Pfv.21555/2018/4 – Kúria

(4)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság í t é l e t e Az ügy száma: Pfv.II.21.555/2018/

1. A tanács tagjai: Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit a tanács elnöke Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna előadó bíró Nyírőné dr. Kiss Ildikó bíró A felperes: felperes neve (felperes címe) A felperes képviselője: Dr. Patócs Ilona ügyvéd (fél címe 1) Az alperes: alperes neve (alperes címe) Az alperes képviselője: Dr. Komjáti Sándor ügyvéd (fél címe 2) A per tárgya: Házasság felbontása, szülői felügyelet rendezése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: Felperes Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Tapolcai Járásbíróság 3.P.20.337/2015/77-I. A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Veszprémi Törvényszék 1.Pf.20.157/2018/
2. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 56.000 (ötvenhatezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket. A további 14.000 (tizennégyezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes és az alperes (továbbiakban: felek) házastársak voltak, házasságukból
3. augusztus
4. napján F. M.,
5. július 18-án B. M. nevű gyermekeik születtek. [2] [3] [4] A felek házassági életközössége
6. év végén véglegesen és mindenre kiterjedően megszűnt, ekkor az alperes a felperes kizárólagos tulajdonában álló ingatlanból a két gyermekkel L.- ba költözött és élettársi kapcsolatot létesített. A kapcsolatuk az élettárs szabadságvesztés büntetése miatt megszűnt. 2017 májusában az alperes a gyermekekkel N.-ra költözött. A kislány tanulmányi eredménye leromlott,
7. év végén történelemből megbukott, a pótvizsgára az alperes nem készítette fel. A kislányt átíratta a lakóhelyéhez közeli iskolába, ezért a tánctanulást a gyermek nem tudta folytatni, jelenlegi iskolájában sportol. A fiúgyermek 2017 szeptembere óta hét közben a felperesnél tartózkodik. A felperes 24/72 óra munkaidő beosztású, egy munkanap után három pihenőnap következik. Egész napos munkája alatt a gyermekeket a testvére segítségével tudja ellátni. Az alperes az életközösség megszűnését követően munkát vállalt, a jogerős ítélet meghozatalakor a tapolcai kórházban egy műszakos munkarendben dolgozott. Este fél 6 - 6 óra körül ér haza, a kislány délután egyedül van otthon. Télen a szomszéd fűt be, egyben a gyermekre is felügyel. A gyermekek az alperes élettársával jó kapcsolatot alakítottak ki, mindkét szülőjükhöz ragaszkodnak, érzelmileg erősebben kötődnek az édesanyjukhoz. A kereseti kérelem és az alperes viszontkeresete [5] [6] [7] A felperes keresetében a házasság felbontását és - többek között a kiskorú gyermekek szülői felügyeletére való feljogosítását kérte. A felperes a felülvizsgálattal érintett keresetét a gyermekek érdekére és az alperes szülői felügyeletre való alkalmatlanságára alapította. Az alperes nem fordít kellő figyelmet a gyermekek nevelésére, nem képes őket megfelelően ellátni, érdekeiket másodlagosnak tekinti. Folyamatos költözése miatt a kislány tanulmányi eredménye jelentősen romlott, az alperes a pótvizsgára sem készítette fel, ezért osztályt kellett ismételnie. A sikerélményt adó táncolást is abba kellett hagynia. Délutánonként több órát egyedül van, télen a fűtés nem megoldott, egyedül ugyanis nem tud begyújtani. Ezzel szemben ő a gyermekek tanulmányára odafigyel, szigorúbb nevelési elveket vall. 24 órás munkarendje alatt a testvére segítené őt, akivel a gyermekeknek jó kapcsolata van. A fiúgyermek a hétköznapokat nála tölti, viszonyuk kifejezetten javult. Az alperes nevelési alkalmassága is megkérdőjelezhető. Számítógépfüggő, az interneten különböző párkapcsolati oldalakra regisztrál, folyamatosan a Facebookra posztol, különböző internetes oldalakat néz. Életközösségük alatt az idejét ez töltötte ki, a gyermekek nevelését és gondozását elhanyagolta. Házassági életközösségük megszűnése után élettársi kapcsolatot létesített egy bűncselekmény miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélt személlyel. A pénzzel nem tud bánni, felelőtlenül, nem beosztóan gazdálkodik: részletfizetésre drága telefont vásárolt, nagy összegű hitelt vett fel. [8] Az alperes viszontkeresettel maga is kérte a házasság felbontását és a szülői felügyelet gyakorlására való feljogosítását. [9] Az alperes a felperes állításait vitatta. A gyermekeket megfelelően ellátja és gondozza, a kapcsolatuk bensőséges. Életközösségük alatt a felperes durván, agresszíven és trágárul beszélt velük, a gyermekek tanulmányaival nem foglalkozott, nevelésükben és gondozásukban nem vette ki a szerepét, csak tiltással és büntetéssel reagált. A fiúgyermek számítógép használata kifejezetten konfliktusos élethelyzeteket eredményezett. [10] Az elköltözésüket az indokolta, hogy az utolsó közös lakás a felperes kizárólagos tulajdona, tehát nekik onnan el kellett menniük. Második költözésük oka az volt, hogy a tulajdonos az ingatlan értékesítéséről tárgyalt, a bérletet felmondta. A környéken megfelelő bérleti díjú és alkalmas lakást nem talált. Munkaviszonyt létesített, a gyermekek ellátására és gondozására képes. Kétségtelen, hogy a munkaideje miatt a kislány délután egyedül marad, a szomszéd segítségével azonban megoldotta a felügyeletét és a befűtést. A gyermek tanulmányi eredménye is sokat javult. A fiú a középiskolai tanulmányai miatt hét közben az édesapjánál van. [11] Az alperes nem vitatta, hogy élettársi kapcsolata alakult ki, azonban ez azonban az élettárs szabadságvesztés büntetése miatt megszűnt. Az első- és másodfokú ítélet [12] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felek házasságát felbontotta és a két kiskorú gyermek szülői felügyeletének gyakorlására a felperest jogosította fel. Kötelezte az alperest tartásdíj megfizetésre és szabályozta a különélő szülő és a gyermekek közötti kapcsolattartást. [13] Az elsőfokú bíróság a jogvitára irányadó, a Polgári Törvénykönyvről szóló
8. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:
9. §

(1)és

(2)bekezdésére figyelemmel a szülői felügyelet rendezése körében részletes bizonyítási eljárást folytatott le. Tanú-, és szakértői bizonyítást rendelt el, iskolai nevelési véleményt, környezettanulmányt szerzett be. [14] A pszichológus szakértői vélemény szerint egyik szülőnél sem tárhatóak fel a nevelési képességet jelentős mértékében csökkentő tényezők, a szülői szerepben helyt tudnak állni. A gyermekek érzelmileg jobban kötődnek az édesanyjukhoz és a testvérek közötti kötődés átlagos intenzitású. A gyermekek az anyai környezetben való elhelyezést preferálták. A kiegészített szakvélemény a gyermekek kötödését változatlannak minősítette és utalt a gyermekeknek az anya élettársával kialakult jó kapcsolatára. Az élettárs gyermeknevelési képessége az optimálistól elmaradt, illetve maga a kapcsolat is megszűnt, azonban a gyermekek a vele való együttlétre pozitívan nyilatkoztak. [15] Az elsőfokú bíróság a peradatokat mérlegelte. A felperes javára értékelte, hogy a gyermekek gondozását eredeti, megszokott környezetükben tudja biztosítani, stabil anyagi háttérrel rendelkezik és a nővére is besegít. Törekszik a gyermekkel való kapcsolat meghitté tételére, kapcsolata a fiával sokat javult. Az alperes terhére értékelte a súlyos, erőszakos bűncselekményt elkövető személlyel létesített érzelmi kapcsolatát, azt, hogy a gyermekeket erre hangolja és a kapcsolat fenntartásában gondolkodik. Pénzügyeiben nem megfelelő az előrelátása, az első jövedelméből hitelre okos telefonokat vásárolt, 600.000 forint hitel vett fel. Az elsőfokú bíróság osztotta a felperes érveit: az alperes saját érdekét a gyermekek érdeki elé helyezi: különösebb indok nélküli költözött N.-ra, holott a munkahelye és a gyermekek iskolája T.-n volt. Emiatt a kislány iskolai eredménye leromlott, napközben három órát egyedül tölt. [16] Az elsőfokú bíróság a peradatokat összevetve arra a következtetésre jutott, hogy a gyermekek nyilatkozatával szemben az erkölcsi, testi, érzelmi fejlődésük a felperesi környezetben jobban biztosított. Ennek megfelelően rendelkezett a tartásdíj fizetési kötelezettségről és a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartásról. [17] Az alperes fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta és a B. M. utónevű gyermek feletti szülői felügyelet gyakorlására az alperest jogosította fel. Mellőzte az alperes tartásdíj fizetésére kötelezését és szabályozta a felperes és a kislány közötti kapcsolattartást. [18] A másodfokú bíróság a megállapított tényállást az elsőfokú ítélet meghozatala után bekövetkezett tényekkel kiegészítette. A felek fiúgyermeke 2017 szeptembere óta T.-n szakközépiskolában tanul, életvitelszerűen a felperes háztartásában él és két-három hetente utazik az édesanyjához. A téli időszakban az alperes hazaérkezéséig a kislány számára a lakóház fűtését egy szomszéd oldotta meg, aki egyben a gyermek felügyeletét is ellátja. A kiegészítő szakvélemény alapján a fiúgyermeknek jobb lett az édesapjával a kapcsolata, mindkét szülőjéhez kötődik, a kislány változatlanul az édesanyjánál szeretne maradni. [19] A másodfokú bíróság a kialakult helyzetre figyelemmel úgy ítélte meg, hogy a fiúgyermek szülői felügyeletének megváltoztatása nem indokolt. Idejének döntő részét az apai környezetben tölti, az édesanyjával pedig ideje és programja szerint tart kapcsolatot. [20] A kislányt illetően a másodfokú bíróság nem osztotta az elsőfokú bíróság jogkövetkeztetését. Az elsőfokú bíróság a peradatokat egyoldalúan értékelte. A kiegészítő szakvéleményből megállapítható, hogy a kislány az új iskolájába beilleszkedett, a tánctanulás nem hiányzik neki, helyette kézilabdázik és focizik. Egyértelműen kifejezte, hogy az édesanyjával szeretne maradni, vele alakult ki szorosabb kapcsolata. Az anya a kislányt elköltözés óta saját háztartásában neveli, róla anyagilag és természetben is képes megfelelően gondoskodni. Tény, hogy a gyermek egy tárgyból megbukott és a pótvizsgára való felkészítése nem történt meg, jelenlegi új iskolájában azonban jól teljesít. Az alperes munkahelyi elfoglaltsága alatt a felügyeletét és a téli időszakban a lakás fűtését megoldotta. Arra pedig a felperes sem hivatkozott, hogy a gyermek ellátása a jelenlegi környezetében nem megfelelő. [21] Az elsőfokú bíróság tévesen értékelte az alperes terhére az élettársi kapcsolatát. Az elsőfokú ítélet meghozatala időpontjában az élettárs a szabadságvesztés büntetését megkezdte, így a gyermek nevelésében semmilyen módon nem vesz részt. Az élettársi kapcsolat fennállása alatt sem volt kimutatható a gyermekekre nézve hátrányos következmény, mert bár az élettárs nevelési képessége messze elmaradt az optimálistól, a rövid idő ellenére a gyermekkel jó kapcsolatot alakított ki. Az alperes a 116.000-118.000 forint nettó jövedelméből a kislány eltartására képes, erkölcsi fejlődését megfelelően biztosítja, a gyermeknek az édesanyjával alakult ki szorosabb kötődése, vele szeretne maradni, ezért nincs indok a kialakult helyzet megváltoztatására. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [22] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kérte, hogy a Kúria elsődlegesen a jogerős ítéletet részben helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságnak a B. M. utónevű gyermek szülői felügyeletére vonatkozó érdemben helyes ítéleti rendelkezését hagyja helyben. Másodlagosan a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és a másodfokú bíróságot utasítsa új eljárásra és új határozat hozatalára. A felperes a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 206. §

(1)bekezdésének megsértésére alapította. [23] Felülvizsgálati érvelése szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntését megalapozatlanul, okszerűtlenül ebből következően jogszabálysértően változtatta meg. A peradatokat tévesen és egyoldalúan értékelte újra. [24] Kétségtelen, hogy B. M. az anyai gondozást preferálta. Az elsőfokú bíróság azonban döntésének okszerű indokát adta, a gyermek véleményével szemben a hosszú távú érdekeit szem előtt tartva rendelkezett. A gyermek nyilatkozatának befolyásmentes volta megkérdőjelezhető, mivel az alperes a szakérői vizsgálaton jelen volt. [25] A másodfokú bíróság bizonyítékértékelése az alperes javára egyoldalú. Nem vette figyelembe az alperes ellentmondó nyilatkozatait, amelyekkel - alappal feltehetően megpróbálta a bíróságot félrevezetni, szavahihetősége erőteljesen megkérdőjelezhető. A peradatokból egyértelműen megállapítható, hogy a kislány nevelésére és gondozására alkalmatlan. Az élettársa mellett nem hagyható figyelmen kívül egyéb felelőtlen magatartása: jelentős összegű hitelt vett fel, okos telefont vásárolt, indokolatlanul új lakóhelyre költözött. Ezeket a tényeket a másodfokú bíróság egyáltalán nem értékelte, ahogy a bizonyítékok újraértékelésekor mellőzte azt is, hogy munkabeosztása miatt a kislány minden nap több órát, sőt a hétvégeken egész napokat egyedül tölt, ami viszont ebben az életkorban elfogadhatatlan. A jogerős ítéletben megállapított felügyelet ténye nem bizonyított, a szomszéd személyére nincs adat, ahogy az sem derült ki, egyáltalán alkalmas-e a kislány felügyeletére. [26] A másodfokú bíróság döntésével a gyermeket közvetlen veszélynek tette ki. Csak a szerencsének tudható be, hogy eddig nem történt baleset, de ilyen esemény bekövetkezésének veszélye fennáll. Nem felel meg a valóságnak az sem, hogy az alperes már nem tart kapcsolatot az élettársával, hiszen korábban még feleségül akart hozzá menni, sőt a gyermekeket beszélőre is elvitte, ezért az élettárs negatív hatása jelenleg is fennáll. A másodfokú bíróság erre nézve sem vett fel bizonyítást, azt sem lehet tudni, hogy az alperes továbbra is hordja-e beszélőre a gyermeket, vagy sem. [27] A másodfokú bíróság a fentiekre felvett bizonyítás nélkül, az alperes előadásának elfogadásával a tényállás felderítése iránti kötelezettségét elmulasztotta, úgy döntött a kislány szülői felügyeletéről, hogy a felülmérlegelését megalapozó állítások nem bizonyítottak. [28] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [29] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(2)bekezdés alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között bírálta felül: a jogerős ítéletnek a kiskorú B. M. utónevű gyermek szülői felügyeletének gyakorlására vonatkozó rendelkezését vizsgálta. [30] A felülvizsgálati kérelem megalapozatlan. [31] A felperes a felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletének okszerűtlen, egyoldalú felülmérlegelését és ebből következően a jogerős ítélet megalapozatlanságát sérelmezte. [32] A jogvita elbírálására irányadó Ptk. 4:167. §

(1)bekezdés alapján a különélő szülők megállapodásának hiányában kérelemre vagy a gyermek érdekében hivatalból, a bíróság dönt arról, hogy a szülői felügyeletet melyik szülő gyakorolja. A

(2)bekezdés szerint a bíróság a döntése során azt mérlegeli, hogy a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődése miként biztosítható a legkedvezőbben. A fentiek eldöntéséhez irányadó szempontrendszert évtizedek óta a Legfelsőbb Bíróság

1. számú irányelve (a továbbiakban: Irányelv) határozta meg. Az Irányelv a Ptk. új jogi terminológiája miatt már nem, de szempontrendszere változatlanul alkalmazható. [33] A peradatokból megállapítható, hogy a szülők a gyermek neveléséhez szükséges objektív körülményeket mindketten képesek biztosítani: megfelelő lakással és jövedelemmel rendelkeznek. Az aggálytalan szakvélemény szerint szubjektív nevelési képességükben sincs különbség. [34] Az eljárt bíróságok a döntésük meghozatalánál eltérő súllyal értékelték a bizonyítékokat. Az elsőfokú bíróság az alperes felelőtlen magatartását értékelte: a pénzkezelése nem megfelelő és egy súlyos, erőszakos bűncselekmény miatt elítélt személlyel létesített élettársi kapcsolatot. Mindezek felülírják a gyermek kifejezett hozzá való ragaszkodását, az alperesi gondozás a kislány érdekével hosszú távon ellentétes. [35] A másodfokú bíróság ezzel szemben elsődlegesen a gyermek alpereshez fűződő szoros érzelmi kapcsolatára helyezte a hangsúlyt. A kislány az iskolaváltások ellenére jelenleg jól teljesít, a tánc tanulása helyett sportol, az iskolába beilleszkedett. A jogerős ítélet az alperes volt élettársi kapcsolatának tényét és a pénzkezelését nem minősítette olyan súlyúnak, amely indokolja az évek óta kialakult helyzet megváltoztatását, tehát a gyermek hosszú távú érdekével nem ellentétes. [36] A Kúria osztotta a jogerős ítélet következtetését, indokolását nem ismétli meg, azt az alábbiakkal egészíti ki. [37] Az adott esetben mindkét szülő alkalmas a gyermek nevelésére: lakhatását, ellátását mindketten képesek biztosítani és nevelési készségük is azonos. A jogvita eldöntésénél tehát egyéb szempontokat kellett értékelni és ezek között között kiemelt súlyúnak tekintendő a gyermek véleménye. [38] Az
2. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett, a gyermekek jogairól szóló New Yorkban
3. november 20-án kelt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény)
4. cikkében foglaltak szerint az ítélőképessége birtokában levő gyermek esetén a szülőnek biztosítania kell, hogy a vele kapcsolatos döntésekben véleményt nyilvánítson. A
5. cikk 1) pontjából következően az Egyezmény a gyermek ítélőképességének elbírálásával összefüggésben meghatározott életkort nem jelöl meg. [39] A Ptk. 4:
6. §-a - az Egyezménnyel összhangban - rögzítette az ítélőképessége birtokában lévő gyermek vélemény nyilvánítási jogát, amelyet a Ptk. 4:
7. §

(4)bekezdése a gyermek meghallgatásának lehetőségeként, illetőleg szükségességeként garanciális szabályként ír elő. A

1. életévét betöltött gyermeknél pedig változatlanul irányadó, hogy a felügyeletére vonatkozó döntés csak az egyetértésével hozható, kivéve, ha választása a fejlődését veszélyezteti. [40] A szülői felügyelet rendezésénél a gyermeki jogok biztosítsa, a gyermek érdekének védelme az egyik legfontosabb szempont, azaz a peradatok mérlegelésénél alapvető célként határozható meg. A gyermek érdeke, hogy az szülő gyakorolja a szülői felügyeletét, akinél kedvezőbb fejlődése biztosítható, ebből következően nyilvánvalóan figyelembe veendő az ítélőképessége birtokában levő gyermek saját gondozására vonatkozó nyilatkozata. A gyermek akkor tekinthető ítélőképessége birtokában levőnek, ha koránál és helyzeténél fogva képes önállóan és befolyásmentesen kialakítani a véleményét. A Kúria több eseti döntésben rámutatott arra, hogy a gyermek nyilatkozatát a per egyéb adataival összefüggésben kell értékelni, vizsgálni kell, hogy a gyermek valóban ítélőképes-e vagyis képes-e az adott kérdésben önállóan és befolyásmentesen véleményt nyilvánítani. A gyermek állásfoglalása ugyanis még a
2. életéve betöltése esetén sem eredményezi automatikusan annak a per elbírálására kiható döntő jelentőségét az egyéb bizonyítékok mellőzését (BH 1996.480.). [41] A felek lánygyermeke az elsőfokú ítélet meghozatalakor a
3. életévét töltötte be. Az elsőfokú bíróság két alkalommal közvetetten (szakértő útján), illetve közvetlenül is meghallgatta (
4. sorszámú jegyzőkönyv). A szakvélemény szerint az alperes befolyásolása - a felperes állításával szemben - nem állapítható meg. Nem merült fel olyan peradat sem, amely a gyermek ítélőképességét megkérdőjelezte. A kislány következetesen és egyértelműen kifejezte az anyával való együttélését és szoros érzelmi kapcsolatukat a szakértői szakvélemény vizsgálati módszerei is alátámasztották. [42] Helytállóan járt el a másodfokú bíróság, amikor a peradatok alapján két alkalmasnak minősülő szülő közötti jogvitát hangsúlyozottan a gyermek véleményét figyelembe véve bírálta el, döntése az ítélőképessége birtokában levő gyermek akaratával is egyezett. [43] Ami pedig az alperes esetleges anyagi felelőtlenségét vagy az érzelmi kapcsolatát illeti, a Kúria maradéktalanul egyetértett a jogerős ítélet indokaival. Az alperes jogerősen szabadságvesztés büntetésre ítélt személlyel létesített élettársi kapcsolatának a gyermekre negatív kihatása nem volt kimutatható, a kislány a volt élettárssal jó és közvetlen kapcsolatot alakított ki. Helyesen értékelte a jogerős ítélet azt is, hogy a volt élettársnak kapcsolat tényleges megszűnésétől függetlenül a gyermek nevelésére semmilyen befolyása nincs. Az pedig, hogy az alperes a gyermekeknek telefont vásárolt, illetve hitelt vett fel egy anyagilag megszorult időszakban, nem minősíthető úgy, hogy a gyermek gondozásának objektív feltételeinek biztosítására nem képes. A fenti körülmények - az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben - nem indokolják a jelenlegi környezetében magát jól érző, kiegyensúlyozottan nevelkedő gyermek akaratával ellentétes kiemelését. [44] Alaptalanul sérelmezi a felperes a tényállás felderítetlenségét. Az alperes előadását a perben nem vonta kétségbe, a szomszéd kihallgatására bizonyítási indítványa nem volt és azt az elsőfokú bíróság sem találta hivatalbóli bizonyítása körében indokoltnak. [45] A Pp.
5. §

(2)bekezdés és 275. §

(3)bekezdésében foglaltakból az következik, hogy a tényállás megállapításának módjára vonatkozó és az ügy érdemi elbírálására is kihatással lévő eljárásjogi szabálysértés hiányában a szabad bírói mérlegeléssel megállapított tényállás felülvizsgálati eljárás keretében történő felülmérlegelésének a bizonyítékok újra értékelésének nincs helye (BH 1995.226., BH 1993.768.. Amennyiben az állapítható meg, hogy a jogerős ítélet a bizonyítékokat nyilvánvalóan okszerűtlen mérlegelte, ez megalapozza a felülvizsgálati kérelmet (BH 1994.196.), ha azonban a bizonyítékok mérlegelésével megállapított tényállás nem iratellenes, okszerűtlen vagy logikai ellentmondást sem tartalmaz, a Kúriát kötik a másodfokú bíróság megállapításai (BH 2013.119.). A felülvizsgálati eljárás rendkívüli perorvoslati jellegéből következően a mérlegeléssel meghozott jogerős döntés felülmérlegelésére a fenti, kivételes körülmények hiányában nem kerülhet sor. [46] A másodfokú bíróság a gyermek érdekére koncentrálva, az ítélőképessége birtokában levő gyermek véleményét figyelembe véve helytállóan értékelte újra a peradatokat, döntése a régi Pp. 206. §

(1)bekezdésében foglaltak előírásnak megfelelt. [47] A fentiek alapján a jogerős ítélet eljárási jogszabályt nem sértett, ezért azt a Kúria a régi Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [48] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a régi Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [49] Az eljárási illetékre is kiterjedő 20%-os részbeni személyes költségmentességben részesült felperes felülvizsgálati kérelme eredményre nem vezetett. A Kúria a felülvizsgálati eljárási illeték mértékéről és viseléséről az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. §

(3)bekezdés d) pontja, 50. §

(1)bekezdése, a régi Pp. 270. §

(1)bekezdése szerint alkalmazandó 78. §

(1)bekezdése, továbbá a 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. §

(1)-

(2)bekezdése és a

1. §-a alapján határozott. [50] Az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban költsége nem merült fel. Budapest,
2. március
3. dr. Baloginé dr. Faiszt Judit s.k. a tanács elnöke, dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. bíró A kiadmány hiteléül: