á Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 6.Kbf.20/2019/
- A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa mint másodfokú bíróság Budapesten,
- június
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő í t é l e t e t: A hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntette miatt ... vádlott ellen indított büntetőügyben a Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsa
- január
- napján kihirdetett Kb.I.3/2019/
- számú ítéletét megváltoztatja. A vádlott cselekményét 3 rb. a Btk.303.§
(1)bekezdésébe ütköző kényszervallatás bűntettének minősíti. A vádlottat törzsőrmesteri rendfokozatba veti vissza. Az alacsonyabb rendfokozatban eltöltött időt 2 (kettő) évben határozza meg. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. I n d o k o l á s: A Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsa a 2019. január 11. napján kihirdetett Kb.I.3/2019/2. számú ítéletével ... vádlottat bűnösnek mondta ki 3 rb a Btk. 301. §
(1)bekezdésébe ütköző bántalmazás hivatalos eljárásban bűntettében. Ezért őt -halmazati büntetésül – 400 napi tétel, napi tételenként 1000,- forint pénzbüntetésre, valamint rendfokozatban visszavetésre ítélte. Az így kiszabott 400.000,- forint pénzbüntetés megfizetésére 20 havi részletfizetést engedélyezett, továbbá a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére rendelkezett annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. Meghatározta, hogy a vádlott a rendfokozattal visszavetéssel egyidejűleg az őrmesteri rendfokozatban 2 évet köteles eltölteni. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére, ellenben őt az ellene a Btk. 164. §
(1)bekezdésébe ütköző de a
(2)bekezdés szerint minősülő testi sértés vétségének kísérlete miatt emelt vád alól felmentette. A katonai ügyész az ítélettel szemben a vádlott terhére, a könnyű testi sértés vétségében bűnösség megállapítása és súlyosabb büntetés kiszabása végett, míg a vádlott és a védője a pénzbüntetés napi tétel számának, illetve egy napi tétel összegének csökkentése érdekében jelentett be fellebbezést. A Szegedi Regionális Nyomozó Ügyészség a fellebbezés írásbeli indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú katonai tanács az ítélet
- oldalának utolsó bekezdésében a sértetti vallomásokkal ellentétesen rögzítette, hogy „mivel a fiatalkorú sértettek ennek nem engedelmeskedtek, a vádlott ismételten megkísérelte őket megütni, mely ütés elől a sértettek elhajoltak”. Felhívta a figyelmet arra, hogy a három sértetti vallomás bántalmazásra vonatkozó része teljes mértékben megegyezik. fk. B. M., fk. J.L., és fk.Sz.R. kihallgatását követően 11 nappal oly módon tett sértetti vallomást, hogy a másik két sértettel semmilyen módon nem érintkezett. Ennek ellenére mindhárman élményszerűen, egyformán adták elő a bántalmazás módját és körülményeit. Utalt arra, hogy a nyomozás során nem lehetett okirati bizonyítékot beszerezni arról, hogy a sértettek a bántalmazást követően egészségügyi ellátásban részesültek volna, ezért módosította a tárgyaláson jelen volt ügyész a vádat könnyű testi sértés vétségének kísérletére, mivel külsérelmi nyom nem volt megállapítható az eljárás során. Ezzel együtt azonban a vádlott cselekvősége alkalmas volt arra, hogy 8 napon belül gyógyuló sérülést okozzon. Mindezekre figyelemmel álláspontja szerint a vádlott elkövette a Btk.
- §
(1)bekezdésébe ütköző de a
(2)bekezdés szerint minősülő könnyű testi sértés vétségének kísérletét is a Btk. 301. §
(1)bekezdésébe ütköző hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntette mellett. A büntetés kiszabása körében kifejtett álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács alaptalanul értékelte a vádlott javára, hogy a cselekményét a sértettek által megvalósított, törvénybe ütköző cselekmény felderítése és következményeinek elhárítása érdekében fejtette ki. Érvelése szerint ugyanis a rendőrség állományában szolgálatot teljesítő hivatásos állományú személyek közül senki nincs arra felhatalmazva, hogy fizikai bántalmazás módszerének alkalmazásával lényegében kényszervallatást valósítson meg annak érdekében, hogy a még előtte ismertté nem vált elkövetési eszköz felkutatásának helyét azonosítsa. Mindezekre figyelemmel indítványozta, hogy a másodfokú katonai tanács halmazati büntetésként börtön fokozatú szabadságvesztés büntetést szabjon ki a vádlottal szemben, melynek végrehajtását a Btk. 85. §
(1)és
(2)bekezdése alapján próbaidőre függessze fel, továbbá a vádlottat a Btk. 137. §
(1)bekezdése szerinti lefokozásra ítélje, mivel nem méltó a rendfokozat viselésére az a rendőr, aki jogszerűtlen eszközök igénybe vételével próbálja a felderítési hatékonyságot növelni. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.125/2019/
- számú átiratában az ügyészi fellebbezést módosítással tartotta fenn. A büntetés súlyosítása mellett indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a vádlott cselekményét 3 rendbeli hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntette helyett 3 rendbeli kényszervallatás bűntettének minősítse. Emellett azonban a felmentő rendelkezés vonatkozásában a bűnösség megállapítására irányuló ügyészi fellebbezést visszavonta. Álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács a perrendszerű eljárásában ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a releváns bizonyítékokat megvizsgálta, indokát adta annak, hogy miért a bűnösségét beismerő vádlott vallomására alapította a sértetti vallomásával szemben. Az általa megállapított tényállás mentes a Be.
- §
(1)és
(2)bekezdésében írt megalapozatlansági okoktól, ezért felülbírálatra alkalmas. Kifejtette, hogy a rögzített tényállás alapján okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére az elsőfokú bíróság, azonban tévedett a cselekmény minősítése során, tekintettel arra, hogy a vádlott tényállásban írt cselekménye a Btk. 303. §
(1)bekezdésébe ütköző és aszerint büntetendő kényszervallatás bűntettének minősül. E körben utalt a
- Kbf.98/2017/
- számú határozatban is megjelenő irányadó katonai bírói gyakorlatra is. Álláspontja szerint az eljáró katonai tanács helyesen döntött, amikor a vádlottat a könnyű testi sértés vétségének kísérletének vádja alól bűncselekmény hiányában- felmentette, azonban e döntésének téves indokát adta. Érvelése szerint nem a kettős értékelés tilalma miatt van helye a felmentésnek, hanem azért, mert a rendelkezésre álló bizonyítékokból kizárólag arra lehet következtetni, hogy a sértetteket tenyérrel megütő vádlottnak még eshetőlegesen sem irányult a szándéka sérülés okozására. Cselekménye ezért legfeljebb a Btk.
- §
(2)bekezdése szerinti becsületsértés vétsége megállapítására lehetne alkalmas, azonban a kényszervallatás bűntette és a tettleges becsületsértés vétsége csak látszólagos alaki halmazatban áll egymással. Tekintettel arra, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság törvény sértően enyhe joghátrányt alkalmazott, ezért indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsának Kb.I.3/2019/2. számú ítéletét a Be. 606. §
(1)bekezdése alapján változtassa meg és a vádlott bűnösségét 3 rb. a Btk. 303. §
(1)bekezdésébe ütköző kényszervallatás bűntettében állapítsa meg. A Btk. 35. §
(1)bekezdése és a Btk. 37. §
(2)bekezdés a.) pontja alapján a vádlottat ítélje börtön fokozatú szabadságvesztés büntetésre, melynek végrehajtását a Btk. 85. §
(1)és
(2)bekezdése alapján próbaidőre függessze fel, valamint katonai büntetésként a vádlottat a Btk. 135. §
(1)bekezdés a.) pontja és a 137. §
(1)és
(2)bekezdése alapján fokozza le. Egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. A védő a fellebbezés írásbeli indokolásában a fellebbezését kiegészítéssel tartotta fenn. Hivatkozott az EH 2017.12.B21.I. számú határozat
- pontjára, mely szerint ha a rendvédelmi szerv hivatásos állományú tagjának címzetes rendfokozata is van, ebből a rendfokozatból kell eggyel alacsonyabba visszavetni azzal a különbséggel azonban, hogy a Btk.
- §
(3)bekezdés rendelkezésére nincs szükség. Erre figyelemmel jelen esetben csak egy rendfokozattal lehet a vádlottat visszavetni. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során hiányosan tárta fel az enyhítő körülményeket. Az általa értékelteken túl a vádlott javára kell figyelembe venni azt, hogy 12 évig fegyőrként dolgozott, és vele szemben ezalatt fegyelmi eljárás nem indult. Ugyancsak enyhítő körülményként kell értékelni, hogy a vádlott tenyérrel és kis erővel ütötte meg a sértetteket, valamint azt is, hogy még tanulmányokat folytató nagykorú gyermeke eltartásáról is gondoskodik. A fellebbviteli nyilvános ülésen a védő az írásban benyújtott fellebbezését fenntartotta, az abban foglaltakat megismételte, egyben indítványozta, hogy a Főváros i Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet változtassa meg, a vádlottat egy rendfokozattal vesse vissza, egyebekben a büntetés kiszabása tekintetében hagyja helyben. Másodlagosan a pénzbüntetés napi tétel számának csökkentését kérte. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a katonai ügyész, a vádlott és védője által bejelentett fellebbezésekre tekintettel az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 590. §
(3)és
(4)bekezdése alapján korlátozottan, kizárólag a fellebbezéssel érintett bűncselekményre vonatkozó rendelkezését bírálta felül. A felülbírálat az elsőfokú ítélet felmentő rendelkezésére nem terjedt ki, tekintettel arra, hogy a katonai ügyész e körben bejelentett és bűnösség megállapítására irányuló fellebbezését a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség visszavonta. A másodfokú katonai tanács a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tárgyalása során az eljárási szabályokat maradéktalanul betartotta. Helyesen foglalt állást abban, hogy a bíróság elé állításnak a Be.
- §-ban írt törvényi feltételei fennálltak, ugyanis őt az ügyészség a gyanúsítottként történő kihallgatásától (
- december 20.) számított egy hónapon belül bíróság elé állította. Fennálltak továbbá a Be.
- § a)-c) pontjaiban írt törvényi feltételek is, mivel a bűncselekményre a törvény tízévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetést rendel, az ügy megítélése egyszerű és a bizonyítékok is rendelkezésre álltak. Az elsőfokú katonai tanács a bizonyítási eljárást a szükséges mértékben lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte és indokolási kötelezettségének is eleget tett. Kihallgatta az egyébként bűnösségét beismerő vádlottat, valamint meghallgatta az igazságügyi orvosszakértőt, a sértettek tanúvallomását felolvasással tette a bizonyítási eljárás részévé. A Be.
- §
(1)bekezdésében foglaltak szerint a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetve a fellebbezésben új tényt állítottak vagy új bizonyítékra hivatkoztak és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le. Jelen esetben a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács által rögzített tényállás mindenben megalapozott, mentes a Be. 592. §
(1)és
(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a felülbírálat alapjául elfogadta. Az elsőfokú katonai tanács az általa megállapított és a felülbírálat során is irányadó tényállásból okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére, tévedett azonban a cselekmény jogi minősítését illetően. A másodfokú katonai tanács egyetértett a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség jogi álláspontjával. Az irányadó tényállás lényege szerint a járőrszolgálatba vezényelt vádlott egy telefonlopással kapcsolatban tett bejelentést követően, mint lehetséges elkövetőt vonta kérdőre a három sértettet. A meghallgatásuk során abból a célból bántalmazta őket, hogy az eltulajdonított telefonnal összefüggésben nyilatkozatot tegyenek és az eltulajdonított telefont előadják. Ezzel a magatartásával azonban nem a Btk. 301. §
(1)bekezdésébe ütköző bántalmazás hivatalos eljárásban bűntettét, hanem a Btk. 303. §
(1)bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő kényszervallatás bűntettét követte el. A kényszervallatás bűntettét az a hivatalos személy követi el, aki annak érdekében, hogy más vallomást tegyen, erőszakot, fenyegetést vagy más hasonló módszert alkalmaz. A vádlott a Btk. 459. §
(1)bekezdés 11/k.) pontja értelmében hivatalos személy volt a vádbeli időben is, mégpedig olyan hivatalos személy, aki a bűnüldöző hatóság tagjaként joga volt az elsődleges nyomozati cselekmények elvégzésére. A kényszervallatás pedig a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazáshoz képest speciális tényállás, azaz találkozásuk esetén a kényszervallatást kell megállapítani. A cselekmény rendbelisége a bántalmazott sértettek számához igazodik. A másodfokú katonai tanács egyebekben -bár a felülbírálat csak a fellebbezéssel támadott marasztaló ítéleti rendelkezésre terjedt ki- osztotta a Fellebbviteli Főügyészség által a felmentő ítéleti rendelkezés indokával kapcsolatban kifejtett álláspontját, mely szerint a vádlottnak nem volt a testi sértés okozására irányuló szándéka. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa egyetértett továbbá a védő álláspontjával, illetve az átiratban írt azon ügyészi indokolással is, mely szerint az elsőfokú bíróság törvénysértően határozta meg a vádlottal szemben alkalmazott katonai mellékbüntetést, amikor a címzetes rendőr főtörzsőrmesteri rendfokozatot viselő vádlottat őrmesteri rendfokozatba vetette vissza. Figyelmen kívül hagyta az EBH2017.B.21. számon közzétett kúriai határozat 29. pontjában írtakat. Eszerint ugyanis a rendvédelmi szerv címzetes rendfokozattal rendelkező hivatásos állományú tagja esetében a rendfokozatban visszavetés katonai mellékbüntetés továbbra is alkalmazható a 2012. évi CCV. törvény (a továbbiakban új Hszt.) 2015. július 1-jén történt hatályba lépését követően is, mégpedig a Btk. 139. §
(1)bekezdése szerinti tartalommal. Ha tehát a bűncselekmény elbírálásakor a rendvédelmi szerv hivatásos állományú tagjának címzetes rendfokozata is van, ebből a rendfokozatból kell eggyel alacsonyabba visszavetni. Erre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítélet megváltoztatta és a katonai mellékbüntetést a törvényi keretek között alkalmazta. A vádlott büntetésének súlyosítására irányuló ügyészi, illetőleg annak enyhítésre irányuló vádlotti és védői fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú katonai tanács a büntetés kiszabása során helytállóan sorolta fel a vádlott terhére és javára értékelhető bűnösségi körülményeket. Nem tévedett, amikor úgy ítélte meg, hogy a Btk. 79. §-ban írt büntetési célok eléréséhez elegendő a Btk. 82. §
(3)bekezdésében írt rendelkezések alkalmazásával pénzbüntetés kiszabása, katonai mellékbüntetés alkalmazása mellett. A másodfokú katonai tanács álláspontja szerint a feltárt enyhítő körülményekre is tekintettel a rendezett életvitelt folytató vádlottal szemben végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása indokolatlan, a büntetés célján túlmutató joghátrányt jelentene. A pénzbüntetés napi tételének száma a vádlott terhére rótt cselekmények tárgyi súlyával, míg egy napi tétel összege a vádlott vagyoni, jövedelmi viszonyaival arányban álló, annak súlyosítására, de enyhítésére sincs törvényes indok. A másodfokú katonai tanács nem találta továbbá szükségesnek a vádlottal szemben a legsúlyosabb katonai büntetés, a lefokozás alkalmazását. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 606. §
(1)bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, míg az ítélet egyéb törvényes rendelkezését -helyes indokainál fogva- a Be. 605. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Budapest,
- június
- . Török Zsolt hb. ezredes sk. a tanács elnöke Dr. Belovai Henriette hb. százados sk. előadó bíró Dr. Szabó Éva hb. alezredes sk. bíró A Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsa Kb.I.3/2019/
- számú ítélete a rendelkező részben írt változtatással
- június
- napján jogerős és végrehajtható. . Török Zsolt hb. ezredes sk. a tanács elnöke