Pf.20031/2019/6 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Pf.V.20.031/2019/6/I. szám A Győri Ítélőtábla a dr. Máté Ildikó ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Szakál Róbert Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen közhatalom gyakorlásával okozott kár megtérítése iránt indított perében a Győri Törvényszék

1. november
2. napján kelt P.20.465/2018/
3. szám alatt hozott ítélet ellen a felperes által
4. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán - megtartott tárgyalás alapján - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 80.000 (nyolcvanezer) forint másodfokú perköltséget. Köteles a felperes az illetékügyben eljáró hatóság felhívására az államnak 127.360 (egyszázhuszonhétezer-háromszázhatvan) forint feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket megfizetni. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes .... nyilvántartási szám alatt bejegyzett igazságügyi szakértő. A alperes neve mellett szervezett választottbíróság előtt Vb/
5. szám alatt peres eljárás van folyamatban. A választottbíróság Vb/14038.szám alatt a
6. március
7. napján kelt végzésével a felperest igazságügyi szakértőként igazságügyi szakértői vélemény elkészítésére rendelte ki. A felperes a kirendelése alapján
8. június 23-i keltezéssel elkészítette az igazságügyi szakértői véleményét, és előterjesztette a 1.591.985 forintra vonatkozó szakértői díjjegyzékét. A választottbíróság a Vb/
9. ügyszám alatt előtte folyamatban lévő peres eljárásban a
10. november 3-án kelt végzésében a felperes részére szakértői díjat nem állapított meg, a felperes által készített szakvéleményt a bizonyítékok köréből kirekesztette, és felhívta a felperest mint szakértőt, hogy az eljárás során keletkezett, valamint a nála lévő iratokat szolgáltassa vissza 5 napon belül a választottbíróság titkárságára. Végzésének indokolása rögzítette, hogy a Vb/
11. ügyszám alatt indított eljárás felperese a jelen per felperesének, mint igazságügyi szakértőnek az eljárásával szemben kifogást terjesztett elő. Álláspontja szerint a titoktartási kötelezettségét megszegte, és a szakértelmén túlmutató kérdéskörben történő közreműködésért egyetemi munkatársaihoz fordult, amelyről sem a feleket, sem a választottbíróságot nem tájékoztatta. Jelen per felperese, mint a Vb/
12. ügyszám alatti eljárásban kirendelt szakértő a Vb/
13. szám alatti választottbírósági ügy felperesének állításait visszautasította, és állította, hogy titoktartási kötelezettségét nem szegte meg. A választottbíróság végzésének indokolásában rögzített álláspontja szerint nem lehetett a szakvéleményen belül elkülöníteni az aggályos és az esetleg aggályt nem keltő részeket, ezért az egész szakvéleményt ki kellett zárnia a bizonyítékok közül. A szakértő bizonyítékként fel nem használható szakvéleményt készített, ezért feladatát nem végezte el, így díjazásra sem jogosult. A felperes elsődleges kereseti kérelmében bírósági közhatalmi jogkörben okozott kárfelelősség jogcímén, míg másodlagosan szerződésen kívüli általános kárfelelősség jogcímen kérte az alperes kötelezését a szakértői díjjegyzékben szereplő 1.591.985 Ft összegű szakértői díj és késedelmi kamata megfizetésére. Az alperes érdemi ellenkérelmében a felperes kereseti kérelmének elutasítását és a felperes perköltségben történő marasztalását kérte. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletében a felperes keresetét elutasította, egyben kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 150.000 forint perköltséget, valamint az állam javára az illetékes adóhatóság felhívására 95.500 forint feljegyzett elsőfokú eljárási illetéket. Ítéletének jogi indokolása szerint a felperes keresete alaptalan. Rögzítette, hogy a Ptké.
14. §-a alapján a perben a jogvita elbírálására a Polgári Törvénykönyvről szóló
15. évi V. törvény (Ptk.) rendelkezései az irányadók. Meghivatkozta a
16. évi V. törvény 6:518., 6:
17. és 6:
18. §-át, a 6:
19. §-ában foglaltakat, illetve az igazságügyi szakértők díjazásáról szóló 3/
20. IM rendelet egyes rendelkezéseit. Rögzítette, hogy a választottbíróság előtti eljárásban a szakértői bizonyításra és a szakértői díjra nincsenek eltérő jogszabályi rendelkezések. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ezért a választottbíróság kirívóan okszerűtlenül mérlegelt és kirívóan súlyos jogértelmezési, jogalkalmazási hibát követett el akkor, amikor a jelen per felperese mint igazságügyi szakértő által benyújtott szakvélemény díjának megállapítását olyan körülményekre való hivatkozással mellőzte, amelyek az érdemi elbírálásra tartozó kérdések körébe tartoznak, ugyanakkor nem mérlegelt és értékelt egyetlen olyan körülményt sem, amelyik a szakértő által elkészített szakvéleménynek a szakvéleményhez mellékelt díjjegyzéknek megfelelő időráfordítással való arányosságát vizsgálta volna. Az elsőfokú bíróság az előzőekben kifejtett indokai ellenére sem állapította meg az alperes kártérítési felelősségét sem a bírósági közhatalmi jogkörben okozott kárfelelősség, sem a szerződésen kívüli kárfelelősség alapján figyelemmel a másodfokú bíróság által kifejtett jogi álláspontra. Kifejtette, hogy amennyiben a választottbíróság előtt jelenleg is folyamatban lévő választottbírósági ügyben a választottbíróság által kirendelt felperes mint igazságügyi szakértő által készített szakvéleményt érintő jogvita nem minősül választottbírósági ügynek, amikor a választottbíróság részletesen megindokolt, de jogorvoslati jogot nem tartalmazó végzésével mellőzte a választottbírósági ügy bizonyítékai közül a felperes által készített szakértői véleményt, és ezen tevékenysége során a választottbíróság nem gyakorolt közhatalmi tevékenységet, akkor kárfelelőssége sem bírósági közhatalmi jogkörben okozott kárfelelősség, sem az általános kárfelelősség alapján nem állhat fenn a felperes felé. Ebben az esetben ugyanis a választottbíróság a végzésében az általa meghozott, jogorvoslatot nem tartalmazó, azonban a szakértői vélemény mellőzésének részletes indokát rögzítő álláspontját közölte. A jelen perben eljáró állami bíróság részéről a választottbíróságnak ez a tevékenysége, ez az indokolt végzése nem bírálható felül. Amennyiben pedig ez a tevékenység nem felülbírálható, akkor nem tehető megállapítás sem a károkozás mint tény fennállása és a választottbíróság eljárásának jogellenessége tekintetében sem. Ebből következően nem alkalmazható a jelen jogvitában az állami bíróságok által követett azon gyakorlat, hogy a szakértői munka minősége és a szakértői munkáért járó díj két különböző körülmény és a szakértőt akkor is megilleti a szakértői díj, ha utóbb a bíróság a szakértői véleményt a perben értékelt bizonyítékok közül kizárta. A választottbíróságnak az a tevékenysége, ez az indokolt végzése, amellyel a szakvéleményt kizárta a bizonyítékok közül, nem bírálható felül az állami bíróság részéről. Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, melyben kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását és az alperes kötelezését 1.591.985 forint kártérítés és ennek
21. november
22. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatai, valamint a felmerült első- és másodfokú perköltség megfizetésére. Fellebbezésének indokolásául előadta, hogy a kereseti kérelme elődlegesen bírósági közhatalomi jogkörben okozott kárfelelősség, másodlagosan szerződésen kívüli általános kárfelelősség jogcímén történő kötelezésre irányult. Nem a választottbíróság szakértői véleményt kirekesztő végzése érvénytelenségének megállapítását kérte. Hangsúlyozta, hogy a Győri Ítélőtábla Pf.III.20.071/2017/3/I. számú végzéséből nem következik az, hogy a polgári jog általános kártérítési szabályai alapján az alperes felelőssége ne lenne megállapítható. Ezt támasztja alá a Győri Ítélőtábla Pkf.V.25.427/2016/
23. számú végzésében kifejtett azon álláspont, hogy jóllehet a jelen per tárgyát képező ügy nem tekinthető választottbírósági eljárással kapcsolatos ügynek, felperesnek lehetősége van arra, hogy jogellenes magatartásra hivatkozással a polgári jog szabályai szerint a rendes bíróság előtt kártérítési igénnyel lépjen fel. Kiemelte, hogy a törvényszék döntése megalapozatlan és iratellenes. Változatlanul fenntartotta azon álláspontját, hogy a kárt az alperes közhatalom gyakorlásával okozta. Fellebbezésében részletezte az ezzel kapcsolatos indokokat. Kiemelte, a felperes keresete általános kártérítés jogcímén megalapozott. Hangsúlyozta, hogy az általános kártérítés négy alapvető feltétele a felperesi igény tekintetében fennáll. Álláspontja szerint, nemcsak akkor jogellenes az adott károkozás, ha valamilyen jogszabály azt tiltja, hanem fordítva: vélelmezendő a károkozó magatartás jogellenessége, hacsak más jogszabály az adott károkozást jogszerűnek nem minősíti. Előadta, az elsőfokú bíróság nem nyilatkoztatta az alperest, hogy milyen jogszabály, belső szabály, vagy esetlegesen a szakértővel kötött megállapodás alapján döntött úgy, hogy a bizonyítékok köréből a szakvéleményt kizárja, a szakértő részére nem jár a díj. Erre választ nem kapott. Álláspontja szerint jogellenes az a magatartás, ha valakinek az elvégzett munkáért nem fizetik ki a megállapított díjat úgy, hogy erre semmilyen jogszabály, belső szabályzat, vagy megegyezés a szakértő és az alperes között nincs. Akkor felróható valakinek a magatartás, ha nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható. Jelen esetben az alperes esetében a felróhatóság is fennáll. Az ok-okozati összefüggés is megállapítható, hiszen a szakértő az elvégzett munkájáért a díját nem kapta meg, mert annak kifizetését az alperesi választottbíróság megtagadta. Álláspontja szerint a felperes a bizonyítási kötelezettségének eleget tett, és igazolta a kártérítést megalapozó tényállási elemeket. A felperes fellebbezési észrevételében vitatta az alperes azon előadását, hogy a károkozás alóli kimentési kötelezettségének eleget tett. Hangsúlyozta, hogy a Vbt.
24. §-a nyilvánosság kizárásáról rendelkezik, az pedig a peres felekre irányadó. A felperes pedig a választottbírósági eljárásban nem volt fél. Ismételten hangsúlyozta, hogy az alperes kimentése sikertelen volt. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az rPp.
25. §