Bhar.110/2019/12 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző rágalmazás vétségében, és ezért megrovásban részesítette, az ellene 2 rb. rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól pedig felmentette. A vádlott fellebbezése folytán eljáró Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 24.Bf.9543/2018/10. számú, 2019. március 29. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a vádlottat az ellene a Btk.226.§

(1)bekezdésébe ütköző rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól felmentette, felhívta a magánvádlót, hogy tizenöt napon belül leletezés terhe mellett rójon le 10.000 Ft eljárási illetéket, valamint helyesbítette a vádlott anyja nevét. Az ítélet ellen magánvádló a vádlott terhére a bűnösség kimondása érdekében jelentett be fellebbezést. Fellebbezésének indokolásában hivatkozott arra, hogy véleménye szerint nem szerencsés az, ha a becsület csorbítására való alkalmasság körében nincs objektív mérce a bírói karban, ugyanazt az egyik bíró sértőnek, a másik pedig nem sértőnek ítéli meg. Az oldal készítői ellen eljáró Pesti Központi Kerületi Bíróság megalapozottnak találta a feljelentést és nyomozást rendelt el, amely az elkövető kilétének felderíthetlensége miatt megszüntetéssel zárult, majd a Fővárosi Törvényszék hatályon kívül helyezte a végzést és a nyomozás folytatására utasította a rendőrkapitányságot. Véleménye szerint abban az esetben, ha hiányozna a jogellenesség, akkor ugyan eltérő indokkal, de helybenhagyta volna a Fővárosi Törvényszék az eljárás megszüntetését. Amikor pedig vádlottal szemben tett feljelentést, az oldalon megjelent cikk híresztelése miatt, akkor az ügyben eljáró titkár becsület csorbítására objektíve alkalmasnak találta az irományt, az alapeljárásban eljáró bíró pedig nem a becsület csorbítására való alkalmatlanság miatt mentette fel a vádlottat, majd a Fővárosi Törvényszék 27. Bf. tanácsa az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, amiből az következik, hogy a becsület csorbítására alkalmasnak ítélték a sérelmezett kijelentést, melynek egyébként becsület csorbítására való alkalmasságát maga a vádlott sem vitatta, csupán arra hivatkozott, hogy hivatalos eljárásban csatolta, így a jogellenességet kizáró körülmény áll fent. Véleménye szerint az a tény, hogy tanár létére pornográf videóban szerepel és a világháló nyilvánossága előtt él szexuális életet gyermeke szintén tanár édesanyjával, már önmagában is objektíve alkalmas a becsület csorbítására, hiszen az, aki a szexuális életét felveszi és közzéteszi már kóros exhibicionista, amely ha tanár esetében kitudódik, azonnal el is bocsátják. Egy férfi becsületének csorbítására pedig objektíve alkalmas az is, hogy nem tud örömet szerezni a partnerének. Hivatkozott még arra is, hogy az említett nyilvános videó - amennyiben egyáltalán létezik szereplői nem ők, melyet a vádlottnak is tudnia kellett, így véleménye szerint a becsület csorbítására való objektív alkalmasság egyértelműen fennáll, a jogellenességet kizáró körülményre pedig alappal hivatkozni nem lehet. Abban az esetben, ha a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság álláspontját osztja, akkor kérte, hogy az illeték megfizetésére kötelezést mellőzze a harmadfokú bíróság, ugyanis a magánvádas eljárás nem illetékköteles, amennyiben az eljárás a személyes meghallgatás előtt megszűnik, márpedig ha jogellenesség hiánya áll fent, akkor a bíróságnak az eljárást már a személyes meghallgatás megkezdése előtt meg kellett volna szüntetnie. Fellebbezésének indokolását kiegészítette azzal, hogy bár igaz, hogy a polgári perben is megállapították a jelen vád tárgyává tett magatartás jogellenességének hiányát, azonban nem köti a büntető ügyben eljáró bíróságot a polgári ügyben hozott ítélet. Hivatkozott még arra is, hogy a vádlott nyilvánvalóan tisztában volt azzal, hogy édesanyja mikor hunyt el, így tehát amikor a per tárgyát képező irományait benyújtotta, már tisztában kellett lennie azzal, hogy az édesanyja nem él, egy halott nyugdíjából nem lehet élősködni, így ez nem ad alapot a költségmentesség megvonására sem. A vádlott beadványában a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta, de továbbra is fenntartotta, hogy az iratot a magánvádló költségmentességének megvonása érdekében csatolta, és azért tette ezt teljes terjedelmében, mert a bíróság az egész irat csatolását kéri. Indítványozta továbbá, hogy a bíróság hamis vád bűntette miatt hivatalból tegyen feljelentést magánvádlóval szemben, mert valótlanul állítja, hogy olyat állított róla, hogy megerőszakolta a gyermekét. A magánvádló a harmadfokú nyilvános ülésen fellebbezését fenntartotta és az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta. A védő a harmadfokú nyilvános ülésen a másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt annak helyes indokaira hivatkozással. A fellebbezés nem megalapozott. A harmadfokú bíróság a Be.621.§ alapján nyilvános ülésen a Be.618.§

(1)bekezdésének

1. a)és
2. b)pontja alapján a másodfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntését, valamint ítéletének azon rendelkezését, illetve részét bírálta felül, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének a sérelmezett ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett, valamint felülbírálta az első és a másodfokú bírósági eljárást is, tekintet nélkül arra, hogy ki és milyen okból fellebbezett. Az ellentétes döntés csak az oldalról csatolt, sérelmezett kijelentése terjed ki, így a felülbírálatnak is csak ez volt a tárgya. A harmadfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú és a másodfokú bíróság az eljárási szabályokat megtartotta. A fellebbezéssel érintett magatartás vonatkozásában a másodfokú bíróság ugyanazon tényállás alapján jutott eltérő jogi következtetésre. A sérelmezett beadványnak nem vádlott a szerzője, azonban ő csatolta a polgári perben a személyes költségmentességgel kapcsolatos észrevételeit tartalmazó beadványának a mellékleteként, így ez a magatartás híresztelésnek minősül. Abban is egyetértett a harmadfokú bíróság, hogy ennek a beadványnak a sérelmezett tartalma nem kapcsolódik a személyiségi jogi per tárgyához, és ugyancsak nem kapcsolódik a magánvádlónak a polgári perben engedélyezett költségmentességéhez sem. Megjegyzi a harmadfokú bíróság, hogy a feljelentésében a magánvádló jelölte meg narancssárga színnel a sérelmezett kijelentéseket, amely viszont nem foglalja magában a magánvádló édesanyjára, édesanyja nyugdíjára, valamint az ezzel összefüggő anyagi helyzetre vonatkozó kijelentéseket, így ez nem is képezte a feljelentés tárgyát, ezért a bíróság ezt a harmadfokú eljárásban sem vizsgálhatta. A bírói gyakorlat töretlen abban, hogy a becsület csorbítására alkalmasság mércéje nem az egyéni érzékenység, hanem a társadalom általános értékítélete. Valóban a sértett társadalmi megbecsülésének csökkenését vonhatja maga után az, ha illetéktelen személy pornográf videó tartalmat tesz közzé a világhálón, azonban a magánvádló is hivatkozik arra, hogy az állítólagos videón nem ő szerepel, másfelől pedig a videók közzétételére vádlott részéről nem is került sor, ahogyan annak továbbítására sem, sőt annak világhálón való megléte sem bizonyított. Kétségtelen tény, hogy a köztudatban a körülmetélés zsidó vallási hagyományokkal kapcsolódhat össze, azonban sem a körülmetéltség, sem pedig zsidó vallási közösséghez tartozás - mint ahogy más vallási közösséghez tartozás sem - nem alkalmas a becsület csorbítására még akkor sem, hogy ha erre a "hiányzik a garbó nyaka" szókapcsolattal utalnak. Ugyancsak egyetértett a harmadfokú bíróság azzal, hogy a magánvádlónak tulajdonított szexuális tevékenység nem utal olyan perverzióra, amely a társadalom általános értékítéletével összeférhetetlen lenne. Az pedig, hogy a magánvádló a cikk szerzője szerint „nem boldogul a feladattal", utalhat szexuális zavarra, de ez pedig nem éri el azt mércét, amely ellen a büntetőjog eszközeivel kellene fellépni. A büntetőjog alkalmazása ugyanis ultima ratio, ami azt jelenti, hogy az állam akkor lép fel a büntető hatalma érvényesítésével, ha csak ez az egyetlen lehetséges megoldás adódik a sérelem megszüntetésre, ebből pedig az következik, hogy nem minden adott egyénre sérelmes cselekedet vonja maga után a büntetőjogi felelősséget. Az elvet az Alkotmánybíróság a 30/1992. (V.26.) határozatában fejti ki, mely szerint a büntetőjog a jogi felelősségi rendszerben az ultima ratio. Társadalmi rendeltetése, hogy a jogrendszer egészének szankciós zárköve legyen. A büntetőjogi szankció, a büntetés szerepe és rendeltetése a jogi és erkölcsi normák épségének fenntartása akkor, amikor már más jogágak szankciói nem segítenek. Az alkotmányos büntetőjogból fakadó tartalmi követelmény, hogy a törvényhozó a büntetendő magatartások körének meghatározásakor nem járhat el önkényesen. Valamely magatartás büntetendővé nyilvánításának szükségességét szigorú mércével kell megítélni: a különböző életviszonyok, erkölcsi és jogi normák védelmében az emberi jogokat és szabadságokat szükségképpen korlátozó büntetőjogi eszközrendszert csak a feltétlenül szükséges esetben és arányos mértékben indokolt igénybe venni, akkor, ha az alkotmányos vagy az Alkotmányra visszavezethető állami, társadalmi, gazdasági célok, értékek megóvása más módon nem lehetséges. A fentiek alapján tehát a harmadfokú bíróság egyetértett azzal, hogy a sérelmezett beadványban megjelölt kijelentések híresztelése nem valósít meg bűncselekményt, ezért megalapozott a másodfokú bíróságnak a felmentő rendelkezése. Helytállóan hívta fel az illeték megfizetésére a másodfokú bíróság a magánvádlót, hiszen a magánvádas eljárás illetékköteles, az az illetékmentesség amit a jogalkotó arra az esetre ír elő, ha a bíróság az eljárást a személyes meghallgatás előtt megszünteti, jelen esetre nem alkalmazható, hiszen a személyes meghallgatáson a magánvádló fenntartotta feljelentését, így a bírósági eljárás lefolytatását ő kérte, a megalapozott döntés meghozatalához pedig az eljárás lefolytatására volt szükség. A fellebbezési illetékfizetési kötelezettség az 1990. évi XCIII. tv. 52.§

(1)bekezdésén alapul. A harmadfokú eljárásban Be.620.§

(2)bekezdése alapján védő részvétele kötelező, ezért a harmadfokú bíróság a vádlott részére védőt rendelt ki, a kirendelt védő közreműködésével felmerült bűnügyi költséget pedig a Be.782.§

(1)és

(4)bekezdése alapján köteles viselni a magánvádló, ugyanis a másodfokú bíróság határozata ellen kizárólag a magánvádló fellebbezett és a harmadfokú bíróság a határozatot helybenhagyta. A fentiek alapján a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Be.621.§-a alapján nyilvános ülésen a Be.605.§

(1)és

(4)bekezdése alapján helybenhagyta. Megjegyzi a Fővárosi Ítélőtábla a vádlotti észrevétel kapcsán, hogy hamis vád bűntette miatt az a bíróság tehet feljelentést, amely előtt a hamis vádolás alapján indult büntetőeljárás folyamatban volt, jelen eljárásnak pedig a vádlott által idézett kijelentés nem volt a tárgya, így erre bizonyítás sem folyt. Budapest,

1. év június hó
2. napján Dr. Lassó Gábor a tanács elnöke Radnainé Dr. Solymosi Viktória előadó bíró Dr. Kósa Zsuzsanna bíró A Pesti Központi Kerületi Bíróság 5.B.30.546/2016/
3. számú ítélete a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 24.Bf.9543/2018/
4. számú ítéletében írt változtatással a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 2.Bhar.110/2019/
5. számú végzésével történt helybenhagyás folytán
6. június
7. napján jogerős és végrehajtható. Budapest,
8. év június hó
9. napján Dr. Lassó Gábor a tanács elnöke