← Magyarország

Kfv.35432/2018/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Falugondnoki szolgáltatás költségvetési támogatásának visszakövetelése. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.IV.35.432/2018/

  1. szám A tanács tagjai: . Patyi András a tanács elnöke, Dr. Balogh Zsolt előadó bíró, . Dobó Viola bíró A felperes: felperes neve A felperes képviselője: Dr. Horváth László, ügyvéd Az alperes: alperes neve Az alperes képviselője: Dr. Gyürecs Andrea, kamarai jogtanácsos A per tárgya: tanyagondnoki ellátás kiegészítése szolgáltatás és pénzbeli szociális A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 4.K.27.026/2018/4/II. számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.026/2018/4/II. számú ítéletét a „Falugondnoki és tanyagondnoki szolgáltatás" jogcímhez kapcsolódó visszafizetési kötelezettség vonatkozásában hatályon kívül helyezi. Az alperes KINCSTK/18553-2/
  2. számú határozatát részben, a „Falugondnoki és tanyagondnoki szolgáltatás" jogcímhez kapcsolódó visszafizetési kötelezettségre, az ügyleti kamatra és a késedelmi kamatra vonatkozó megállapítások tekintetében a SOM-ÁHI/684/6/
  3. számú elsőfokú határozat azonos rendelkezéseire is kiterjedően hatályon kívül helyezi és az elsőfokú hatóságot e körben új eljárás lefolytatására kötelezi. Egyebekben az esőfokú ítéletet hatályában fenntartja. Az elsőfokú bírósági eljárásban és a felülvizsgálati eljárásban felmerült költséget a felek maguk viselik. A feljegyzett 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az elsőfokú hatóság
  4. június
  5. napján kelt SOM-ÁHI/684/6/
  6. számú határozatával a felperes terhére 2.215.471 Ft, a központi költségvetésből jogtalanul igénybe vett támogatás miatti visszafizetési kötelezettséget, illetve 6.833 Ft ügyleti kamat,
  7. április
  8. napjától a teljesítés napjáig napi 18,750 Ft késedelmi kamatfizetési kötelezettséget és 1.009.650 Ft fizetési kötelezettséget nem keletkeztető eltérést állapított meg. [2] Az elsőfokú hatóság határozata jogcímenként tartalmazza megállapításait. Az elsőfokú hatóság a Magyarország
  9. évi központi költségvetéséről szóló
  10. évi C. törvény (a továbbiakban: Kvtv.)
  11. számú Mellékletének IX. Szociális célú tűzifavásárláshoz kapcsolódó kiegészítő támogatás vonatkozásában megállapította, hogy
  12. évben ténylegesen felhasznált összeg tekintetében 1.009.650 Ft az eltérés, amely tényleges visszafizetési kötelezettséget nem keletkeztet az Önkormányzatnak, ezen összeg a következő évben jogszerűen felhasználható. [3] Az elsőfokú hatóság a Kvtv.
  13. számú Mellékletének III.
  14. pontjában meghatározott pénzbeli szociális ellátások kiegészítése jogcímre vonatkozóan 1.486.850 Ft eltérést állapított meg. A felperes
  15. január
  16. napján kelt tanúsítványa szerint e jogcímen felhasznált támogatás összege 5.530.882 Ft, a fel nem használt a tanúsítványon nem szereplő támogatás összege 274.650 Ft. A 104051 cofogon gyermekvédelmi pénzbeli és természetbeni ellátás cofog vonatkozásában 180.000 Ft felhasználást fogadott el az elsőfokú hatóság az 1.392.200 Ft összegből, mert a tanúsítvány kitöltésénél ezen jogcímen nem vette felperes figyelembe más forrásból megtérült Erzsébet utalványok összegét 1.212.200 Ft összegben. A pénzbeli és szociális ellátások kiegészítése jogcímen kapott összegből 5.530.882 Ft-ot számolt el a felperes; amelyből az elsőfokú hatóság 4.318.682 Ft-ot fogadott el, és a felperes 274.650 Ft-ot nem tanúsított le. [4] A Kvtv.
  17. számú Mellékletének III.
  18. pontjában a települési önkormányzatok szociális feladatainak egyéb támogatása tekintetében az elsőfokú hatóság 520.288 Ft eltérést állapított meg, mely a felperes részéről jogtalanul igénybe vett támogatás. A felperes a települési önkormányzattok szociális feladatainak egyéb támogatása jogcímen 8.928.440 Ft-ot kapott, amelyből az elsőfokú hatóság 8.408.152 Ft összeget fogadott el; a felperes 520.288 Ft felhasználását nem tudta dokumentumokkal alátámasztani. [5] A tanyagondnoki szolgáltatás vonatkozásában megállapította, hogy a felperes a Kvtv. alapján jogosulatlanul vette igénybe a Kvtv.
  19. számú mellékletének III. fejezet
  20. pont e) pontjában a tanyagondnoki szolgáltatásra megállapított és kifizetett támogatást, mivel a vizsgált időszak egy részében a tanyagondnoki szolgáltatást a nyilvántartásban szereplő gépjárműtől eltérő járművel látta el, ezért 208.333 Ft támogatás visszafizetésére kötelezte. [6] Az ügy szempontjából releváns tényállás szerint a felperes által ellátott tanyagondnoki szolgáltatási tevékenység a vizsgált időszak egészében be volt jegyezve a szolgáltatói nyilvántartásba. A bejegyzésről szóló,
  21. május
  22. napján jogerőre emelkedett SOC/05/879/
  23. számú határozat szerint a felperes a szolgáltatást a ... forgalmi rendszámú, Renault Trafic típusú gépjárművel látta el. A felperes adatszolgáltatása szerint azonban
  24. január
  25. napjától a tulajdonában álló Volkswagen 7HC típusú, ... forgalmi rendszámú gépjárművel biztosította szolgáltatást. Ennek a gépjárműnek az adatait a szolgáltatói nyilvántartásba csak a
  26. február
  27. napján jogerőre emelkedett SOC/05/341-2/
  28. számú határozattal jegyeztette be a felperes. A fenti tényállás alapján az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a felperes
  29. január hónap tekintetében nem volt jogosult a tanyagondnoki szolgáltatás támogatására. [7] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a
  30. szeptember
  31. napján kelt KINCSTK/18553-2/
  32. számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. [8] A pénzbeli szociális ellátások kiegészítése jogcím vonatkozásában az alperes az államháztartás számviteléről szóló 4/
  33. (I.11.) Kormányrendeletre (a továbbiakban: Áhsz.), továbbá a Kvtv.
  34. számú melléklet Kiegészítő szabályok 1.a) pontjára, 5/o pont oa) alpontjára hivatkozott. Kiemelte azt, hogy
  35. december és
  36. január hónapban nem lehetett kivételt tenni a tekintetben, hogy az adott hónap tekintetében utólagosan 5-ig kell megtörténni a folyósításnak. Ha a bevételeket és a kiadásokat az önkormányzati funkciókon számolják el, amelyek értékében azok felmerültek, akkor jogszerű a támogatás felhasználása; továbbá ha figyelembe veszik a Kvtv.
  37. számú Melléklet Kiegészítő szabályok III. pontjára vonatkozó felhasználási szabályokat, az Áhsz.
  38. §

(1)és
(1a)bekezdéseit. A költségvetési számvitel pénzforgalmi szemléletű elszámolást tartalmaz, ezért a
  1. évi kifizetések elszámolása a
  2. évi kiadások között nem szerepeltethető. [9] A tanyagondnoki szolgáltatás jogcím vonatkozásában az alperes hivatkozott a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatók, intézmények és hálózatok hatósági nyilvántartásáról és ellenőrzéséről szóló 369/
  3. (X. 24.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet)
  4. sz. melléklet 2.
  5. pontjában foglaltakra, a
  6. §
(2)bekezdésre, melyek alapján kifejtette, hogy a szolgáltatás jogszerű működésének feltétele a gépjármű szolgáltatói nyilvántartásba történő bejegyzéséről szóló jogerős határozat, így a felperes csak arra az időszakra jogosult a Kvtv. szerinti támogatás igénybevételére, amelyre vonatkozóan rendelkezésére áll jogerős, aktuális adattartalommal bíró határozat a bejegyzésről, ugyanis ez a finanszírozás alapja. Hivatkozott továbbá az alperes a Korm. rendelet
  1. §-ra, mely értelmében a fenntartó köteles kérelmezni az adatmódosítást, ha a szolgáltatói nyilvántartásba bejegyzett adatok megváltoznak. Tekintetbe véve azon tényt, hogy
  2. január 4-éig azon régebbi gépjárművel biztosította a felperes az ellátást, amely a szolgáltatói nyilvántartásban szerepelt, a Kvtv. valamint a alperes neve megyei igazgatóságainak e körben folytatott egységes gyakorlatát figyelembe véve az alperes megállapította, hogy a
  3. január hónapban nyújtott ellátás e körben elfogadható, a február hónapban nyújtott ellátás azonban nem. A vizsgált időszak egy részében tehát (
  4. február hónapban) a felperes jogsértő magatartása miatt tekintve, hogy nem a szolgáltatói nyilvántartásba vett gépjárművel látta el a tanyagondnoki feladatokat - az alperes nem tudta figyelembe venni a támogatásra jogosultságot, ezért kötelezte a felperest a támogatás visszafizetésére. A felperes keresete és az alperes védekezése [10] Az alperes határozatával szemben a felperes
  5. október
  6. napján keresettel élt, amelyben kérte az alperesi határozat hatályon kívül helyezését az elsőfokú határozatra is kiterjedően. [11] Álláspontja szerint nem terheli visszafizetési kötelezettség a folyósított állami támogatás tekintetében. Megítélése szerint, a tanyagondnoki szolgáltatás nyújtására vonatkozó jogszabályok támogatási feltételként a szolgáltatói nyilvántartásba történő bejegyzés folyamatosságát írják elő és nem a gépjármű rendszámának a bejelentését; elválnak egymástól tehát a támogatási feltételek és a működésükre vonatkozó egyéb előírások. Kiemelte, hogy a tárgyév egészében szerepelt a szolgáltatói nyilvántartásban és a szolgáltatói nyilvántartásba való bejegyzés időpontjától megfelelt a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló
  7. évi III. törvény (a továbbiakban Szoctv.)
  8. §-ában és a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 1/2000 (I. 7.) SzCsM rendelet (a továbbiakban SzCsM rendelet) szakmai szabályainak. A Korm. rendelet
  9. §-ában szabályozott adatmódosítási eljárás nem értelmezhető olyan szakmai szabálynak, amely megsértésére tekintettel a támogatás jogtalannak minősül, sem a Korm. rendelet
  10. §
(1)bekezdés a) pontja szerinti jogkövetkezmény, sem a Szoctv. 92/L. §
(1)bekezdés
  1. c)pontja szerinti jogkövetkezmény nem került alkalmazásra. Az államháztartásról 2011. évi CXCV. törvény (a továbbiakban: Áht.) 60. §-a szerinti eltérést a Kincstár pedig nem állapított meg. [12] A pénzbeli szociális ellátások kiegészítése jogcímen arra hivatkozott, hogy felperes neve 2014. december végén kifizette azokat a segélyeket, amelyeknek határideje 2015. január 5. napja. A felperes a Kvtv.-ben írtak szerint használta fel a támogatást és számolt el. A felperes hivatkozott továbbá a pénzbeli és természetbeni szociális ellátások igénylésének és megállapításának, valamint folyósításának részletes szabályairól szóló 63/2006. (III. 29.) Kormányrendelet (a továbbiakban: 63/2006. Korm. rendelet) és a Szoctv. 25. § és 125. §-aira. [13] A felperes 2015. évi Kvtv. 2. számú melléklet III.2. pontja vonatkozásában nem tett észrevételt, mivel az 520.288 Ft támogatás nem került felhasználásra. [14] Az alperes ellenkérelmében a határozatban alapján a kereset elutasítását kérte. foglalt indokok Az elsőfokú ítélet [15] Az ügyben eljárt Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.026/2018/4/II. számú 2018. május 16. napján kelt ítéletében a felperes keresetét elutasította. [16] A bíróság ítéletében - a tanyagondnoki jogcím kapcsán rögzítette, hogy a peres felek által sem vitatottan a felperes nem a szolgáltatási nyilvántartásba bejegyzett járművel látta el a tanyagondnoki szolgáltatást 2015. február hónapban, amikor még a korábban használt gépjármű volt a nyilvántartásba bejegyezve. A Kvtv. 2. számú melléklet III. 3. e.) pontja értelmében a falugondnoki vagy tanyagondnoki szolgáltatásra az a település jogosult, amely a szolgáltatást a Szoctv. 60. §-a és a külön jogszabályban foglalt szakmai szabályoknak megfelelően tartja fenn. A Kvtv. 2. számú melléklet V. kiegészítő szabályok 5. pont szerint a III. 3. és III. 4. pontokban szereplő támogatások teljes összege akkor jár, ha a szolgáltatás, intézmény a tárgyév egészében szerepel a szolgáltatói nyilvántartásban. [17] A bíróság ítéletében megállapította, hogy nem a szakmai szabályok be nem tartása okán állapított meg az alperes a felperes terhére visszafizetési kötelezettséget, hanem az adminisztratív szabályok megsértése miatt. A bíróság értelmezése szerint a Kvtv. 2. számú melléklet V. 5. pont
  2. d)alpontja alapján a támogatás jogszerűségének együttes, konjunktív feltételei vannak: a szakmai szabályoknak megfelelő működés - a feladatellátás megtörtént, amelyet az alperes sem vitatott -, illetőleg a felperes önkormányzat szolgáltatói nyilvántartásba bejegyzésének ténye, amely többek közt a támogatás adminisztratív feltétele. A szolgáltatói nyilvántartásban szereplő adatok - így a tanyagondnoki szolgáltatást végző települési önkormányzatok által használt gépjármű adataiban bekövetkezett - változásaival kapcsolatos adminisztratív jellegű előírásokat a Korm. rendelet tartalmazza. [18] A bíróság kiemelte, hogy a Korm. rendelet 8. §
(1)-
(2)bekezdései, 27-
  1. §-ai,
  2. sz. mellékelt 2.2.
  3. pontja alapján a szolgáltatáshoz használt gépjármű adatai a szolgáltatói nyilvántartás bejegyzésének releváns adatai. A bíróság ezzel kapcsolatban rámutatott arra, hogy a szolgáltatói nyilvántartásba való bejegyzés a Korm. rendelet
  4. §
(1)bekezdése szerint a megyei kormányhivatal hatáskörébe tartozik, amely hatóság a működést engedélyező szerv. A megyei kormányhivatal hatáskörébe tartozik tehát a Korm. rendelet 33. §
(3)bekezdésével kapcsolatos eljárás, a Korm. rendelet 40. §-ában és a Szoctv. 92/L. §
(1)bekezdés c.) pontjában meghatározott jogkövetkezmények alkalmazása. [19] A bíróság hangsúlyozta, hogy az alperes nem az adatmódosítás késedelmes teljesítése miatt alkalmazott szankciót, hanem az Áht. 59. §-ában írt ellenőrzés alapján járt el. A bíróság rámutatott arra, hogy a felperes az Áht. 60/A. §
(1)bekezdés d) pontjában írtak szerint köteles visszafizetni a jogosulatlanul felvett támogatást és a jogosulatlan igénybevétel okán ügyleti és késedelmi kamat fizetésére köteles az Áht. 60/A. §
(2)bekezdés értelmében, amely jogszabályhelyeket helytállóan alkalmazta az alperes. A bíróság döntése alátámasztásaként utalt több kúriai ítéletre (többek közt a Kfv.IV.35.523/2012., Kfv.IV.35.394/2013., Kfv.IV.35.110/2015., Kfv.IV.35.567/2015/7 számú ítéleteire). [20] A bíróság a pénzbeli, szociális ellátások kiegészítése jogcím tekintetében megállapította, hogy a perben nem volt vitatott, hogy a 2014-ben került kifizetésre az a szociális ellátási összeg, amelyet a felperes 2015. évben kívánt támogatásként elszámolni. A bíróság az Áht. 4/A. §
(4)bekezdésére, az Áhsz. 2. §
(1)bekezdésére, 39. §
(1)bekezdésére és
(1a)bekezdés a) pontjára, valamint a bírói gyakorlatra hivatkozva utalt a felperest terhelő egyértelmű adminisztrációs kötelezettségre és arra az általános, a jogalkotó részéről fennálló elvárásra, mely szerint a felperesnek pénzforgalmi szemléletben kell eleget tennie a beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének. Így a Kvtv.-nek való megfelelés vizsgálatához a szakmai feltételeken túl, ezen adminisztratív jogi feltétel is vizsgálandó, értékelendő volt. A bíróság nem vehette figyelembe a felperes által
  1. évi kifizetés indokoltságának alátámasztásaként felhívott Korm. rendelet és Szoctv. rendelkezéseit, figyelemmel arra, hogy e körben el kell választani a támogatás felhasználásának jogszerűségét, illetőleg a szociális hatáskörben eljáró önkormányzati feladatok teljesítését. [21] A bíróság mindezekre figyelemmel megállapította, hogy a Kvtv.
  2. számú melléklet III.
  3. pontja teljesülésének feltételei mellett, a felperesnek az adminisztratív feltételeket is teljesítenie kellett, amely utóbbi feltételek részben nem teljesültek, nem az elszámolt teljes összeg került elszámolásra. A felperes az Áht. 60/A. §
(1)bekezdés d.) pontjában írtak szerint köteles visszafizetni a jogosulatlanul felvett támogatást és a jogosulatlan igénybe vétel okán ügyleti és késedelmi kamat fizetésére köteles az Áht. 60/A. §
(2)bekezdése értelmében, e jogszabályhelyet helytállóan alkalmazta az alperes. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [22] Az ügyben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a keresetnek megfelelően a KINCSTK/18553-2/
  1. számú határozat az elsőfokú SOMÁHI/684/6/
  2. számú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését. [23] A felperes szerint a bíróság jogerős ítéletében a pénzbeli szociális ellátások kiegészítése jogcímmel kapcsolatos visszafizetési kötelezettség tekintetében megsértette a Szoctv.
  3. §-át és
  4. §-át, valamint 63/
  5. Korm. rendelet 6.§
(3)bekezdését akként, hogy e jogszabályhelyeket figyelmen kívül hagyta, a határozatok felülvizsgálatánál csak az Áht. és az Áhsz. rendelkezéseit vette figyelembe. Álláspontja szerint a támogatás felhasználásának ellenőrzésekor az Áht., az Áhsz. a Szoctv. és annak végrehajtására kiadott 63/2006. Korm. rendelet rendelkezéseit, a mellékletként becsatolt és a támogatás jogszerű felhasználását egyértelműen igazoló okiratokat egymással összefüggésben kellett volna vizsgálni. [24] A felperes álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Kvtv. 2. sz. mellékletének III. 3.
  1. e)pontjának és kiegészítő szabályainak falugondnoki vagy tanyagondnoki szolgáltatás jogcím vonatkozásában meghatározott rendelkezéseit. A felperes szerint a bíróság a tanyagondnoki jogcímmel kapcsolatos visszafizetési kötelezettség vonatkozásában a Szoctv. 60. §-ban foglaltakat és az SzCsM rendelet 39. §-ban foglaltakat helytelenül értelmezte. A felperes álláspontja szerint a jogszabályok együttes értelmezése alapján a felperes jogosan igényelte a normatívát, mivel a Szoctv. 60. §-nak és a külön jogszabályban foglalt szakmai szabálynak megfelelően tartotta fenn a tanyagondnoki szolgálatot. Megítélése szerint a rendszám változásának késedelmes bejelentésével csak adminisztratív szabályt szegett meg, ami önmagában nem befolyásolta a feladatellátást és a költségvetési támogatás felhasználásának ellenőrizhetőségét sem. [25] Az ügyben az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nyújtott be, melyben kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását. Az alperes kiemelte, hogy a Kvtv. 2. számú melléklet Kiegészítő szabályok 5.
  2. d)pont alapján a támogatás igénybevételének feltétele a szolgáltatói nyilvántartásba történő bejegyzés. A bejegyzés kérelmezéséhez a fenntartónak ki kell töltenie a Korm. rendelet 5. számú melléklete szerinti kérelmet, amely a kötelezően csatolandó dokumentumok között tartalmazza a szolgáltatáshoz használt gépjármű forgalmi engedélyét, továbbá a gépjárműre vonatkozó felelősségbiztosítási és casco biztosítási szerződésekről szóló igazolást. [26] Az alperes kiemelte, hogy a Korm. rendelet 8. §
(2)bekezdését és
  1. §-át is figyelembe véve a tanyagondnoki szolgáltatáshoz használt gépjármű forgalmi engedélyének bemutatása a bejegyzéshez elengedhetetlen, így az abban foglalt adatok (mint a gépjármű forgalmi rendszáma), a szolgáltatás működésének jogszerűsége - és így a támogatás igénybevételének jogszerűsége - szempontjából is jelentőséggel bírnak. A Korm. rendelet egyértelmű kötelezést tartalmaz a szolgáltatás fenntartója számára, nem csak a szolgáltatás bejegyzésére vonatkozásában, hanem a bejegyzett adatok megváltozásának esetén az adatmódosítás kezdeményezésére is. A Kvtv.
  2. sz. melléklet Kiegészítő szabályai nem hagynak kétséget afelől, hogy a támogatások igénybevétele és a nyilvántartásba történő bejegyzés között szoros összefüggés áll fenn, törekedni kell tehát arra, hogy a bejegyzett adatok folyamatosan a valóságnak megfelelőek legyenek. [27] Az alperes a pénzbeli szociális ellátások kiegészítése jogcímmel kapcsolatos visszafizetési kötelezettséggel összefüggésben a jogerős ítéletben is hivatkozott Áht. 4/A. §
(4)bekezdésre, valamint az Áhsz. 39. §
(1)bekezdésére és
(1a)bekezdés a) pontjára utalt. Rámutatott, hogy - mivel a kiadás nem az adott költségvetési év
(2015)teljesítései között jelenik meg, hiszen 2014-ben a kiadási rovaton megjelent a teljesítés - a támogatás 2015. évi felhasználása nem jogszerű, nem felel meg ugyanis az Áht. 60/A. §
(1)bekezdés d) pontjának. A Kúria döntése és jogi indokai [28] A Kúria a rendelkező részben foglalt döntését a következőkkel indokolja: I. [29] A tanyagondnoki jogcímmel kapcsolatos visszafizetési kötelezettség vonatkozásában a Kúria rögzíti, hogy a hasonló tényállás mellett hozott
  1. január 22-én hozott Kfv.IV.35.496/2018/
  2. számú ítéletében kifejtett jogi álláspontjától jelen ügyben nem kíván eltérni, így annak lényegét a felülvizsgálati kérelemmel összefüggésben - az alábbiak szerint ismerteti. [30] A Kúria szerint az alperes vizsgálhatta a tanyagondnoki szolgáltatás azon adminisztratív - konkrétan a Korm. rendelet
  3. melléklet 3.1.
  4. pontjában foglalt feltételét, hogy a szolgáltatáshoz használt gépjármű gyártmányának, típusának és rendszámának szerepelni kell a szolgáltatói nyilvántartásban. [31] A falugondnoki és tanyagondnoki szolgáltatás vonatkozásában a kincstár ellenőrzési hatáskörét az Áht.
  5. §
(2)bekezdése és 59. §
(1)bekezdése teremti meg. Az alperes hatósági ellenőrzési jogköre kiterjed az önkormányzatok éves költségvetési beszámolója alapján az állami támogatások elszámolására, felhasználására és a beszámoló alapjául szolgáló dokumentumok ellenőrzésére is. A kincstár ellenőrzési hatásköre ezen túlmenően nem csak a szakmai szabályok megsértésére terjed ki, hanem a nyilvántartás vezetésére vonatkozó szabályok megtartásának ellenőrzésére is kifejezetten az Áht. 60/A. §
(1)bekezdése értelmében. Az Áht. 60/A. §
(1)bekezdés
  1. a)pontja az adatszolgáltatási tevékenységre vonatkozik (amelybe nyilvánvalóan beletartozik a Korm. rend. 1. mellékletben szereplő szolgáltatói nyilvántartás adatai), míg a b),
  2. c)és
  3. d)pontjai vonatkozhatnak a szakmai szabályok megszegésére, azaz az Áht. rendszerében a kincstár ellenőrzési jogosítványa mind az adminisztratív, mind pedig a szakmai szabályok betartásának ellenőrzésére kiterjed. Ezt erősíti a Kvtv. 2. melléklet III. 3.
  4. e)pontja, amely szerint „[a] támogatásra az a települési önkormányzat jogosult, amely a falugondnoki vagy a tanyagondnoki szolgáltatást a Szoctv. 60. §-a és a külön jogszabályban foglalt szakmai szabályoknak megfelelően tartja fenn." A Szoctv. 60. §-a a falugondnoki és tanyagondnoki szolgáltatás célját, feltételeit határozza meg. [32] A szolgáltatói nyilvántartás körébe tartozó adatok vonatkozásában az alperesi határozat meghozatalakor hatályos Korm. rendelet 1. számú melléklete a következőképpen rendelkezett: - 3.1.1. falugondnoki szolgáltatás: a szolgáltatáshoz használt gépjármű gyártmánya, típusa és rendszáma, - 3.1.2. tanyagondnoki szolgáltatás: a szolgáltatáshoz használt gépjármű gyártmánya, típusa és rendszáma." [33] Megállapítható tehát, hogy jogszabály írja (írta) elő azt, hogy a nyilvántartás adatai közé tartozik a szolgáltatáshoz használt gépjármű gyártmánya, típusa és rendszáma, a Korm. rendelet 27. §
(1)bekezdése pedig akképpen szól, hogy „[a] fenntartó köteles kérelmezni az adatmódosítást, ha a szolgáltatói nyilvántartásba bejegyzett adatok megváltoznak." A fentiekből következően releváns az adatok nyilvántartásba történő, a valóságnak megfelelő bejegyzése. A jogszerű működésnek ez feltétele. A bíróság tehát helytállóan állapította meg, hogy a támogatás felhasználása jogszerűnek minősítéséhez a felperesnek az adminisztratív tartalmú feltételnek is eleget kell tennie. [34] A Kúria megítélése szerint ugyanakkor az alperes által alkalmazott teljes visszafizetési kötelezettség aránytalan, ezért sérti az Áht. 60/A. §
(1)bekezdését. A Kvtv. 2. melléklet 3.
  1. e)pontja értelmében a falugondnoki vagy tanyagondnoki szolgáltatás fajlagos összege 2.500.000 forint/szolgálat. Jelen ügyben az alperes határozatában a felperesi önkormányzat terhére 208.333 Ft támogatás és kamatai visszafizetési kötelezettségéről rendelkezett. Az alperes gyakorlatilag a felperest a Kvtv. 2. melléklet 3.
  2. e)pontjában meghatározott összeget tizenkét hónapra arányosan elosztva a perrel érintett egy hónap (2015. február) tekintetében a teljes igénybe vett támogatás visszafizetésére kötelezte. [35] Az Áht. 60/A. §
(1)bekezdése szerint jogosulatlan igénybevétel esetén lehetőség van a támogatás teljes, de lehetőség van a támogatás részleges visszavonására is: a visszafizetési kötelezettség a jogosulatlan igénybevétellel érintett részre terjedhet ki. A Kúria megítélése szerint e körben értékelhető, hogy a felperes a szolgáltatást valójában nyújtotta, a nem megfelelő bejelentésen túl a további jogszabályi feltételeknek - legyen az a Szoctv.-ben, Kvtv.-ben, vagy a Korm. rendeletben foglalt szabály eleget tett. A támogatás teljes visszavonása akkor lett volna arányos szankció, ha szolgáltatást a felperes nem nyújtja, vagy pl. a gépjárművet nem pótolja, vagy olyan gépjárművet vett volna igénybe, amely alkalmatlan a tanyagondnoki feladatok ellátására stb. Ilyen körülményt a hatóság nem tárt fel. Kiemelendő továbbá, hogy a szolgáltatói nyilvántartásban folyamatosan szerepelt bejelentett és alkalmas gépjármű, továbbá értékelésre szorul az is, hogy az újabb gépjárművet a felperes - ugyan késve - de mégis bejelentette. [36] Mindezeket figyelembe véve a Kúria azt állapította meg, hogy sérti az Áht. 60/A. §
(1)bekezdését az a hatósági határozat, amely nem a tényálláshoz igazodó arányos visszafizetési kötelezettséget ír elő, ezért a jogerős ítélet helytelenül állapította meg az állami támogatás egészére előírt visszafizetési kötelezettség jogszerűségét. A jogosulatlan igénybevétel szankciója nem alkalmazható olyan pusztán adminisztratív hibára tekintettel, mikor is a felhasználás ténylegessége, rendeltetésszerűsége és a különböző jogszabályi kötelezettségek fenntartó által való teljesítése egyébként teljes körűen bizonyított (Kfv.35.209/2017/4.). [37] A Kúria szerint tehát az elsőfokú bíróság ítélete az Áht. 60/A. §
(1)bekezdésébe ütközik, mivel az alperes e szakasszal ellentétes döntése jogellenességét nem állapította meg. [38] Az arányosítás kötelezettsége azonban nemcsak az Áht. 60/A. §
(1)bekezdéséből, hanem az Alaptörvény XXIV. cikk
(1)bekezdésébe foglalt tisztességes ügyintézéshez való jogból is következik az alábbiak szerint: [39] Az Alaptörvény R) cikk
(2)bekezdése értelmében az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek, a
  1. cikk pedig a bíróságok számára előírja, hogy a jogalkalmazás során a jogszabályokat az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezni. A Kúria megítélése szerint ezek az alaptörvényi kötelezések a közigazgatási perben eljáró bírót - figyelembe véve a közigazgatási per azon sajátosságát is, hogy a bíróság az objektív jogrend védelme érdekében is eljár - arra kötelezik, hogy a nyilvánvaló alaptörvényi összefüggéseket vegye figyelembe akkor is, ha alaptörvényi hivatkozást a beadványok nem tartalmaznak. A jogrendszer Alaptörvénnyel összhangban való fenntartása a jogalkalmazói jogszabály-értelmezés révén a bíróságok feladata, ez pedig feltételezi, hogy a jogalkalmazás során az Alaptörvényben foglalt jogok és alkotmányos értékek érvényesülnek. Ahogy a tagállami közigazgatási bíróságok az Európai Unió jogát kötelesek figyelembe venni ítélkezésük során, függetlenül attól, hogy arra a felek hivatkoztak-e (lásd pl. EuB C-240/98-C-244/
  2. sz. Océano Grupo Editorial és Salvat Editores egyesített ügyekben hozott ítélet, C-473/
  3. sz. Cofidis ügyben hozott ítélet), úgy - a Kúria megítélése szerint - a nemzeti jogot egységbe fogó alaptörvényi összefüggések sem maradhatnak háttérben. [40] A fentiekre tekintettel jelen ügyben a Kúria úgy ítélte meg, hogy az alperes eljárása - az ügy tárgyát képező arányosítás hiánya - nincs összhangban az Alaptörvény XXIV. cikk
(1)bekezdéséből eredő tisztességes ügyintézéshez való joggal. Tisztességes eljárás mellett, önmagában a késedelmes adatközlés - azon túl, hogy a támogatás célja megvalósult, és a felperes valamennyi más jogszabályi feltételnek eleget tett - nyilvánvaló, hogy nem járhat a támogatás egészének visszavonásával. [41] A tisztességes ügyintézéshez és a tisztességes eljáráshoz való jog, az Alaptörvényben foglalt eljárási alapjogok. Jelen ügyben ezen alapjog sérelmet a felperesi önkormányzat szenvedte el. Az alapjogsérelem megállapításához elengedhetetlen az önkormányzat alapjogi jogképességének vizsgálata az adott tényállás alapján. A Kúria a Knk.IV.37.944/2018/2. számú határozatában kifejtette, hogy az Alaptörvény I. cikk
(4)bekezdése szerint „[a] törvény alapján létrehozott jogalanyok számára is biztosítottak azok az alapvető jogok, valamint őket is terhelik azok a kötelezettségek, amelyek természetüknél fogva nem csak az emberre vonatkoznak." Az Alaptörvény tehát kiterjeszti az alapjogok alanyainak körét a törvény által létrehozott jogalanyok, jellemzően a jogi személyek körére. A magyar jogrendszer nem különböztet meg közjogi jogi személy és magánjogi jogi személyek között, tehát alapjogi jogképessége elvileg a törvény alapján létrehozott valamennyi jogalanynak van. Az alapjogi jogképességtől meg kell különböztetni az alapjog gyakorlásához való jogot. Ezt maga az Alaptörvény is korlátok közé állítja, amikor megfogalmazza, hogy csak azokat a jogokat gyakorolhatják, amelyek természetüknél fogva nem csak az emberre vonatkoznak. [42] A Kúria jelen ügyben is fenntartja a Knk.IV.37.944/2018/2. számú határozatában kifejtett azon álláspontját, hogy „[a]z állam esetében azonban nem az a kérdés, hogy az alapjog gyakorlásához való jog alapján mely jogok illetik meg, s melyek nem, hanem az, hogy rendelkezik-e alapjogi jogképességgel. Hagyományos alkotmányjogi alapelv, hogy az alapjogok az állammal, az állam hatalmával szemben fogalmazódtak meg, az állami hatalom korlátait jelentik, ezért alapvetően az állammal szemben érvényesítendőek. Ebből következően az államnak nincsenek alapjogai, alapjogok nem illetik meg az állam közhatalmat gyakorló szerveit sem. Mindez következik az Alaptörvényből is, mivel a „Szabadság és felelősség" fejezeti cím alatt foglalkozik az alapjogokkal, és ezt követi külön fejezeti cím alatt „Az állam"-ról szóló rész, szerkezetileg is demonstrálva, hogy az alapjogok az állami cselekvés korlátaiként jelennek meg. Alapjog hiányában pedig fogalmilag elképzelhetetlen az alapjogsérelem." [43] Jelen ügy tényállása szerint az eljárási jog sérelmét - az Áht. 60/A. §
(1)bekezdésének nem megfelelő alkalmazását - a felperesi önkormányzat szenvedte el. A felperes ebben a jogviszonyban, mint szolgáltatásszervező vett részt: állami finanszírozás mellett biztosította a tanyagondnoki szolgáltatást. E feladat önkormányzati ellátása során nem a közhatalmi jellege dominál, hiszen a köz érdekében szolgáltatást - állami támogatás fejében - alapítványok, egyházak és más magánjogi szerveződések is nyújtanak. Jelen ügyben tehát az önkormányzat nem a közhatalmi jogosítványai védelmében lépett fel, hanem épp ellenkezőleg. Figyelembe kell ugyanis venni, hogy az ügyben a helyi önkormányzat felperesi pozícióban van a alperes neveral szemben, azaz közhatalmi jogosítványokat az alperes gyakorol (kötelezi a támogatás visszafizetésére). Az alperesi eljárásban a felperes ügyfél volt, ez az eljárási pozíció - az ügy fentebb bemutatott sajátosságaival együtt igazolja a jogérvényesítés alapjogra kiterjedő jellegét. A Kúria álláspontja tehát, hogy ebben az összefüggésben felhívható a tisztességes ügyintézéshez való jog a helyi önkormányzat oldalán, s annak sérelme is megállapítható a fentiek szerint. [44] A fentiek alapján a Kúria a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 275. §
(4)bekezdése, valamint a régi Pp. 339. §
(1)bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, továbbá az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezi. [45] A Kúria - a fenti indokok alapján - az új eljárásra a következő iránymutatást adja: az elsőfokú hatóság a tényállás alapján köteles mérlegelni a visszafizetési kötelezettség előírását és amennyiben úgy dönt, hogy a feltárt jogszabálysértés miatt a felperest visszafizetési kötelezettség terheli, azt arányosan kell meghatároznia. A hatóság azonban nem kötelezheti a felperest az irányadó támogatás egészének visszafizetésére. A mérlegelésbe be kell vonni azt is, hogy a támogatás Szoctv. 60. §-ában foglalt célja megvalósult, a felperes a további szakmai és egyéb feltételeket is megtartotta. Amennyiben a hatóság úgy dönt, hogy visszafizetési kötelezettséget nem ír elő, lehetősége van jelezni a jogszabálysértést a működést engedélyező szerv felé, aki a Szoctv. 92/K. §
(4c)bekezdés a) pontja szerint szociális igazgatási bírságot szabhat ki a törvényben meghatározott keretek között. Azonban a Szoctv. 92/M. §
(4)bekezdése ebben az esetben is arányosítást ír elő, nevezetesen: „[a] bírság összegét az eset összes körülményeire, így különösen a jogsértés súlyára, a jogsértéssel okozott érdeksérelem nagyságára, a jogsértő állapot időtartamára, a jogsértő magatartás ismételt tanúsítására és fenntartóra kiszabott bírság esetén - a bírság megfizetésének az ellátás színvonalára gyakorolt hatására tekintettel kell meghatározni." [46] A Kúria rámutat, hogy a törvény szerint a hatóságot a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság határozatának rendelkező része és indokolása is köti, a megismételt eljárás és a döntéshozatal során annak megfelelően kell eljárnia. A Kúria a falugondnoki, tanyagondnoki szolgáltatással összefüggő, a mintaper alapját képező Kfv.IV.35.496/2018/12. határozatában, valamint az azt követően meghozott több tucat határozatában az arányosítás kötelezettségét (vagy a jelzés lehetőségét a működést engedélyező szerv felé) írta elő a hatóság számára. E lehetőségeket a Kúria nemcsak az Áht. rendelkezéseiből, hanem az Alaptörvény XXIV. cikk
(1)bekezdéséből is levezette, az Alaptörvénnyel összhangban történő jogszabály-értelmezés a bíróságokra és a hatóságokra egyaránt vonatkozik. A Kúria e tárgyban hozott határozataiban összegezte az üggyel kapcsolatos valamennyi álláspontját, és egységes döntéseket hozott, amelyektől a hatóság nem térhet el. A Kúria határozatai alapján a hatóság nem követelheti vissza az adott időszakra vonatkozó támogatás egészét, ha pusztán az új gépjármű szolgáltatási nyilvántartásba történő bejelentésének késedelmessége a jogsértés tárgya. II. [47] A Kúria a pénzbeli szociális ellátások kiegészítése jogcímmel kapcsolatos visszafizetési kötelezettséggel összefüggésben az alábbiakat állapította meg. A felperes felülvizsgálati kérelmében - e jogcím vonatkozásában - a jogerős ítélet által megvalósított jogsértést azzal indokolta, hogy a bíróság nem vette figyelembe a Szoctv. 25. §-át és 125. §-át, valamint a 63/2006. Korm. rendelet 6. §
(3)bekezdését. [48] A 63/
  1. Korm. rendelet
  2. §
(3)bekezdése szerint „az időskorúak járadékát, a rendszeres szociális segélyt, az ápolási díjat (a továbbiakban együtt: havi rendszeres szociális ellátás), a foglalkoztatást helyettesítő támogatást, a havi rendszerességgel adott lakásfenntartási támogatást, adósságcsökkentési támogatást és önkormányzati segélyt utólag, minden hónap 5-éig kell folyósítani." [49] A Szoctv. 25.§-a meghatározza a pénzbeli ellátások formáit, az ellátásra való jogosultság feltételeinek fennállására vonatkozó vizsgálatát, valamint (a jogosultság megszűnése esetén) az ellátás folyósításának - a határozat meghozatala hónapjának utolsó napjával történő - megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. A felperes a felülvizsgálati kérelemében a Szoctv. 25. §
(10)bekezdésére hivatkozva utalt arra, hogy - mivel az önkormányzat az ellátás folyósítását nem szüntette meg (a jogosultság fennállt) az előző hónap utolsó előtti munkanapján folyósított pénzbeli ellátás a jogosultakat megillette. [50] A Szoctv.
  1. §-a alapján a települési önkormányzat által megállapított és folyósított pénzbeli és természetben nyújtott ellátások kiadásaihoz, továbbá a közcélú foglalkoztatás költségeihez, valamint a helyi önkormányzatok, illetve társulásaik által fenntartott szociális szolgáltatók és intézmények működési költségeihez az állam - a központi költségvetési törvényben foglaltak szerint - járul hozzá. A felperes álláspontja szerint az önkormányzat a feladat-ellátása során a jogosultság megállapításával kapcsolatos szociális hatáskört gyakorló szerv, amely a jogszabályi feltételek vizsgálata alapján dönt a pénzbeli szociális ellátás tárgyában, melyet az állam, a törvényben meghatározottak szerint finanszíroz. Ezzel összefüggésben a felperes utalt arra, hogy visszafizetési kötelezettség esetén nem az állam, hanem az önkormányzat fedezné az állami feladatellátást, továbbá megkérdőjelezné a szociális rászorultság megállapításának jogszerűségét. [51] A Kvtv.
  2. melléklet V. Kiegészítő szabályok
  3. pont o) oa) alpontja szerint a III. pont szerinti támogatásra vonatkozó speciális Kiegészítő szabályok alapján a támogatás szempontjából kizárólag az egységes rovatrend „Ellátottak pénzbeli juttatásai" megfelelő rovatain elszámolt kiadások vehetők figyelembe. Az Áhsz. 39.
(1)bekezdése alapján a költségvetési könyvvezetés keretében a bevételi és kiadási előirányzatok alakulására, a követelések, kötelezettségvállalások, más fizetési kötelezettségek, valamint ezek teljesítésére kiható gazdasági eseményekről a valóságnak megfelelő, folyamatos, zárt rendszerű, áttekinthető nyilvántartást kell vezetni és azt a költségvetési év végével lezárni. A bevételek és kiadások számbavételének módját az Áht. 4/A. §
(4)bekezdése meghatározza, e szerint pénzforgalmi szemléletben kell rögzíteni, vagyis a tárgyév tekintetében kell meghatározni a kiadásokat és a bevételeket elszámolni. [52] Mindezekre tekintettel a Kúria osztja a jogerős ítéletben foglaltakat, mely szerint a bíróság nem vehette figyelembe a felperes által a keresetben (majd ezzel egyezően a felülvizsgálati kérelemben) hivatkozott 63/
  1. Korm. rendelet és a Szoctv. rendelkezéseit figyelemmel arra, hogy „e körben el kell választani a támogatás felhasználásának jogszerűségét, illetőleg a szociális hatáskörben eljáró önkormányzati feladatok teljesítését, illetőleg a szociális hatáskörben eljáró önkormányzati feladatok teljesítését."(ítélet
  2. o.) Az alperesi ellenőrzés rendjét az Áht., valamint az Áhsz. rendelkezési határozzák meg. Helyesen állapította meg tehát a bíróság a jogerős ítéletben, hogy Szoctv., illetve a 63/
  3. Korm. rendeletben írtak vizsgálatát az alperesnek nem kellett elvégeznie. [53] A Kúria álláspontja szerint helytállóan mutatott rá az elsőfokú bíróság arra is, hogy - a fentiek szerint - a
  4. évi Kvtv.
  5. számú melléklet III.
  6. pontja teljesülésének feltételei mellett a felperes eljárásának az adminisztratív feltételeket is teljesíteni kellett, amely utóbbi feltételek csak részben teljesültek, nem a teljes összeg került elszámolásra, 1.486.850.- Ft támogatás felhasználása nem jogszerű, ugyanis a hozzá kapcsolódó kiadás nem a
  7. év teljesítései között jelenik meg. Záró rész [54] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a régi bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Pp.
  8. §
(1)[55] A régi Pp. 81. §
(1)bekezdése szerint, ha a pernyertesség és a pervesztesség aránya közötti különbség, valamint a fél és az ellenfél javára meghatározott perköltségek összege közötti különbség nem jelentős, egyik fél sem köteles perköltség megtérítésére. Erre tekintettel rendelkezett úgy a Kúria, hogy az elsőfokú bírósági eljárás és a felülvizsgálati eljárás költségeit a felek maguk viselik. [56] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §
(1)bekezdése szerinti mértékű, a 39. §
(3)bekezdés d) pontja alapján számított és a 62. §
(1)bekezdés h) pontja értelmében feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket a pervesztesnek minősülő alperes személyes illetékmentességére figyelemmel a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli. [57] Az ítélet elleni felülvizsgálat lehetőségét a régi Pp. 271. §
(1)bekezdés e) pontja zárja ki. Budapest,
  1. április
  2. Dr. Patyi András s.k. a tanács elnöke, Dr. Balogh Zsolt s.k. előadó bíró, Dr. Dobó Viola s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.