A Fővárosi Ítélőtábla a felperes jogi képviselője felperes jogi képviselőjének címe István ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a alperes jogi képviselője (alperes jogi képviselőjének címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék
- március
- napján kelt 9.G.41.015/20185/
- számú ítélete ellen, a felperes részéről
- sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint + áfa mértékű másodfokú perköltséget. Megállapítja, hogy a le nem rótt 672.000 (hatszázhetvenkétezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A peres felek
- november
- napján kölcsönszerződést kötöttek lakásvásárlás céljából EUR alapú elszámolással, tisztán fedezet alapú finanszírozással, hat hónapos kamatperiódussal 36.501 euró összegben 8.400.000 forint finanszírozási igény erejéig. A szerződés II.
- pontja szerint a bank a kölcsönt legfeljebb az I.
- pontban írt (fenti) összeg erejéig folyósítja, de azt a folyósítás napján érvényes, a Bank által alkalmazott és a Bank hirdetményében hivatkozott számlakonverziós deviza vételi árfolyamon kiszámított EUR összegben tartja nyilván. A IV.
- pont értelmében a kölcsön kizárólagosan EUR-ban kerül nyilvántartásra, illetve elszámolásra, a kamat (törlesztés) - türelmi idős konstrukció esetén türelmi idő alatt - havonta fizetendő együttes összege 329,72 EUR, a tőke, kamat havonta fizetendő együttes összege 405,61 EUR. E rendelkezés szerint a mindenkor esedékessé váló törlesztések, törlesztőrészletek, illetve bármilyen más pénzbeni kötelezettség EURban teljesítendő. Más pénznemben való teljesítés esetén a Bank a Bank által az esedékesség napján alkalmazott, a Bank Hirdetményében hivatkozott számlakonverziós deviza eladási árfolyamon kiszámított EUR összeget fordít az éppen esedékessé vált kötelezettség teljesítésére. A szerződés VII. pontja az ún. EURO klauzulát tartalmazza. A felperes ugyanezen a napon kockázatfeltáró nyilatkozatot és jelzálogszerződést is aláírt. Az alperes törvényen alapuló elszámolása - amely megállapította, hogy a felperest fogyasztói követelés nem illeti meg - felülvizsgált elszámolásnak minősül. A felperes módosított keresetében a kölcsönszerződés IV.
- pont részbeni, a második bekezdésének utolsó mondatára („Más pénznemben való teljesítés esetén a Bank, a Bank által az esedékesség napján alkalmazott, a Bank Hirdetményében hivatkozott számlakonverziós deviza eladási árfolyamon számított EUR összeget fordít az éppen esedékessé vált kötelezettség teljesítésére") kiterjedő, míg a VII. fejezet (Euro klauzula)
- pontja (Az adós kifejezetten nyilatkozik, hogy a banki felvilágosítást, mely szerint a jelen kölcsön vonatkozásában jelentős árfolyamkockázata keletkezhet abban az esetben, ha az árfolyam jelentősen változik, a kölcsön fedezete pedig nem EUR forrás megértette és ezen információ tudatában is igénybe kívánja venni az e szerződésben meghatározott kölcsönösszeget, illetve igényli az EUR nyilvántartást) egészének érvénytelenségét kérte megállapítani. Jogkövetkezményként a szerződés visszamenő hatályú érvényessé nyilvánítását kérte azzal, hogy a szerződéses futamidő 1-96 hónapja között havi 75.878 forint, a 97-240 hónapja között havi 93.343 forint törlesztőrészlet alkalmazásával
- január 15-ei első esedékességgel a lejárt tartozása 3.616.623 forint. A felperes álláspontja szerint a támadott feltételek tisztességtelenek a 93/
- EGK irányelv mellékletének 1.i) pontja alapján, ugyanis nem lehet a fogyasztóval olyan szerződést elfogadtatni, amely következményeinek belátására nem képes. Mivel a Bank e szerződéses konstrukciónak nem tudta belátni a gazdasági következményeit, így erre a fogyasztónak sem lehetett módja. Hivatkozott a Ptk.
- §
(4)bekezdésére, valamint a Kúria 2/
- PJE határozatában foglaltakra. Állította, hogy az alperes őt megtévesztette, amikor a hitelvizsgálattal azt a látszatot keltette, hogy az árfolyamkockázat fennállása mellett az nem haladja meg a hitelképességét és az árfolyamváltozás kockázata teljesítőképessége korlátain belül marad. Az alperes megsértette a prudens működésre vonatkozó szabályokat, így a Hpt.
- §
(1),
(6)és
(7)bekezdésében írtakat. A 2/
- PJE határozat értelmében a kellő tájékoztatás elmaradása tisztességtelen feltételnek minősül. Az alperes a Hpt. 13.,
- és
- §-aiban előírt óvatos működésre vonatkozó szabályokat nem tartotta be, kellő gondossággal őt nem vizsgálta be, ugyanis a jövedelmi viszonyára figyelemmel alkalmasnak tartotta a szerződés 20 éves időtartamára a törlesztőrészletek megfizetésére. Utalt arra, hogy a kötelező árfolyamkockázat kezeléséről, tervezéséről kormányrendelet rendelkezik [244/
- (XII. 24.)]. Az árfolyamkockázat nem csak megismerhető, hanem annak ismerete kötelező a szakmában. Előadása szerint az alperesi ügyintéző arról adott tájékoztatást, hogy a törlesztőrészlet jelentősen nem emelkedhet meg és fel sem merülhet a visszafizetés meghiúsulása, a törlesztő összeg nem fogja elérni a forintkölcsönökét. Sérelmezte, hogy a kockázatfeltáró nyilatkozat nem tartalmazza azt a kockázatot, hogy a törlesztőrészlet meghaladhatja a fogyasztó teljesítőképességét. Nem kapott tájékoztatást arról sem, hogy a vizsgált forintjövedelme milyen mértékű árfolyam emelkedéséig alkalmas a szerződésszerű teljesítésre, továbbá arról sem, hogy a vállalt árfolyamkockázat mekkora hitelezési kockázatot jelent és azt a Bank mennyire érvényesíti a kamatfelárban, ugyanis a kamat a nem teljesítés kockázatát is magába foglalja (Hpt.
- számú melléklet értelmező rendelkezések III. egyéb meghatározások
- pontja). Hiányolta, hogy az alperes nem tájékoztatta arról sem, hogy milyen szakmai megfontolások alapján bírálta el a hitelkérelmét. Felhívta a figyelmet a Magyar Bankszövetség
- január 26-ai tájékoztatójára, továbbá az ausztráliai joggyakorlatra is. Az alperes a kereset elutasítását kérte azzal, hogy a szerződés érvénytelen feltételeket nem tartalmaz, továbbá a DH törvényekkel a jogvita egy része feloldódott. Állította, hogy az árfolyamváltozás áthárítására vonatkozóan megfelelő tájékoztatást adott. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította és döntött a perköltség viselése tárgyában is. Megállapította, hogy a felek között a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. tv. (Ptk.)
- §-a szerinti kölcsönszerződés jött létre, melynek tartalmát a Ptk. 205/A. §-a szerinti általános szerződési feltételek töltötték ki. A rendelkezésre álló adatok (felek nyilatkozatai, okiratok, tanúvallomás) alapján a bíróság nem találta valósnak azt a felperesi állítást, miszerint az árfolyamrésre - ezáltal az árfolyamszámítással járó következményekre is - valamint az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó szerződéses feltételeket a felek egymással egyedileg megtárgyalták volna. A 2/
- PJE határozatban írt kötelezettségét az alperes megfelelően teljesítette, az árfolyamváltozással kapcsolatban érthető és egyértelmű tájékoztatást adott, a támadott feltételek az árfolyamkockázattal kapcsolatban megtévesztő tartalommal nem bírnak. A szerződés rendezte a devizaelszámolás szabályait, a törlesztőrészletek meghatározását, a kamatfizetési kötelezettséggel, a teljesítési és folyósítási kötelezettséggel kapcsolatos szabályokat. Az árfolyamkockázat következményeivel a felperes a tőle elvárható módon tisztában lehetett, az nem volt megállapítható, hogy az alperestől nem kapott megfelelő tájékoztatást, az elmaradt volna, ezért téves feltételezésekre hagyatkozva írta alá a szerződést. Az alperes a Hpt.
- §
(1),
(6)és
(7)bekezdése szerinti kötelezettségét teljesítette. Az alperesnek nem kellett tájékoztatást adnia arról, hogy milyen megfontolások alapján bírálták el a hitelkérelmét, továbbá arról sem, hogy a vizsgált forintjövedelem milyen mértékű árfolyam emelkedésig alkalmas a szerződés teljesítésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes élt fellebbezéssel, melyben annak megváltoztatását, a kereseti kérelmével egyező döntés meghozatalát kérte. A Kúria 6/
- Polgári jogegységi határozatát értelmezve arra a következtetésre jutott, hogy a Kúria szerint az átlagfogyasztó magasabb képzettséggel és felkészültséggel rendelkezik, mint a bank szakemberei, azonban erről az elvárt szintről a fogyasztók a szerződéskötéskor nem kaptak tájékoztatást. Mivel a hitelezőnek nem kellett tudomással bírnia az árfolyamkockázat mértékéről, így a felperest sem tudta megfelelően tájékoztatni a kockázatról. A Bank bevizsgálása következtében pedig a fogyasztó arról győződött meg, hogy a bank elé tárt vagyoni és jövedelmi helyzete képessé teszi a kölcsön visszafizetésére. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság - noha a keresetlevelében is hivatkozott rá - a 2/
- Polgári jogegységi határozatot csak abban a tekintetben vette figyelembe, hogy az árfolyamkockázat korlátlan, azonban azt szem elől tévesztette, hogy az árfolyamkockázatra vonatkozó szerződéses rendelkezés tisztességtelen, ha a pénzintézettől kapott tájékoztatás után a fogyasztó alappal gondolhatta, hogy az általa viselendő árfolyamkockázat nem valós, annak nincs reális valószínűsége, vagy az bizonyos mértékben korlátozott. Felhívta a figyelmet az Európai Unió Bírósága (továbbiakban: Bíróság) C-186/
- számú ítéletére, amely a 93/
- irányelv
- Cikkének
(2)bekezdése értelmezésében nyújt segítséget: meghatározza a szerződési feltétel világos és érthető megfogalmazásának követelményét. Rámutatott, hogy a Bíróság fontosnak tekinti a hitelezői tájékozottságot és a hitelező szakértelmét is. A hitelezőnek minden általa ismert körülményről tájékoztatnia kellett volna őt, ezért indokolt a döntéshozói kockázatismeret feltárása is. A Bíróság ítéletének
- bekezdése azt tartalmazza, hogy a pénzintézet fogyasztó részére adott tájékoztatásának ki kell terjednie a lakóhelye szerinti tagállam fizetőeszköze súlyos leértékelésének és a külföldi kamatlábak emelkedésének a törlesztőrészletekre gyakorolt hatására. Tájékoztatni kell a fogyasztót arról, hogy az árfolyamkockázat gazdaságilag nehezen viselhetővé válhat, amennyiben az a pénznem, amelyben jövedelmét kapja, leértékelődik. Minderről nem kapott megfelelő tájékoztatást, és így megalapozott döntést sem hozhatott. Az ellenkérelemre tett észrevételében előadta, hogy a kockázatfeltáró nyilatkozatban nem kapott tájékoztatást arról, hogy a devizaárfolyamok keresztárfolyamát a két ország gazdasági potenciálja, annak egymáshoz viszonyított mutatói határozzák meg. Amíg az infláció Magyarországon magasabb, addig az árfolyam nem ingadozó, hanem növekedő. Kifogásolta, hogy a fogyasztó bevizsgálását követően a kockázatkezelésre a banknak nem volt gondja, amelyből az következik, hogy nem számolt valós kockázattal, így az a fogyasztótól sem várható el ilyen tájékoztatás hiányában. A gondosság körében utalt a 205/
- EGK irányelv
- cikke
(2)bekezdés a) pontjára, a korlátlan kockázat és a kezelése elhallgatása körében pedig az 5. cikk
(4)bekezdés a) pontjára és a 7. cikk
(1),
(2)bekezdésére hívta fel a figyelmet, valamint az EUB C-186/
- számú ítéletére is. Hangsúlyozta, hogy a keresetében elsőként megjelölt pont tisztességtelenségénél nem az árfolyamrést kifogásolta, hanem azt, hogy az árfolyam a Bank által meghatározott mértékben változhat, amely tisztességtelen. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Előadta, hogy teljes körű tájékoztatást adott az árfolyamkockázat tekintetében, a felperes részéről kockázatfeltáró nyilatkozat aláírására is sor került. A felperes nem vette figyelembe a kockázatfeltáró nyilatkozatba foglaltakat, a kölcsönszerződés azonban e nélkül is megfelel a PJE kritériumainak. Továbbra is állította, hogy a szerződés rendelkezései tisztességesek. A 2/
- PJE
- pontja értelmében elsődlegesen az vizsgálandó, hogy az árfolyamkockázatra vonatkozó szerződéses rendelkezés tartalma világos és érthető volt-e. A kockázatfeltáró nyilatkozatnak az árfolyamkockázatnak a felperes általi egyedüli viselésére és a felső korlát hiányára vonatkozó rendelkezése világos és érthető. A nyilatkozatban utalás sincs arra, hogy a kockázatviselésében a felperessel osztoznia kellene. A kockázat előre nem látható, az nem csak korlátlan, hanem ki sem számítható. A szerződésben utalás sincs arra, hogy a kockázatnak felső határa lenne. Maga a kölcsönszerződés III.
- pontja is megfelelő tájékoztatást ad az árfolyamváltozás következményeiről. A 6/
- PJE határozat indokolása is rámutat arra, hogy a tájékoztatási kötelezettség nem terjedhet ki az árfolyamváltozás várható irányára, előre nem látható mértékére, a kockázat reális voltára, valószínűségére. A 6/
- PJE határozat
- pontja kimondta, hogy e szerződéstípusnál az adós az adott időszakra irányadó forintkölcsönnél kedvezőbb kamatmérték mellett devizában adósodott el, ebből következően ő viseli az árfolyamváltozás hatásait is. Tévesen jutott a felperes arra a következtetésre, hogy a törlesztő részlet emelkedése nem haladhatja meg a havi rezsivel csökkentett jövedelmének összegét. A hitelképességi vizsgálat a bank befektetői érdekét védi, így az a jelen esetben irreleváns. A vizsgálat valószínűséget számol, a bekövetkezett árfolyamváltozásra nem készít fel. Alaptalanul állítja a felperes, hogy a Bank ismerhette az árfolyamváltozás kockázatát. Előadta, hogy e termék finanszírozásához szükséges deviza összeget az adóshoz hasonlóan kölcsönvette, így nem állt érdekében a deviza árfolyamváltozás magas kockázata mellett devizaalapú kölcsönterméket kínálni. Munkadíját a csatolt megállapodás szerint 70.000 forint+áfa összegben kérte megállapítani. Az ítélőtábla a másodfokú eljárást a 4Pf.20.630/2018/
- számú végzésével a Bíróság előtt C-51/
- számon folyamatban lévő előzetes döntéshozatali eljárás befejezéséig felfüggesztette. A Bíróság ítéletének meghozatalát követően folytatódott ügyben az alperes kiemelte: a Kúria
- október
- napján tartott üléséről készült emlékeztetőjében rámutatott, hogy a korábbi gyakorlathoz viszonyítva az árfolyamkockázat tisztességtelenségének vizsgálhatósága, vizsgálati szempontjai vonatkozásában a Bíróság ítélete nem tartalmaz olyan új szempontokat, amelyeket a Bíróság eddig nem fejtett ki, és amiket a Kúria nem vett figyelembe a joggyakorlat-egységesítő tevékenysége során. Előadta, hogy a felperes az elsőfokú eljárásban nem adott számot arról, hogy vele szemben a kölcsönszerződés felmondását követően végrehajtási eljárás indult, amely alatt a felek
- augusztus
- napján "Megállapodást" kötöttek. A felperes a
- pontban kijelentette, hogy a "....tartozás fennállását elismeri, annak összegszerűségét és jogalapját sem most, sem a későbbiek folyamán nem vitatja". Hivatkozott a Fővárosi Ítélőtábla IH
- szám alatt közzétett eseti döntésére, miszerint nem felel meg a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének a devizaalapú szerződés közös megegyezéssel való módosítását követően olyan kereset előterjesztése, amelynek alapja, hogy a módosítás előtti eredeti szerződés nem jött létre, az teljesen, illetve részlegesen érvénytelen. A joggyakorlás meg nem engedett módja szükségtelenné teszi az érvényesített jog, illetve igény érdemi vizsgálatát, mert az csak a kereset elutasítására vezethet. Megítélése szerint a felperestől elvárható volt a részletfizetési kötelezettség szerződés szerinti teljesítése, továbbá annak közlése, hogy a szerződést létre nem jöttnek, illetve érvénytelennek tekinti. A jelen körülmények között arra következtethetett, hogy nem kíván a felperes a perbeli érvekre hivatkozni. Mindezért szükségtelen az igény érdemi vizsgálata. A fellebbezés nem alapos. Az ítélőtábla előrebocsátja, hogy az alperesnek az eljárás folytatását követően benyújtott ellenkérelmében foglalt, fent ismertetett új tények a Polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (Pp.)
- §
(1)bekezdése értelmében már nem vehetők figyelembe. A felek megállapodásából idézett kikötés pedig csak a szerződés megtámadását zárja ki, a semmisségi okra hivatkozást, illetve a semmisség bíróság általi érdemi vizsgálatát nem korlátozza. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a kölcsönszerződés IV.
- pontja a felperes által választott egyedileg megtárgyalt szerződéses feltételnek minősül: a felperes az alperes által felajánlott szerződések közül a perbeli szerződéstípust választotta, a többi szerződéstől elkülönülő sajátosságokkal (euróban történő teljesítési feltételeket vállalt). Az egyedileg megtárgyalt feltételek a Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján nem minősülnek tisztességtelennek, illetve a Ptk. 209/A. §
(2)bekezdése alapján annak esetleges tisztességtelensége esetén a kikötés nem semmis, így e tekintetben a keresetet ezen indokok alapján el kell utasítani. Amennyiben e rendelkezést mégsem lehetne egyedileg megtárgyalt szerződéses pontnak tekinteni, az erre vonatkozó keresetet érdemben sem megalapozott. Tévesen állította a felperes fellebbezésében, hogy az árfolyamkockázat számára nem volt ismert. A felperes az árfolyamváltozás, valamint az árfolyamkockázat fogalmakat szinonimaként használja, azok között nem tesz különbséget. Ahogy arra a 6/
- számú PJE határozatában a Kúria is rámutatott, a pénzügyi intézményt az árfolyamváltozás mértékére vonatkozó tájékoztatás nem terhelte, különösen nem terjedhetett ki a pénzintézet kötelezettsége egy több évtizedes futamidejű hitelszerződés esetén a futamidő teljes idejére vonatkozó részletes tájékoztatásra. Az árfolyam változásának iránya és pontos mértéke a szerződés megkötése időpontjában nyilvánvalóan nem volt előre látható a felek egyike számára sem. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az árfolyamváltozásban rejlő kockázat nem volt ismeretes a szerződés megkötésekor. Egyrészt az alperes által csatolt kockázatfeltáró nyilatkozat tartalmazza azt a tájékoztatást, hogy a devizában történő finanszírozás választásával az adós viseli a választott deviza piacának kockázatait. Emellett kifejezett figyelemfelhívás található arra, hogy „egy esetleges kedvezőtlen árfolyamváltozás/emelkedés … előre nem látható, és előre ki nem számítható többletkötelezettséget okozhat". A kockázatfeltáró nyilatkozat kitér arra a konkrét tájékoztatásra is, hogy „ha a finanszírozás devizanemében a forinttal szemben nő az árfolyama, úgy nő a finanszírozás ellenértéke: a tőkeösszeg és kamatainak (törlesztő részleteinek) megfizetéséhez ebben az esetben magasabb Ft-összeg szükséges - tehát … a felvett devizahitel visszafizetéséhez több forintot kell felhasználnia" az adósnak. Másrészt a kölcsönszerződés VII.
- pontja kifejezetten azt a tájékoztatást tartalmazta, hogy az adós számára jelentős árfolyamkockázatot jelent, ha az árfolyam jelentősen változik, amennyiben a kölcsön fedezete nem euró forrás. Ennek a tájékoztatásnak a tudomásulvételét a felperes a szerződésről kiállított okirat aláírásával elismerte. Abból a körülményből pedig, hogy sem a felperes által megkötött szerződés nem határoz meg olyan árfolyam mértéket, amely elérését követően már nem változik a törlesztőrészlet összege, sem a kockázatfeltáró nyilatkozat nem utal ilyen korlátra, okszerűen következik az árfolyamváltozásból eredő kockázat korlátlan volta. Megalapozatlanul hivatkozott arra a felperes az észrevételeiben, hogy az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatás azért nem volt megfelelő, mert az nem tért ki arra, hogy az árfolyamok keresztárfolyamát a két ország gazdasági potenciálja, azok egymáshoz viszonyított mutatói határozzák meg. Az alperest a kockázatfeltáró nyilatkozatban nem terhelte olyan gazdasági folyamatok, illetve közgazdasági törvényszerűségek bemutatásának kötelezettsége, amelyek hatással lehetnek az árfolyamok alakulására. Kötelezettsége kizárólag annak feltárására szorítkozott, hogy a választott finanszírozás annak kockázatát rejti magában a fogyasztó számára, hogy a felvett hitelt nem csupán a kamatokkal növelt, hanem ezt meghaladó összegben kell visszafizetnie az árfolyam kedvezőtlen alakulása esetén. Mindezek alapján az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagfogyasztónak a szerződéskötéskor is számolnia kellett annak elvi lehetőségével, hogy egy nem várt jelentős árfolyamromlás jelentős mértékben növeli egyrészt a törlesztőrészlet nagyságát, másrészt magát a visszafizetendő összeget, amennyiben a törlesztésre nem euróban, hanem forintban kerül sor. A 93/
- irányelv
- Cikkének
(2)bekezdésével összefüggésben idézte a felperes a Európai Bíróság C-186/
- számú ítéletében kifejtett azon követelményt, miszerint akkor tekinthető érthetőnek az árfolyamkockázatról a fogyasztónak adott tájékoztatás, ha nem csupán annak felismerésére képes a fogyasztó, hogy a szerződés devizanemének árfolyama emelkedhet vagy csökkenhet, hanem értékelni kell tudnia azt is, hogy egy ilyen feltétel milyen - esetlegesen jelentős - gazdasági következménnyel jár pénzügyi kötelezettségeire. Az ítélőtábla megítélése szerint a szerződés VII.
- pontja maradéktalanul kielégíti ezt a követelményt, hiszen magából a tájékoztatásból kiolvasható, hogy jelentős árfolyamkockázata keletkezhet az adósnak egy jelentős, kedvezőtlen árfolyamváltozás esetén. Tévesen hivatkozott arra is a felperes fellebbezése, hogy az alperesnek nem az árfolyamot kellett volna meghatároznia, hanem az árfolyamkockázat felső határát azzal, hogy a felperes „bizonyos mértékű árfolyamkockázatot vállal". A szerződés tartalmából megállapítható, hogy - mint fentebb már utalt rá az ítélőtábla - a felek nem határoztak meg olyan árfolyamértéket, amely fölött az árfolyamkockázatot nem az adós, hanem a hitelező viselné. Tehát a szerződés megkötésével a felperes nem bizonyos mértékű, hanem korlátlan árfolyamkockázatot vállalt. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattal kapcsolatos felperesi érvelés a jogvita során nem bírt ügydöntő jelentőséggel. A bíróságnak ugyanis abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az árfolyamkockázatnak teljes egészében a felperesre telepítése tisztességtelen-e, ezáltal az a szerződés ezt tartalmazó kikötései érvénytelenségét eredményezi-e. Ehhez pedig nem az alperes által folytatott kereskedelmi gyakorlatot kellett megítélni, hanem a 2/
- PJE
- pontja értelmében elsőként azt kellett elbírálni, hogy megfelelő volt-e az árfolyamkockázatról való tájékoztatás, ugyanis csak ennek hiánya esetén lett volna vizsgálandó az - egyébként a főszolgáltatás körébe tartozó árfolyamkockázatot szabályozó kikötések tisztességtelensége. A Bíróság által - az elsőfokú eljárást követően - meghozott C-51/
- számú ítéletben kifejtettekre figyelemmel is az ítélőtábla (különös tekintettel a szerződéskötést megelőzően aláírt a külföldi devizában történő finanszírozás általános kockázatairól szóló tájékoztatás tartalmára) azt állapította meg, hogy a felperes a forint árfolyama kedvezőtlen változásának, illetve az irányadó kamat változásának következményeiről megfelelő tájékoztatást kapott. A Kúria a Gfv.VII.30.020/2018/
- számú ügyben rámutatott arra, hogy a Bíróság ítéletében mindezeken túlmenően pl. számítások bemutatását, konkrét adatok közlését nem tartotta elengedhetetlenül szükségesnek ahhoz, hogy a tájékoztatás megfelelősége megállapítható legyen. A tagállami bíróság feladata az eset összes körülményeinek figyelembevételével annak megítélése, miszerint a fogyasztó az árfolyamkockázatról megfelelő tartalmú tájékoztatást kapott-e. Mindezek alapján megállapítható, hogy a perbeli esetben az árfolyamkockázatot korlátozás nélkül a felperesre telepítő szerződéses rendelkezés nem tekinthető tisztességtelennek a Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján. A felperes alaptalanul hivatkozik arra, hogy az alperes a Hpt. 13.,
- és
- §-aiban előírt szabályokat nem tartotta be, kellő gondossággal őt nem vizsgálta be, hitelképességét nem megfelelően mérte fel, nem tájékoztatta arról, hogy a törlesztőrészletek esetlegesen meghaladhatják a havi jövedelmét. A felperes a Hpt. általa felhívott rendelkezéseinek megszegését nem bizonyította, azonban ezen rendelkezések megsértéséből a Ptk.
- §
(2)bekezdése értelmében nem következne a szerződés semmissége. A 2/
- Polgári elvi döntés
- pontja értelmében a kialakult bírói gyakorlat szerint a más jogági szabályokat sértő szerződés a polgári jog szempontjából akkor érvénytelen, ha más jogági törvény kifejezetten rögzíti, hogy az adott jogi norma megsértése egyúttal a szerződés érvénytelenségét is okozza, továbbá, ha az a törvény értelmezéséből, az összes körülményből következik. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a fenti kiegészítéssel a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A felperes fellebbezése eredményre nem vezetett, ezért a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles az alperes fellebbezési eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére, melyet az ítélőtábla 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- § b) pontja alapján mérsékelt összegben határozza meg, figyelemmel az alperesi képviselő által kifejtett tényleges tevékenységre. A felperes személyes költségmentességben részesült, ezért a le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §-a alapján az állam viseli. ,
- február
- Dr. Németh László s.k. a tanács elnöke . Molnár Ágnes s.k.. Merőtey Anikó s.k. előadó bíró bíró