Kfv.37275/2018/7 – Kúria

(1)bekezdés

1. c)és
2. f)pontjaira, 18. §

(1)bekezdés a) pontjára, továbbá a Harmtv. végrehajtásáról szóló 114/

1. (V.24.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.)
2. §

(5)és

(7)bekezdéseire, valamint a 47. §

(8)bekezdés b) pontjára utalással megállapította, hogy a felperes nem igazolta tartózkodása teljes időtartamára a megélhetését, valamint nem rendelkezik a tovább-, vagy visszautazáshoz szükséges feltételekkel. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes – eredménytelen hiánypótlási felhívást követően – a

1. szeptember
2. napján kelt 106-T-44193/7/
3. számú határozatával az elsőfokú határozatot – az indokolási rész kiegészítésével – helybenhagyta, egyidejűleg a felperest az Európai Unió tagállamainak területéről Egyiptom területére kiutasította. Indokolása szerint a felperes által hivatkozott 3.500.- EUR beváltásából származó 1.043.960.- forint tartós rendelkezésre állása nem bizonyított. [4] [5] [6] Hangsúlyozta, hogy bár a felperest nem terheli tartási kötelezettség, és nem kell lakbért fizetnie, de mint külföldinek, felmerülhetnek olyan kiadásai, amelyek a magyar állampolgárokat nem terhelik, mint például a visszautazás költségei. Ezen kívül az életvitelszerű tartózkodásnak egyéb költségei is vannak, így élelmezési, utazási, tisztálkodási költségek, gyógyszerkiadások, valamint ruházkodási költségek. A felperes 106.400.- forint munkabére nem elegendő mindezen költségek, valamint az esetleg felmerülő váratlan kiadások fedezetére, ahogyan a tovább-, vagy visszautazásának biztosítására sem. A NAV tájékoztatása alapján azt is megállapította, hogy a felperes
4. január hónaptól nem az idegenrendészeti eljárásban bejelentett munkabért kapta, őt a munkáltatója a munkaszerződésben foglalt feltételektől eltérően foglalkoztatta. A kereseti kérelem [7] A felperes eljárási- és anyagi jogi jogszabálysértésekre hivatkozással keresetet terjesztett elő a jogerős határozat bírósági felülvizsgálata iránt. Az elsőfokú ítélet [8] [9] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Indokolásában a Harmtv.
5. §

(1)bekezdés a) pontjára utalással rögzítette, hogy a hatóságnak az engedély megadásának alapjául szolgáló feltételek teljesülését a kérelemből kiindulva a jövőre nézve kell vizsgálnia. A kérelemre indult eljárásban a felperes érdekkörébe tartozik azoknak a tényeknek és bizonyítékoknak az előterjesztése, amelyek a tartózkodási engedély meghosszabbítását megalapozzák. [10] Abból a tényből, hogy a felperes a pénzváltónál 3.500.- EUR-t beváltott, még az sem következik, hogy ez az összeg az ő tulajdona lenne, ezért nem igazolja azt, hogy ez a felperes tartósan rendelkezésére állna. [11] A felperes 106.400.- forint jövedelme egy személy magyarországi megélhetésének biztosítására általában valóban elegendő, azonban az alperes helyesen mutatott rá, hogy a külföldi állampolgár felperest egyéb kiadások is terhelik, úgy mint a hazautazás költségei, de e körben említhetők a nyelvtanulás, fordítás, iratbeszerzés, külföldön élő hozzátartozókkal való kapcsolattartás költsége is, stb. Külföldi állampolgár esetében az is következmény, hogy ne jelentsen terhet a hazai szociális ellátórendszerre. Bár a felperest nem terheli tartási kötelezettség és a szállása is ingyenesen biztosított, azonban figyelemmel arra, hogy az országban tartózkodása során bekövetkezhetnek váratlan kiadások, például betegség, vagy előre nem látható események, például az ingyenes szállás megszűnése, a tartós megtakarítás hiánya és a relatív alacsony jövedelem ezért nem tekinthető a száznyolcvan napon belül kilencven napot meghaladó tartózkodása esetén elegendőnek a megélhetésre, valamint a vissza-, illetve továbbutazása biztosításához. [12] Hangsúlyozta, hogy a hatóságnak nem feladata a felperes megélhetését biztosító jövedelem összegszerű meghatározása, ezen kívül az alperes más ügyekben hozott – egyébként sem bizonyított – gyakorlata nem érinti a perben támadott határozat jogszerűségét. [13] Mindezek alapján nem sérült a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 2. §

(3)bekezdése, 50. §

(1)bekezdése, a Harmtv. és a Vhr. felhívott szabályai sem, az alperes a feltárt körülményeket, bizonyítékokat megfelelően mérlegelte, ezért a polgári perrendtartásról szóló

1. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/B. §-ában foglaltak megsértése sem volt megállapítható. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [14] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmének megfelelő határozat meghozatalát kérte. Másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását indítványozta. [15] Állította, hogy az alperes határozata a Ket.
2. §-ába,
3. §

(1)bekezdés e) pontjába, a Harmtv. 13. §

(1)bekezdés f) pontjába és a Pp. 339/B. §-ába ütközik, az ettől eltérő ítéleti megállapítás ezért jogszabálysértő. [16] Előadta, hogy mind az alperes, mind a bíróság olyan összegeket tételezett fel a felperes megélhetéséhez szükségesnek, amelyek valójában nem szükségesek a számára. A felperes ugyanis már több mint 7 éve él és dolgozik Magyarországon, beilleszkedett a magyar társadalomba, a szükséges mértékben elsajátította a nyelvet. Kirívóan okszerűtlen ezért azt feltételezni, hogy a felperesnek szüksége lenne nyelvtanulásra, fordításra és iratbeszerzésre olyan mennyiségben, amely a megélhetését is veszélyeztetné. Az önkényesen feltételezett költségek számszerűsítésének elmaradása egyrészt önkényesen valószínűsít bizonyos kiadásokat, másrészt önkényesen valószínűsít ezen kiadások magas, a felperes megélhetését veszélyeztető mértékét is. [17] Hangsúlyozta, hogy a hozzátartozókkal való kapcsolattartás, illetve a hazautazás költségei ritkán merülnek fel, akkor sem megélhetését akadályozó mértékű lenne azok összege. [18] Kiemelte, hogy a felperes munkabére nem csak a minimálbért, hanem a garantált bérminimumot is bőségesen meghaladta, ezért annak kétségbe vonására csak nagyon súlyos okok alapján kerülhetett volna sor jogszerűen. [19] Állította, hogy megélhetése biztosított, ezért a Harmtv. 13. §

(1)bekezdés f) pontjában foglalt feltételek fennállnak. [20] Érvelése szerint az elsőfokú bíróság megsértette a jogtanácsosi tevékenység végrehajtásáról szóló

1. évi III. törvényerejű rendelet végrehajtásáról szóló 7/
2. (VIII.25.) IM rendelet (a továbbiakban: Rendelet)
3. §

(1)bekezdését, mert a jogtanácsost kormánytisztviselő nem helyettesítheti. [21] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta. A Kúria döntése és jogi indokai [22] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [23] A Pp. 275.§

(1)és

(2)bekezdései szerint a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során, a felülvizsgálati kérelem keretei között, a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A jogerős ítélet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálható felül. [24] A Kúria szerint az elsőfokú bíróság a pontosan és törvényesen megállapított tényállásból helytálló következtetést vont le. [25] A felülvizsgálati bíróság elsődlegesen rögzíti, hogy az elsőfokú bíróság vizsgálta a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványait, ennek során a bizonyítékokat a Pp. 206. §

(1)bekezdésének megfelelően a maguk összességében értékelte és helyesen állapította meg, hogy a felperes keresete nem alapos. Jogszabálysértést ebben a körben a rögzített tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen, vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése alapozhat meg, ilyen jogsértés azonban nem tárható fel. [26] A felperes a felülvizsgálati kérelmében lényegében a keresetében foglaltakat ismételte meg, a jogerős ítéletet a már korábban felhozott kifogások miatt sérelmezte. Az eljárt bíróság azonban a felperes keresetét minden vonatkozásában elemezte és elbírálta, a Pp. 221. §

(1)bekezdésének teljes mértékben megfelelő, kellően részletes indokát adta döntésének. Az eljárt bíróság kifejtett indokaival a Kúria maradéktalanul egyetért, ezek megismétlése nélkül, a felülvizsgálati kérelemre figyelemmel az alábbiakat hangsúlyozza. [27] A Harmtv. 13. §

(1)bekezdés f) pontja szerint száznyolcvan napon belül kilencven napot meghaladó tartózkodás céljából az a harmadik országbeli állampolgár utazhat be, illetve száznyolcvan napon belül kilencven napot meghaladó időtartamig az a harmadik országbeli állampolgár tartózkodhat Magyarország területén, aki tartózkodása teljes időtartamára rendelkezik a lakhatását és megélhetését, valamint a kiutazás költségeit is biztosító anyagi fedezettel. [28] A Vhr. 29. §

(5)bekezdése értelmében a harmadik országbeli állampolgár a kilencven napot meghaladó tartózkodáshoz szükséges anyagi fedezettel akkor rendelkezik, ha ő maga vagy részére családtagja a rendelkezésére álló jogszerűen megszerzett jövedelemből, illetve vagyonból megélhetése, lakhatása, kiutazása, valamint szükség esetén egészségügyi ellátása költségeit biztosítani tudja. [29] A kiemelt jogszabályi rendelkezésekből látható, hogy a tartózkodási engedély meghosszabbítására – egyéb feltételek fennállása esetén is – csak akkor van lehetőség, ha a felperes magyarországi tartózkodásának teljes időtartama alatt biztosított a lakhatása, megélhetése, valamint rendelkezésére áll az esetleges egészségügyi ellátásához, illetve a kiutazásához szükséges anyagi fedezet. További feltétel, hogy a kérelmező mindezt jogszerűen megszerzett jövedelemből, illetve vagyonból biztosítsa. [30] A felperes nem vitatta a NAV azon tájékoztatását, miszerint

1. január hónaptól nem a hatósági eljárásban bejelentett munkabért kapta. E tény megkérdőjelezi a megszerzett jövedelme jogszerűségét. [31] A felperes állította, hogy a megélhetése biztosított, ugyanakkor semmivel nem igazolta, hogy a pénzváltónál beváltott 3.500.- EUR jogszerű forrásból származik, továbbá, hogy az az övé lenne, illetve hogy tartósan rendelkezésére állna. Erre figyelemmel ez az összeg a jogszabályi feltételek teljesítése szempontjából nem vehető figyelembe. [32] A felperes alig több, mint 100.000.- forintos jövedelme ténylegesen meghaladja a minimálbér, de a garantált bérminimum összegét is, pusztán e tény azonban még nem kellő bizonyítéka a szükséges anyagi fedezet meglétére. [33] A felperes állította, hogy nyelvtanulási, fordítási, iratbeszerzési költségei nem merülnek fel, ugyanakkor nem adott választ arra, hogy miből tudná finanszírozni váratlan kiadásait, például egy betegség esetén. [34] Minden bizonyíték nélkül hivatkozott arra, hogy a hozzátartozókkal való kapcsolattartás, illetve a hazautazás költségei megélhetését nem akadályozzák, ennek számszerű bemutatására azonban még csak kísérletet sem tett. [35] Az alperes nincs abban a helyzetben, hogy a felperes megélhetését „beárazza”, eljárása során azt kell mérlegelnie, hogy megállapítható-e a törvényi feltételek teljesülése a felperes kérelme és az ahhoz csatolt bizonyítékok alapján. A kérelemre induló eljárásban a szükséges anyagi fedezet meglétét a felperesnek kell megnyugtató módon bizonyítania. [36] A Kúria szerint a jogerős ítélet az összes körülmény körültekintő mérlegelésén alapul, azokkal szemben a felperes alappal cáfoló bizonyítékot még a felülvizsgálati eljárásban sem adott, a konkrétum nélküli, általános kifogásra figyelemmel a Kúria felülmérlegelésre nem látott jogszabályi lehetőséget. [37] A Pp. 339/B. §-ban foglaltakra utalással a Kúria hangsúlyozza, hogy mérlegelési jogkörben hozott döntésről akkor beszélünk, ha az alapul szolgáló anyagi jogszabály biztosít mérlegelési lehetőséget a hatóság számára. A bizonyítékok értékelése, súlyozása a tényállás tisztázásához, és nem közvetlenül a döntéshozatalhoz kapcsolódó eljárási cselekmény, ezért attól, hogy a hatóság figyelembe vette, értékelte az egyes bizonyítékokat, a döntése még nem minősül mérlegelési jogkörben hozott döntésnek. Erre figyelemmel a Pp. 339/B. §-ának megsértése fel sem merülhet. [38] Az alperesi ellenkérelmet a főigazgató nevében és megbízásából dr. ... idegenrendészeti igazgató írta alá, a beadvány külzete szerint az alperest dr. ... jogtanácsos képviseli. Minden alapot nélkülöz ezért az alperesi képviselettel kapcsolatos felperesi érvelés. Önmagában az, hogy az ellenkérelem tartalmazza az eljáró személy hivatali beosztását, nem változtat azon a külzeten is megjelenő tényen, miszerint az alperest a perben kamarai jogtanácsos képviselte. A kamarai jogtanácsos egyben a hivatali szervezet tisztviselője, a hivatalban betöltött pozíció feltüntetése nem érinti a perbeli jogtanácsosi tevékenység tényén, mibenlétén, különösen nem jelent meg nem engedett helyettesítést. [39] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a Pp.
2. §

(3)bekezdését alkalmazva a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, mert az nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályi rendelkezéseket. A döntés elvi tartalma [40] A tartózkodási engedély meghosszabbítása törvényi feltételeinek fennállását a kérelmezőnek kell bizonyítania. Záró rész [41] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(2)bekezdése alapulvételével tárgyaláson bírálta el. [42] A pervesztes felperes a Pp. 270. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. §

(1)bekezdésének megfelelően köteles a kamarai jogtanácsos által képviselt alperes felülvizsgálati eljárási költségét megfizetni. [43] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §

(1)bekezdésében meghatározó mérték szerinti felülvizsgálati eljárási illetéket a felperesnek a bírósági eljárásban alkalmazandó költségmentességről szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdése alapján kell megfizetnie. [44] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 271. §

(1)bekezdés e) pontja zárja ki. Budapest,

1. április
2. Dr. Sperka Kálmán s.k. a tanács elnöke, Dr. Vitál-Eigner Beáta s.k. előadó bíró; Dr. Sugár Tamás s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő