Gfv.30528/2018/7 – Kúria

(4)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Gfv.VII.30.528/2018/

1. A tanács tagjai:. Farkas Attila a tanács elnöke . Csőke Andrea előadó bíró . Gáspár Mónika bíró A felperes: A felperes jogi képviselője: Dobrossy és Társai Ügyvédi Iroda Az alperes: Az alperes jogi képviselője: Dr. Halmos Tamás ügyvéd A per tárgya: kártérítés A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Ny.-i Törvényszék 8.G.15-17-040176/21/II. A másodfokú bíróság neve és a határozat száma: Debreceni Ítélőtábla Gf.IV.30.220/2018/
2. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 1.291.240 (egymilliókétszázkilencvenegyezer-kétszáznegyven) Ft felülvizsgálati eljárási költséget, és az államnak felhívásra - 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A PPP formában megvalósult kollégiumi beruházást követően a S. Oktatási PPP Kft. mint megbízó és az alperes jogelődje, a Ny.-i Főiskola által alapított és egyszemélyi tulajdonában álló H.C. Kht. mint üzemeltető között üzemeltetési szerződés jött létre a megvalósult beruházás 2026-ig tartó időtartamú üzemeltetési feladatainak ellátására. A felperes jogelődje, az A. Kft.
3. június 28-án határozott időre szóló bérleti szerződést kötött a Ny.-a, .... szám alatti telephelyen levő 1200 m2 alapterületű ingatlanra a Kht.-vel. A bérleti szerződés IX. fejezetének
4. pontjában a felek abban állapodtak meg, hogy 15 éves határozott időtartam lejárta előtt a bérleti szerződést nem szüntetik meg. Abban az esetben pedig, ha a bérbeadó Kht. vagy annak tulajdonosa a szerződés lejárta előtt olyan helyzetet idéz elő, amely a bérleti szerződésnek a határozott idő lejárta előtti megszűnését eredményezi, úgy a bérbeadó a határozott időből még hátralévő minden hónap után 2.000.000 Ft kötbér fizetésére köteles. [2] Az alperesi jogelőd szenátusa
5. február 9-i ülésén a Kht. végelszámolás útján történő megszüntetését határozta el, amely döntés alapján
6. július 1-jén a végelszámolás megindult. [3] A kijelölt végelszámoló
7. augusztus 31-én a bérleti szerződést azonnali hatállyal felmondta, amelyre tekintettel a felperes jogelődje 326.000.000 Ft összegű kötbérigényt jelentett be a végelszámolóhoz. A végelszámoló a követelést jogalapjában és összegében is vitatta. [4]
8. január 8-án a felperesi jogelőd a Kht.-val szemben fennálló 326.000.000 Ft tőke és járulékai követelését a felperesre engedményezte. [5]
9. január 13-án a felperes a végelszámolás alatt álló Kht.-val szemben pert indított 220.400.010 Ft kötbér és járulékai megfizetésére. [6] A Kht. felszámolását
10. január 18-án indította meg a bíróság a végelszámoló kérelmére. [7] A felperes a
11. március 8-án kelt és az alperes által március 10-én átvett levelében felhívta az alperest, hogy a Kht.-val egyetemlegesen „mint mögöttes felelős” fizesse meg a kötbérkövetelést 8 napon belül, az alperes a felszólításnak nem tett eleget. [8] A bíróság
12. június 13-án meghozott jogerős ítéletében kötelezte az akkor már felszámolás alatt álló Kht.-t, hogy fizessen meg a felperesnek 220.400.010 Ft-ot és annak járulékait, valamint 5.588.000 Ft perköltséget. [9] A Kht. felszámolója az ítéletben szereplő követelést nyilvántartásba vette. A Kht.-val szemben megindult felszámolási eljárást a bíróság a Cégközlöny
13. augusztus 16-i számában közzétett jogerős végzésével befejezetté nyilvánította és a Kht.-t jogutód nélkül megszüntette. A felszámolási eljárásban a felperes nyilvántartásba vett követelése nem térült meg. [10]
14. november 23-án a felperes pert indított az alperessel, mint a jogutód nélkül megszűnt Kht. egyedüli tulajdonosával szemben a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
15. évi XLIX. törvény (Cstv.)
16. §

(2)bekezdés alapján a felszámolási eljárásban meg nem térült 220.400.010 Ft összegű tőke és járulékai megfizetése iránt. Az eljárás

1. szeptember 8-án szünetelés folytán megszűnt. A felperes keresete, az alperes ellenkérelme [11] A jelen perben a keresetét a felperes
2. december 20-án nyújtotta be, és kérte az alperest a Polgári Törvénykönyvről szóló
3. évi IV. törvény (rPtk.)
4. §

(1)bekezdése alapján kártérítés jogcímén - 220.400.010 Ft tőke és annak

1. szeptember 1-től a kifizetésig járó, az rPtk. 301/A. §-a szerinti késedelmi kamata megfizetésére kötelezni. [12] Állítása szerint az alperes azzal, hogy
2. február 9-én az általa alapított Kht. átalakulása helyett annak végelszámolás útján történő megszüntetését határozta el, egyrészt joggal való visszaélést követett el, másrészt megszegte a S. Oktatási PPP Kft. mint megbízó és a Kht. mint üzemeltető között
3. szeptember 26án létrejött üzemeltetési szerződésben, illetve az azt kiegészítő megállapodásban vállalt kötelezettségeit. Ezen jogellenes és felróható magatartása következtében a felperest a felszámolási eljárásban meg nem térült követelésével azonos összegű kár érte, melyet az alperes köteles megtéríteni. [13] Az alperes kérte a kereset elutasítását. A követelés elévülésére hivatkozott, de vitatta a jogalapját és összegét is. Az első- és a másodfokú bíróság határozata [14] Az elsőfokú bíróság az alperes elévülési kifogását megalapozottnak találta és a felperes keresetét elutasította. [15] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolásban megállapította, azt kellett tisztázni elsőként, hogy a felperesnek a keresetben állított kára mikor keletkezett, vagy keletkezhetett. Ehhez pedig azt is vizsgálni kellett, hogy a jelen perben érvényesített kártérítési igénye azonos-e az általa a korábbi eljárásokban érvényesített igényekkel. [16] Az rPtk.
4. §

(4)bekezdéséből kiindulva megállapította, hogy a felperes kárát kizárólag elmaradt haszonként lehetett meghatározni, ez azonban nem a felperes saját kára, hanem az a kár, amely már a jogelődjénél bekövetkezett azáltal, hogy a végelszámoló

1. augusztus 31-én felmondta a vele kötött bérleti szerződést. [17] A bérleti szerződésben kikötött kötbér kárátalányként ezt a kárt volt hivatott kompenzálni, amelyből az is következik, hogy a felperes jogelődje a kötbérnek a felperesre történt engedményezésével valójában a bérleti szerződés felmondásából származó kára megtérítése iránti követelését engedményezte a felperesre. A felperes ezt az igényt kívánta jogutódként érvényesíteni a jelen eljárásban is az alperessel szemben, de nem mint mögöttes felelőssel, hanem szerződésen kívüli károkozóval szemben. A felperes ugyanis sem olyan tényállítást nem tett, sem pedig olyan jogcímet nem jelölt meg, amelyből azt lehetett volna megállapítani, hogy a jelen eljárásban az alperessel mint mögöttes felelőssel szemben kíván fellépni. Ezt támasztotta alá a felperesnek az alpereshez
2. március 8-án írt felszólító levele, amelyből azt lehetett megállapítani, hogy a felperes a Kht-t és az alperest olyan közös károkozóknak tekintette, akik az rPtk.
3. §

(1)bekezdése alapján egyetemleges felelősséggel tartoznak a kára megtérítéséért. Ezt támasztotta alá az is, hogy a Cstv. 63. §

(2)bekezdése alapján indított pert hagyta a felperes szünetelés folytán megszűnni. [18] A közös károkozók egyetemleges felelősségéből az következik, hogy a károsult választásától függ, kárigényét mindkét károkozóval, vagy csak az egyikükkel szemben érvényesíti. A kontraktuális és a deliktuális felelősségi alakzatok egyenrangúságából következően ez a megállapítás arra az esetre is igaz, amikor a közös károkozók egyike szerződésszegéssel, a másik viszont szerződésen kívüli magatartásával hatott közre a kár bekövetkezésében. Ezért a kár ilyen esetben is érvényesíthető akár egyidejűleg is a szerződéses és a szerződésen kívüli károkozóval szemben, az utóbbival szembeni igényérvényesítésnek tehát nem előfeltétele sem a szerződésen alapuló igény előzetes érvényesítése, sem az igény szerződéses partnerrel szembeni behajthatatlanságának igazolása (EBH2018.P.1.). [19] A felperes károsodása a jogelődjével azonos időpontban,

1. augusztus 31-én tehát bekövetkezett, és a kártérítési igény elévülése ekkor a közös károkozó alperessel szemben is elkezdődött. Az elévülést a felperes
2. március 8-án írt felszólító levele ugyan megszakította, de az alperes részéről történt átvételt követő napon -
3. március
4. - az elévülés újból megkezdődött. Miután ettől az időponttól számított 5 éven belül a felperes az igényét az alperessel szemben nem érvényesítette és az elévülés nyugvását vagy megszakadását eredményező jogcselekmény megtörténtét sem igazolta, követelése 5 év elteltével,
5. március 11-én elévült. A felperes a keresetében érvényesített követelést tehát - annak elévülésére tekintettel - bíróság előtt már nem érvényesítheti. Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [20] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával az alperes kötelezését a kereseti kérelemben foglaltaknak megfelelően. Másodlagosan kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését - az elsőfokú ítéletre is kiterjedően - és (tartalma szerint) az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. [21] Állította az rPtk.
6. §

(1)-

(2)bekezdésének, 327. §

(1)-

(3)bekezdésének, a polgári perrendtartásról szóló

1. évi III. törvény (rPp.)
2. §

(1)bekezdésének és 221. §

(1)bekezdésének megsértését. [22] Elsőként arra hivatkozott, hogy a kereset jogalapját tévesen értelmezték a bíróságok. A jogerős ítélet elmaradt haszonnak minősítette a felperes követelését, azonban az alperessel a felperesi jogelőd nem állt szerződésben. Az alperes önálló, jogellenes magatartása a kereset alapja. [23] A jogellenes magatartást a Ny.-i Törvényszék 13.G.15-13040042/

1. számú - a felperes és a Kht. között folyamatban volt perben hozott - ítélete megállapította. Az ítélet szerint a bíróság arra a megállapításra jutott, a végelszámolással történő megszűnés elhatározásának oka az volt, hogy az alperes kötbérfizetési felelősségétől mentesüljön. Jóllehet abban a perben jelen per alperese nem volt peres fél, de az ítéletből az alperes felelőssége levezethető. [24] A törvényszék az alperes magatartását joggal való visszaélésnek minősítette, amely a bérleti szerződés határozott időtartam előtti megszűnéséhez és végső soron a társaság fizetésképtelenségéhez, illetve felszámolásának elrendeléséhez vezetett. A jogellenes magatartás tehát független a bérleti szerződés jogellenes felmondásától. Miután a Kht.-nak a végelszámolás elhatározása nem róható fel, közös károkozásról nem lehet szó. [25] A Kht.-val szembeni kötbérkövetelés nem azonos a jelen perrel érvényesített követeléssel, mert a követelés kötelezettje a Kht, a jogalapja szerződés szerinti kötbér, és az összeg is különbözik. [26] A jelen perben releváns alperesi jogellenes és felróható károkozás időpontja
2. február
3. a végelszámolás elhatározásának időpontja -, mert a hivatkozott ítélet is megállapította, hogy kifejezetten azért határozták el a Kht. végelszámolását, hogy az mentesüljön a kötbérfizetési kötelezettsége alól. [27] A fenti károkozó magatartás időpontja és a károsodás bekövetkezésének időpontja azonban nem esett egybe, hiszen a károsodás csak akkor következett be, amikor a Kht. felszámolási eljárásának végén kiderült, hogy a felperesi jogelőd Kht.-val szembeni kötbérkövetelése nem térült meg. A felperes tehát nem kötbérkövetelést érvényesít, hanem az alperes jogellenes magatartása miatt meg nem térült hitelezői igényt, mint kárt. [28] A felperes károsodásának időpontja a Kht. felszámolási eljárásának befejezéséről szóló végzés közzétételének időpontja, azaz
4. augusztus 26., mert ebben az időpontban realizálódott az, hogy a felperesnek a Kht.-val szembeni kötbérkövetelésére nincs fedezet, azaz a felperest kár éri a meg nem térült hitelezői igény vonatkozásában. [29] A felperes
5. augusztus 26-ig reálisan bízhatott abban, hogy a felszámolási eljárásban megtérül a követelése, mert a Kht. olyan vagyoni értékű jogokkal és eszközállománnyal rendelkezett, mely alapján a hitelezők kielégítést nyerhettek volna. Előfordulhatott volna, hogy a felperest nem is éri kár, mert követelését a Kht. elleni eljárásban kielégítik. [30] A felszámolási eljárás befejezéséig a felperesnek szerződésen kívül okozott kára nem volt az alperes jogellenes magatartásával összefüggésben, addig csak a Kht.-val szembeni szerződésszegés miatt állt fenn kötbérkövetelése. [31] A Legfelsőbb Bíróság PK
6. számú állásfoglalására hivatkozva hangsúlyozta, hogy a károsodás bekövetkezte (
7. augusztus 26.) és nem a károsító magatartás elkövetése (
8. február 9.) jelenti az elévülési idő kezdetét, ha a károsodás bekövetkezte később áll be, mint a károsító magatartás. A kártérítési igény
9. augusztus 26-án vált esedékessé, ezért ekkor kezdődött a felperes kártérítési igényének elévülése [rPtk.
10. §

(1)bekezdés, 326. §

(1)bekezdés]. Nem évült el tehát a keresetben érvényesített igénye. [32] Ha az elévülés

1. február 9-én mégis megkezdődött, az
2. augusztus 26-ig nyugodott. Akkor került abba a helyzetbe a felperes, hogy megszűnt az elévülés nyugvását előidéző körülmény. Ehhez képest egy éven belül érvényesítette az igényét, hiszen a Cstv.
3. §

(2)bekezdése alapján a konszernjogi felelősségre hivatkozva kérte az összeg megfizetésére kötelezni az alperest. E keresetindítás megszakította az elévülést, mert a bíróság a keresethez és nem jogcímhez volt kötve. Nem releváns tehát, hogy a felperes milyen jogcímen kívánta érvényesíteni a követelését az alperessel szemben, csak az a lényeges, hogy érvényesítette, és ez megszakította a kártérítési igény elévülését. E körben utalt az EBH2012.P.

1. számú eseti döntésben kifejtettekre. Eszerint a szünetelés folytán történő megszűnés nem érinti a perindítás anyagi jogi joghatályait, tehát az elévülés megszakadását. A követelés tehát akkor sem évült el, ha az elévülés a felszámolási eljárás befejezéséig nyugodott volna. [33] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását. A Kúria döntése és jogi indokai [34] A Kúria a tényállást kiegészíti azzal, hogy a felülvizsgálati eljárás tartama alatt a felperes felszámolása
2. június 26-án megindult, kirendelt felszámolója: I. Válságkezelő Kft. [35] A Kúria az rPp.
3. §

(2)bekezdése alapján a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és nem találta azt jogszabálysértőnek. [36] A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [rPp. 272. §

(2)bekezdés]. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Ha a felülvizsgálati kérelem többféle jogszabálysértésre is hivatkozik, valamennyi hivatkozásnak rendelkeznie kell az rPp. 272. §

(2)bekezdésében előírt tartalmi kellékekkel [1/

1. (II.15.) PK vélemény 3.,
2. pontok]. [37] A felperes a felülvizsgálati kérelemben négy okra alapította azt az állítását, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő. Nem indokolta meg azonban a megsértett konkrét jogszabályhelyek megjelölésével azt, hogy miért állítja a kereseti kérelem jogalapjának téves értelmezését (azaz, hogy nem az általa előadott kereseti tartalmat vizsgálta a bíróság), illetve a károkozás körében azt, hogy a jogerős ítélet miért nem vette figyelembe egy korábbi ítélet megállapítását az alperes jogellenes magatartása megítélésénél. E hiányosságok miatt e két állított jogszabálysértés nem volt vizsgálható. [38] Mindebből következően a jogerős ítélet indokolása veendő figyelembe abban a kérdésben, hogy mi volt az állított károkozás, az mikor következett be, és így mikortól kell számítani az elévülési határidőt. [39] A Kúria e vonatkozásban megjegyzi, hogy egy tulajdonosnak a végelszámolás megindításáról szóló határozata nem tiltott, nem jogellenes, e döntés a társaság hitelezőinek önmagában nem okozhat kárt. Ebből következően az állított károkozás időpontjaként tévesen jelölte meg a felperes az alperes jogelődjének a végelszámolásról való döntése meghozatalát,
3. február 9-ét. Egyébként nem is ez az időpont volt a végelszámolás kezdő időpontja, ezért ekkor nyilvánvalóan nem következhetett be semmilyen károsodás a felperes jogelődjénél. [40] A felperes felülvizsgálati kérelmében tévesen állította, hogy a követelése nem elmaradt haszon. A Kúria rámutat, attól, hogy a felperesi jogelőd nem állt szerződéses jogviszonyban az alperes jogelődjével, nem kizárt, hogy az állított elszenvedett kár elmaradt haszonnak minősüljön. Az rPtk.
4. §

(4)bekezdéséből következően - a felperes által előadott tényállás alapján - az alperesi jogelőd állított magatartása következtében csak az elmaradt vagyoni előny (elmaradt haszon) értelmezhető kárként. Az elmaradt vagyoni előny nem csak szerződéses károkozások esetén érvényesíthető a károkozóval szemben. A perbeli esetben, függetlenül attól, hogy átalánykártérítésként kötbért követelt a szerződő féltől, vagy a szerződésen kívüli károkozás szabályaira hivatkozva a tulajdonossal szemben kívánt fellépni, a felperes ténylegesen mind a két esetben azt az elmaradt hasznát kívánta érvényesíteni, amely a teljesedésbe nem ment bérleti szerződésből eredt. [41] Tévesen állította tehát a felperes, hogy a Kht.-vel szembeni követelése független a jelen perrel érvényesített követeléstől. Nem vitásan a Kht.-val szemben kötbér, vagyis szerződésszegés miatt járó átalánykártérítés címén érvényesítette a követelését a végelszámolásban, illetve a felszámolási eljárásban, a jelen perben pedig szerződésen kívül okozott kárra hivatkozott, a követelést megalapozó tény - a bérleti szerződés felmondása -, valamint a kár, az elmaradt vagyoni előny a fent kifejtettek szerint ugyanaz. [42] Helytállóan hivatkozott az ítélőtábla az EBH2018.P.1. döntésben kifejtett jogi álláspontra, mely szerint a kontraktuális és a deliktuális kártérítési felelősség egymás mellett az egyetemleges kötelezettség szabályai szerint alkalmazható. Az rPtk. 360. §

(1)bekezdése szerint a kártérítési igény a kár bekövetkeztével nyomban esedékes, vagyis ha a kár bekövetkezett, akkor fennáll a kárigény érvényesíthetősége. Nincs olyan előfeltétel, amely a szerződésen kívüli kártérítési igény érvényesíthetőségéhez előbb a kontraktuális kártérítési felelősségen alapuló igény érvényesítését, sőt az ottani behajthatatlanságot követelné meg. Ha a kár - jelen esetben az elmaradt vagyoni előny - bekövetkezése több személy eltérő magatartására is visszavezethető, a felelősségük az rPtk. 344. §

(1)bekezdése alapján egyetemleges, függetlenül attól, hogy a kárt szerződésszegés vagy szerződésen kívüli magatartás idézte elő, és az is érdektelen, hogy a kárért milyen felelősségi alakzat szerint felelnek. [43] Mindebből következően - az egyetemlegességre tekintettel - nem állapítható meg, hogy a károkozó magatartás és a károsodás bekövetkezésének időpontja eltért volna, és az alperes állított károkozó magatartása miatt csak a Kht. felszámolási eljárásának befejezésekor következett volna be a felperesnél a kár. [44] A kifejtettekre tekintettel az adott perben nincs jelentősége a felperes által hivatkozott PK

1. számú állásfoglalásnak, mert a felperes a szerződésen kívüli károkozásra hivatkozással az alperes jogelődjével szemben a fent kifejtettek szerint azonnal felléphetett volna. [45] Nem is nyugodott az elévülés a felperes által előadottaknak megfelelően, hiszen az előzőek szerint nem kellett várni a kontraktuális felelős felszámolási eljárásának befejezésére. [46] A jogerős ítélet tehát helytállóan állapította meg, hogy az alperes jogelődje által
2. március 10-én átvett fizetési felhívás megszakította az elévülést, de az újonnan indult elévülési határidő
3. március 11-én letelt, s a felperes csak ezt követően kívánta az állított jogát érvényesíteni az alperessel szemben. A jogerős ítélet ezért nem sérti az rPtk.
4. §

(1)-

(2)bekezdését, illetve 327. §

(1)-

(3)bekezdéseit. Nem állapítható meg az rPp. 206. §

(1)bekezdésének megsértése sem, mert a rendelkezésre álló bizonyítékokat a jogszabályoknak megfelelően értékelte a bíróság, és döntését kellően meg is indokolta, ezért az rPp. 221. §

(1)bekezdését sem sértette meg az ítélőtábla. [47] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275.§

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [48] A felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a rPp. 270. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó rPp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles megfizetni az alperes felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból, és az általa igényelt, a jogszabálynak megfelelő 21.240 Ft útiköltség térítésből áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §

(2)bekezdésének a)-c) pontja,

(5)bekezdése, és a 4/A. §

(1)bekezdése alapján állapította meg. [49] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 59. §

(1)bekezdése és 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. §

(1)és

(3)bekezdése alapján az felperes köteles az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére is. [50] A Kúria tárgyaláson hozta meg határozatát. Budapest,

1. július
2. Dr. Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Gáspár Mónika s.k. bíró A kiadmány hiteléül: