← Magyarország

Bf.282/2017/41 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 3.Bf.282/2017/

  1. szám A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a
  2. év február hó 08.,
  3. és
  4. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és
  5. év február hó
  6. napján kihirdette a következő í t é l e t e t: Az orgazdaság bűntette és más bűncselekmények miatt T. Á. és társai ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék
  7. év május hó
  8. napján kelt 22.B.1411/2012/
  9. számú ítéletét T. Á. I. r., H. A. II.r., K. Sz. IV.r., B. I. V.r., M. R. VI.r., Gy. Gy. VII.r., J. I. VIII.r., F. J. IX.r., V. A. X.r. és K. F. XII.r. vádlottak vonatkozásában megváltoztatja. T. Á. I.r. vádlott bűnösségének megállapítását a tényállás
  10. pontja tekintetében 1 rendbeli felbujtóként elkövetett egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettében (Btk. 347.§

(1)bek. a) pont és
(2)bek.), valamint 1 rendbeli felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében (Btk. 342.§
(1)bek. a) pont) mellőzi. A 9 rendbeli, felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntetteként értékelt bűncselekménye minősítésénél a
(2)bekezdésre utalást mellőzi. (tényállás 1-6, 10-
  1. pontjai) A tényállás
  2. pontjában rögzített cselekményét felbujtóként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének (Btk. 345.§) is minősíti. H. A. II.r. vádlott bűnösségének megállapítását a tényállás 1-
  3. pontja tekintetében 6 rendbeli felbujtóként elkövetett egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettében (Btk. 347.§
(1)bek. a) pont és
(2)bek.), 6 rendbeli felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében (Btk. 342.§
(1)bek. a) pont), valamint 6 rendbeli felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében (Btk. 342.§
(1)bek. c) pont) mellőzi. A fennmaradó 4 rendbeli a Btk. 342.§
(1)bekezdés a) pontjába ütköző és aszerint minősülő, felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntetteként értékelt bűncselekményei minősítésénél a
(2)bekezdésre utalást mellőzi. (tényállás 9-10-11-
  1. pontjai) K. Sz. IV.r. vádlott vagyon elleni bűncselekményét társtettesként elkövetettnek minősíti. Bűnösségének megállapítását a tényállás
  2. pontja tekintetében 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettében (Btk. 347.§
(1)bek. a) pont és
(2)bek.), 1 rendbeli felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében (Btk. 342.§
(1)bek. a) pont), valamint 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében (Btk. 342.§
(1)bek. c) pont) mellőzi. A tényállás 8. pontjában foglalt bűnsegédként elkövetett a Btk. 347.§
(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a
(2)bekezdés szerint minősülő egyedi azonosító jel meghamisítása bűntetteként értékelt cselekményét bűnsegédként elkövetett a Btk. 347.§
(1)bekezdés b) pontjának II. fordulatába ütköző és a
(2)bekezdés szerint minősülő egyedi azonosító jellel visszaélés bűntettének minősíti, míg a bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette (Btk. 342.§
(1)bek. c) pont) kapcsán a kísérletre utalást mellőzi. B. I. V.r. vádlott vagyon elleni bűncselekményét társtettesként elkövetettnek minősíti. A 10 rendbeli, bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntetteként (Btk. 342.§
(1)bek. c) pont) értékelt bűncselekményénél (tényállás 1-6, 8., 10-12.) a bűnsegédi részességre utalást mellőzi. M. R. VI.r. vádlottnak a tényállás 7. pontjában rögzített 2 rendbeli a Btk. 342.§
(1)bekezdés b) pontjába ütköző és aszerint minősülő közokirat-hamisítás bűntetteként értékelt bűncselekményét 1 rendbeli közvetett tettesként elkövetett, a Btk. 342.§
(1)bekezdés b) pontjába ütköző és aszerint minősülő közokirat-hamisítás bűntettének, valamint 1 rendbeli közvetett tettesként elkövetett, a Btk. 342.§
(1)bekezdés c) pontjába ütköző és aszerint minősülő közokirat-hamisítás bűntettének minősíti. T. Á. I. r., H. A. II. r., K. Sz.IV. r., B. I. V r. és M. R. VI. r. vádlottak terhén értékelt egyedi azonosító jellel kapcsolatos bűncselekményeket egyedi azonosító jellel visszaélés bűntettének nevezi meg, s annak minősített esete kapcsán a Btk. 347.§
(2)bekezdés I. fordulatát jelöli meg. Gy. Gy. VII.r. vádlottnak a tényállás
  1. és
  2. pontjában rögzített 2 rendbeli a Btk. 342.§
(1)bekezdés c) pontjába ütköző és aszerint minősülő közokirat-hamisítás bűntetteként értékelt bűncselekményét közvetett tettesként elkövetettnek minősíti. J. I. VIII.r. vádlott bűncselekményeinek minősítésénél az
  1. évi IV. törvényt jelöli meg. A tényállás
  2. pontjában rögzített felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette (
  3. évi IV. törvény 274.§
(1)bekezdés c) pont) kapcsán a kísérletre utalást mellőzi. M. A. XIII. vádlottnak a tényállás 15. pontjában rögzített, a Btk. 342.§
(1)bekezdés c) pontjába ütköző és aszerint minősülő közokirat-hamisítás bűntetteként értékelt bűncselekményét közvetett tettesként elkövetettnek minősíti. A büntetést T. Á. I.r., H. A. II.r., K. Sz. IV.r., B. I. V.r. és M. R. VI.r. vádlottakkal szemben, mint bűnszervezetben elkövetőkkel szemben tekinti kiszabottnak. A szabadságvesztés tartamát T. Á. I.r. vádlott esetében 3 (három) évre, H. A. II.r. vádlott esetében 7 (hét) évre, K. Sz. IV.r. vádlott esetében 4 (négy) év 6 (hat) hónapra, míg B. I. V.r. és M. R. VI.r. vádlott esetében 6 (hat) - 6 (hat) évre enyhíti. E vádlottak esetében a szabadságvesztés büntetéseket fegyház fokozatban rendeli végrehajtani és megállapítja, hogy feltételes szabadságra nem bocsáthatók. Gy. Gy. VII.r. vádlott - helyesen - szabadságvesztés büntetését 2 (kettő) évre enyhíti, s annak végrehajtását - a közügyektől eltiltás egyidejű mellőzésével - 4 (négy) évi próbaidőre felfüggeszti. A szabadságvesztést börtönben rendeli végrehajtani azzal, hogy az előzetes fogvatartásban, valamint házi őrizetben töltött idő beszámítására és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjára vonatkozó rendelkezéseket a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén rendeli alkalmazni. A J. I. VIII.r. vádlottal szemben kiszabott halmazati büntetést, a vagyon elleni bűncselekményben, mint különös visszaesővel szemben tekinti kiszabottnak. A kiszabott szabadságvesztésbe a J. I. VIII.r. vádlott által külföldi fogvatartásban töltött időt is beszámítani rendeli. K. F. XII.r. vádlottal szemben büntetés kiszabását mellőzi és őt megrovásban részesíti. Az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítása során a T. Á. I.r., K. Sz. IV.r., B. I. V.r. és M. R. VI.r. vádlottak esetében öt nap házi őrizetben töltött idő felel meg egy napi szabadságvesztésnek. A K. Sz. IV.r. vádlottal szemben elrendelt vagyonelkobzás összege helyesen 275.000,(kettőszázhetvenötezer) forint. A B. I. V.r. vádlottal szemben elrendelt vagyonelkobzás összege helyesen 2.536.810,(kettőmillióötszázharminchatezer-nyolcszáztíz) Ft. T. Á. I.r. vádlott házi őrizetének kezdőnapja
  1. június
  2. napja, lakhelyelhagyási tilalmának kezdőnapja
  3. február
  4. napja. H. A. II.r. vádlott lakhelyelhagyási tilalmának kezdőnapja
  5. február
  6. napja. K. Sz. IV.r. vádlott házi őrizetének kezdőnapja
  7. január
  8. napja. B. I. V.r. vádlott házi őrizetének kezdőnapja
  9. január
  10. napja. M. R. VI.r. vádlott házi őrizetének kezdőnapja
  11. október
  12. napja, lakhelyelhagyási tilalmának kezdőnapja
  13. március
  14. napja. J. I. VIII.r. vádlott esetében a
  15. február
  16. és
  17. napján őrizetben töltött idő feltüntetést mellőzi, házi őrizetének kezdőnapját
  18. február
  19. napjában, utolsó napját
  20. március
  21. napjában jelöli meg. Külföldi fogvatartásának utolsó napja
  22. április
  23. napja. K. Sz. IV.r. vádlott esetében a tartózkodási hely feltüntetését mellőzi. V. A. X.r. vádlott személyazonosító igazolványának száma: 350707 BE. Az ítélet bevezető részében feltüntetett nyilvános tárgyalást folytatólagosként jelöli meg. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét T. Á. I.r., H. A. II.r., K. Sz. IV.r., B. I. V.r., M. R. VI.r., Gy. Gy. VII.r., J. I. VIII.r., F. J. IX.r., V. A. X.r., T. M. XI.r, K. F. XII.r. valamint M. A. XIII.r. vádlottak vonatkozásában helybenhagyja. A másodfokú eljárás során védői díj címén felmerült 394.800,- (háromszázkilencvennégyezernyolcszáz) Ft bűnügyi költségből H. A. II.r. vádlott 85.720,- (nyolcvanötezer-hétszázhúsz) Ft-ot, J. I. VIII.r. vádlott 87.040,- (nyolcvanhétezer-negyven) Ft-ot és M. A. XIII.r. vádlott 67.500,(hatvanhétezer-ötszáz) Forintot köteles külön felhívásra az államnak megfizetni. A Gy. Gy. VII.r. vádlott vonatkozásában felmerült 67.500,- (hatvanhétezer-ötszáz) Ft és a K. F. XII.r. vádlott vonatkozásában felmerült 87.040,- (nyolcvanhétezer-negyven) Ft bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A Fővárosi Törvényszék a
  24. május 23-án kihirdetett 22 B. 1411/2, 112/
  25. számú ítéletében bűnösnek mondta ki T. Á. I. rendű vádlottat - 1 rendbeli folytatólagosan, társtettesként elkövetett orgazdaság bűntettében [Btk.
  26. §
(1)bekezdés c) pontja és
(6)bekezdés b) pontja] (tényállás 1-6 és 9-12. pontjai) - 3 rendbeli felbujtóként elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373.§
(1)bekezdés,
(2)bekezdés bc) és
(5)bekezdés b) pont], (tényállás: 13-15. pontjai) - 9 rendbeli - három esetben társtettesként elkövetett - hivatali vesztegetés bűntettében [Btk. 293.§
(1)bekezdés és
(2)bekezdés], (tényállás:1-
  1. és 10-
  2. pontjai) - 10 rendbeli, felbujtóként elkövetett egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettében [Btk. 347.§
(1)bekezdés a) pont és
(2)bekezdés], (tényállás: 1-
  1. és 9-
  2. pontjai) - 9 rendbeli, felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342.§
(1)bekezdés a) pont és
(2)bekezdés], (tényállás: 1-
  1. és 9-
  2. pontjai) - 12 rendbeli, felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342.§
(1)bekezdés c) pont], (tényállás: 1-
  1. és 10-
  2. pontjai) H. A. II.r. vádlottat - 1 rendbeli, folytatólagosan, társtettesként elkövetett orgazdaság bűntettében [Btk.
  3. §
(1)bekezdés c) pontja és
(6)bekezdés b) pontja] (tényállás 1-6 és 9-12. pontjai) - 2 rendbeli, felbujtóként elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373.§
(1)bekezdés,
(2)bekezdés bc) és
(5)bekezdés b) pont], (tényállás: 13-14. pontjai) - 3 rendbeli, társtettesként elkövetett hivatali vesztegetés bűntettében [Btk. 293.§
(1)bekezdés és
(2)bekezdés], (tényállás: 10-12. pontjai) - 10 rendbeli, felbujtóként elkövetett egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettében [Btk. 347.§
(1)bekezdés a) pont és
(2)bekezdés], (tényállás: 1-
  1. és 9-
  2. pontjai) - 10 rendbeli, felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342.§
(1)bekezdés a) pont és
(2)bekezdés], (tényállás: 1-
  1. és 9-
  2. pontjai) - 11 rendbeli, felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342.§
(1)bekezdés c) pont], (tényállás: 1-
  1. és 10-
  2. pontjai) K. Sz. IV.r. vádlottat - 1 rendbeli folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett orgazdaság bűntettében [Btk.
  3. §
(1)bekezdés c) pontja és
(6)bekezdés b) pontja] (tényállás 1-
  1. és 9-
  2. pontjai) - 1 rendbeli bűnpártolás bűntettében [Btk. 282.§
(1)bekezdés c) pont és
(2)bekezdés] (tényállás 8.pont) - 11 rendbeli, bűnsegédként elkövetett egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettében [Btk. 347.§
(1)bekezdés a) pont és
(2)bekezdés], (tényállás: 1-
  1. és 8-
  2. pontjai) - 11 rendbeli, felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342.§
(1)bekezdés a) pont], (tényállás: 1-
  1. és 8-
  2. pontjai), valamint - 11 rendbeli, bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342.§
(1)bekezdés c) pont], melyből 1 rendbeli kísérleti szakban maradt (tényállás: 1-
  1. és 8-
  2. pontjai) B. I. V.r. vádlottat - 1 rendbeli, folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett orgazdaság bűntettében [Btk.
  3. §
(1)bekezdés c) pontja és
(6)bekezdés b) pontja] (tényállás 1-
  1. és 10-
  2. pontjai) - 1 rendbeli, bűnpártolás bűntettében [Btk. 282.§
(1)bekezdés c) pont és
(2)bekezdés] (tényállás 8. pont) - 10 rendbeli befolyással üzérkedés bűntettében [Btk. 299.§
(1)bekezdés,
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. c)pont], (tényállás: 1-6., 8, 10-12.) - 10 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342.§
(1)bekezdés b) pont, (tényállás: 1-
  1. és 8, 10-
  2. pontjai), valamint - 10 rendbeli, bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342.§
(1)bekezdés c) pont], (tényállás: 1-6., 8, 10-
  1. pontjai), M. R. VI.r. vádlottat - 1 rendbeli, részben társtettesként, folytatólagosan elkövetett orgazdaság bűntettében [Btk.
  2. §
(1)bekezdés c) pontja és
(6)bekezdés b) pontja] (tényállás 1-
  1. és 10-
  2. pontjai) - 3 rendbeli, egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettében [Btk. 347.§
(1)bekezdés b) pont és
(2)bekezdés], (tényállás: 4, 6, 7.), valamint - 2 rendbeli, közokirat-hamisítás bűntettében [ 1 rb. a Btk. 342.§
(1)bekezdés b) pont és 1 rb. a Btk. 342.§
(1)bekezdés b) pont], Gy. Gy. VII.r. vádlottat - 2 rendbeli, csalás bűntettében [Btk. 373.§
(1)bekezdés,
(2)bekezdés bc) és
(5)bekezdés b) pont], (tényállás: 13-14. pontjai), valamint - 2 rendbeli, közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342.§
(1)bekezdés c) pont], (tényállás: 13-14. pontjai) J. I. VIII.r. vádlottat - 1 rendbeli csalás bűntettében [Btk. 318.§
(1)bekezdés,
(2)bekezdés c) pont,
(6)bekezdés b) pont], (tényállás: 8. pontja) - 1 rendbeli vesztegetés bűntettében [Btk. 253.§
(1)bekezdés és
(2)bekezdés], - 1 rendbeli egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettében [Btk. 277/A.§
(1)bekezdés a) pont], - 1 rendbeli, felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 274.§
(1)bekezdés a) pont], valamint - 1 rendbeli, felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének kísérletében [Btk. 274.§
(1)bekezdés c) pont], F. J. IX.r. vádlottat - folytatólagosan elkövetett orgazdaság bűntettében [Btk. 379. §
(1)bekezdés c) pontja és
(5)bekezdés b) pontja] (tényállás 1-
  1. pontjai), V. A. X.r. vádlottat - folytatólagosan elkövetett orgazdaság bűntettében [Btk.
  2. §
(1)bekezdés c) pontja és
(5)bekezdés b) pontja] (tényállás 1-
  1. pontjai), T. M. XI.r. vádlottat - folytatólagosan elkövetett orgazdaság bűntettében [Btk.
  2. §
(1)bekezdés c) pontja és
(5)bekezdés b) pontja] (tényállás 10-
  1. pontjai), K. F. XII.r. vádlottat - folytatólagosan, jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettében [Btk.
  2. §
(1)bekezdés és
(4)bekezdés a) pontja] (tényállás 18.pontja), továbbá M. A. XIII.r. vádlottat - 1 rendbeli csalás bűntettében [Btk. 373.§
(1)bekezdés,
(2)bekezdés bc) és
(5)bekezdés b) pont], (tényállás 15. pontja), valamint - 1 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342.§
(1)bekezdés c) pont]. Ezért T. Á. I.r. vádlottat halmazati büntetésül 5 év börtönbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra, H. A. II.r. vádlottat halmazati büntetésül 8 év börtönbüntetésre és 8 év közügyektől eltiltásra, K. Sz. IV.r. vádlottat halmazati büntetésül 5 év 6 hónap börtönbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra, B. I. V.r. vádlottat halmazati büntetésül 7 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 8 év közügyektől eltiltásra, M. R. VI.r. vádlottat halmazati büntetésül 7 év 10 hónap börtönbüntetésre, 1.500.000,- Ft pénzbüntetésre, valamint 8 év közügyektől eltiltásra, Gy. Gy. VII.r. vádlottat halmazati büntetésül 2 év 10 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra, J. I. VIII. rendű vádlottat - mint különös visszaesőt - halmazati büntetésül 4 év börtönben végrehajtani rendelt szabadságvesztés büntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra, F. J. IX. rendű vádlottat 2 év - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre és 500.000,- Ft pénzbüntetésre, V. A. X. rendű vádlottat 1 év 10 hónap - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre és 1 millió Ft pénzbüntetésre, T. M. XI.r. vádlottat 2 év - végrehajtásában három évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre és 500.000 Ft pénzbüntetésre, K. F. XII. rendű vádlottat 8 hónap - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre, míg M. A. XIII. rendű vádlottat - halmazati büntetésül - 2 év börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte ítélte azzal, hogy a vádlottak a szabadságvesztés büntetésből - F. J. IX.r., V. A. X.r., T. M. XI.r. és K. F. XII.r. vádlott a végrehajtás elrendelése esetén - legkorábban a büntetés 2/3 részének kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra. K. Sz. IV.r. vádlottal szemben 220.000,- forint, míg B. I. V.r. vádlottal szemben 2.500.000,- forint összegben vagyonelkobzást rendelt el. Az I.r., IV.r., V.r., VI.r., VII.r. és XIII.r. vádlottak esetében az előzetes fogvatartásban és házi őrizetben, míg a II.r. és - a végrehajtás elrendelése esetén - a IX.r. vádlott esetében az általuk előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendelte. A H. Pénzügyi Zrt., az I. L. Zrt., a P. L. Zrt., az O. Security Kft., H. X., a L. B. Kft. mint az A.-R. "fa" Kft. felszámolója, valamint az M. E. Autólízing Zrt, által előterjesztett polgári jogi igényeket egyéb törvényes útra utasította. Rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. A kihirdetett ítéletet az ügyész - három napi határidő fenntartását követően - F. J. IX. rendű, V. A. X. rendű, T. M. XI. rendű és K. F. XII. rendű vádlottak vonatkozásában tudomásul vette, míg a törvényes határidőn belül T. Á. I.r., H. A. II.r., K. Sz. IV.r., B. I. V.r., M. R. VI.r., Gy. Gy. VII.r., J. I. VIII.r., továbbá M. A. XIII.r. vádlottak vonatkozásában az alábbiak szerint fellebbezést jelentett be: - T. Á. I.r. vádlott terhére, részben téves minősítés miatt, annak megállapítása érdekében, hogy a terhére rótt kötelesség megszegésére irányuló hivatali vesztegetés bűntettét valamennyi esetben társtettesként követte el, a terhére rótt egyedi azonosító jel meghamisításának bűntette 9 rendbeli bűncselekmény, valamint, hogy cselekményei további 10 rb., a Btk. 345. §-ába ütköző felbujtóként elkövetett magánokirat felhasználása vétségének is minősülnek. Ezen túlmenően a büntetés súlyosításért, a kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás tartamának felemelése érdekében, -H. A. II.r. vádlott terhére, téves minősítés miatt, a terhére rótt egyedi azonosító jel meghamisításának bűntette és közokirat-hamisítás bűntette bűncselekmények rendbeliségének pontosítása, továbbá annak megállapítása érdekében, hogy a terhére rótt bűncselekmények további 3 rb. a Btk. 345. §-ába ütköző felbujtóként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének is minősülnek. - K. Sz. IV.r. vádlott javára, téves minősítés miatt, a terhére rótt egyedi azonosító jel meghamisításának bűntette és közokirat-hamisítás bűntette bűncselekmények rendbeliségének pontosítása érdekében, - B. I. V.r. vádlott terhére, téves minősítés miatt, annak megállapítása végett, hogy a terhére rótt 10 rb. a Btk. 342. §
(1)bekezdés c) pontjába ütköző, bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette közül 1 rb. bűncselekmény kísérleti szakban rekedt, valamint, hogy cselekményei további 10 rb. a Btk.
  1. §-ába ütköző hamis magánokirat felhasználása vétségének is minősülnek. -M. R. VI.r. vádlott terhére, bűnösségének a
  2. vádpontban írt vagyon elleni cselekmény tekintetében történő megállapítása érdekében, továbbá a terhére rótt közbizalom elleni bűncselekmények vád szerinti, 1 rendbeli a Btk.
  3. §
(1)bekezdés b) pontjába ütköző közvetett tettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntetteként, valamint 1 rb. a Btk. 342. §
(1)bekezdés c) pontjába ütköző közvetett tettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntetteként történő minősítése végett, - J. I. VIII.r. vádlott terhére, téves minősítés miatt, annak megállapítása végett, hogy cselekménye a megállapítottakon túl, további 1 rendbeli az
  1. évi IV. törvény
  2. §-ába ütköző felbujtóként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének is minősül, - Gy. Gy. VII.r. és M. A. XIII.r. vádlottak tekintetében pedig téves minősítés miatt, annak megállapítása végett, hogy a VII. rendű vádlott a terhére rótt 2 rb. a Btk.
  3. §
(1)bekezdés c) pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntettét, míg M. A. XIII. rendű vádlott a terhére rótt 1 rb. a Btk. 342. §
(1)bekezdés c) pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntettét közvetett tettesként követte el. Az ítélettel szemben az I.r. vádlott enyhítésért, védője a 11. és 12. vádpontok vonatkozásában 2 rb. a Btk. 293.§
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés szerint minősülő hivatali vesztegetés bűntette, 2 rb. a Btk. 347.§
(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a
(2)bekezdés szerint minősülő egyedi azonosító jel meghamisításának bűntette, 2 rb. a Btk. 342. §
(1)bekezdés a) pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntette, valamint 2 rb. a Btk. 342. §
(1)bekezdés c) pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntette vonatkozásában felmentésért, a
  1. és
  2. vádpontok vonatkozásában 2 rendbeli a Btk. 373.§
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés bc) pontjára figyelemmel az
(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntette és az e vádpontokhoz kapcsolódó, a Btk. 342.§
(1)bekezdés c) pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntette vonatkozásában ugyancsak felmentésért, ezen túlmenően a büntetés enyhítéséért, a II.r. vádlott védője részben enyhítésért, részben felmentésért, a IV.r. vádlott védője felmentés érdekében, az V.r. vádlott enyhítésért, védője részben felmentés, részben enyhítés érdekében, a VI.r. vádlott védője elsősorban felmentés érdekében, másodlagosan enyhítésért, a VII. rendű vádlott védője enyhítésért, a VIII. rendű vádlott és védője részben felmentés, részben enyhítés érdekében, a IX. rendű vádlott felmentés, védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében, a X. rendű vádlott felmentésért, védője elsősorban felmentésért, másodlagosan enyhítésért, a XI. rendű vádlott és védője felmentés érdekében, a XII. rendű vádlott felmentésért, védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében, a XIII. rendű vádlott védője a fellebbezés okának és céljának megjelölése nélkül jelentett be fellebbezést. A kézbesítés útján közölt ítélettel szemben K. Sz. IV.r. vádlott, valamint M. A. XIII.r. vádlott az ok és cél megjelölése nélkül kézbesítési íven jelentett be fellebbezést, a távollevő H. A. II.r. vádlott, továbbá M. R. VI.r. vádlott, valamint Gy. Gy. VII.r. vádlott részéről a törvényes határidőn belül jogorvoslati nyilatkozatra nem került sor. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség az ügyészi fellebbezést T. Á. I.r. és H. A. II.r. vádlottak vonatkozásában módosítással és kiegészítéssel, K. Sz. IV.r. vádlottnál kiegészítéssel, B. I. V.r. és M. R. VI.r. vádlottaknál módosítással és kiegészítéssel, J. I. VIII.r. vádlottnál módosítással, míg Gy. Gy. VII.r. és M. A. XIII.r. vádlottak esetében változatlan tartalommal tartotta fenn. A védelmi fellebbezéseket K. Sz. IV.r. vádlott 8. tényálláshoz kapcsolódó, illetve M. R. VI.r. vádlott 7. tényálláshoz kapcsolódó 1-1 rendbeli a Btk. 347.§
(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a
(2)bekezdés szerint minősülő egyedi azonosító jel meghamisításának bűntette vonatkozásában indokolt részfelmentésétől eltekintve nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint a Fővárosi Törvényszék az eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le. Ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a releváns és elérhető bizonyítékokat megvizsgálta és azokat egyenként és együttesen is értékelve, a tényállást mérlegelési jogkörében eljárva állapította meg. Indokolási kötelezettségét a kellő terjedelemben teljesítette, bizonyíték értékelő tevékenységéről számot adott, az ítélet valamennyi vádlott tekintetében a felülbírálatra alkalmas. Az ítéleti történeti tényállás bevezető része, az ítélet 35. oldal második bekezdése, azonban az elsőfokú bíróság által már értékelt tényekből további tényekre vont következtetéssel a fellebbezési eljárásban azzal egészítendő ki, hogy az I-VI.r. vádlottak a rögzített bűncselekményeiket a Btk. 459. §
(1)bekezdés
  1. pontjában meghatározott bűnszervezet keretében követték el, mert elbírált magatartásaik annak valamennyi törvényi kritériumát kimerítették tekintettel arra, hogy a vádlottak e 6 fős csoportja nem alkalmilag, hanem hosszabb távra szervezve, huzamosabb időn keresztül, üzletszerűen, legalább 5 évi vagy annál súlyosabban büntetendő vagyon elleni, közbizalom elleni, illetve korrupciós bűncselekményeket követett el sorozatosan, rendkívül összehangoltan és egymás közötti feladatmegosztással. Társas bűnkapcsolatukat hosszú időn keresztül, rendszeres illegális jövedelemszerzés céljából kívánták tartósan fenntartani. Az ügyészi álláspont szerint a tényállás e kiegészítéssel már mentes a Be.
  2. §
(2)bekezdésében írt megalapozatlansági okoktól, így irányadó a másodfokú eljárásban is. Az irányadó tényállás alapján a bűnösségre vont következtetés valamennyi vádlott esetében okszerű. A megállapított ítéleti történeti tényállást a releváns bizonyítékok újraértékelése útján támadó, a vádlottak bűnösségét vitató és teljes körű felmentést célzó védelmi fellebbezések a másodfokú eljárásban nem foghatnak helyt. Az elsőfokú ügyészi fellebbezés indokolásában írtak szerint ugyanakkor a Fővárosi Törvényszék törvényes vád hiányában, továbbá az elévülés bekövetkeztének figyelmen kívül hagyásával állapította meg a 9. ítéleti tényállási részhez kapcsolódóan T. Á. I.r. vádlott bűnösségét l rb., a Btk. 347. §
(1)a) pontjába ütköző és a
(2)bekezdés szerint minősülő felbujtóként elkövetett egyedi azonosító jel meghamisítása bűntettében, illetve K. Sz. IV.r. vádlott bűnösségét 1-1 rendbeli, a Btk. 347. §
(1)bekezdés a) pontjába ütköző és
(2)bekezdés szerint minősülő bűnsegédként elkövetett egyedi azonosító jel meghamisítása bűntettében, a Btk. 342. §
(1)bekezdés a) pontjába ütköző felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében és a Btk. 342. §
(1)bekezdés c.) pontjába ütköző bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében, továbbá az 1-
  1. ítéleti tényállásokhoz kapcsolódóan H. A. II.r. vádlott bűnösségét 6-6 rb., a Btk.
  2. §
(1)bekezdés a) pontjába ütköző és
(2)bekezdés szerint minősülő, felbujtóként elkövetett egyedi azonosító jel meghamisítása bűntettében, a Btk. 342. §
(1)bekezdés a) pontjába ütköző felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében, valamint a Btk. 342. §
(1)bekezdés c.) pontjába ütköző, bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében. E körben a Be. 345. §ra figyelemmel a Be. 332. §
(1)bekezdés d) pontjára alapítottan a büntetőeljárás megszüntetése szükséges. Emellett az ítélet
  1. tényállási részében helyesen rögzítettek ellenére, anyagi jogszabályt sértően állapította meg K. Sz. IV.r. vádlott bűnösségét 1 rb., a Btk.
  2. §
(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a
(2)bekezdés szerint minősülő bűnsegédként elkövetett egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettében, valamint az ítéleti
  1. tényállási részben mérlegeléssel rögzítettek ellenére M. R. VI.r. vádlott bűnösségét ugyancsak 1 rb., a Btk.
  2. §
(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a
(2)bekezdés szerint minősülő egyedi azonosító jel meghamisítása bűntettében, így a IV.r. vádlottnál, mivel nem ő követte el a bűncselekményt, míg VI.r. vádlottnál bebizonyítottság hiányában, a Be. 345. §-ára figyelemmel a Be. 331. §
(1)bekezdésére alapítottan részfelmentésnek van helye. A jogi minősítések körében az eljáró büntetőtanács helyesen foglalt állást, amikor a vádlottak közül csak J. I. VIII.r. vádlottnál alkalmazta az elkövetéskori büntetőkódex, az
  1. évi IV. tv. rendelkezéseit, azt azonban képzavaró, összekeverhető módon a többi vádlotthoz hasonlóan Btkként rövidítette az ítélet rendelkező részében, mely pontosításra szorul. Mindazonáltal törvényesen minősítette a VIII.r. vádlott különös visszaesői minőségét, az elkövetéskori büntetőkódex
  2. § 14.) pontjára alapítottan, valamint üzletszerű cselekvőségét a
  3. § 9.) pontja szerint. Az eljáró törvényszék helyes minősítést rögzített F. J. IX.r. vádlottnál, V. A. X.r. vádlottnál, T. M. XI.r. vádlottnál és K. F. XII.r. vádlottnál és helyesen állapította meg a Btk.
  4. §
(1)bekezdés 28.) pontjának megfelelő minősítő körülményt, az üzletszerűség fennálltát, az I-II.r., továbbá a IV- VI.r. vádlottaknál. Ugyanakkor e vádlottaknál a Btk. 459. §
(1)bekezdés 2.) pontja szerinti bűnszövetség mint minősítő körülmény megállapítása az általuk elkövetett bűncselekmények bűnszervezeti jellegére tekintettel kizárt. T. Á. I.r. vádlottnál és H. A. II.r. vádlottnál az ítélet rendelkező részében tévesen került megjelölésre, hogy a Btk. 342. §
(1)bekezdés a) pontjába ütköző közbizalom elleni bűncselekményeik a
(2)bekezdés szerint minősülnek, mert e bűncselekményeiket nem előkészületként valósították meg, továbbá T. Á. I.r. vádlottnál e bűncselekménye tényállási helyeinek felhívásából a
  1. ítéleti tényállásra utalás mellőzendő. Egyebekben a Fővárosi Törvényszék jogi minősítés körében kifejtett álláspontját (ítélet
  2. oldaltól
  3. oldalig) helytálló tartotta azzal, hogy a
  4. tényállási pontban írtakra tekintettel T. Á. I.r. vádlott bűnösségét a vád tárgyává tett 1 rb., a Btk.
  5. §-ába ütköző bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében is indokolt lett volna megállapítani. Az I.r. vádlott ugyanis aktívan közreműködött egy hamis tartalmú gépjármű adás-vételi szerződés létrejöttében, mely okiratot utóbb L. I. - az eljárás során elhalálozott III.r. vádlott - a gépjármű továbbértékesítése során tulajdonjoga igazolására a H. Pénzügyi Zrt. előtt felhasznált. E közbizalom elleni vétség tekintetében azonban - figyelemmel az I.r. vádlott által elkövetett többszörös halmazatban álló további bűncselekmények együttes tárgyi súlyára - a Be.
  6. §-ára tekintettel, a Be.
  7. §
(2)bekezdése alapján a büntetőeljárás megszüntetésére tett indítványt. A büntetéskiszabás keretében a Fővárosi Törvényszék a vádlottak javára és terhére jelentkező bűnösségi körülményeket megvizsgálta. T. Á. I.r. vádlott; Gy. Gy. Vll.r. vádlott és M. A. XIII.r. vádlott esetében azonban további súlyosító körülmény, hogy korábban már több esetben jogerősen elítélésre kerültek, kriminológiai értelemben véve különös bűnismétlő személyek. A bűnösségi körülmények számba vétele után a Fővárosi Törvényszék helyesen ismerte fel, hogy a Btk.
  1. §-ában írt - a VIII.r. vádlottnál az
  2. évi IV. tv.
  3. §-ában meghatározott - büntetési célok az I-II.r., továbbá a IV-VIII.r. vádlottaknál, illetve a XlII.r. vádlott esetében kizárólag végrehajtandó szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabásával érhetőek el. E szabadságvesztés büntetések végrehajtási fokozataként meghatározott börtön Gy. Gy. VII.r. vádlottnál és M. A. XII.r. vádlottnál a Btk.
  4. §
(2)bekezdés
  1. a)pontja, míg J. I. VIII.r. vádlottnál az 1978. évi IV. tv. 43. §
  2. a)pontja szerint törvényes. A büntetési mérték meghatározásakor a Il.r. vádlott, továbbá a IV-VIII.r. vádlottak és a XIII.r. vádlott esetében az ítéleti belső arányosságnak és az időmúlás mellett fennmaradt halmazati tárgyi súlynak megfelelő szabadságvesztés büntetést, valamint közügyektől eltiltás mellékbüntetést alkalmazott. A bíróság törvényesen rendelkezett a VII-VIII.r. vádlottaknál és a XIII.r. vádlottnál a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról is. Ugyancsak arányos mértékű, a Btk. 61. és 62. §-ának megfelelő közügyektől eltiltás mellékbüntetést szabott ki T. Á. I.r. vádlottal szemben, azonban a vele szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát az enyhítő körülményeknek túlzott súlyt tulajdonítva rögzítette, e büntetési mérték nem áll arányban a különös bűnismétlő vádlott személye valós társadalomra veszélyességének fokával és alkalmatlan a speciális prevenció maradéktalan elérésére, így esetében a szabadságvesztés büntetés mértékének a felemelése indokolt. Az eljáró törvényszék - a Btk. 102. §
(1)bekezdésének okszerű mellőzésével - indokoltan sújtotta F. J. IX.r. vádlottat, V. A. X.r. vádlottat, T. M. XI.r. vádlottat és K. F. XII.r. vádlottat, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett - börtön fokozatú - szabadságvesztés büntetésekkel, melyek vádlottankénti mértéke és próbaidő tartama egyaránt alkalmas a felhívott büntetési célok elérésére. E vádlottaknál törvényes a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározása, a kiszabott szabadságvesztés büntetés esetleges végrehajtása esetén. Törvény kötelező rendelkezése folytán sújtotta az elsőfokú büntetőtanács a Btk. 51. §-ának megfelelő pénzbüntetéssel a IX-XI.r. vádlottakat, melyek vádlottankénti mértéke méltányos, annak megfizetésére e vádlottak rendelkeznek a szükséges egyéni anyagi teherbíró képességgel. A bíróság alappal intézkedett, amikor K. Sz. IV.r. vádlottal szemben a Btk. 74. §
(1)bekezdés a) pontja szerinti vagyonelkobzást is elrendelt, melynek ítéleti mértéke törvényes. Ezeddig értékelési körbe nem vont nyomatékos enyhítő körülmény hiányában a büntetés enyhítését célzó vádlotti, illetve védői fellebbezések a másodfokú eljárásban ugyancsak nem vezethetnek eredményre. A Fővárosi Törvényszék további ítéleti rendelkezései - az előzetes fogvatartásban töltött idők beszámításáról, a pénzbüntetések átváltoztatásáról, a lefoglalások megszüntetéséről, az előterjesztett polgári jogi igények egyéb törvényes útra utasításáról, valamint a felmerült bűnügyi költség megosztott viseléséről szólóak - a jogszabályi előírásoknak megfelelnek. A 13. tényállás ugyanakkor számelírást tartalmaz az 59. oldal második bekezdésben, mert az ott feltüntetett alvázszám helyesen: WDD, mely pontosítandó. Mindezek alapján indítványozta, hogy a Fővárosi ítélőtábla a Be. 529. §
(5)bekezdése szerinti, H. A. II.r. vádlott távollétében tartandó, a Be. 361. §
(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésén melyen az ügyész részt vesz - a Fővárosi Törvényszék 22.B. 1411/2012/
  1. számú ítélete történeti tényállása bevezető részét (
  2. oldal második bekezdés) a Be.
  3. §
(1)bekezdés a) pontja szerinti eljárásban tényből tényre vont következtetés útján a bűnszervezeti elkövetés rögzítésével egészítse ki, majd az ügydöntő határozatot a Be. 372. §
(1)bekezdésének megfelelően változtassa meg. Állapítsa meg, hogy - T. Á. I.r. vádlott, H. A. II.r. vádlott, K. Sz. IV.r. vádlott, B. I. V.r. vádlott, valamint M. R. VI.r. vádlott a Btk. 459. §
(1)bekezdés 1.) pontjában meghatározott bűnszervezetben követték el elbírált bűncselekményeiket, - a T. Á. I.r. vádlott terhére megállapított 9 rb., a Btk. 342. §
(1)bekezdés a) pontjába ütköző felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette rendelkező részi minősítéséből a második bekezdésre utalást, továbbá a
  1. tényállási pont megjelölését mellőzze, - a kiegészítőleg felhívott bűnösségi körülmény értékelését követően T. Á. I.r. vádlottal szemben szabjon ki magasabb tartamú szabadságvesztés büntetést, mely halmazati büntetés végrehajtási fokozataként a Btk.
  2. §
(3)bekezdés bb) pontja alapján fegyházat állapítson meg, egyben az I.r. vádlottat a Btk. 38. §
(4)bekezdés c) pontja alapján zárja ki a feltételes szabadságból, - H. A. II.r. vádlott tekintetében megállapított - helyesen 4 rb. - a Btk. 342. §
(1)bekezdés a) pontjába ütköző felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette minősítéséből a
(2)bekezdésre történő utalás mellőzze, - H. A. II.r. vádlott és K. Sz. IV.r. vádlott esetében a kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozataként a Btk. 37. §
(3)bekezdés bb) pontja szerinti fegyházat állapítsa meg, egyben e vádlottakat a Btk. 38. §
(4)bekezdés c) pontja alapján zárja ki a feltételes szabadságból, - állapítsa meg, hogy B. I. V.r. vádlott 8. tényállási részben rögzített, a Btk. 342. §
(1)bekezdés c) pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntettét kísérletként valósította meg, továbbá a rá kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozataként a Btk. 37. §
(3)bekezdés bb) pontja szerinti fegyházat állapítson meg és e vádlottat a Btk. 38. §
(4)bekezdés c) pontja alapján zárja ki a feltételes szabadságból, - M. R. VI.r. vádlottnak az ítéleti
  1. tényállási részben rögzített közokirat-hamisításban megnyilvánuló bűncselekményeit minősítse 1 rb. a Btk.
  2. §
(1)bekezdés b) pontjába ütköző közvetett tettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének és 1 rb. a Btk. 342. §
(1)bekezdés c) pontjába ütköző közvetett tettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének, továbbá a VI.r. vádlottra kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatként a Btk. 37. §
(3)bekezdés bb) pontja szerinti fegyházat állapítsa meg, s e vádlottat a Btk. 38. §
(4)bekezdés d) pontja alapján zárja ki a feltételes szabadságból, - Gy. Gy. VII.r. vádlottat ítéleti
  1. és
  2. tényállásban rögzített összesen 2 rb. közbizalom elleni bűntettét, valamint M. A. XIII.r. vádlott
  3. tényállási részben foglalt közbizalom elleni bűncselekményét minősítse közvetett tettesként elkövetettként, - J. I. VIII.r. vádlott
  4. ítéleti tényállási részben foglalt bűncselekményeit minősítse 1-1 rb. az
  5. évi IV. tv.
  6. §
(1)bekezdésébe ütköző és figyelemmel a
(2)bekezdés c) pontjára, a
(6)bekezdés b) pontja szerint minősülő üzletszerűen, jelentős kárt okozó csalás bűntettének; az 1978. évi IV. törvény 253. §
(1)bekezdésébe ütköző és
(2)bekezdés szerint minősülő kötelességszegésre irányuló hivatali vesztegetés bűntettének; a az 1978. évi IV. törvény 227/A. §
(1)bekezdés a) pontjába ütköző egyedi azonosító jel meghamisítása bűntettének; az 1978. évi IV. törvény 274. §
(1)bekezdés a) pontjába ütköző felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének, valamint az 1978. évi IV. törvény 274. §
(1)bekezdés c) pontjába ütköző felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének, - a Be. 345. §-ára tekintettel a Be. 332. §
(1)bekezdés d) pontjára alapítottan T. Á. I.r. vádlottnál a
  1. ítéleti tényálláshoz kapcsolódóan 1 rb., a Btk.
  2. §
(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a
(2)bekezdés szerint minősülő felbujtóként elkövetett egyedi azonosító jel meghamisítása bűntette miatti büntetőeljárást; H. A. II.r. vádlottnál az 1-6. ítéleti tényállási pontokhoz kapcsolódóan 6-6 rb., a Btk. 347. §
(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a
(2)bekezdés szerint minősülő felbujtóként elkövetett egyedi azonosító jel meghamisítása büntette, a Btk. 342. §
(1)bekezdés a) pontjába ütköző felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette, valamint a Btk. 342. §
(1)bekezdés c) pontjába ütköző felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette miatti büntetőeljárást, továbbá K. Sz. IV.r. vádlottnál a 9. ítéleti tényálláshoz kapcsolódóan 1-1 rb. a Btk. 347. §
(1)bekezdés a) pontjába ütköző és
(2)bekezdés szerint minősülő bűnsegédként elkövetett egyedi azonosító jel meghamisítása bűntette, a Btk. 342. §
(1)bekezdés a) pontjába ütköző felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette, valamint a Btk. 342. §
(1)bekezdés c) pontjába ütköző bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette miatti büntetőeljárást szüntesse meg, - T. Á. I.r. vádlottnál az ítéleti
  1. tényálláshoz kapcsolódóan a Btk.
  2. §-ába ütköző bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétsége miatti büntetőeljárást a Be.
  3. §-ára figyelemmel a Be.
  4. §
(2)bekezdése alapján szüntesse meg, - az ítéleti
  1. tényálláshoz kapcsolódóan K. Sz. IV.r. vádlottat 1 rb. a Btk.
  2. §
(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a
(2)bekezdés szerint minősülő bűnsegédként elkövetett egyedi azonosító jel meghamisítása bűntette alól a Btk. 345. §-ára tekintettel a Be. 6. §
(3)bekezdés a) pontjára alapítottan a Be. 331. §
(1)bekezdésének megfelelően mentse fel, - az ítéleti
  1. tényálláshoz kapcsolódóan M. R. VI.r. vádlottat 1 rb., a Btk.
  2. §
(1)bekezdés a) pontjába ütköző és
(2)bekezdés szerint minősülő egyedi azonosító jel meghamisítása büntette alól a Be. 345. §-ára tekintettel, a Be. 6. §
(3)bekezdés b) pontjára alapítottan a Be. 331. §
(1)bekezdésének megfelelően mentse fel, - az ítéleti
  1. tényállásban található motorszám elírást a felhívottak szerint jelölje meg helyesen. Egyebekben az elsőfokú ügydöntő határozat további rendelkezéseit a Be.
  2. §
(1)bekezdésének megfelelően hagyja helyben. T. Á. I.r. vádlott védője a másodfokú nyilvános ülésen az elsőfokú bíróság ítélete ellen bejelentett fellebbezését védence hozzájárulásával módosított tartalommal, kizárólag a büntetés enyhítése érdekében tartotta fenn azzal, hogy az ügyészi fellebbezés indokolásában írtakkal egyetértve a
  1. tényállási pontban T. Á. I.r. vádlott terhére rótt közbizalom elleni bűncselekmények tekintetében az elévülés figyelembe vétele nem mellőzhető. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a vádirat, de a vádmódosítás sem tartalmazott a bűnszervezetben való elkövetéssel kapcsolatos tényállást, az elsőfokú bíróság ítélete megalapozott. Mindezekre figyelemmel a másodfokú eljárásban már nincs mód a tényállás kiegészítésére, és nem lehet figyelmen kívül hagyni a bűnszervezet szociológiai sajátosságait sem. Az összehangolt tevékenység hierarchikus szervezetet, áttekinthető alá- és fölérendeltségi viszonyt is feltételez, ami a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján teljes egészében hiányzik, így a bűnszervezetben elkövetés ténye nem állapítható meg. A büntetés enyhítése kapcsán kiemelte, hogy védencével szemben az eljárás
  2. évben indult meg. Szabadlábra helyezését követően az életstílusán gyökeresen változtatott, hosszú ideje rendezett személyi körülmények között él. Bejelentett munkahellyel rendelkezik, családi élete rendezett. További enyhítő körülmény, hogy a közeljövőben születendő gyermekéről is gondoskodnia kell, melynek alátámasztására a terhesség tényét rögzítő szakorvosi értesítőt csatolt. Mindezek alapján az I.r. vádlottal szemben kiszabott büntetés enyhítésére, az enyhítő szakasz alkalmazására tett indítványt. T. Á. I.r. vádlott a személyi körülményeivel kapcsolatban előadta, hogy felesége állapotos, terhességének
  3. hetében van. Munkaviszonyból származó jövedelme az elsőfokú ítélet kihirdetése óta havi 250.000,- Ft-ra emelkedett. Epilepsziás megbetegedése a gyógyszeres kezelés és a folyamatos orvosi kontroll mellett tünetmentes. Korábbi elítélései kapcsán kiemelte, hogy azok azonos időszakban elkövetett, összefüggő bűncselekmények voltak, azonban az ügyek egyesítésére irányuló indítványaik ellenére külön eljárásokban kerültek elbírálásra. Ezek közül a jelen eljáráson kívül már csak a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt folyik büntetőeljárás, csalás bűntette miatt. Az ügy érdemével kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy 2004-
  4. között élete sötét időszakát élte, mellyel azonban a jelen eljárás megindulását követően szakítani kívánt. Az ennek kapcsán tett feltáró jellegű beismerő vallomása tette lehetővé a széleskörű felelősségre vonást. A bűnszervezetben elkövetés megállapítását szorgalmazó ügyészi indítvány kapcsán rámutatott, hogy álláspontja szerint hierarchiáról, szervezett elkövetésről nem volt szó. Társai sok esetben nem is ismerték egymást. Az elkövetéshez szükséges „csatornákat" maga kereste és találta meg, ennek során társait vagy rávette a közös elkövetésre, vagy nem informálta őket kellőképpen. Az ismeretlen helyen tartózkodó H. A. II.r. vádlott védője perbeszédében fellebbezését változatlanul fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság lényeges eljárási szabályt sértett a bizonyítás felvétele során és indokolási kötelezettségének is csak részben tett eleget. A tényállás egyrészt felderítetlen, másrészt téves ténybeli következtetéseken alapuló, hiszen védence terhére kétséget kizáróan nem bizonyított tények is értékelésre kerültek. Az eljárás túlnyomórészben a II.r. vádlott távollétében folyt, meghallgatására a nyomozás során került csak sor, így a terhére rótt bűncselekmények körének utóbb történt kibővülése okán, érdemi védekezésre is csak cselekményeknek egy része vonatkozásában volt lehetősége. Bűnösségét azonban a korábban terhére rótt bűncselekmények tekintetében is következetesen tagadta. A bűnszervezetben elkövetést megállapítását célzó ügyészi indítvány kapcsán osztotta az I.r. vádlott védőjének ezt vitató érveit. Mindezek alapján elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására és a II. r. vádlott felmentésére, másodlagosan pedig az ítélet Be. 376.§
(1)bekezdése alapján történő hatályon kívül helyezésére és az első fokon eljárt bíróság új eljárásra utasítására tett indítványt. K. Sz. IV.r. vádlott védője perbeszédében fellebbezését elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése, másodlagosan védence felmentését célzóan tartotta fenn. Álláspontja szerint a Fővárosi Törvényszék ítélete - az ügyészi állásponttal szemben - a felülbírálatra alkalmatlan. Az első fokon eljárt bíróság ugyanis indokolási kötelezettségének nem tett eleget. Jelentős körülményeket mind eljárása, mind pedig ítéletének indokolása során figyelmen kívül hagyott. Sérelmezte, hogy védence három nappal a tárgyalás előtt kapta csak kézhez az idézést és a vádiratot, így a törvényben előírt tárgyalási időköz elteltének hiányában a tárgyalás nem lett volna megtartható. Kiemelte, hogy a K. Sz. IV.r. vádlott terhére rótt 1-
  1. és 9-
  2. tényállási pontok tekintetében a bíróság megállapításait kizárólag az I. r. vádlott önmagára és társaira is terhelő vallomására alapította, ugyanakkor érdemben nem indokolta meg, hogy a IV. r. vádlott következetes tagadásával szemben miért T. Á. I.r. vádlott ellentmondásos előadását fogadta el annak ellenére, hogy az I.r. vádlottat hamis vád és hamis tanúzás bűntette miatt is jogerősen elítélték. Aggályossá teszi az ítéletet az is, hogy az ítélet
  3. oldalának
  4. bekezdésében iratellenes megállapítást tett az elsőfokú bíróság, amikor azt rögzítette, hogy a rendőrség megjelenésekor K. Sz. a helyszínről elmenekült. Erre nem került sor, már csak azért sem, mert őrizetbe vétele a helyszínen megtörtént. Mindezek alapján elsődlegesen az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezésére és az első fokon eljárt bíróság új eljárás lefolytatására utasítására, másodlagosan védencének az 1-
  5. és 9-
  6. tényállási pontok tekintetében bizonyítottság hiányában történő felmentésére tett indítványt. K. Sz. IV.r. vádlott a személyi körülményeivel kapcsolatban előadta, hogy az ítélet rendelkező részében feltüntetett tartózkodási helye megszűnt, jelenleg életvitelszerűen a 2364 Ócsa, T. u.
  7. szám alatt tartózkodik. A B. C. Kft-nél dolgozik, ahol raklapok mozgatásával, famegmunkálással foglalkozik, melyből átlagosan havi 120.000,- forint jövedelemre tesz szert. További büntetőeljárás nincs ellene folyamatban. Az ügy érdemében előadta, hogy T. Á. I.r. vádlott vallomásában hazudott. Valójában nem álltak kapcsolatban, az I.r. vádlott a nyomozás elején ezért megnevezni sem tudta őt. Nyelvismeret hiányában a gépjárművek alvázszámainak beszerzésére lehetősége nem volt. Több kereskedőt is megkérdezett, akik egyöntetűen állították, hogy alvázszámot telefonon nem adnak ki, legfeljebb az autó felszereltségét, műszaki állapotát közlik. A gépjármű adatainak megadására csak vételi szándéknyilatkozat vagy foglaló átadását követően kerülhet sor. Hamis forgalmi engedélyeket nem gyártott, és nem is szerzett be. Az I.r. vádlott vélhetően a felelősségre vonás alól történő szabadulása érdekében terhelte őt, a számítását meg is találta, mert ennek köszönhetően 3 hónap után szabadult, míg ő 1 autóval kapcsolatban közölt gyanúsítás alapján 9 hónapot töltött előzetes letartóztatásban. Kiemelte azt is, hogy a
  8. vádpont mellyel összefüggésben letartóztatták és érdemi vallomást is tett - nem is kapcsolódik az I.r. vádlotthoz. A vádiratban szereplő gépkocsik eredetéről tudomása nem volt, azokkal kapcsolatba nem került, az ügyben érintett J. I. VIII.r. és B. I. V.r. vádlottakat is csak felületesen, a
  9. vádpontban írtak kapcsán ismeri, az I.r. vádlottal rajtuk keresztül sem állt kapcsolatban, vele nem állapodott meg semmiben, tőle utasításokat nem kapott, az ügyben szereplő további személyeket nem is ismeri, így a bűnszervezet tagja sem lehetett. Mindezek alapján indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a T. Á. I.r. vádlott terhére rótt gépkocsikkal összefüggésben elkövetett bűncselekmények miatt ellene emelt vád alól mentse fel. B. I. V.r. vádlott védője perbeszédében előadta, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított történeti tényállás részben megalapozatlan, iratellenes megállapításokat tartalmaz és tévedett a törvényszék a cselekmények jogi minősítése során is. Védence a terhére rótt bűncselekmények elkövetését az eljárás valamennyi szakaszában következetesen tagadta. Szerepe abban merült ki, hogy az autókat műszaki vizsgára bejelentette, majd a vizsga után átvette és T. Á.-nak átadta. Ezzel szemben a bíróság az I. r. vádlott rá nézve terhelő vallomását fogadta el, azonban cselekvősége még ez esetben sem orgazdaságként, legfeljebb tárgyi bűnpártolásként lenne minősíthető. A B. I. terhére rótt befolyással üzérkedés bűntette ugyancsak T. Á. vallomásán alapul, ugyanakkor az V.r. vádlott bűnösségének megállapítására iratellenes következtetések alapján került sor. Ha ugyanis a szerepe csupán annyi volt, hogy az autókat műszaki vizsgára bejelentette, majd a vizsgaokmányt átvette, nincs elfogadható magyarázat arra, hogy mindezért miért kapott kétszer akkora összeget, mint az az eredetvizsgáló, aki az I. r. vádlott vallomása szerint 140.000 forintért csinálta a valószínűleg hamis eredetvizsgálatot. E körülmény az I.r. vádlott szavahihetőségét alapjaiban kérdőjelezi meg. A tényállás ennek megfelelő pontosítása mellett, a befolyással üzérkedés bűntette ugyancsak nem lesz megállapítható. A büntetés kiszabása körében kiemelte, hogy 9 évvel ezelőtti cselekményekről van szó és a bíróság is megállapította, hogy ebben a vádbeli időszakban az V. r. vádlott 467 autót jelentett be vizsgára és kísérte végig a vizsga folyamatát, melyből csupán 10 darab volt az, amiről a bíróság is úgy gondolta, hogy bűncselekményből származik, melyhez a vádlottnak is köze van. Mindezt a törvényszék 32 rendbeli cselekménynek minősítette, és hét és fél év szabadságvesztést szabott ki, mely jelentősen eltúlzott. Mindezekre figyelemmel indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a tényállást és a cselekmények jogi minősítését a védői indítványnak megfelelően helyesbítse, egyben a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést jelentős mértékben enyhítse, vele szemen végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztést szabjon ki. B. I. V.r. vádlott a személyi körülményei kapcsán előadta, hogy a három kiskorú fiú gyermeke után jelenleg a vádlott édesanyja teljesíti a havi 80.000 forintos gyerektartást. Jövedelemmel nem rendelkezik, megélhetését megtakarításaiból, lejárt életbiztosításából fedezi. A korábbi balesetében lábfeje leszakadt, ma is sántít, maradandó károsodást szenvedett. Ezen túlmenően cukorbetegsége miatt rendszeres gyógyszeres és orvosi kezelésre szorul.
  10. decemberében rosszindulatú melanomát diagnosztizáltak nála, melynek kapcsán műtéti ellátására is sor került, jelenleg is orvosi ellenőrzésre/kezelésre szorul. Az ügy érdemében arra hívta fel a figyelmet, hogy a külföldről származó gépjárművek magyarországi forgalomba helyezésének folyamatában több szakhatóság (eredetvizsgáló, származás ellenőrző, műszaki paramétereket vizsgáló, adófizetési kötelezettséget megállapító, a gépjármű-nyilvántartásba történő bejegyzésekben közreműködő, törzskönyvet, forgalmi engedélyt kiállító hatóság) közreműködik, melyek a saját szakterületüknek megfelelően vizsgálják meg a járműveket, azok tulajdoni viszonyait és okmányait, majd adják ki a különböző igazolásokat, engedélyeket, szakvéleményeket, illetve hoznak határozatokat, melyeket a más területen működő szakhatóságok is elfogadnak. Azt, hogy ezen hatóságok, illetve a vádbeli gépkocsik kapcsán eljárt hatósági személyek megfelelően végezték a munkájukat a nyomozó hatóság és az ügyészség sem kérdőjelezte meg, hiszen gyanúsításra vagy vádemelésre ezen személyekkel szemben nem került sor. E szakhatóságok által a feladatkörükben eljárva hozott megállapítások mindenkire kötelező érvényűek, ezeket kétségbe vonni neki sem volt alapja. Az ügyintézés során bemutatott okiratokat egyébként eredetiségük tekintetében ellenőrzik is, a központi nyilvántartásokból is lekérik, ezen túlmenően azonban további vizsgálatra időkeret és a kompetencia hiánya, továbbá a származást és eredetiséget igazoló közokiratok birtokában nem is kerülhet sor. A közlekedési hatóságnál a járműveket forgalombiztonsági okokból ellenőrzik, a vizsgálat feltétele az eredetvizsgálat és származás ellenőrzés megtörténte. Maga a műszaki vizsgáztatások során meghatalmazottként járt el, az eljárást a szükséges okirati háttér birtokában kezdeményezte. A vizsga során számos személy (vizsgabiztos, ellenőr, üzemegység igazgató) működik közre, arról videofelvétel is készül. Az sem számítható ki, hogy a jármű melyik vizsgabiztoshoz kerül, ezért a vesztegetés lehetősége kizárható, hiszen a biztos eredményhez számos személyt kellett volna megvesztegetni. A származási okmányok hitelességét a vámügyintézés során sem kérdőjelezték meg, sőt azok alapján a regisztrációs adó megállapítására is sor került, de nem merült fel kétség irántuk az okmányirodai ügyintézés során sem, noha az ott eljáró ügyintézők az okmányok eredetiségének vizsgálatára - vele szemben folyamatos képzést is kapnak. A vádbeli járművek is hiánytalanul rendelkeztek a kísérő okmányokkal, a származásukat igazoló hatóságok által kiállított, megkérdőjelezhetetlen okiratokkal, eredetiségről szóló szakvéleménnyel, ezért a vesztegetési pénz átadására indok ez sem lehetett. Mindezek alapján érthetetlennek tartotta, hogy a láncolatban résztvevő személyek közül az ügyészség és az első fokon eljárt bíróság egyedül az ő terhére rótta azt, hogy az okmányok hamis voltát fel kellett volna ismernie. Az ügyben a tényállás felderítése elmaradt, annak ellenére, hogy a nyilvántartások alapján az egyes szakhatóságok részéről eljáró személyek (eredetvizsgálatot végzők vagy okmányirodai ügyintézők) azonosíthatók. A nyomozó hatóság nem derítette fel azt sem, hogy az I-II.r. vádlottak letartóztatását követően vajon hogyan tűnhetett el a rendőrségi telephelyről a lefoglalt gépkocsi, vagy kik és hogyan állították vizsgára a hozzájuk köthető járművet. Vitatta azt is, hogy közreműködött volna abban, hogy a gépjárműnyilvántartásba hamis adatok kerüljenek, az ott szereplő valamennyi adatot ugyanis az eredetvizsgálat során kiállított okiratok tartalmazzák. Mindezek alapján az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és a gépkocsik forgalomba helyezésében a hatóságok részéről közreműködő személyek felelősségének megállapítása érdekében új eljárás lefolytatását indítványozta. M. R. VI.r. vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában előadta, hogy védence bűnösségének megállapítására kizárólag T. Á. I.r. vádlott vallomása alapján került sor. Az ítélet teljes egészében mérlegelésen alapul, azonban figyelmen kívül hagyja azt az alapvető, alkotmányos elvet, miszerint a kétséget kizáróan nem bizonyított tény a terhelt terhére nem értékelhető, illetve azt a töretlen bírói gyakorlatot is, hogy egy terhelő vallomás önmagában csak kivételes esetben tekinthető olyan bizonyítéknak, mely alapján a bűnösség kétséget kizáróan igazolható. A jelen esetben e terhelő vallomást semmilyen további bizonyíték nem támasztotta alá, mindezek tükrében a többszörösen büntetett előéletű, többek között hamis tanúzás és hamis vád miatt is elítélt I.r. vádlott vallomásának elfogadása teljességgel érthetetlen. Nem felel meg a valóságnak az ítélet indokolásában szereplő azon állítás sem, hogy a nyomozó hatóság I.r. vádlott vallomását tüzetesen ellenőrizte volna. Egyrészt további bizonyítékokat feltárni nem sikerült, másrészt a terhelő előadás jelentős részben a nyomozás befejezését követően, már a bírósági szakban hangzott el, így annak ellenőrzésére a nyomozó hatóságnak lehetősége sem volt. Iratellenesen hivatkozott a bíróság indokolásában arra is, hogy J. E. a Budai Központi Kerületi Bíróságon 2.B.2082/
  11. számú folyamatban volt ügyben azt vallotta, hogy T. Á. és a VI.r. vádlott még
  12. évben is jó barátok voltak. A tanú nem nyilatkozott arra sem, hogy
  13. márciusában együtt mentek ki az I.r. vádlott elé a repülőtérre. Ezzel szemben azt vallotta, hogy
  14. február vagy márciusban már nem álltak kapcsolatban. Kizárta a bizonyítékok köréből S. T. tanú vallomását azzal, hogy szavahihetősége megkérdőjeleződött, de figyelmen kívül hagyta V. A. X.r. vádlott és a további vádlottak védence szerepének hiányát erősítő előadásait, ahogyan az I.r. vádlott M. R. VI.r. vádlott irányába intézett, a vallomás visszavonásával kapcsolatos ajánlatát is. Figyelmet érdemel az a körülmény, hogy T. Á. a terhelő vallomásának megtételét követően ügyészi indítványra szabadult a mindösszesen 3 hónapig tartó előzetes letartóztatásából és a bíróság a büntetés kiszabásakor is eltúlzott jelentőséget tulajdonított a feltáró jellegű beismerő vallomásának. Az eljárás során nem került sor a VI.r. vádlottat érintő tényállásrészek pontos és részletes feltárására, az egyes gépkocsikhoz kapcsolódó szerepének tisztázására, így az ítélet a Be. 351.§
(2)bekezdés a) és b), a
  2. és
  3. tényállási pontok tekintetében a Be. 351.§
(2)bekezdés
  1. a)
  2. b)és
  3. c)pontjában írt okokból megalapozatlan. Az 1. tényállási pont tekintetében arra hívta fel a figyelmet, hogy ha az indokolás szerint a gépkocsi tulajdonjogát T. Á., L. I. és H. A. szerezték meg, akkor a VI.r. vádlott az orgazdaság tényállásának mely pontját valósította meg, különös figyelemmel arra, hogy V. A. X.r. vádlott M. R. VI.r. vádlott szerepét kifejezetten tagadta. Az egyes vádlottak által tanúsított tevékenységek feltárására nem került sor a 2-6. és 10-12. tényállási pontokban sem. E körben is elmaradt annak tisztázása, hogy a gépkocsik tulajdonjogát ki szerezte meg, de M. R. társtettesi szerepvállalása az I.r. vádlott vallomásának elfogadása esetén is megkérdőjelezhető. A 7. tényállási pont kapcsán ugyancsak nem tisztázott, hogy M. R. milyen körülmények között szerezte meg a gépkocsit, honnan kellett volna tudnia annak lopott voltáról, alvázszámának meghamisításáról, illetve, hogy ki és hogyan szerezte meg a gépkocsihoz kapcsolódó hamis iratokat, honnan tudható, hogy az adás-vételi szerződés hamis. Érthetetlen a VI.r. vádlott bűnösségének megállapítása az egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettében olyan tényállás mellett, melyben a bíróság maga rögzíti, hogy az eljárás során nem lehetett kétséget kizáróan megállapítani, hogy a jármű alvázszámának meghamisítását a VI.r. vádlott kezdeményezte, vagy arról tudomással bírt. A Btk. 342.§
(1)bekezdés b) pontja szerinti bűnösségének megállapítása is minimálisan annak bizonyítását igényelte volna, hogy a M. R. által is tudottan hamis okiratok felhasználására a tudtával vagy beleegyezésével kerüljön sor. Mindezek alapján az ítéleti tényállások többsége olyan súlyos tartalmi hiányosságban szenved és olyan megalapozatlan következtetéseket tartalmaz, melyre ítélet nem alapozható. Az orgazdaság tekintetében az ítélet nem tartalmaz megállapításokat arra vonatkozóan sem, hogy a gépkocsikat ki szerezte meg, kinek a tulajdonába vagy birtokába kerültek. Arra, hogy M. R. gépkocsit szerzett volna meg csak egyetlen alkalommal szerepel utalás. Az általában értékesítés céljából történő megszerzés meghatározhatatlan személyek részére nem elegendő a tényállásszerű elkövetési magatartás megállapításához. A VI.r. vádlott a gépkocsik felett rendelkezési joggal a 7. tényállási pontban írt jármű kivételével nem rendelkezett, nincs adat arra sem, hogy a gépkocsik új „személyiségének" megteremtésében közreműködő személyekkel kapcsolatot tartott volna, vagy két kivételtől eltekintve az értékesítésben közreműködött volna. E két esetet egyébként a tanúvallomások és a védence előadása is cáfolja. Nincs adat arra sem, hogy a VI.r. vádlott tudata a bűnszervezet fogalmi elemeit átfogta volna. Mindezek alapján elsődlegesen a Fővárosi Törvényszék ítéletének hatályon kívül helyezését és az első fokon eljárt bíróság új eljárásra utasítását, másodlagosan a VI.r. vádlott bizonyítottság hiányában történő felmentését indítványozta. A VI.r. vádlott védelmét ellátó vezető védő perbeszédében ugyancsak a nyomozás és az elsőfokú bíróság indokolásának hiányosságaira hívta fel a figyelmet. Kifogásolta, hogy a Fővárosi Törvényszék az I.r. vádlott terhelő előadását kritika nélkül elfogadta, valóságtartalmát egyáltalán nem vizsgálta annak ellenére, hogy a hatóságokkal történő alku esetén annak kiemelkedő jelentősége lett volna. A bűnszervezet megállapítását célzó ügyészi indítvány kapcsán kiemelte, hogy az I.r. vádlott vallomása alapján a bűncselekmények centrális középpontja ő maga volt, ő állt kapcsolatban valamennyi közreműködővel, semmiféle hierarchia nem volt, a bűncselekmények elkövetésére hozzá köthetően, de egymástól függetlenül, nem összehangoltan került sor, így a bűnszervezetben elkövetés nem állapítható meg. Mindezek alapján indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék ítéletét, mely a Be. 351.§
(1)bekezdés
  1. b)és
  2. c)pontja alapján megalapozatlan, helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására. M. R. VI.r. vádlott a személyi körülményeivel kapcsolatban elmondta, hogy felesége időközben munkaviszony létesített, egy újságnál dolgozik sajtómoderátoraként, melyből havi 230.000,- Ft jövedelemre tesz szert. Az ügy érdemében előadott felszólalásában írásban is becsatolt beadványában írtakkal egyezően adta elő, hogy elítélésére kizárólag T. Á. I.r. vádlott valótlan tartalmú vallomása alapján került sor. Tudomása szerint az I.r. vádlott rendőrségi informátor, akinek szokásos módszere, hogy a felelősségre vonás elkerülése érdekében vádalkut kössön és a nyomozó hatósággal együttműködve, munkájukat a társaira tett terhelő vallomásokkal könnyítse. Ennek során előadja a begyakorolt történetét, majd a kérdésekre történő válaszadás és a szembesítése megtagadásával a vallomásával szembeni védekezést ellehetetleníti. Az I.r. vádlottat rá tett terhelő vallomásában megítélése szerint két ok is vezette. Egyrészt 2008. december 25. napján komoly konfliktusba kerültek, másrészt T. Á. a rá tett terhelő vallomásával a vele a bűncselekmények elkövetésében együttműködő további személyeket védte. Az elsőfokú bíróság T. Á. vallomását mindezek ellenére kritika nélkül elfogadta, a vallomásban rejlő ellentmondásokat, az azt cáfoló terhelti és tanúvallomásokat, okirati bizonyítékokat figyelmen kívül hagyta. V. A. X.r. vádlott már a 2010. május 26. napján gyanúsítottként tett, majd 2012. február 17. napján is megerősített vallomásában elmondta, hogy neki (VI.r. vádlottnak) a vád tárgyává tett gépkocsikhoz semmi köze nem volt és kitért arra is, hogy viszonyuk ekkor már jó ideje annyira megromlott, ami mindenféle üzleti kapcsolat lehetőségét kizárta. Ezt a további terhelti és a gépkocsik megvásárlására nyilatkozó tanúk (K. T., G. B., L. J. C., X. Q.) vallomásán túl - melyek egybehangzóak voltak abban, hogy őt nem ismerik - alátámasztotta S. T. tanú tárgyaláson tett vallomása is, aki ugyancsak elmondta, hogy T. Á. terhelő előadását az előzetes letartóztatásból történő szabadulása érdekében tette. E vallomást a bíróság - a tanú elfogultságára hivatkozással - azonban nem értékelte. Valóban kérte a tanút, hogy a vallomását foglaltassa közjegyzői okiratba, ez azonban nem jelenti, hogy valótlan tartalmú vallomás tételére bírta volna rá. A kérésre pusztán azért került sor, mert a tárgyaláson történő kihallgatására irányuló indítványokat a bíróság nem teljesítette. Az I.r. vádlott szavahihetőségét megkérdőjelezi az is, hogy a 2011. szeptember 22. napján hamis tanúzásra felhívás miatt indult ügyben az időközben elhunyt III.r. vádlott tanúként elmondta, hogy T. Á. hamis tanúzásra kívánta rávenni. Ennek és az I.r. vádlottnak igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények miatt két alkalommal történt jogerős elítélésének relevanciáját a törvényszék mindösszesen azzal vetette el, hogy azok a jelen üggyel nincsenek összefüggésben, míg azt, miszerint T. Á. felhívást intézett hozzá, hogy 2 millió forint ellenében terhelő előadását visszavonja, teljes egészében értékeletlenül hagyta. Az első fokon eljárt bíróság ítélete indokolásában az I.r. vádlott következetes vallomására hivatkozik annak ellenére, hogy a 2010. április 26. napján majd az október 18. napján, de a bíróság előtt tett 2015. október 26-i vallomásaiban eltérően adta elő az ő szerepét és L. I. bűncselekményekbe történő bevonásának körülményeit és ellentmondásosak a vele való kapcsolata megszakadásának időpontjával, illetve viszonyuk megromlásával, vagy a bűncselekmények tárgyát képező gépkocsik finanszírozásával, és a pénzösszegek elszámolásával összefüggésben tett nyilatkozatai is. Szintén a jelen üggyel történő összefüggés hiányára hivatkozással hagyta figyelmen kívül a törvényszék azt a tényt, hogy míg az I.r. vádlott a 01010-751/2009. számú ügyben a bíróság előtt elismerte, hogy a barátnőjét megütötte, ugyanezen körülmény tekintetében azonban a Fővárosi Törvényszék előtt valótlanul nyilatkozott. Ezen túlmenően az I.r. végig állította, hogy nem álltak haragban, ezzel szemben a tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy meg akarta őt öletni. Mindezeknek arra kellett volna indítaniuk a bíróságot, hogy az I.r. vádlott vallomásának valóságtartalmát és a további bizonyítékokhoz való viszonyát minden részletében megvizsgálja, erre azonban nem került sor. A törvényszék nem tisztázta, hogy ha a gépkocsik beszerzését ő finanszírozta, akkor melyik autó vonatkozásában és mennyi pénzt adott, hogyan és mikor fizetett, ahhoz elegendő forrással rendelkezett-e, a haszonból hogyan és miként részesedett. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a T. Á.-sal való kapcsolata megromlásának okára, körülményeire és időpontjára vonatkozó előadását több személy,(J. E., P. M., V. A. és S.r T. egybehangzóan alátámasztotta, melyet a bíróság azzal vetett el, hogy ez esetben ez lett volna az első, melyre mindketten hivatkoznak. K. K. B. tanú - aki az I.r. vádlott élettársa volt az eljárás megindulásakor - ugyancsak úgy nyilatkozott, hogy őt nem ismeri, mely tény figyelemmel arra, hogy az I.r. vádlott előadása szerint a tanúnak mindenről beszámolt, szintén cáfolja, hogy ezen időszakban kapcsolatban lettek volna. K. K. B. férjének a tanúkihallgatására vonatkozó indítványát - aki az I.r. vádlott és K. K. B. viszonyáról tudott volna nyilatkozni - a bíróság elutasította, de indítványai ellenére nem került sor a nyomozás során telefonszámaik hívásadatainak, cellainformációinak beszerzésére sem, ahogyan elutasításra kerültek a J. E. tanúkénti kihallgatására irányuló bizonyítási indítványok is, noha a tanú az I.r. vádlottal való kapcsolata megszakadásának okáról és idejéről nyilatkozni tudott volna. A bíróság nem vizsgálta a felesége használatában volt BMW X6 típusú gépkocsi megvásárlásának és forgalomba helyezésének körülményeit sem. Nem kutatta fel a gépkocsi eladóját és nem kereste meg a külföldi hatóságokat sem. Az ítélet nem ad választ arra sem, hogy a gépkocsi lopott voltáról, alvázszámának meghamisításáról honnan kellett volna tudnia, vagy hogy kit bízott meg ezzel a tevékenységgel. Önmagával is ellentmondásosan állapítja meg a bűnösségét egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettében, amikor az indokolás szerint sem lehetett kétséget kizáróan megállapítani, hogy a jármű alvázszámának meghamisítását ő kezdeményezte volna, vagy azt az ő tudtával végezték volna. Az ítéleti tényállás szerint arra sincs adat, hogy a valószínűleg hamis iratokat ő szerzete be és tényként állapítja meg azt is, hogy azokat a szlovák hatóságokhoz ismeretlen személy nyújtotta be. A közokirat-hamisítás bűntetthez minimálisan azt kellett volna bizonyítani, hogy az okiratok hamis voltáról maga tudomással bírt és felhasználásukra az ő beleegyezésével vagy egyetértésével került sor. Mindezek alapján az ítéleti tényállás e tekintetben is teljes mértékben megalapozatlan, a tényállás hiányos, téves ténybeli következtetéseken alapuló, ezért az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a Fővárosi Törvényszék új eljárásra utasítását indítványozta. Gy. Gy. VII.r. vádlott a másodfokú nyilvános ülésen szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg. Védője perbeszédében a tényállást és a védence terhére rótt cselekmények jogi minősítését alapvetően nem vitatta, ugyanakkor a közokirat-hamisítás bűntette tekintetében a VII.r. vádlott közvetett tettesi minőségének megállapítását szorgalmazó ügyészi indítványt osztotta. A büntetés enyhítésére tett indítványa kapcsán olyan büntetés kiszabását kérte, mely a védence által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításával kitöltöttnek tekinthető. További enyhítő körülményként az első fokú ítélet kihirdetése óta bekövetkezett időmúlásra és védence bűncselekményekben játszott kisegítő szerepére hivatkozott. J. I. VIII.r. vádlott védője a részben felmentésért, részben enyhítését bejelentett fellebbezését a másodfokú nyilvános ülésen előadott perbeszédében is fenntartotta azzal, hogy a felmentést a VIII.r. vádlott terhére rótt csalási bűncselekmény tekintetében tartja indokoltnak. Védence az egyedi azonosító jel meghamisítását továbbá a közokirat-hamisítás bűntette és annak kísérlete elkövetését elismerte, ahogyan nem vitatta azt sem, hogy a gépkocsit bérelte és használta. Arra vonatkozóan azonban, hogy a bérleti szerződés megkötésére a sértett megtévesztésével, valós ügyleti szándék hiányában került volna sor, adat egyáltalán nem áll rendelkezésre. Ezzel kapcsolatos indokolást az ítélet sem tartalmaz, így a büntetőjogi felelősség a csalás bűntettében nem állapítható meg. A fennmaradó bűncselekmények kapcsán a terheltre kedvezőbb elbíráláskori büntető törvény alkalmazását, vesztegetés bűntetteként értékelt cselekménye befolyás vásárlásaként történő minősítését szorgalmazta. A vagyon elleni bűncselekmény kapcsán vitatta az üzletszerűség megállapítását, hivatkozva arra, hogy azt a vádirat sem rótta védence terhére, ennek ellenére az ítélet megállapította. Nem tartalmaz azonban indokolást arra vonatkozóan, hogy a más ügyekben történő további elítélések közül a minősítő körülmény megállapítását mely elítélésen alapul. Kifogásolta azt is, hogy az ügyben eljárt első fokú bíróság tanácsának elnöke védencével szemben elfogult volt. Mindezek alapján védence csalás bűntette miatt emelt vád alól történő felmentését és a vele szemben kiszabott büntetés enyhítését indítványozta. J. I. VIII.r. vádlott személyi körülményeivel kapcsolatban elmondta, hogy a bv. intézetbe kerülését megelőzően autókereskedéssel foglalkozott, több vállalkozást is működtetett. Letartóztatásakor a Simon Autóháznál eseti megbízás alapján autókkal kereskedett, melyből havi pár százezer forintos jövedelemre tett szert. Vagyontalan, ingatlan tulajdona már nincs. Ellene jelenleg a Budaörsi Rendőrkapitányságon orgazdaság bűntette, míg a Budai Központi Kerületi Bíróság előtt egy 2006. évben elkövetett sikkasztás bűntette miatt van büntetőeljárás folyamatban. Az ügy érdemében tett felszólalásában az első fokon eljárt bírói tanáccsal szemben bejelentett elfogultsági kifogását továbbra is fenntartotta. A kizárási indítvány bejelentésére ugyanis azért került sor, mert az előzetes letartóztatását elrendelő végzés a kényszerintézkedés okaként idézéssel szembeni mulasztására hivatkozott, ami azonban nem felelt meg a valóságnak, hiszen a bv. intézet előállította, de a bíróság figyelmen kívül hagyta az előzetes letartóztatás törvényben meghatározott maximális időtartamát is. Iratellenes a végzés azon hivatkozása, hogy jövedelemmel nem rendelkezett. Sérelmezte, hogy kizárási indítványának elbírálására érdemben nem került sor, azt elkésettségre hivatkozással elutasították. Tagadta, hogy a gépkocsit el akarta volna tüntetni, hiszen a telephelyen őt ismerték, ott maga további két nagy értékű gépkocsit is tartott. F. J. IX.r. vádlott védője elődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a IX.r. vádlott felmentését, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a Fővárosi Törvényszék új eljárásra utasítását, harmadlagosan a büntetés enyhítését indítványozta. Elődleges indítványa kapcsán kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a Be. 351.§
(2)bekezdés a), b),
  1. c)és
  2. d)pontjaiban írt okokból megalapozatlan és figyelmen kívül hagyja a Be. 4.§
(2)bekezdésében rögzített azon alapvető rendelkezést is, miszerint a kétséget kizárón nem bizonyított tény a terhelt terhére nem értékelhető. Hangsúlyozta, hogy védence esetében az orgazdaság csak akkor lenne megállapítható amennyiben V. A. X.r. vádlott bűnössége is bizonyítható. A Fővárosi Törvényszék mérlegelése során a terhelti védekezést az egyéb bizonyítékokkal kapcsolatos látszólagos ellentmondásokra hivatkozással, érdemi indokolás nélkül vetette el. A vádirat állításait kritika nélkül elfogadta és a vádlottakat mentő bizonyítékokat figyelmen kívül hagyta. Indoklásából a bizonyítékokból fakadó zárt logikai lánc hiányzik, a hézagokat életszerűségre hivatkozással és téves ténybeli következtetésekkel töltötte ki, egyenlőségjelet téve a védekezés megkérdőjelezhetősége és a bűnösség ítéleti bizonyossággal történő megállapítása között. Nem indokolta meg, hogy a gépjármű lopott voltáról F. J.-nak honnan, vagy mi alapján volt tudomása. Helyesen utalt ugyan arra, hogy minderre a gépkocsi árából is következtetés vonható, figyelmen kívül hagyta azonban, hogy védence a feltűnően alacsony áron történő szerzést konkrét összehasonlító adatokkal cáfolta, rávilágítva arra is, hogy a termék ára alapvetően piaci viszonyok függvénye, melyet további tényezők, akár likviditási szempontok is befolyásolhatnak. A piaci ár alatti vétel létező körülmény, lényeges eltérés F. J. három vételi ára és a hasonló kínálati ár között nincs. A gépkocsi kulcsára vonatkozó általánosított bírói álláspont és a IX.r. vádlott védekezése egymást nem cáfolja, a terhelti védekezés azonban - a kulcs legális és költséges beszerzése éppen a jóhiszeműséget igazolja. A IX.r. vádlott a gépkocsi eredetét előzetesen ellenőrizte, azokat forgalomba állította, márkakereskedésnél eljárva a gépkocsiba beruházott. Alapvetően tévesnek tartotta a törvényszéknek a M. mélygarázs kameráinak elhelyezkedésével kapcsolatos indokolását is, azaz, hogy a helyszínválasztást a kamerák vakfoltjainak ismerete is befolyásolhatta. Figyelmen kívül hagyta a bíróság azt is, hogy amikor az egyik gépkocsi származásával kapcsolatban a márkaszervizben kételyek merültek fel, annak visszatartására nem került sor, azzal védence továbbra is szabadon rendelkezhetett, mely egyben a tiszta eredetet is megerősítette számára. A bíróság nem igyekezett cáfolni a IX.r. vádlott azon védekezését sem miszerint a gépkocsik legális eredetének tisztázása érdekében minden szükséges intézkedést megtett, de figyelmen kívül hagyta azt is, hogy az egyébként számos személyre terhelő vallomást tevő T. Á. vallomása rá nézve terhelő adatot nem tartalmaz. Logikátlanul került sor a IX.r. vádlottat követő szerzők cselekvőségének védence cselekvőségével történő összevetésére is, ezért elsődlegesen felmentő, másodlagosan az ítéletet hatályon kívül helyező rendelkezés meghozatalát tartotta indokoltnak. A büntetés enyhítését célzó indítványa kapcsán kiemelte, hogy a törvényszék a súlyosító körülményeket eltúlzottan, míg az enyhítőket nem megfelelő súllyal vette figyelembe. Az eljárás tartama és az időmúlás olyan mértékben jelentős, hogy önmagában is alkalmas emberi sorsok, karrierek tönkretételére. Nyomatékosan értékelendő körülmény a büntetlen előélet is. A büntetés nem felel meg a belső arányosság követelményeinek sem, hiszen védence cselekvősége az I-VI.r. vádlott szerepvállalásától lényegesen elkülönül. Mindezek alapján a büntetés további enyhítését és az előzetes mentesítés lehetőségének megfontolását indítványozta. F. J. IX.r. vádlott a személyi körülményeivel kapcsolatban előadta, hogy időközben felesége vállalkozásba kezdett, melyből havi 200.000,- Ft jövedelme származik. Az ügy érdemével kapcsolatban kiemelte, hogy 27 éve szobafestő mázolóként dolgozik, a műszaki dolgokhoz, a gépkocsi lopott volátnak felismeréséhez szükséges szakértelemmel nem rendelkezik. Jármű vásárlása estén teljesen rá van utalva a közreműködő hatóságokra, nem tehet mást mint elfogadja, a kiállított okmányokat, rendszámot, határozatokat. Ha a szükséges dokumentumokat megkapja és gépkocsi vételárát kifizeti a gépkocsi bűncselekményből származásának lehetősége fel sem merül benne. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a gépkocsi megvásárláshoz egy rendőr őrnagyot és egy autókereskedőt is magával vitt, akik az autót maguk is átnézték, adatait márkakereskedésnél ellenőrizték. A vételre csak ezt követően került sor, így az eljárás előtt értetlenül áll. V. A. X.r. vádlott védője perbeszédében az elsőfokú bíróság ítéletét megalapozatlannak ítélete azzal, hogy a tényállás felderítetlen és hiányos. Lényeges bizonyítékok beszerzése, illetve értékelése maradt el úgy, hogy annak a törvényszék ítéletében érdemi magyarázatát nem adta. E mulasztások lényeges kihatással voltak a tényállás megállapítására, azzal összefüggésben a cselekmény jogi minősítésére és a büntetés kiszabására. A törvényszék védence bűncselekmények elkövetésében játszott szerepét kizárólag T. Á. kritika nélkül elfogadott vallomására alapította, és figyelmen kívül hagyott objektív bizonyítékokat is, noha az I.r. vádlott vallomása csak annyiban lett volna elfogadható, amennyiben azt más bizonyítékok is alátámasztják. Az
  1. vádponttal kapcsolatban kiemelte, hogy a tényállás nem tartalmaz megállapítást arra vonatkozóan, hogy M. R. mikor és milyen ajánlattal kereste meg V. A.-t, de nincs magyarázat arra sem, hogy ha az I.r. és a X.r. vádlott közvetlenül is ismerték egymást mi szükség volt a VI.r. vádlott közreműködésére. Érthetetlennek tartotta, hogy a vádirat szerint a X.r. és a VI.r. vádlott részesedése összesen 7 millió forint volt ehhez képest a gépkocsit 11 millió forintért vásárolták vissza, majd utóbb a visszavásárlási árnál 2 millió forinttal alacsonyabb áron mindösszesen 9 millió forintért értékesítették, így mint orgazdák az ügyletet 2 millió forint veszteséggel zárták. Iratellenes e körben annak rögzítése is, hogy T. J.a T. C. LLC-t V. A. X.r. vádlott közreműködésével a gépkocsi értékesítésével összefüggésben szerezte meg. A
  2. vádpont tekintetében a IX.r. vádlott irányába történt értékesítés esetében a vételár nem ismert, így annak a reális piaci ár alatti voltára okszerű következtetést vonni nem lehet, de ismeretlen a IX.r. vádlott irányába történő értékesítés időpontja is. A
  3. és
  4. vádpontok esetében a kiskereskedelmi ár, mint fogalom szóba sem kerülhet, az ugyanis használt gépjármű értékesítése során nem értelmezhető. Semmilyen adat nem áll rendelkezésre arra vonatkozón, hogy az adásvételi szerződések elkészítésében a X.r. vádlott közreműködött volna, ilyen nem történt, ennek ellenére az ítéletben az került rögzítésre, hogy „eladóként jogosulatlanul a P. Kft-t tüntették fel." Az eljárás során a vádhatóság a banki gyakorlat ismerete nélkül hozta meg következtetéseit a banki gépjárművek értékesítése kapcsán, e körben autentikus személyt nem hallgatott meg. Nem kerültek meghallgatásra a gépkocsik magyarországi forgalomba hozatala során eljárt hatóságok részéről közreműködő személyek, az eredetiség vizsgálatot végző szakemberek vagy a műszaki vizsgáztatók, de nem állnak rendelkezésre a gépjárművek valós piaci értékéről szóló műszaki szakértői nyilatkozatok sem. Mindezek alapján a törvényszék ítélete a felülbírálatra alkalmatlan, annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása indokolt. V. A. X.r. vádlott személyazonosságát a BE sorszámú személyazonosító igazolvánnyal igazolta. Megerősítette, hogy a személyi körülményeivel kapcsolatos megállapításokat az elsőfokú ítélet helyesen tartalmazza. Az ügy érdemével kapcsolatban írásbeli beadványával egyezően felszólalva előadta, hogy álláspontja szerint a hatóság az eljárás során a tisztességes eljáráshoz és a védekezéséhez való jogát alapvetően korlátozta. A nyomozó hatóság és a bíróság az ártatlanságát alátámasztó bizonyítási indítványait nem teljesítette. Nem végezte el mobiltelefonja cellainformációinak és híváslistájának ellenőrzését, nem szembesítette az I.r. vádlottal a kölcsönre és a gépjárművek bűncselekményből származásának tisztázására, nem folytatott bizonyítást a banki visszavett ingó és ingatlanoldalak tanulmányozására, a használt autó portálokon található adatok ellenőrzésére és információk gyűjtésére, de nem járt el a kellő alapossággal a gépjárművek árának megállapításakor sem. A kocsik valós értékét is kizárólag az ő észrevételei alapján a bírósági eljárásban korrigálták, ennek köszönhetően 40%-kal alacsonyabb értéket állapítottak meg, mely a nyomozó hatóság szándékosan elfogult eljárást támasztja alá. Valódi gépjárműszakértő bevonására és az érintett gépkocsik valós piaci értékének megállapítására a mai napig nem került sor, noha mindez az I.r. vádlott vallomását alapjaiban cáfolta volna. A hatóságok nem vették figyelembe az általa benyújtott, a gépkocsik valós piaci értékét bemutató adatlapokat sem, erről az ítélet is hallgat. Eközben T. Á. I.r. vádlott terhelő vallomását annak tényleges ellenőrzése, és az azzal kapcsolatos nyomozás lefolytatása nélkül elfogadták. A nyomozó hatóság nem tett mást, mint a bizonyítékokat összegyűjtötte, azonban azok értékelését elmulasztotta, tevékenységük mindenfajta hozzáadott értéket nélkülöz. Az első fokon eljárt bíróság eljárását ugyancsak a vallomások félreértelmezése és a vád alátámasztásnak szándéka jellemezte. A forgalomba helyezések folyamata kapcsán kizárólag a vonatkozó jogszabályok ismertetésére került sor, anélkül hogy a konkrét gépkocsik esetében végbement folyamatot megvizsgálták, az abban részt vevő személyeket kihallgatták volna. Furcsának tartotta azt is, hogy az eredménytelen szembesítéseket a bíróság az I.r. vádlott kivételével minden vádlott esetében terhelő bizonyítékként fogadta el, noha T. Á. maga is elismerte, hogy folyamatosan hazudik és nyilvánvalóvá vált az is, hogy az egyes eljárásokban mást és mást mondott. Sérelmezte, hogy a büntető ügyekben eljáró hatóságok az előadásai közül csak és kizárólag azokat fogadták el, melyek az elítéléshez voltak szükségesek, az igazság felderítésével nem foglalkoztak. A bíróság nem állapította meg, hogy az ügyletek során mekkora hasznot realizált, ami egy vagyon elleni bűncselekménynél elengedhetetlen lett volna. Következetesen nem foglalkozott azzal sem, hogy valójában kinek a tulajdonába voltak az autók és hogy ki és hogyan kereskedett velük. Figyelmen kívül hagyta, hogy maga az I.r. vádlottól soha nem vásárolt gépkocsit, ilyen gépkocsi a nevére soha nem került. Összességében az I.r. vádlott vallomását kritika nélkül elfogadta, míg saját előadása közül semmit nem vett figyelembe annak ellenére, hogy I.r. vádlott hamis vád, illetve hamis tanúzás bűntette miatt két esetben is jogerősen elítélésre került. Figyelmen kívül hagyta az I.r. vádlott vallomásában szereplő ellentmondásokat és azt, hogy nyilatkozatai mindig a saját érdekének megfelelően változtak, szabadulása érdekében a hatóságot félrevezette. Az indokolásban írtakkal szemben tényszerűen állapítható meg, hogy T. Á. a vádlottak közül a legrövidebb időt töltötte előzetes letartóztatásban, szabadítására a rá tett terhelő vallomását és kihallgatását követően került sor. Mindez a rendőrséggel kötött megállapodását egyértelműen igazolja, de maga is elismerte, hogy az ügyletek során folyamatosan mindenkinek hazudott. Az a tény, hogy a gépjárművek forgalomba helyezésével kapcsolatban igazat mondhatott, a rá tett vallomás valóságtartalmát nem támasztja alá. Ténybeli tévedés a törvényszék részéről az is, hogy T. Á. nem tudta, hogy ő hol és milyen beosztásban dolgozik, ezzel ugyanis tisztában volt, hiszen a nyom.ir.
  5. kötet 6979 oldalán maga tett említést arról, hogy az OTP B. utcai székházánál találkoztak. A
  6. november 17-i tárgyaláson Kissné Kovács Barbara tanú vallomása kapcsán az I.r. vádlott maga ismerte el, hogy a hozzá igen közel álló személynek is valótlan történeteket adott elő a baráti körével és a gépjárművekkel kapcsolatban. Vonatkozásában irreleváns az elsőfokú bíróságnak a hamis és valódi okiratok felismerhetőségével kapcsolatos érvelése is, csakúgy mint az eredetiségvizsgálat és műszaki vizsga eredményeinek a megítélése. Maga ugyanis kizárólag rendszámos autókkal találkozott, hamis okiratokat nem látott, azok vizsgálata, mivel eredetiek voltak szükségtelen volt. A forgalomba helyezés során közreműködő személyek felelősségének megállapítására nem került sor, a hamis okiratok alapján a magyar hatóságok eredeti okmányokat állítottak ki. Az 1-2-
  7. vádponttal kapcsolatban kiemelte, hogy a gépkocsikat nem vásárolta meg, annak a nyilvántartásokban nyoma nem lehet. A gépkocsik eredetéről nem tudott, valós okiratokkal rendelkező járművek voltak, jóhiszeműen és körültekintően járt el. A gépkocsikért kifizetett vételár sem tekinthető a szokásos piaci ártól eltérőnek, azaz a gépkocsik bűncselekményből származására abból sem következtethetett. Téves a törvényszék azon megállapítása is, hogy az informatikai rendszerek nincsenek összekötve. Tévesen vetette el a bíróság a kölcsönadás megtörténtére vonatkozó védekezését is, azt ugyanis az I.r. vádlott a tárgyaláson maga is többször elismerte. Tévesnek s félrevezetőnek tartotta azt következtetést is, hogy maga az ártárgyalásokban részt vett, hiszen az árat T. Á. közölte. Kiemelte, hogy a gépkocsik IX.r. vádlott által történő ellenőrzése számára is igazolta, hogy az autók rendben voltak. A törvényszék nem értékelte azt sem, hogy T. J. elképzelhetetlennek tartotta, hogy ő bűncselekményben vegyen részt, de azokat a szakértői nyilatkozatokat sem, melyek szerint laikus sem a gépjármű, sem a dokumentumok alapján nem tudta volna megállapítani, hogy a gépkocsikkal probléma van. Mindezek alapján teljesen nyilvánvalóvá vált, de az ítélet mégis hamisan állította, hogy soha nem vásárolt semmilyen gépkocsit az I.r. vádlottól soha nem is járt ilyen gépkocsival, az autókkal kapcsolatban egyetlen papírt sem írt alá, egyedi azonosítók meghamisításában, műszaki vizsgán, eredetvizsgálaton nem vett részt, az ügyben felmerült cégekhez semmi köze nem volt, az autók legalizálására irányuló folyamatokban nem működött közre, s az I.r. vádlott soha nem tájékoztatta arról, hogy a gépkocsik bűncselekményből származnak. A gépkocsik lopott voltát ezért másoknak sem említhette. A XI.r. vádlott védője perbeszédében fellebbezését - bizonyítási indítványai másodfokú eljárásban történt elutasítása okán - az első fokú ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében tartotta fenn. Védence az eljárás során következetesen állította, hogy a gépkocsik tárolására H. A. II.r. vádlott kérte meg, azért mert „nepperként" a külföldről behozott gépkocsijai tárolásához szükséges telephellyel nem rendelkezett. Ezen védekezésének alátámasztására alkalmas tanú, T. D. kihallgatására vonatkozó indokolt bizonyítási indítványát a Fővárosi Törvényszék elutasította, ugyanakkor az elutasítás okairól ítéletében számot adni törvénysértően elmulasztott. Értékeletlenül hagyta V. L. ugyancsak ezzel egybehangzó előadását is, melyben megerősítette, hogy H. A. a gépkocsik tárolása érdekében őt is megkereste, illetve beszámolt arról is, hogy a II.r. vádlott Zalaegerszerg és Nagykanizsa környékén is tárolt hasonló módon gépkocsikat, csakúgy mint S. G. tanú azon nyilatkozatát, miszerint a S. Autóháznál is többen hagytak ott tárolásra autókat. E tanúkon kívül U. A. tanú is elmondta, hogy a II.r. vádlott 2008-
  8. év környékén sikertelenül akart Budapesten telephelyet létesíteni, ennek ellenére amíg egymással kapcsolatban voltak 3-4 autót értékesített. E tanúk vallomását a bíróság a XI.r. vádlott cselekvősége során nem értékelte, azokat az ügyészi indítványnak megfelelően kizárólag a
  9. vádpont esetében vette figyelembe. A Fővárosi Törvényszék figyelmen kívül hagyta B. A. tanú vallomását is, aki a vádirat állításait mindenben cáfolta. Ennek értékeletlenül hagyása az ítélet felülbírálatát önmagában kizárja. Mindezek alapján megállapítható, hogy a Fővárosi Törvényszék indokolási kötelezettségének nem tett eleget, egyes bizonyítékok figyelmen kívül hagyása következtében hiányos tényállást állapított meg, mely a másodfokú eljárásban nem orvosolható. Sérelmezte továbbá, hogy a törvényszék a védelem által felkért írásszakértőket az eljárásba szakértőként nem vonta be, ezzel őket az eredeti írásminta vizsgálatának lehetőségétől megfosztotta, a fegyveregyenlőség elvét megsértette. A bíróság által kirendelt harmadik szakértő így nem volt abban a helyzetben, hogy az eltérő szakértői vélemények között igazságot tegyen, kizárólag V. K. I. szakértői véleményéről foglalhatott állást, a törvényszék pedig eljárási szabályt sértett, amikor az önmagában aggálytannak tűnő szakvélemény felülvéleményezésére új szakértőt rendelt ki. Mindezekre figyelemmel a védelem által felkért szakértő eljárásba történő bevonását, a szakvélemények perrendszerű ütköztetését és az ellentmondásaik feloldását, továbbra is indokoltnak tartotta. Kiemelte azt is, hogy a törvényszék tényként rögzítette, hogy a XI.r. vádlott a gépkocsikat azok lopott voltáról tudva, haszonszerzési célból, továbbértékesítés végett szerezte meg, ennek alátámasztására azonban egyetlen bizonyítékot sem jelölt meg. Nem vizsgálta, hogy az adásvételi szerződéseket ki töltötte ki, így a szakértői véleményekkel kapcsolatos kifogásoktól eltekintve is súlytalan annak megállapítása, hogy a szerződéssel a gépkocsit XI.r. vádlott kívánta megszerezni, hiszen a kitöltés és az aláírás között semmiféle egyezőség nem mutatható ki. Tévesek az ítéletnek a gépkocsik tárolására és azok II.r. vádlott kérésére történő mozgatására vonatkozó megállapításai is. A törvényszék indokolásával szemben a gépkocsik saját udvaron történő tárolását pont a saját üzleti tevékenység érdekének figyelembe vétele indokolja. Hibás az ítélet azon érvelése is, miszerint indokolatlanul került sor a gépkocsiknak a XI.r. vádlott cége rendelkezésére álló „P" rendszámokkal történő mozgatására. A kérdéses gépkocsik ugyanis T. M. családi házának udvarán álltak, míg a II.r. vádlott azokat minden esetben Budapesten vette át és semmi nem indokolta azt, hogy a II.r. vádlottat a saját házához engedje, részére az autók mozgatását ily módon lehetővé tegye. E vonatkozásban a bíróság nem értékelte a XI.r. vádlott azon nyilatkozatát sem, hogy neki teljesen mindegy volt, hogy adott napon melyik gépkocsival megy munkába. A haszonszerzés végett történő megszerzésre semmiféle adat nem áll rendelkezésre. A bizonyítékok hiányából fakadó űrt kívánta betölteni a törvényszék azzal is, hogy a gépkocsikat a XI.r. vádlott a II.r. vádlottól ismeretlen összegért szerezte meg. E tény ismeretének hiánya a tényállás felderítetlenségét jelenti, melynek értelemszerűen anyagi jogi következményekkel is kell járnia. Az elsőfokú ítéletből mindösszesen annyi olvasható ki, hogy az autók lopottak volta és a XI.r. vádlottnál kerültek megtalálásra. Ez utóbbi tényből azonban az orgazdaság megállapításához szükséges további megállapítások nem következnek, ugyanis a teljes körű dokumentációból sem következik, hogy a vádlottnak a dolog lopott voltával tisztában kellett volna lennie, de az sem, hogy azokat a véglegesség szándékával szerezte volna meg. Nem meggyőző az elsőfokú bíróság orgazdaság és tárgyi bűnpártolás elhatárolása körében kifejtett jogi érvelése sem. Mindezek alapján az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és az első fokon eljárt bíróság új eljárásra utasítására tett indítványt. T. M. XI.r. vádlott a másodfokú nyilvános ülésen szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg. Védője útján arról tájékoztatta a bíróságot, hogy azon részt venni nem kíván. K. F. XII.r. vádlott védője elődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a XII.r. vádlott felmentését, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a Fővárosi Törvényszék új eljárásra utasítását, harmadlagosan a büntetés enyhítését indítványozta. Elődleges indítványa kapcsán kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a Be. 351.§
(2)bekezdés a), b),
  1. c)és
  2. d)pontjaiban írt okokból megalapozatlan és figyelmen kívül hagyja a Be. 4.§
(2)bekezdésében rögzített azon alapvető rendelkezést is, miszerint a kétséget kizárón nem bizonyított tény a terhelt terhére nem értékelhető. A sikkasztás törvényi tényállási elemeinek vizsgálata körében a törvényszéknek arra kellett volna bizonyítékot találni, hogy a XII.r. vádlott a rábízott két gépkocsival sajátjaként rendelkezett. E körben azonban figyelmen kívül hagyta, hogy védence szerződéses kötelezettségeinek maradéktalanul eleget tett, a lízingdíjat teljes egészében megfizette és a járműveken tulajdonjogot szerzett. Nem vizsgálta, hogy a szerződések felmondása jogszerű volt-e, nem vette figyelembe, hogy a lízingdíjak ezen időpontban lényegében teljes egészében megfizetésre kerültek, az elszámolások, de még a felmondások sem voltak egyértelműen nyomon követhetők, ahogyan azt sem hogy a végelszámolás következtében igazoltan a lízingcég rendelkezik védence irányba tartozással. Az ügyben N. S. meghallgatása nem történt meg, így nem tisztázott, hogy nevezett feljelentésében a XII.r. vádlottnak tulajdonított nyilatkozat valóban a XII.r. vádlottól származik-e, miközben azon terhelti előadást, hogy a gépkocsi átadása T. Á.-nak N. S. belegyezésével történt, az I.r. vádlott is alátámasztotta, az ő vallomását pedig a törvényszék az egyéb tényállási pontok tekintetében maradéktalanul elfogadta. Indokolási kötelezettségét elmulasztva a bíróság nem fejtette ki, hogy a sajátként rendelkezés miben valósult meg. Erre lényegében egy polgári jogi vita adataiból vont következtetést. Megalapozatlansághoz vezetett OA- tanúkénti kihallgatásának elmulasztása is, melyre vonatkozóan a védő bizonyítási indítványt terjesztett elő. Mindezeken túlmenően csatolta P. Lízing Zrt. „fa" felszámolójának nyilatkozatát a védencét érintő lízingügyletek lezárásáról és arról, hogy tartozás nem áll fenn, továbbá a lízingdíjak folyamatos fizetését igazoló kimutatásokat is. A büntetés enyhítését célzó indítványa kapcsán sérelmezte, hogy a bíróság a súlyosító körülményeket eltúlzottan, az enyhítőket nem megfelelő súllyal vette figyelembe. Az eljárás tartama és az időmúlás jelentős, de nyomatékosan értékelendő körülmény a büntetlen előélet is. A büntetés nem felel meg a belső arányosság követelményének sem. További enyhítő körülmény, hogy nagykorú, de még nappali tagozaton tanuló gyermeke tartásáról jelenleg is gondoskodik. Mindezek alapján a büntetés enyhítését és az előzetes mentesítés lehetőségének megfontolását indítványozta. A védő által csatolt
  1. február
  2. napján kelt, K.né V. Gy. É., mint a P. Leasing Zrt. „fa" felszámolóbiztosa által kiállított nyilatkozat szerint K. F. a 2007.10.
  3. napján kelt J. 8 számú a J.5 frsz-ú Land Rover, valamint a 2007.12.
  4. napján kelt J. 6 számú, a J.frsz-ú Mercedes CLS 500 típusú gépkocsira között pénzügyi lízingszerződések 2010.06.
  5. illetve 2012.11.19-én lezárultak, a teljes tartozás megfizetésre került. A társaságot kár nem érte. Ezzel összhangban állók a kapcsolódó vevői folyószámla kartonok is. K. F. XII.r. vádlott felszólalásában kiemelte, hogy a vádlottak közül kizárólag T. Á.-t ismeri. Az autókra a törlesztőrészletek emelkedése miatt szeretett volna vevőt találni, a sikkasztás szándékában nem állt. Hibásnak tartotta magát annyiban, hogy értékesítési szándékát írásban a lízingbe adó felé nem jelezte, az ügyintézőkkel csak szóban egyeztetett. A gépkocsikkal nem rendelkezett sajátjaként. Mivel azok 90%-ban ki voltak fizetve, a lehetőségekhez képest megpróbált az ügyletből a legjobban kiszállni. EztT. Á. is alátámasztotta. Elfogására is véletlenül került sor, a gépkocsi ugyanis ki volt vonva a forgalomból, ez adhatott okot a rendőri intézkedésre. Mindezek alapján felmentését kérte. M. A. XIII.r. vádlott védője perbeszédében fellebbezése írásban is csatolt indokolásával egyezően előadta, hogy a Fővárosi Törvényszék ítélete törvénysértő. Megalapozatlan, mert iratellenes, és téves ténybeli következtetéseken alapuló, így a bűnösség megállapítására sem kerülhet sor. Védence az eljárás során következetes vallomást tett. A védekezését kétséget kizáróan cáfoló bizonyíték hiányában az elsőfokú bíróság a bűnösségére törvénysértően következtetett. Megalapozatlan az üzletszerűségre való hivatkozás is, figyelemmel arra, hogy a bűncselekmény elkövetésére a tényállás szerint
  6. november
  7. napján került sor, M. A. ezt megelőzően azonban egyetlen vagyon elleni bűncselekményt sem követett el. Ebből adódóan iratellenes az ítélet azon megállapítása is, hogy az I.r. vádlott tisztában volt azzal, hogy M. A. a megélhetését vagyon elleni bűncselekmények elkövetéséből biztosítja. Mindezek alapján indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, s a XIII.r. vádlottat az ellene csalás bűntette miatt emelt vád alól bizonyítottság hiányában mentse fel, másodlagosan a vele szemben kiszabott büntetést lényegesen enyhítse. M. A. XIII.r. vádlott fellebbezésének írásbeli indokolásában sérelmezte, hogy a
  10. napján tanúként történt kihallgatása alkalmával őt az elsőfokú bíróság nem figyelmeztette mentességi jogára és a Be. 291.§
(2)-
(3)bekezdésében foglaltakra, ennek ellenére tanúvallomását bizonyítékként értékelte. Eljárási hibaként értékelte a Be. 117.§
(4)bekezdésében írtak figyelmen kívül hagyását is, melynek következtében a törvényszék a további védekezés lehetőségétől megfosztotta. Nem értett egyet az üzletszerűség megállapításával sem. Csalás elkövetése ugyanis nem állt szándékban, az I.r. vádlott valódi szándékával nem volt tisztában. A III.r. vádlottal soha nem találkozott. A B. úti irodában
  1. november
  2. napján rajta és az I.r. vádlotton kívül csak egy hölgy tartózkodott. Az ügyletben saját nevén és adataival vett részt, a gépkocsi értékének töredékéért nem vállalta volna a teljes felelősséget. Felhívta a figyelmet arra is, hogy T. Á.
  3. decemberében jogosulatlanul telefonokat is vásárolt a B. S. Kft. nevében, mely miatt ugyancsak feljelentést tett. A híváslista alapján ő hívta fel a nyomozó figyelmét az abban található spanyolországi hívószámokra, a gépkocsi ennek köszönhetően került megtalálásra. A kár megtérülését a törvényszék az enyhítő körülmények körében meg sem említette, de nem kellő súllyal értékelte az időmúlást és figyelmen kívül hagyta a belső arányosság követelményét is. A másodfokú nyilvános ülésen felszólalni nem kívánt, védőjéhez csatlakozott. A
  4. február
  5. napján tartott nyilvános ülésen jelenlévő vádlottak közül az utolsó szó jogán K. Sz. IV.r. vádlott értetlenségét fejezte ki a tekintetben, hogy kizárólag az I.r. vádlott vallomás alapján került felelősségre vonásra, egyéb rá terhelő bizonyíték nem áll rendelkezésre. B. I. V.r. vádlott ártatlanságát hangsúlyozva felmentését kérte. M. R. VI.r. vádlott érdemben a felszólalásában előadottakat megismételve azok figyelembe vételével igazságos és méltányos ítélet meghozatalát kérte bízva abban, hogy az I.r. vádlott valótlan vallomása alapján elítélésére nem kerül sor. J. I. VIII.r. vádlott arra hívta fel a figyelmet, hogy az általa elkövetett bűncselekményeket elismerte, elítélésére ezt meghaladóan törvénysértően került sor. F. J. IX.r., K. F. XII.r. és M. A. XIII.r. vádlottak felmentésüket kérték. V. A. X.r. vádlott felszólalni nem kívánt. Az ügyészi és védelmi fellebbezések alapján eljáró Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Fővárosi Törvényszék
  6. május
  7. napján kihirdetett 22.B.1411/2012/
  8. sorszámú ítéletét T. Á. I. r., H. A. II.r., K. Sz. IV.r., B. I. V.r., M. R. VI.r., Gy. Gy. VII.r., J. I. VIII.r., F. J. IX.r., V. A. X.r., T. M. XI.r, K. F. XII.r. valamint M. A. XIII.r. vádlottak vonatkozásában a Be. 348.§
(1)bekezdése alapján az azt megelőző eljárással együtt teljes terjedelmében felbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat - H. A. II.r. vádlott esetében ideértve a Be. XXV. Fejezetében rögzített, a távollevő terhelttel szembeni eljárásra vonatkozó speciális rendelkezéseket is - alapvetően betartotta. A Be. 373.§
(1)bekezdés I-II és IV. pontjaiban rögzített abszolút, valamint az eljárás lefolytatására, az ügy érdemére lényeges kihatással járó egyéb eljárási szabálysértést az ítélőtábla nem észlelt. A másodfokú bíróság nem osztotta J. I. VIII.r. vádlottnak az ügyében eljárt elsőfokú bíróság tagjaival szemben a Be. 21.§
(1)bekezdés e) pontjára hivatkozással bejelentett, és az előzetes letartóztatásának törvénysértő ismételt elrendelésére alapított és a másodfokú eljárásban is fenntartott elfogultsági kifogását. Az iratok alapján megállapítható, hogy a VIII.r. vádlott az ügyben
  1. március
  2. napja és
  3. április
  4. napja között volt előzetes fogvatartásban. Az előzetes letartóztatás vádirat szerinti minősítéshez igazodó két éves maximális tartamáról a bíróság a kényszerintézkedés lejárta előtt a bv. intézetet maga tájékoztatta, annak alapján a terhelt szabadítására sor is került. A bíróság a vádlottal szemben enyhébb kényszerintézkedés elrendeléséről sem határozott. Ezt követően azonban J. I. VIII.r. vádlott a
  5. augusztus
  6. napján tartott tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, a tárgyalás napján telefonon arról értesítette a bíróságot, hogy Görögországban tartózkodik. A tárgyaláson történő megjelenése érdekében tett intézkedések a vádlott más ügyben történt előzetes letartóztatásának elrendeléséig eredményre nem vezettek. A Fővárosi Törvényszék a VIII.r. vádlott ismételt előzetes letartóztatását a
  7. november hó
  8. napján kelt 22.B.1411/
  9. számú végzésével - nem észlelve, hogy a vádirati minősítés szerint a letartóztatás maximális tartama lejárt - rendelte el a Be. 129.§
(2)bekezdés
  1. b)és
  2. d)pontjára hivatkozással. A vádlott eljárási magatartása, előélete és az ellene folyamatban lévő büntetőeljárások ténye e kényszerintézkedés hivatkozott okait egyebekben az ítélőtábla álláspontja szerint is maradéktalanul megalapozták. Tekintettel arra, hogy a vádlott ekkor még 2015. augusztus 04. napjáig más ügyben állt kényszerintézkedés hatálya alatt a bíróság nem volt abban a helyzetben, hogy tévedését nyomban felismerje, azonban a kényszerintézkedést az arról történő tudomásszerzést követően 2018. augusztus 08. napján kelt 485. sorsz. végzésével nyomban megszüntette és a vádlott azonnali szabadlábra helyezését rendelte el. Mindezen körülményekből a bíró elfogultságára következtetést vonni nem lehet. A vádlott által előzetes fogvatartásban töltött ezen idő a vele szemben kiszabott szabadságvesztésbe az elsőfokú ítéletben is beszámításra került. Egyebekben - amint azt a Fővárosi Törvényszék a 42.Beü.119/2017/3. számú, illetve a Fővárosi Ítélőtábla az 5.Bkk.10.289/2017/3. számú a kizárást megtagadó ill. a kizárási indítványt elutasító végzéseiben megállapította - az iratokból további az eljáró tanács elfogultságára utaló körülmény sem volt megállapítható. Tényszerűen hivatkozott azonban K. Sz. IV.r. vádlott védője a tárgyalási időközre vonatkozó eljárási rendelkezések megsértésére figyelemmel arra, hogy védence a 2013. január 24. napjára tűzött tárgyalásra szóló idézését és a vádiratot csak 2013. január 21. napján kapta kézhez. Ez azonban relatív eljárási szabálysértés (BH.1999.106.), melynek az ügyben tartott tárgyalási napok számára, a bizonyítási eljárás hosszára és arra, hogy K. Sz. IV.r. vádlott a 2013. január 24. napján tartott tárgyaláson a vallomástételt megtagadta (22.B.1411/2012/42. Jkv.) az ügy érdemére kihatása nem volt, különös figyelemmel arra is, hogy a 2013. január 24-25-28. és 31. napjára tűzött tárgyalásokon vallomást a IV.r. vádlottat érintő további vádlottak sem tettek, tanúbizonyítás nem folyt, így a IV.r. vádlott védekezéshez való joga sérelmet nem szenvedett. A Fővárosi Törvényszék eleget tett a tárgyalás folytonosságával kapcsolatos, a Be. 287.§-.ában írt eljárási rendelkezéseknek és nem sérültek a bizonyítás törvényességével kapcsolatos eljárási szabályok sem. Helyesen járt el akkor is, amikor a szabályszerű idézésére meg nem jelent vádlottak távollétében megtartott tárgyalásokon felvett bizonyítás anyagát utóbb a jegyzőkönyvekből részükre is ismertette, az észrevételezés és indítványtétel lehetőségét biztosította. A vádlottak, a tanúk és a szakértők figyelmeztetése alapvetően törvényes volt, a figyelmeztetések és az arra adott válaszok a jegyzőkönyvekben rögzítésre kerültek. Nem tartotta alaposnak a másodfokú bíróság M. A. XIII.r. vádlottnak az ellene csalás bűntette és más bűncselekmény miatt a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróságon B.1238/2013. számon folyamatban lévő büntetőügy egyesítését és azzal összefüggésben jelen ügyben vádlottként történt bevonását megelőzően, a 2014. január 30-i tárgyaláson tanúként történt kihallgatását megelőző figyelmeztetését sem. A 22.B.1411/2012/171. sz. jegyzőkönyv szerint ugyanis a bíróság a tanú figyelmét - még ha annak jegyzőkönyvi rögzítése nem is fedi szó szerint a Be. 82.§
(1)bekezdés b) pontjában írtakat - a releváns vallomástételi akadály lényegére és ezzel összefüggésben a vallomástételi kötelezettségének hiányára felhívta, amikor kioktatta arra, hogy önmagát nem köteles bűncselekmény elkövetésével vádolni. A jegyzőkönyv tanúsága szerint M. A. a figyelmeztetést megértette, vallomását ezt követően, a vallomásmegtagadási joga ismeretében tette meg. Az ügyek egyesítését követően a törvényszék M. A. XIII.r. vádlottat a 2015. március 09. napján tartott tárgyaláson a vádirat ismertetését követően a Be. 117.§-ában írtak szerint vádlottként hallgatta ki, a Be. 117.§
(2)bekezdésében írtaknak megfelelően jogaira figyelmeztette. Tekintettel arra, hogy a terhelt vallomástételt megtagadta és úgy nyilatkozott, hogy a nyomozás során tanúként tett vallomásait tartja fenn, továbbá az eljárás korábbi szakaszában tanúként történt kihallgatásáról készült jegyzőkönyvek a Be. 85.§
(3)bekezdése szerinti figyelmeztetését és az arra adott választ ugyancsak hiánytalanul tartalmazzák, a vallomások felolvasására e körben is törvényesen került sor. Nem osztotta a Fővárosi Ítélőtábla T. M. XI.r. vádlott védőjének a védelem által felkért írásszakértőknek az eljárásba szakértőkénti bevonását célzó indítványa elutasítását, majd az újabb írásszakértő kirendelését kifogásoló érvelését sem. A védelem által felkért személy eljárásba szakértőként történő bevonása a Be. 112.§
(2)bekezdése alapján nem kötelező. A Be. 112.§
(3)bekezdése szerint ennek megtagadása esetén véleménye okirati bizonyítékként használható fel. Következésképpen az indítvány elutasítása a védelem által felajánlott bizonyíték elenyészéséhez nem vezetett. Mivel pedig a bizonyítékoknak a Be. 78.§-ában írtak szerint nincs a törvényben előre meghatározott ereje, azokat a bíróság egyenként és össszességükben is szabadon értékelheti, ez a védekezéshez való jog korlátozásával, vagy a fegyveregyenlőség elvének sérelmével sem járt. Nem valósult meg eljárási szabálysértés akkor sem, amikor a bíróság - éppen a védelem által csatolt szakvélemény megállapításaira figyelemmel - más szakértő kirendeléséről döntött, melyre a Be. 111.§
(1)bekezdése nem csupán a szakvélemények közti kibékíthetetlen ellentmondás esetén, hanem „egyéb" okból is lehetőséget ad. Ez már csak azért is indokolt volt, mert a szakvélemények között nem érdemi ellentmondás állt fenn, hanem csupán XI.r. vádlott kézeredetének valószínűségét ítélték meg eltérően. Míg V. K. I. a XI.r. vádlott kézeredetét kategorikusan megállapította, dr. H. Zs. és dr. A. T. úgy nyilatkozott, hogy az megalapozottan nem véleményezhető. Ehhez képest a bíróság helyesen járt el, amikor a kézeredetet egy általa közvetlenül kirendelt, a felektől független szakérővel maga is megvizsgáltatta. Az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének - az egyes terhelti és védői álláspontokkal szemben - maradéktalanul eleget tett. A
(1)bekezdésében írtak szem előtt tartásával az ügy érdemi elbírálásához a szükséges és lehetséges bizonyítást lefolytatta, a vádlottak cselekvőségének és tudattartalmának megállapítása, illetve az egyes bizonyítékok értékelése szempontjából releváns bizonyítékokat maradéktalanul feltárta. Ennek során - a védelem bizonyítási indítványait is figyelembe véve - valamennyi vádirati tényállás tekintetében részletes bizonyítást folytatott le. A terhelteket és tanúkat kihallgatta, a szakértői véleményeket (a gépkocsik értéke tekintetében is) beszerezte, a releváns okirati bizonyítékokat a tárgyalás anyagává tette. Az egyes bizonyítékok közti ellentmondások feloldására az eljárási törvény adta lehetőségek között kísérletet tett. A további bizonyítást kizárólag akkor mellőzte, ha bizonyítandó tények a már rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, illetve az azokból alappal levonható ténybeli következtetések útján aggálytalanul, ekként a további bizonyítás eredménytől függetlenül megállapíthatók voltak. Itt szükséges utalni arra is, hogy a Be. 2.§
(3)és
(4)bekezdésében írt rendelkezések szerint a bírósági eljárás, így a tárgyaláson lefolytatott bizonyítás kereteit a vádirat jelöli ki. A bíróság a vádon túl nem terjeszkedhet, csak annak a személynek a büntetőjogi felelősségéről dönthet, aki ellen vádat emeletek és csak olyan cselekmény miatt, amelyet a vád tartalmaz. Mindezek tükrében B. I. V.r. vádlott, továbbá V. A. X.r. vádlott és védője azon érvelése, miszerint a vád tárgyává tett gépkocsik magyarországi forgalomba helyezése során közreműködő további személyek azonosításának, kihallgatásának és esetleges felelősségre vonásának elmaradása az ítéleti tényállás felderítetlenségét eredményezte, nem foghatott helyt. E személyek büntetőjogi felelőssége, vagy annak hiánya a jelen eljárásban vádlottként szereplő személyek felelősségének megállapítása, tudattartalmuk megítélése szempontjából, a vonatkozásukban egyébként rendelkezésre álló bizonyítékok mellett közömbös, az azokból levonható következtetések cáfolatára nem alkalmas. Ugyanezen okból nem volt alapos a T. M. XI.r. vádlott védője által a másodfokú eljárásban is előterjesztett, H. A. II.r. vádlottnak a jelen eljárás tárgyát nem képező gépkocsikkal összefüggő magatartásával kapcsolatban T. D. tanú kihallgatására irányuló bizonyítási indítványa, ahogy V. A. X.r. vádlottnak a banki visszavett gépkocsik értékesítésének gyakorlatát illetően tapasztalattal rendelkező személyek kihallgatásának, a banki visszavett ingó és ingatlanoldalak tanulmányozásának, a használt autó portálokon található adatok összegyűjtésének és értékelésének elmulasztását sérelmező érvelése sem. M. R.VI.r. vádlott álláspontjával szemben kellő körültekintéssel vizsgálta az elsőfokú bíróság az I.r. vádlott és akkori élettársa viszonya megromlásának időpontjával kapcsolatos nyilatkozatokat, majd ezzel összefüggésben a VI.r. vádlott és az I.r. vádlott kapcsolatának megromlásával és annak időpontjával kapcsolatos előadásokat is. Kísérletet tett P. M. az I.r. vádlott akkori élettársa tanúkénti kihallgatására (aki a vallomástételt a Be. 82.§
(1)bekezdés b) pontjában biztosított vallomásmegtagadási jogára hivatkozással megtagadta), tanúként hallgatta K. K. B.-t, a felek indítványát osztva beszerezte a K. K. B. és társai (köztük T. Á.) ellen a Budai Központi Kerületi Bíróságon 2.B.I.2082/
  1. számon folyamatban volt eljárásban született elsőés másodfokú ítéletet, továbbá a XI.r. vádlott és J. E. ezen ügyben tanúként történt kihallgatásáról szóló jegyzőkönyvet, melyet a tárgyalás anyagává is tett, de e körben - amint erre a VI.r. vádlott is utalt - rendelkezésre állt V. A. X.r. vádlott nyilatkozata is. Mindezekre figyelemmel az e körülményekre vonatkozóan kizárólag közvetett információkkal rendelkező K. K. vallomásától - annak tartalmától függetlenül - tartalmilag új bizonyíték beszerzése nem várható, így az ezzel kapcsolatos bizonyítás felvételének mellőzésére törvényesen került sor. K. F. XII.r. vádlott védőjének álláspontjával szemben az ítélet
  2. oldalának
  3. bekezdésében kifejtett indokok mentén alapos volt a N. S. tanú kihallgatására irányuló védői bizonyítási indítvány elutasítása is. O. A. tanút a bíróság a
  4. október
  5. napján tartott tárgyaláson kihallgatta, az eljárás korábbi szakaszában tett vallomását ismertette, a vallomásai ellentmondásaira nyilatkoztatta. A XII.r. vádlott ezen a tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, távolmaradását a tárgyalást megelőzően nem igazolta, így a tanú kihallgatására az eljárási törvénynek megfelelően került sor. A tanú vallomását is tartalmazó jegyzőkönyvet a törvényszék a
  6. április
  7. napján tartott tárgyaláson ismertette, arra a feleket, így XII.r. vádlottat és védőjét is nyilatkoztatta, akik a tanú visszaidézésére indítványt nem tettek. O. A. vallomása tehát rendelkezésre áll, bizonyítékként történő értékelésének törvényi akadálya nem volt. A M. A. XIII.r. vádlott által a másodfokú nyilvános ülésen előterjesztett, a közelebbről meg nem jelölt D. Sz. tanú kihallgatására irányuló indítványt a másodfokú bíróság ugyancsak nem tartotta alaposnak figyelemmel arra, hogy a vádlott által különböző munkákon végzett tevékenységnek mértékének a bűnösség körében történő állásfoglalás kapcsán relevanciája nincs. Itt szükséges utalni arra is, hogy a Be.
  8. §
(1)bekezdés értelmében a másodfokú bírósági eljárásban bizonyításnak akkor van helye, ha az elsőfokú bíróság a tényállást nem derítette fel, vagy az hiányos, továbbá, ha a bizonyítás az elsőfokú bírósági eljárásban megvalósult szabálysértés orvoslását eredményezi. A tényállás - a fentebb kifejtettek szerint - nem felderítetlen és az elsőfokú eljárásban olyan szabálysértés sem történt, melynek orvoslása lenne szükséges bizonyítás felvételével vagy megismétlésével. A tényállás kisebb fokú megalapozatlansága a Be. 352.§
(1)bekezdés a) pontja alapján a másodfokú eljárásban orvosolható volt. A Fővárosi Törvényszék a fentiek szerint hiánytalanul beszerzett és releváns bizonyítékokat ítéletében iratszerűen megjelölte és a Be. 78.§
(3)bekezdésében írtaknak megfelelően egyenként és összességükben is értékelte. A vádlottak személyi körülményei körében rögzített megállapítások azonban kis mértékben hiányosak, illetve a másodfokú nyilvános ülésen tett, az eljárás egyéb adataival nem cáfolható terhelti nyilatkozatok és az azokat alátámasztó okiratok alapján kiegészítésre és pontosításra szorulnak annyiban, hogy: T. Á. I.r. vádlott felesége gyermeket vár, terhességének
  1. hetében van. Munkaviszonyból származó jövedelme jelenleg 250.000,- Ft. K. Sz. IV.r. vádlott állandó munkahellyel rendelkezik, a B. C. Kft-nél dolgozik, ahol raklapok mozgatásával, fa megmunkálással foglalkozik, melyből átlagosan havi 120.000,- forint jövedelemre tesz szert. B. I. V.r. vádlott három kiskorú fiú gyermeke után jelenleg a vádlott édesanyja teljesít havi 80.000 forintos gyerektartást. A korábbi balesetében lábfeje leszakadt, ma is sántít, maradandó károsodást szenvedett. Ezen túlmenően cukorbetegsége miatt rendszeres gyógyszeres és orvosi kezelésre szorul.
  2. decemberében rosszindulatú melanomát diagnosztizáltak nála, melynek kapcsán műtéti ellátására is sor került, jelenleg is orvosi ellenőrzésre/kezelésre szorul. M. R. VI.r. vádlott felesége időközben munkaviszony létesített, egy újságnál dolgozik sajtómoderátorként, melyből havi 230.000,- Ft jövedelemre tesz szert. J. I. VIII.r. vádlott a bv. intézetbe kerülését megelőzően autókereskedéssel foglalkozott, több vállalkozást is működtetett. Letartóztatásakor a S. Autóháznál eseti megbízás alapján autókkal kereskedett, melyből havi pár százezer forintos jövedelemre tett szert. Vagyontalan, ingatlan tulajdonnal nem rendelkezik. F. J. IX.r. vádlott felesége vállalkozásba kezdett, melyből havi 200.000,- Ft jövedelme származik. K. F. XII.r. vádlott nagykorú, de nappali tagozaton tanulmányokat folytató gyermeke tartásáról gondoskodik. A megállapított tényállás jórészt mentes a Be.
  3. §
(2)bekezdésében foglalt megalapozatlansági okoktól, azonban kis mértékben hiányos, esetenként iratellenes. A II.r. vádlott bűncselekményekben játszott, a tényállás bevezető részében (35.o utolsó bekezdés,
  1. oldal
  2. bekezdés) az indokolással összhangban megállapított az I.r. vádlottal egyező szerepének rögzítése ellenére - az egyes tényállási pontoknál H. A. II.r. vádlott cselekvőségére utalást nem tartalmaz, a tényállás
  3. és
  4. pontja tekintetében T. Á. I.r. vádlott az elsőfokú bíróság által is elfogadott vallomásaival ellentétesen rögzíti, hogy a gépkocsik értékesítése révén szerzett haszonból V. A. X.r. vádlott mindösszesen 300.000 - 300.000,- Ft összegben részesült, az ítéleti tényállás
  5. pontját illetően a nyomozati iratok
  6. oldalán található egyedi forgalomba helyezési engedélyt figyelmen kívül hagyva állapította meg, hogy a gépkocsi műszaki vizsgáztatására és valótlan tartalmú közokirat kiállítására nem került sor, K. Sz. IV.r. és B. I. V.r. vádlott e körben egybehangzó vallomásai ellenére (miszerint T. G. nevét K. Sz. IV.r. vádlott írta alá a meghatalmazáson) rögzítette, hogy a kérdéses névaláírás B. I. V.r. vádlottól származik, a tényállás
  7. pontja tekintetében nyilvánvaló elírás folytán tévesen rögzítette a hamis olasz forgalmi engedély számát, a tényállás 10-11-
  8. pontja esetében nem rögzíti a műszaki vizsga alapján kiállított valótlan tartalmú egyedi forgalomba helyezési engedélyek adatait illetve kiállításuk tényét, a tényállás
  9. pontjában nyilvánvaló elírás folytán tévesen rögzítette a Mercedes típusú gépkocsi alvázszámát. Ezért az ítélet a Be.
  10. §
(2)bekezdés b) pontjának II. fordulatában, a Be. 351. §
(2)bekezdés c) pontjában írt okokból megalapozatlan. Miután azonban e hibák és hiányosságok az iratok tartalma alapján maradéktalanul kiküszöbölhetők, a megalapozatlanság a Be. 352. §
(1)bekezdés
  1. a)pontja alapján a másodfokú eljárásban is orvosolható volt az alábbiak szerint: Az elsőfokú ítélet 36. oldalának második bekezdését követően a tényállást a 35.o utolsó bekezdésében és a 36. oldal 2. bekezdésében helyesen megállapított T. Á. I.r. vádlott elsőfokú bírósági tárgyaláson tett és a törvényszék által is elfogadott vallomásán alapuló tényekkel összhangban kiegészíti azzal, hogy: „T. Á. I.r. vádlott és H. A. II.r. vádlott minden vád tárgyává tett esetben egyaránt tudomással bírtak a gépkocsik eredetéről, és együttesen intézkedtek L. I. III.r. vádlott, valamint K. Sz. IV.r. vádlott irányába azok egyedi azonosító jeleinek meghamisítása, illetve a származásukat igazoló, a forgalomba helyezésükhöz szükséges hamis okiratok beszerzése érdekében." A másodfokú bíróság minden ezzel ellentétes megfogalmazást az egyes tényállási pontok esetében pontosít, így az ítélet 39. oldal második bekezdésében, 41. oldal 7. bekezdésében, 43. oldal 7.bekezdésében, 47. oldal 3. bekezdésében, a 49. oldal 2. bekezdésében, az 53. oldal 2. bekezdésében, az 54. oldal 1. bekezdésében K. Sz. IV.r. vádlott, illetve a 39. oldal 4. bekezdésében, 41. oldal 8. bekezdésében, a 45. oldal 6. bekezdésében, a 47. oldal 4. bekezdésében, a 49. oldal 3. bekezdésében, az 53. oldal 2. bekezdésében L. I. IV.r. vádlott megbízóinak körében T. Á. I.r. vádlott mellett H. A. II.r. vádlottra is utal, míg a 46. oldal első bekezdését azzal egészíti ki, hogy a hamis okiratok beszerzésére T. Á. I.r. és H. A. II.r. vádlottak megbízása alapján került sor. Az ítélet 44. oldal 3. bekezdésének első mondatát követően a tényállást azzal egészíti ki, hogy B. I. V.r. vádlott a műszaki vizsgához a rendelkezésére bocsátott hamis okiratokat, köztük az A 2959691 sorszámú hamis osztrák forgalmi engedélyt használta fel. Az 1. tényállási pont tekintetében az ítélet 40. oldal 4. bekezdés negyedik és ötödik mondatát miszerint:„ A gépkocsi vételárából V. A. X.r. vádlott 300.000,- forintban részesült. A fennmaradó pénzt átadta T. Á. I.r. vádlottnak, aki elszámolt vádlott társaival és a kiadások leszámításán túl fennmaradó összeget az előzetes megállapodásnak megfelelően elosztották M. R., H. A. és T. Á. között," , továbbá a 2. tényállási pont tekintetében a 43. oldal 3. bekezdésének első mondatát miszerint: „A vételárat F. J.-tól V. A. vette át, amiből 300.000,- Ft-ot, a saját részesedését megtartotta, míg a többit átadta T. Á. részére." - mint az e körben T. Á. I.r. vádlott elsőfokú bíróság által is elfogadott vallomásával ellentétes és V. A. X.r. vádlott törvényszék által alappal elvetett vallomásán alapuló (ítélet 98-100.
  2. o)ekként iratellenes megállapításokat kirekeszti. Egyben T. Á. I.r. vádlott vallomása (366.sz. Jkv. 35-40.
  3. o)alapján a tényállást az 1. tényállási pont tekintetében az ítélet 40. oldal 4. bekezdés 3. mondatát, míg a 2. tényállási pont tekinte

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.