← Magyarország

Pfv.20983/2018/7 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Csak az elbirtoklási idő alatt megvalósult folyamatos használat vezethet telki szolgalom elbirtoklására. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.I.20.983/2018/

  1. szám A tanács tagjai: . Orosz Árpád a tanács elnöke . Kiss Gábor előadó bíró . Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes bíró A felperesek: I. rendű II. rendű A felperesek képviselője: Dr. Szilágyi Attila Ügyvédi Iroda ügyintéző: Dr. Szilágyi Attila Sándor ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: Dr. Antal és Dr. Czakó Ügyvédi Iroda ügyintéző: Dr. Czakó Marianna ügyvéd A per tárgya: Átjárási szolgalom elbirtoklása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó felek: I-II. rendű felperesek A másodfokú bíróság és a jogerős határozat száma: Debreceni Törvényszék 2.Gf.41.062/2017/
  2. Az elsőfokú bíróság és a határozat száma: Debreceni Járásbíróság 55.G.40.241/2016/
  3. Rendelkező rész A Kúria a Debreceni Törvényszék 2.Gf.41.062/2017/
  4. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az I-II. rendű felpereseket, hogy 15 napon belül együttesen fizessenek meg az alperesnek 25.000 (huszonötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A d-i belterületi B. utca
  5. szám alatti kivett lakóház, udvar megjelölésű ingatlan az I. rendű felperes tulajdonában és a II. rendű felperes hasznosításában áll. Az azzal szomszédos Sz. A. utca 14/A. szám alatti kivett irodaház, udvar megjelölésű ingatlan az alperes tulajdona. Az alperes ingatlanát terheli a K. Bank Zrt. jelzálogjoga. [2] [3] [4] Az I. rendű felperes ingatlanát, amelyben vendéglátóipari egység üzemel, már az 1990-es években is bérbeadás útján hasznosították. Az ingatlanon álló épület már akkor is rendelkezett a vele szomszédos ingatlanra nyíló bejárattal, azt az 1990-es évek kezdetétől a vendéglátóipari egységhez tartozó gazdasági bejáratként használtak. A korábbiakban ez a bejárat és az ahhoz tartozó terület egy része az I. rendű felperes ingatlanához tartozott, majd telekalakítás során a teleknek ezt a részét az alperes ingatlanához csatolták. 1993-tól az alperes ingatlanán banki épület, majd abban ügyféltér lett kialakítva, később annak további átalakítása során pénzkiadó automata elhelyezésére került sor. Az átalakítás során figyelembe vették, hogy a felperes épületét ezen a gazdasági bejáraton keresztül is meg lehessen közelíteni, függetlenül attól, hogy az több bejárattal is rendelkezett. Az alperes
  6. december 30-án szerezte meg az ingatlana tulajdonjogát, majd a
  7. december 16-i birtokbavételt követően 2015 márciusában a gazdasági bejáratot biztosító nyílást befalaztatta. Ekkor a felperes ingatlanát B. M. egyéni vállalkozó bérelte, aki az alperes által készített falat
  8. március 30-án kibontatta. Az ezzel összefüggésben indult birtokvédelmi eljáráson alapuló, az elsőfokú bíróság előtt 55.G.40.101/
  9. számon indult per tárgyalását a bíróság a jelen per jogerős befejezéséig felfüggesztette. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [5] [6] [7] [8] A felperesek keresetükkel annak a megállapítását kérték, hogy a perbeli bejárat megközelítésére és használatára vonatkozó jogot elbirtoklás útján az I. rendű felperes megszerezte. Arra hivatkoztak, hogy a perbeli gazdasági bejáratot a mindenkori vendéglátóipari egység üzemeltetője
  10. december 14-től kezdődően tíz évet meghaladóan szolgalomszerűen használta. Utaltak rá, hogy az alperes ingatlanán az
  11. évet követően történt átépítések során a gazdasági bejáratot meghagyták, annak használata továbbra is biztosított volt. Hivatkoztak arra is, hogy annak ellenére, hogy az I. rendű felperes ingatlana több bejárattal is rendelkezik, a vendéglátópari egység konyhájának áruval történő feltöltése kizárólag ezen a bejáraton keresztül történhet meg, a bejárati ajtó befalazásával pedig az üzlet működése ellehetetlenült. Az alperes kérte a kereset elutasítását. Előadta, hogy az I. rendű felperes ingatlanának több bejárata van. Vitatta, hogy az ingatlanát a perbeli bejáraton keresztül zavartalanul és folyamatosan használta. Utalt arra is, hogy az I. rendű felperes épületében üzemelő konyha feltöltése más bejáraton keresztül is megtörtént, a II. rendű felperes pedig vállalta a bejárat áthelyezését. Előadta azt is, hogy az 1990-es évek elején ugyan felmerült a szolgalmi jog alapításának a lehetősége, azonban annak a bejegyzésére nem került sor. Álláspontja szerint az ingatlana tulajdonjogának megszerzésével az elbirtoklás egyébként is megszakadt. További érvelése szerint a felperesek évek óta nem használják a perbeli bejáratot. Az első- és másodfokú ítélet [9] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. [10] Okfejtése szerint a szolgalmi jog elbirtoklását kizárja, ha a másik ingatlan birtokosa szívességből, vagy visszavonásig engedélyezte a használatot, úgyszintén az is, ha a joggyakorlás nem szolgalomszerű, mert a tulajdonos az átjárást a nagyközönség számára is lehetővé tette. [11] Utalt arra is, hogy a kereset nem szolgalmi jog alapítására, hanem telki szolgalom elbirtoklással történő megszerzésének a megállapítására irányult, ehhez pedig szükségtelen volt az érdekek mérlegelése, továbbá szerinte azt sem kellett vizsgálnia, hogy értékcsökkenést eredményez-e a szolgalmi jog bejegyzése. [12] Érvelése szerint a saját tulajdonú ingatlanon ajtónyitása nem szolgalom, hanem a tulajdonjogból fakadó jogosultság, amely azonban önmagában nem jogosítja fel a tulajdonost a bejárat másik ingatlan terhére történő használatára. Kiemelte, hogy ha a felperesek által állított használat valamilyen megállapodáson alapult, akkor ez a tény a használat jogcímes volta miatt önmagában kizárja az elbirtoklást. [13] A lefolytatott bizonyítás eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy a felperesek az 1992-től 2007-ig terjedő időszak viszonylatában csak részben igazolták a használat tényét, sem a felperesek tényállításaiból, sem a perben kihallgatott tanúk vallomásából szerinte nem volt megállapítható az sem, hogy a használat milyen útvonalon, szélességben és terjedelemben valósult meg. Kiemelte, hogy a kihallgatott tanúk közül B. M. e körben nem tett vallomást, K. A. M. pedig az alperes ingatlanán álló épület
  12. évi általa történt tervezését megelőző időszakra nyilatkozott. Kitért arra, hogy a felperes épületében korábban vendéglátóipari egységet üzemeletető H. L. ugyan részletes nyilatkozatot tett a használat jellegére, azonban az az 1996-tól 2005-ig terjedő évekre vonatkozott, amely időszak csak egy részét fedte le a felperesek által állított elbirtoklási időszaknak. [14] Kiemelte, hogy a felperesek nem igazolták a használat szolgalomszerű jellegét, a használat ugyanis akkor szolgalomszerű, ha az a szolgalmi jog megszerzésére irányuló szándékkal történik, oly módon, hogy a szolgáló telek tulajdonosa a szolgalom jogszerű gyakorlása során állandóan tartózkodik az olyan „cselekvéstől", amely a szolgalom gyakorlását akadályozza. A puszta átjárás ténye nem tekinthető szolgalomszerű birtoklásnak. [15] Megállapította, hogy a használat körében addig, amíg az alperes az ingatlanának a tulajdonjogát nem szerezte meg, a szomszédos ingatlanok birtokosai között a használat gyakorlását illetően nem volt vita, ez pedig azt jelenti, hogy a használat nem „jogigénylő" szolgalom alapítását célzó jelleggel történt. [16] A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [17] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítást a szükséges mértékben lefolytatta, és abból okszerű következtetéseket vont le, amelyek szerinte is helytállóak voltak. [18] A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló
  13. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.)
  14. §

(2)bekezdésének körültekintő értelmezésével és a bírói gyakorlatot is helytállóan idézve mérlegelte a szolgalom elbirtoklásának a szempontjait, így helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy önmagában amiatt, hogy az adott terület a közforgalom előtt nyitva állt, oda bárki bejárhatott, de amiatt is, hogy az I. rendű felperes ingatlana több bejárattal rendelkezik, ami a szolgalom alapítását egyébként kizárná, és amely az elbirtoklási kereset elutasítására vezető ok lehet, továbbá amiatt is, hogy a használat megállapodáson alapul, az elbirtoklás kizárt. Utalt rá, hogy az elsőfokú eljárás során maguk a felperesek is úgy nyilatkoztak, hogy feltehetően jogügylet állt a szolgalom hátterében. [19] További érvelése szerint az elsőfokú bíróság a tanúvallomásokat is helytállóan mérlegelte. Tényként állapította meg, hogy H. L. az elbirtokláshoz szükséges tíz évet meghaladó használatról tett tanúvallomást, ugyanakkor az elsőfokú bíróság szerinte helytállóan értékelte, hogy sem ez, sem a fellebbezésben hivatkozott másik két tanú az elbirtoklás feltételét jelentő szolgalomszerű használat tényét és terjedelmét kellő bizonyossággal nem igazolta. Kiemelte, hogy a fellebbezésben megjelölt K. A. M. tanúvallomása a használat jogcímes voltát támasztotta alá, a tanú tudomása szerint ugyanis a használat alapja megállapodás volt. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [20] A jogerős ítélet ellen az I-II. rendű felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amely annak a hatályon kívül helyezésére és a keresetüknek helyt adó határozat meghozatalára irányult. Másodlagosan kérték a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az ügyben eljárt első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. [21] Arra hivatkoztak, hogy a jogerős ítélet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 206. §
(1)bekezdésébe ütközik. Ezzel kapcsolatban hivatkoztak D. Város Jegyzőjének az
  1. szeptember 12-én kelt határozatában foglaltakra. Kiemelték, hogy a határozat tartalmazza azt, hogy a hatóság felhívta az engedélyes figyelmét arra, hogy az épület megépülte után a földszinti átjárón való közlekedés biztosítására szolgalmi jogot fog feljegyezni az 9002/
  2. és a 9001/
  3. helyrajzi számú ingatlanok javára. Álláspontjuk szerint a szolgalmi jog tehát már a határozat meghozatala idején is fennállt, a tervező, az építtető az I. rendű felperes ingatlanán meglévő gazdasági bejárat mindenkori megközelítésével számolt. Szerintük ezt a tényt támasztotta alá az eljárás során kihallgatott B. M., K. A. M. és H. L. tanúk vallomása is, akik a folyamatos szolgalomszerű használat tényét igazolták. [22] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében elsődlegesen kérte a felülvizsgálati kérelem hivatalból való elutasítását. Arra hivatkozott, hogy nincs helye felülvizsgálatnak olyan vagyonjogi ügyben, amelyben a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték - főszabályként - a 3.000.000 forintot nem haladja meg. E körben hivatkoztott arra is, hogy a felperesek a kérelmükben nem jelölték meg a megsértett jogszabályhelyet és nem fejtették ki, hogy milyen okból kívánják a jogerős ítélet megváltoztatását. [23] Az ügy érdemét tekintve kérte a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását. A Kúria döntése és jogi indokai [24] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [25] A Kúria elöljáróban a következőkre mutat rá. [26] A régi Pp.
  4. §
(2)bekezdése szerint nincs helye felülvizsgálatnak olyan vagyonjogi ügyekben, amelyben a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték, illetve annak a 24. §, valamint 25. §
(3)és
(4)bekezdései alapján, továbbá a 25. §
(3)bekezdésének az egyesített perekre történő megfelelő alkalmazásával megállapított értéke a hárommillió forintot nem haladja meg. Ez az értékhatártól függő kizárás nem vonatkozik - egyebek mellett - azokra az ügyekre, amelyek ingatlan tulajdonára, vagy ingatlant terhelő jogra vonatkoznak, vagy ingatlanra vonatkozó jogviszonyból erednek. [27] Az adott ügy tárgya átjárási szolgalom elbirtoklása, így olyan ingatlant terhelő jogra vonatkozik, amely esetében a felülvizsgálatnak a felülvizsgálati kérelemben vitatott értéktől függetlenül helye van. [28] A régi Pp. 272. §
(2)bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul és azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben megjelölték a jogerős ítélet által szerintük megsértett jogszabályhelyet [régi Pp. 206.§
(1)bek.] és kellő indokát adták annak, hogy a jogerős ítéletet mennyiben tartják jogszabálysértőnek. Ezért a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálásának nem volt eljárásjogi akadálya. [29] A régi Ptk. 166. §
(2)bekezdése szerint telki szolgalmat átjárás, vízellátás, vízelvezetés, pince létesítése, vezetékoszlopok elhelyezése, épület megtámasztása céljára vagy a jogosult számára előnyös más hasonló célra lehet alapítani. A 168. §
(2)bekezdése kimondja, hogy elbirtoklással szerzi meg a telki szolgalmat az ingatlan birtokosa, ha a másik ingatlan használata ellen annak birtokosa tíz éven át nem tiltakozott. Szívességből, vagy visszavonásig engedélyezett jog gyakorlása nem vezet elbirtoklásra. [30] Az adott ügyben a felpereseket terhelte annak a bizonyítása, hogy az átjárási szolgalomnak a régi Ptk.-ban foglalt feltételei fennállnak. A régi Pp. 270. §
(2)bekezdésének a 275. §
(3)bekezdésével való összevetéséből adódó helyes értelmezése szerint a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére már nincs lehetőség, a jogerős ítéletnek a régi Pp. 206. §
(1)bekezdésébe ütköző jogszabálysértő volta csak akkor állapítható meg, ha az ügyben eljárt első- vagy másodfokú bíróság a bizonyítékok egybevetése során iratellenes megállapításokat tett, illetve azokból nyilvánvalóan okszerűtlen következtetéseket vont le. Ez az adott ügyben nem volt megállapítható. [31] Az ügyben eljáró bíróságok a kihallgatott tanúk vallomásai alapján nem vontak le okszerűtlen következtetéseket, amikor úgy ítélték meg, hogy a szolgalomszerű használat folyamatosságát a felperesek a perben nem bizonyították, a tanúvallomások alapján nem lehetett tényként megállapítani, hogy a használatra - kifejezetten az I. rendű felperes ingatlana rendeltetésszerű használatával összefüggésben - nem alkalmi jelleggel, folyamatosan sor került. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a perbeli, a közterület felől nyitott épületrészt az alperes jogelődjének ügyfelei is igénybe vették, ott rendszeresen átjártak. Mivel csak az a használat vezethet elbirtoklásra, amely a szolgáló ingatlan tulajdonosa részéről felismerhető - a szolgalom gyakorlójának személyéről a szolgáló telek tulajdonosa tud, vagy megfelelő gondosság mellett tudomást szerezhet -, ezért a bizonyítási kötelezettség ebben a vonatkozásban is a felpereseket terhelte. Ebben a körben nem volt a felperesek javára értékelhető, ha az I. rendű felperes ingatlanában működő cégek alkalmazottjai csupán alkalmilag vették igénybe a perbeli gazdasági bejáratot. [32] Az elsőfokú bíróság arra is helyesen mutatott rá, hogy az átjárási szolgalom elbirtoklása szempontjából a bejárat megléte még önmagában bizonyító erővel nem bír, a szolgalomszerű használatot feltétlenül nem igazolja. [33] A Kúria abban is egyetértett a jogerős ítéletben foglaltakkal, hogy a felek tényállításai, a felperesek perbeli jognyilatkozatai arra utaltak, hogy a használat, a bejárás lehetőségének biztosítása megállapodáson, szívességen alapulhatott. Az adott esetben az a körülmény, hogy az alperes épületének átalakításakor a szomszédos ingatlanon lévő gazdasági bejárót nem építették be, ezt a következtetést támasztotta alá. [34] A Kúria utal rá, hogy a felperesek az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésükben nem sérelmezték, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékok egybevetése során nem tulajdonított kellő jelentőséget a Város Jegyzőjének az 1991. szeptember 12-én kelt határozatában foglaltaknak, ezért azt a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során már nem vehette figyelembe (BH 2017.232.). [35] A kifejtettek alapján a Kúria a nem jogszabálysértő jogerős ítéletet a régi Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [36] A felperesek pervesztesek lettek, ezért a régi Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó 78. §
(1)bekezdése alapján kötelesek az alperesnek a felülvizsgálati eljárással felmerült költségének a megfizetésére, amely a jogi képviselője munkadíjából áll. [37] A Kúria a határozatát a régi Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül hozta meg Budapest,
  1. március
  2. . Orosz Árpád s.k. a tanács elnöke, Dr. Kiss Gábor s.k. előadó bíró, Dr. Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.