Pf.20206/2019/7 – Debreceni Ítélőtábla

Pf.IV.20.206/2019/

1. A Debreceni Ítélőtábla a Lovácsiné Dr. Takács Ügyvédi Iroda (FÉL CÍME, ügyintéző: Lovácsiné dr. Takács Katalin ügyvéd) FELPERES NEVE (FELPERES CÍME) felperesnek - a dr. Nónay Gábor ügyvéd (FÉL CÍME) által képviselt I. RENDŰ ALPERES NEVE (I. RENDŰ ALPERES CÍME) I. rendű, II. RENDŰ ALPERES NEVE II. rendű és III. RENDŰ ALPERES NEVE III. rendű (mindketten: II-III. RENDŰ ALPERESEK CÍME), a dr. Virág Sándor kamarai jogtanácsos által képviselt VII. RENDŰ ALPERES NEVE (VII. RENDŰ ALPERES CÍME) VII. rendű és az Imre Ügyvédi Iroda (FÉL CÍME, ügyintéző ügyvéd: dr. Imre András) által képviselt VIII. RENDŰ ALPERES NEVE (VIII. RENDŰ ALPERES CÍME) VIII. rendű alperesek ellen élettársi közös vagyon megosztása iránt folyamatban lévő perben a Miskolci Törvényszék
2. március 25-én meghozott 10.P.20.108/2018/
3. számú ítéletével szemben a felperes részéről 74., míg az I. rendű alperes részéről
4. sorszámon előterjesztett fellebbezések folytán indult másodfokú eljárásban a
5. július 3-án megtartott tárgyalás alapján
6. július 10-én meghozta és július 11-én kihirdette a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett rendelkezéseit részben és akként változtatja meg, hogy kötelezi a felperest, 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 1 641 140 (Egymillió-hatszáznegyvenegyezer-egyszáznegyven) Ft-ot, az ingatlanügyi hatóság megkereséséből mellőzi a INGATLAN1 esetében az I. rendű alperes javára bejegyzett haszonélvezeti jog érintetlenül hagyását és ezen tulajdoni illetőségről az I. rendű alperes haszonélvezeti jogát törölni rendeli, továbbá mellőzi az I. rendű alperesnek a VII. és VIII. rendű alperes javára perköltség megfizetésére kötelezését. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a INGATLAN2 és a INGATLAN3 vonatkozásában a szerzés jogcíme helyesen: élettársi közös vagyon. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 100 000 (Egyszázezer) Ft, a II-III. rendű alpereseknek pedig személyenként 50 000 (Ötvenezer) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás A fellebbezésekkel érintett ítéletében az elsőfokú bíróság az ítélőtábla korábbi rész-, közbenső ítélete alapján megállapította, hogy a felperes és az I. rendű alperes (a továbbiakban: felek)
7. elejétől
8. január
9. napjáig élettársak voltak. Megállapította azt is, hogy az élettársi vagyonközösség fennállásának időpontja alatt fele-fele arányban járultak hozzá a közös tulajdonba kerülő vagyontárgyaik megszerzéséhez és ugyanilyen arányban terhelte őket a közösen felvett kölcsön és egyéb tartozások visszafizetésének kötelezettsége. A II. rendű alperes az I. rendű alperes gyermeke, a III. rendű alperes a II. rendű alperes házastársa. A VII. és VIII. rendű alperesek pedig a felek által szerzett ingatlanra bejegyzett jogok jogosultjai. A felek a INGATLAN4-et az együttélésük alatt két ingatlanrészre osztották a
10. április 21-én kötött, közös tulajdont elismerő szerződéssel, az élettársi kapcsolatuk alatt végzett közös beruházásra figyelemmel. A szerződésben rögzítették, hogy a INGATLAN4 egészhez viszonyított 3/4-ed arányban az I. rendű alperes tulajdonát képezi, illetve 1/4-ed tulajdoni illetőséget szerzett a felperes. Ezt követően a II. és III. rendű alperesek
11. október 12-én a felekkel megállapodást kötöttek, amelyben a INGATLAN4-et érintően rögzítették, hogy az I. rendű alperes 2/4-ed, a II. rendű alperes és a felperes 1/4-1/4-ed illetőséggel rendelkezik, illetve megállapodtak abban, hogy az ingatlanon a meglévő lakóépület folytatásaként egy új lakóépületet építenek azzal, hogy az építési engedélyt a II. és III. rendű alperes kérelmezi, ők járnak el a hitelfelvétel tekintetében, azonban az építendő lakóház teljes egészében a felek beruházásával létesül, akik vállalják a hitel törlesztőrészleteinek teljesítését. A II. és III. rendű alperes az okirat aláírásával kijelentették, hogy az ingatlan-nyilvántartási adatok szerint majd az ő nevükön nyilvántartott ingatlanra vonatkozóan holtig tartó, a feleket közösen illető haszonélvezeti jogot engedélyeznek. A INGATLAN5 kialakítására az I. rendű alperes különvagyonát képező CÍMŰ ingatlan értékesítéséből származó 4 500 000 Ft-os eladási árból, a II. rendű alperes által a „S. nagymamájától"
12. március 4-én kapott 3 000 000 Ft ajándékból erre fordított 2 000 000 Ft-ból, 1 200 000 Ft összegű szociálpolitikai támogatásból, 400 000 Ft áfa visszatérítésből és 8 000 000 Ft a VIII. rendű alperestől felvett kölcsönből, valamint a feleknek az építkezés kezdetén meglévő 500 000 Ft összegű megtakarításából került sor. A kölcsönszerződést adósként a II. és III. rendű alperes kötötte meg, a kölcsön visszafizetését ténylegesen a felek vállalták és
13. december 31-ig 3 675 540 Ft kölcsönt fizettek vissza a VIII. rendű alperes részére.
14. augusztus 21-én a INGATLAN1-INGATLAN5 tekintetében egy társasházi alapító okirat jött létre, így a INGATLAN1 (a továbbiakban: INGATLAN1) a felperes, az I. és II. rendű alperesek 1/3-1/3-ad tulajdonába, míg a INGATLAN5 a II. és III. rendű alperes 1/2-1/2-ed arányú tulajdonába került. A INGATLAN1 értéke 29 403 000 Ft. A INGATLAN6 (ténylegesen a CÍM alatti) ingatlan vonatkozásában az elsőfokú bíróság a másodfokú bíróság által helybenhagyott részítéletével megállapította, hogy az 1/2-1/2-ed arányban a felek tulajdonát képezi. Ezen az ingatlanon a VII. és VIII. rendű alperesek javára jelzálogjog, illetve annak biztosítékaként elidegenítési és terhelési tilalom van bejegyezve, ugyanis a VIII. rendű alperestől kölcsön felvételére került sor 5 900 000 Ft összegben a
15. május 29-én kötött szerződés alapján, amelyet az ingatlan felújítására fordítottak a felek. E kölcsönt
16. január 1-jéig közösen törlesztették, a fennálló tartozás ekkor 5 576 864 Ft volt, az élettársi kapcsolat megszűnését követően pedig azt a felperes egyedül fizette, így
17. január 1-je és
18. szeptember 14-e között összesen 7 009 790 Ft-ot fizetett meg a VIII. rendű alperesnek, a fennálló tartozás
19. szeptember 14-én 1 818 557 Ft volt. A felperes a VII. rendű alperes jogelődjével, a Z. Takarékszövetkezettel
20. november 7-én 7 000 000 Ft tőke erejéig hitelkeret-szerződést kötött. A
21. január 1-jéig felhasznált hitelkeret tekintetében járulékokkal együtt 1 877 553 Ft fizetett vissza, majd a többi pénzből utóbb a INGATLAN6 hrsz.-ú ingatlanban kialakított virágbolt árukészletét szerezte be, a bolt felújítását befejezte, így az ingatlan forgalmi értéke a virágbolttal együtt 31 000 000 Ft. A felek a közöttük fennálló élettársi kapcsolat fennállása alatt vásárolták meg a INGATLAN3 alatt nyilvántartott, beépítetlen ingatlant, amelynek 1/2-ed 1/2-ed arányú tulajdonosai, és annak a forgalmi értéke 195 000 Ft. Ugyancsak közös tulajdonukat képezi a GARÁZS, amelynek értéke 960 000 Ft. A felek között fennálló élettársi kapcsolat megszűnésének időpontjában a felperes nevén nyilvántartott egyéni vállalkozás befektetett eszközeinek együttes értéke 3 302 675 Ft-ot tett ki, ezt meghaladóan a készletek összege 2 447 077 Ft volt, a követelések együttes összege 85 380 Ft, míg a pénzeszközök bankszámla egyenlegének értéke 35 997 Ft, így az egyéni vállalkozás eszközeinek, aktíváinak együttes értéke 5 871 129 Ft volt. Az egyéni vállalkozás rövid lejáratú kötelezettségeinek összege 504 295 Ft, míg a ZRT. felé fennálló kölcsöntartozásból eredő hosszú lejáratú kötelezettség 1 670 549 Ft. A befektetett eszközök közül idegen állóeszközön végzett beruházásnak minősül a 617 790 Ft üzletbővítés és a 3328 Ft gázfűtés, így a forgalomképes eszközök nyilvántartási értéke
22. december 31-i nettó értéken 5 250 011 Ft. A feleknek az élettársi kapcsolatuk megszűnésének időpontjában közös tulajdonában lévő ingóságainak együttes értéke 4 769 000 Ft volt, amelyek közül a felperes kizárólagos tulajdonába 2 721 000 Ft, míg az I. rendű alperesébe 1 898 000 Ft került. 150 000 Ft összegű volt a szigetszentmiklósi nagybani piac
23. évi belépőkártyájának az ellenértéke, amely a felperesnél maradt. A peres felek között élettársi közös vagyon megosztása iránt indult perben a Miskolci Törvényszék
24. március 8-án meghozott
25. sorszámú részítéletét és
26. május 11-én,
27. sorszám alatt hozott ítéletét a Debreceni Ítélőtábla a .../
28. számú közbenső- és részítéletével túlnyomórészt hatályon kívül helyezte. Az elsőfokú bíróság döntéseinek a II. és III. rendű alperesekkel szembeni ajándék visszakövetelésére vonatkozó kereseti és az ők használati díj megfizetése iránti viszontkereseti kérelmeit elutasító rendelkezéseit helybenhagyta. A Miskolci Törvényszék
29. augusztus 28-án a .../
30. sorszám alatti részítéletével megállapította, hogy az I. rendű alperes a INGATLAN6 1/2-ed tulajdoni hányadát élettársi közös vagyon címén megszerezte és a felperesnek a INGATLAN5-t érintő tulajdonjog megállapítása iránti keresetét elutasította, amely döntést a Debreceni Ítélőtábla a .../
31. számú részítéletével helybenhagyott. A felperes az ezután előterjesztett módosított kereseti kérelmében a INGATLAN6-on fennálló közös tulajdon megszüntetését akként kérte, hogy a bíróság az I. rendű alperes tulajdonában lévő 1/2-ed hányadot adja az ő kizárólagos tulajdonába azzal, hogy tekintse az általa, az I. rendű alperesnek fizetendő megváltási árat megfizetettnek, részben a Z. Takarékszövetkezettől, részben pedig a VIII. rendű alperestől felvett hiteltartozás általa történt megfizetésére figyelemmel. A INGATLAN1-ben lévő 1/3-ad tulajdoni hányadra tekintettel a közös tulajdon megszüntetését pedig akként kérte, hogy azt adja a bíróság az I. és II. rendű alperes kizárólagos tulajdonába megváltási ár megfizetése mellett. A INGATLAN2 és INGATLAN3 tekintetében is kérte a közös tulajdonok megszüntetését az ingatlan-nyilvántartási állapotok változatlan fenntartása mellett azzal, hogy e két ingatlan tekintetében a felek egymással szemben megváltási árra nem jogosultak. Jogalap nélküli gazdagodás címén megtérítési igényt terjesztett elő 6 000 000 Ft összegben a II. és III. rendű alperesekkel mint egyetemleges kötelezettekkel szemben, mert a INGATLAN4-en az épület felépítése - egyebek mellett - az I. rendű alperessel közös 12 000 000 Ft vagyoni megtakarításból történt, míg további 8 000 000 Ft felvételére kerül sor a VIII. rendű alperestől, amelyből az élettársi kapcsolat megszűnéséig az I. rendű alperessel közösen törlesztett összeg fele részének megtérítését is kérte. Az I. rendű alperes egyéni vállalkozása értékével kapcsolatban a kereseti kérelmét többször módosította, utóbb kérte kötelezni az I. rendű alperest az egyéni vállalkozás értékének fele összege, vagyis 2 935 565 Ft, illetve a vállalkozói betét fele részének megtérítésére, amelynek pontos összegét 5 477 928 Ft-ban jelölte meg. Az I-III. rendű alperesek érdemi ellenkérelmüket és viszontkeresetüket úgy terjesztették elő, hogy a INGATLAN6 és INGATLAN1-en fennálló közös tulajdon megszüntetése vonatkozásában a felperesi indítványt elfogadták és az I. rendű alperes kívánta magához váltani a INGATLAN1-ben a felperes tulajdonában lévő 1/3-ad tulajdoni hányadot a megváltási összegek beszámításával. A beépítetlen terület, illetve a garázsingatlan tekintetében viszont az I. rendű alperes igényt tartott a 960 000 Ft és 195 000 Ft különbözet fele részének, vagyis 382 500 Ft-nak a megfizetésére. Egyebekben az I. rendű alperes nem vitatta, hogy a VIII. rendű alperestől
32. május 29-én felvett 5 900 000 Ft összegű kölcsön közös adósságnak minősül, és vállalta a
33. szeptember 14-ig megfizetett összeg felének és az ezen a napon fennálló 1 818 557 Ft felének a rendezését a megváltási árral. A Z. Takarékszövetkezettel
34. november 3-án 7 000 000 Ft tőke és járulékai erejéig kötött hitelszerződés alapján állította, hogy az a felperes kizárólagos adóssága. Kérte a 150 000 Ft-os belépőkártya fele összegének megtérítését. A II. és III. rendű alperesek kérték a velük szemben jogalap nélküli gazdagodás címen előterjesztett kereseti kérelem elutasítását, viszont beismerték, hogy a 2001-ben a VIII. rendű alperestől felvett kölcsön az új ház építésére fordítódott, és a megfizetett összeg fele részét a 3 675 540 Ft-ot vállalták megfizetni. Vitatták a felperesnek azt az előadását, hogy 12 000 000 Ft összegű megtakarítása lett volna a feleknek. A VIII. rendű alperes által adott hitelből felét. Igényt érvényesítettek 968 951 Ft-ban és annak
35. július 1-jétől járó késedelmi kamataiban az I. rendű alperes által rájuk engedményezett rezsiköltség vonatkozásában. A felperes nem vitatta a belépőkártya fele forgalmi értékének, a 75 000 Ft-nak a megfizetését, illetve a rezsiköltségre vonatkozó viszontkeresetet, de kérte ennél, hogy csupán az 1/3-ának a megtérítésére kötelezze őt a bíróság. Az elsőfokú bíróság az ítéletében a INGATLAN8 1/2-ed tulajdoni hányada tekintetében megállapította, hogy az I. rendű alperes szerzett tulajdont és azt úgy szüntette meg, hogy az I. rendű alperes tulajdoni hányadát a felperes tulajdonába adta. Megállapította, hogy a INGATLAN3 1/2-ed tulajdoni hányadát a felperes szerezte meg és ezt a tulajdoni hányadot pedig az I. rendű alperes tulajdonába adta élettársi közös vagyon megosztása jogcímén. A INGATLAN1-en fennálló közös tulajdont a felperes vonatkozásában megszüntette és az 1/3-ad tulajdoni illetőségét az I. rendű alperes tulajdonába adta. A INGATLAN6-on pedig a közös tulajdont akként szüntette meg, hogy az I. rendű alperes 1/2-ed tulajdoni hányadát a felperes tulajdonába adta, továbbá a peres feleket mind ezek tűrésére kötelezte. Egyetemlegesen kötelezte a II-III. rendű alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek 1 847 770 Ft-ot, a felperest pedig, hogy a II-III. rendű alpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 968 951 Ft-ot és annak
36. július 1-jétől a kifizetés napjáig járó kamatát. Ezt meghaladóan a felperes keresetét és az I. rendű alperes viszontkeresetét elutasította. Rendelkezett illetékről, az államnak járó szakértői díjról, illetve a peres felek perköltségviseléséről is, amely keretében - egyebek mellett - kötelezte a felperest és az I. rendű alperest, hogy fizessenek meg egyetemlegesen a VII. rendű alperesnek 100 000 Ft, míg a VIII. rendű alperesnek 127 000 Ft perköltséget. Az elsőfokú bíróság az ítélőtábla által korábban meghozott közbenső- és részítéletekben, illetve a részítéletben foglaltakat is figyelembe véve szüntette meg a felek élettársi közös vagyonát. Az ingatlanok forgalmi értékét a felek által utóbb nem vitatott SZAKÉRTŐ1 véleménye alapján állapította meg. Az I. rendű alperes nevén nyilvántartott egyéni vállalkozás értékét a KÖNYVSZAKÉRTŐ által készített szakvélemény alapján rögzítette. Ezzel összefüggésben az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az aktív eszközöket csökkenteni kellett az üzletbővítés 617 790 Ft összegű és gázfűtés 3328 Ft összegű mint idegen állóeszközön végzett beruházás értékével, mert azok önállóan nem forgalomképesek, csak az üzlet működéséhez kapcsolódnak. Így az 5 250 011 Ft-ból kellett levonni a rövid és hosszú lejáratú kötelezettségek együttes értékét, a passzív vagyont 2 174 844 Ft összegben, amely két tétel különbözete felének megtérítését számolta el a felperes javára. Az 5 900 000 Ft összegű kölcsön tekintetében a már megfizetett 7 009 790 Ft, illetve a fennálló tartozás (1 818 557 Ft) fele összegének megtérítését számolta el az I. rendű alperes terhére. A Z. Takarékszövetkezettől felvett kölcsön tekintetében a közös vagyoni jelleget megállapította és a
37. december 31-ig járulékokkal együtt 1 877 553 Ft felhasznált összeg fele része tekintetében állapította meg, hogy annak megtérítésére az I. rendű alperes köteles. A felek közötti elszámolást pedig akként végezte el, hogy a felperesnek a INGATLAN1-en fennálló 1/3-ad tulajdoni hányadára tekintettel jár 9 801 000 Ft, a INGATLAN3-ból 97 500 Ft, az I. rendű alperes egyéni vállalkozása tulajdonában lévő aktív és passzív vagyon különbözetéből, amely (3 075 167 Ft) annak fele 1 537 584 Ft. A felperest megilleti további 938 877 Ft megtérítési igény a Z. Takarékszövetkezettől felvett és egyedül visszafizetett kölcsönre tekintettel, illetve a VIII. rendű alperestől és általa visszafizetett kölcsön fele része, melynek összege 4 414 199 Ft, így a felperest az élettársi közös vagyonból összesen 16 789 160 Ft érték illeti meg. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint az I. rendű alperest megilleti a INGATLAN6-ból 15 500 000 Ft, a INGATLAN2 garázsingatlanból 480 000 Ft, a 150 000 Ft összegű belépőkártya fele összege, 75 000 Ft, összesen 16 055 000 Ft, amelyhez hozzá kell számítani az ingóvagyon megosztás tekintetében 411 500 Ft összeget, amennyivel több jutott a felperesnek. Ennek eredményeként 16 466 500 Ft az, ami őt megilleti, de az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy ez közel azonos mértékű, mint a felperesnek járó összeg, ezért mellőzte akár a felperes, akár az I. rendű alperes marasztalását értékkiegyenlítés címén. A közös tulajdon megszüntetésével együtt kötelezte a VII., illetve a VIII. rendű alpereseket annak tűrésére. Az elsőfokú bíróság alaptalannak találta a II. és III. rendű alperessel szemben 6 000 000 Ft jogalap nélküli gazdagodás megfizetésére előterjesztett kereseti kérelmet, ugyanis a INGATLAN5 tekintetében a jogerős részítéletével már elutasította a felperes tulajdoni igényét és megállapította, hogy a
38. április 21-i közös tulajdont elismerő szerződés alapján az I. rendű alperessel fennálló életközösségük alatt az épület felújítására sor került, ezért kapott a felperes 1/4-ed tulajdoni hányadot. Azt is rögzítette, hogy a
39. október 12-i újabb megállapodásban, amelyben elhatározták az új ház építését, majd a
40. augusztus 21-i társasház alapító okiratban rendezték a INGATLAN4 ingatlanból kialakított két ingatlan tulajdoni viszonyait. Rámutatott az elsőfokú bíróság arra, hogy bár nem került egyértelműen rögzítésre, hogy az ingatlanban felperest megillető tulajdoni hányadot 1/4-edről miért emelték fel 1/3-adra, de az alperesek következetes álláspontja az volt, hogy az új ház építéséhez nyújtott vagyoni hozzájárulás mértéke miatt. Megállapította azt is, egyébként nem tudta a felperes bizonyítani az eljárás során azt a tényt, hogy 12 000 000 Ft összegű, közös vagyoni megtakarítás került volna az építkezésnél felhasználásra. Értékelte e körben TANÚ1-nek, illetve TANÚ2-nek az egymást erősítő első ízben tett vallomását, amelyet TANÚ3 és TANÚ4 is alátámasztott a „S. nagymamától" kapott 3 000 000 Ft ajándék tekintetében. Nem fogadta el TANÚ1 az utóbb tett vallomását, illetve TANÚ5-ét sem, mert azok a korábbi tanúvallomásokhoz képest nem voltak következetesek. Azt is értékelte, továbbá, hogy TANÚ1-nek a per során megromlott a viszonya az I-III. rendű alperesekkel. Figyelembe vette SZAKÉRTŐ1 szakértői véleményét a bekerülési költséggel kapcsolatban és kiemelte, hogy a felperes a hiányos számlákkal, az ellentmondásos tanúvallomásokkal, illetve a perben beszerzett szakértői véleményekkel kétséget kizáróan nem igazolta, hogy a 12 000 000 Ft összeg neki és az I. rendű alperesnek a kivitelezéskor rendelkezésre állt. Az I. rendű alperes engedményezési nyilatkozatára tekintettel a II-III. rendű alperes viszontkeresetének helyt adott a rezsiköltség fele része tekintetében. Az ítélet ellen a felperes és az I. rendű alperes terjesztettek elő fellebbezést. A felperes elsődlegesen annak megváltoztatásával kérte, az ítélőtábla állapítsa meg, hogy a INGATLAN1 tekintetében az 1/3-ad tulajdoni hányada „fennáll", a INGATLAN6 I. rendű alperes nevén lévő 1/2-ed tulajdoni hányada őt illeti meg, tehát ez az ingatlan a saját tulajdonát képezi és nem terheli értékkiegyenlítés megfizetése az I. rendű alperes felé. Kérte, kötelezze az ítélőtábla a II. és III. rendű alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg részére 6 000 000 Ft-ot jogalap nélküli gazdagodás jogcímen, illetve az I. rendű alperest az egyéni vállalkozása 5 871 129 Ft értéke fele részének megfizetésére és ennek megfelelően kérte módosítani az I., II. és III. rendű alperesek perköltségben történő marasztalását is. Másodlagosan, ha az ítélőtáblának nincsen módja a határozat megváltoztatására, kérte az ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróságnak új eljárás lefolytatására utasítását, mert álláspontja szerint - nem megfelelően kerültek elszámolásra a hitelek törlesztő részletei, a vállalkozás értéke, illetve a 12 000 000 Ft a felek általi hozzájárulás vonatkozásában a rendelkezésre álló bizonyítékokból az elsőfokú bíróság nem helyesen állapította meg a tényállást. Kiemelte, hogy a felek közös vagyona megszüntetésének pénzügyi elszámolását vitatja, mert álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az I. rendű alperes egyéni vállalkozásának teljes 5 871 129 Ft értékből indokolatlanul helyezte levonásba a rövid lejáratú kötelezettséget 504 295 Ft összegben, illetve a hosszú lejáratú kötelezettséget 1 670 549 Ft összegben. Ugyancsak vitatta, hogy levonásra került a 617 790 Ft üzletbővítés, valamint a 3328 Ft gázfűtés. Sérelmezte azt is, hogy az elsőfokú bíróság nem nevesítette összegszerűen, hogy pontosan milyen értékű a vállalkozói vagyonnak az az értéke, amelyet figyelembe lehet venni a felek elszámolása során. Kifogásolta az 5 900 000 Ft összegű kölcsön elszámolását a felek között, ugyanis csupán a
41. szeptember 14-én fennálló 1 818 557 Ft tőketartozás 1/2-edét számolta el az elsőfokú bíróság az I. rendű alperes terhére, azonban az ítélethozatal napjáig,
42. március 25-ig további 6 hónappal telt el, amely időtartam alatt további befizetéseket teljesített és ezeknek az 1/2-ed illetőségét kellett volna elszámolni. Állította, hogy maga az elsőfokú bíróság az ítélete indokolásának
43. oldal második bekezdésében azt írta, hogy a még meg nem fizetett tőkét és járulékokat is figyelembe véve kell meghatározni a közös tartozás összegét. A felperes ugyancsak vitatta és kifogásolta a
44. október 3-án megkötött hitelszerződésből eredő hitel elszámolását, ugyanis bár a 1 877 530 Ft a felek közös tartozását képezte, de nem számolta el az elsőfokú bíróság a javára a törlesztésnek azt az 1/2-ed részét, amelyet ő teljesített kizárólag az életközösség megszűnésétől kezdődően folyamatosan. Sérelmezte azt is, hogy az elsőfokú bíróság e tételnél sem jelölte meg összegszerűen, hogy milyen mértékű hiteltartozást számolt el. Nem értett egyet azzal, hogy az elsőfokú bíróság a SZAKÉRTŐ1 által megállapított, a INGATLAN1 állagromlásából, nem megfelelő karbantartásából eredő forgalmi értékcsökkenést nem vette figyelembe teljes mértékben az I. rendű alperes terhére. Hangsúlyozta, hogy - az ítéleti indokolással ellentétben - ő el van zárva a szükséges felújítási munkák elvégzésétől, ugyanis az ingatlan az I-III. rendű alperesek kizárólagos használatában van, így neki nem lehet oda bejárása. Állította, hogy és az I-III. rendű alperesekkel nincsenek beszélő viszonyban, illetve az I. rendű alperessel konkurenciái egymásnak a virágüzletek tekintetében, emiatt nem várható el tőle, hogy felújítsa, illetve állagmegóvó beruházásokat végezzen az I. rendű alperes által üzemeltetett virágüzleten. Szerinte az életközösségük megszűnését követően az I-III. rendű alperesek eladósodtak, így az általa esetlegesen befektetésre kerülő beruházási érték visszakövetelésére nem lett volna semmilyen esélye. Az elsőfokú eljárásban előadottakkal egyezően továbbra is vitatta, hogy a INGATLAN4-nak az 1/4ed tulajdoni hányada azért került a javára 1/3-adra módosításra, mert ezzel akarták a felek elszámolni az ő befektetett munkáját és pénzeszközeit az újonnan felépülő INGATLAN5 vonatkozásában. Szerinte amennyiben ez lett volna a felek akarata, akkor ezt rögzítették volna az okiratban. Állította, nem állapítható meg az okiratból, hogy az új lakóház beruházásának értéke került-e elszámolásra az ő tulajdoni hányadának megemelésével a régi lakóház tekintetében. Vitatta az ítélet
45. oldalának második bekezdésében foglaltakat, amely szerint ne lenne jelentősége, hogy az új lakóháznak mennyi volt a bekerülési költsége. Továbbra is arra hivatkozott, hogy a feleknek 12 000 000 Ft közös vagyoni megtakarítása volt, amellyel megkezdték az új lakóház építését. Vitatta, hogy a „S. nagymamától" készpénzt kapott volna a II. rendű alperes az új lakóház építéséhez. Nem tartotta irányadónak a SZAKÉRTŐ2 szakértői véleményében foglalt megállapítást, amely szerint az új lakóház bekerülési költsége 18 262 500 Ft lett volna, ugyanis az új lakóház használatbavételi engedélye szerint az eredeti engedélyes tervhez képest 1/3-addal nagyobb épület került kivitelezésre, így a megállapított bekerülési költséget 1/3-addal növelt összegben kellene meghatározni. Utalt arra, hogy a testvérei a tanúvallomásaikban megerősítették a közös vagyoni megtakarítás tényét, hiszen közvetlen tudomásuk volt erről, mind az ő, mind az I. rendű alperes elbeszélése alapján. Kiemelte, hogy TANÚ1 első tanúvallomása során a bírói kérdésre a közvetett tudomásból szerzett információit mondta el, a második meghallgatása során pedig már közvetlen tapasztalásairól tudott beszámolni, azaz arról, az I-III. rendű alperesek milyen sikerként beszélték meg, hogy milyen eredményesen tudtak hivatkozni az egyébként nem létező, a „S. nagymamától" kapott állítólagos ajándék tényére. Ugyancsak megerősítette, hogy a hitel és a támogatások kifizetésének folyósítását megelőzően már 100%-os készültségű volt az új lakóház, illetve már beköltöztek abba, hiszen korábban megkezdték az építkezéshez szükséges anyagok beszerzését, illetve az építkezést. Rámutatott, hogy az II. és III. rendű alperesek nyilván nem ismerték volna el az új lakóház építésével kapcsolatos hiteltörlesztő részleteit, amely az együttélés alatt került visszafizetésre, ha elszámolásra került volna az ő vonatkozásában az új lakóház építésével kapcsolatos valamennyi költség. Az I. rendű alperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával kérte kötelezni a felperest, hogy fizessen meg számára 2 940 300 Ft-ot élettársi közös vagyon megosztása címén, illetve az ítélőtábla mellőzze az elsőfokú ítéletnek azokat a rendelkezéseit, amelyek szerint a felperessel egyetemlegesen kötelesek megfizetni a VII., illetve a VIII. rendű alperesek javára megállapított elsőfokú perköltséget. A fellebbezésének indokolásában hivatkozott arra, hogy a INGATLAN1 vonatkozásában a közös tulajdont az elsőfokú bíróság úgy szüntette meg, hogy a haszonélvezeti jogára az ítélet indokolása nem tért ki, holott az szükséges lett volna a teljeskörű elszámoláshoz. Előadta, hogy a megjelölt ingatlant, így a felperes tulajdonrészét is az ő holtig tartó haszonélvezeti joga terheli, amely vagyoni értékű jognak minősül. Az elsőfokú bíróság által elfogadott szakértői vélemény alapján a felperes 1/3-ad tulajdoni részének forgalmi értéke 9 801 000 Ft, így az azt terhelő haszonélvezeti jog értéke „Az illetékekről" szóló
46. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.)
47. §-a értelmében 2 940 300 Ft (az ingatlan 1/20-ad értékének hatszorosa), amelynek a megfizetésére kérte kötelezni a felperest. A perköltségviseléssel összefüggésben pedig utalt arra, hogy az elsőfokú ítélet indokolása ebben a körben hiányos, pusztán az összegszerűségre szorítkozik, a megfizetés indokára vonatkozóan semmilyen jogi érvet nem tartalmaz. Állította, hogy a VII-VIII. rendű alperesek pervesztesek lettek, ugyanis őket tűrésre kötelezték, így nincs indoka annak, hogy részükre ő mint I. rendű alperes perköltséget fizessen, különösen nem a felperessel egyetemlegesen. Kérte a fellebbezési kérelmének történő helyt adása esetén, az így megváltozott pernyertességpervesztesség aránynak megfelelően, a perköltségviselés megváltoztatását, és a felperesnek a másodfokú perköltsége megfizetésére kötelezését. Az I. rendű alperes a saját fellebbezésével nem érintett körben a felperes fellebbezésére előterjesztett ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, míg a felperes az I. rendű alperes fellebbezésével kapcsolatban ellenkérelmet nem nyújtott be. Az ítélőtábla megállapította, hogy a peres felek nem nyújtottak be fellebbezést a felperest a II-III. rendű alperesek javára, és II-III. rendű alpereseket a felperes javára kötelező rendelkezések ellen, ezért e rendelkezések „A polgári perrendtartásról" szóló
48. évi III. törvény (a továbbiakban:
49. évi Pp.)
50. §-ának