← Magyarország

Pf.20102/2019/8 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf....../2019/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla a Szűcs A. Gábor Ügyvédi Iroda (...., ügyintéző: dr. Szűcs A. Gábor ügyvéd) által képviselt felperes neve(....) felperesnek a dr. Balázs Szilvia egyéni ügyvéd (...) által képviselt I.rendű alperes neve(....) I. rendű és a Tarján Ügyvédi Iroda (...., ügyintéző: dr. Tarján Lívia ügyvéd) által képviselt II.rendű alperes neve(....) II. rendű alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék által
  2. december
  3. napján 10.P...../2018/
  4. számon meghozott ítélete ellen a felperes részéről
  5. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán – tárgyaláson kívül meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 20.000 (Húszezer) forint összegű ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget. A felperes teljes személyes költségmentességi joga folytán le nem rótt 2.500.000 (Kettőmillióötszázezer) forint fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 1.000.000 forint, míg a II. rendű alperesnek további 1.000.000 forint perköltséget. Megállapította, hogy a felperes teljes személyes költségmentessége folytán előzetesen meg nem fizetett 1.500.000 forint eljárási illetéket a Magyar Állam viseli. Az ítélet tényállása szerint a felperes és volt felesége T.C. az I. rendű alperesi pénzintézettől két alkalommal kölcsönt vett fel. A ....-....-011 számú szerződés alapján 47.000 forintot, ennek törlesztésének kezdete
  6. július
  7. napja volt. A ..-...-....-011 számú szerződés eredményeként további 200.000 forint került felvételre, amelynek törlesztése
  8. december
  9. napjával kezdődött. A kölcsönök fedezetét képezte az akkor még házastársak tulajdonát képező ....... utca
  10. szám alatti ingatlan. Az I. rendű alperes a felperes törlesztési késedelme következtében a II. rendű alperesi végrehajtó irodánál végrehajtási eljárást kezdeményezett. A felperes tartozása a két kölcsönszerződés vonatkozásában
  11. december
  12. napján 1.055.420 Ft volt, mely fizetési kötelezettségének öt részletben eleget tett. Az I. rendű alperes a befizetésre tekintettel értesítette a II. rendű alperest, hogy a behajtási eljárást szüneteltesse, illetve függessze fel. Az I. rendű alperes a hitelszámlákat
  13. január
  14. napjával megszüntette. A felperesnek és volt házastársának az I. rendű alperesnél vállalkozói hitelszámlája is volt, amely szintén tartozást mutatott. A Budakörnyéki Bíróság
  15. november
  16. napján végrehajtási lapot bocsátott ki 15.Gpk......./
  17. szám alatt 522.195 forint és járulékai, valamint a perköltség behajtására a felperessel szemben. A II. rendű alpereshez a végrehajtási lap
  18. november
  19. napján érkezett meg. A felperes a tartozását nem egyenlítette ki, így az I. rendű alperes
  20. április 23-án ismét kezdeményezte a felperessel szemben a végrehajtási eljárást. A Szentendrei Városi Bíróság végrehajtási lapot bocsátott ki
  21. szeptember
  22. napján, amely a II. rendű alpereshez ugyanezen a napon megérkezett. A II. rendű alperes a
  23. február 16-án kelt ingatlanárverési hirdetmény útján tájékoztatta a felperest és házastársát arról, hogy a perbeli ingatlanra az 522.195 forint és járulékai végrehajtási ügyben
  24. március
  25. napján 11 órára a ...... utca
  26. szám alá kitűzte az árverést. A hirdetményben árverési vételárként 8.030.000 forint lett megjelölve. Az ingatlanárverési értesítést a felperes
  27. február
  28. napján vette át. A
  29. március 24-én készült árverési jegyzőkönyv szerint a perbeli ingatlant N.F.E. 5.630.000 ezer forintos árverési áron megvásárolta. A felperes a II. rendű alperes tevékenységével szemben végrehajtási kifogást terjesztett elő, amelyet a Szentendrei Városi Bíróság elutasított, e határozatot a Pest Megyei Bíróság helybenhagyta. A felperes
  30. október
  31. napján kelt feljelentése alapján indult büntetőeljárásban a Pest Megyei Bíróság
  32. október 24-én meghozott ítéletében a II. rendű alperes képviselőjét az ellene hivatali visszaélés bűntette miatt emelt vád alól felmentette, egyidejűleg a pótmagánvádló felperes által előterjesztett polgári jogi igényt elutasította. A Szentendrei Városi Bíróság előtt N.F.E. árverési vevő, mint felperes, valamint jelen per felperese felperes neveés házastársa, mint alperesek között lakásbérleti díj és járulékai iránt indított perben a
  33. április
  34. napján meghozott ítéletében a bíróság megállapította, hogy az alperesek a perbeli ingatlan használatáért lakbért kötelesek fizetni és annak megfizetésére kötelezte az alpereseket. felperes neveés társa felpereseknek N.F.E. alperes ellen tulajdonjog megállapítása iránt a Pest Megyei Bíróság előtt folyamatban volt perben a felperesek keresetlevelét a bíróság
  35. június 22én kelt végzésével idézés kibocsátása nélkül elutasította. A felperes és házastársa házasságát a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság
  36. június
  37. napján felbontotta. A felperes a
  38. május
  39. napján előterjesztett keresetében 62.402.380 forint vagyoni kára és az ezután járó 32.326.162 forint kamat, továbbá 51.860.275 forint nem vagyoni kára, azaz összesen 150.000.000 forint kártérítés megfizetésére kérte az I. és II. rendű alperesek egyetemleges kötelezését, mert álláspontja szerint az alperesek a megjelölt kárát közös magatartásukkal okozták. Állítása szerint vagyoni kárát az ingatlan jogellenes árverezése eredményezte, míg nem vagyoni kárához a jogellenes árverezés következtében családi és magánéletében beállt negatív változások vezettek. Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte, elévülésre hivatkozott. Előadta, hogy a felperes tulajdonjogát
  40. augusztus
  41. napjával törölték az ingatlan-nyilvántartásból és ugyanekkor a perbeli ingatlanra bejegyezték az árverési vevő tulajdonjogát is. A felperes az I. rendű alperessel szemben semmilyen igényt nem támasztott a jelen perbeli keresetlevelét megelőzően, így igénye
  42. augusztus
  43. napjával elévült. A II. rendű alperes ellenkérelme is a kereset elutasítására irányult. Ő maga is hivatkozott a követelés elévülésére. E körben azt adta elő, hogy a felperes a II. rendű alperes károkozó magatartásaként a
  44. február 16-ai ingatlanárverési hirdetmény kibocsátását, valamint az ingatlan
  45. március
  46. napján történt árverési értékesítését jelölte meg. Kártérítési igényét azonban a keresetlevele előterjesztését megelőzőleg semmilyen formában nem jelezte a II. rendű alperes felé és nem kezdeményezett eljárást kárának megtérítésére annak ellenére, hogy az ingatlanárverési jegyzőkönyvet
  47. április
  48. napján átvette, a felperes követelése tehát legkésőbb
  49. február
  50. napjával elévült. A II. rendű alperes érdemben is vitatta a keresetet. Kétségbe vonta, hogy az eljárása jogellenesnek minősülne. E körben azt adta elő, hogy a kibocsátott végrehajtási lap alapján a végrehajtónak eljárási kötelezettsége keletkezik és nincs mérlegelési jogköre. A perbeli ingatlan becsértékének alapját a helyi önkormányzat által kiállított adó- és értékbizonyítványban foglaltak képezték. A becsértékről a felperes tájékoztatást kapott,
  51. október
  52. napján vette át az erről szóló értesítést, amely ellen
  53. október
  54. napjáig terjeszthetett volna elő kifogást, ezt azonban nem tette meg. Az elsőfokú bíróság először az alperesek elévülési kifogását vizsgálta és azt alaposnak találta. Határozatát az
  55. évi III. törvény (Pp.)
  56. §

(3)bekezdésére, 141. §
(6)bekezdésére, 164. §
(1)bekezdésére, az
  1. évi IV. törvény (Ptk.)
  2. §
(1)bekezdésére, 325. §
(1)bekezdésére és 326. §
(1)bekezdésére alapította. Rögzítette, hogy jelen eljárásban
  1. május 18-án terjesztette elő a felperes a keresetét, ezért azt kellett vizsgálni, hogy az ezt megelőző 5 évben volt-e bármelyik alperessel szemben kártérítés iránti igényérvényesítés. A rendelkezésre álló okiratok alapján az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy egyik alperessel szemben sem kezdeményezett kártérítési pert, vagy azt megelőző peren kívüli egyeztetést a felperes a
  2. május
  3. -
  4. május
  5. napja közötti időszakban. Az I. rendű alperes vonatkozásában a felperes az I. rendű alperes által hivatkozott
  6. augusztus
  7. és az ettől számított 5 éves igényérvényesítési határidő lejárta, azaz
  8. augusztus
  9. napját nem vonta kétségbe. Az ezt követően
  10. május
  11. napján az I. rendű alperessel szemben előterjesztett keresete tehát a felperesnek elkésett, azt az elévülési időn túl adta be, így az abban foglalt követelés bírósági úton nem érvényesíthető. A II. rendű alperes vonatkozásában is megállapíthatónak látta az elévülést a törvényszék, mert annak kezdő időpontja álláspontja szerint legkésőbb
  12. március 24-én volt. Nem látta elfogadhatónak a
  13. október 15-ét, mint az elévülés kezdő időpontját utalva arra, hogy a feljelentéssel az eljáró önálló bírósági végrehajtó, mint természetes személy volt érintve, ugyanakkor a polgári jogviszony alanya a végrehajtó iroda, amellyel szemben nem releváns időpont a feljelentés benyújtásának napja. Mindezek alapján az elévülés kezdő időpontjaként
  14. május
  15. napját állapította meg az elsőfokú bíróság, mint az 5 éves elévülési idő kezdetének napját, ehhez képest pedig a felperes követelése elévült, így az elsőfokú bíróság a kereset további érdemi vizsgálatát mellőzte, és azt mindkét alperessel szemben elutasította. A perköltségről a 150.000.000 forintos pertárgyértékre, valamint az alperesi jogi képviselők által elvégzett tevékenységre tekintettel rendelkezett a 32/
  16. (VIII. 22.) IM rendelet alapján. A határozattal szemben a felperes élt fellebbezéssel, amelyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset szerinti döntés meghozatalát kérte. Továbbra is arra hivatkozott, hogy a követelése nem évült el tekintettel arra, hogy N.F.E. ellen tulajdonjog megállapítása iránti pert indított a Pest Megyei Bíróság előtt. Az a tény, hogy a keresetet a bíróság idézés kibocsátása nélkül elutasította, a felperes fellebbezési álláspontja szerint nem bír jelentőséggel az elévülés tekintetében, mivel az elévülés bármilyen, a követelés érvényesítésére irányuló cselekménnyel megszakad. A Ptk.
  17. §ának
(1)bekezdése nem szabja feltételül azt, hogy az ügyben érdemi ítélet szülessen, kizárólag az szükséges, hogy a fél bírósági úton érvényesítse jogát, amelyet a felperes kétséget kizáró módon megtett. Azon elsőfokú ítéleti indokolás pedig, mely szerint a per más személyek között volt folyamatban nem foghat helyt, mivel jelen esetben nem az alperes személye, hanem a per tárgya irányadó. A tulajdonjog megállapítása iránt indított per tárgya a ...... utca
  1. szám alatti ingatlan, ami a jelen perben is közvetett módon érintett. Erre tekintettel a tulajdonjog megállapítása iránti per az elévülést megszakította a felperes fellebbezési álláspontja szerint. Az I. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A II. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság érdemi döntését a Fővárosi Ítélőtábla osztotta, annak jogi indokaival azonban csak részben értett egyet. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a kereset érdemi vizsgálatát megelőzően abban kellett állást foglalnia, hogy megalapozott-e az alperesek elévülési kifogása, a felperes az alperesekkel szemben mely időpontig élhetett igényérvényesítéssel. Az elévült követelés bírósági úton nem érvényesíthető, ezért a követelés elévülése esetén annak érdemi vizsgálata szükségtelenné válik. Megfelelően hívta fel a Ptk.
  2. §
(1)bekezdését, amely szerint a követelések öt év alatt elévülnek, ha jogszabály másként nem rendelkezik, a 325. §
(1)bekezdését, amely előírja, hogy az elévült követelést bírósági úton nem lehet érvényesíteni, valamint a 326. §
(1)bekezdését, amely szerint az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált. Indokait a Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezésben foglaltakra tekintettel kiegészíti a Ptk. 327. §
(1)bekezdésével, amely az elévülést megszakító tényekről rendelkezik. Az elévülést a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás, a követelés bírósági úton való érvényesítése, továbbá megegyezéssel való módosítása – ideértve az egyezséget is –, végül a tartozásnak a kötelezett részéről való elismerése megszakítja. Ugyanezen jogszabályhely
(2)bekezdése értelmében az elévülés megszakadása, illetőleg az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezése után az elévülés újból kezdődik. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes alperesekkel szemben fennálló igényérvényesítése elévült, azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal az elévülési idő kezdetének megállapítása tekintetében nem értett egyet. Az elsőfokú bíróság azt vizsgálta, hogy a keresetlevél előterjesztésének időpontját (2016. május 18. napját) megelőző öt évvel, azaz 2012. május 18. (helyesen: 2011. május 18.) napjától számított öt évben érvényesített-e a felperes kártérítési, vagy bármilyen igényt az alperesekkel szemben. A Ptk. 360. §
(1)bekezdése értelmében a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes. Az esedékesség beálltának az is következménye, hogy ebben az időpontban az elévülés is kezdetét veszi. A másodfokú bíróság a felperes alperesekkel szemben fennálló igényérvényesítésének elévülését a károsodás bekövetkeztének időpontjától kezdve vizsgálta, azonban a felperes bizonyítása hiányában a rendelkezésére álló adatok alapján csak annyiból tudott kiindulni, hogy az I. rendű alperes a ..... utca
  1. szám alatt lévő ingatlanra
  2. április
  3. napján végrehajtási lap kiállítását kérte arra alapítva, hogy a Szentendrei Városi Bíróság Pk....../
  4. számú határozatával kölcsöntartozás jogcímén a felperest 426.318 forint tőke és ennek kamatai, valamint 36.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Az árverési jegyzőkönyv szerint a II. rendű alperes mint önálló bírósági végrehajtó közreműködésével az ingatlant
  5. március
  6. napján 5.630.000 forint vételáron Nacsóné Fodor Erika megvásárolta. A kártérítési követelés elévülésének vizsgálata során alapvető kérdés a kár bekövetkezte időpontjának meghatározása és az elévülés megszakadását, illetve nyugvását előidéző tények felderítése. Az elsőfokú bíróság megfelelően tájékoztatta és hívta fel a felperest
  7. június
  8. napján tartott tárgyaláson (10.P......./2018/
  9. számú jegyzőkönyv) arra, hogy nyilatkozzon arról, hogy az alperesek elvülési kifogását miért nem tartja alaposnak, és milyen jogcímen érvényesíti kártérítési igényét az egyes alperesekkel szemben. A jegyzőkönyvben foglaltak szerint a felperes azt is vállalta, hogy bemutatja a keresetlevelében hivatkozott kölcsönszerződéseket, a vállalkozási hitelével kapcsolatos okiratokat, a végrehajtási kifogását és annak elbírálását tartalmazó dokumentumokat. A felperes a bírósági felhívásnak azonban nem tett eleget. Az elsőfokú bíróság – a felperes bizonyításának hiányában – helyesen járt el, amikor a felperes által sem vitatott I. rendű alperesi nyilatkozatot vette alapul a felperes I. rendű alperessel szemben fennálló kártérítési követelése elévülésének kezdő időpontja meghatározásakor. Az azt tartalmazta, hogy
  10. augusztus
  11. napján az ingatlanra új tulajdonost jegyeztek be, és jelen peres eljárás megindításáig a felperes az I. rendű alperessel szemben nem támasztott igényt. Ebből következően az állapítható meg, hogy a
  12. augusztus
  13. és
  14. augusztus
  15. közötti időszakban, és azt követően sem érvényesített igényt a felperes az I. rendű alperessel szemben, így keresetét az I. rendű alperessel szemben az elévülési időn túl terjesztette elő. Az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a felperes
  16. május
  17. napján előterjesztett keresete a II. rendű alperessel szemben is elkésett, és a felperes feljelentésének időpontját az elévülés kezdő időpontjaként nem lehet figyelembe venni. Az elsőfokú bíróság indokolását az ítélőtábla annyival egészíti ki, hogy az iratanyagban fellelhető a Pest Megyei Bíróság
  18. október
  19. napján kelt, 24.B....../2011/
  20. számú ítélete, amelyben dr. T.T. vádlottat a bíróság a hivatali visszaélés bűntette miatt emelt vád alól felmentette, és a felperes által előterjesztett polgári jogi igényt elutasította. Az ítélet
  21. és
  22. oldala az alábbiakat rögzíti: „felperes nevepótmagánvádló
  23. május hó
  24. napján kelt és
  25. május hó
  26. napján érkezett végrehajtási kifogásában sérelmezte, hogy az ingatlan értékének becslésére nem került sor, és ez alapján a bíróság az árverést érvénytelenítse. A Szentendrei Városi Bíróság
  27. június hó
  28. napján meghozott 14112.Vh..../2000/
  29. számú határozatával felperes nevepótmagánvádló, mint adós végrehajtási kifogását elutasította. felperes nevepótmagánvádló a fentebb írt bírósági határozattal szemben a
  30. július hó
  31. napján kelt fellebbezéssel élt. A fellebbezés nyomán eljáró Pest Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 5.Bkf....../2004/
  32. szám alatti,
  33. január hó
  34. napján meghozott végzésével az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyta.” A rendelkezésre álló iratok alapján az ítélőtábla azt állapította meg, hogy a felperes II. rendű alperessel szemben fennálló követelése elévülésének kezdő időpontja a Pest Megyei Bíróság 24.B...../2011/
  35. számú ítéletében rögzített
  36. január
  37. napja volt, amikor a felperes végrehajtási kifogásának tárgyában a másodfokú bíróság is döntést hozott. A
  38. január
  39. és
  40. január
  41. közötti időszakban a felperes nem lépett fel igényérvényesítéssel a II. rendű alperessel szemben. A felperes
  42. október 15-én feljelentést tett ismeretlen tettesek ellen különösen nagy kárt okozó csalás bűntette és más bűncselekmények miatt, azonban a felperes a polgári jogi igényét a büntetőeljárásban az elévülési idő letelte után,
  43. március
  44. napján terjesztette elő, így az az elévülést már nem szakította meg. Alaptalanul hivatkozott a felperes fellebbezésében arra, hogy a követelése azért nem évült el, mert N.F.E. ellen tulajdonjogi pert indított 2011-ben a Pest Megyei Bíróságon (6.P....../2011/3.) és az elévülés bármilyen, követelés érvényesítésére irányuló cselekménnyel megszakad, abban az esetben is, ha a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja. Jelen perben ez a tény azért nem bír relevanciával, mert a felperes keresetét az elévülési időn túl terjesztette elő, és a pert nem az I. és II. rendű alperesek ellen indította meg. Az ítélőtábla megjegyzi, hogy a keresetlevél előterjesztése csak abban az esetben alkalmas az elévülés megszakadása jogkövetkezményének kiváltására, ha annak alapján az elévüléssel érintett követelés tárgyában a célzott eljárás ténylegesen megindul és abban a bíróság érdemi döntést hoz. (BH2017.51.) Kellő alap nélkül sérelmezte a felperes azt is, hogy az elévülés azért szakadt meg, mert jelen perben nem az alperes személye, hanem a per tárgya az irányadó. Egységes a bírói gyakorlat abban is, hogy az elévülés megszakítására csak olyan írásbeli felszólítást tekint alkalmasnak, amely kellően konkrét és egyértelműen beazonosítható módon tartalmazza az érvényesíteni kívánt igényt, és tartalmazza azokat az adatokat, amelyek alapján a kötelezett a vele szemben támasztott követelést kétségtelenül azonosítani tudja. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megalapozottan állapította meg a felperes követelésének elévülését mindkét alperessel szemben, keresetet elutasító döntése helyes volt. A Fővárosi Ítélőtábla ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
  45. §
(2)bekezdése alapján – a fentebb ismertetett részben eltérő indokokkal - helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező felperest a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó 78. §
(1)bekezdése szerint kötelezte az I. rendű alperes oldalán felmerült másodfokú perköltség megfizetésére, amelynek megállapítása során a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §-ának
(2)bekezdés c) pontját és
(6)bekezdését vette figyelembe. Az I. rendű alperes jogi képviselőjének munkadíja megállapítása során a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységet értékelte, azt a tényt, hogy a jogi képviselő a másodfokú eljárásban egy egy oldal terjedelmű fellebbezési ellenkérelmet terjesztett elő, és az ítélőtábla a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálta el. A felperes teljes személyes költségmentessége folytán le nem rótt fellebbezési illeték viselésére vonatkozó rendelkezés az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74. §-ának
(3)bekezdése alapján alkalmazandó 6/
  1. (VI.26.) IM rendelet
  2. §-án alapul. A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A §-a
(1)bekezdés f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el. ,
  1. május
  2. Dr. Lesenyei Terézia s.k. a tanács elnöke . Mózsik Tímea s.k. előadó bíró Dr. Pullai Ágnes s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.