Pfv.20795/2018/6 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.III.20.795/2018/

1. szám A tanács tagjai: Böszörményiné dr. Kovács Katalin elnöke . Zumbók Péter előadó bíró Salamonné dr. Piltz Judit bíró A felperesek: I. rendű II. rendű III. rendű IV. rendű A felperesek képviselője: űcs Péter Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Szűcs Péter ügyvéd) Az alperes: alperes Az alperes képviselője: Gáli Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Gáli Gergely ügyvéd) Az alperes beavatkozója: alperesi beavatkozó Az alperes beavatkozójának képviselője: . Bai Mónika ügyvéd A per tárgya: kártérítés megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: őri Ítélőtábla Pf.V.20.293/2017/8/I. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: őri Törvényszék P.20.933/2014/
2. a tanács Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek mint együttes jogosultaknak 600.000,- (Hatszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 2.311.600,- (Kettőmillió-háromszáztizenegyezerhatszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az Állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az I. és II. rendű felperesek házastársak, házasságukból született a III. rendű felperes, a IV. rendű felperes az I. rendű felperes korábbi házasságából származó gyermeke. [2] Az I. rendű felperes terhesgondozását
3. július 8-tól, a terhesség
4. hetétől az alperes végezte. Annak során az I. rendű felperesnél több alkalommal vizenyősséget, kóros magzatvíz szaporulatot, magas vérnyomást és a fehérje jelenlétére utaló, opaleszkáló vizeletet dokumentáltak. A magzat a növekedésében elmaradott volt, nála rövidebb csöves csontokat észleltek. A magzati agyszerkezet vizsgálata során kóros eltérést nem találtak. [3]
5. szeptember 14-én a magzaton észlelt retardáció, a polyhydramnion és a magzati tachycardia miatt császármetszést végeztek, amelynek során 14 órakor, 4/7 Apgar értékkel megszületett az I-II. rendű felperesek gyermeke, N.Zs. A magzat a szülés során enyhe-közepes asphyxiát szenvedett, hypotóniás, sápadt volt, orrából, szájából nagy mennyiségű váladék ürült, világrajöttétől kezdődően gépi lélegeztetésre szorult. A gyermeket a továbbiakban a győri Petz Aladár Megyei Oktatókórház Csecsemő- és Gyermekosztályán kezelték. [4] N.Zs.
6. augusztus 23-án elhunyt, amelynek okaként encephalopathiából következő szívelégtelenséget, alapbetegségként intrauterin hypoxiát és izomdystrofiát állapítottak meg. A diagnosztizált genetikai rendellenesség, a CFTD betegség - az ebből fakadó izomgyengeség miatt - a lélegezhetőségét rontotta, azonban a szülést követő azonnali ellátására is tekintettel nem ez okozta a gyermek halálát. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [5] A felperesek keresetükben vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére kérték az alperes kötelezését. Előadták, hogy az alperes nem tárta fel részletesen, nem követte nyomon megfelelő módon az I. rendű felperes és a magzat állapotát, nem a szakmai szabályok szerint és nem a tőle elvárható gondossággal járt el a terhesgondozás és a szülés vezetése során. Az I. rendű felperesnél a praeeclampsia fennállt, amelyet az alperes nem a szakma szabályai szerint kezelt. A felperesek álláspontja szerint a terhességi toxemia diagnosztizálását követően az I. rendű felperes állapotát szorosan nyomon kellett volna követni, és a megfelelő kezelést, a császármetszés korábbi elvégzését megtenni, ebben az esetben lett volna esély a gyermek egészségkárosodásának, illetve halálának elkerülésére. [6] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozással vitatta a kártérítési felelősségének fennálltát, hogy mind az anya, mind a magzat vizsgálata során minden szakmailag szükséges és indokolt vizsgálatot elvégzett. Az első- és másodfokú ítélet [7] Az elsőfokú bíróság ítéletével az I. rendű felperes javára 6.000.000 forint, a II. rendű felperes javára 5.000.000 forint, a III. rendű felperes javára 1.000.000 forint, a IV. rendű felperes javára 2.000.000 forint nem vagyoni kártérítés és ezen összegek késedelmi kamatai, valamint az I-II. rendű felperesek mint egyetemleges jogosultak javára 4.115.823 forint vagyoni kártérítés és késedelmi kamatai megfizetésére kötelezte az alperest, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. [8] Az elsőfokú bíróság a perben beszerzett szakvéleményeket összevetve megállapította, hogy az első szakvéleményt készítő igazságügyi orvosszakértő a szülészeti-nőgyógyászati szakkérdések megválaszolásához megfelelő szakképzettséggel nem rendelkezett, míg a második szakvéleményt jegyző, az említett szakterületen kompetens szakértő az általa felkért gyermekradiológus és neonatológus szakkonzulensek véleményének elkészültét megelőzően, a szakterületéhez nem tartozó szakkérdésekre is adott választ. Az utóbbiak ellenére, a gyermekpatológiai, gyermekradiológiai és neonatológus szakkonzulensi véleményekre is tekintettel az elsőfokú bíróság a második szakvéleményt az ítélkezése alapjául elfogadta. Álláspontja szerint az nem szenvedett olyan hiányosságban, amely annak további kiegészítését, valamint új szakértő kirendelését indokolta volna. [9] A második szakvélemény alapján az elsőfokú bíróság abból indult ki, hogy a praeeclampsia három alapvető tünetét: a magas vérnyomást, a fehérjevizelést (opaleszkáló vizeletet) és az ödémát is dokumentálták, ezért nem a praeeclampsia fennállta, hanem annak súlyossága megítélése kérdésében lett volna szükséges a hiányzó vizsgálatok elvégzése. Ennek eredményeként a kórkép megfelelő kezelésére, császármetszés korábbi elvégzésére nyílt volna lehetőség, amely nagyobb esélyt adott volna az újszülött egészségkárosodásának, majd halálának elkerülésére. [10] A két szakvélemény a CFTD betegség kóroki szerepének megítélésében eltérő megállapításra jutott. E kérdésben a második szakértő által felkért neonatológus és gyermekradiológus szakkonzulensek úgy foglaltak állást, hogy az említett betegség nem jár a konkrét esetben tapasztalt veleszületett agykárosodással, a görcsjelenség (tónusbelövellések) kialakulásával. A halottvizsgálati bizonyítvány és a gyermekgyógyászi vélemény szerint is túlnyomórészt hypoxiás károsodás miatt jött létre a keringési és légzési elégtelenség, amelynek következtében a gyermek elhalálozott. A CFTD betegség a lélegeztethetőséget rontotta ugyan, de a szülést követő ellátásra - az azonnali mesterséges lélegeztetésre tekintettel - nem ez okozta a gyermek halálát. [11] Az elsőfokú bíróság a szakértői bizonyítás eredményeként megállapította, hogy az alperes kártérítési felelősséggel tartozik a felpereseket a gyermekük/testvérük halála következtében ért vagyoni és nem vagyoni károkért. [12] A szülőknek, az I-II. rendű felpereseknek járó nem vagyoni kártérítés összegét elsősorban a sérült gyermek gondozásával járó lelki megterhelést, a gyermekük elvesztésével járó fájdalmat és annak következményeit figyelembe véve határozta meg. Értékelte, hogy a pszichológus szakértői vélemény szerint az I. és II. rendű felperesek esetében a gyászreakció nem fejeződött be, és az részben az anyai kötődés, részben a gyermek halálát megelőző megterhelő időszak miatt az I. rendű felperesnél súlyosabb lelki következményeket váltott ki. Az elsőfokú bíróság III-IV. rendű felperesek tekintetében figyelemmel volt arra, hogy egyrészt testvérüket vesztették el, másrészt az ő gondozása miatt mindketten háttérbe szorultak, kevesebb gondoskodásban, figyelemben részesültek. Ez az elhanyagoltság a IV. rendű felperesnél súlyosabb pszichés jellegű károsodást, neurotikus torzulást is eredményezett. [13] Az I-II. és IV. rendű felperesek, valamint az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a nem vagyoni kártérítés összegét az I. rendű felperes esetében 9.000.000 forintra, a II. rendű felperes esetében 7.000.000 forintra felemelte, ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [14] A kártérítési igény jogalapja tekintetében rögzítette, hogy a patológia és igazságügyi orvostan területén jártas, szülésznőgyógyász szakképzettségű szakértő által jegyzett második szakvélemény figyelembevétele volt indokolt. Az utóbbi szakvélemény alapján pedig az elsőfokú bíróság helytállóan foglalt állást akként, hogy az alperes terhére róható olyan szakmai mulasztás (a praeeclampsiát, valamint az anyai és magzati státuszt feltáró vizsgálatok elmaradása), amellyel okozati összefüggésben áll a magzati veszélyállapot késedelmes felismerése, ennek következtében az újszülött magzati és születéskori egészségkárosodása, majd ebből eredő halála. [15] A másodfokú bíróság rámutatott, hogy a nem vagyoni kártérítés összegszerűségével kapcsolatban az I-II. rendű felperesek helyesen hivatkoztak arra, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított nem vagyoni kártérítés összege csak a gyermek halála miatti trauma, valamint annak a személyiségükben és életvitelükben okozott következményei kompenzálására elegendő. Az elsőfokú bíróság részéről hivatkozott körülmények mérlegelésén túl a másodfokú bíróság a Ptk.
7. §