A Pécsi Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság Bhar.I.22/2019/
- szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi május hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő végzést: A harmadfokú bíróság a közúti baleset okozásának vétsége miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Szekszárdi Törvényszék 1.Bf.103/2018/
- számú ítéletét helybenhagyja. Indokolás A Paksi Járásbíróság 19.B.153/2017/
- számú,
- április
- napján kelt ítéletével vádlottat közúti baleset gondatlan okozásának vétsége vádja alól felmentette. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében fellebbezett. A Szekszárdi Törvényszék 1.Bf.103/2018/
- számú,
- január
- napján kelt ítéletével a járásbíróság ítéletét megváltoztatta, és a vádlottat bűnösnek mondta ki közúti baleset okozásának vétségében. Ezért 200.000 forint pénzbüntetésre ítélte és kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A törvényszék ítélete ellen a vádlott és védője felmentésért jelentett be fellebbezést. A fellebbviteli főügyészség átiratában és a nyilvános ülésen jelen levő képviselője útján a másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt. A másodfokú bíróság a büntetőeljárásról szóló
- évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 615.§
(2)bekezdésének b) pontjában írtak szerint ellentétes döntést hozott, miután az elsőfokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét állapította meg. Így a törvényszék ítélete ellen a Be. 615.§
(1)bekezdése alapján másodfellebbezésnek volt helye a harmadfokú bírósághoz. A harmadfokú bíróság a Be. 618.§
(1)bekezdés
- a)pontjának
- aa)alpontja, valamint a
- b)pontja alapján a másodfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntését arra tekintet nélkül bírálta felül, hogy ki, milyen okból fellebbezett. E körben a Be. 618.§
(3)bekezdése értelmében vizsgálta azon eljárási szabályok megtartását is, amelyek megsértése esetén a Be. 607.§
(1)bekezdése, valamint a Be. 608.§
(1)bekezdése alapján az ítélet hatályon kívül helyezésére kerülhet sor. Miután az eljárási szabályokat mind az első-, mind pedig a másodfokú eljárásban megtartották, illetve indokolási kötelezettségének a másodfokú bíróság - mind ténybeli, mind jogi szempontból eleget tett, a harmadfokú érdemi felülbírálatnak eljárásjogi akadálya nem volt. A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét részben megalapozatlannak találta, ezért a Be. 594.§
(1)bekezdése szerint bizonyítást vett fel, és meghallgatta az igazságügyi szakértőt. A szakértő meghallgatása, valamint az első fokon lefolytatott bizonyítás anyaga alapján a tényállást kiegészítette és ezzel a megalapozatlanságot kiküszöbölte. A felülbírálat során a harmadfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a másodfokú bíróság által kiegészített tényállás mentes a Be. 592.§
(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az hiánytalan, teljeskörűen felderített, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz. Mindezek alapján a másodfokú bíróság által megállapított tényállás a Be. 619.§
(1)bekezdése értelmében irányadó volt a harmadfokú eljárásban is. A helyesen megállapított tényállás alapján a másodfokú bíróság alappal következtetett a vádlott bűnösségére. Az első- és másodfokú bíróság vizsgálta mind a vádlott, mind a sértett által elkövetett KRESZszabályszegéseket, és azok szerepét a baleset bekövetkezésében. A KRESZ 43.§
(1)bekezdése értelmében a kijelölt gyalogátkelőhelyen a járművel a gyalogosnak elsőbbséget kell adni. A
(2)bekezdés szerint a jármű vezetőjének csak olyan sebességgel szabad megközelíteni azt a helyet, ahol a gyalogosnak elsőbbsége van, hogy a jármű vezetője az elsőbbségadási kötelezettségének eleget tudjon tenni. A kijelölt gyalogos-átkelőhelyet tehát csak fokozott óvatossággal és olyan sebességgel szabad megközelíteni, hogy a gépjárművezető amennyiben szükséges -, a gyalogos-átkelőhely előtt meg tudjon állni. Az idézett rendelkezések a gyalogosnak a gyalogos-átkelőhelyen minden esetben elsőbbséget biztosítanak a járművekkel szemben. Ehhez szükséges egyrészt, hogy a gépjárművezető megfelelő sebességgel közlekedjen, a vezető győződjön meg arról, hogy van-e átkelni szándékozó gyalogos a gyalogátkelőhely közelében, vagy esetleg már lelépett-e a gyalogos-átkelőhelyre. Az irányadó tényállás szerint a tanú 5tanú által vezetett - balesettel nem érintett - gépjármű ellentétes irányból közelítette meg a kijelölt gyalogos-átkelőhelyet. A tanú észlelte, hogy a menetiránya szerinti jobb oldalon egy óvodás csoport készül áthaladni az úton, ezért megállt a gyalogos-átkelőhely előtt. Látta azt is, hogy vele szemben, a másik forgalmi sávban a sértett át akar kelni az úton és azt is észlelte, hogy a járdáról lelép, majd a vádlott által vezetett gépjármű elüti őt. A vádlott a sértett elütése előtt, majd annak fékezés nélküli elütésekor is 33-37 km/h sebességgel haladt. Ahogyan arra a másodfokú bíróság helyesen következtetett, a baleset bekövetkezése alapvetően a vádlott figyelmetlenségére vezethető vissza. A vádlottnak észlelnie kellett volna, hogy a tanú 5által vezetett személygépkocsi megáll az ellenkező sávban a gyalogos-átkelőhely előtt, mert egy óvodás csoport áthaladásra várakozik. Ugyanakkor azt is észlelnie kellett volna, hogy a sértett is a gyalogos-átkelőhely közelébe ért, és annak kialakítása miatt nem lehet más szándéka, mint az úttesten áthaladni. A sértett észlelhetőségét igazolja az a körülmény is, hogy a vádlott gépjárműve bal első részével ütötte el a sértettet, tehát az már majdnem áthaladt előtte. Figyelmetlensége miatt azonban a vádlott nem mérte fel a kialakult közlekedési szituációt, nem észlelte a sértettet, ezért nem mérsékelte a sebességét, hogy elsőbbségadási kötelezettségének eleget tudjon tenni, tehát nem fokozott óvatossággal közelítette meg a kijelölt gyalogátkelőhelyet. A vádlott saját elmondása szerint sem észlelte, hogy a gyalogátkelőhelyet a sértett megközelítette és szándéka az úttesten áthaladás volt. Amennyiben a megfelelő figyelmet és körültekintést tanúsítja, úgy a sértettet észlelnie kellett volna. A kilátásban az egyébként helyismerettel rendelkező vádlottat sem tereptárgy, sem más közlekedő nem akadályozta. Így alapvetően nem a vádlott haladási sebességét kell eltúlzottnak tekinteni, hanem az róható a vádlott terhére, hogy a gyalogátkelőhelyhez érve nem észlelte a sértett jelenlétét a gyalogátkelőhely előtt. Ezért történt, hogy fékezés nélkül a gépkocsijának bal elejével elütötte. A sértett is KRESZ-szabályt szegett - 21.§
(6)bekezdés -, amikor úgy lépett az úttestre, hogy nem győződött meg annak veszélytelenségéről. A KRESZ rendelkezései értelmében a gyalogos nem léphet váratlanul az úttestre, illetve köteles az úttesten késedelem nélkül átmenni és tartózkodni minden olyan magatartástól, amely a járművek vezetőjét megzavarhatja vagy megtévesztheti. A kihallgatott tanúk vallomása alapján megállapítható, hogy a sértett úgy lépett váratlanul az úttestre, hogy az áthaladás veszélytelenségéről nem győződött meg. Ezért nem érzékelte, hogy a vádlott által vezetett gépkocsi már féktávolságon belül halad a gyalogosátkelőhely felé. Az irányadó tényállás alapján nem vitás, hogy a sértett féktávolságon belül, figyelmetlenül lépett az úttestre, vagyis nem győződött meg az átkelés veszélytelenségéről. A vádlott a gyalogos-átkelőhely megközelítésekor 33-37 km/h sebességgel közlekedett, ami önmagában nem tekinthető eltúlzottnak. Tekintettel azonban arra, hogy nem észlelte az átkelni szándékozó sértettet, változatlan sebességgel haladt, ami az elsőbbségadási kötelezettségének elmulasztását eredményezte. Amennyiben a vádlott észleli a gyalogos-átkelőhelyet megközelítő, majd az úttestre lépő gyalogost és sebességét kellő időben csökkenti, a baleset elkerülhető lett volna. A vádlottnak a balesetért való felelősségét tehát az alapozza meg, hogy figyelmetlensége miatt - már a sértett lelépése előtt - a gyalogos-átkelőhely felé közlekedve nem észlelte a sértettet és a sebességét az elsőbbségadás teljesítése érdekében nem csökkentette. A fenti körülményeket a másodfokú bíróság helyesen ismerte fel ennek megfelelően, az anyagi jogszabályok, a KRESZ előírásainak pontos alkalmazásával állapította meg a vádlott büntetőjogi felelősségét. A büntetés kiszabását meghatározó tényezőket a másodfokú bíróság helyesen tárta fel és a törvényszék a vádlottal szemben a gondatlanságának mértékével arányban álló büntetést alkalmazott. Mindezek alapján a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság fellebbezéssel megtámadott ítéletét a Be. 623.§-a alapján - helyes indokainál fogva - helybenhagyta. Pécs, 2019. május 29. Dr. Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr. Tóth Sándor s.k. előadó bíró, Dr. Bencze Beáta s.k. bíró A Szekszárdi Törvényszék 1.Bf.103/2018/7. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bhar.I.22/2019/5. számú végzése folytán a 2019. évi május hó 29. napján jogerőre emelkedett. . Makai Lajos s.k. a tanács elnöke