← Magyarország

Pf.20330/2007/6 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Pf.I.20.330/2007/6.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Győri Ítélőtábla a Dr. Nemes Dénes ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a Pénzügyminiszter által képviselt I.rendű alperes neve alperes ellen vagyoni és nem vagyoni kár megtérítése iránt indított a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság előtt folyamatban lévő perében

  1. július
  2. napján 10.P.20.488/2006/
  3. szám alatt hozott ítélet ellen az alperes részéről
  4. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ÍTÉLETET: Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a megfellebbezett részében megváltoztatja, és a felperes keresetét teljes körűen elutasítja. A feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: A megyei bíróság az ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül járadék címén 575.000 Ft-ot, továbbá
  5. július
  6. napjától kezdődően havonta, minden hónap
  7. napjáig történő esedékességgel 25.000.- Ft járadékot. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 100.000.- Ft általános kártérítést, és ezen összegnek a kifizetés napjáig
  8. május 12-től járó kamatait. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasítva, kötelezte a felperest az alperes javára 200.000.- Ft perköltség megfizetésére azzal, hogy a feljegyzett 321.600.- Ft kereseti illetéket az állam viseli. Ítéletének indokolásában rögzítette: nem fogadta el az alperes elévülési kifogását, mert a megyei bíróság álláspontja szerint a vagyoni kár tekintetében az elévülés nem következett be. A felperest
  9. őszén utalta be háziorvosa a ...Kórházba, ahol
  10. októberében vért vettek tőle, és megállapították a HCV fertőzöttséget
  11. október 12-én. Ezt követően beutalták a ... Belgyógyászati Klinikájára, ahol
  12. október 13-án beleegyezett a felperes, hogy szövettani mintavételre kerüljön sor a májából.
  13. október 1-ig volt a klinikán, és ekkor diagnosztizálták a szövettani mintavételt követően, hogy krónikus C vírus Hepatitise van. Ekkor már tájékoztatták őt betegsége lényegéről, és a kezelés lehetséges módjáról, a gyógyítás, gyógykezelés következményeinek lehetséges lefolyásáról. Azonban nem tudták mindjárt elkezdeni a gyógykezelését a beleegyezése után, mert először olyan általános egészségi állapotba kellett hozni, amely lehetővé tette a súlyos beavatkozás elvégzését. A klinika által megküldött orvosi leletekből kitűnően a felperes
  14. május 12-én a kezelése nulladik napján adta írásos beleegyezését a kezelésbe előzetes felvilágosítás után és ezen a napon vált lehetségessé a gyógyításának megkezdése. A fentiekre figyelemmel a megyei bíróságnak az volt az álláspontja, hogy annak rögzítése mellett, hogy ezen a napon szűnt meg az elévülés nyugvása a felperes vérátömlesztést
  15. május 15-én kapott, ekkor fertőződött, a kára ekkor keletkezett, és az elévülés kezdete ez, 2005.május 12-től kezdődően még érvényesíthette a vagyoni kártérítés iránti igényét
  16. május 12-ig, amelyet a felperes meg is tett. Az elévülés nyugvását azzal indokolta, hogy a felperes a betegsége pontos diagnosztizálása napjától,
  17. október 12-től egészen kezelése elkezdésének
  18. május
  19. napjáig, olyan gyógykezelések sorozatán ment keresztül, amelyek nélkül a gyógyulást eredményező kezelésére nem kerülhetett volna sor. Ezek a megelőző kezelések is igen súlyosak voltak, amelyek próbára tették, és emellett határoznia kellett abban a kérdésben is, hogy ezek után vállalja-e egy igen kockázatos és nem biztos hogy eredményes gyógykezelést. Így a megyei bíróság szerint a felperes
  20. október
  21. és
  22. május
  23. közötti időszakban menthető okból nem tudta érvényesíteni a kárigényét, mivel - álláspontja szerint - nem lehet elvárni, hogy egy több évtizede tartó súlyos betegség diagnosztizálás után egy nehéz döntés meghozatala előtt a felperes nyomban kártérítés követelésére, perindításra gondoljon. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, annak megváltoztatása a felperes keresetének elutasítása iránt. Érvelése szerint a felperes a ráháruló bizonyítási tehernek nem tett eleget, pedig az alperes nemcsak a kár bekövetkezését, hanem az okozati összefüggését is vitatta. A megyei bíróság indokolás nélkül mellőzte a szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványát, anélkül pedig az okozati összefüggés - mi okozhatta a felperes fertőzését - nem bizonyított. Álláspontja szerint a felperes nem bizonyította sem a járadék követelése, sem a vagyoni kárai összegszerűségét. Fenntartotta az elsőfokú eljárásban előterjesztett elévülési kifogását is. Érvelése szerint a felperes teljes körű tájékoztatást kapott
  24. novemberében a szövettani lelet eredményének közlésekor az állapotáról, így az igényérvényesítés akadálya, a teljes körű tudomásszerzéssel
  25. novemberében megszűnt, ezzel megszűnt az elévülés nyugvása is. Innentől kezdve a felperesnek egy éves jogvesztő határidő állt rendelkezésre ahhoz, hogy az igényét bíróság előtt érvényesítse. Ezt a határidőt a felperes pedig elmulasztotta. Utalt arra is, hogy a felperes a 20.sorszámú jegyzőkönyvbe foglaltan maga is úgy nyilatkozott, hogy az elévülés nyugvása akkor fejeződött be, amikor a felperes tájékoztatást kapott arról, hogy milyen betegsége van és ez mivel jár. A fellebbezési ellenkérelem az ítélet helybenhagyására irányult. A felperes álláspontja szerint a megyei bíróság az elévülés nyugvásának végső időpontját helyesen állapította meg, ekkor jutott a felperes minden tekintetben a követelése érvényesíthetőségének helyzetébe. A kár összegszerűségét és az okozati összefüggést is bizonyította. Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a Pp.
  26. §

(3)bekezdése értelmében a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között nem érintve a felperes által nem fellebbezett elsőfokú ítéleti rendelkezéseket felülbírálva megállapította, hogy a fellebbezés az alábbiak szerint alapos: A megyei bíróság a tényállást helyesen állapította meg, azonban az abból levont jogi következtetése - figyelemmel az alperesi elévülési kifogásra téves. A Ptk.326.§./1/ bekezdése szerint az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált. A Ptk.360.§./1/ bekezdéséből következően a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes. Az elévülés szempontjából azonban jogi jelentősége van a károsodásról való tudomásszerzésnek, és egyéb olyan jogilag jelentős körülményeknek, amelyek alapján megállapítható, hogy a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni a követelését. A kialakult ítélkezési gyakorlat szerint a károsult mindaddig menthető okból nem érvényesíti az igényét, amíg nincs tisztában azzal, hogy a fertőzés nagy valószínűséggel a vérátömlesztés következménye, és tudnia kell a károsodásának mértékéről, betegségének maradandó voltáról, a betegség lehetséges szövődményeiről, kezelés eredményességről. (EBH.2004/1120, BH.2005/104, BH.2005/250.) A fentiek alapján azt helyesen állapította meg a megyei bíróság, hogy a felperesi kárigény elévülésének kezdete a vérátömlesztés
  1. május 15-i időpontja, ehhez képest az igény elévülési ideje
  2. május
  3. Az, az első bírói álláspont is helyes, hogy az ezt követő időszak egy részében a felperes nem volt abban a helyzetben, hogy követelését érvényesíteni tudja, így az elévülés nyugodott. Azonban a peradatokból megállapíthatóan - a felperes személyes előadása:
  4. sz. jkv.
  5. oldal,
  6. sz. jkv.
  7. oldal, "A" kezelőorvos vallomása
  8. sz. jkv. - a felperes
  9. novemberében a szövettani lelet eredményének közlésekor tájékoztatást kapott a betegségéről, annak jellegéről, gyógyíthatóságáról, és okáról, valamint esetleges következményeiről. Az elévülés nyugvása tehát megszűnt
  10. novemberében, ekkor közölték azt is a felperessel, hogy a betegsége kezelhető, a felperes azonban - a saját előadása alapján megállapíthatóan gondolkodási időt kért, hogy a lehetséges válaszát hozzátartozóival megbeszélje, illetőleg döntsön a kezelés kéréséről, továbbá időre volt szükség ahhoz is, hogy egyéb betegségeit is kezeljék, valamint egyáltalán kivizsgálják. Ennek céljából csupán időszakosan kellett a klinikán megjelennie, azaz nem volt akadályoztatva a kárigény érvényesítésében.
  11. novemberétől a Ptk.326.§
(2)bekezdése alapján egy év állt rendelkezésére, - a határidő jogvesztő határidő - hogy az igényét érvényesítse. A határidő tehát
  1. novemberében lejárt, a kereset benyújtására
  2. április 19-én került sor, és mivel nem igazolta a felperes, hogy ezt megelőzően akár a kórházzal, akár a helyes kötelezettel, azaz a I.rendű alperessel szemben fellépett volna, a követelése elévült. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezését a Pp.253.§
(3)bekezdése értelmében megváltoztatva a keresetet teljes egészében elutasította. A feljegyzett fellebbezési eljárási illeték viseléséről szóló döntés - figyelemmel a felperes személyes költségmentességére - a Pp.78. §
(1)bekezdésén, és a 6/
  1. (VI.26.) IM számú rendelet
  2. §
(1)bekezdésén és
  1. § -án alapul. Győr,
  2. június
  3. napján Dr. Ábrahám Éva sk.. Lezsák József sk.. Vass Mária sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.