Bhar.44/2018/9 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdés), ezért 1 év, végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Megállapította, hogy az I.r. vádlott a szabadságvesztés utólagos végrehajtásának esetén büntetéséből legkorábban annak kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, továbbá rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról is. I.r. vádlottat az ellene lőfegyverrel visszaélés bűntette (Btk. 325.§

(1)bekezdés a./ pont) miatt emelt vád alól felmentette. Az első fokú bíróság III.r. vádlottat az ellene személyi szabadság megsértésének bűntette (Btk. 194.§

(1)bekezdés) miatt emelt vád alól felmentette. Határozott a bíróság a bűnjelek jogi sorsáról és a bűnügyi költség viseléséről. Az első fokú bíróság ítélete ellen az ügyész megalapozatlanság okán hatályon kívül helyezés iránt jelentett be fellebbezést, míg I.r. vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés céljából fellebbezett. A Veszprémi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a

1. március
2. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a 3.Bf.828/2017/
3. számú ítéletét, amellyel az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta és I.r. vádlottal szemben a lőfegyverrel visszaélés bűntette vonatkozásában hozott felmentő rendelkezést mellőzte, és bűnösségét megállapította további lőfegyverrel visszaélés bűntettében (Btk. 325.§

(1)bekezdés a./ pont I. fordulat); III.r. vádlott vonatkozásában mellőzte a személyi szabadság megsértése bűntette vonatkozásában kimondott felmentő rendelkezést, és bűnösnek mondta ki személyi szabadság megsértése bűntettében (Btk. 194.§

(1)bekezdés), mint társtettest; Megállapította, hogy az I.r. vádlott az általa elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettét (Btk. 194.§

(1)bekezdés) társtettesként valósította meg. I.r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés mértékét 2 évre, a felfüggesztés próbaidejét 4 évre súlyosította, a büntetést pedig halmazati büntetésként tekintette kiszabottnak. III.r. vádlottat 1 év, végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Határozott a kiszabott szabadságvesztés büntetés utólagos végrehajtása esetén arról, hogy a vádlott feltételes szabadságra legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható, valamint rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról. A bűnügyi költség viseléséről szóló döntést részben megváltoztatta, egyebekben az első fokú bíróság ítéltét helybenhagyta. Az ítélet ellen I.r. és III.r. vádlott, valamint védőjük felmentésért jelentettek be fellebbezést. A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.16/2018/2-3. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket nem találta alaposnak. Kifejtette, hogy az eljárási szabályokat mind az első fokú, mind a másodfokú bíróság megtartotta. A felülbírálat alapjául szolgáló tényállás megalapozott azonban I.r. és III.r. vádlott előéleti adataival pontosítandó, valamint a történeti tényállást a lőfegyverekről és lőszerekről szóló 2004. évi XXIV. törvény 2.§ 16. pontjára figyelemmel a 3.§

(1)bekezdés ca./ és

(2)bekezdésében írt rendelkezés felhívásával ki kell egészíteni. Az ügyészség álláspontja szerint a kiegészített tényállásból a vádlottak bűnösségére megalapozott következtetés vonható, a cselekmények minősítése a büntető anyagi jogszabályoknak megfelelő. Kifejtette, hogy a kiszabott büntetések tettarányosak. Összességében indítványozta, hogy az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét I.r. és III.r. vádlott vonatkozásában hagyja helyben. I.r. vádlott védője fellebbezésének kiegészítésében és indokolásában elsőként a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta, mivel álláspontja szerint az indokolási kötelezettségének nem tett eleget. Törvénysértőnek találta, hogy a másodfokú bíróság a védő fellebbezésében foglaltakra nem tért ki, azokkal szembeni ténybeli vagy jogi érveit nem fejtette ki. Álláspontja szerint ezáltal a védelemhez fűződő alapvető jogosultságot a törvényszék figyelmen kívül hagyta. Másodsorban rámutatott, hogy az ítéletek indokolásának tartalmaznia kell az adott ügyben irányadó tényállást. A járásbíróság ítéletének indokolása a személyi szabadság megsértésének bűntette vonatkozásában a tényállást a

1. oldal utolsó és a
2. oldal
3. és
4. bekezdéseiben rögzítette, és annyit állapított meg, hogy a sértett akarata ellenére őt nem engedte az I.r. és a III.r. vádlott kiszállni az autóból. A másodfokú bíróság ettől eltérő tényállást állapított meg - amelyet meg sem kísérelt alátámasztani -, amikor azt rögzítette a
5. oldal
6. bekezdésében, hogy a vádlottak által tanúsított elkövetési magatartás már A.településban elkezdődött, és a sértett nem önként ült be az autóba. Véleménye szerint ez nem tekinthető a tényállás kiegészítésének, helyesbítésének, mivel az adott bűncselekmény büntetőjogi főkérdése vonatkozásában van döntő jelentősége. Nem adott számot a másodfokú bíróság, hogy milyen tényekből vont le eltérő következtetéseket, és meg sem kísérelte alátámasztani azt, hogy a sértettnek a gépjárműbe való önkéntes beszállása vonatkozásában az eltérő tényállást mire alapozta. Eltérő tényállás megállapítását a törvény csak kivételesen, akkor teszi lehetővé, ha ennek eredményeként a terhelt felmentésének vagy az eljárás megszüntetésének van helye. Egyéb esetekben az ítélet hatályon kívül helyezése indokolt. A törvényszék viszont mindezeket figyelmen kívül hagyva, az eltérő tényállás alapján a III.r. vádlott bűnösségét megállapította, és I.r. vádlott tekintetében is korrigálta az ítéletet. Álláspontja szerint ez a törvénysértés orvoslása a harmadfokú eljárásban a helyes tényállásnak az iratok tartalma, ténybeli következtetés alapján való megállapításával, és bizonyítottság hiányában az I.r. vádlott felmentésével lehetséges. Ezt követően a védő a lőfegyverrel visszaélés bűntette vonatkozásában a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a járásbíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a szándékosság megállapíthatóságának előfeltétele, hogy védencének tudnia kellett volna, hogy a légfegyver, amit vett, csak hatósági engedély birtokában tartható. Erről a tényről az I.r. vádlottnak azonban nem volt tudomása. Hivatkozott arra, hogy hiányzott a tudati oldal, csupán az elvárható körültekintés róható I.rendű vádlott terhére, amely azonban az adott bűncselekmény megállapításához nem vezethet, és nem alapozza meg a felelősségét, hogy a légfegyver távcsővel volt felszerelve, illetve, hogy korábban is tartott fegyvert az I.r. vádlott. Kifejtette, hogy nem tisztázta a törvényszék az I.r. vádlott gondatlanságát az engedély kötelesség tekintetében, így helytelenül került sor másodfokon az eshetőleges szándék megállapítására. Véleménye szerint a másodfokú ítélet logikátlan, okszerűtlen, iratellenes, téves értékelésen alapul, ezért felmentést indítványozott. Végezetül kitért arra, hogy a korábbi fellebbezésében foglaltakat változatlanul fenntartja. Álláspontja szerint a személyi szabadság megsértésének bűntette vonatkozásában a bizonyítékok azt tükrözik, hogy a sértett nem volt szavahihető, vallomásai végig ellentmondásosak és életszerűtlenek voltak, előadásainak valóságtartalma megkérdőjelezhető. A vádlottak védekezése, vallomásai ugyanakkor életszerűek, következetesek és egymást erősítőek voltak. Rámutatott, hogy a sértett emlékező és értékelő képessége a gyógyszerfogyasztása miatt nagy valószínűséggel torzult, tanú 3 tanú ügydöntő vallomását pedig nem a vádlottak javára értékelték a bíróságok. Álláspontja szerint a másodfokon büntetőjogi főkérdés tekintetében eltérően rögzített tényállás nem szolgálhat a harmadfokú ítélet alapjául. A harmadfokú eljárásban eltérő tényállás megállapítását kérte, és az I.r. vádlott felmentését e bűncselekmény vádja alól. A harmadfokú bíróság nyilvános ülésén I.r. vádlott védője fenntartotta a fellebbezésének írásbeli indokolásában írtakat. Perbeszédében kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság a védői érvekre nem reagált, ezért hatályon kívül helyezését kérte a másodfokú határozatnak. A lőfegyverrel való visszaélés tekintetében kifejtette, hogy a légpuska engedélykötelessége kapcsán legfeljebb gondatlanság terheli az I.r. vádlottat. Álláspontja szerint a személyi szabadság megsértésének bűntette vonatkozásában fontos kérdések maradtak megválaszolatlanul az első- és másodfokú ítéletben. Többek közt, ha a sértett félt a vádlottaktól, akkor miért ült be az autóba, miért étkezett velük, utána pedig miért nem fordult azonnal segítségért, ha sérelem érte. Álláspontja szerint a bíróságok mérlegelése életszerűtlen és logikátlan. sértett 1 sértett szavahihetőségét megkérdőjelezte, valamint tanú 3 tanú vallomását iratellenesnek nevezte, amely a személyi szabadság megsértésének tekintetében a bizonyítottságot nem támasztotta alá. A fellebbezési kérelmében írtaknak megfelelő döntés meghozatalát kérte. III.r. vádlott védője csatlakozott a védőtársa által előadottakhoz. A védencével kapcsolatban az első fokú bíróság mérlegelő tevékenységét követő felmentő rendelkezéssel értett egyet a személyi szabadság megsértésének bűntette tekintetében. A másodfokú bíróság - véleménye szerint - a felülmérlegelés tilalmát megszegve foglalt el eltérő jogi álláspontot. Bizonyítottság hiányában a III.r. vádlott felmentését indítványozta. A fellebbviteli főügyészség képviselője az átiratában foglaltakat változatlanul fenntartotta. Álláspontja szerint a vádlotti és védői másodfellebbezések joghatályosak, így a felülbírálat az I.r. valamint a III.r. vádlott vonatkozásában teljes körűen lefolytatható. Az első fokú és a másodfokú bíróság az eljárási szabályokat betartotta, a tényállás, amely alapján a másodfokú bíróság a megtámadott ítéletét meghozta, megalapozott, csupán személyi részében és a történeti tényállás tekintetében szorul némi kiegészítésre. Kifejtette, hogy a bíróságok indokolási kötelezettségüket teljesítették, az emberi szabadság elleni bűncselekményben a bizonyítékok mérlegelésével megállapított tényállás megalapozott, amely felülmérlegelésére nincs törvényes lehetőség. A lőfegyverrel visszaélés bűntette tekintetében hivatkozott arra, hogy a törvény nem ismerése nem mentesíti I.r. vádlottat a felelősségre vonás alól, az pedig irreleváns, hogy miként került a birtokába a fegyver, valamint tévedésről sem lehet szó. Véleménye szerint az I.r. és a III.r. vádlottak terhére rótt cselekmények minősítése törvényes. A személyi szabadság megsértésének bűntette kapcsán rámutatott, hogy annak nem tényállási eleme az erőszak vagy fenyegetés alkalmazása, de II.r. terhelt mégiscsak kényszerítette a sértettet az autójába való beszállásra, majd a sértettnek a járműből való kiszállására való igényét nem teljesítette, míg az I.r. vádlott azzal, hogy az autóban a sértett mellett ült, ezáltal kifejezte, hogy a sértett ellentétesen nem cselekedhet, továbbá a telefonját magához vette, így a sértettet a külvilágtól is elzárta. I.r. és III.r. vádlottak eleve megakadályozták azt is, hogy sértett 1 sértett B.településen ismerősével távozzon. A kiszabott büntetések mértékével egyetértett a vádhatóság képviselője, és kifejtette, hogy a középmértéktől való eltérést is megindokolta az első- és a másodfokú bíróság. Indítványozta a másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyását az I.r. és III.r. vádlott vonatkozásában. III.r. vádlott az utolsó szó jogán fenntartotta a korábbi vallomásait, egyúttal csatlakozott a védője által előadottakhoz. A Győri Ítélőtábla megállapította, hogy a bejelentett védői fellebbezés joghatályos, a
7. évi XC. törvény (Be.) 615-616.§ alapján helye van harmadfokú eljárás lefolytatásának. Az ítélőtábla a Be. 621.§

(2)bekezdésében meghatározott nyilvános ülésen a Be. 618.§

(1)bekezdésének megfelelően bírálta felül a fellebbezéssel támadott másodfokú ítéletet az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt I.r. és III.r. vádlott vonatkozásában. A védelmi fellebbezéseket az ítélőtábla nem találta alaposnak. Az ítélőtábla álláspontja szerint az első- és másodfokú bírósági eljárások megfeleltek a jogszabályi előírásoknak, olyan eljárási szabálysértés nem történt, ami az ügy felülvizsgálatát megakadályozta volna. Az eljáró bíróságok az ügy ténybeli és jogi megítéléséhez szükséges adatokat, bizonyítékokat feltárták, azokat értékelték, mérlegelő tevékenységükről számot adtak. Az I. tényállás tekintetében - lőfegyverrel való visszaélés bűntette - a Pápai Járásbíróság értékelte az igazságügyi fegyverszakértői véleményt, a szakértőnek a tárgyaláson tett vallomását, a házkutatási és lefoglalási jegyzőkönyv adatait, I.r. vádlott részletes vallomását, mely vonatkozásában a törvényszék helytállóan mutatott rá arra, hogy az elsőfokú bíróság elmulasztotta értékelni I.r. vádlottnak az elsőfokú eljárás során a 12.B.119/2016/

1. számú tárgyalási jegyzőkönyv
2. oldalán rögzített azon vallomását, melyben a vádlott utal arra, hogy mindig is rendelkezett légfegyverrel és amikor az övé elromlott, a pápai vadászboltba bement vásárlás céljából, ám ott magasnak találta a vételárat, ezért úgy döntött, hogy inkább az interneten rendel. Az általa rendelt fegyvert légfegyverként, engedély nélkül tartható fegyverként hirdették, azonban arról nem közöltek információt, hogy gyenge vagy erős, vagy erősebb lenne a megengedettnél. A II/a. tényállás vonatkozásában - személyi szabadság megsértésének bűntette - kihallgatta mindhárom terheltet, sértett 1 sértettet, tanú
3. számú tanút, továbbá mérlegelési körébe vonta a további tanúvallomásokat is. A sértett szavahihetőségével kapcsolatosan értékelte az igazságügyi pszichológus és pszichiáter szakértői véleményt, a védelem által benyújtott szakértői vélemény megállapításait okirati bizonyítékként vette figyelembe és a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékokat is mérlegelte. Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság, hogy e tényállás vonatkozásában az elsőfokú bíróság ugyan rögzítette tanú 3 tanú vallomását, azonban ezt elmulasztotta értékelni, melyet a másodfokú bíróság pótolt A II/b. tényállás - zaklatás vétsége - tekintetében szintén lefolytatta a szükséges bizonyítást. Mindezek alapján a védelem által hivatkozott megalapozatlansági kifogások nem foghatnak helyt. Az ítélőtábla álláspontja szerint mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság a szükséges mértékben foglalkozott a védelem észrevételeivel, így az I.r. vádlott védője által kifogásolt védekezéshez való jog nem sérült. A Veszprémi Törvényszék a fentiekben kifejtettek alapján vizsgálta tehát az első fokú bíróság tényállását, és azt III.r. vádlott előéleti adatai tekintetében pontosította, valamint mellőzte I.r. vádlott fegyvertartással kapcsolatos tudattartalmára levont következtetést, arra hivatkozással, hogy az, az ítélet indokolásába tartozik ,valamint a II/a. tényállást kiegészítette II.r. terhelt és a sértett közötti valamennyi, 2015 márciusi SMS üzenetváltás szövegével (mivel II.r. vádlott vonatkozásában az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedett, ezért e tényállás nem képezte a felülvizsgálat tárgyát). A rendelkezésre álló iratok alapján az ítélőtábla - a fellebbviteli ügyészség álláspontját osztva - a tényállást kiegészíti továbbá azzal, hogy I.r. vádlottnak a Soproni Városi Bíróság a B.374/2007/
4. számú határozatával a pártfogó felügyeletét is elrendelte; Majd a Pápai Járásbíróság
5. január
6. napján jogerőre emelkedett 11.B.407/2012/
7. számú határozatával lopás bűntette miatt 1 év 10 hónap börtönbüntetésre, 200.000 Ft pénzbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte, valamint a Soproni Városi Bíróság 347/2007/
8. számú határozatában kiszabott felfüggesztett börtönbüntetetés utólagos végrehajtását elrendelte. III.r. vádlott előéletét tekintve, őt a Pápai Városi Bíróság
9. január
10. napján jogerős 1.B.363/2003/
11. számú határozatával zsarolás bűntette és más bűncselekmények miatt halmazati büntetésül 2 év börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés utolsó napja
12. november
13. Ezt követően a Veszprémi Városi Bíróság a
14. december
15. napján jogerős 13.Fk.162/2007/
16. számú határozatával garázdaság bűntette és más bűncselekmények miatt, mint visszaesőt halmazati büntetésül 10 hónap börtönbüntetésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés utolsó napja
17. május 10., valamint az I. pontot annyiban, hogy a fegyver távcsővel felszerelt volt, továbbá a fegyver megszerzésével és tartásával I.r. vádlott a lőfegyverekről és lőszerekről szóló
18. évi XXIV. törvény 2.§
19. pontjára figyelemmel a 3.§

(1)bekezdésének ca./ és

(2)bekezdésében írt rendelkezéseket megszegte. Az így kiegészített tényállás teljes mértékben megalapozott és a harmadfokú eljárás alapját képezte. Rámutat az ítélőtábla arra, hogy - szemben a védelem álláspontjával - a másodfokú bíróság sérelmezett határozatában nem állapított meg eltérő tényállást, hanem a megállapított tényekből eltérő jogi következtetést vont le, mellyel a harmadfokú bíróság egyetértett. I.r. vádlott lőfegyverrel való visszaélés bűntette tekintetében helytállóan mutatott rá a Veszprémi Törvényszék arra, hogy a vádlott tisztában volt azzal, hogy a légfegyverek között is van engedéllyel tartható, hiszen vallomása szerint korábban is rendelkezett légfegyverrel, fegyverek forgalmazásával foglalkozó vadászboltban is járt, és az interneten történő hirdetésből is egyértelműen következtetni lehetett arra, hogy nem csupán engedély nélkül tartható légfegyver. Az I.r. vádlott azonban nem tisztázta az általa vásárolt légfegyver tulajdonságait, közömbös volt aziránt, hogy olyan távcsővel felszerelt légfegyvert szerzett, amelynek a nagyobb csőtorkolati energiára figyelemmel a birtoklásához engedély szükséges. A vádlott közömbös magatartása az eshetőleges szándék megállapítására alapul szolgált. Egyetértett az ítélőtábla a Veszprémi Törvényszék álláspontjával abban is, hogy III.r. vádlott magatartásával I.r. és II.r. vádlottal együtt társtettesként megvalósította sértett 1 sértett sérelmére a személyi szabadság megsértésének a bűntettét. Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság, hogy ezen bűncselekmény mozzanatai helytállóan kerültek rögzítésre az elsőfokú bíróság ítéletének tényállásában, azonban a vádlottak magatartása csak egységesen kezelhető, így a bűncselekmény már A.településban elkezdődött, amikor a sértett szándékaival ellentétben felszállt a buszra, majd B.településre utazott, ahova mindhárom vádlott követte, és együttesen léptek fel az tanú

1. tanú aki a sértettnek kívánt segíteni - elüldözésében majd tértek vissza C.településbe, majd D.településre. B.településen pedig III.r. vádlottnak a tényállásban rögzítetteknek megfelelően vezető szerepe volt. A másodfokú bíróság részletesen megindokolta jogi álláspontját atekintetben is, hogy a vádlottak miért társtettesként valósították meg a terhükre megállapított ezen cselekményt, mely okfejtését szintén osztotta a harmadfokú bíróság. A büntetéskiszabási körülményeket az eljáró bíróságok feltárták, az alkalmazott joghátrány sem kifogásolható, egyik felülbírálattal érintett vádlott vonatkozásában sem, kifejezi a büntetési célokat, és megfelel a belső arányosság követelményének is. A másodfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései is törvényesek. Mindezek alapján a Győri Ítélőtábla a Veszprémi Törvényszék ítéletét a Be. 623.§ alapján mindkét vádlott vonatkozásában helybenhagyta. Győr,
2. szeptember
3. Dr.Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke .Csák Csilla sk. előadó bíró .Németh Balázs sk. bíró Záradék: Ezzel a végzéssel a Veszprémi Törvényszék
4. március
5. napján kelt 3.Bf.828/2017/
6. számú ítélete I.r. és III.r. vádlott vonatkozásában a mai napon jogerőre emelkedett. Győr,
7. szeptember
8. .Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke