Bf.167/2019/12 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés I. fordulat,

(2)bekezdés b) pont) minősíti. A szabadságvesztés büntetés tartamát 4 (négy) év 6 (hat) hónapra, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát 4 (négy) évre enyhíti. A beszámításra vonatkozó rendelkezést akként helyesbíti, hogy a vádlott által fogvatartásban töltött időt rendeli beszámítani, a fogvatartás utolsó napjának megjelölését mellőzi. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A vádlott által

1. május hó
2. napjától
3. július hó
4. napjáig letartóztatásban,
5. július hó
6. napjától bűnügyi felügyeletben töltött időt a szabadságvesztésbe beszámítja. A beszámításnál egynapi letartóztatásban töltött idő egynapi szabadságvesztésnek, míg 5 (öt) nap bűnügyi felügyeletben töltött idő egynapi szabadságvesztésnek felel meg. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A Budapest Környéki Törvényszék a
7. május hó
8. napján kihirdetett felülbírálat tárgyát képező ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki kábítószer-kereskedelem bűntettében (Btk.176.§

(1)bekezdés IV. fordulat,

(3)bekezdés), ezért 5 év 6 hónap szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést fegyház fokozatban rendelte végrehajtani. Úgy rendelkezett, hogy a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A vádlott által fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendelte, rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. A lefoglalt kábítószer korábban elkobzásra került. Az ítélet ellen a vádlott és védő jelentett be 3 munkanapon belül fellebbezést, megjelölésük szerint teljes körűt. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette. A védő fellebbezés indokolásában az elsőfokú ítélet megváltoztatását indítványozta a minősítés tekintetében, a vádlott marasztalását a Btk.178.§

(1)bekezdés I. fordulata szerinti termesztéssel elkövetett kábítószer birtoklása bűntettében kérte, egyúttal enyhébb büntetés kiszabását tartotta indokoltnak. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a tényállás megállapítása során tényből tényre helytelenül következtetett. A szakszerű művelésből, a növények különböző fejlettségi fokozatából, illetve a korábbi szüret tényéből nem lehet következtetni a kereskedésre. Nem bizonyosodott be, hogy a szüretet a vádlott végezte, vagy ha így is volt, azt ő porciózta és adta el. Szükségesnek tartotta kiemelni, hogy a szakértő a tárgyaláson a lefoglalt 25 db szárcsonk vonatkozásában azt véleményezte, hogy ezek a növények akár virágozhattak is, de nem volt meg a tetejük, ezért csak valószínűnek tartotta, hogy szüretelték őket korábban. Utalt arra is, hogy a 25 db gyökeres szárcsonk nem számítható az élő növényi egyedek közé. A botanikus szakvélemény az ültetvény tekintetében azt rögzítette, hogy legalább egy alkalommal megtörtént a betakarítás, nem állapítható meg azonban, hogy korábban hány alkalommal és alkalmanként az egyedekből mennyi növény betakarítása történt meg. Abból a tényből pedig, hogy az előzőleg leszüretelt mennyiséget nem találták meg a nyomozás során, önmagában nem következik az a tény, hogy átadásra került. Logikátlan lenne az a következtetés, hogy annak oka, hogy a korábban leszüretelt kábítószert a rendőrök nem találták meg, csak az lehet, hogy a vádlott azt ismeretlen személyeknek eladta. A tanú vallomása éppen azt bizonyítja, hogy a vádlottól korábban kapott kábítószer nem származhatott jelen ültetvényből, mert a botanikus szakvéleményt figyelembe véve az ültetvényből nem adhatott át

1. tavaszán egy megszárított porciót a tanúnak. A tényállás nem tartalmaz adatot sem a befektetés, sem a várható nyereség tekintetében, további indokolás sincs a haszonszerzési célzatra. A kereskedésnél a tőszám nem bír jelentőséggel, a leszüretelt növényi rész cserél gazdát. Az ítélet a tőszámot rögzíti és nem tartalmaz adatot az értékesített marihuána mennyiségére, becsült hatóanyag tartalmára, az értékesítésből származó bevételre, a vevőkre, az értékesítés módjára. Nem indokolja a bíróság, mi alapján látta bizonyítottnak, hogy a vádlott a jövőben mind a 216 tőből ki tudott volna nyerni és szárítani annyi kábítószert, amely bizonyosan a jelentős mennyiség alsó határát meghaladta volna, és az mind kereskedelmi forgalomba került volna. Az indokolásban a törvényszék ugyan szerepeltette, hogy 6 kg kábítószer lett volna kinyerhető, ez azonban messzire mutató feltételezés, a tények között sem került rögzítésre. Azt ugyan megállapította a törvényszék, hogy a vádlottnak értékesítési célzata volt, de semmilyen bizonyítékkal nem támasztotta alá. Tévesnek tartotta az elsőfokú bíróság álláspontját atekintetben, hogy a növények termesztése kereskedés céljából történő raktározás. A termesztés időben megelőzi a készletezést, raktározást, a vádlott pusztán mezőgazdasági tevékenységet végzett. Hivatkozott a védő a Fővárosi Ítélőtábla Bf.301/2013/
2. számú határozatára is, melyben az ítélőtábla kimondta, hogy a rendelkezésre álló adatokból, mely jelen üggyel megfeleltethető volt, forgalomba hozatal sem állapítható meg. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.837/2018/
3. számú átiratában tanácsülés kitűzését indítványozta. Bejelentette, hogy nyilvános ülés kitűzése esetén azon nem kíván részt venni. A fellebbezés tartalmára figyelemmel a Be.590.§

(2)bekezdése alapján teljes körű felülbírálatot tartott indokoltnak. Álláspontja szerint a törvényszék ügyfelderítési kötelességét teljesítette, a bizonyítékokat helytállóan, a logika szabályainak megfelelően mérlegelte, melyet megindokolt. A tényállás mentes a Be.592.§

(1)és

(2)bekezdésében foglalt hibáktól és hiányosságoktól, ezért az a másodfokú felülbírálat alapját képezi. Az eljárási szabályok betartása megtörtént. A törvényszék helytállóan következtetett a vádlott bűnösségére, a cselekmény minősítése is törvényes. Utalt az ítélkezési gyakorlatra, véleménye szerint jelen esetben a megszerzés, készletezés kereskedelmi célú volt, akkor is kereskedés megállapítása indokolt, ha többletmagatartás nem kapcsolódik hozzá. Jelen ügyben a legális jövedelemmel nem rendelkező vádlott, aki nem volt fogyasztó olyan ültetvényt üzemeltetett, amely jelentős ráfordítást igényelt, abból legalább 6 évre elegendő mennyiség volt várható, kábítószerrel szennyezett mérlegek is lefoglalásra kerültek, a vádlott más személynek is adott át kábítószert. A minősítés, és a büntetés tartama helytálló, a járulékos rendelkezések törvényesek, mindezek alapján az ítélet helybenhagyását indítványozta annak helyes indokainál fogva. Az ítélőtábla az ügyet tanácsülésre tűzte, a védő nyilvános ülés kitűzését kérte. Az ügyben a bejelentett fellebbezés tartalmára figyelemmel a Be.590.§

(1)és

(2)bekezdése alapján teljes körű felülbírálat indokolt. A Be.599.§

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen a vádlott személyi körülményeire nyilatkozott. Előadta, hogy idős, beteg, mozgássérült szüleit támogatja, amennyiben szabadul, munkába áll. Házfelújításba kezdett, hogy szüleinek méltóbb életkörülményeket biztosítson. Csatolta a szülei egészségi állapotára vonatkozó orvosi igazolást, a munkáltatói szándéknyilatkozatot, tulajdoni lapot, mely szerint a lakcímét képező ingatlannal 1/1 arányban tulajdonosa, valamint annak igazolását, hogy a büntetés-végrehajtási intézetben végzettségének megfelelő munkakörben dolgozott. A védő perbeszédében az írásban benyújtott fellebbezés indokolásban írtakat tartotta fenn. Többletként hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság minősítésbeli bizonytalanságát az a tény is kifejezi, hogy az ítélet 10. oldalán enyhítő körülményként értékelte, hogy a lefoglalt kábítószerre a kereskedést a vádlott bizonyítottan nem kezdte meg. A vádlott cselekményét termesztéssel elkövetett kábítószer birtoklása bűntetteként kérte minősíteni, melyhez kapcsolódóan lényegesen enyhébb büntetés kiszabását látta lehetségesnek. Azt kérte, hogy a vádlott büntetését legalább 6 hónappal enyhítse az ítélőtábla, mert akkor reintegrációs őrizete lenne elrendelhető. A vádlott az utolsó szó jogán megtett nyilatkozatában megbánásának adott hangot, börtön fokozat megállapítását kérte. Az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék az eljárási szabályokat maradéktalanul megtartotta. A bizonyítási eljárást a szükséges mértékben lefolytatta, a bizonyítékok összevetése alapján többnyire megalapozott tényállást állapított meg. Tekintettel azonban arra, hogy az elsőfokú bíróság tényből tényre helytelenül következtetett, (Be.592.§

(2)bekezdés d) pontban írt megalapozatlansági hiba), az ítélőtábla a Be.593.§

(1)bekezdés a) pontjában írt jogkörénél fogva helyes ténybeli következtetés levonásával a tényállást helyesbítette, illetve a vádlott személyi körülményeire vonatkozó nyilvános ülésen tett előadása alapján személyi részében kiegészítette. A vádlott mozgáskorlátozott szüleit támogatja, a vele szemben alkalmazott kényszerintézkedés megszűnése után a Kft ügyvezetője fogja gépkocsivezetőként alkalmazni havi 195.000 forint jövedelemmel. Letartóztatása alatt a büntetés-végrehajtási intézetben napi 8 órában konyhai kisegítőként dolgozott. A vádlott korábbi elítéléseit rögzítő részben az ítélet

1. oldal utolsó bekezdésében a Pesti Kerületi Bíróság ügyszáma helyesen: 22.B.21.954/2014/
2. szám. A történeti tényállás az alábbiak szerint módosul: Az ítélet
3. oldal
4. bekezdéséből „az abból a célból, hogy a kábítószer tartalmú növényeket ismeretlen személyeknek értékesítse" szövegrészt az ítélőtábla mellőzi. Az ítélet
5. oldal
6. bekezdésében jelzett 25 db tő gyökeres szárcsonk már leszüretelt, nem élő növény, ezért az ítélőtábla az élő állapotú növények tőszámát 191-ben jelöli meg. (forenzikus botanikai igazságügyi szakértő véleménye nyomozati iratok első kötet vélemény rész
7. bekezdése) A
8. oldal
9. bekezdésben azt rögzíti, hogy a 191 tő élő kannabisz növényegyed mennyisége meghaladja a jelentős mennyiség alsó határát, annak 191 %-a. E kiegészítésekkel, helyesbítésekkel a tényállás teljes, megfelel az iratok tartalmának és téves ténybeli következtetést sem tartalmaz, az a Be.593.§

(3)bekezdése szerint a másodfokú eljárásban irányadó. A törvényszék valamennyi releváns bizonyítékot felsorolt, azokat egyenként és egymással összevetve értékelte, és indokolási kötelezettségét is teljesítette, meggyőzően érvelt, hogy mely bizonyítékot miért fogadott, illetve vetett el. A mérlegelő tevékenység során két téves következtetése volt, egyrészt a nem élő 25 db növényegyed tőszámhoz sorolásakor, illetve az értékesítési célzat megjelölésekor. Helyes azon következtetés, hogy az ültetvényen korábban szüret is volt. Arra azonban semmilyen további adat nem áll rendelkezésre, hogy a leszüretelt növényi részekkel mi történt. A tanú vallomása (nyomozati iratok

1. kötet
2. oldal) azt tartalmazza, hogy
3. tavaszán adott át részére a vádlott kis adag 0,33 gramm kábítószert, amiért nem kért pénzt. A vallomás a
4. számú jegyzőkönyvben foglaltak szerint indítványra felolvasásra került, a vádlott tagadta az átadást. Elmondta, hogy a telket vette
5. tavaszán. A szakértő a
6. számú jegyzőkönyvbe foglaltan (tévesen védőként megjelölve, mely nyilvánvaló elírás a jegyzőkönyv
7. oldal
8. bekezdésében) ügyészi kérdésre azt a választ adta, hogy 3-4 hónap fejlődés kell a szürethez. Ha a felsőbb részek eltávolításra kerülnek, gyakorlatilag hulladék a visszamaradt növényi rész, szüretelés után kihúzzák a növényt és eldobják. Nem lehet egyéb adatok hiányában pontosan megállapítani, hogy melyik növény mennyi ideig fejlődött ki a magtól a virágzásig. E bizonyítékokat a törvényszék nem részletezte a védői felvetés szempontjából. Az ítélőtábla rögzíti, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékokból nem állapítható meg az, hogy a vádlott az ültetvényen lévő növényből adott ingyen a tanúnak kiporciózott, megszárított anyagot, és az sem, hogy a 25 tő kihúzott kender további életre alkalmas felhasználható növény lett volna. Mindezek alapján az ítélőtábla azt állapította meg, hogy a törvényszék helyesen következtetett a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a vádlott bűnösségére, a cselekményt azonban helytelenül minősítette. A kereskedés a piac oly módon történő működtetése, hogy a haszonszerzési törekvés tetten érhető. Rendszeresen ismétlődő, anyagi haszon érdekében folytatott adás-vétel, melynek keretében nemcsak az eladó és a vevő, hanem a közreműködők is tettesként vonhatók felelősségre. A forgalmazásnál a kábítószer továbbadása a cél, nem fogyasztási célú átadásra irányul az elkövető tevékenysége, cél, hogy másnak vagy másoknak továbbadja. Az az érvelés, miszerint kereskedés a kábítószernek kereskedés céljára történő megszerzése, készletezése is, csak akkor igaz, ha maga a kereskedésre irányuló szándék a haszonszerzési célzat, haszonszerzési törekvés bírói bizonyossággal megállapítható, melyre jelen ügyben nem lehetett következtetést vonni. Önmagában a mennyiségből a fentebb kifejtettek értelmében a kereskedésre következtetés nem vonható. A vádlottnál nem találtak nagyobb összegű készpénzt, nem mutattak ki olyan pénzmozgásokat, amelyekből erre lehetne következtetni, vevő sem bukkant fel, eladásra, forgalomba hozatalra vonatkozó adat nem merült fel. Az I.r. vádlottnál megtartott házkutatás során feltalált mérlegek esetében a kábítószerrel szennyezettség (kannabinoid vegyületek, kokain) megállapítható volt ugyan, de tasakok, egyéb porciózáshoz használt eszközök nem kerültek elő, amelyből a kereskedésre vagy akár a forgalomba hozatalra kellett volna következtetést vonni. A forgalmazás megállapításánál hiányozhat a haszonszerzési célzat, de feltétel, hogy továbbadási céllal adja át az elkövető a kábítószert, melyre jelen ügyben ugyancsak nem volt adat, mint ahogy arra sem, mi lett a leszüretelt növény sorsa. A törvényszék álláspontja az volt, hogy a korábbi szüretre utaló növényi hulladékból, valamint a lábon álló növényegyedek számából következtetést lehet vonni a rendszerességre, a huzamosabb ideig tartó elkövetésre, ebből az értékesítésre, a kereskedésre. Nyilvánvaló - és ennyiben az elsőfokú bíróság okfejtése helytálló -, hogy a kábítószer termesztése a mennyiségből következtethetően nem saját felhasználásra történt. A büntető törvénykönyv forgalmazói típusú magatartásként nevesíti a kereskedelmen kívül a forgalomba hozatalt, illetőleg az átadást is, ezért egyéb bizonyítékok hiányában nem vonható következtetés arra vonatkozóan, hogy mely forgalmazói típusú magatartás valósult volna meg. A kereskedésre levont következtetést sem bankszámla kivonat, sem nagyobb pénzösszeg nem támasztotta alá. Önmagában a jelentős mennyiségűnek minősülő kábítószer termesztése nem alapozza meg az 1/
9. BJE IV. pontjában írtak alkalmazását, azaz önmagában a jelentős mennyiségű kábítószer termesztéséből a tényállásszerű kereskedésre nem lehet következtetést vonni. A vádlott magatartása a másodfokú bíróság által helyesbített tényállás szerint valamely forgalmazói típusú magatartás előkészületének minősülhetne. A termesztés ugyanakkor önálló elkövetési magatartásként nyert szabályozást a Btk-ban, ezért a súlyosabban büntetendő termesztés befejezett alakzata szerint kell a vádlott cselekményét minősíteni. Az 57/
10. számú Büntető Kollégiumi vélemény
11. pontja értelmében a kábítószer termesztése olyan növény életre hívását jelenti, amely, illetve amelynek részei szerepelnek a kábítószerek jegyzékén és jelentősebb feldolgozás nélkül kábítószerként fogyaszthatók. Termesztésen azt a tevékenységet kell érteni, amikor a növényt műveléssel szaporítják, ápolják, illetve hasznosítják. A növénytermesztés átfogó jelentéstartalommal bír, nem szűkíthető a termés betakarítására. Minden olyan magatartás a termesztéshez kapcsolódó tettesi magatartásnak minősül, amely az önállóan életképes növényi egyed fejlődése érdekében kerül kifejtésre. A Btk.461.§

(2)bekezdése szerint a 176-180.§ alkalmazásában a kábítószer csekély mennyiségű, ha a kannabisz növény esetén a növényegyedek száma legfeljebb 5. A

(3)bekezdés a) pont szerint a kábítószer jelentős mennyiségű, ha az adott kábítószerre meghatározott csekély mennyiség felső határának hússzorosa, azaz 100 egyed. Ebből következően a termesztésben megnyilvánuló elkövetési magatartások esetén az élő növényegyedek száma határozza meg a bűncselekmény kábítószer mennyiség szerinti minősítését. A tőszám szerint minősülő növényegyedek esetében a kábítószer hatóanyag tartalma a cselekmény megítélése szempontjából figyelmen kívül marad. A vegyész szakértői vélemény annyiban veendő figyelembe, hogy a botanikus szakértő által cannabis növényegyednek tekintett növényekből mintavételezéssel megállapított anyag kábítószert tartalmaz. Az ún. lábon álló, azaz le nem aratott növényegyedek esetében az un. növényegyed szám, tőszám határozza meg a cselekmény csekély, alap, vagy jelentős, illetve különösen jelentős mennyiség szerinti minősítését. A korábbi utalásnak megfelelően a törvényszék tévesen minősítette a vádlott terhére rótt cselekményt a Btk. 176.§

(1)bekezdés IV. fordulatába ütköző, a

(3)bekezdés szerint minősülő jelentős mennyiségre elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettének. A megfelelő minősítés a Btk. 178.§

(1)bekezdés I. fordulatába ütköző, a

(2)bekezdés b./ pontja szerint minősülő jelentős mennyiségre termesztéssel elkövetett kábítószer birtoklása. A cselekmény enyhébben minősül, annak büntetési tétele 5-10 évig terjedő szabadságvesztés, a Btk. 80.§

(2)bekezdése szerinti irányadónak tekintendő középmérték 7 és fél év. További enyhítő körülményként értékelendő a vádlott beismerése, hiszen a termesztéssel történő birtoklás beismerte. Mellőzni szükséges az enyhítő körülmények köréből, hogy a kereskedést a lefoglalt kábítószerre bizonyítottan nem kezdte meg. Figyelemmel arra, hogy a cselekmény enyhébben bírálandó el, a büntetési tétel enyhébb, a vádlott e cselekményt beismerte, megbánta, mely igen nyomatékos enyhítő körülmény, a másodfokú bíróság a kiszabott szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát a rendelkező részben írtak szerint lényegesen enyhítette, egyben megjelölte, hogy a közügyektől eltiltás mellékbüntetés. A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata az enyhébben minősülő cselekmény esetében is fegyház. Az ítélőtábla méltányosságból nem tartotta lehetségesnek eggyel enyhébb, börtön végrehajtási fokozat alkalmazását. A vádlottnak olyan megbetegedése, illetve olyan indok nem merült fel, amely e kedvezményt indokolná. Az ítélet járulékos rendelkezéseit az ítélőtábla nagyobb részben helytállónak találta. A letartóztatás befejező időpontját az elsőfokú bíróság nem jelölhette meg, mert az ítélet kihirdetésekor, amelynek indokolt változata az írásba foglalt ítélet, még nem döntött a kényszerintézkedésről. Tévesen előzetes fogva tartásnak nevesítette a kényszerintézkedést, mely az új büntetőtörvény terminológia váltása következményeképpen változtatásra szorult. A fent írtakra figyelemmel az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be.599.§

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülés keretében eljárva 606.§

(2)bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben annak helyes indokainál fogva a Be.605.§-a alapján helybenhagyta. A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől

1. július hó
2. napjáig letartóztatásban, míg
3. július hó
4. napjától a mai napig lakásra korlátozott bűnügyi felügyeletben időt a Btk.92.§

(1),

(2)és

(3)bekezdés a) pontja alapján az ítélőtábla továbbmenően beszámította a kiszabott szabadságvesztésbe. Budapest,

1. szeptember hó
2. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke Dr. Fatalin Judit sk. előadó bíró Radnainé dr. Solymosi Viktória sk. bíró A Budapest Környéki Törvényszék
3. május hó
4. napján kihirdetett 8.B.78/2018/
5. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.167/2019/
6. számú ítéletével eszközölt változtatással
7. szeptember hó
8. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Budapest,
9. szeptember hó
10. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Hornyákné Sléder Ágnes tisztviselő