Pfv.21726/2018/4 – Kúria

(1)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság í t é l e t e Az ügy száma: Pfv.II.21.726/2018/

1. A tanács tagjai: Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit a tanács elnöke . Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna előadó bíró Nyírőné dr. Kiss Ildikó bíró A felperes: felperes neve (felperes címe) A felperes képviselője: . Geönczeöl Csaba ügyvéd (fél címe 5) Az alperesek: I.rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű III.rendű alperes neve (III. rendű alperes címe) III. rendű IV.rendű alperes neve (IV. rendű alperes címe) IV. rendű V. rendű alperes neve (V. rendű alperes címe) V. rendű VI.rendű alperes neve (VI. rendű alperes címe) VI. rendű alperes Az alperesek képviselője: . Puskás István pártfogó ügyvéd (fél címe 9) I. rendű alperes képviseletében Baltás Ügyvédi Iroda (fél címe 1, ügyintéző: dr. ás Dániel Balázs ügyvéd) III. rendű alperes képviseletében A per tárgya: Élettársi közös vagyon megosztása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: Felperes Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Budai Központi Kerületi Bíróság 10.P.I.24.997/2013/
2. A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: ővárosi Törvényszék 54.Pf.631.437/2018/
3. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott részét hatályában fenntartja. Az I. rendű alperest képviselő pártfogó ügyvéd felülvizsgálati eljárási költségét teljes egészében és a le nem rótt 466.000 (négyszázhatvanhatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] A felperes és az I. rendű alperes (a továbbiakban: a felek) 1998 nyarától
4. november 3-ig élettársi kapcsolatban éltek, a szerzésben való közreműködésük aránya egyenlő volt. A
5. február
6. napján kötött adásvételi szerződéssel az I. rendű alperes gyermekei négy földingatlan tulajdonjogát szerezték meg, a felperes és az I. rendű alperes holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten.
7. január 20-tól az I. rendű alperes az egyik mezőgazdasági földterületet évi 50.000 forint bérleti díjért haszonbérbe adta.
8. július 31-én az ingatlannyilvántartásról szóló
9. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.)
10. §

(3)bekezdése alapján a felperes haszonélvezeti jogát törölték az ingatlanokról. Az élettársi kapcsolat időtartama alatt a felperes négy hitelt vett fel.

1. július
2. napján az O. Nyrt.-vel kötött kölcsönszerződés alapján 633.333 forint devizaalapú személyi kölcsönt folyósítottak részére. Ugyanezen a napon hitelkártya szerződést is kötött, 190.000 forint hitelkeret erejéig. A
3. január 6-án kelt tartozásrendező okiratban a két kölcsönt együttesen rendezték, a felperes a tartozások visszafizetését vállalta. A bank a tartozást a IV. rendű alperesre engedményezte. Az élettársi kapcsolat megszűnésekor a felperes 467.614 forinttal tartozott a IV. rendű alperesnek.
4. június 6-án a felek Bónusz hitel célú hitelkérelmi adatlapot nyújtottak be (a hiteligénylő a felperes, a társigénylő az I. rendű alperes volt), fedezetként az I. rendű alperes tulajdonában álló ingatlant, a hitelfelvétel céljaként hitelkiváltást jelöltek meg. A bank a hitelkérelmet nem fogadta el, erről a feleket a
5. július
6. napján kelt levelében tájékoztatta. Ilyen előzmények után a felperes a
7. július
8. napján kötött hitelkártya szerződéssel 750.000 forint kölcsönt vett fel. A hitelező bank a kölcsönt az V. rendű alperesre engedményezte. A tartozásból a felek élettársi kapcsolatának megszűnésekor 906.549 forint tőke és 113.617 forint kamattartozás állt fenn. A felperes az V. rendű alperesnek az élettársi kapcsolat megszűnése után 419.533 forintot kifizetett. A felperes
9. augusztus
10. napján a M. Bank Zrt. által nyújtott fogyasztási kölcsönből 62.750 forint értékben háztartási kisgépeket (kenyérpirító, porszívó, mikrohullámú sütő, varrógép és páraelszívó) vásárolt. A bank a kölcsönt a III. rendű alperesre engedményezte. Az élettársi kapcsolat megszűnése után 54.168 forint,
11. február 15-én 72.397 forint tartozás állt fenn.
12. szeptember
13. napján a felperes újabb 100.000 forint fogyasztói kölcsönt vett fel a B. Bank Zrt.-től, amelyből 47.492 forint saját erő felhasználásával 147.492 forint értékben barkácseszközöket, 2 db számítógép printert, DIY gyűjtőt, és konyhai kisgépet vásárolt. A bank a követelését a VI. rendű alperesre engedményezte, aki azt a
14. szeptember
15. napján kelt okiratban továbbadta a Magyar Követeléskezelő Zrt.-nek. A felperes az élettársi kapcsolat megszűnése után a tartozásra 154.821 forintot fizetett meg. A kereseti kérelem és az alperes viszontkeresete [10] A felperes többször módosított végleges keresetében kérte annak megállapítását, hogy élettársi vagyonközösség jogcímén ráépítéssel 1/3 tulajdoni hányadot szerzett az I. rendű alperes tulajdonában álló családi házas ingatlanban. A bíróság a közös tulajdont szüntesse meg és tulajdoni hányadának megváltására az I. rendű alperest jogosítsa fel. Az ingó vagyon megosztása körében a különböző háztartási ingóságokat adja az I. rendű alperes kizárólagos tulajdonába és kötelezze értékkiegyenlítés megfizetésére. [11] Keresetet terjesztett elő annak megállapítására is, hogy az életközösség alatt felvett hitelek az élettársak közös tartozása, ezért kérte az I. rendű alperes kötelezését a még fennálló kölcsönök és a már kifizetett törlesztések, továbbá a haszonbérbe adott földterület után felvett haszonbérleti díj fele részének, haszonélvezeti joga ellenértékének és az I. rendű alperes ELMŰ számlatartozása megfizetésére, valamint kérte a szerződés érvénytelenségének megállapítását. [12] Keresetét arra alapította, hogy az I. rendű alperessel tíz éven át élettársi kapcsolatban éltek, a szerzésben való közreműködésük egyenlő volt. A kapcsolat időtartama alatt az I. rendű alperes ingatlanán jelentős beruházásokat végeztek, illetve több elektromos háztartási és egyéb kisgépet vásároltak, amelyek az életközösség megszűnésekor az I. rendű alperes birtokában maradtak. [13] A kölcsönök felvételéről közösen döntöttek, a felvett összegeket közös célokra fordították. A II. rendű alperestől felvett kölcsön előzménye, a közös hiteligénylés bizonyítja egyező szándékukat. A kölcsönökből az I. rendű alperes ingatlanához építési anyagokat (ajtók, ablakok, szaniteráruk, parketta stb.) vettek és azokat beépítették, a fogyasztási kölcsönökből pedig a közös életvitel körében használt ingóságokat vásároltak. Az ügyletekben azért szerepelt egyedüli adósként, mivel az I. rendű alperes nem volt hitelképes, az ingatlana nem nyújtott kellő fedezetet, ezzel szemben az ő nyugdíja megfelelő fedezetet jelentett. A kölcsönök közös adósság jellegére tekintettel az I. rendű alperes mint egyetemleges adóstárs köteles helytállni a tartozásért, és az életközösség megszűnése után az általa kiegyenlített törlesztések fele részének elszámolását is alappal igényli. [14] Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. Viszontkeresettel a földterületekkel kapcsolatosan felmerült kiadások megfizetésére kérte kötelezni a felperest. Tagadta az élettársi kapcsolat fennállását, az ingatlanon végzett beruházást, a kölcsönök és az ingóságok közös vagyoni jellegét, a közös háztartásban történt használatát. Állította, hogy a kölcsönöket a felperes saját elhatározásából vette fel, és nem fordította a közös életvitelre. [15] A III. és az V. rendű alperesek érdemi ellenkérelmükben előadták, hogy a jogelődjeik a felperessel kötöttek szerződést, az I. rendű alperessel nem állnak szerződéses kapcsolatban. Az első- és másodfokú ítélet [16] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I. rendű alperest a felperes részére 422.177 forint értékkiegyenlítés, és
16. január 24-től a kifizetésig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű kamat megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet és a viszontkeresetet elutasította. [17] Az elsőfokú bíróság a széleskörű bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy a felek között a Polgári Törvénykönyvről szóló
17. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 685/A. §-a alapján élettársi kapcsolat állt fenn és ennek időtartama alatt a szerzésben való közreműködésük aránya egyenlő volt [régi Ptk. 587/G. §

(1)bekezdés]. [18] Az élettársi kapcsolat tényhelyzetét meghaladóan a felperesnek az élettársi közös vagyon jogcímére alapított tulajdonjogi igénye és a közös ingóvagyon megosztására irányuló keresete alaptalan. [19] A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 164. §

(1)bekezdése alapján a felperest terhelte az I. rendű alperes ingatlanában végzett beruházások dologi jogi és kötelmi jogi igényt megalapozó tényének és annak bizonyítási kötelezettsége, hogy az általa feltüntetett ingóságok a közös vagyon részét képezték, azok az életközösség megszűnésekor megvoltak, és az I. rendű alperes birtokában maradtak. A felperes a fentieket nem tudta bizonyítani. Az életközösség időtartama alatt keletkezett közös vagyon (a vagyoni aktívumok) ténye bizonyítatlan maradt, a megosztására irányuló keresetnek nincs jogalapja. [20] Ezzel szemben részben alapos a felperes részére nyújtott kölcsönök megtérítése iránti igény. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint az élettársi kapcsolat időtartama alatt felvett kölcsönök a szerződő felek személyétől függetlenül - közösen terhelik az élettársakat, tehát azokat együttesen kötelesek visszafizetni. Az I. rendű alperest kizárólag a felperes által ténylegesen visszafizetett tartozás fele részének megtérítése terheli, a felperes követelése a le nem járt és a még fennálló tartozások tekintetében alaptalan. A felperes összesen 574.354 forintot teljesített, annak felére 287.177 forint megtérítésére alappal tartott igényt. [21] A bíróság nem jogosult a felek és a külső harmadik személyek közötti jogviszony módosítására, a kölcsönkötelembe az I. rendű alperes adóskénti bevonására. A még ki nem egyenlített tartozásokra előterjesztett megtérítési iránti igény idő előtti, bíró úton nem érvényesíthető. [22] A felperes 10.000 forint ELMŰ számlatartozást volt élettársa helyett kiegyenlített, ezért az I. rendű alperes ennek és a feleket közösen megillető haszonélvezeti jogra figyelemmel a haszonbérbe adott földterület után felvett haszonbérleti díj felének, 125.000 forintnak a megfizetésre köteles a régi Ptk. 157. §-a, 452. §-a, 456. §-a és a 361. §

(1)bekezdése alapján. [23] Az I. rendű alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, az I. rendű alperes fizetési kötelezettségét 125.000 forintra leszállította. [24] Az I. rendű alperes fellebbezésében a kölcsönök törlesztéséből a rá jutó 287.177 forint, a 10.000 forint ELMŰ díj és a földhaszonbérleti díj megfizetésére kötelező elsőfokú ítéleti rendelkezéseket támadta. A másodfokú bíróság erre irányuló fellebbezés hiányában nem vizsgálta az elsőfokú bíróságnak az élettársi közös vagyon megosztására irányuló keresetet elutasító döntését. [25] A másodfokú bíróság a kölcsönök alvagyoni jellegével kapcsolatban kifejtette, hogy a régi Ptk. 578/G. §

(1)bekezdése nem létesít vagyonközösséget az élettársak között és az élettársak, illetve a harmadik személyek közötti külső jogviszonyokra irányadó módon az ügyletkötésben részt nem vett élettársnak a másik élettársa által kötött visszterhes ügyletért az ügyletkötő harmadik személlyel szemben fennálló felelősségét sem állapítja meg. A felperesnek tehát a keresettel érvényesített egyes konkrét tartozások kapcsán azt kellett bizonyítania, hogy fizetési kötelezettsége a felek közös vagyonát terheli, tehát a tartozás gazdasági együttműködésükkel összefüggésben jött létre, a közös vagyonra vonatkozó rendelkezésekből ered, a közös életvitel körében felhasználásra került vagy az élettársi közös vagyon gyarapította. [26] A felperes kizárólag azt bizonyította, hogy a kölcsönöket az élettársi kapcsolat fennállása alatt vette fel, ez a tény azonban önmagában nem alapozza meg az I. rendű alperessel szembeni igényérvényesítést. Nem bizonyított, hogy a felek a kölcsönök felvételében gazdaságilag együttműködtek, ezek összegét közösen használták fel vagy ezzel a közös vagyon gyarapodott. A felperes még azt sem tudta bizonyítani, hogy a felvett kölcsönöket pontosan mire költötte, hiszen az elsőfokú ítélet jogerős megállapítása szerint az élettársak közös aktív vagyont nem szereztek. A felperes adóssága nem tekinthető az élettársak közös tartozásának, ezért megalapozottan nem kérheti annak megosztását, az élettársi kapcsolat megszűnése után az általa törlesztett összeg fele részének megtérítését. A másodfokú bíróság erre tekintettel mellőzte az I. rendű alperes marasztalását 287.177 forintban. A felülvizsgálati kérelem [27] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával annak megállapításával, hogy a II- V. rendű alperesekkel szemben fennálló tartozás megfizetéséért az I. rendű alperessel egyetemlegesen felelnek, a terhek viselésére azonos arányban kötelesek. A jogerős ítélet jogszabálysértő voltát a régi Pp. 163. §

(3)bekezdése, 177. §

(1)bekezdése, 206. §

(1)bekezdése, 221. §

(1)bekezdése, továbbá a régi Ptk. 338. §

(1)bekezdése, 578/G. §

(1)bekezdése megsértésére alapította. [28] Felülvizsgálati érvelése szerint a másodfokú bíróság a peradatok téves újraértékelése alapján jogszabálysértéssel minősítette külön adósságának az élettársi kapcsolat alatt felvett kölcsönöket. [29] Az II.rendű alperes neve-től az I. rendű alperessel közösen jelzálog alapú hitelt igényeltek. Kérelmüket a fedezet hiánya miatt elutasították, de külön kérelem nélkül felajánlották részére a hitelkártya szerződés lehetőségét. Ennek elfogadásáról és az O. Bank Nyrt.-vel

1. július
2. napján 633.000 forint keretösszegre létrejött hitelkártya szerződés megkötéséről az I. rendű alperessel közösen döntöttek és egy ideig a törlesztőrészleteket is közösen fizették. A két nagy összegű kölcsönt elsődlegesen az I. rendű alperes ingatlanának felújítására fordították. A fogyasztási kölcsönöket pedig a közös háztartás felszerelése, a szükséges munkavégzés érdekében vette fel és számlákkal igazolta a vagyontárgyak megvásárlását. Köztudomású tény, hogy a fogyasztási hitelek relatíve kis összegű vásárlói vagy szabad felhasználású hitelek voltak, ezekből általában a háztartási eszközöket vásároltak. [30] A másodfokú bíróság ezért megalapozatlanul vonta le azt a következtetést, hogy a kölcsönök felvétele nem közös elhatározáson alapult és azt nem fordították a közös vagyon gyarapítására. Az élettársi kapcsolat tényhelyzete magában foglalja a gazdasági közösség fennállását, ebből pedig okszerűen következik, hogy a kölcsönök felvételéről közösen döntöttek és ezek a közös gazdálkodás körében felhasználásra kerültek. [31] A kölcsönök közös célú felvételére a legegyértelműbb bizonyíték az U. Bankkal kötött szerződés előzménye, miszerint az I. rendű alperes mint adós ingatlanának fedezetével kívántak kölcsönt felvenni. A bank a felajánlott ingatlan fedezetet nem fogadta el, de nyugdíját megfelelő biztosítéknak tekintette. Azt pedig tanúvallomások és fényképfelvételek igazolták, hogy a felvett kölcsönök a közös gazdálkodás körében felhasználásra kerültek. [32] Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a teljes tartozást számolta el, holott a szerződések már lejártak, követeléskezelőnél vannak, illetve végrehajtási eljárás van folyamatban. A követelésének jogcíme élettársi vagyonközösség megszüntetése, nem megtérítési igény és a jogerős ítélet számára súlyosan méltánytalan eredményre vezetett. [33] Sérelmezte azt is, hogy az elsőfokú bíróság nem rendelt ki szakértőt az I. rendű alperes ingatlanán végzett beruházások megállapítására. [34] Az I. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta. [35] A II-V. rendű alperesek felülvizsgálati ellenkérelmet terjesztettek elő. nem A Kúria döntése és jogi indokai [36] A Kúria a jogerős ítéletet a régi Pp.
3. §

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között bírálta felül. [37] A felperes fellebbezéssel nem támadta az elsőfokú bíróság ítéletének az élettársi közös vagyon megosztása, az élettársi közös szerezésre alapított dologi jogi igénye, a kölcsönök jövőbeni törlesztése iránti kereset elutasítását, ezért ebben a keretben a régi Pp. 271. §

(1)bekezdés a) pontja alapján a felülvizsgálati eljárás kizárt. [38] A Kúria nem vizsgálta a 10.000 forint ELMÜ tartozás jogszabálysértő voltát sem, mivel felülvizsgálati kérelem az erre vonatkozó jogszabálysértést, jogi indoklást nem tartalmazott [1/

1. (II.15.) PK vélemény
2. és
3. pont]. [39] A Kúria a felülvizsgálati eljárásban kizárólag a 422.177 forint tőke és kamat tartozás alvagyoni jellegét, az elszámolás jogszabálysértő voltát vizsgálta. [40] Az érdemben elbírálandó felülvizsgálati kérelem megalapozatlan. [41] Helyesen indult ki a másodfokú bíróság abból, hogy a régi Ptk. 685/A. § szerinti élettársi kapcsolat tényhelyzetéből, ebből következően a régi Ptk. 578/G. §

(1)bekezdésén alapuló közös tulajdonszerzésből nem következik az élettársi kapcsolat időtartama alatt felvett és az élettársakat külön-külön terhelő tartozások vagy kötelezettségek közös vagyoni alvagyoni jellege. A kölcsönadó és a kölcsönt felvett élettárs közötti külső jogviszonyra a régi Ptk. 523. §

(1)bekezdése alkalmazandó, ezért a külső jogviszonyban adósként szerződő felet terheli a visszafizetés kötelezettsége. Az élettársak egymás közötti belső jogviszonyára irányadó régi Ptk. 578/G. §

(1)bekezdése - a házastársaktól eltérően - az egyik fél által felvett kölcsön alvagyoni jellegének vélelmére törvényi szabályozást nem tartalmaz, ebből következően az ilyen kölcsön általában (többlettényállás hiányában) a kötelemben adósként szereplő fél saját, polgári jogi adósságának minősül. Az adós élettársat egyedül terhelő visszafizetési kötelezettség miatt a kölcsön felhasználásával részben vagy egészben megszerzett vagyontárgy a hozzájárulásnak megfelelően a saját polgári jogi tulajdonának tekintendő, illetve - vagyontárgy hiányában - a szerzésben való közreműködés arányánál vehető figyelembe. [42] Az elsőfokú bíróság téves álláspontjával szemben a másodfokú bíróság helyes állásfoglalása szerint önmagában az élettársi kapcsolat tényhelyzete az életközösség alatt az egyik élettárs által felvett kölcsön közös vagyoni jellegét, és az élettársak egymás közötti belső viszonyában a visszafizetés egyetemleges felelősségét automatikusan nem alapozza meg. Nincs azonban jogi akadálya annak, hogy a bíróság az élettársak közös adósságának minősítse az egyik élettárs által felvett kölcsönt. Ennek megállapításához két együttes feltételnek kell teljesülnie. Az egyik feltétel: a kölcsön felhasználásával megszerzett vagyontárgy közös vagyont gyarapító szándéka (a kölcsön felvételére nyilvánvalóan közös cél érdekében kerüljön sor és a kölcsönt ténylegesen arra is fordítsák). A másik feltétel: az élettársak legalább hallgatólagosan értsenek egyet a visszafizetésre vonatkozó közös kötelezettség vállalásában és azt - legalább részben közösen teljesítsék. [43] Az adott esetben a felperes a kettős feltétel meglétét nem bizonyította. [44] Kétségtelen, hogy az U. banktól felvett kölcsön előzményeként a felek közös hitelkérelmet nyújtottak be, amelyben a hitelfelvétel céljaként a hitelkiváltást jelölték meg. Tény, hogy a bank a hitelkérelmet elutasította, és ezután a felperes a hitelkártya szerződést egyedül kötötte meg. A hiteligénylési szándék hiányára vonatkozó előadása - az okirattal szemben - súlytalan. [45] A felperes az U. Bank és az O. Bank Nyrt.-től felvett kölcsönök felhasználásánál az I. rendű alperes tulajdonában álló - az okiratok alapján 90%-os készültségi fokban álló - ingatlanban való beruházásra, a befejezéshez, illetve a lakhatáshoz szükséges ingóságok megvásárlására hivatkozott. A szakvélemény a felperes dologi jogi igényére vonatkozó állítását cáfolta, az elsőfokú ítélet fellebbezéssel nem támadott, ezért a rendes jogorvoslati és a felülvizsgálati eljárásban is irányadó jogerős megállapítása szerint a feltüntetett ingóságok nem lelhetőek fel. A kölcsön felvételének ténye pedig a tényleges vagyongyarapítási szándékot nem bizonyítja. [46] A fogyasztási kölcsönök ingóságokra fordítása okirattal igazolt. Az sem kétséges, hogy azokat a mindennapi életvitel körében lehetett használni. Az I. rendű alperes tagadásával szemben azonban a felperes nem bizonyította a közös kötelezettségvállalás tényét, a közös háztartásban az ingóságok használatát. A felperes érvelésével szemben önmagában az ingóságok megvásárlása a közös használatot nem bizonyítja, az ingóságok holléte pedig nem volt felderíthető. [47] A fentiek alapján a jogerős ítélet a perbeli bizonyítékok helytálló értékelésével [régi Pp. 206. §

(1)bekezdés], az irányadó anyagi jogi jogszabály [régi Ptk. 578/G. §

(1)bekezdés] helyes alkalmazásával állapította meg, hogy a felperes által a pénzintézetektől felvett kölcsönök nem tekinthetők az élettársak közös közös tartozásnak, ebből következően az I. rendű alperes a felperes által teljesített részletek fele részének megfizetésére nem kötelezhető. A régi Ptk. 338. §

(1)bekezdésének megsértése tehát fel sem merülhet. [48] Nem sérültek a felperes által megjelölt további eljárásjogi jogszabályhelyek sem. A másodfokú bíróság a döntését részletesen, mind a négy kölcsön tekintetében megindokolta, önmagában az, hogy a felperes szubjektív megítélése szerint az nem kielégítő, az indokolási kötelezettség megsértését nem alapozza meg. [49] A régi Pp. 163. §

(3)bekezdése a jelen perben nem irányadó. A kölcsönökből a háztartási kisgépek vásárlása, mint a közös vagyon vagyongyarapítása nem köztudomású tény és nem mentesíti az azt állító felet a bizonyítási kötelezettsége alól. [50] A fentiek alapján a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott része nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a régi Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A döntés elvi tartalma [51] Önmagában az élettársi kapcsolat tényhelyzete az életközösség alatt az egyik élettárs által egyedül felvett kölcsön közös vagyoni jellegét, és az élettársak egymás közötti belső viszonyában a visszafizetés egyetemleges felelősségét automatikusan nem alapozza meg. Két együttes feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy a bíróság a kölcsönt az élettársak közös tartozásának minősítse. Az egyik feltétel: a kölcsön felhasználásával megszerzett vagyontárgy közös vagyont gyarapító szándéka (a kölcsön felvételére nyilvánvalóan közös cél érdekében kerüljön sor és a kölcsönt ténylegesen arra is fordítsák). A másik feltétel: az élettársak legalább hallgatólagos egyetértése a visszafizetésre vonatkozó közös kötelezettség vállalásában és azt - legalább részben közösen teljesítsék. [52] Alkalmazott jogszabályok: 1959. évi IV. törvény 578/G. §

(1)bekezdés, 685/A. §,

1. évi III. tv.
2. §

(1)bekezdés. Záró rész [53] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a régi Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [54] A teljes személyes költségmentesség kedvezményében részesült felperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre. A felülvizsgálati eljárásban az I. rendű alperes képviseletében pártfogó ügyvéd járt el, a II-V. rendű alpereseknek felülvizsgálati eljárási költsége nem merült fel. A Kúria ezért a régi Pp. 270. §

(1)bekezdése szerint alkalmazandó 78. §

(1)bekezdése, 87. §

(2)bekezdése, az illetékekről szóló

1. évi XCIII. törvény (Itv.)
2. §

(1)bekezdése, a 6/

1. (VI. 26.) IM rendelet
2. §

(1)bekezdése és

1. §-a alapján határozott a pártfogó ügyvédi díj és a felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről. Budapest,
2. április
3. dr. Baloginé dr. Faiszt Judit s.k. a tanács elnöke, dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k előadó bíró, Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. bíró A kiadmány hiteléül: