Pfv.20656/2018/7 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A személyiségi jogi per a jogrendszerben elfoglalt helyénél, szerepénél fogva nem alkalmas bármely más jogterületre tartozó jogvita eldöntésére, de még véleményezésére sem. Nem funkcionálhat sem "árnyékperként", nem kettőzheti meg a bizonyítást sem. Az eltérő jogi álláspontok véleményként értékelhetőek, ha nélkülözik teljesen a ténybeli alapot. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.IV.20.656/2018/

1. A tanács tagjai: Dr. Baka András a tanács elnöke Dr. Pataki Árpád előadó bíró Nyírőné dr. Kiss Ildikó bíró A felperes: A felperes képviselője: Dr. Kovács Attila Ügyvédi Krisztián ügyvéd) Az alperes: Iroda (ügyintéző: dr. Kovács Attila Az alperes képviselője: Dr. Mester Csaba Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Mester Csaba ügyvéd) A per tárgya: Személyiségi jog megsértése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: A felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Győri Ítélőtábla Pf.I.20.032/2017/8/I. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Tatabányai Törvényszék 20.P.20.319/2015/
2. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. A le nem rótt 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket a felperes köteles az államnak külön felhívásra megtéríteni. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes egyebek mellett több zenés műsort vezet különböző médiumokban, ezen műsorok szervezését a felperes házastársa által [2] [3] [4] [5] vezetett gazdálkodó szervezet végzi. A műsorban fellépő zenészektől, együttesektől a megjelenésért általában fellépési díjat kér a gazdálkodó szervezet. Az alperes szólózenészként és egy együttes frontembereként maga is 2007-téől fellépéseket vállal. A felperes és az alperes megismerkedtek egymással ennek kapcsán, és az alperes lehetőséget kapott arra, hogy a felperes által vezetett műsorokban is fellépjen. Köztük nem történt megállapodás abban, hogy az alperes a fellépésekért díjat fizetne vagy kapna, azonban az felmerült, hogy a felperes által is használt, és a felperes házastársa által vezetett gazdálkodó szervezet tulajdonában álló ... iroda felújításra szorul. Az alperes felajánlotta, hogy a felújítást elvégzi, az ellentételezésről konkrét megállapodás nem történt. A felperes által biztosított vállalkozók a felújítást elvégezték. A felperes és a házastársa által vezetett gazdálkodó szervezet arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes részére biztosított fellépési lehetőségekért cserébe történik a felújítás, ezzel szemben az alperes arra az álláspontra helyezkedett, hogy a költségeit meg fogják téríteni. A felújítási munkák 2011-ben fejeződtek be. Az alperes az általa finanszírozott felújítási munkálatok költségét 5.100.000 forintban határozta meg. Az alperes 2011-ben, majd 2015ben is felszólította magát a felperest a felújítási költségek megfizetésére. Az alperesben az a meggyőződés alakult ki, hogy a felperes tartozik neki a felújítás költségeivel. Miután az írásos megkeresések és a személyes találkozás eredményre nem vezetett, úgy döntött, hogy a nyilvánossághoz fordul. Ennek érdekében a rendőrségtől kért és kapott engedélyt arra, hogy a felperes egyik fellépésének idejében a fellépés helyszíne mellett
3. augusztus 15-én ... demonstrációt tarthasson. Ez abból állt, hogy az egyszemélyes demonstráció során az alperes megafonon keresztül azt ismételgette, hogy „..., add meg a pénzem!". A demonstrációt követően az alperest több sajtótermék is megkereste, akiknek az alperes nyilatkozatot adott. A ... című napilap ... számában jelent meg cikk, amelynek címe: „..., add meg a pénzem!" volt. A cikkben a következő alperesi nyilatkozat szerepelt: „Én csináltam az ... irodáját, volt már legalább öt éve, de elfelejtett kifizetni. 5.100.000 forintért újítottuk fel az irodát, hónapokon át dolgoztunk. Négy éve szeptemberben elmentem hozzá, és rögzítettem a beszélgetésünket. ... elismerte, hogy tartozik, de visszájára fordította a dolgot. Azt mondta, többe került az, hogy nála szerepeltem, mint amennyiért felújítottam az irodáját. Örüljek, mondta, hogy a műsorában voltam, és ingyen szerepelhettem, mert ő több embertől pénzt kér ezért. Még nevesíti is az embereket a hangfelvételen. Én is sokszor felléptem nála, mondjuk tőlem nem kért pénzt, de nem is adott." A cikket több más sajtótermék és internetes újság is átvette. Az ügyben a felperes is adott sajtónyilatkozatokat. A kereseti kérelem és ellenkérelem [6] [7] [8] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a jóhírnevét azzal, hogy
4. augusztus 15-én ... egy megafont használva nagy nyilvánosság előtt azt jelentette ki a felperesről, hogy „..., add meg a pénzem!", vagyis a felperes tartozik neki. Kérte annak megállapítását is, hogy az alperes azzal is megsértette a jóhírnevét, hogy a
5. augusztus 17-én megjelent cikkben (...), valamint annak internetes változata (...) valótlanul állította, hogy a felperes tartozik neki. Kérte az alperes kötelezését a jogsértés abbahagyására, és kérte eltiltását a további jogsértéstől. Kérte az alperes elégtétel adására kötelezését oly módon, hogy az alperes saját költségén két országos napilapban (... és ...) tegye közzé az ítélet jogsértést megállapító rendelkezését, és fejezze ki sajnálkozását. Kérte továbbá az alperest 600.000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezni. A felperes kifejtette, hogy az alperes valótlanul állította, hogy a felperes tartozna neki. A felperes azt önmagában nem vitatta, hogy az alperes a felperes házastársa által vezetett rendezvényszervező cég irodáját felújította, amelyért ő pénzt nem kért, mire tekintettel viszont ellenszolgáltatás nélkül léphetett fel a rendezvényszervező cég által szervezett, a felperes által vezetett zenei műsorban (műsorsorozatban). A felperes hangsúlyozta, hogy az alperes valótlan és jogtalan követeléssel lépett fel, amely ráadásul el is évült. A felperes állította, hogy az alperes valótlan állítása alkalmas volt arra, hogy a felperessel szembeni bizalmat megrendítse, melyre tekintettel több általa vezetett rendezvény, fellépés elmaradt, ami ráadásul számára közvetlen anyagi kárt is okozott. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Előadása szerint kijelentései nem jelentettek mást, mint hogy ő egy pénzösszeget követel a felperestől, amelynek megfizetésére őt korábban fel is szólította. Az ellenkérelem szerint a kijelentés nem jelenti azt, hogy a felperes minden kétséget kizáróan tartozna az alperesnek, csak azt, hogy az alperes ezt így gondolja, ez az ő véleménye, ezért nem sérthette meg a felperes személyiségi jogait. Az első- és másodfokú ítélet [9] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Rögzítette, hogy a jóhírnév sérelme csak akkor állapítható meg, ha a valóságnak nem megfelelő közlések történnek. Az elsőfokú bíróság szerint a kereset tárgyává tett alperesi nyilatkozatoknak a társadalmi érintkezésben általánosan elfogadott jelentése az, hogy az alperes pénzt követel a felperestől, mert úgy véli (gondolja), hogy a felperes tartozik neki. Az elsőfokú ítélet szerint ez a tényközlés - figyelemmel arra is, hogy az alperes nem tett olyan kijelentést, mely szerint a felperes tartozása objektíve fennállna - valós. Az elsőfokú bíróság szerint a sérelmezett alperesi közlés az alperes saját szubjektív ténytudatára, és nem a tartozás objektív fennálltára vagy fenn nem álltára vonatkozott. Az elsőfokú bíróság szerint ezért a jelen perben nincs annak jelentősége, hogy az alperesnek van-e jogszerű követelése a felperestől, illetve az elévült-e. A törvényszék arra is rámutatott, hogy a B... című napilapban kifejezetten ismertették a felperes alperesével ellentétes álláspontját is. [10] Az elsőfokú bíróság a megítélt perköltség vonatkozásában az elsőfokú ítéletet kijavította azzal, hogy a 305.200 forintos perköltséghez 82.404 forint Áfa tartalom járul. A másodfokú bíróság ehhez képest nem talált olyan eljárási szabálysértést, amely az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését eredményezte volna, mert így a kihirdetett és az írásba foglalt ítélet között nem állt már fenn a fellebbezésben hivatkozott perköltséggel kapcsolatos eltérés. [11] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette azzal, hogy a felújítási munkálatok irányításában a felperes maga is tevékenyen részt vett, mind az alperes, mind az alperes alvállalkozói irányában megrendelőként járt el. A másodfokú bíróság azt is rögzítette, hogy a jelen per eldöntése szempontjából lényegtelen, hogy a felújítási munkálatok 2010-ben vagy 2011-ben végződtek. [12] A jogerős ítélet szerint az elsőfokú bíróság tévesen értékelte véleménynyilvánításként a demonstráción elhangzottakat, illetve az újságcikkben tett alperesi nyilatkozatot. A jogerős ítélet szerint ugyanis mindkét közlés arra vonatkozott, hogy az alperes azt állította, hogy a felperesnek vele szemben tartozása áll fenn, amit nem akar megfizetni. Ehhez képest pedig a sérelmezett kijelentések valóságtartalmának bizonyítása a másodfokú bíróság szerint az alperesre hárult. A jogerős ítélet szerint figyelembe kell venni ugyanakkor azt, hogy a személyiségi jogi perben nincs arra lehetőség, hogy a bíróság a felek közötti kötelmi jogviszonyt érdemben elbírálja, vagy annak tartalmát illetően akárcsak érdemben állást foglaljon. A másodfokú ítélet szerint a személyiségi jog megsértésének megállapítására irányuló perben a fennálló követelésre vonatkozó közlés valóságtartalma akkor tekinthető bizonyítottnak, ha az alperes igazolja, hogy megalapozottan áll fenn igénye a felperessel szemben, vagy az általa ismert körülményekből okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy követelését a felperessel szemben érvényesítheti, és a tartozást a felperes részben sem egyenlítette ki, továbbá a felek közötti elszámolási vita nem alakult ki. [13] A másodfokú bíróság a kiegészített bizonyítás adataihoz képest arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes mind az alperes, mind az alperes munkásai és alvállalkozói felé megrendelőként járt el. Ezt a másodfokú bíróság szerint alátámasztotta ... tanúvallomása, valamint ... és ... tanúvallomásával. A másodfokú bíróság szerint ennek lerontására nem volt alkalmas a felperes házastársának, ... az ezzel ellentétes tartalmú nyilatkozata. Ő a felperessel fennálló rokoni viszonya miatt a jogerős ítélet szerint nem volt elfogulatlannak tekinthető. A másodfokú bíróság az általa észlelt ellentmondásokra figyelemmel az érdektelen tanú vallomását fogadta el a tényállás alapjaként. Nem volt arra nézve peradat, hogy a jelen eljárást megelőzően a felperes az alperesi követelést azzal hárította volna el, hogy a felújítás díjazását az alperes a felperes házastársa által vezetett gazdasági vállalkozástól követelhetné. Az alperes által csatolt és a felperes által tartalmát és valódiságát illetően nem vitatott hangfelvétel alapján a felek között nem volt olyan elszámolási vita, amely szerint a felperes az általa biztosított fellépési lehetőségekkel szemben számolta volna el az alperes felé fennálló tartozását, vagy a kivitelezés során egyébként hibás teljesítésre hivatkozott volna. [14] A jogerős ítélet szerint nem a jelen perre tartozik annak vizsgálata, hogy mindezen tevékenység ellenére a polgári jog kötelmi szabályai szerint a felperes minősült-e valóban megrendelőnek, mert ennek a kérdésnek az eldöntése a felek közötti kötelmi jogi jogvitában kerülhet sor. A jogerős ítélet szerint a felperes által hivatkozott jogsértés szempontjából irreleváns, hogy a tartozás elévült-e, az mikor vált esedékessé, mivel a bíróság előtt ki nem kényszeríthető naturális obligatio nem jelenti egyúttal azt is, hogy a követelés egyébként ne állna fenn. [15] Összességében a jogerős ítélet arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes bizonyítani tudta a kereseti kérelem tárgyává tett sérelmezett kijelentés valóságtartalmát a jelen per keretei között az itt szükséges mértékben, ezért az elsőfokú bíróság érdemben helyesen döntött, amikor a felperes keresetét elutasította. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [16] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresettel egyező tartalmú ítélet meghozatalát, továbbá perköltség megítélését. A felperes szerint a jogerős ítélet megsértette a Ptk. 2:
6. §-ának