Pfv.21168/2018/5 – Kúria

(1)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.VI.21.168/2018/

1. A tanács tagjai: . Kollár Márta a tanács elnöke . Kocsis Ottilia előadó bíró . Szabó Ildikó bíró A felperes: A felperes képviselője: ó Balázs Gábor Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Szabó Balázs Gábor ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: Pintér és Szabó Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Szabó Tamás ügyvéd A per tárgya: szerződés részleges érvénytelensége A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: ővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.193/2017/8/II. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: ővárosi Törvényszék 5.G.44.149/2015/
2. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A hitelező alperes és a felperes által
3. november 5-én kötött deviza alapú kölcsönszerződést biztosító, önálló zálogjogot alapító szerződés
4. pontja szerint: „Zálogkötelezettek kötelesek a záloggal terhelt ingatlanra Adós Kölcsönszerződésből származó fizetési kötelezettségének biztosítékául egy, a Bank által elfogadható biztosító társaságnál [...] vagyonbiztosítást kötni, a biztosítás kedvezményezettjeként a Bankot megjelölni. [...] 300.000-, Ft biztosítási összeget meg nem haladó épületkár esetén, amennyiben Bank akként nyilatkozik, hogy igényt tart a biztosítási összegre, illetve annak meghatározott részére, úgy a biztosítási összeget, illetve annak Bank által igényelt részét biztosító közvetlenül a Bank részére folyósítja. […] Amennyiben az Ingatlanban 300.000.- Ft biztosítási összeget meghaladó káresemény következik be, úgy a biztosító a biztosítási összeget automatikusan Bank részére fizeti ki. Bank köteles a biztosítótól kapott biztosítási összeget Zálogkötelezettek rendelkezésére bocsátani, hogy az Ingatlan helyreállítási költségeit fedezze, feltéve, hogy Zálogkötelezettek előbb a bank számára ésszerű és elfogadható költségvetést készítenek a helyreállításokra vonatkozóan, kivéve, ha Bank alapos okkal tarthat attól, hogy a Kölcsönszerződésből fakadó kötelezettségek nem kerülnek megfelelő teljesítésre. Ha Adós nem teljesíti megfelelően fizetési kötelezettségeit, Bank csak e kötelezettségek maradéktalan teljesítését követően számol el az általa a biztosítótól kapott biztosítási összegekkel Zálogkötelezettek felé, illetőleg Bank jogosult a biztosítási összeget Adós hátralékos tartozásának kiegyenlítésére fordítani."[...] A kereseti kérelem és az alperes védekezése [2] [3] A felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy a kölcsönszerződés VIII.
5. pontja, a zálogszerződés 5.,
6. és
7. pontja tisztességtelen, ezért semmis. Az alperes az ellenkérelmében a zálogszerződés
8. pontja, a választott-bírósági kikötés érvénytelenségét nem vitatta, azt meghaladóan a kereset elutasítását kérte. Az első- és másodfokú ítélet [4] [5] Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a zálogszerződés
9. pontja érvénytelen, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett rendelkezését megváltoztatta és megállapította, hogy a zálogszerződés
10. pontjának a biztosítási szerződésben az alperes kedvezményezettként való megjelölését előíró kitétele érvénytelen. Indokolása szerint a keresettel támadott szerződési feltétel tisztességtelenségének vizsgálatánál a nemzeti jogot az uniós joggal összhangban, az uniós jog elsőbbségére és az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) ítélkezési gyakorlatára tekintettel kellett alkalmazni (EUB C92/
11. „RWE Vertrieb" ítélet
12. pont). Annak megállapításához, hogy valamely feltétel a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz-e elő a fogyasztó kárára, különösen a nemzeti jognak a felek megállapodása hiányában irányadó szabályait kellett figyelembe venni (EUB C-415/
13. „Aziz" ítélet 68-
14. pont). A másodfokú bíróság rögzítette, hogy a biztosítási szerződés megkötését előíró szerződéses feltétel nem tisztességtelen, a zálogkötelezett a Polgári Törvénykönyvről szóló
15. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
16. §

(2)bekezdésben írt kötelezettsége teljesítését szolgálja: a biztosítási összeg a Ptk. 260. §

(3)bekezdésnek megfelelően a zálogtárgy helyébe lép vagy a fedezet kiegészítésére szolgál. A szerződési feltételnek az az eleme tisztességtelen, amely szerint a biztosítási összeg kedvezményezettjeként az alperest kell megjelölni. Ennek folytán a Ptk. 260. §

(3)utolsó fordulata alapján a felperes nem követelheti a biztosítási összegnek a zálogtárgy helyreállítására fordítását: 300.000 forint alatt az alperes dönt, afelett a biztosítási összeg automatikusan őt illeti. Az alperes arról is dönthet, hogy a biztosítási összeget az ingatlan helyreállítása céljából a zálogkötelezett rendelkezésére bocsátja vagy azt a lejárt tartozásra fordítja, és csak ezt követően számol el a zálogkötelezettel. A vagyonbiztosítás funkciója a vagyontárgy pótlásához vagy helyreállításához szükséges forrás megteremtésével a zálogkötelezett vagyonában beállott értékcsökkenés kiegyenlítése. Ilyen szerződési feltétel mellett a biztosítás e funkcióját elveszíti, a biztosítási összeg a kedvezményezett alperesnél óvadékjellegű biztosítékká alakul át, holott a 260. §

(3)bekezdéséből ez nem következik. A feltétel a fogyasztót a jogszabályból következő jogaihoz és kötelezettségeihez képest lényegesen kedvezőtlenebb jogi helyzetbe hozza, a felek viszonyában jelentős egyenlőtlenséget idéz elő. A feltétel kapcsán a jóhiszeműség és tisztesség elvének sérelme is megállapítható, ilyen megállapodást a kötelezett egyedi megtárgyalás esetén nyilvánvalóan nem kötött volna. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [6] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jelzálogszerződés 5. pontja tekintetében is keresetet elutasító határozat hozatalát kérte. Megsértett jogszabályként a Ptk. 209. §-t, a 209/A. §-t, a 260. §

(3), a 261. §

(1)-

(2), a 277. §

(4)bekezdését, és a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/

1. (II. 5.) Korm. rendeletet (a továbbiakban: R.) jelölte meg. A jogszabálysértést azzal indokolta, hogy a másodfokú bíróság tévesen értelmezte a zálogszerződés vitatott kikötését és a Ptk. általa felhívott rendelkezéseit. A szerződés és a Ptk.
2. §

(3)bekezdés tartalma azonos. Az alperes előnyhöz nem jut: engedményezés a kölcsön összeg erejéig történik, a biztosítási összeg vagy a zálogtárgy helyreállítására, vagy a lejárt tartozás rendezésére szolgál. A biztosítási összeg az alperesnek csupán birtokába kerül, azzal sajátjaként nem rendelkezhet; elsődlegesen a zálogtárgy helyreállítására, másodlagosan a lejárt tartozás megfizetésére szolgál, s mindkét esetben el kell számolnia. A [7] zálogszerződés

1. pontját a maga összességében kell értékelni. Azt, hogy a biztosítási összeget az ingatlanok helyreállítására a zálogkötelezett rendelkezésére bocsássa, köthette teljesíthető, nem visszaélésszerű feltételekhez. Amennyiben a felperes szabadon használhatná fel a zálogtárgy helyébe lépő biztosítási összeget, az alperes megfelelő fedezet nélkül maradna és felperes sem teljesítené azon szerződési akaratát és kötelezettségét, hogy megfelelő fedezetet biztosítson a kölcsön biztosítékaként. Jóhiszemű joggyakorlás esetén a szerződéses rendelkezés összeegyeztethető a kölcsön- és a zálogszerződés céljával. Az alperes a biztosítási összeggel a szerződésszegés miatt lejárt tartozás rendezése után köteles elszámolni. Lényeges, hogy ez esetben a felperes a meg nem fizetett törlesztő részletek összegével maga rendelkezik, azt az ingatlan helyreállítására fordíthatja, nem éri anyagi hátrány a szerződési rendelkezés miatt. Alperes nem szerzi meg sem a zálogtárgy, sem a helyébe lépő pénz tulajdonjogát, a biztosítási összeget legfeljebb a felperes lejárt tartozására fordíthatja. A biztosítási összeg felhasználásának (a felperes rendelkezési jogának) szerződés szerinti korlátozása nem tisztességtelen. A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [8] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [9] A Kúria elöljáróban rámutat arra, hogy a jogerős ítélet felülbírálatának tartalmi és perjogi kereteit a felülvizsgálati kérelem határozta meg, a Kúriát kötötte a kérelemben megfogalmazott jogszabálysértés, annak tartalmi körülírása, a kifejtett jogi álláspont [Pp.
2. §

(2), 1/

1. (II. 15.) PK vélemény
2. 4.]. A felülvizsgálati kérelem hivatkozását a R. megsértésére a Kúria figyelmen kívül hagyta, mert az nem rendelkezik a Pp.
3. §

(2)bekezdése által meghatározott tartalmi követelményekkel: nem jelöl megsértettnek állított jogszabályhelyet, nem írja körül a jogszabálysértés indokait [1/

1. (II. 15.) PK vélemény
2. pontjához fűzött indokolás]. [10] Helytállóan ítélte úgy a másodfokú bíróság, hogy a felek kölcsönszerződését biztosító, önálló zálogjogot alapító szerződés
3. pontja a bank döntési, választási joga kikötésével elvonja a zálogkötelezettnek azt a Ptk.
4. §

(3)bekezdése második mondatában biztosított jogát, hogy a biztosítási összegnek a zálogtárgy helyreállítására fordítását követelje. Az ilyen kikötés pedig a Kúria joggyakorlatában is tisztességtelen, semmis [BH

1. 284.I.]. A Kúria joggyakorlatában tisztességtelen az a kikötés is, amely a szerződés felmondása nélkül teszi lehetővé a zálogtárgyban bekövetkezett kár miatt kapott biztosítási összegnek az adós tartozásaira fordítását [Gfv.VII.30.662/2017/11.]. Annyiban szorul pontosításra a jogerős ítélet indokolása, hogy miután a biztosítási összeg a zálogtárgy helyébe lép, illetőleg a zálogfedezet kiegészítésére szolgál, a zálogjog tárgya részben (az ingatlan mellett) vagy egészben (az ingatlan helyett) a biztosítási összeg lesz, amelyen óvadék jön létre. Az óvadék jogosultját a Ptk.
2. §

(1)bekezdése értelmében ugyan megilleti a közvetlen kielégítés joga, azonban csak annak megnyíltakor [BH2018. 284., Kúria Gfv.VII.30.662/2017/11.]. A Ptk. 269. §

(2)bekezdése alapján önálló zálogjog esetén a zálogjogosult kielégítéséhez - ha a felek másként nem állapodnak meg - az önálló zálogjognak a felmondása szükséges. A peres felek másként nem állapodnak meg, ezért a kielégítési jog megnyíltához felmondás szükséges. A felek szerződése a kielégítési jog megnyílta előtt ad lehetőséget az alperes számára arra, hogy a lejárt követelését a zálogtárgy helyébe lépett biztosítási összegből közvetlenül kielégítse. A Kúria Gfv.VII.30.662/2017/

1. és Pfv.V.21.728/2017/
2. számú határozataiban, illetve a BH
4. szám alatt közzétett Gfv.VII.30.080/2018/
5. számú határozatában is kifejtettek a tekintetben is irányadók a perbeli esetben, hogy tisztességtelen a bank elszámolását az adós fizetési kötelezettségeinek teljesítéséhez kötni, illetve a biztosítási összeget a bank egyoldalú döntése alapján a hátralékos tartozás kiegyenlítésére fordítani. [11] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet a Pp.
6. §

(3)bekezdés alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [12] Az alperes a Pp. 270. §

(1), a 78. §

(1)bekezdés alapján köteles a felperes ügyvédi munkadíjból álló, a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(3),

(5)-

(6)bekezdés alapján, a kifejtett képviseleti tevékenységgel arányban meghatározott felülvizsgálati eljárási költségét megfizetni. [13] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet alapján tárgyaláson bírálta el. a Pp. 274. §

(1)bekezdés [14] E határozat ellen a felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 271. §

(1)bekezdés e) pont zárja ki. Budapest,

1. május
2. Dr. Kollár Márta s.k. a tanács elnöke, dr. Kocsis Ottilia s.k. előadó bíró, dr. Szabó Ildikó s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Sz.Sz. bírósági ügyintéző