Pf.20410/2007/15 – Győri Ítélőtábla

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Győri Ítélőtábla a Kövesi Ügyvédi Iroda ( ügyintéző: dr. Kövesi Margit ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a dr. Tóth Erika ügyvéd által képviselt "A" I.r., a dr. Szentkirályi József ügyvéd által képviselt II.rendű alperes neve II.r. alperes ellen baleseti kártérítés iránt indított perében - amely perbe II.r. alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a dr. Tihanyi Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Tihanyi Ottó ügyvéd) által képviselt "B"beavatkozott - a Zala Megyei Bíróság

1. szeptember
2. napján kelt 5.P.20.545/2006/
3. számú ítélete ellen a beavatkozó által
4. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán a
5. június
6. napján megtartott fellebbezési tárgyaláson meghozta az alábbi ÍTÉLETET: Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi a beavatkozót, hogy 15 nap alatt fizessen a felperesnek 60.000.- /Hatvanezer/ Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint "C" a tulajdonát képező ...frsz-ú személygépkocsival
7. november 8-án a délelőtti órákban helység 1 irányába haladt, utasként a jobb első ülésen utazó feleségét, a felperest szállította. "C" a ... szám alatti ház kocsibejáró hídjára balra nagy ívben kívánt bekanyarodni, de a kanyarodás megkezdésekor nem biztosított elsőbbséget a vele szemben, a lakott területen belül mintegy 68-78 km/h sebességgel közlekedő "D" által vezetett és a beavatkozó tulajdonát képező ... frsz-ú tehergépkocsinak, és a két gépjármű összeütközött. A baleset során mindkét gépjárművezető megszegte a közúti közlekedésről szabályairól szóló 1/
8. (II.5.) KPM-BM. együttes rendelet (továbbiakban: KRESZ) szabályait. "C" a KRESZ 31.§. /5/ bekezdésének b./ pontját megsértve nem adott elsőbbséget a vele szemben közlekedő gépjárműnek, "D" pedig a lakóterületre előírt megengedett sebességet túllépte (KRESZ 26.§. /1/ bekezdés A/4.) és így nem tudott eleget tenni a KRESZ 3.§. /1/ bekezdés c./ pontjában meghatározott általános balesetelhárítási kötelezettségének. A felperes a baleset során a jobboldali felkar bőrének hámfoszlását, lágyrészek vérömlenyét, a II. nyaki csigolya darabos szilánkos törését, a nyaki II-III. kisizületek, nem teljes, forradás jellegű ficamát, az agytörzs és a nyakszirti lebeny területének diffúz agyzúzódását következményes agyvizenyővel, valamint jobboldali sorozatos bordatörést szenvedett el. A baleset után a felperest az Országos Rehabilitációs Intézetbe szállították, majd
9. december
10. napjától december
11. napjáig a helység 2 Traumatológiai Osztályon látták el. A felperes
12. karácsonyán otthonában fulladozni kezdett, légcsőszűkületét helység 3-on a ... Pulmonológiai Intézetben kezelték. A balesettel összefüggésben a felperesnél maradandó fogyatékosság és súlyos egészségromlás alakult ki. Állapotában javulás nem várható, állandó orvosi és rehabilitációs kezelésekkel állapotának csak szinten tartása lehetséges, azonban életkorának előrehaladtával a sorszerű megbetegedések kialakulásával állapotának súlyosbodásával és romlásával kell számolni. Önálló életvitelre nem képes, mozgásában korlátozott, mások időszakos és részleges segítségére és ellátására szorul. A baleset következtében pszichés állapotában negatív irányú változás következett be, a baleset pszichés módon rendkívüli mértékben megviselte, támaszfüggő törekvése fokozódott. A Zalaegerszegi Városi Bíróság a
13. november
14. napján kelt 5.B.89/2005/
15. számú ítéletében a balesetben részes járművezetők, így "C" I.r. és "D" II.r. vádlott bűnösségét maradandó fogyatékosságot eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétségében megállapította. A "C" tulajdonát képező gépjármű felelősségbiztosítója az I.r. alperes volt, a beavatkozó tulajdonát képező tehergépkocsi kötelező gépjármű felelősségbiztosítással a baleset idején nem rendelkezett. A felperes keresetében a balesettel összefüggő kárának megfizetésére kérte kötelezni az I.r. alperest mint a házastársa tulajdonát képező gépjármű kötelező felelősségbiztosítóját, valamint a beavatkozó gépjárművének kötelező felelősségbiztosítása hiányában a II.r. alperest. Álláspontja szerint a baleset bekövetkeztében mindkét gépjárművezető egyformán közrehatott, így 50-50 %-os kármegosztás megállapítását kérte. Egészségi állapotára figyelemmel az I.r. alperes által már teljesített 5 millió Ft betudásával 10 millió Ft nem vagyoni kártérítés és annak a baleset bekövetkeztétől számított késedelmi kamatát, 600.000.Ft már teljesített szolgáltatás figyelembevételével 2.305.384.- Ft ápolás, gondozás és háztartásvezetés költségét, 224.250.- Ft gyógytorna, ingeráram-kezelési költséget, 221.785.Ft utazási többletköltséget, 103.128.- Ft mezőgazdasági munkakiesést, kórházi kezelése idejére a helység 3-on bérelt lakás 50.400.- Ft költségének, valamint a jövőre esedékes havi kiadásokra tekintettel pedig járadék megállapítását kérte. Az I.r. alperes ellenkérelmében a kereset jogalapját és összegszerűségét is vitatta. Arra figyelemmel, hogy a balesetben részes személygépkocsi a felperes és a gépjárművet vezető házastársa közös tulajdonában áll, véleménye szerint felelőssége nem állapítható meg. Álláspontja szerint a baleset bekövetkeztében "C" felelőssége nagyobb, ezért - a felperestől eltérően - reá terhesebb 80-20 %-os kármegosztást kért. A nem vagyoni kártérítés iránti igényt, valamint a gondozás, ellátás, gyógytorna, illetőleg gépjármű többletköltség kiadásokat részben elismerte, ezt meghaladóan a felperes követeléseit eltúlzottnak találta, míg a mezőgazdasági jövedelem-kiesés körében a kereset elutasítását kérte. A II.r. alperes a kereset jogalapját nem vitatta azzal, hogy véleménye szerint a beavatkozó gépjárművezetőjének közrehatására figyelemmel a kár megtérítésében 20 %-ban terheli helytállási kötelezettség. Összegszerűségében a felperes keresetét eltúlzottnak találta, az egyes kárigényeket kisebb mértékben elismerte. A beavatkozó az elsőfokú eljárásban érdemi nyilatkozatot nem tett. Az elsőfokú bíróság a
16. szeptember
17. napján kelt
18. sorszámú ítéletében kötelezte I. és II.r. alperest együttesen - egymás között 50-50 %-os egyenlő arányban -, hogy az I.r. alperes által a felperes részére önként teljesített 6.332.120.- Ft beszámításával fizessenek meg a felperesnek 10 millió Ft nem vagyoni kártérítést, továbbá ápolás, gondozás, háztartásvezetés címén 2.905.384.- Ft-ot, és
19. október
20. napjától ugyanezen a címen havi 75.000.- Ft járadékot, gyógytorna és ingeráram kezelés címén 339.250.- Ft-ot, és ezen a címen
21. október
22. napjától havi 18.250.- Ft járadékot, 221.785.- Ft gépkocsihasználati költséget, továbbá
23. október
24. napjától ugyanezen a címen havi 13.000.- Ft járadékot, mezőgazdasági munkakiesés címén 82.500.- Ft-ot, továbbá ezen a címen
25. október
26. napjától havi 2292.- Ft járadékot, valamint 50.400.- Ft szállásköltséget. Kötelezte I. és II.r. alpereseket, hogy fizessenek meg a felperes részére 500.000.- Ft perköltséget. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Határozata indokolásában kifejtette, hogy a baleset idején hatályos, a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 190/
27. (VI.8.) Korm.rend. 7.§. /1/ bekezdése szerint a biztosító, a Nemzeti Iroda és a Kártalanítási Számla kezelője a 2.§. /2/ bekezdésében meghatározott biztosítási összeghatárokig köteles a károkozó helyett helytállni. A 8.§. /2/ bekezdése értelmében az e rendeletben meghatározott feltételek bekövetkezte esetén a kártalanítási számla kezelője - a
28. és 15.§-ban foglaltak szerint - a károsult követelését akkor is köteles kielégíteni, ha a károkozó üzembentartó a károkozás időpontjában szerződéskötési kötelezettség ellenére biztosítási szerződéssel nem rendelkezett. Az elsőfokú bíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a baleset bekövetkeztében a gépjárművezetőket milyen arányban terheli a felelősség, miután a felelősségbiztosítók is ugyanilyen arányban kötelesek a felperes kárát megtéríteni. E körben az elsőfokú bíróság az elsőfokú eljárás során beszerzett büntetőiratok között fellelhető és "E", valamint "D" igazságügyi műszaki szakértők által készített szakértői vélemények megállapításait vizsgálta. A szakértői véleményeket együttesen értékelve megállapította, hogy a felperes házastársa a balra kanyarodást körültekintően, szinte lépésben hajtotta végre, de más jármű takarása miatt a szemből gyorsan hajtó gépjárművet nem észlelte, a baleset ezért következett be. Ugyanakkor ha "D" a megengedett sebességgel közlekedik, a baleset nagy valószínűséggel elkerülhető lett volna, illetve a következményei minimálisak lettek volna. E körülményeket értékelve úgy ítélte meg, hogy a baleset oka mindkét gépjárművezető szabályszegő magatartása, és közrehatásukat 50-50 %-ban állapította meg. A baleset következtében a felperesnél beállt egészségromlás megállapítása, illetőleg a balesettel összefüggésben ért kár összegének meghatározása érdekében igazságügyi orvosszakértői véleményt, igazságügyi pszichológus szakértői véleményt, továbbá igazságügyi gazdasági szakértői véleményt szerzett be. A szakértői vélemények egybevetése alapján megállapította, hogy a felperes által kért 10 millió Ft nem vagyoni kártérítés reális, ezért az alpereseket „a már teljesített szolgáltatás betudásával" 10 millió Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte, míg az egyéb kárigények körében a rendelkező rész szerint marasztalta. Ez ellen az ítélet ellen a beavatkozó fellebbezett, amelyben elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítását kérte, míg másodlagosan a kárfelelősség mértékének a felperesre terhesebb 80-20 %-ban történő megállapítását. Azzal érvelt, hogy "C" az előtte haladó gépjármű takarása miatt gyakorlatilag „vakon" kanyarodott balra és nem győződött meg arról, hogy nem akadályozza-e esetleg a szemben érkező egyenesen haladó jármű mozgását. Az ítélkezési gyakorlatra utalva kifejtette, hogy a másik jármű továbbhaladási joga megadásában teljesülő elsőbbséget az elsőbbségadásra kötelezett jármű vezetőjének az elsőbbség jogosultja részére - ez utóbbi jármű sebességére tekintet nélkül - meg kell adnia. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a baleset körülményeinek feltárása érdekében igazságügyi műszaki szakértői véleményt nem szerzett be, és a felek figyelmét arra sem hívta fel, hogy a büntetőeljárásban beszerzett szakértői véleményeket tekinti döntése során irányadónak. Véleménye szerint az elsőfokú bíróság által alkalmazott 50-50 %-os kármegosztási arány megalapozatlan és az elsőfokú eljárásban rendelkezésre álló tények és bizonyítékok mérlegelése sem támasztja alá a bíróság által alkalmazott kármegosztást. A felperes és az alperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték. A felperes azzal érvelt, hogy a büntetőeljárás során beszerzett műszaki szakértői vélemény szerint, ha "D" az 50 km/h sebességet betartotta volna, úgy a baleset elkerülhető lett volna. Az elsőfokú bíróság a büntetőügy iratait beszerezte, az a polgári per irataihoz csatolta, így a beavatkozó a szakvéleményt megismerhette volna. A bíróság a feleket további bizonyítási indítványaik előterjesztésére felhívta, ennek ellenére a beavatkozó igazságügyi műszaki szakértői vélemény beszerzését nem kérte, de még a büntetőügyben beszerzett szakvélemény ismertetését sem. "C" a kanyarodás során alappal számíthatott arra, hogy a belterületen haladó járművek a megengedett sebességet betartják. Az I.r. alperes fellebbezési ellenkérelmében kiemelte, hogy a bíróságot tájékoztatási kötelezettség nem terheli arra nézve, hogy ítélkezése alapjául milyen szakvéleményt tart irányadónak. A felek az elsőfokú eljárás során kérhették volna a szakértő kirendelését a baleset mechanizmusára, ennek pótlására a másodfokú eljárás során már lehetőség nincs. A II.r. alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte annak helyes indokai és megalapozottsága folytán. A fellebbezés nem alapos. Előrebocsátja az ítélőtábla, hogy a II.r. alperesnek az ítélet alapján a felperesnek kifizetett kártérítési összegre a 190/
29. (VI.8.) Korm.rend.15.§. /7/ bekezdése alapján a beavatkozóval szemben megtérítési igénye áll fenn. Így a beavatkozót az általa támogatott féltől függetlenül az ítélettel szemben önálló fellebbezési jog illette meg (Pp.57.§. /1/ bekezdése), ezért az ítélőtábla a beavatkozó fellebbezését érdemben elbírálta. Rámutat az ítélőtábla arra is, hogy az elsőfokú ítéletet a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között vizsgálta felül (Pp.253.§. /3/ bekezdése), így a felülbírálat nem érintette az elsőfokú bíróság által megítélt, de a fellebbezésben nem sérelmezett kártérítési összegeket. Az elsőfokú eljárás irataiból az állapítható meg, hogy a beavatkozó az ügyben érdemi nyilatkozatot nem tett, bizonyítási indítvánnyal nem élt. Az
30. sorszámú jegyzőkönyvben pedig a tárgyalást megelőzően bírói felhívásra azt adta elő, hogy „a perben nem kíván érdemben nyilatkozni". A Pp.141.§. /2/ bekezdése szerint a bíróság - ha ez a tényállás megállapításához szükséges a feleket felhívja nyilatkozatai megtételére, és a bizonyítási eljárást lefolytatja. A fél köteles a tényállításait, nyilatkozatait, bizonyítékait - a per állása szerint - a gondos és az eljárást elősegítő pervitelnek megfelelően időben előadni, illetve előterjeszteni. A Pp.141.§. /6/ bekezdése alapján, ha a felek valamelyike tényállításának, nyilatkozatának előadásával, bizonyítékainak előterjesztésével - a /2/ bekezdésben előírt kötelezettsége ellenére - alapos ok nélkül késlekedik, és e kötelezettségének a bíróság felhívása ellenére sem tesz eleget, a bíróság a fél előadásának, előterjesztésnek bevárása nélkül határoz, kivéve, ha álláspontja szerint a fél előadásának, előterjesztésének bevárása a per befejezését nem késlelteti. A Pp.251.§. /1/ bekezdése értelmében a fellebbezésben új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására akkor kerülhet sor, ha az új tény, vagy új bizonyíték az elsőfokú határozat meghozatalát követően jutott a fellebbező fél tudomására, feltéve, hogy az „elbírálása esetén" reá kedvezőbb határozatot eredményezett volna. A fellebbezésben új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására, vagy az elsőfokú bíróság által mellőzött bizonyítás lefolytatásának indítványozására akkor kerülhet sor, ha az elsőfokú határozat jogszabálysértő voltának alátámasztására irányul; a 141.§. /6/ bekezdésében foglaltakat azonban ebben az esetben is alkalmazni kell. A beavatkozót - saját előadása szerint is - semmi sem akadályozta abban, hogy tényelőadását, illetőleg bizonyítási indítványát kellő időben az elsőfokú eljárásban előterjessze. Késedelmét a beavatkozó semmivel nem indokolta, ezért a Pp.235.§-a szerint azokat a tényállításait és bizonyítékait, amelyeket az elsőfokú eljárásban meg sem kísérelt előadni, és azokat a bizonyítási indítványait, amelyeket meg sem próbált érvényesíteni, a másodfokú eljárásban már nem hozhatja fel (BH.
31. évi
32. számú eseti döntés). Az elsőfokú bíróság az alperesek indítványára a büntetőeljárás iratait beszerezte, az iratokhoz csatolta, ezzel az eljárás anyagává tette. A bíróságnak az ítélet indokolásában kell számot adni arról, hogy a döntése meghozatala során mely bizonyítékot vett figyelembe és melyet mellőzött, előzetesen a felet erről tájékoztatni nem kell. A bíróság pedig csak a fél konkrét érdemi védekezése, az általa előadott tények ismeretében tud eleget tenni a Pp.3.§. /3/ bekezdésében foglalt kötelezettségének, érdemi védekezés hiányában még csak a bizonyítandó tények sem ismertek. A Pp.235.§.