A Fővárosi Ítélőtábla a felperes jogi képviselője (felperes jogi képviselőjének címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, I-II. rendű alperesek jogi képviselője (I-II. rendű alperesek jogi képviselőjének címe) által képviselt I.rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű és II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen kielégítés tűrésére kötelezés iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék
- október
- napján kelt 2.P.24.587/2017/
- számú ítélete ellen, az alperesek részéről
- és
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja. Kötelezi az alpereseket, hogy együttesen fizessenek meg a felperes részére tizenöt napon belül 10.000 (tízezer) forint + áfa mértékű másodfokú perköltséget. Az alperesek személyes költségmentessége folytán le nem rótt 68.000 (hatvannyolcezer) forint fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság az alpereseket annak tűrésére kötelezte, hogy a felperes 226.234 CHF és a tőkeösszeg után
- december
- napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamata erejéig a helyrajzi szám alatt felvett, természetben cím szám alatti ingatlanból kielégítést keressen. Kötelezte egyetemlegesen az alpereseket, hogy tizenöt nap alatt fizessenek meg a felperesnek 2.770.000 forint perköltséget. Az elsőfokú bíróság a per főtárgya tekintetében a keresetnek a Ptk.
- §
(1)-
(3)bekezdése alapján helyt adott, alaptalannak találva az alpereseknek az önálló zálogjogot alapító szerződés jóerkölcsbe ütközés címén való semmisségének megállapítására irányuló kifogását. A pervesztes alpereseket a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperes által megfizetett 1.500.000 forint illeték, valamint a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet (továbbiakban R.)
- §-a szerinti ügyvédi munkadíj mint perköltség megfizetésére a felperes részére. A bíróság a munkadíjat a
(6)bekezdés alapján a pertárgyérték 3%-ára, 1.000.000 forint+áfa összegre mérsékelte a ténylegesen kifejtett ügyvédi tevékenységre figyelemmel. Az elsőfokú ítéletnek a perköltség összegére vonatkozó rendelkezése ellen az alperesek terjesztettek elő fellebbezést, kérve az általuk fizetendő ügyvédi munkadíj mérséklését a felperesi képviselő által elvégzett ügyvédi munkával arányos 150.000 forint+áfa összegre. Arra hivatkoztak, hogy a kereseti kérelem előlappal is mindösszesen három oldalt tett ki és a per egész időtartama alatt a felperes nem csatolt hosszas, jogilag kimunkált nyilatkozatot, jogi érvelést, főleg iratcsatolásokat teljesített. A perben az alperesek személyes meghallgatására volt szükség, szakértői bizonyításra nem került sor és az ügyet a bíróság sem tartotta kiemelt bonyolultságúnak. Megítélésük szerint az 1.000.000 forint + áfa ügyvédi munkadíj nincs arányban a kifejtett ügyvédi munka mennyiségével, minőségével, a tárgyalásokon tett nyilatkozatokkal és az ügy bonyolultságával. Hivatkoztak arra is, hogy a jelen perben a felperes olyan igényt érvényesített, amelyet egy másik, újra indult végrehajtási eljárásban is megtehetett volna. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítélete fellebbezett részének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a R. keretei között jogszabálysértés nélkül határozta meg az alperesek által fizetendő ügyvédi munkadíj mértékét. A R. 2. §
(2)bekezdés b) pontja és 4/A. §
(1)bekezdése alapján az 50.834.500 forint perérték figyelembevételével 2.190.794 forint illetné meg, melyet az elsőfokú bíróság kevesebb, mint 60%-ra a mérsékelt. Ennek a mérsékelt munkadíjnak a további csökkentése nem indokolt. Az alperesek a keresetet nem ismerték el, annak elutasítását kérték, érdemi védekezést terjesztettek elő. Az önálló zálogjoggal kapcsolatos ügy egyszerűnek nem minősíthető, hiszen az a jogtudományban is élénken vitatott jogintézmény, többször újra szabályozásra került, a közelmúltig bírói gyakorlata sem létezett. Kiemelte, hogy az elvégzett ügyvédi munkának nem fokmérője az elkészített irat terjedelme. A másodfokú perköltségét a R. 2. §
(5)bekezdése szerint kérte megállapítani. Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A. §
(1)bekezdés b) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság helyesen vette figyelembe a perköltség megállapítása során a felperes által a keresetlevélben megjelölt pertárgyértéket. E pertárgyértékre figyelemmel a R. 3. §
(2)bekezdés d) pontja, valamint a 4/A. §
(1)bekezdése alapján megállapítható ügyvédi munkadíj általános forgalmi adóval növelt összege 2.190.794 forint. Az elsőfokú bíróság e munkadíjat a R. 3. §
(6)bekezdése alapján 1.000.000 forint+áfa összegre, azaz 1.270.000 forintra mérsékelte a felperesi képviselő által kifejtett tényleges tevékenység mérlegelésével. Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított munkadíj további mérséklésére nincs lehetőség. Kizárólag a R. 3. §
(2)bekezdésének alkalmazása valóban eltúlzott mértékű ügyvédi munkadíj megállapítására adna lehetőséget a magas pertárgyértékre figyelemmel. A kialakult állandó bírói gyakorlat szerint a magas pertárgyértékkel járó magasabb ügyvédi felelősségnek az ügyvédi munkadíjban is kifejezésre kell jutnia, azonban a bíróságnak mérlegelnie kell azt is, hogy a jogi képviselő a perben ténylegesen milyen munkát végzett (BDT
- 3965.). Az ítélőtábla kiemeli, hogy az elsőfokú eljárásban az alperes a keresetnek való helytadást mindvégig ellenezte, három előkészítő iratot csatolt mellékletekkel együtt, amelyeket a felperesi jogi képviselőnek tanulmányoznia kellett. Az elsőfokú bíróság az ügyben négy tárgyalást tartott, ahol a felperesi képviselő kivétel nélkül megjelent, nyilatkozatot tett. Mindezen körülmények figyelembevételével az ítélőtábla nem látott lehetőséget az ügyvédi munkadíj további mérséklésére, ezért az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel támadott rendelkezését a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező alperesek a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelesek a felperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére, melyet az ítélőtábla a R. 3. §
(2)bekezdés a) pontja, az
(5)bekezdése szerint határozott meg és a
(6)bekezdés alkalmazásával mérsékelt a jogi képviselő által ténylegesen kifejtett tevékenységre figyelemmel. Az alperesek személyes költségmentessége folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illeték a 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §-a alapján az állam terhén marad. Budapest,
- április
- Dr. Németh László s.k. a tanács elnöke . Molnár Ágnes s.k.. Merőtey Anikó s.k. előadó bíró bíró