Bhar.119/2019/3 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b./ pont] és ezért őt megrovásban részesítette. Kötelezte vádlott neve vádlottat magánvádló magánvádló részére 10.000.- forint bűnügyi költség megfizetésére, valamint 17.434.- forint bűnügyi költség államnak történő megfizetésére. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege: vádlott neve vádlott a elkövetés helye alatti társasház lakójaként a

1. március
2. napján 17 óra körüli időben megtartott társasházi közgyűlésen olyan tartalmú kijelentést tett a korábban meghallgatott magánvádló magánvádló személyét illetően, hogy a magánvádló közös képviselői jogviszonyának megszüntetésére a elkövetés helye2 alatti társasházban amiatt került sor, mert a magánvádlónak ott anyagi elszámolási problémái voltak. A vádlott ezen kijelentését hozzávetőlegesen 17 fő előtt tette, az anyagi elszámolási probléma mibenlétét nem fejtette ki. magánvádló magánvádlót - a vádlott állításával ellentétben - nem anyagi, elszámolási probléma miatt mentette fel közös képviselői feladatának ellátása alól a elkövetés helye2 alatti társasház lakóközössége, hanem azért, mert megítélésük szerint, a közös képviseleti tevékenységet nem megfelelően látták el. A elkövetés helye2 alatti társasház lakóközössége azt kifogásolta, hogy magánvádló magánvádló a társasház kintlévőségeit nem szedte be, a közös költséget nem megfelelően állapította meg, a közüzemi számlákat esetenként késedelmesen fizette be, ami miatt a társasház többször felszólítást kapott, emellett nem tette lehetővé a társasház iratanyagának ellenőrzését az azt kérő tulajdonostársaknak, akik számára a problémáik rendezése kapcsán gyakorlatilag elérhetetlenné vált. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen ellenérdekű fellebbezések kerültek bejelentésre, így a magánvádló jogi képviselője útján a vádlott terhére jelentett be fellebbezést súlyosabb intézkedés alkalmazása, avagy büntetés kiszabása érdekében. vádlott neve vádlott és védője bűncselekmény hiánya okából történő felmentés érdekében fellebbezett. A másodfokon eljárt Szegedi Törvényszék a
3. január
4. napján kihirdetett 3.Bf.346/2018/
5. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és vádlott neve vádlottat az ellene, rágalmazás vétsége [Btk.
6. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b) pont] miatt emelt vád alól felmentette. vádlott neve vádlott magánvádló magánvádló részére 10.000.- forint megfizetésére történő kötelezését mellőzte. Az elsőfokú eljárásban felmerült 17.434.- forint bűnügyi költség megfizetésére magánvádló magánvádlót kötelezte. Felhívta továbbá magánvádló magánvádlót 10.000.- forint fellebbezési illeték lerovására. A másodfokú bíróság arra az álláspontra jutott, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a Be. 592. §

(2)bekezdés d) pontja szerint részben megalapozatlan volt, mert az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett, és a részbeni megalapozatlanságot helyes ténybeli következtetés alapján a Be. 593. §

(1)bekezdés b) pontja alapján kiküszöbölte, és az alábbiak szerint eltérő tényállást állapított meg: Mellőzte a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének tényállásából azt a megállapítást, hogy a elkövetés helye2 alatti társasház lakóközössége magánvádló magánvádlót - a vádlott állításával szemben - nem anyagi elszámolási probléma miatt mentette fel közös képviselői feladatainak ellátása alól. E helyett azt az eltérő tényállást állapította meg, hogy magánvádló magánvádlónak a elkövetés helye2 alatti társasház közös képviseletére vonatkozó megbízása azért került megszüntetésre, mert a lakóközösség nem volt megelégedve a magánvádló közös képviselői tevékenységével, aminek az okai anyagi elszámolási problémák voltak. A másodfokú ítélet ellen a magánvádló jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, a bűnösség megállapítása érdekében. A magánvádló - képviselője útján - a fellebbezését akként egészítette ki a fellebbezési nyilvános ülésen, hogy a bűnösség megállapítása mellett a vádlottal szemben próbára bocsátás alkalmazását, és a vádlottnak a felmerült költségek megfizetésére kötelezését indítványozta. A magánvádló képviselője a magánvádló által bejelentett fellebbezés indokául előadta, hogy az elsőfokú bíróság megalapozott tényállást állapított meg. Ezzel összefüggésben a magánvádló képviselője utalt arra, hogy a jelen ügyben csak abban az esetben lehetett volna szó anyagi, elszámolási problémáról, ha a magánvádló a nála lévő pénzeszközt nem a társasház érdekében használta volna fel, avagy hiány keletkezett volna. Mivel ezek nem voltak megállapíthatók, az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatos következtetése helyes volt. Álláspontja szerint a Szegedi Törvényszék tévesen értelmezte az anyagi elszámolási probléma fogalmát, így tévesen került sor a magánvádló felmentésére. Összességében a másodfokú ítélet megváltoztatását, vádlott neve vádlott bűnösségének megállapítására, vele szemben próbára bocsátás alkalmazására, valamint arra tett indítványt, hogy az ítélőtábla kötelezze vádlott neve vádlottat a magánvádló költségeinek megtérítésére is. A védő a magánvádló fellebbezésével kapcsolatos észrevételében kifejtette, hogy az első- és másodfokú bíróság egyaránt elmulasztotta annak vizsgálatát, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében is hivatkozott vád módosítására, a magánindítvány előterjesztésének határidejében került-e sor. Előadta továbbá, hogy a törvényszék helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az elsőfokú bíróság teljes körben lefolytatott bizonyítási eljárása során beszerzett bizonyítékok alapján az állapítható meg, hogy magánvádló magánvádlót közös képviselői feladatainak ellátása alól a elkövetés helye2 alatti társasház lakóközössége anyagi elszámolási probléma miatt mentette fel, így helyes volt a felmentő rendelkezés meghozatala. Erre figyelemmel a másodfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. Az ítélőtábla a Be. 618. §

(1)bekezdése szerint eljárva a fellebbezéssel támadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást egyaránt felülbírálta. Ennek során azt állapította meg, hogy mind az első-, mind a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértéstől mentesen folytatta le eljárását. A Szegedi Törvényszék tévesen állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett, amikor elmulasztotta elutasítani a magánvádló képviselője által saját nevében az elsőfokú ítélettel szemben bejelentett fellebbezést (Szegedi Törvényszék 3.Bf.346/2018/

1. számú végzés
2. oldal
3. bekezdés), hiszen az ügyiratokból megállapíthatóan a magánvádló képviselője saját nevében nem terjesztett elő fellebbezést. Az elsőfokú iratok között
4. és
5. sorszám alatt elfekvő fellebbezések azonosak, és azokból egyértelműen kiderül, hogy magánvádló magánvádló a már igazolt képviselője útján terjesztette elő a fellebbezését, aki azt a magánvádló nevében, egyes szám első személyben fogalmazta meg, így az nem tekinthető a képviselője által saját nevében előterjesztett fellebbezésnek. Erre figyelemmel a törvényszék szükségtelenül utasította el a magánvádló képviselője által bejelentett fellebbezést figyelemmel arra, hogy ilyen nem került előterjesztésre. Az ítélőtábla nem osztotta a védő eljárási jellegű kifogását a vád módosításával kapcsolatban. Az iratokból megállapíthatóan magánvádló magánvádló vádlott neve vádlottnak a magánvádló becsületének csorbítására alkalmas kijelentése miatt ( amely a
6. március
7. napján megtartott társasházi közgyűlésen hangzott el) a törvényes határidőben tett a vádlottal szemben feljelentést. Az, hogy a bizonyítási eljárás eredményeként a sérelmezett kijelentést a magánvádló eltérően fogalmazta meg a vád tényállásában, nem tekinthető vádmódosításnak. A tettazonosságból fakadóan ezzel a magánvádló nem egy másik bűncselekmény elkövetésével vádolta vádlott neve vádlottat, csupán a vád tényállását pontosította. Az ítélőtábla megállapította, hogy a másodfokú bíróság helyesen jutott arra az álláspontra, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a Be.
8. §

(2)bekezdés d) pontjára figyelemmel részben megalapozatlan volt, mivel a járásbíróság az általa megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett. Ezért a törvénynek megfelelően járt el a törvényszék, amikor ténybeli következtetés alapján a Be. 593. §

(1)bekezdés b) pontjára figyelemmel a részbeni megalapozatlanságot kiküszöbölte és a már hivatkozott eltérő tényállást állapította meg. Az ítélőtábla a törvényszék ezzel kapcsolatos indokait mindenben osztotta. Tévedett azonban a másodfokú bíróság, amikor a felmentő rendelkezés meghozatala ellenére elmulasztotta a magánvádlót kötelezni a vádlott meghatalmazott védője díjának és költségének megfizetésére. A Be. 782. §

(2)bekezdése szerint ugyanis, ha a vádat magánvádló képviselte, és a bíróság a vádlottat az 566. §

(3)bekezdésében meghatározott eset kivételével felmenti, vagy vele szemben az eljárást a magánvádló vádejtése miatt megszünteti, a magánvádló az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésétől számított egy hónapon belül - jogszabályban meghatározott mértékben megtéríti a vádlott meghatalmazott védőjének azon díját és költségét, amely a magánvádas eljárásban keletkezett. A terhelt és a meghatalmazott védő, valamint a büntetőeljárásban részt vevő egyéb személyek díjáról és költségéről szóló 19/2018. (VI.28.) IM rendelet 3. §

(1)bekezdése szerint a Be. 782. §

(2)bekezdésében meghatározott esetben a meghatalmazott védő a pártfogó ügyvéd, az ügygondnok és a kirendelt védő részére megállapítható díjról szóló 32/

1. (XII.27.) IM rendelet
2. §-a szerint megállapított díj megtérítésére jogosult. A 32/
3. (XII.27.) IM rendelet
4. §

(1)bekezdése szerint a kirendelt védőt az eljárási cselekményen való részvételért az eljárási cselekmény - idézésben vagy értesítésben megjelölt - kezdő időpontja és a kirendelt védő jelenlétének befejező időpontja között eltelt időtartamra, megkezdett óránként a kirendelt ügyvédi óradíj összege illeti meg. A 7. §

(4)bekezdése szerint, ha az eljárási cselekményt valamilyen okból nem lehetett megtartani, a kirendelt védőt az eljárási cselekmény - idézésben vagy értesítésben megjelölt - kezdő időpontja és az eljárási cselekmény megtartásának akadályát képező körülmény megállapításának időpontja között eltelt időtartamra megkezdett óránként, a kirendelt ügyvédi óradíj 50%-ának megfelelő összeg illeti meg. Az ügyiratokból megállapíthatóan az elsőfokú eljárás során

1. június
2. napján megtartott személyes meghallgatásra figyelemmel egy megkezdett órára, a
3. október
4. napján megtartott bírósági tárgyalás alapján három megkezdett órára, a
5. december
6. napján elnapolt tárgyalásra figyelemmel fél órára, a
7. február
8. napján megtartott tárgyalásra figyelemmel 4 órára, mindösszesen 8 és fél órára járó jelenléti díj, a másodfokú eljárás során a
9. január
10. napján megtartott fellebbezési nyilvános ülésre figyelemmel további 1 órára járó jelenléti díj megállapítása vált szükségessé. Ekként az első- és másodfokú eljárás során a vádlott meghatalmazott védője részére 47.500.- forint jelenléti díj megfizetésére köteles a magánvádló. A 32/
11. (XII.27.) IM rendelet
12. §

(2)bekezdése szerint a kirendelt védőt felkészülési díjként az eljárási cselekményen való részvételért, eljárási cselekményenként az

(1)bekezdés alapján kiszámított díj 20%-ának megfelelő összeg illeti meg, azonban a 7. §

(3)bekezdése szerint a felkészülési díj ügyenként legalább a kirendelt ügyvédi óradíj háromszorosának megfelelő összeg. Ez alapján további 15.000.- forint felkészülési díj megfizetésére is köteles a magánvádló. Erre figyelemmel az ítélőtábla a Be. 782. §

(2)bekezdésére figyelemmel kötelezte a magánvádlót 62.500.- forint első- és másodfokú eljárás során felmerült védői díj és költség megfizetésére vádlott neve vádlottnak. A törvényszék egyéb rendelkezései törvényesek voltak. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a bejelentett fellebbezést alaptalannak ítélte, és a másodfokú bíróság ítéletét a Be. 624. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, egyebekben azt a Be.

1. §-a alapján helybenhagyta. Az ítélőtábla vádlott neve vádlott személyazonosító igazolványából megállapította a vádlott pontos születési idejét, valamint a vádlott anyja nevét tekintettel arra, hogy azokat az elsőfokú ítélet pontatlanul tartalmazta. A harmadfokú bíróság a Be.
2. §

(4)bekezdése alapján - figyelemmel a 19/

1. (VI.28.) IM rendelet
2. §

(1)bekezdésére és a 32/

1. (XII.27.) IM rendelet
2. §

(1)bekezdésére - kötelezte a magánvádlót a harmadfokú eljárásban felmerült védői díj és költség vádlottnak történő megfizetésére. A fellebbezési jog kizárása a Be. 458. §

(3)bekezdésén alapul. Szeged,

1. június
2. Dr. Hegedűs István a tanács elnöke Dr. Nagy Erzsébet előadó bíró Dr. Halász Edina bíró A Szegedi Ítélőtábla Bhar.II.119/2019/
3. számú ítélete és a Szegedi Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Bf.346/2018/
4. számú ítélete a jelen ítéletben foglalt változtatással, a mai napon jogerős. Szeged,
5. június
6. Dr. Hegedűs István a tanács elnöke