Bf.34/2019/6 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdés). Ezért 9 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre és 9 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője a minősítés megváltoztatásáért és a büntetés enyhítéséért jelentett be fellebbezést. A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.102/2019/

1. számú átiratában nem tartotta alaposnak a minősítés megváltoztatásáért és a büntetés enyhítéséért bejelentett fellebbezést. Rámutatott, hogy a felülbírálat teljes körű, a törvényszék a bizonyítási eljárás lefolytatása során eljárási szabálysértést nem vétett. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a beszerzett bizonyítékokat egyenként és összességében is megvizsgálta, s azokat logikusan értékelve, mérlegelő tevékenysége eredményeképpen megalapozott tényállást állapított meg. Amellett érvelt, hogy az írásba foglalt ítéletben a törvényszék kellően megindokolta, hogy a jogos védelmi helyzetre irányuló vádlotti védekezés miért nem foghatott helyt. Hivatkozott arra, hogy a tényállás alapján a törvényszék a vádlott büntetőjogi felelősségét okszerűen állapította meg, s helytállóan vonta le azt a következtetést, hogy a vádlott terhére az emberölés bűntettének befejezett kísérlete róható. Kifejtette álláspontját arról, hogy törvényszék állapította meg azt, hogy a vádlott a cselekményét eshetőleges szándékkal követte el. E körben hivatkozott arra, hogy az önhibából eredő ittas állapotú elkövetés okán a cselekmény tárgyi oldalának vizsgálatával lehet a bűncselekményt minősíteni, s eszerint az ölési szándékkal, 14,5 cm pengehosszúságú késsel, közepesnél nagyobb erővel, szívtájékra leadott szúrás arra mutat, hogy az elkövető a cselekmény elkövetésének időpontjában a sértett halálát kívánta. A tárgyi oldali elemek tehát az elkövetőnek az emberölésre irányuló egyenes szándékát támasztják alá. A büntetés kiszabási körülmények értékelésével kapcsolatban kitért arra, hogy az elsőfokú bíróság teljeskörűen feltárta az enyhítő és súlyosító körülményeket, melyek alapján a vádlott által megvalósított bűncselekmény vonatkozásában irányadó törvényi középmértékhez közelítő szankciót a vádlott tettével arányban állónak, és a büntetés céljának elérése végett szükségesnek is tartotta. Az ítélet egyéb rendelkezéseit helytállónak találta, a törvényszék ítéletének helybenhagyását indítványozta. A vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában az eltérő minősítés megállapítása mellett a büntetés enyhítésére irányuló fellebbezését fenntartotta. Arra hivatkozott, hogy tévedett az első fokon eljáró Veszprémi Törvényszék, amikor emberölés kísérletének minősítette a vádlott által elkövetett bűncselekményt. Rámutatott arra, hogy a vádlott elismerte, hogy ő szúrta meg a vádiratban szereplő késsel a sértettet, de tagadta, hogy emberölésre irányult volna a szándéka. Nem vitatva azt a tényt, hogy a szúrással okozott, a mellüreget megnyitó, bordát sértő szúrt sérülés életveszélyes sérülés volt, azzal érvelt, hogy az eset összes körülményeinek vizsgálatával a helyes következtetés az, hogy a vádlott által elkövetett cselekmény életveszélyt okozó testi sértés. Felhozta azt, hogy az esetről kizárólag olyan személyek vallomásaiból rendelkezik a bíróság közvetlen információkkal, akik mind jelentős mennyiségű alkoholt fogyasztottak a vádbeli napon és azt megelőzően, ezért a nyilatkozataikat megfelelő fenntartással kell kezelni. Részletesen taglalta, hogy álláspontja szerint az elkövetéskori tudati állapot tisztázásánál milyen alanyi és tárgyi tényezők tárhatóak fel, melyeknek eredményeképpen akként foglalt állást, hogy az a helyes következtetés, hogy a vádlott által elkövetett cselekmény helyes minősítése a Btk.
2. §

(1)bekezdésében írt és a

(8)bekezdése szerint minősülő életveszélyt okozó testi sértés bűntette. A törvényszék ítéletének megváltoztatását indítványozta a fellebbezésében foglaltak szerint, míg a kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamát az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének büntetési tételét alapul véve a középmértéktől a vádlott javára eltérve, jelentősen enyhítse az elsőfokú ítéletben is taglalt enyhítő körülmények túlsúlyára is figyelemmel. A védő a nyilvános ülésen a fellebbezés írásban benyújtott indokolásában írtakkal egyezően a minősítés megváltoztatása mellett érvelt. A vádlott bűnösségének életveszélyt okozó testi sértés bűntettében történő megállapítását és rövidebb tartamú - a büntetési tételkeret középmértékét el nem érő - szabadságvesztés büntetés kiszabását indítványozta. A fellebbviteli főügyészség képviselője az átiratban írtakkal egyezően - az ott felsorakoztatott érvek mentén - az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, valamint a védői érveléssel ellentétben a minősítés változatlanul hagyását indítványozta. A vádlott utolsó szó jogán enyhébb minősítés megállítását kérte. A bejelentett fellebbezés - enyhítést célzó részében - megalapozott. Az elsőfokú bíróság a büntetőeljárás lefolytatásakor eljárási hibát nem vétett. Az elsőfokú bíróság valamennyi, a rendelkezésre álló bizonyítékot teljességében, a logika szabályainak megfelelően értékelt. E körben megfelelően rámutatott arra, hogy a részben egymásnak ellentmondó bizonyítékok közül melyiket és miért fogadott el. Ekképp a törvényszék által megállapított tényállás megalapozott, az mentes a Be.

1. §-ban rögzített hibáktól, így a tényállás a másodfokú eljárásban is irányadó volt. Helyesen következtetett a tényállásból az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére és helyes a bűncselekmény jogi minősítése is. Itt mutat rá a másodfokú bíróság, hogy a fellebbviteli eljárásban a minősítést támadó fellebbezés már csak azért sem foghatott helyt, mert a vádlott cselekvősége, az indulati megnyilvánulások, a sérülés okozását követő cselekedete egyértelműen utal arra, hogy a vádlott szándéka nem testi sérülés okozására, hanem a sértett életének kioltására irányult. Ezt támasztja alá, a sérülés kivitelezésének módja, a célzott testtájék támadása, a vádlottnak a sértetthez intézett fenyegetése, majd pedig a sérülés ellátásának megakadályozásnak érdekében tanúsított magatartása, melyet az elsőfokú bíróság pontosan, időrendben rögzített. A vádlott ugyan ittas állapotban volt a cselekmény elkövetésekor, azonban ez nem akadályozta őt abban, hogy cselekményének veszélyes voltát ne ismerte volna fel. A tőle távolabb lévő sértettet, harmadik személy testi közelségében a mellüreg megnyitását eredményező célzott szúrással támadta eredménnyel az ölési szándékot kifejező szóhasználat kíséretében. Minthogy valamennyi tényállási elem fennáll, így a „csak sérülés okozásának szándéka" a józan ész és az általános élettapasztalat alapján is kizárt. Ezt erősíti a távkapcsoló működésképtelenné tételét eredményező magatartása is abban a hiszemben, hogy az a segítség hívásához szükséges eszköz. Mindezen körülmények alapján az eltérő minősítésre irányuló védelmi fellebbezési indokokat a másodfokú bíróság megalapozatlannak találta, és megállapította, hogy a törvényszék által megállapított minősítés helyes és egyúttal törvényes is. Az elsőfokú bíróság az enyhítő és súlyosító körülményeket feltárta, és azokat többnyire helyesen értékelte. Kétségtelen tény, hogy a vádlott által elkövetett bűncselekmény igen súlyos, a törvényi középmérték esetében 10 év, melyből kell kiindulnia a bíróságnak a büntetés kiszabásakor. A másodfokú bíróság ugyanakkor rámutat arra, hogy a cselekmény elkövetésekor
2. életévét már betöltött, eddig büntetlen előéletű vádlottal szemben korára tekintettel ez az enyhítő körülmény nagyobb súlyú. Az alkalmi jellegű elkövetés - bár ennek a bűncselekmények ez tipikus jellemzője szintén számottevő büntetéskiszabási tényezőként értékelhető. Az elsőfokú bíróság is utalt a kísérleti szakban maradt bűncselekmény esetén a büntetést csökkentő tényezőre, ugyanakkor a másodfokú bíróság álláspontja szerint az eljárásban a vádlott már képes volt szembe fordulni tettével, így azt nagyobb nyomatékkal kell értékelni. Az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés tartama bár a törvényi középmértéket nem éri el, de a fentiek alapján jelentős korrekcióra szorul. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság a vádlott cselekményében és személyében rejlő társadalomra veszélyességet is alapul véve lehetőséget látott az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés jelentős enyhítésére. A mellékbüntetés, valamint az elsőfokú bíróság által felhívott járulékos rendelkezések helyesek, azok megváltoztatására törvényes alap nincs. Az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a jogerős határozat meghozataláig a vádlott előzetes fogvatartásban volt, így ezt az időtartamot a Btk.
3. §

(1)és

(2)bekezdés alapján beszámította a szabadságvesztés tartamába. A másodfokú eljárásban felmerülő bűnügyi költség viselésére a vádlott a Be. 613. §

(1)bekezdése alapján köteles. A fentiekre tekintettel az ítélőtábla a Be. 599. §

(1)bekezdés alapján tartott nyilvános ülésen az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta. Győr,

1. június
2. Szalainé dr. Joánovits Krisztina sk. előadó bíró. Péntek László sk. a tanács elnöke. Csák Csilla sk. bíró A Veszprémi Törvényszék 10.B.669/2018/
3. számú ítélete a másodfokú bíróság ítéletében foglalt változtatással
4. június
5. napján jogerős. . Péntek László sk. a tanács elnöke