.i. pontjában rögzítettek a szerződéskötés után történő felújításra, átalakításra vonatkoznak. Ezt az értelmezést támasztja alá a szerződés azon rendelkezése, amely szerint a bérlő a bérleményt az eredeti állapota szerint köteles a bérbeadónak átadni. Amennyiben a szerződés visszamenőleges hatályú volna, e rendelkezés kivitelezhetetlen lenne, hiszen az eredeti állapot a kiégett tároló volt. [12] A bírósági gyakorlat alapján a perbeli jogviszony esetén is alkalmazhatóak a jogalap nélküli gazdagodás szabályai. A BH
5. számú eseti döntésben, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.21.647/2009/
6. számú és a Debreceni Ítélőtábla Gf.30.667/2011/
7. számú döntéseiben felhozott jogi érveket a jelen esetben is figyelembe kellett volna venni. A hasznos ráfordításból adódó előny igazolható. A bérbeadó gazdagodása abban jelenik meg, hogy a helyiséget minden további ráfordítás nélkül hasznosíthatja. [13] Az 1986-os bérleti szerződésben a felek nem rendezték a hasznos költségek elszámolását. A
8. évi szerződésmódosításban már van erre vonatkozó rendelkezés, azonban a szerződésben foglaltaknak e részben nincs visszaható hatálya. [14] Az MT rendelet nem alkalmazható, azt ugyanis
9. december
10. napjával az Alkotmánybíróság megsemmisítette [29/
11. (V. 6.) AB határozat]. [15] Az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták az
12. évi bérleti szerződésmódosítást, amely már a Lakástörvény hatályba lépése után köttetett, így arra alkalmazni kell a Lakástörvény
13. §

(1)bekezdésében, 7. §

(1)és

(2)bekezdésében, 9. §

(1)bekezdésében foglaltakat. A jelen esetben a bérbeadó és a bérlő között létrejött az a megállapodás, hogy a helyiséget a bérlő teszi rendeltetésszerű használatra alkalmassá és látja el komfortfokozatának megfelelő lakásberendezésekkel. A tényleges bekerülési költséget a felperes számlákkal igazolta. A költségek megtérítésére nem került sor, mert az alperes a helyiség visszaadásakor fennálló érték alapján kívánt elszámolni. Ez az elszámolás sem történt meg, jóllehet a Lakástörvény 9. §

(1)bekezdése tartalmazza, hogy a bérbeadónak a felmerülő költségeket térítenie kell, és a feltételeit meg kell határozni. [16] Az alperes a beruházás költségeihez nem járult hozzá, csak előnyeit élvezte, a saját költségen vásárolt tárgyakat elvinni nem engedte. A jogalap nélküli gazdagodás jogintézményének lényege, hogy orvosolja az indokolatlan és erkölcsileg sem igazolható vagyoni eltolódást. [17] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. [18] Rámutatott arra, hogy a felperes nem jelölte meg azt a jogszabályhelyet, amelyet a jogerős ítélet sért, és tartalmilag sem írta pontosan körül a jogszabálysértést. A felülvizsgálati kérelem egyetlen konkrét jogszabályi hivatkozása a Lakástörvény 9. §

(1)bekezdése. E jogszabályi rendelkezés azonban a Lakástörvény 36. §

(1)bekezdésében foglaltakra figyelemmel a perbeli esetben nem alkalmazható. A helyiségbérlet esetén maga a Lakástörvény (

1. §) utalja a felek megállapodásának körébe azon kérdések jó részét, amelyeket lakások esetében rendezni kíván. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályhely ugyanakkor lehetőségként és nem kötelezettségként utal arra, hogy a szerződésben részes felek a beruházások terjedelmében és költségeinek viselésében megállapodhatnak. Márpedig a feleknek volt megállapodásuk a Lakástörvény
2. §-a szerinti kérdéskörben. A bérleti szerződés 5.i. pontja egyértelműen kizárja a felperes bármiféle igényérvényesítését a bérleményben általa végzett beruházások tekintetében. A felperes keresete ebből következően megalapozatlan. A Kúria döntése és jogi indokai [19] A régi Pp.
3. §

(2)bekezdése a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértés esetén teszi lehetővé. A felülvizsgálati kérelem kötelező tartalmi eleme a megsértett jogszabályhely megjelölése és annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [régi Pp. 272. §

(2)bekezdés, 1/

1. (II. 15.) PK vélemény]. A felperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést abban határozta meg, hogy az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták a Lakástörvény hatálya alá eső
2. évi szerződésmódosítást, amely alapján megállapítható: létrejött a bérbeadó és a bérlő között az a megállapodás, miszerint a helyiséget a bérlő teszi rendeltetésszerű használatra alkalmassá és látja el a komfortfokozatának megfelelő lakásberendezésekkel. A Lakástörvény
3. §

(1)bekezdése értelmében pedig ilyen esetben a felmerülő költségeket a bérbeadónak térítenie kell. A felperes hivatkozott továbbá arra is, hogy a másodfokú bíróság tévesen értelmezte a

1. november 14-i szerződés 5.i. pontját, de nem jelölte meg a megsértett jogszabályi rendelkezést, ezért a Kúria e hivatkozást érdemben nem vizsgálhatta (BH
2. 159.). A felülvizsgálat tárgyát mindezekre tekintettel az képezte, hogy irányadóak-e felek jogviszonyára a Lakástörvény felülvizsgálati kérelemben megjelölt rendelkezései és alkalmazásukkal teljesíthető-e a felperes kereseti kérelme. [20] A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes bérleti szerződése 1986-ban jött létre a helyiség kialakításának kötelezettségét előíró kiutalás alapján. A bérleti jogviszonyra irányadó volt a 29/
3. (V. 6.) AB határozattal a jövőre nézve megsemmisített,
4. december 31-től hatálytalan MT rendelet, valamint az 1/
5. (I. 19.) Korm. rendelet. A Korm. rendelet
6. §

(2)bekezdése kimondta, a bérlő nem követelheti a bérbeadótól, hogy a helyiséget az abban folytatni kívánt tevékenységének gyakorlásához szükséges módon kialakítsa, felszerelje, illetőleg berendezze. A

1. § rendelkezése pedig úgy szólt, hogy a bérbeadó a bérleti jogviszony tartama alatt azért szavatol, hogy a helyiség megfelel a bérleti szerződés előírásainak. A
2. §

(1)bekezdése értelmében a bérlőt bérbeszámítási jog illette meg, ha a bérbeadó előzetes hozzájárulásával új helyiséget létesített, romos helyiséget helyreállított, a helyiséget közművesítette, illetőleg a helyiség használhatóságát növelő egyéb építési-szerelési munkát végzett. A jogszabály ehhez kapcsolódóan azt is tartalmazta, hogy a költségei ezt meghaladó részét a bérlő nem követelheti. A helyiség felperes általi tényleges kialakításának idején tehát a jogszabályok nem adtak lehetőséget arra, hogy a felperes egyösszegű költségtérítést követeljen és az

1. évi bérleti szerződésben sem kötöttek ki a felek a bérlő részére ilyen jogosultságot. [21] Az
2. évi megállapodás a
3. pontjából következően a bérleti szerződés módosítása volt, és vonatkozott rá a Lakástörvény, de a törvény
4. és
5. §-a nem irányadó a perbeli jogviszonyra, mivel a felperes szerződése nem lakásra, hanem helyiségre szólt. A helyiségbérlet szabályai közötti, a lakásbérlet szabályaira utaló rendelkezés [
6. §

(1)bekezdés] szerint a felek jogaira és kötelezettségeire a lakásbérlet szabályait a Lakástörvény Második részében foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Ilyen eltérést tartalmaz a Lakástörvény

1. §-a, amely alapján a helyiség átadásával, rendeltetésszerű használatával, karbantartásával, felújításával, a bérleti jog szünetelésével, továbbá a szerződés megszűnésekor a helyiség visszaadásával kapcsolatban a bérbeadó és a bérlő jogaira és kötelezettségeire a felek megállapodása az irányadó. Az
2. évi szerződésmódosításban a feleknek nincs ilyen tárgyú megállapodása. [22] A
3. évi szerződés - amely az
4. pontjában foglaltak és a felek
5. november 14-i külön megállapodása szerint is egy újabb szerződésmódosítás - 5.i. pontja a jogviszony megszűnésére vonatkozóan azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a bérbeadóval szemben semmilyen jogcímen nem támaszthat a bérlő anyagi követelést. A felek között tehát nemhogy megállapodás nem volt a költségek megtérítéséről, de kifejezetten abban állapodtak meg, hogy a felperes nem igényelhet költségtérítést. [23] Mindezekre tekintettel a perben nem kellett alkalmazni a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályokat. A felperes által bérelt helyiség kialakítása, használata, visszaadása a felek közötti szerződéses jogviszony és a szerződéskötéskori jogszabályok alapján történt. Nincs olyan vagyoni eltolódás, amelyre a szerződéses jogviszony nem adott alapot. Nincs ezért olyan jogi tény, amely szerződésen kívüli kötelmet keletkeztetett volna a felek között. A másodfokú bíróság tehát helyesen utasította el a felperes régi Ptk.
6. §-ára alapított keresetét. [24] A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a régi Pp.
7. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [25] A felperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, így a régi Pp. 270. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó régi Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles megfizetni az alperes jogi képviselettel felmerült felülvizsgálati eljárási költségét. Ennek összegét a Kúria a jogi képviselő által kifejtett tevékenység munka- és időigényére figyelemmel állapította meg a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(5),

(6)bekezdése és a 4/A. §

(1)bekezdése szerint. A felperest képviselő pártfogó ügyvéd felülvizsgálati eljárásban felmerült díjáról a régi Pp. 87. §

(2)bekezdésében foglaltaknak megfelelően rendelkezett. Budapest,

1. január
2. . Szabó Klára s.k. a tanács elnöke, Dr. Magosi Szilvia s.k. előadó bíró, dr. Madarász Anna s.k. bíró