Győri Ítélőtábla Pf.I.20.351/2007/5.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Győri Ítélőtábla a Dr. Karsay Zsófia ügyvéd által képviselt felperes neve felperesnek a Dr. Horváth Csaba ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I.r. és II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. r. alperes ellen kegyeleti jogsértés megállapítása iránt a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság előtt
- szeptember
- napján kelt P.20.138/2007/10.számú ítélete ellen az alperesek részéről
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés, valamint a felperes részéről Pf.3.sorszám alatt benyújtott csatlakozó fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét helybenhagyja. Köteles az I.- II. r. alperes 15 napon belül egyetemlegesen megfizetni a felperes részére 7.000.- (Hétezer) Ft másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A megyei bíróság az ítéletében megállapította, hogy az alperesek megsértették a felperes kegyeleti jogát azzal a magatartással, hogy néhai "A" síremlékén nem tüntették fel az elhunyt teljes nevét. Kötelezte az alpereseket, hogy 60 nap alatt "A" Helység 1 temetőben elhelyezett síremlékén levő sírfeliratot saját költségükön egészítsék ki "B" felirattal. Kötelezte az alpereseket egyetemlegesen a felperes részére 15.000.- Ft perköltség, az állam javára 21.000.- Ft feljegyzett eljárási illeték megfizetésére. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a meghalt személy emlékének sérelme a hozzátartozók kegyeleti jogainak a sérelmét jelenti, melynek orvoslása végett a hozzátartozók léphetnek fel. A közeli hozzátartozók fogalmába tartozik, a meghalt személy házastársa, vagyis jelen per felperese, és az elhunyt egyeneságbeli rokonai, azaz az alperesek, ebből következően a felek kegyeleti jogosultnak minősülnek. A kegyeleti jogosultak pedig egymástól függetlenül is tehetnek a kegyeleti jog rendeltetésszerű gyakorlása körében érvényes intézkedéseket, azonban fokozott jelentősége van a kegyeleti jogosultak együttműködésének. Egyik jogosult sem tehet olyan intézkedéseket, amelyek sértik a többi kegyeleti jogosult jogait, illetve méltánylást érdemlő érdekeit. Kiemelte, miszerint irreleváns a kegyeleti jogsértés megítélése körében az, hogy a temetkezési hely felett az rendelkezik, aki megváltotta, a sírkövet állítatta, viszont ha bármilyen változást kíván eszközölni valamelyik kegyeleti jogosult, ahhoz a kegyeleti jogosultak együttműködése szükséges. Jelen perben az alperesek részéről ezen egyeztetésre nem került sor, a perbeli síremlék saját költségükön való felállításakor nem tettek eleget együttműködési kötelezettségüknek. Az együttműködési kötelezettség megsértését nem menti az a körülmény, hogy a felek között a halálesetet követő vagyonjogi vita miatt a viszony megromlott, illetve irreleváns az a tény is, hogy a kegyeleti szokásoknak megfelelően gránitból készült síremlék költségeit az alperesek viselték. Az elhunyt a felperessel való házasságkötésekor a felperes nevét felvette, és házassági életközösségük fennállása alatt mindvégig, egészen az elhunyt házastárs halálának időpontjáig a néhai nem születési nevét, hanem asszonynevét, azaz "A" nevet használta, nevének megváltoztatását nem kezdeményezte. Az eljárás során az alperesek sem vitatták, hogy a teljes név az elhunyt által hivatalosan, a halála időpontjában is viselt név volt. A házasságban viselt néven került Helység 1-en eltemettetésre, néhai "A" fafejfán is e név került feltüntetésre. A megyei bíróság álláspontja szerint a gránit sírkövön feltüntetett sírfelirat nem felel meg az általánosan elfogadott társadalmi szokásoknak és az általános érvényű temetkezési szokásoknak, mivel sérti a felperes, mint az elhunyt házastársának kegyeleti jogát azzal, hogy az elhalt leánykori nevét tűnteti fel, nem pedig a házasságban viselt nevét, nem utal a családos állapotára, arra a tényre, hogy férjnél volt. A felperes javára megítélt perköltség összegével kapcsolatban utalt arra, hogy azt a 32/2003 (VIII.22.) IM számú rendelet
- §
(2)bekezdésének a) pontja alapján határozta meg, figyelemmel a felperes perbeli cselekményeire és a tárgyaláson való megjelenéssel szükségképpen felmerülő költségeire. Az ítélet ellen az alperesek fellebbeztek, annak megváltoztatása, a kereset elutasítása iránt. Az elsőfokú eljárásban tett nyilatkozataikat fenntartva előadták, hogy a társadalmi szokásoknak és általános érvényű temetkezési szokásoknak a sírfelirat megfelelt, hiszen rendkívül gyakori olyan felírat is a temetőkben, amelyek röviden tartalmazzák a sírban nyugvó személyek megjelölését, így például „szüleink", „édesanyánk" , „édesapánk", „férjem", „feleségem", „gyermekem" stb. Olyan is előfordul gyakran, amely nem jelöli meg az oda temetett személyeket név szerint, hanem összefoglaló névvel kerül síremlékre a név, így például „"C" család". Ezen feliratok mindegyike összhangban van az általánosan elfogadott társadalmi szokásokkal. Ebből következően, amikor édesanyjuk leánykori nevét vésették a síremlékre, nem sértettek kegyeleti jogot. A fellebbezési tárgyaláson előadták, hogy amennyiben a síremlékről a "B" név törlésre kerül csak az marad rajta, hogy „Édesanyánk" az még kevesebb információt tartalmaz a külvilág számára, mint a felperes által sérelmezett felirat. A felperes csatlakozó fellebbezéssel élt, kérte, hogy az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét részben változtassa meg, és az alperesek terhére megállapított perköltség összegét emelje fel. Előadta, hogy az elsőfokú ítélet perköltségbeli rendelkezése nem fedezi a képviselettel felmerült költségeket, készkiadásokat, nem áll összhangban az ügyvédi díjakról szóló jogszabállyal. A felperes fellebbezési ellenkérelme az ítélet helybenhagyására és az alperesek perköltségben való marasztalására irányult. Álláspontja szerint a megyei bíróság ítélete megalapozott kegyeleti joga jogellenes korlátozásán és rosszindulatú zaklatásán túl, a feliratban a külvilág számára is az jelenik meg, hogy a néhai férjétől különváltan élt, vagy épp egyedülálló volt, „leányfejjel" szülte gyermekeit. Olyan változtatáshoz sem járulna hozzá, hogy a síremléken csak az „Édesanyánk" felirat maradjon, az még kevésbé felelne meg a társadalmi szokásoknak, még kevésbé közvetítené a külvilág számára a státuszát. A fellebbezés és a csatlakozó fellebbezés nem alapos. Az ítélőtábla álláspontja szerint a megyei bíróság a perben a szükséges és egyben elégséges - a felajánlott - körben a bizonyítási eljárást lefolytatta, az ott beszerzett bizonyítékokat a Pp.206.§-ának megfelelően helyesen, okszerűen, összességükben értékelve helyes tényállást állapított meg, az abból levont jogi következtetésével és a döntés teljes körű, helyes indokolásával is az ítélőtábla maradéktalanul egyetért. A síremlék a sírba betemetett személy emlékének a megőrzését szolgálja. Külön jogszabályi rendelkezés hiányában a síremlék létesítése a Ptk.85.§./3/ bekezdésében meghatározott jogosultak joga, illetve kötelezettsége. Ez olyan sajátos közös jog, amelynél a törvény ugyan nem írja elő, hogy a jogosultság csak együttesen gyakorolható, de a jog gyakorlásának meg kell felelnie a társadalmi rendeltetésének és kölcsönös együttműködésre van szükség (Ptk.4.§./3/ bekezdés, 5.§./2/ bekezdés) mint ahogyan helyesen a megyei bíróság is megállapította. Az alperesek pedig nem vitásan ezt megszegték. A fellebbezési tárgyaláson előadottakkal kapcsolatban kiemeli az ítélőtábla, hogy egy még meg nem valósult tényállásra hivatkozással nincs lehetőség az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására, és e körben szintén kiemelten utal a kegyeleti jogosultak jogosultságuk gyakorlása során kifejtendő együttműködés szükségességére. A csatlakozó fellebbezéssel kapcsolatban kiemeli az ítélőtábla, hogy a felperesi jogi képviselő nem csatolt a féllel kötött az ügyvédi munkadíjról szóló megállapodást, illetőleg nem kérte kifejezetten tételes kimutatás alapján készkiadásai megtérítését (32/2003 (VIII.22.) IM számú rendelet 2. §
(1)bekezdés, 4.§
(1)bekezdés). Ekként - bár a megyei bíróság tévesen a meg nem határozható perértékű ügyben a rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontját hivatkozta meg - az IM rendelet 3.§
(3)bekezdése alapján a felperes részére megítélt 15.000.- Ft ügyvédi munkadíjból álló perköltség mértéke törvényes, figyelemmel arra, hogy a megyei bíróság az előtte folyó perben 2 tárgyalást, mindösszesen 75 perc időtartamban tartott. Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a fellebbezéssel érintett részében, annak helyes indokai alapján, (Pp.254.§
(3)bekezdés) a csatlakozó fellebbezéssel érintett részében érdemi helyessége okán (Pp.253. §
(2)bekezdés) helybenhagyta. A fellebbezési eljárásban döntőrészt pervesztes alperesek a Pp.81. §
(1)bekezdése alapján kötelesek a nagyobbrészt pernyertes felperesnek a 32/2003 (VIII.22.) IM számú rendelet 3. §
(1)bekezdése,
(3)bekezdése, és
(5)bekezdése szerint megállapított jogi képviseleti díjból álló perköltsége megfizetésére. Győr,
- június
- napján Dr. Ábrahám Éva sk.. Lezsák József sk.. Vass Mária sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró