Pf.20190/2019/6 – Szegedi Ítélőtábla

(4)bekezdésére, a Polgári Törvénykönyvről szóló

1. évi V. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 2:
2. §-ára, a Ptk. 2:
3. § g) pontjára, a Ptk. 2:
4. §

(2)bekezdésére, a Ptk. 2:

1. §-ára, a sajtószabadságról és a média tartalmak alapvető szabályairól szóló
2. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.)
3. §

(1)és

(3)bekezdésére, 10. §-ára, továbbá Magyarország Alaptörvénye I. cikke

(1)-

(3)bekezdésében foglaltakra hivatkozott. Jogi érvelése szerint az alperesek az őt is ábrázoló fényképfelvételt a hozzájárulása nélkül tették közzé, amely a képmáshoz való személyiségi jogát sérti. Utalt arra, a tömegfelvétel hozzájárulás nélküli felhasználásához is csak céljához kötötten kerülhet sor. Előadta, a közzétett fényképfelvétel egy korábbi választási gyűlésen készült, a cikk azonban nem erről tudósít, így a fénykép annak tömegfelvétel jellegétől függetlenül a hozzájárulása nélkül nem lett volna közzétehető. A bíróság

1. sorszámú ítéletével a keresetnek megfelelő tartalmú döntést hozott, és a II. r. alperest kötelezte a felperes perköltségének, valamint a feljegyzett elsőfokú eljárási illetéknek a megfizetésére. Az alperesek fellebbezése alapján eljárt Szegedi Ítélőtábla a Pf.II.20.077/2019/9-I. számú végzésével a II. r. alperes fellebbezését visszautasította, a 9-II. sorszámú végzésével pedig az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, az I. r. alperes másodfokú eljárási költségét 12 500 Ft-ban, a feljegyzett fellebbezési eljárási illeték összegét 48 000 Ft-ban állapította meg. Határozatának indokolása szerint az I. r. alperes idézése az elsőfokú eljárásban szabályszerűen nem történt meg, amely az ügy érdemi eldöntésére kiható, a másodfokú eljárásban nem orvosolható olyan eljárási szabálysértés, amely az elsőfokú eljárás megismétlését teszi szükségessé. A megismételt eljárásban a felperes a keresetét változatlanul fenntartotta. Az I. r. alperes ellenkérelemként a Gyulai Törvényszék 14.P.20.162/2018/
2. számú ítélete ellen előterjesztett fellebbezésének anyagi jogi indokait fenntartva kifejtette, nem sérült a felperes képmáshoz való személyiségi joga, mivel a Ptk. 2:
3. §

(2)bekezdése alapján a felperest is ábrázoló tömegfelvétel a hozzájárulása nélkül felhasználható. Érvelése szerint nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely alapján a tömegfelvétel csak a célja által indokoltan lenne felhasználható. Hangsúlyozta, a felperes a (politikus neve) választási győzelmére rendezett eseményen nyilvánvalóan azért volt jelen, mert valamiféle politikai, gazdasági, baráti, rokoni vagy egyéb kötődése volt hozzá. Kiemelte, a felperesnek tudnia kellett, hogy a mai közéletben a politikai hovatartozás a médiában folyamatos téma lehet, a felperes pedig a perbeli felvételen nem a háttérben, hanem közvetlenül (politikus neve) mellett áll, a FIDESZ színének megfelelő narancssárga pulóverben. Utalt arra, a fényképfelvételt (politikus neve) honlapjáról vette át, és azt forrásként meg is jelölte. Előadta, a felperest nem állt szándékában rossz színben feltüntetni, a cikk nem tartalmaz utalást a fényképre és az azon szereplő személyekre, a felperes nevét sem tartalmazza. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen 8 napon belül a (cikk címe és link)-mentelmijog-felfuggesztes linken közzétett cikk címe alatt a felperest felismerhető módon ábrázoló képet távolítsák el. Kötelezte továbbá a II. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 90 000 Ft perköltséget, az államnak pedig 36 000 Ft eljárási illetéket. Határozatának indokolásában rámutatott, a perben nem volt vitatott, hogy a felperes az őt ábrázoló fényképfelvétel I. r. alperes általi közzétételéhez nem járult hozzá, továbbá az sem, hogy az egy korábbi választási gyűlésen készült. Megállapította, felhasználásnak minősül a (politikus neve) weboldalán közzétett fényképfelvétel alperesi weboldalon történő közlése. Rámutatott, a tömegfelvétel vagy nyilvános közéleti szereplésről készült felvétel esetén annak készítéséhez és felhasználásához az érintett hozzájárulására nincs szükség. A hozzájárulás hiánya azonban csak az adott eseménnyel összefüggő tudósítás kapcsán érvényesül, azaz az így készült felvétel csak a célja által indokoltan használható fel. A perbeli esetben azonban a fényképfelvétel és az írás, amelynek illusztrálását az szolgálta, nem hozható összefüggésbe. Ugyanakkor alkalmas arra, hogy az olvasó számára a cikk tartalmát a fényképfelvétellel kapcsolja össze, nevezetesen a felperest a cikkben részletezett büntetőeljárással hozza összefüggésbe. Ez pedig a képmáshoz való jog sérelmén túl az Smtv. 4. §

(3)bekezdésében foglalt azon rendelkezés megsértését is eredményezi, amely szerint a sajtószabadság gyakorlása nem járhat mások jogainak sérelmével. Utalt arra, a jogvita mikénti elbírálása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a felperest a közzétételkor milyen szándék vezette, mint ahogy a felperes (politikus neve) -hez fűződő kapcsolatának sem. Az I. r. alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. A másodfokú bíróságtól gyakorolni kért felülbírálati jogkörként a Pp. 369. §

(3)bekezdés

1. c)pontját jelölte meg, azaz az elsőfokú bíróság által megállapított tényekből az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi következtetés levonását kérte. Jogorvoslati kérelme indokaként teljes egészében megismételte az ellenkérelmében előadott védekezését. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, fenntartva keresetének indokait. Kiemelte, az, hogy az őt is ábrázoló kép a választási gyűléssel kapcsolatban megjelent, nem jelenti azt, hogy annak szélesebb körű, más összefüggésű megjelenéséhez is hozzájárulását adta. Hangsúlyozta, nem minősül közszereplőnek, továbbá téves az az alperesi érvelés, hogy a fénykép tömegfelvételnek minősül, ilyen megállapítást az elsőfokú bíróság sem tett. Utalt arra, hogy a perbeli jogvita kapcsán az elsőfokú bíróságéval megegyező álláspontot képvisel az Európai Jogok Emberi Bírósága, és a hazai bírói gyakorlat is. Ennek alátámasztásaként konkrét eseti döntésekre és alkotmánybírósági határozatokra hivatkozott. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, annak alapján az irányadó jogszabályok helyes alkalmazásával helytállóan jutott arra a jogi következtetésre, hogy az alperes a felperes képmásának perbeli sajtócikkben történt megjelentésével megsértette a felperes képmáshoz fűződő személyiségi jogát. Az I. r. alperes fellebbezésében foglaltakra figyelemmel az ítélőtábla kiemeli az alábbiakat: A Ptk. az ember képmását és hangját mint az emberi személyiség külső megnyilvánulásait a 2:43. §
2. g)pontjában nevesített személyiségi jogként részesíti védelemben. A védelem célja az ábrázolt személy döntési autonómiájának biztosítása abban, hogy képe és/vagy hangja ne kerülhessen olyan nyilvánosság elé, amely elé azt nem szánta. Ennek megfelelően írja elő a Ptk. 2:48. §

(1)bekezdése főszabályként, hogy képmás vagy hangfelvétel elkészítéséhez és felhasználásához az érintett személy hozzájárulása szükséges. A felvétel elkészítéséhez megadott hozzájárulás egy bizonyos körben való felhasználáshoz („nyilvánosságra hozatalhoz") adott hozzájárulást is jelent. E főszabály alóli kivételt fogalmaz meg a Ptk. 2:48. §

(2)bekezdése a modern tömegtájékoztatás érdekében, mentesítve a hozzájárulások beszerzésének kötelezettsége alól a felvétel készítőjét és felhasználóját az ún. tömegfelvételek tekintetében valamint nyilvános közéleti szereplésről való tudósítás esetén. A tömegfelvételek általában közterületen készülnek, rajtuk emberek sokasága látható, az ábrázolt személyek nem egyedi személyekként, hanem mint a tömeg részei láthatók. Tömegfelvételről tehát akkor van szó, ha a képre pillantva nem az egyének külön-külön hívják fel magukra a figyelmet, hanem mint sokaság vannak jelen. A felperest is ábrázoló felvétel - ahogyan arra a felperes fellebbezési ellenkérelmében hivatkozott - nem tekinthető tömegfelvételnek, az viszont a felperes által sem vitatott, hogy országgyűlési képviselőjelölt választási gyűlésén készült, amely rendezvényen való részvétel nyilvános közéleti szerepvállalásként értékelendő, ezért a Ptk. 2:48. §

(2)bekezdésének rendelkezése jelen esetben is alkalmazandó. Ez egyben azt is jelenti, hogy a fénykép tömegfelvételként illetve nyilvános közéleti szereplésről készült felvételkénti minősítése a jogvita eldöntése szempontjából jelentőséggel nem bír. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a Ptk. 2:48. §

(2)bekezdésének az érintett személytől származó hozzájárulás hiányában való felhasználás lehetőségére vonatkozó szabálya kiterjesztően nem értelmezhető. E törvényi rendelkezés alapján a tömegfelvétel és a közéleti szereplésről készült felvétel az érintett személy hozzájárulása nélkül kizárólag arról az eseményről szóló tudósításban használható fel, amely eseményről a felvétel készült. Ahhoz viszont, hogy az ilyen felvétel más eseményről való tudósításban vagy bármilyen más célból felhasználásra, nyilvánosságra hozatalra kerüljön, nem mellőzhető az érintett hozzájárulása. A jelen ügyben nem vitásan az I. r. alperes nem a felperes választási gyűléssel összefüggő közéleti szerepléséről tudósított, így az ott készült felvétel nyilvánosságra hozatala nem tartozik a Ptk. 2:48. §

(2)bekezdésében meghatározott hozzájárulás nélküli felhasználást engedő esetek körébe. Mindezek alapján helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes megsértette a felperes képmáshoz való jogát a róla készült képfelvétel hozzájárulása nélküli felhasználásával, és jogszerűen rendelkezett a Ptk. 2:51. §

(1)bekezdés d) pontja szerinti jogkövetkezmény alkalmazásáról, ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az I. r. alperes fellebbezése eredménytelennek bizonyult, ennek megfelelően az ítélőtábla a Pp. 504. §-a szerint alkalmazandó 499. §

(1)bekezdése alapján a II. r. alperest kötelezte a feljegyzett fellebbezési eljárási illeték megfizetésére, a Pp. 83. §

(1)bekezdésében, 101. §

(1)bekezdésében és 102. §

(1)bekezdésében írtakra is figyelemmel. A felperes fellebbezési ellenkérelmében kérte ugyan a költségeinek megállapítását, azok felszámítását azonban elmulasztotta, ezért a Pp. 82. §

(2)bekezdésében írtakra tekintettel az ítélőtábla perköltségfizetésre kötelező rendelkezést nem hozhatott. S z e g e d,

1. május
2. Dr. Szeghő Katalin sk. a tanács elnöke Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet sk. . Lengyel Nóra sk. előadó bíró táblabíró