Mfv.10283/2018/9 – Kúria

(7)bekezdése alapján, minősítésére tekintettel részesült. Az alperes

1. január 1-től havi 161.000 forint garantált illetményt, 6.400 forint munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt, 167.400 forint összilletményt állapított meg a felperesnek azzal, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetmény juttatása a felperes minősítésére tekintettel került megállapításra. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [2] A felperes módosított keresetében - a Kjt.
2. §

(7)-

(10)bekezdése, a munka törvénykönyvéről szóló

1. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.)
2. §

(1)bekezdés b) pontja,

(4)bekezdése, 155. §

(1)-

(3)bekezdése,

1. §-a,
2. §-a megsértésére hivatkozva - a
3. március 1-től
4. február 28ig terjedő időre 329.800 forint, valamint annak
5. augusztus
6. napjától késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Kereseti kérelme alátámasztásaként hivatkozott a Kúria számtalan (Mfv.II.10.460/2015., Mfv.II.10.043/2016., Mfv.II.10.080/2016., Mfv.II.10.098/2016., Mfv.II.10.391/2014., stb. számú) ítéletére, valamint számos törvényszék jogerős ítéletére, a Legfelsőbb Bíróság BH 2001.
7. számú és BH 1990.
8. számú elvi döntésére. [3] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a munkáltató a mérlegelésén alapuló illetmény összegét az összilletmény csökkentése nélkül módosíthatja; a felperes illetménye a perbeli időszakban meghaladta a garantált bérminimumot. A felperes illetményére vonatkozóan létrejött megállapodásoknak a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészre vonatkozó része a Kjt.
9. §

(7)-

(8)bekezdésekbe ütközése okán, az új Ptk. 6:

1. §a és 6:
2. §-a alapján semmis. Hivatkozott a Kjt.
3. §

(1)bekezdés c) pontja, 65. §

(1)bekezdése,

1. §-a,
2. §

(3)bekezdése, 66. §

(1)bekezdése, az államháztartásról szóló

1. évi CXCV. törvény (továbbiakban: Áht.)
2. §-
3. §-ai és az Áht. végrehajtásáról szóló 368/
4. (XII.31.) Korm. rendelet (továbbiakban: Vr.)
5. §-a rendelkezéseire. Az alperes álláspontja szerint a Kjt.
6. §

(7)-

(8)bekezdéseiből és 85/A. §-ából levezethetően a munkáltatói jogkör gyakorlója nem a garantált illetményen felül állapít meg illetményt, hanem a garantált illetménynél magasabb összegű illetményt állapít meg; a minimálbér, illetve a garantált bérminimum kiszámításánál nem az illetmény számítási módnak van jelentősége. A felperes által hivatkozott Kúriai ítéletek egyedi ügyekben születtek, amelyek nem létező jogi fogalmakat és eljárási rendet írnak le a döntés jogi alapja megjelölése nélkül; tévesen nevezték meg önálló jogcímként a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt; nem vették figyelembe a Kjt. 66. §

(7)-

(8)bekezdésében foglalt a garantált illetménynél magasabb mértékű illetményre vonatkozó szabályokat sem. A Kjt. 66. §

(9)bekezdése kiegészítő szabály, amelynek alkalmazására akkor kerülhet sor, ha a Kjt. 66. §

(1)-

(5)bekezdése szerint vagy a Kjt. 66. §

(7)-

(8)bekezdése szerint megállapított illetmény nem éri el a garantált bérminimum (vagy minimálbér) mértékét. A MÁK Rendszerhez történt „alkalmazkodás" miatt a felek között, a felperes illetményére vonatkozóan létrejött megállapodás, nem jogcímeket rögzít. Az első- és másodfokú ítélet [4] Az elsőfokú bíróság az alperest - a Kjt. 2. §

(3)bekezdése, 3. §

(1)bekezdése, 21. §

(1)és

(3)bekezdése, 65. §

(1)bekezdése, 66. §

(1)-

(5),

(7)-

(8)bekezdése,

(9)bekezdés

1. b)pontja, 79/A. §-a, 85/A. §
2. l)pontja és a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 6. §

(4)bekezdése, 155. §

(2)-

(3)bekezdése alkalmazásával - a

1. március
2. és
3. június
4. közötti időszakra 350.200 forint elmaradt illetmény és annak
5. szeptember 26-tól járó kamata megfizetésére kötelezte. [5] Az ítéleti érvelés szerint a közalkalmazott garantált illetménye és a megállapított illetménye nem azonos fogalmak, garantált illetménynek a Kjt.
6. §

(1)-

(5)bekezdése, illetve 79/A. §-a alkalmazásával meghatározott besorolási illetmény minősül. A Kjt.

1. §-a a munkáltató részére lehetőséget ad arra, hogy a közalkalmazott illetményét az illetménytáblában foglaltakhoz képest magasabb összegben állapítsa meg. A munkáltatói „többlet" az illetmény része és a garantált illetménnyel összeszámít. Ez az értelmezés következik a Kjt. 85/A. § l) pontjából is. A felperes garantált illetményének
2. augusztus 1-től a Kjt.
3. §

(9)bekezdés b) pontja alapján el kellett érnie a garantált bérminimumnak megfelelő összeget, mely kötelezettségének az alperes nem tett eleget. Az alperes érvelésével szemben a jogszabályi előírás nem teljesült azzal, hogy a garantált illetmény és a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész együttes összege elérte a garantált bérminimumot. A felperes összilletménye

1. március 1-hez képest
2. december 31-ig nem változott. [6] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetmény a felperest változatlan összegben illeti meg, amíg a garantált illetmény összege változatlan. A munkáltató egyoldalú döntését módosíthatja, a garantált illetmény emelkedésekor csökkentheti a saját döntésen alapuló illetmény összegét, de csak olyan mértékben, hogy az összes illetmény összege ne csökkenjen, mert az már a kinevezés módosítását teszi szükségessé. A munkáltató ezt a döntését (kinevezés módosítását) köteles a közalkalmazottal írásban közölni, nincs lehetősége arra, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt a jogszabályváltozás miatt emelésre szoruló garantált illetmény fedezetének tekintse. Az alperes
3. január 1-ig a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész csökkentéséről szóló döntést a felperessel nem közölt, a bérjegyzék is változatlan összegű illetményelemeket tartalmazott. A felperes összilletménye a garantált bérminimumot
4. március
5. és
6. december
7. között elérte, azonban a Kjt.
8. §

(9)bekezdése szerint nem az illetménynek, hanem a garantált illetménynek kellett volna elérnie. [7] Az alperesi határozatokban először a

1. január 11-én kelt 307/211 számú határozatában jelent meg, hogy a felperes illetményének megállapítása az elvégzett minősítésen alapul. A felperes minősítő lapját utoljára
2. február 2-án állították ki, a felperes első két alkalommal „alkalmas", utolsó alkalommal „kiválóan alkalmas" minősítést kapott, így a magasabb összegű illetmény a Kjt.
3. §

(7)bekezdése alapján megállapítható volt. Az alperes a peresített időszakban a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt mindvégig feltüntette az illetményelemek között, azt a kinevezést módosító határozatokban is rögzítette, vagyis maga is külön illetményként kezelte. Határozatában 2016. január 1-ig nem utalt a Kjt. 96. §

(7)-

(8)bekezdései alkalmazására, vagyis a garantált illetménynél magasabb összegű illetmény megállapításáról saját mérlegelési jogkörében döntött. [8] Az Mt.

1. §-a által alkalmazni rendelt polgári jogi szabályok csak a munkajogi elvekkel összhangban alkalmazhatók. A pacta sunt servanda és a clausula rebus sic stantibus polgári jogi szerződési alapelvek az egymás mellé rendelt jogalanyok viszonyaiban alkalmazandók, így a közalkalmazotti jogviszonyban - a jogalanyok között fennálló alá-fölérendeltségi viszonyra tekintettel - nem irányadók. A közalkalmazotti jogviszonyban az Mt. és a Ptk. háttérjogszabályul csak akkor szolgálhat, ha a Kjt. az adott jogintézményre saját rendelkezéseket nem tartalmaz. A Kjt. a kinevezés tartalmát, módosítását egyértelműen szabályozza, ezért a Ptk. szabályokba ütközésen alapuló semmisség nem állapítható meg. [9] A Kjt.
2. §

(9)bekezdése nem kötelező érvényű előírás, a garantált bérminimum összegét a felperes garantált illetményének, nem az össz-illetmény összegének kell elérnie. A Kjt. 21. §

(3)bekezdése szerint a kinevezés kötelező tartalmi eleme az illetmény, amelyet a jogszabály által meghatározott mértékben kell megállapítani. A felperes kinevezésében meghatározott illetmény összege a jogszabály-változások miatt módosult, így össz-illetménye nem csökkenhetett a garantált illetmény emelkedését ellentételező munkáltatói döntésen alapuló illetményrész csökkentése miatt. Az alperes a felperes 2014. évi illetményének összegét a fentiektől eltérően határozta meg, ezért a felperest olyan helyzetbe kellett hozni, mintha azt az alperes a jogszabályoknak megfelelően állapította volna meg. Az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság - a Kjt. 66. §

(1)-

(5)bekezdése,

(7)-

(9)[10] bekezdése, 79/E. §-a, az Mt. 6. §

(4)bekezdése, 15. §

(4)bekezdése, valamint a Pp. 221. §

(1)bekezdése alkalmazásával - részben, kizárólag a másodfokú eljárás során esedékessé vált további felperesi igényekkel összefüggésben megváltoztatta, az alperest terhelő marasztalási összeget 370.600 forintra és ezen összeg után 2015. december 1-től járó kamatára felemelte, ezt meghaladóan az ítéletet helybenhagyta. Az indokolási kötelezettség megsértésével [Pp. 221. §

(1)bekezdés] kapcsolatos kifogásokat [11] a másodfokú bíróság alaptalannak találta. A döntés tartalmi vizsgálata körében a következőket emelte ki: Az illetmény a Kjt. szabályozási rendszerében a besorolási béren felül magában foglalja a munka ellentételezését szolgáló az egyéb illetményelemeket (illetmény-kiegészítés, pótlék, jutalom, stb.) is. Az illetmény a besorolási illetménynél tágabb kategória. A szűkebb értelemben vett illetmény a Kjt. 66. §

(1)-

(5)bekezdései alapján meghatározott besorolási bér, amely lényegében a garantált illetmény. Ez az illetménynek azon része, amelyet a munkáltató az egyéb feltételekhez kötött további juttatásoktól függetlenül biztosítani köteles. A jogalkotó a besorolási illetményre bázisként tekint, megteremtve a lehetőséget a magasabb járandóság megállapítására [Kjt. 66. §

(5),

(7)-

(9)bekezdés, 79/E. §]; ezt az értelmezést támasztja alá a Kúria Mfv.II.10.460/2015/

1. számú határozata is. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperes a tárgyidőszakban a garantált bérminimumra vonatkozó rendelkezések szerint volt köteles meghatározni a felperes illetményét. A garantált illetmény és az ún. munkáltatói többlet - az irányadó bírói gyakorlat szerint - eltérő jogi jellegű illetményrészek. Az alperes alaptalanul kifogásolta, hogy az elsőfokú döntés „bújtatott" illetményemelést jelent, a kinevezés szerinti illetmény módosítását ugyanis jogszabályváltozás, a garantált bérminimum emelkedése eredményezte. Az elsőfokú bíróság döntése a következetes bírói gyakorlatnak megfelel, amely szerint a [12] garantált illetmény jogszabályon alapuló emelkedése esetén, ha a felek között nem jött létre újabb megállapodás az összilletmény emeléséről, és a munkáltató sem hoz döntést a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészről, annak összegét változatlanul tartja, a garantált illetmény jogszabályon alapuló emelése fedezetét a változatlan összegű összilletmény nem biztosítja. A munkáltatói többlet módosítására vonatkozóan a munkáltatót írásbeli intézkedési, erről tájékoztatási kötelezettség terheli. A tájékoztatásban ki kell térni arra, hogy az illetmény megállapítására, módosítására milyen jogszabályi rendelkezések alapján, miként került sor. Az Mt.
2. §

(4)bekezdésére az elsőfokú bíróság a munkáltatói jogkört gyakorlója [13] munkáltatói többlet alakító jogával összefüggésben hivatkozott, ezért a fellebbezésben felvetett ezzel kapcsolatos kifogások is alaptalanok. Az érvénytelenség konkrét jognyilatkozattal összefüggésben vethető fel, a garantált illetményen felüli többlet juttatásnak azonban van jogszabályi alapja [Kjt. 66. §

(7)-

(8)bekezdései]. A felperes

1. január előtti átsorolásaiból nem tűnik ki, hogy a munkáltatói többletnek mi volt az alapja, az alperes pedig nem jelölte meg konkrétan, hogy az illetményt érintő mely döntését és milyen okból tartja jogszabálysértőnek; ennek hiányában érvénytelenség megállapítására nincs lehetőség. Az alperes a pacta sunt servanda és a clausula rebus sic stantibus polgári jogi alapelvekkel [14] kapcsolatban a jelen ügyre vonatkoztatható konkrét okfejtést nem adott elő. Ezen jogelvek értelmezése a közalkalmazotti jogviszony sajátosságaival kell hogy történjen, mely jogviszonyban a felek megállapodását jogszabályi rendelkezések „írhatják felül", ugyanakkor a körülmények változása sem mentesíti a munkáltatót azon jogszabályi kötelezettsége alól, hogy biztosítsa a garantált bérminimumnak megfelelő besorolási bért, garantált illetményt, illetve hogy a közalkalmazottat értesítse arról, ha a garantált illetménye fedezetét a munkáltatói többletből kívánja fedezni. A kinevezési okirat, annak módosításai, az átsorolások a közalkalmazotti jogviszony „alap dokumentumai", amelyek a javadalmazás feltételeit rögzítik, így annak tartalma utólagos technikai, számfejtési indokokra hivatkozva nem kérdőjelezhető meg. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben elsődlegesen annak [15] hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan a „megváltoztatását" és annak megállapítását kérte, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményre vonatkozóan létrejött megállapodás - a Kjt.
2. §

(7)-

(8)bekezdésébe ütközése okán - az Mt.

1. §-a alapján részben semmis; a megállapodás részbeni semmisségére tekintettel az Mt.
2. §

(3)bekezdése alapján a Kjt. 66. §

(7)-

(8)bekezdése alkalmazandó; a felek a megállapodásban a Kjt. 21. §

(1)és

(3)bekezdésében foglaltak alapján a tényleges illetményben állapodtak meg, így a felperesnek nincs elmaradt illetménye. Az alperes szerint a bíróság a helyesen megállapított tényállásból megalapozatlan [16] következtetéseket vont le, figyelmen kívül hagyta a Pp. 220. §-a és 221. §

(1)bekezdése, valamint a felülvizsgálati kérelemben felsorolt anyagi jogi jogszabály (Kjt.) rendelkezéseit. Az alperes - a fellebbezésében is kifejtett érvei ismertetése mellett - utalt arra, hogy a bíróság [17] a jogszabályi rendelkezésekkel ellentétesen hozta létre az összilletmény, a szűkebb és a tágabb illetmény fogalmát, a szűkebb értelemben vett illetményen belül megosztotta az illetményt, azon belül önálló jogcímként kezelte a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt, ami jogellenes. A Kjt. 85/A. § rendelkezéseit az Mt. és a minimálbér, valamint a garantált bérminimum mértékét megállapító kormányrendelet vonatkozásában egyaránt alkalmazni kell, a jogerős ítélet ezzel ellentétes érvelése téves. Az alperes fenntartotta álláspontját, mely szerint a munkáltatói döntésen alapuló [18] illetményrész nem önálló jogcímként, hanem a garantált illetménynél magasabb összegű illetményként került megállapításra kizárólag a Kjt. 66. §

(7)-

(8)bekezdései alapján. Amennyiben a munkáltatói jogkör gyakorló a kógens szabályozás ellenére biztosít a garantált illetménynél magasabb mértékű illetményt a közalkalmazott számára, úgy ez „jogszabályellenes". A Kjt. 66. §

(9)bekezdése alkalmazásánál a tényleges illetményt és nem a számítási módot [19] kell figyelembe venni. A Kjt. 66. §

(9)bekezdése az

(1)-

(8)bekezdések vonatkozásában is alkalmazandó. A kinevezési okiratban, illetve az illetményre vonatkozó módosításaiban az alperes a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően elkülönítetten jelenítette meg az illetményrendszer egyes elemeit. A Kjt. 40. §

(1)bekezdés c) pontja és a 65. §

(1)bekezdése alapján a közalkalmazott

1. január 1-jét követően a garantált illetménynél magasabb illetményt csak minősítése alapján kaphatott. Amennyiben a közalkalmazott
2. január
3. előtt munkáltatói döntésen alapuló illetményrészben részesült, a három évenkénti történő kötelező besorolás során a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész, mint jogcím, a felek megállapodása alapján megszűnik. Az alperes továbbra is vitatta a bíróság és a Kúria egyedi ügyekben hozott határozataiban a [20] jogalkotói értelmezéssel ellentétes garantált illetmény és tényleges illetmény egymáshoz való viszonyára vonatkozó megállapításokat. Kifejtette a közalkalmazottak illetménye nem bontható illetményelemekre, a garantált illetmény nem a tényleges illetményen belüli elem. Amennyiben a garantált illetmény megállapítására vonatkozó szabályok megváltoznak, a garantált illetmény mértéke növekszik. Ez a változás mindaddig nincs automatikus hatással a tényleges illetményre, amíg a tényleges illetmény mértéke a garantált illetmény mértékét meghaladja. A kinevezési okmány kötelező eleme az illetmény. Ha az illetmény kiszámítására vonatkozó szabályok módosulnak, de az illetmény mértéke nem változik, a kinevezési okmányt sem kell módosítani. A perbeli időszakban közalkalmazotti jogviszonya körében a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész nem jött létre, a kinevezési határozatban (módosításában) feltüntetett munkáltatói döntésen alapuló illetményrész csak a tényleges illetmény kiszámításának egy részelemét, a kiszámítás módját jelenti. Az alperes álláspontja szerint a Pp.
4. §-ába ütközik, hogy a másodfokú bíróság a döntése [21] alapjául szolgáló jogszabályokat nem jelölte meg; határozatát olyan fogalmakra és jogcímekre alapította, amelyet jogszabályokkal alátámasztani nem tudott és amelyek megjelölését a bírói gyakorlatra történő hivatkozás nem váltja ki. A hatályos jogszabályok nem ismerik a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész, az illetmény szűkebb és tágabb fogalmakat. A felek ilyen jogcímen a perbeli időszak tekintetében érvényes megállapodást nem köthettek és nem is kötöttek. A másodfokú bíróság tévesen hivatkozik arra, hogy az illetmény megállapításáról szóló határozatban feltüntetett garantált illetményt és a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt önálló jogcímnek kell tekinteni. A hatályos jogszabályok ezeket a fogalmakat nem ismerik, a felek erre vonatkozóan érvényes megállapodást sem köthettek. Ha a munkáltató a Kjt.
5. §

(7)és

(8)bekezdésében írt rendelkezéseket figyelmen kívül hagyva valamilyen illetményelemet állapított volna meg, akkor az az Mt.

1. §-ában foglaltak szerint semmis lenne, amelyet a bíróságnak hivatalból kellett volna figyelembe vennie. A másodfokú bíróság a semmisség tényét, nem állapította meg, a semmisség kérdésével annak ellenére nem foglalkozott, hogy az alperes az erre vonatkozó indítványát benyújtotta. A felek között szerződéses viszony állt fenn, ezért a felek szerződéses akaratának vizsgálata [22] nem lett volna mellőzhető, a pacta sunt servanda és a clausula rebus sic stantibus jogelveknek érvényesülnie kell. A Kjt.
2. §

(3)bekezdése alapján alkalmazandó Mt.

1. § és a Polgári Törvénykönyvről szóló
2. évi IV. törvény (régi Ptk.)
3. §

(1)-

(2)bekezdése, 205. §

(1)-

(3)bekezdése, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló

1. évi V. törvény (Ptk.) 6:
2. §

(1)bekezdése, 6:63. §

(1)-

(2)bekezdése, 6:86. §

(1)bekezdése szerint a szerződés tartalmazta az illetmény összegét, az alperes ennél magasabb mértékű illetményt nem kívánt fizetni. A felperes és az alperes között a kinevezés és annak módosítása során a hatályos jogszabályok által meghatározott tartalmú szerződés (Kjt. 21. §) és szerződéses jogviszony jött létre. A szerződés és annak módosítása minden esetben tartalmazta az illetmény (alapbér) összegét, amely a Kjt. 66. §

(7)és

(8)bekezdésében foglaltak szerint került megállapításra. A felek abban állapodtak meg, azaz a szerződéses akaratuk az volt, hogy a felperes a közalkalmazotti feladatokat ellátja, amit alperes Kjt. 66. §

(1)-

(5)bekezdésében írt garantált illetménytől eltérően a

(7)és

(8)bekezdések rendelkezéseinek megfelelően megállapított tényleges illetményt megfizeti. A felperes illetménye meghaladta a garantált bérminimum összegét, így az alperes részéről mulasztás nem állapítható meg. A jogerős ítélet a felek együttes akaratán alapuló szerződés módosította. A semmisség körében az alperes hivatkozott a Kjt. 66. §

(7)és

(8)bekezdése rendelkezésére [23] azzal, hogy a garantált illetménynél magasabb mértékű illetmény megállapítására a perbeli időszakban csak jogszabály alapján volt érvényes mód, ha az alperes nem így járt volna el, vagyis a garantált illetményen túl munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt állapított volna meg és nem a garantált illetménynél magasabb összegű tényleges illetményt, akkor a felperes és az alperes között létrejött megállapodás e részében semmis lett volna. E körben hivatkozott az Mt. 27. § és 29.-30. §ai rendelkezéseire. A felek a Kjt. 21. §

(1)és

(3)bekezdésében írt rendelkezések alapján az illetményben, mint fő szolgáltatásban és nem az illetmény elemeiben állapodtak meg, a felek közötti megállapodás teljes érvénytelensége ezért nem állapítható meg. A megállapodás részbeni semmisségének tényére tekintettel az Mt. 29. §

(3)bekezdése alapján a megállapodás érvénytelen része helyett a munkaviszonyra vonatkozó szabályt, a Kjt. 66. §

(7)s

(8)bekezdésének szabályait kell alkalmazni. Nem merült fel az Mt. 29. §

(3)bekezdésének alkalmazását kizáró eset. A semmisség megállapítása és a hivatkozott jogszabályi rendelkezések alapján beálló jogi helyzet szerint a felperes keresetének nincs jogalapja. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását és az alperes [24] költségekben marasztalását kérte. A felperes érvelése szerint az alperes feltevése, mely szerint a felek között szerződéses szabadság állt fenn, téves, mivel a felek között közalkalmazotti jogviszony állt fenn, a szerződésük tartalmát jogszabály és a megállapodásuk határozta meg. Helytelen az alperes azon érvelése is, amely szerint elegendő, ha a közalkalmazott teljes illetménye éri el a kormányrendeletek szerinti bérminimum mértékét, ezt a Kjt. 66. §

(9)bekezdése cáfolja. A felperes utalt a Kúria Mfv.II.10.460/2015., Mfv.II.10.043/2016., Mfv.II.10.080/2016. számú határozataiban kifejtett, a Kjt. 66. §

(9)bekezdése és az Mt.

1. §-a alkalmazásával kapcsolatos következetes, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész körében kifejtett következetes és egyértelmű iránymutatásra. Kiemelte, ha a
2. és a
3. évi illetmény helyes összege utóbb, a perben került megállapításra, a felperest olyan helyzetbe kell hozni, mintha az alperes ezekben az években már helyesen állapította volna meg az illetmény összegét. Az alperes minősítés hiányára alapított semmisségi észrevétele megalapozatlan, a jogvita eldöntése szempontjából irreleváns. A Kúria döntése és jogi indokai A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [25] A Kúria több határozatában rámutatott arra, hogy a másodfokú bíróság indokolási [26] kötelezettsége a Pp. 221.§

(1)bekezdése alapján kiterjed a fellebbezés lényegét jelentő jogszabályértelmezéssel kapcsolatos álláspontjának kifejtésére (Pfv.IX. 22 453/2000., Mfv.III.10.267/2018/7., Mfv. III. 10.268/2018/4., BH2003.240.II., stb.). A Pp. 221. §

(1)bekezdése megsértésére hivatkozás esetén a Kúriának a konkrét ügyekben azt kell vizsgálnia, hogy a jogerős ítéletnek van-e olyan tartalmi hiányossága, ami alkalmatlanná teszi az érdemi felülvizsgálatra. A jogerős ítélet a Pp. 221. §

(1)bekezdéséből származó követelményeknek eleget tesz, tartalmazza azokat a jogszabályokat, és azoknak a konkrét ügyre vonatkoztatott értelmezését, amelyekre a másodfokú bíróság a döntését alapította; a jogerős ítéletnek nincs olyan tartalmi hiányossága, ami miatt a rendelkezés megsértése megállapítható lenne. A Kúria azonos tárgyú ügyekben a Kjt. és az Mt. felperes ügyében alkalmazott rendelkezései [27] helyes értelmezéséről már több határozatában, így az Mfv.III.10.267/2018/7., Mfv.II.10.025/2018/4., Mfv.II.282/2018/6., Mfv.III.10.051/2018/6., Mfv.III. 10.268/2018/

1. számú határozatokban állást foglalt. Kifejtette: alaptalan az a hivatkozás, hogy a közalkalmazott illetménye nem bontható illetményelemekre, illetve hogy az illetményrendszer fogalmát a jogerős ítélet az illetmény fogalmával összemossa. Amennyiben az alperes a munkáltatói döntésen alapuló illetmény összegét a perben becsatolt átsorolási okiratokból megállapíthatóan -, maga is külön sorban szerepeltette, ezáltal külön illetményrésznek tekintette, úgy a perben nem hivatkozhatott alappal arra, hogy ez az összeg csupán magasabb összegű illetményt eredményezett. A közalkalmazott garantált illetménye és a megállapított illetménye nem azonos fogalmak (Mfv.II.10.390/2016/5., Mfv.II.10.414/2016/6., Mfv.III.10.267/2018/7., Mfv.II.10.550/2016/4., Mfv.III.10.268/2018/
2. stb.), a Kjt.
3. §

(1)-

(5)bekezdésében, 79/A. §-ában, 85/A. § l) pontjában meghatározott rendelkezések alapján figyelemmel a garantált bérminimumot évenként meghatározó kormányrendeletekre is. Ez az iránymutatás jelen eljárásban is irányadó. A Kúria - a jelen perbelivel azonos érvelést tartalmazó felülvizsgálati kérelmek alapján [28] abban a kérdésben is állást foglalt, hogy hivatkozhat-e megalapozottan a munkáltató arra, hogy a Kjt. 66. §

(7)-

(8)bekezdéseiben rögzített minősítés hiányában a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészről nem dönthetett, mert az jogszabályba ütközik, semmis, ezen jogcímen a felperesnek nem jár illetményrész. A peresített időszakban hatályos Kjt. 66.§

(7)bekezdése alapján az

(1)-

(5)bekezdésben, illetve a 79/A. §-ban foglaltak alkalmazásával meghatározott illetménynél (garantált illetmény) magasabb összegű illetmény akkor állapítható meg, ha a közalkalmazott kiválóan alkalmas vagy alkalmas minősítést kapott. A Kjt. 66.§

(8)bekezdése kimondja, hogy a

(7)bekezdéstől eltérően, a közalkalmazotti jogviszony létesítésekor a garantált illetménynél magasabb összegű illetmény megállapítható azzal, hogy egy év elteltével a közalkalmazottat - egy évet meg nem haladó időtartamú határozott idejű közalkalmazotti jogviszony kivételével - minősíteni kell. Ha ekkor a közalkalmazott alkalmatlan vagy kevéssé alkalmas minősítést kapott, illetményét garantált mértékre kell csökkenteni. A Kjt.-hez fűzött miniszteri indokolás a Kjt. 2013. augusztus 1-től hatályos módosítására nem vonatkozhatott, a Kjt. 66. §

(9)bekezdésének hatályba lépése új helyzetet eredményezett, melyet a Kúria nemcsak egyedi ügyekben értelmezett, hanem elvi határozataiban is (BH2016.M.8., 2016.M.25.). Az alperes a garantált illetményt meghaladó illetményrészt maga is munkáltatói döntésen alapuló illetményrészként jelölte meg a kinevezésben, és annak módosításában. Nincs lehetőség arra, hogy a munkáltató külön intézkedés nélkül utólag, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt úgy tekintse, hogy az a jogszabályváltozás miatt emelésre szoruló garantált illetmény fedezetéül szolgált. A Kjt. nem szabályozza külön a garantált illetményt és a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt, ezért azokat az illetmény fogalma együttesen tartalmazza, a további illetményelemek - illetménypótlékok, illetménykiegészítés, keresetkiegészítés, jutalom - mellett, amelyeket a Kjt. 85/A. §

1. l)és
2. m)pontjai meghatároznak. A Kúria korábbi határozataiban (Mfv.II.10.006/2018/4., Mfv.II.10.538/2017/4., [29] Mfv.III.10.267/2018/7., Mfv.II.10.550/2016/4., Mfv.III.10.268/2018/4. stb.) a pacta sunt servanda és a clausula rebus sic stantibus jogelvek érvényesülési követelményével kapcsolatban is kifejtette álláspontját, amely szerint a felek akarata a kinevezésben, illetve módosításban meghatározott teljes illetmény összegére terjed ki. „A felek között létrejött közalkalmazotti jogviszonyra tekintettel a kinevezés és módosítása során sem a munkáltató, sem pedig a közalkalmazott nincs a versenyszférában jelenlévő teljes körű alkupozícióban, mert a jogszabály határozza meg a közalkalmazott alkalmazási feltételeit, előmeneteli és illetményrendszerét, az egyes illetményelemek minimális mértékét. Az illetményrendszeren belül a közalkalmazott garantált illetménye és illetménypótlékai (rendvédelmi ágazati pótlék, stb.) jogszabályon alapuló - kötelező mértékű - juttatások, amelyek a jogszabály változásakor akkor is változnak a jogszabályoknak megfelelően (összegük növekedik), ha arról a munkáltató nem hoz semmilyen írásbeli intézkedést, illetve a változásról nem tájékoztatja a közalkalmazottat, azaz ha erre ténylegesen a munkáltató akarata nem terjedt ki. A munkáltatói döntésen alapuló illetményrész más jogi természetű, mivel egyrészt nem jár alanyi jogon a közalkalmazottnak - mert ez a juttatás munkáltatói döntésen, mérlegelésen alapul -, másrészt ezen juttatás jellegét a garantált illetmény jogszabályon alapuló emelkedésekor nem veszíti el, ezért a munkáltatói kifejezett döntés, írásbeli intézkedés hiányában annak összege a legutolsó munkáltatói intézkedésben közölt mértékű marad az újabb intézkedésig." Amennyiben a garantált illetmény mértéke jogszabályon alapulóan emelkedik és a felek között nem jött létre újabb megállapodás a kinevezés módosításával az illetmény emeléséről és a munkáltató sem hoz döntést - írásban nem intézkedik - a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészről, azaz annak összegét változatlanul tartja, a garantált illetmény jogszabályon alapuló emelése fedezetét a változatlan összegű illetmény nem biztosítja. A kinevezés szerinti illetményben a feleknek meg kell állapodniuk. „A jogszabály kötelező rendelkezésén alapuló rész a garantált illetmény és a pótlékok, míg a garantált illetményt növelő részre, azaz a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészre nézve és annak módosítását illetően a munkáltatót írásbeli intézkedési kötelezettség terheli, intézkedését a közalkalmazottal jogszerűen közölnie kell." Az irányadó bírói gyakorlat szerint (EBH2006.1544., EBH2016.M.25., [30] Mfv.II.10.098/2016/5., Mfv.III.10.267/2018/7.) a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész - a garanciális feltételek mellett - „csökkenthető" vagy „átcsoportosítható", azaz a munkáltató dönthet úgy is, hogy a garantált illetmény kötelező növelése mellett a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt változatlan összegben biztosítja, de dönthet úgy is, hogy ebből biztosítja a garantált illetmény növelését, azaz csökkenti a munkáltatói többletrészt. Az előbbi esetben értelemszerűen növelni kell az illetményt (közös megegyezéssel), az utóbbi esetben az illetmény nem változik. A Kúria határozataiban (pl. Mfv.II.10.025/2018/4., Mfv.III.10.0512018/6., [31] Mfv.III.10.267/2018/7., Mfv.II.10.550/2016/4., Mfv.III.10.268/2018/4. stb.) megállapította, hogy a Kjt. 40.§

(1)bekezdés és a 66.§

(1)-

(3)bekezdések összevetéséből nem következik, hogy közvetlenül a garantáltnál magasabb összegű illetmény megállapítása előtt kell a közalkalmazottat minősíteni. Mindaddig amíg a jogszabály által elvárt minősítésnek a közalkalmazott megfelel, részére a garantáltnál magasabb összegű illetmény megállapítható. Nincs lehetőség arra, hogy a munkáltató külön intézkedés nélkül utólag, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt úgy tekintse, hogy az a jogszabályváltozás miatt emelésre szoruló garantált illetmény fedezetéül szolgált. A garantált illetmény és a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész az illetmény fogalmi körébe tartoznak (Mfv.II.10025/2018/4.). Az eljárt bíróságok ítéletei a fent ismertetett jogértelmezésnek megfelelnek, ezért a Kúria a [32] jogerős ítéletet - a Pp. 275. §

(3)bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta. Záró rész Az alperes a felperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megfizetésére a Pp. 78. §

(1)[33] bekezdése alapján köteles. A Kúria a felülvizsgálati eljárás illetékéről az illetékekről szóló 1993. évi XCIII. törvény 5. § [34]

(1)bekezdés c) pontja alkalmazásával határozott. A felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 271. §

(1)bekezdés l) pontja zárja ki. [35] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el [Pp 274. §

(1)bekezdés]. [36] Budapest,

1. április
2. Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő