Pfv.20658/2018/5 – Kúria

(1)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.I.20.658/2018/

1. szám A tanács tagjai: . Orosz Árpád a tanács elnöke . Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes előadó bíró . Kiss Gábor bíró A felperes A felperes képviselője: jogtanácsos Az alperes Az alperes képviselője: kamarai jogtanácsos A per tárgya: Tulajdonjog megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: Alperes A másodfokú bíróság és a jogerős határozat száma: Kecskeméti Törvényszék 2.Gf.21.052/2017/
2. Az elsőfokú bíróság és a határozat száma: Kecskeméti Járásbíróság 14.G.20.396/2017/
3. Rendelkező rész A Kúria a Kecskeméti Törvényszék 2.Gf.21.052/2017/
4. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja; kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 150.000 (százötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 1.500.000 (egymillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felek jogelődei, a Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága és a P. Igazgatóság
5. augusztus 5-én megállapodást kötöttek arról, hogy a
6. számú P.-i Góchivatal megépítéséhez és üzemeltetéséhez szükséges területet - a városi sportpálya egy részét - mintegy 2 ha nagyságban a tanács a P. Igazgatóság kezelésébe adja. A megállapodás tartalmazza, hogy a kisajátítási, lakáspótlási, bontási, területrendezési költségek fedezeteként a P. Igazgatóság 27.180.000 forintot megfizet. [2] A felek jogelődei
7. november 3-án egy „Egyezség" megnevezésű okiratban rögzítették, hogy a felperes jogelődje 27.180.000 forintot átutalt a városi tanács részére. Ennek ellenében a tanács vállalta, hogy a területet biztosítja, annak kezelői jogát
8. december 31-ig külön megállapodás alapján a P. Igazgatóság részére átadja. [3]
9. február 22-én egyeztetésre került sor, az erről készült jegyzőkönyv szerint a
10. számú P.-i Gócközpont kialakításához szükséges területet a felperes jogelődje a közösen leegyeztetett megosztási vázrajznak megfelelően kéri biztosítani
11. július 30-ig. Végül a
12. helyrajzi számú ingatlanból megosztás útján került kialakításra a
13. és
14. helyrajzi számú ingatlan. Az alperes tulajdonjogát a
15. helyrajzi számú ingatlanra a 35306/1994.12.
16. számú határozattal jegyezték be, amely jelenleg is kivett, beépítetlen területként van feltüntetve az ingatlan-nyilvántartásban. A felperes javára semmilyen jog bejegyzésére nem került sor. A megállapodásban vállalt irodák és szociális épület felépítését a perbeli ingatlanon az alperes jogelődje elvégezte. A felperes jogelődje
17. február
18. napján lépett birtokba, azóta ő és a felperes szakadatlanul használja, birtokolja azt, azon értéknövelő beruházásokat végzett, jelentős költségráfordításokkal. A közüzemi szolgáltatókkal a saját nevében saját javára kötött szerződéseket. [4] A felperes jogelődje a
19. február 23-án kelt levelében kérte az építési területnek a tulajdonába adását, amelyre nem került sor. Az alperes pénzügyi irodája a válaszlevelében tájékoztatta, hogy a tulajdonba adásról szóló szerződés előkészítése folyamatban van, az okiratot addig nem tudják elkészíteni, amíg a telekmegosztással létrejött önálló ingatlanok nyilvántartása meg nem történik. Az iroda
20. szeptember 20-án megküldte a vagyongazdálkodási iroda részére a felperes jogelődjének sürgető levelét, kérte a megállapodás-tervezet elkészítését. Tájékoztatásul a pénzügyi iroda a levelet a felperes jogelődjének is megküldte. Megyei Jogú Város Közgyűlése a 586/
21. (VII. 01.) KH határozatával úgy döntött, hogy kérelemmel fordul a földhivatalhoz a M. P. tulajdonjogának a
22. helyrajzi szám alatt felvett ingatlanra történő bejegyzése iránt azzal a feltétellel, hogy a tulajdonjog bejegyzésére a 27.180.000 forint átutalásának igazolását követően kerülhet sor. A polgármesteri hivatal jegyzői osztálya
23. november 24-én kelt levelének mellékleteként megküldte a földhivatalhoz benyújtandó nyilatkozat és közös kérelem négy példányát, amelyben közös kérelemmel fordulnak a földhivatalhoz, hogy a
24. helyrajzi szám alatt felvett ingatlanra a M. P. Részvénytársaság tulajdonjogát jegyezze be. A megállapodást a posta nem írta alá, ennek okára nincs adat. [5] Az alperes
25. január 31-én vagyonkezelői szerződést kötött egy Kft.-vel (a továbbiakban: Kft.). Eszerint az önkormányzat a tulajdonát képező, forgalomképes vagyontárgyakat a vagyonkezelői szerződéssel a Kft. részére kívánja átadni. A szerződés mellékleteként csatolt táblázat tartalmazza a
26. helyrajzi számú ingatlant „beépítetlen terület posta rendezetlen tulajdonviszony" megjegyzéssel. A vagyonkezelői jog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére a perbeli ingatlan vonatkozásában nem került sor. A Kft.
27. december 7-én a felpereshez fordult annak érdekében, hogy tisztázzák az ingatlan tulajdonjogát-használatát és végleges megállapodást kössenek. Ezt követően egyeztettek, majd megállapodtak abban, hogy sor kerül a tulajdonjog rendezésére egy későbbi időpontban. További tárgyalás azonban nem volt közöttük. [6] A felperes
28. július 7-én ismét levélben fordult az alpereshez az ingatlan tulajdonjogának földhivatali bejegyzése érdekében történő intézkedés céljából. Az alperes kérte a 27.180.000 forint átutalásának igazolását. A felperes által a tulajdonba adásról szóló megállapodás-tervezetet az alperes nem írta alá. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [7] A felperes keresetében - egyebek mellett, a másodlagos kereseti kérelme szerint - kérte annak megállapítását, hogy a
29. helyrajzi számú ingatlan tulajdonjogát elbirtoklás jogcímén megszerezte, [8] kérte ennek ingatlan-nyilvántartási bejegyzése iránt a földhivatal megkeresését. Az alperes a kereset elutasítását kérte, az elbirtoklás együttes feltételei fennállásának hiányára hivatkozással. Álláspontja szerint a felperes részéről hiányzik a sajátjakénti birtoklás. Hivatkozott a
30. január 31-én kötött vagyonkezelői szerződésre, amely szerinte az elbirtoklást megszakította. Az első- és másodfokú ítélet [9] Az elsőfokú bíróság a 14.G.20.013/2016/
31. számú ítéletével a felperes elsődleges keresetének helyt adott. A Kecskeméti Törvényszék a 2.Gf.22.131/2016/
32. számú részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: a felperes elsődleges keresetét elutasította és az elsőfokú bíróságot az elbirtoklásra alapított másodlagos kereseti kérelem tekintetében újabb eljárás lefolytatására utasította. [10] A felperes a megismételt eljárás során az elbirtoklás jogcímére alapított tulajdoni igényét fenntartotta, továbbá vagylagosan ráépítés jogcímére alapítottan kérte tulajdonjoga megállapítását és jogalap nélküli gazdagodás jogcímén támasztott igényt az alperessel szemben a perbeli ingatlanon végzett beruházásai okán, amennyiben a tulajdoni igénye alaptalan volna. [11] Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott és ítéletével megkereste a Megyei Kormányhivatal Járási Hivatala Ingatlan-nyilvántartási Osztályát, hogy a
33. helyrajzi számú ingatlanra a felperes tulajdonjogát elbirtoklás jogcímén jegyezze be és az alperes tulajdonjogát törölje. [12] Az elsőfokú ítéletben kifejtettek szerint az
34. augusztus 5-én kelt és az
35. november 3-án módosított megállapodásban a kezelői joggal érintett ingatlanok beazonosítható módon nem voltak megjelölve, a kezelői jog alapítására külön megállapodás nem jött létre, ha pedig létrejött volna, annak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésére nem került sor, márpedig a földről szóló
36. évi I. törvény
37. §

(3)bekezdése értelmében a kezelői jog megszerzéséhez annak az ingatlannyilvántartásba való bejegyzése is szükséges. [13] A továbbiakban kifejtettek szerint a kezelői jog a perbeli ingatlan tekintetében utóbb szóba sem került, a megállapodásokból és levelezésekből kitűnően

1. február
2. óta az okiratok mindegyike már az ingatlan tulajdonba adásáról szól. Megállapította továbbá a következőket. A felek jogelődeinek eredeti szándéka a posta számára biztosítandó épületek elhelyezésére szolgáló telekingatlanok kezelésbe adására irányult, ez a helyzet azonban a későbbiek során -
3. február
4. után - megváltozott. Nem vitásan a felperes jogelődje az alperes jogelődjének 27.180.000 forintot kifizetett, a felépítmény az alperes beruházásában megvalósult, az épület az ingatlannyilvántartásban azonban nem került feltüntetésre. A felperes
5. február 22-én a perbeli ingatlant a rajta álló felépítménnyel együtt birtokba vette. Ettől kezdődően birtoklása szakadatlan. A felperes okiratokkal igazolta, hogy a közüzemi szolgáltatókkal szerződést kötött, az ingatlanon saját beruházásokat végzett, azzal a külvilág felé megnyilvánulóan sajátjaként rendelkezett, ami azt igazolja, hogy a felperes a saját birtoklását véglegesnek tekintette.
6. február
7. óta a tizenöt éves elbirtoklási idő is eltelt. [14] Az elsőfokú bíróság nem fogadta el az alperes érvelését az elbirtoklás megszakadása körében. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló
8. évi CXLI. törvény (Inytv.)
9. március 14-ig hatályos
10. §

(2)bekezdésére hivatkozott, amelynek értelmében a vagyonkezelői jog megszerzéséhez annak ingatlan-nyilvántartási bejegyzése is szükséges volt. Ez a jelen esetben nem valósult meg, ami az elsőfokú bíróság álláspontja szerint kizárja az elbirtoklás megszakadását, mivel ingatlannyilvántartási bejegyzés hiányában a vagyonkezelői jog alapítására nem került sor. A továbbiakban úgy foglalt állást, hogy az elbirtoklás megszakításához a vagyonkezelői jog keletkezése esetén arra is szükség lett volna, hogy a vagyonkezelő a felperest felszólítsa a birtokba adásra, vagy egyéb módon rendelkezzen a perbeli ingatlannal. Jogi okfejtése szerint a kezelői jogviszony létrejötte nem a tulajdonjog tárgyával való rendelkezést jelenti, hanem a tulajdonjog gyakorlásával kapcsolatos jogosultságoknak a tulajdonos képviselete céljából történő alanyi megosztását (BH 2014.12). [15] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes részéről az elbirtoklás együttes feltételei megvalósultak, ezért a perbeli ingatlan tulajdonjogát megszerezte. [16] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [17] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ítélkezése alapjául elfogadta és egyetértett az arra alapított jogi következtetéseivel is, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 254. §

(3)bekezdése alapján, annak helyes ténybeli és jogi indokaira utalással hagyta helyben. [18] A fellebbezésben foglaltak kapcsán rámutatott arra, hogy a perbeli ingatlan felperes általi birtokbavételekor ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas kezelői jogra vonatkozó szerződés nem állt rendelkezésre, mert a ténylegesen kezelésbe adandó terület pontos megjelölésére a felek jogelődei között nem került sor. Hangsúlyozta, hogy az

1. február 22-ei újabb megállapodás már a tulajdonba adásról folyt tárgyalások tényét igazolja. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megalapozottan állapította meg, hogy a felperes sajátjakénti birtoklása
2. február
3. óta folyamatosan fennállt. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság helyesen utalt a következetes, hosszú ideje érvényesülő bírói gyakorlatra is, amely szerint a sajátjakénti birtokláshoz elegendő a saját birtoklás véglegességének a tudata akkor is, ha az elbirtokló tudja, hogy a dolog a másé. [19] A másodfokú bíróság megítélése szerint önmagában a vagyonkezelői szerződés megkötése nem vezethet az elbirtoklás megszakítására, ha azt nem követi a vagyonkezelő olyan tevőleges magatartása, amely a régi Ptk.
4. §

(1)bekezdése szerinti rendelkező cselekménynek minősül. Arra pedig - mutatott rá - maga az alperes sem hivatkozott az eljárás során, hogy a Kft. olyan magatartást tanúsított, amely alkalmas lett volna az elbirtoklás megszakítására. A másodfokú bíróság a továbbiakban kifejtette, hogy a Kft. nem is tudott volna olyan jognyilatkozatot tenni, amely alkalmas lehetne az elbirtoklás megszakítására. A szerződésen alapuló vagyonkezelői jog ugyanis csak akkor teremti meg a tulajdonjogból eredő jogosultságok gyakorlását a vagyonkezelő részére, ha a vagyonkezelői jogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzik. Bejegyzés nélkül a vagyonkezelői minőségből eredő jogosultságokat joghatás kiváltására alkalmas módon a Kft. nem gyakorolhatta. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [20] A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. [21] Álláspontja szerint a jogerős ítélet a régi Ptk. 112. §-ába, 121. §

(1)bekezdésébe, a 124. §

(1)bekezdés b) pontjába és a

1. §-ába ütköző módon jogszabálysértő, továbbá sérti a Kúria 1/
2. (VI. 24.) PK véleményében, valamint az 1/
3. (VI. 30.) PK véleményben foglaltakat is. [22] További érvelése szerint a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével, a régi Pp.
4. §

(1)bekezdésében foglaltak megsértésével megállapított tényállásra alapított döntés téves, az eljáró bíróságok az irányadó jogszabályokból az eljáró bíróságok helytelen jogi következtetést vontak le annak kimondásakor, hogy a felperes részéről a sajátjaként való szakadatlan birtoklás

1. február
2. óta folyamatosan fennállt. Kifogásolta, hogy az első- és másodfokú bíróság a régi Pp.
3. § ()1) bekezdése szerinti indokolási kötelezettségét megsértve nem adott számot arról, hogy ezt a megállapítását mire alapította, holott a perbeli bizonyítékok ennek az ellenkezőjére utaltak. Hivatkozott e körben az irányadó bírói gyakorlatra, eseti döntésekre. Álláspontja szerint az ingatlan tulajdonjogának kérdését a felek folyamatosan rendezték, a tizenegy éven át - 1994-
4. között tartó egyeztetési folyamat ténye önmagában kizárja a sajátjakénti birtoklás véglegességének tudati elemét. [23] A továbbiakban azzal érvelt, hogy önmagában a
5. évi vagyonkezelői szerződés megkötése, a használatba adás ténye megvalósítja a régi Ptk.
6. §-a szerinti rendelkezési jog gyakorlását, függetlenül attól, hogy a bejegyzés hiánya miatt a jogviszony joghatályosan nem jött létre. Utalt arra, hogy a felperes igénye mindig is kisajátításra és a kezelői jog megszerzésére irányult. A felperes ingatlannal rendelkező tevőleges magatartása pedig nem a tulajdonosi, hanem a vagyonkezelői minőségéből fakadt. [24] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [25] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [26] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek azt a megállapítását sérelmezte, hogy a felperes részéről az elbirtoklással való jogszerzés feltételeként előírt sajátjakénti birtoklás ténye megvalósult [régi Ptk.
7. §

(1)bek.], valamint, hogy a vagyonkezelői szerződés az elbirtoklást nem szakította meg [régi Ptk. 124. §

(1)bek. b) pont]. [27] A régi Pp. 270. §

(2)bekezdése és a 275. §

(3)bekezdése együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálat alapja az anyagi jogi jogszabálysértés vagy az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással bíró eljárási jogszabálysértés. [28] A Kúria a Pp. 275. §

(1)bekezdés alapján a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt, a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, továbbá bizonyítás felvételének nincs helye. [29] Az elsőfokú bíróság a jogvita megalapozott elbírálásához szükséges széleskörű bizonyítási eljárást folytatott le, a bizonyítékoknak az egymással való egybevetése, azok okszerű, logikai ellentmondásoktól mentes és a régi Pp. 206. §

(1)bekezdésében foglalt elveknek megfelelően történt értékelése alapján megalapozottan állapította meg a tényállást. [30] A jogerős ítélet indokolása megfelel a régi Pp. 221. §

(1)bekezdésében foglaltaknak. A felülvizsgálat kérelem tartalma alapján a Kúria nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, ami az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással lett volna. [31] A régi Ptk. 121. §

(1)bekezdése értelmében az ingatlan tulajdonjogát elbirtoklás útján az szerzi meg, aki azt sajátjaként tizenöt éven át szakadatlanul birtokolja. A tulajdonjog megszerzéséhez e törvényi rendelkezésben foglalt feltételek együttes megléte szükséges. Az elbirtoklás szempontjából a sajátjakénti birtoklás akkor állapítható meg, ha a birtokos abban a hiszemben birtokol, hogy a dolog a sajátja, vagy tudja ugyan, hogy az a másé, de véglegesnek tekinti a maga birtoklását. A sajátjakénti birtoklás szempontjából lényeges tényező annak véglegessége: amelyet a birtoklónak egyrészt objektív külső megnyilvánulása (beruházás, teherviselés stb.), másrészt az a szubjektív tudata fejez ki, hogy a birtoklását a dolog tulajdonosa vagy arra jogosult más személy nem szakíthatja meg. [32] Az adott ügy ez utóbbi esetkörbe tartozik. A felperes pontosan tudta, hogy az ingatlan az alperes tulajdona. Ezért kellett azt vizsgálni, kizárhatta-e, hogy a birtoklásában más - aki lehet a tulajdonos, de mindenki más is - nem fogja megzavarni. Az első- és másodfokú bíróság is helyesen mutatott rá arra: döntő jelentőséget kell tulajdonítani azoknak a perben bizonyított tényeknek, amelyekből kétségtelenül megállapíthatóan a felperes okkal tekinthette a maga birtoklását véglegesnek. Tény, hogy az

1. augusztus 5-ei megállapodás, valamint az
2. november 3-ai egyezség megnevezésű okiratban foglaltak szerint kezelői jog létesítéséről folytak a tárgyalások azzal, hogy külön megállapodással alapítanak kezelői jogot. Ilyen megállapodás nem jött létre. A felek jogelődeinek eredeti szándéka viszont az
3. február 22-ei egyeztetéstől kezdődően alapvetően megváltozott, hiszen közben a felperes jogelődje megfizetett az alperes jogelődjének 27.180.000 forintot, majd telekalakítással önálló ingatlanként létrejött a
4. helyrajzi számú ingatlan, amelyre felépítésre került a felperes által igényelt felépítmény. A felperes
5. február 22-én birtokba lépett, ettől kezdődően a birtoklása folyamatos, már a birtokba lépést követő napon, az
6. február 23-án kelt levelében kérte az ingatlan tulajdonba adását. Az alperes a tárgyalások és a levelezések során folyamatosan megerősítette a felperest atekintetben, hogy a tulajdonba adásról szóló szerződés előkészítése folyamatban van, továbbá a Megyei Jogú Város Közgyűlése 586/
7. (VII. 01.) KH határozatával döntött a felperes tulajdonjogának a perbeli ingatlanra történő bejegyzéséről. Ilyen körülmények között a felperes joggal tekinthette magát tulajdonosként birtoklónak, amit objektív módon is - a külvilág felé is felismerhetően - kinyilvánított (beruházott, közüzemi szerződéseket kötött a saját nevében). [33] A felek jogelődeinek és a peres feleknek a rendezetlen helyzet tisztázása érdekében tett tárgyalásai, nyilatkozatai, továbbá az a körülmény, hogy a felperes a sajátjának tartott ingatlan kapcsán a tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzését sürgette, szorgalmazta az alperesnél, éppen a birtoklása véglegességének szubjektív tudatát mutatta. [34] Mindezekre figyelemmel a birtoklás véglegessége tudatának megnyilvánulási formáit a perben rendelkezésre álló s az előzőekben megjelölt - a felülvizsgálati eljárásban a régi Pp.
8. §

(1)bekezdése szerint figyelembe vehető - bizonyítékok alapján a Kúria is megállapíthatónak látta. [35] Miután a felperes a fentiek szerint a perbeli ingatlant sajátjaként, a birtoklás véglegességének tudatában, szakadatlanul birtokolta

1. február 22-től, a tizenöt éves elbirtoklási idő alatt, ezért az elbirtoklás
2. február 22-én ex lege bekövetkezett. [36] A Kúria mindenben egyetért az első- és másodfokú bíróságnak az elbirtoklás megszakadása körében a régi Ptk.
3. §

(1)bekezdés b) pontja kapcsán kifejtettekkel, azt megismételni nem kívánja. Az ott kifejtetteket az alábbiakkal egészíti ki. [37] A régi Ptk.

1. §-a szerint a tulajdonos részjogosítványai közé tartozik a rendelkezés joga, a régi Ptk.
2. §-a szerinti tartalommal. A régi Ptk.
3. §

(1)bekezdés b) pontja maga utal a rendelkezési jog tartalmát meghatározó

1. §-ára. A rendelkezési jog a legtágabb értelemben a tulajdonosnak az a joga, hogy a dologra nézve polgári jogviszonyokat létesíthessen, leglényegesebb eleme a tulajdonjoggal való rendelkezés, amely a dolog átruházására vonatkozik. A Kúria által irányított bírói gyakorlat szerint (BH 2011.249.) a tulajdonosnak csak a polgári jogi jogviszonyon alapuló jognyilatkozata, illetve jogi hatást kiváltó cselekménye tekinthető rendelkezési jognak, a közjogi aktus nem alkalmas az elbirtoklás megszakítására. [38] Az elbirtokló sajátjakénti birtoklásával szemben kizárólag a tulajdonos saját tulajdonosi rendelkezése alkalmas a tulajdonszerzésre vezető elbirtoklási folyamat megszakítására. Az adott esetben az alperes jogszabályi felhatalmazás alapján, a nemzeti vagyonról szóló
2. évi CXCVI. törvény (Nvtv.)
3. §

(2)bekezdése alapján az állami vagyonnal való gazdálkodásról szóló 254/2007. (X. 04.) Korm. rendelet 7. §

(1)bekezdése alapján kötött vagyonkezelői szerződést. Ez a tulajdonjog gyakorlásával kapcsolatos jogosultságoknak a tulajdonos képviselete céljából történő alanyi megosztását jelenti, mint ahogy arra az első- és másodfokú bíróság helytállóan mutatott rá a BH 2014.

1. szám alatt közzétett eseti döntésre hivatkozással. [39] A vagyonkezelő kifelé lényegében tulajdonosként jár el, ami a kezelői jogviszony alapján jogosulttá váló Kft. mint vagyonkezelő tevőleges magatartását feltételezné. Ilyen konkrét tevőleges magatartás megnyilvánulására - pl. a birtokos felszólítása - azonban maga az alperes sem hivatkozott. Ezért önmagában a vagyonkezelői szerződés léte az adott esetben, az ügy egyéb sajátos körülményeire tekintettel - a vagyonkezelésre irányuló szerződés tartalmi hiányossága, az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés elmaradása stb. - nem értékelhető az elbirtoklást megszakítására alkalmas jogi tényként. [40] Mindezekre tekintettel a Kúria a másodfokú bíróság jogerős ítéletét a régi Pp.
2. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [41] Az alperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a régi Pp. 270. §

(1)bekezdése alapján alkalmazandó 78 §

(1)bekezdése szerint köteles megfizetni a felperes felülvizsgálattal felmerül költségét. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §

(1)bekezdés b) pontja alapján az alperest megillető személyes illetékmentességre tekintettel a felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(1)bekezdése+ és

1. §-a alapján az állam viseli. [42] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a régi Pp.
2. §

(1)bekezdése alapján az alperes kérelmére kitűzött tárgyaláson bírálta el. Budapest,

1. január
2. Dr. Orosz Árpád s.k. a tanács elnöke, Dr. Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes s.k. előadó bíró, Dr. Kiss Gábor s. k. bíró