Bf.668/2018/47 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés 5. fordulat,

(2)bekezdés c) pont, a Bjk.366/2018/

1. tételszám alatt kezelt ..................... számú forgalmi engedélyt a Külgazdasági és Külügyminisztérium Konzuli Főosztályán keresztül kell a kiállító hatóságnak megküldeni, továbbá azzal, hogy az elsőfokú eljárás során összesen 1.506.190,- (egymillióötszázhatezer-egyszázkilencven) forint bűnügyi költség merült fel, melyből a vádlott 1.177.828,(egymillió-egyszázhetvenhétezer-nyolcszázhuszonnyolc) forintot köteles megfizetni, míg a fennmaradó 328.362,- (háromszázhuszonnyolcezer-háromszázhatvankettő) forint bűnügyi költséget az állam viseli. A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendeli a vádlott által
2. szeptember
3. napjától
4. szeptember
5. napjáig letartóztatásban töltött időt. A másodfokú eljárás során felmerült összesen 479.703,- (négyszázhetvenkilencezer-hétszázhárom) forint bűnügyi költségből a vádlott köteles megfizetni 136.700,- (egyszázharminchatezer-hétszáz) forintot, míg a fennmaradó 343.003,- (háromszáznegyvenháromezer-három) forint bűnügyi költséget az állam viseli. A bíróság megállapítja, hogy a [Bv. Intézet neve] a vádlott tényleges tartózkodási helye. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítéletével a
6. december
7. napjától előzetes fogvatartásban lévő vádlott neve vádlottat bűnösnek mondat ki kábítószer birtoklásának bűntettében [Btk.
8. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés c) pont]. Ezért a vádlottat 6 év 9 hónap szabadságvesztésre és 6 év Magyarország területéről történő kiutasításra ítélte. Megállapította, hogy a kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozata fegyház, melyből a vádlott legkorábban a büntetés kettőharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A kiszabott szabadságvesztésbe a vádlott által

1. december hó
2. napjától
3. szeptember hó
4. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről, a Bjk.II.27/2018/
5. tételszám alatt kezelt ......típusú gépjármű értékelése esetén helyébe lépő ellenértéket, valamint a Nemzeti Szakértői és Kutató Központnak megküldött kábítószereket elkobozta. A Bjk.366/2018/4-
6. tételszám alatt kezelt bűnjelek lefoglalását megszüntette és a
7. tételszám alatt kezelt [nemzet neve] forgalmi engedélyt a [Ország neve] Köztársaság Nagykövetségén keresztül a kiállító hatóságnak megküldeni rendelte, az
8. tétel szám alatt kezelt GPS-t és töltőt, valamint a
9. tételszám alatt kezelt ....... típusú mobiltelefont a benne lévő SIM kártyával a vádlottnak kiadni, a
10. tételszám alatt kezelt szagmaradványt megsemmisíteni rendelte. Kötelezte a vádlottat 1.177.008,- forint bűnügyi költség viselésére és megállapította, hogy a fennmaradó 305.437,- forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az elsőfokú bíróság ítélte ellen ellenérdekű fellebbezések bejelentésére került sor: az ügyészség a vádlott terhére súlyosítás, vele szemben hosszabb tartamú szabadságvesztés és kiutasítás büntetés kiszabása érdekében, míg a vádlott védője a kiszabott büntetés enyhítése, téves jogi minősítés és a tényállás megállapítása miatt. A védő írásban előterjesztett fellebbezés indokolásában kizárólag a kiszabott büntetés enyhítése érdekében bejelentett fellebbezését tartotta fenn és a fellebbezési nyilvános ülésen csatolt szerb orvosi iratok tartalmára tekintettel, indítványozta a vádlott elmeorvosszakértői megvizsgálását. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.233/2018/6-II. számú átiratában és a fellebbezési nyilvános tárgyaláson a vádlott terhére bejelentetett ügyészségi fellebbezést azzal pontosítással tartotta fenn, hogy azt az ítélőtába a Be.
11. §

(3)bekezdés a) pontja alapján tekintse bejelentettnek. A védelmi fellebbezést nem tartotta alaposnak. Indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását a vádlott személyi körülményei tekintetében az elmeorvosszakértői véleményben foglalt ténymegállapítások kiegészítésével. A bűncselekmény minősítése körében kifogásolta, hogy az elkövetési magatartásnak megfelelő fordulatot az elsőfokú bíróság elmulasztotta felhívni, ezért ennek pótlására tett indítványt. A bűnösségi körülmények körében kifejtette azon álláspontját, mely szerint az elsőfokú bíróság a kiszabott szabadságvesztés tartama tekintetében az irányadó középmértéktől indokolatlanul tért el a vádlott javára jelentős mértékben. Ezen túlmenően az elsőfokú bíróság által felhívott jogszabályok pontosítása mellett indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a kiszabott szabadságvesztés és kiutasítás tartamának súlyosítását, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 590. §

(3),

(5)és

(7)bekezdésében részletezettek szerint korlátozott terjedelemben bírálta felül. Ennek során a Be. 590. §

(5)bekezdés a) pontjára figyelemmel megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem vétett olyan eljárási szabálysértést, amely a Be. 607. §

(1)bekezdése, valamint a Be. 608. §

(1)bekezdése alapján az ítélet hatályon kívül helyezéséhez vezetne. A korlátozott felülbírálat - a később hivatkozottak szerint - kiterjedt a bűnösség kérdésére, a bűncselekmény minősítésére és a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezésekre [Be. 590. §

(5)bekezdés b), c), d) pontok] is, de a másodfokú bíróság a Be. 591.§

(2)bekezdéséből következően nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát, és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított történeti tényállásra alapította. Az ítélőtábla azonban a Be. 594. §

(1)bekezdés alapján a bizonyítás kiegészítését rendelte el, tekintve, hogy a vádlott egészségi állapotára nézve fellebbezésében a védő új bizonyítékra hivatkozott, mely új bizonyítéknak, a büntetés kiszabása körében volt jelentősége. Ezért a másodfokú bíróság elrendelte a vádlott elmeorvosszakértői vizsgálatát, majd a szakértői véleményt tárgyalás anyagává tette. A lefolytatott részbizonyítás alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a vádlott személyi körülményei tekintetében az alábbiak szerint kiegészítette. A vádlott nem gyengeelméjű, nem elmebeteg, szellemi leépülésben, tudatzavarban vagy súlyos személyiségzavarban nem szenved és a terhére rótt bűncselekmény elkövetésének időpontjában sem szenvedett. A vádlott a terhére rótt bűncselekmény elkövetésekor nem állt az elmeműködés olyan kóros állapotában, amely a cselekménye következményeinek felismerésében vagy az annak megfelelő cselekvésben korlátozta, vagy kizárta volna. A vádlott által becsatolt orvosi dokumentációban szereplő súlyos depressziós zavar pszichotikus tünetekkel a 2017 évi állapotot tükrözi, jelenleg semmilyen elmekóros tünet nem tárható fel nála. Tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság ítéleti tényállása a vádlott által az ország területére behozott kábítószer hatóanyag-tartalma kapcsán elírást, illetve számítási hibát tartalmaz, ezért azt az ítélőtábla a Be. 453. §

(6)bekezdése alapján az alábbiak szerint kijavította: A vádlott által Magyarországra becsempészett kábítószer hatóanyag-tartalma összesen minimum 10.796 gramm delta-9-THC volt, amely meghaladja a különösen jelentős mennyiség alsó határát, annak mintegy 8,99-szerese. Az elsőfokú bíróság az általa megállapított - és a másodfokú bíróság által érdemben nem vizsgált tényállás alapján, helyesen következtetett a vádlott bűnösségére és a vádlott terhére rótt bűncselekmény minősítése is törvényes. Ugyanakkor a Kúria BKv .61. számú kollégiumi vélemény 3/a pontjában írtak ellenére, elmulasztotta feltüntetni az elkövetési magatartásnak megfelelő fordulatot. A vádlott a kábítószer birtoklása bűntettét az országba behozatallal követte el, ezért cselekménye a Btk. 178. §

(1)bekezdés 5. fordulata szerint minősül. A bűncselekmény minősítése körében felhívott jogszabályi hivatkozásokat a másodfokú bíróság akként helyesbítette, hogy a delta-9-THC az 1979. évi 25. Tvr-rel kihirdetett pszichotróp anyagokról szóló, Bécsben 1971. február 21. napján aláírt egyezmény mellékletének II. jegyzékében meghatározott veszélyes pszichotróp anyag, erre tekintettel a Btk. 459. § 18) pont

1. a)és
2. b)pontja alapján minősül kábítószernek. Az elsőfokú bíróság jogi indokolása részletes és helytálló volt, ezt az ítélőtábla csupán annyiban helyesbítette, hogy a vádlott saját védekezése szerint is tisztában volt azzal, hogy gépjárművébe ismeretlenül maradt megbízói kábítószert fognak elrejteni. Ebből adódóan a kábítószer Magyarországra történő behozatalát (csempészését) úgynevezett egyenes szándékkal valósította meg, míg a behozott kábítószer mennyiségre a törvényszék által is hivatkozott eshetőleges szándékra terjed ki. Az irányadó bírói gyakorlat szerint ugyanis, a kábítószercsempésznek nem kell pontosan ismernie az általa az ország területére behozott kábítószer mennyiségét, eshetőleges szándékénak megállapításához elegendő annak tudata, hogy az elkövetés tárgyát képező anyag: kábítószer (Szegedi Ítélőtábla Bf.II.32/2015/15. és Bf.III.603/2017/22.). Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során a vádlott javára és terhére értékelhető bűnösségi körülményeket maradéktalanul figyelembe vette, azokat a másodfokú bíróság az 56/2007. BK vélemény II. 11. pontjában írtakra figyelemmel, csupán annyiban helyesbítette, hogy a tettenérésre tekintettel a bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomás helyett, a bűnösség elismerését és a megbánó magatartást értékelte enyhítő körülményként, továbbá helyesen azt a tényt, hogy a vádlott Magyarországon büntetlen előéletű. Az így helyesbített bűnösségi körülményekre is figyelemmel az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a vádlottal szemben a bűncselekmény tárgyi súlyával arányban álló, törvényes büntetést szabott ki. Nem tévedett tehát a törvényszék, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a büntetési célok elérése érdekében nem szükséges a vádlottal szemben a büntetési tétel középmértékének megfelelő tartamú büntetés kiszabása, figyelemmel a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyesség fokára. Nem osztotta azonban az ítélőtábla az elsőfokú ítélet 7. oldal negyedik bekezdésében kifejtetteket, mely szerint az elsőfokú bíróság nem látott lehetőséget a Btk. 35. §

(2)bekezdése alapján eggyel enyhébb végrehajtási fokozat elrendelésére. E körben éppen a hivatkozott jogszabály biztosít törvényi lehetőséget arra, hogy a bíróság a büntetés kiszabásánál már figyelembe vett és irányadó körülményekre tekintettel a törvényben meghatározottnál eggyel enyhébb vagy eggyel szigorúbb végrehajtási fokozatot rendeljen el. Tekintve, hogy a vádlott külföldi állampolgár, a magyar nyelvet nem beszéli, a szabadságvesztést hazájától távol kell letöltenie, ezért a másodfokú bíróság a törvényben meghatározott fegyház [Btk. 37. §

(3)bekezdés

1. a)pont
2. ad)alpont] végrehajtási fokozatnál eggyel enyhébb, börtön végrehajtási fokozatot határozott meg. A kiutasítás tartama az ítélőtábla álláspontja szerint ugyancsak arányos, ezért nem osztotta fellebbviteli főügyészség azon álláspontját, mely szerint ezen büntetés tartamának súlyosítása indokolt. E körben az elsőfokú ítélet jogszabályi hivatkozása nyilvánvaló elírás folytán tévesen került megjelölésre, ezért azt az ítélőtábla Btk. 60. §

(1)és

(2)bekezdésére helyesbítette. A büntetés kiszabása körében az elsőfokú bíróság helyesen a Btk. 80. §

(1)bekezdését alkalmazta. Figyelemmel arra, hogy az eljárásban korábban a vádlott tulajdonában álló személygépkocsi előzetes elkobzását a bíróság már elrendelte, ezért az ítélőtábla mellőzte ezen gépjármű értékesítése esetén helyébe lépő ellenérték elkobzására vonatkozó rendelkezést, figyelemmel arra, hogy a Btk. 72. §

(6)bekezdésében foglaltak szerint az elkobzott dolog tulajdonjoga - eltérő rendelkezés hiányában - automatikusan az államra száll. Ezen túlmenően a kábítószer elkobzása helyesen a Btk. 72. §

(1)bekezdés c) pontja alapján történt. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az eljárás során lefoglalt [nemtet neve] forgalmi engedélyt a [nemzet neve] Köztársaság Nagykövetségén keresztül rendelte megküldeni a kiállító hatóságnak, ezért a másodfokú bíróság ezt a rendelkezést megváltoztatta és a 11/2003. (V. 08.) IM-BM-PM együttes rendelet 88. §

(4)és

(5)bekezdésére figyelemmel azt a Külgazdasági és Külügyminisztérium Konzuli Főosztálya útján rendelte megküldeni az okmányt kiállító hatóság részére. Észlelte az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság a vádlottat terhelő bűnügyi költség meghatározása során számítási hibát vétett, továbbá, hogy az elsőfokú ítélet lefordításával további bűnügyi költség merült fel, ezért az ítéletnek a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezéseit ennek megfelelően helyesbítette. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a bejelentett fellebbezéseket alaptalannak ítélte, azonban az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 590. §

(3),

(5)és

(7)bekezdésében foglaltak szerint hivatalból is felülbírálva, azt a Be. 606. §

(1)bekezdés alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A kiszabott szabadságvesztésbe az ítélőtábla a Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdésében foglalt rendelkezés alapján a vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől letartóztatásban töltött időt beszámította. A fellebbezési eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezés a Be. 613. §

(1)bekezdésén alapult, figyelemmel a Be. 574. §

(1)bekezdésére és a Be. 576. §

(1)bekezdés b) pontjára. A bíróság a Be. 184. §

(2)bekezdés f) pontjára figyelemmel megállapította, hogy a [Bv. Intézet neve]a vádlott tényleges tartózkodási helye. Az ítélet ellen a Be. 615. §

(1)és

(2)bekezdése alapján fellebbezésnek nincs helye. Szeged,

1. szeptember
2. dr. Joó Attila s. k. a tanács elnöke . Katona Dorottya s. k. előadó bíró . Nagy Erzsébet s. k. bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.III.668/2018/
3. számú ítélete és a Szegedi Törvényszék 1.B.672/2018/
4. számú ítélete jelen ítélet folytán jogerős és végrehajtható. A jogerőre emelkedés időpontja
5. szeptember
6. Szeged,
7. szeptember
8. Dr. Joó Attila s. k. a tanács elnöke