Bf.162/2019/10 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(2)bekezdés,

(4)bekezdés b) pont, Btk. 164. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés,

(4)bekezdés c) pont. A vádlott által fizetendő, első fokon felmerült bűnügyi költség összege helyesen: 506.717,(ötszázhatezer-hétszáztizenhét) forint. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. A kiszabott szabadságvesztés tartamába a vádlott által

1. január
2. napjától
3. július
4. napjáig előzetes fogva tartásban töltött időt is beszámítja. Kötelezi a vádlottat az elsőfokú eljárásban felmerült további 15.000,- (tizenötezer) forint és a másodfokú eljárásban felmerült 43.850.- (negyvenháromezer-nyolcszázötven) forint bűnügyi költség megfizetésére az állam javára, a Gyulai Törvényszék Gazdasági Hivatalának külön felhívására. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság vádlott neve vádlottat folytatólagosan elkövetett testi sértés bűntettének kísérlete [Btk.
5. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés,

(8)bekezdés

1. fordulat], testi sértés bűntette [Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés b) pont], testi sértés bűntette [Btk. 164. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés c) pont] miatt halmazati büntetésül 5 év szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani, megállapította, hogy a vádlott legkorábban a szabadságvesztés kétharmad része kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A kiszabott szabadságvesztésbe a vádlott által

1. szeptember
2. napjától
3. január
4. napjáig előzetes fogva tartásban töltött időt beszámította. Rendelkezett a bűnjelekről és kötelezte a vádlottat az elsőfokú eljárásban felmerült 494.717,- forint bűnügyi költség megfizetésére. Az első fokú ítélettel szemben fellebbezést jelentett be a vádlott a testvére sérelmére megállapított cselekmény vonatkozásában, a bűncselekmény minősítése miatt, egyebekben enyhítés végett, míg a védő ugyanezen cselekmény vonatkozásában eltérő minősítés, valamint a büntetés enyhítése érdekében. A fellebbviteli főügyészség a tényállás és a bűnösségi körülmények kiegészítése mellett indítványozta, hogy az ítélőtábla az első fokú ítéletet hagyja helyben azzal, hogy a testi sértés bűntetteként megjelölt bűncselekmények jogszabályi megjelölése: Btk.
5. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés,

(4)bekezdés b) pont, illetve Btk. 164. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés,

(4)bekezdés c) pont. Álláspontja szerint a tényállás 1./, 2./ pontjában foglalt cselekmények vonatkozásában korlátozott, míg a 3./ pontban foglalt cselekmény vonatkozásában teljes körű felülbírálatnak van helye. Utalt az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértésére. Észrevételezte, hogy az elsőfokú bíróság a védő részére felkészülési díj megállapítása során eljárási szabályt sértett. Utalt arra, hogy a 18/

1. (VI. 28.) IM rendelet rendelkezéséből következően mind a kirendelt védő eljárási cselekményeken való jelenléti díja, mind pedig az ezen összeg után számítható felkészülési díj a védőnek alanyi jogon jár, a védő és a büntetőügyben eljáró hatóság között szabad egyezkedés tárgya nem lehet. Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság amikor a
2. január
3. napján tartott tárgyaláson meghozott 74/II. sorszámú végzésével a kirendelt védő részére megállapított díjból a 66/II. sorszámú végzésével megállapított 5.000,- forintos felkészülési díjat levonta. Ezen túl pedig utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság a jogszabályi rendelkezések ellenére az első fokú ítélet kihirdetésekor nem állapított meg felkészülési díjat a védő jelenléti díja után. A védő a fellebbezés írásbeli indokolásában elsődlegesen a vádlott felmentését indítványozta a folytatólagosan elkövetett testi sértés bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól, elsősorban bűncselekmény, másodsorban bizonyítottság hiánya miatt. Másodlagosan indítványozta e cselekmény Btk.
4. §

(9)bekezdés c) pontja szerinti gondatlanságból elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntettekénti minősítését, harmadlagosan a büntetés enyhítésére tett indítványt. Álláspontja szerint a szúrás ténye kétséget kizáróan nem igazolható, sértett sértett vallomásai nem voltak következetesek, tanú 1 tanú pedig nem volt közvetlen szemtanúja a cselekményeknek, ezért e két tanú vallomása nem vehető figyelembe. Az orvosszakértői vélemény a vádlott szándékos elkövetését nem igazolta, ezért e cselekmény legfeljebb gondatlanul elkövetettnek minősülhet. Indítványozta a vádlott kóros elmeállapotának nyomatékosabb figyelembe vételét, valamint további enyhítő körülményként kérte értékelni a vádlott komoly betegségeit. Osztotta a főügyészség kirendelt védői díj megállapításával kapcsolatos észrevételeit és ennek korrigálását indítványozta. A fellebbezési nyilvános ülésen a védő fenntartotta írásbeli indítványát. A vádlott védőjéhez csatlakozva kérte a büntetés enyhítését és akként nyilatkozott, hogy a cselekmények elkövetését (tényállás 1./ és 2./ pontjában írt cselekmények) megbánta. A fellebbezések alaptalanok. Az első fokú ítélet 1./ és 2./ tényállási pontja vonatkozásában a Be. 590. §

(4)bekezdése és a Be. 591. §

(2)bekezdés b) pontja értelmében korlátozott felülbírálatnak volt helye. Az ítélőtábla az első fokú ítélet 3./ tényállási pontjában foglaltakat és az azt megelőző eljárást azonban a Be. 590. §

(1)és

(2)bekezdése alapján teljeskörűen bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást döntően a perrendi szabályok betartásával folytatta le, így ez okból hatályon kívül helyezésre nem merült fel ok. Ugyanakkor eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság a

1. sorszámú jegyzőkönyv tanúsága szerint, amikor a nyomozati iratok I/87-
2. szám alatti rendőri jelentés vallomást tartalmazó részét is ismertette a tárgyaláson. Ezzel összefüggésben a nyomozás időpontjában hatályban volt Be.
3. §

(1)bekezdése értelmében a gyanúsított és a tanú kihallgatásáról, illetőleg szembesítéséről jelentés nem volt készíthető. A jelenleg hatályos Be. 361. §

(1),

(2)és

(6)bekezdése értelmében - a korábbi rendőri jelentés helyébe lépő feljegyezést illetően - az eljárási cselekményről feljegyzés akkor készíthető, ha azon terhelt, védő, tanú vagy vagyoni érdekelt nem volt jelen. A Be. 167. §

(5)bekezdése szerint pedig nem értékelhető bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, melyet a nyomozó hatóság a résztvevők büntetőeljárási jogainak lényeges sérelmével szerzett meg. Nyilvánvaló, hogy a rendőri jelentésben foglalt vádlotti, illetve tanú nyilatkozat a különböző eljárásjogi figyelmeztetések hiányában ennek minősül. Ezért az ítélőtábla a rendőri jelentéseket a bizonyítékok köréből kirekesztette, osztva a főügyészség álláspontját. Ez azonban a tényállás 3./ pontjának megalapozottságát nem érintette. Az ítélőtábla a rendelkezésre álló iratok alapján az első fokú ítélet tényállásának 3./ pontját az alábbiak szerint helyesbítette a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel: A vádlott által kézbe vett kés leírásából (

1. oldal utolsó előtti bekezdés) mellőzte az „jó" jelzőt, mert az értelemzavaró. A
2. oldal első bekezdés utolsó mondatából mellőzte a „vádlott által kontrollált" mondatrészt, mert az szintén értelemzavaró volt. Egyebekben a tényállás hiánytalan és megalapozott, az a fenti helyesbítésekkel irányadó volt a felülbírálat során. Az ítélőtábla álláspontja szerint a vádlott részbeni felmentését illetőleg e cselekmény eltérő minősítését célzó fellebbezések a bizonyítékok mérlegelése ellen irányulnak. Azt sérelmezik ugyanis, hogy az elsőfokú bíróság a vádlott védekezését elvetve, a terhelő bizonyítékokat elfogadva - sértett sértett és tanú 1 tanú vallomása, valamint a szakértői vélemény - bűnösségét a terhére rótt e bűncselekményben is megállapította. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást széles körben lefolytatta. Az így beszerzett bizonyítékokat részletesen egyenként és egymással összevetve értékelte és számot adott arról, hogy a cselekmény kapcsán mely bizonyítékokat és milyen okból fogadott, illetőleg vetett el. Okfejtése logikus, igen részletes és megfelel az iratoknak. A védő által hivatkozottak, azaz hogy sértett sértett vallomása nem volt következetes, illetőleg, hogy tanú 1 a cselekményről a sértettől szerzett tudomást, ismert volt az elsőfokú bíróság előtt is. A szakértő által elmondottak is - az elkövetés mechanizmusát illetően - a törvényszék által értékelésre kerültek. A bizonyítékok értékelése az elsőfokú bíróság feladata. Megalapozott tényállás esetén a bizonyítékok eltérő értékelésére a másodfokú eljárásban nincs törvényes lehetőség. Így a tényállást támadó és a vádlott felmentését célzó fellebbezések eredményre nem vezethettek. A megalapozott tényállásból helyesen következtetett a törvényszék a vádlott bűnösségére és a cselekmények minősítése is törvényes. Ami a gondatlan elkövetést illeti az irányadó tényállás szerint a vádlott dühébe vette a 15,5 centiméter pengehosszúságú kést és azzal szúrta hasba a sértettet. A szúrt csatorna 12-13 centiméter mély volt, ami azt jelenti, hogy a vádlott dühében majdnem a teljes pengét testvére hasába szúrta, ami esetében kizárja a gondatlan elkövetést, helyes az elsőfokú bíróság által megállapított eshetőleges szándék, az általa kifejtett szempontok figyelembe vétele mellett. Ami a cselekmények minősítését illeti, a tényállás 1./ és 2./ pontjában írt cselekmény esetében a jogszabályi hivatkozás hiányos, mert az elsőfokú bíróság nem hívta fel a könnyű testi sértés vétségének jogszabályi alapját, azaz a Btk.
3. §

(2)bekezdését, ezért azt az ítélőtábla pótolta. Az elsőfokú bíróság által értékelt bűnösségi körülmények kiegészítésre és helyesbítésre szorulnak: Az ítélőtábla a vádlott javára enyhítő körülményként értékelte - osztva a védői álláspontot - igazolt szív megbetegedését, mert az tény, rendszeres ellenőrzést és gyógyszeres kezelést igényel és ez a büntetés elviselését megnehezíti függetlenül attól, hogy az állapotában javulás következett be vagy sem (56.BK vélemény II/

1. pont). További súlyosító körülmény az 1./ alatti cselekmény kapcsán a vádlott kitartó szándéka és a bántalmazás elhúzódó jellege, ahogy azt a főügyészség is indítványozta. E körben utal arra az elsőfokú bíróság, hogy a vádlott italozó életmódját az elsőfokú bíróság súlyosító körülményként értékelte. Az így kiegészített és helyesbített bűnösségi körülmények mellett az ítélőtábla álláspontja az, hogy az elsőfokú bíróság nem tévedett, amikor a két hozzátartozója sérelmére is a személy elleni erőszakos bűncselekményt elkövető vádlottal szemben végrehajtandó szabadságvesztést szabott ki a büntetési célok elérése érdekében. Az elsőfokú bíróság kellő súllyal vette figyelembe a vádlott korlátozott beszámítási képességét, amikor a középmértéktől jelentősen a vádlott javára eltérve 5 évben határozta meg a szabadságvesztés tartamát. A szabadságvesztés lényeges enyhítését a fellebbezései eljárásban az ítélőtábla nem látta indokoltnak. A cselekmények jellegére figyelemmel helyes a vádlott eltiltása a közügyek gyakorlásától, annak tartama is arányos. A bűnjelekre vonatkozó rendelkezések törvényesek. Észlelte az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság - nyilvánvaló számítási hiba folytán - tévesen állapította meg a vádlott által fizetendő, első fokon felmerült bűnügyi költség összegét, ezért megállapította, hogy az helyesen 506.717,- forint. A kirendelt védő díjával összefüggésben az ítélőtábla osztotta a főügyészség álláspontját. Erre figyelemmel a védő részére utólag a
2. január
3. napján tartott tárgyaláson való részvételért 5.000,- forint, míg a
4. január
5. napján tartott határozathirdetésen való részvételért ugyancsak 5.000,- forint jelenléti díjat állapított meg a 18/
6. (VI. 28.) IM rendelet
7. §

(2)bekezdése alapján. A fenti 10.000,- forinton felül az első fokú ítélet hirdetésekor megállapított 5.000,- forint jelenléti díjra is figyelemmel összesen 15.000,- forint elsőfokú eljárásban felmerült, ezen felül pedig a fellebbezési eljárásban felmerült 43.850,- forint védői díj megfizetésére kötelezte az ítélőtábla a vádlottat, a Be. 574. §

(1)bekezdése és a Be. 613. §

(1)bekezdése alapján. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a vádlott és a védő fellebbezését nem ítélte alaposnak, azonban az első fokú ítéletet hivatalból is felülbírálva, azt a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben pedig a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A vádlott által

1. január
2. napjától
3. július
4. napjáig előzetes fogva tartásban töltött időt is beszámította a kiszabott szabadságvesztésbe a Btk.
5. §

(1)és

(2)bekezdése alapján. Az ítélet ellen a Be. 458. §

(2)bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel a Be. 615. §

(1)bekezdésére, nincsen helye fellebbezésnek. Szeged,

1. július
2. Dr. Harangozó Attila sk. a tanács elnöke Sefta Márta dr. sk. előadó bíró Dr. Cserháti Ágota sk. bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.162/2019/
3. számú ítélete és a Gyulai Törvényszék 19.B.64/2018/
4. számú ítéletének jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
5. július
6. Dr. Harangozó Attila sk. a tanács elnöke