Pfv.20943/2018/14 – Kúria

(1)bekezdésére és az üzletszabályzatra alapított keresetében arra kérte kötelezni az alperest, hogy adja a birtokába a telephelyet. A II. rendű felperes keresetében az orvosi műszer birtokba adását kérte azzal, hogy amennyiben azt az alperes nem adja át, másodlagosan kötelezze őt a bíróság 5.000.000 forint ellenérték megfizetésére. A felmondásra tekintettel a II. rendű felperesnek is az volt az álláspontja, hogy az alperes jogalap nélkül van a dolog birtokában, ezért köteles azt a régi Ptk. 193. §

(1)bekezdése alapján átadni, figyelemmel a régi Ptk.

1. §-ára. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az első- és másodfokú ítélet [5] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy adja a telephelyet 30 nap alatt az I. rendű felperes, az orvosi műszert pedig 5.000.000 forint értékben 15 napon belül a II. rendű felperes birtokába. Rendelkezett a perköltség, illetve a le nem rótt eljárási illeték viseléséről, amelyeket teljes egészében az alperesre terhelt. [6] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság kijavított ítéletével helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, és kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. rendű felperesnek 500.000 forint, továbbá a II. rendű felperesnek 100.000 forint másodfokú eljárási költséget, míg az államnak felhívásra 2.500.000 forint fellebbezési eljárási illetéket. Az indokolásában kifejtettek szerint helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az I. rendű felperes és az alperes között az ingatlanokra, míg a II. rendű felperes és az alperes között az orvosi műszerre zárt végű pénzügyi lízingszerződések jöttek létre, amelyek elválaszthatatlan részét képezték az üzletszabályzatok. Az egyedi lízingszerződésekből kitűnt, hogy a mértékadó devizanem az ingatlanoknál svájci frank, míg az ingóságnál euró, továbbá mindkét esetben fix devizakonstrukciós megoldást választott a lízingbevevő. E szerződési kikötésekből, valamint az üzletszabályzatok árfolyamkockázatot a lízingbevevőre telepítő rendelkezései alapján megállapítható volt, hogy a szerződések deviza alapúak. Az
2. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) a
3. számú melléklete I.
4. pontja a pénzügyi lízing ellenszolgáltatásaként a lízingdíjat a tőketörlesztő és kamattörlesztő részletek együttes összegében határozza meg. A per [7] tárgyát képező zárt végű lízingszerződések alapján a futamidő szerződésszerű leteltével a lízingbevevő automatikusan tulajdonjogot szerzett volna a lízingtárgyakon. A futamidő alatt azonban a lízingtárgyak tulajdonosai a lízingbeadó I., II. rendű felperesek. A fix devizakonstrukcióból adódóan mindkét szerződésben a szerződéskötés időpontjára nézve meghatározott lízingdíjon felül, a devizaárfolyamok kedvezőtlen változása esetén árfolyamkülönbözet megfizetésére is köteles volt a lízingbevevő alperes. Az árfolyamváltozásból adódó fizetési kötelezettséget a lízingszerződések üzletszabályzatai kellő részletességgel szabályozzák. A lízingbeadókat kedvezőtlen árfolyamváltozás miatti többletköltség áthárítás, valamint a szerződésekben kikötött egyéb időszakos költségek felszámításának joga is megillette, amelyet a lízingszerződésekhez kapcsolódó, pontosan vezetett folyószámla-kimutatás nyomon követhetően tartalmaz. Az alperes nem hivatkozhatott alappal arra, hogy kizárólag a lízingdíjak fizetése mentesítette őt az egyéb tartozások fizetési kötelezettsége alól. A lízingdíjon felül fizetendő rendkívüli árfolyamváltozás és költségekkel történt késedelembe esés is olyan súlyú szerződésszegés, amely maga után vonhatta az azonnali felmondás jogkövetkezményét [régi Ptk.
5. §

(1)bekezdés]. [8] Az ingatlanokra kötött lízingszerződés folyószámla kimutatása a felmondást megelőzően, már

1. május 6-tól a folyamatos lízingdíj-, illetve árfolyamváltozási kiterhelések teljesítésének elmaradását mutatja (9/F/2.). Az I. rendű felperes az üzletszabályzat alapján jogszerűen élhetett azonnali felmondási jogával, amelyet az alperessel történő közlés
2. szeptember 11-vel hatályossá tett. Az alperes alaptalanul hivatkozott a lízingszerződés időközbeni lehetetlenülésére. Döntő jelentősége ugyanis a tulajdonosváltozás időpontjának van, erre pedig
3. december 19-én, azaz a felmondás hatályának beállta után került csak sor az út esetében. Az orvosi műszerre kötött lízingszerződés elszámolását nyomon követő II. rendű felperesi folyószámla-kimutatás (9/F/4.) szerint a szerződés felmondását megelőző hónapokban jelentős lízingdíj-, és egyéb kamat-, költségtartozása halmozódott fel az alperesnek. Ennek megfelelően az üzletszabályzat alapján a II. rendű felperest is megillette az azonnali felmondás joga, amelyet hatályosan közölt az alperessel. [9] Nem volt helytálló az alperes álláspontja a II. rendű felperessel létrejött jogviszonyhoz kapcsolódó engedményezés-tartozásátvállalási szerződés értelmezését illetően sem. A külön írásba foglalt alakisággal megkötött,
4. június 18-i keltezésű szerződéssel (11.G.40.162/2016/1/F/5.) az alperes a teljes fennálló (lejárt és nem lejárt) tartozást átvállalta [régi Ptk.
5. §

(1),

(2)bekezdés]. Az engedményes és a lízingbeadó egyúttal rögzítették, hogy az engedményes az értéknapig esedékessé vált tartozást az értéknapot követő díj részeként köteles megfizetni, erre a felek között külön írásbeli megállapodás is létrejött. A megállapodás jogi lényegét tekintve a felek a lízingszerződésben alanyváltozást kívántak elérni. A szerződés

1. pontja az alanyváltozás számviteli rendezését célozta. Az engedményező és az engedményes e pont tekintetében jelentették ki, hogy egymással elszámoltak, és a II. rendű felperes felé követelésük nincs. A megállapodás
2. pontja ezért az 1.,
3. pontban foglalt tartozásátvállalás összegét nem befolyásolta. [10] A felek közötti lízingjogviszony megszűnése egyidejűleg egy elszámolási helyzetet hozott létre. A szerződésekre irányadó szabályszerű elszámolás előfeltétele, hogy az alperes a lízingbeadó felperesek részére a lízingtárgyakat birtokba adja. A dolog kiadására irányuló kereseti kérelemből adódóan a felek közötti elszámolás nem a jelen per tárgya. A kereset jogalapját az támasztja alá, hogy az azonnali hatályú felmondások kiváltották a lízingszerződések megszűnésének joghatását, és ezzel az alperes elveszítette a lízingtárgyak használati jogosultságát. [11] Az alperes közbenső ítélet meghozatalára irányuló kérelmének figyelmen kívül hagyásával az elsőfokú bíróság nem követett el lényeges eljárási szabálysértést. A bíróság belátásától függ, hogy hoz-e közbenső ítéletet. Az alperes viszontkeresetet nem terjesztett elő, így védekezésként felhozott állításaira nézve egyébként sem kérhette alappal közbenső ítélet meghozatalát. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [12] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a másodfokú bíróság új eljárásra, valamint új határozat hozatalára utasítását kérte. [13] Az ingatlanokra kötött lízingszerződés vonatkozásában álláspontja szerint a másodfokú bíróság megsértette a
4. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.)
5. §

(1)bekezdésében foglaltakat. Az 1/

1. számú gazdasági jogegységi határozatban ugyanis a Kúria kimondta, hogy a bizonyítási kötelezettség nem kizárólag a felmondólevél megküldésének igazolását jelenti, a felmondás jogszerűségét is bizonyítani kell. Az I. rendű felperes nem bizonyította, hogy a telephely vonatkozásában volt-e lejárt tartozás, amennyiben igen, milyen összegű. A maga részéről a lízingbeadó kimutatásaiból készített táblázatban bizonyította, hogy a felmondás időpontjában túlfizetésben volt. A másodfokú bíróság az ítéletét a bizonyítatlan felperesi állításra alapozta. A jogerős ítélet a Kúria 1/
2. Polgári jogegységi határozatába foglaltakat is sérti, mert a másodfokú bíróság a szerződésben eredetileg nem szereplő deviza lízingösszeget alkalmazott. Téves az a megállapítása, miszerint a felek „deviza fix" törlesztésben állapodtak meg, hiszen a lízingszerződésben nincs meghatározva svájci frankban a törlesztőrészlet. Devizaösszeg a szerződésbe akkor sem kerülhetett volna bele, ha az értesítők tartalmazták volna. A devizában való nyilvántartásra kizárólag a régi Ptk.
3. §

(1)bekezdése, a

1. évi C. törvényben megállapított számviteli alapelvek és a törvény
2. §

(1),

(2)bekezdése, 15. §

(3)és

(5)bekezdése, 16. §

(3)és

(4)bekezdése, továbbá a 250/

1. (XII. 24.) Korm. rendelet
2. §

(19)bekezdése alapján a deviza értékelés szabályai szerint kerülhetett sor, amely a pénzügyi lízing értékére nem lehet hatással. A másodfokú bíróság azzal, hogy a folyósított 29.500.000 forint devizában nyilvántartott lízingtőke helyett további 100.000.000 forint értékű ingatlant rendelt birtokba adni, és ezáltal jogalap nélküli gazdagodáshoz juttatta az I. rendű felperest, eltért a 6/

1. Polgári jogegységi határozat III. rész
2. pont
3. bekezdésében foglaltaktól. A két ingatlanra vonatkozó lízingkövetelés megalapozottságát úgy mondta ki, hogy az I. rendű felperes az egyik ingatlan átadására nem képes. A perben nem került igazolásra, hogy mi az a követelés, amelyet az I. rendű felperes az átadható ingatlan vonatkozásában tartott nyilván a felmondáskor. Az elszámolást a másodfokú bíróság az ingatlan birtokba adását és értékesítését követően rendelte megejteni, amely jelentős vagyoneltolódást eredményez a felek között. [14] Az orvosi műszerre kötött lízingszerződés tekintetében a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy az engedményezés-tartozásátvállalási megállapodás
4. pontjában rögzítettek szerint az összes lejárt tartozás 1.363.010 forint volt. Ez az összeg a megállapodás értelmében az esedékessé váló díjakba beépítve került megfizetésre. A 12.
5. pont értelmében az engedményes a lízingbeadó felé a termékértékesítési számlában megjelölt piaci ár és az átvállalt tőketartozás összegének különbözetével, azaz 6.305.264 forinttal tartozik. Ha a szerződésben más átvállalt összeg van megjelölve, úgy a II. rendű felperes tévedésbe ejtette. Az engedményezéstartozásátvállalási megállapodás 10.
6. pontjában megjelölt külön okirat létezésének bizonyítására a II. rendű felperes több szempontból is aggályos, bizonyító erővel nem rendelkező okiratot csatolt. A másodfokú bíróság az engedményezés-tartozásátvállalási megállapodásban nem szereplő, soha nem közölt és el nem fogadott összeg átvállalását állapította meg. A ténylegesen átvállalt összeget maradéktalanul megfizette, így a szerződés felmondásának időpontjában nem volt tartozása. Nem vált továbbá világossá a per során, hogy ha a felperes ingó kiadására terjesztette elő a keresetét, mi alapján követelt pénzteljesítést, és mely okból éppen 5.000.000 forintot. A jogerős ítélet nem rendelkezik arról, hogy amennyiben az érték nem éri el ezt az összeget, az ítélet szerinti kötelezés teljesítéséhez hogyan kell az értéket növelni. A másodfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy nem terjesztett elő viszontkeresetet. Az elsőfokú eljárás során folyamatosan jelezte viszontkereseti igényét azzal, hogy a pontos összeg megjelölése a közbenső ítéletet követően lesz lehetséges. Kérése ellenére nem született közbenső ítéletet abban a körben, hogy eltért-e az átvállalt összeg az engedményezés-tartozásátvállalási megállapodásban rögzített összegtől. A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a régi Pp. 386/H. §-ában foglaltakat [15] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a felperesek jogi képviselője részére megállapított ügyvédi munkadíjat is sérelmezte. Kérte, hogy a Kúria azt a megállapított összeg 10%-ára mérsékelje, mivel a felperesek önálló beadványt nem terjesztettek elő, így a munkadíj külön-külön megfizetésére kötelezés „ugyanazon beadványok kétszeres megfizettetése". [16] Az I. és II. rendű felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A Kúria döntése és jogi indokai [17] A régi Pp.
7. §

(2)bekezdése a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértés esetén teszi lehetővé. A korábban eljárt bíróságok olyan kérdéssel kapcsolatban, amellyel erre irányuló kérelem hiányában nem foglalkozhattak, jogszabálysértést sem követhettek el, ezért a jogerős ítélet csak olyan kérdésekben támadható, amely az első- és másodfokú eljárásnak is tárgya volt (BH

1. 163.). A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő, kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [régi Pp.
2. §

(2)bekezdés]. A felülvizsgálati kérelem ezen együttes törvényi feltételeknek akkor felel meg, ha abban a fél egyrészt konkrétan megjelöli a megsértett jogszabályhelyet, másrészt tartalmilag is körülírja a hivatkozott jogszabálysértést és kifejti az arra vonatkozó jogi álláspontját, vagyis ha a jogszabálysértésre vonatkozó hivatkozása indokait is ismerteti [1/2016. (II. 15.) PK vélemény]. A régi Pp. 275. §

(2)bekezdésében foglaltaknak megfelelően eljárva a Kúria a jogerős ítéletet kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül. [18] A per tárgyává tett ingatlan lízingszerződéssel kapcsolatban az alperes egyrészt arra hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében, hogy a bírói gyakorlattal ellentétesen járt el a másodfokú bíróság, amikor az I. rendű felperes felmondásának jogszerűsége tekintetében bizonyítatlan felperesi álláspontra alapozta az ítéletét. A Kúria e hivatkozást nem vizsgálhatta érdemben, mert annak körében a felülvizsgálati kérelem nem tartalmazott megsértett jogszabályi rendelkezésként a bizonyításra vagy a bizonyítás eredményének mérlegelésére vonatkozó jogszabályhelyet. Nem volt érdemben vizsgálható az alperes régi Ptk. 231. §

(1)bekezdésében, valamint a

1. évi C. törvényben és a 250/
2. (XII. 24.) Korm. rendeletben foglaltakra alapított érvelése sem, mivel az alperes a per korábbi szakaszában nem kifogásolta, hogy a lízingszerződésben nincs meghatározva svájci frankban a törlesztőrészlet, és nem sérelmezte az árfolyamkockázatot rá telepítő szerződési kikötéseket. A korábbi eljárásnak ehhez képest nem volt tárgya az a jogkérdés, amelynek megítélését illetően a felülvizsgálati kérelemben a bírói gyakorlat megsértését állította. A zárt végű pénzügyi lízingszerződés fogalmát meghatározó Hpt. rendelkezés megjelölésével az alperes a másodfokú bíróság által alkalmazott elszámolás felülvizsgálatát kérte. Arra hivatkozott, hogy a bíróság a lízingszerződés teljesítésének lehetetlenülésén alapuló elszámolás helyett olyan elszámolást alkalmazott, amely vagyoneltolódást eredményezett. A Kúria e körben arra mutat rá, hogy az ingatlanok tulajdonjogát az alperes a futamidő szerződésszerű leteltével szerezhette volna meg. A másodfokú bíróság helytállóan indult ki abból, hogy a futamidő alatt a használatra a lízingszerződés alapján volt jogosult, a lízingtárgyak mindvégig a lízingbeadó I. rendű felperes tulajdonát képezték. A lízingbe adott út tulajdonjogát az I. rendű felperes a felmondás hatályának beállta után veszítette el. A tulajdonosváltozásra csak az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel,
3. december 19-én került sor. A felülvizsgálati kérelem keretei között eljárva a felmondást jogszerűnek kellett elfogadni. Az alperes nem szerezte meg a tulajdonjogot, a használati jogosultsága a felmondással megszűnt, és elvesztette a lízingtárgyak birtoklásának jogát. A Kúria egyetértett a másodfokú bíróság azon álláspontjával is, miszerint a perbeli szerződésekre irányadó szabályszerű elszámolás előfeltétele az, hogy a lízingbevevő a lízingbeadó részére a lízingtárgyakat birtokba adja. Ezt követően a felek közötti elszámolási jogviszony keretében kell az üzletszabályzatokban részletesen körülírt módon az elszámolást lefolytatni. Mindezen elszámolási kérdések a perben még nem merültek fel. Az elszámolásra nem volt előterjesztve sem kereset, sem viszontkereset. A keresetnek az volt a jogalapja, hogy az alperessel közölt azonnali hatályú felmondás kiváltotta a lízingszerződés megszűnésének joghatását, és ezzel az alperes elveszítette a lízingtárgyak használati jogosultságát. [19] Az orvosi műszerre kötött lízingszerződés vonatkozásában a felülvizsgálati kérelemben az engedményezés-tartozásátvállalási megállapodás
4. pontja alapján az alperes azt vezette le, hogy csak tőketartozása volt. A jogerős ítéletben a másodfokú bíróság részletesen megindokolta, hogy a szerződés értelmezését illetően az alperesi álláspont miért nem helytálló. A felülvizsgálati kérelem nem tartalmazta, hogy miért lenne jogszabálysértő a szerződés értelmezése körében a jogerős ítélet. Az alperes arra hivatkozott, hogy nem jött létre a lízingszerződés módosítása. A bizonyítás eredményének mérlegelését azonban a Kúria a megsértett jogszabályi rendelkezés megjelölésének hiányában nem vizsgálhatta. Nem képezhette ebből következően felülvizsgálat tárgyát az alperes által a szerződésmódosítás hiányából levont jogi következtetés sem. Az ingóság értékének megfelelő összeg behajtása iránti végrehajtás esetén kaphat szerepet az
5. évi LIII. törvény (Vht.)
6. §

(2)bekezdésében foglaltak szerint az, hogy a bíróság az orvosi műszer értékét megállapította. A jogerős ítéletben megállapított értéktől a végrehajtást elrendelő bíróság eltérhet, és a felek észrevétele alapján szakértői bizonyításra is sor kerülhet (BH

1. 440.). A közbenső ítélet vonatkozásában az alperes tévesen hivatkozott a régi Pp. 386/H. §-ában foglaltakra, ez ugyanis a kiemelt jelentőségű perekben alkalmazandó eljárásjogi rendelkezés, a jelen perben viszont nem e szabályok szerint kellett eljárni. A bíróság belátásától függött, hogy hoz-e közbenső ítéletet. A per adatai alapján a másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes viszontkeresetet nem terjesztett elő. [20] A perköltség megállapítását az alperes a felülvizsgálati kérelemben anélkül sérelmezte, hogy megjelölte volna a megsértett jogszabályi rendelkezést, ezért a kérelme ebben a részében is alkalmatlan volt az érdemi felülvizsgálatra. [21] A Kúria mindezekre tekintettel a jogerős ítéletet a régi Pp.
2. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [22] A felülvizsgálati kérelem nem vezetett eredményre, így az alperes a régi Pp. 270. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó régi Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles a felperesek jogi képviselettel felmerült felülvizsgálati eljárási költségét megfizetni. Ennek összegét a Kúria a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(5)és

(6)bekezdése alapján - a ténylegesen kifejtett ügyvédi tevékenység munkaés időigényéhez igazodóan - mindkét felperes esetében 50.000 forintban állapította meg. Az alperes az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az 1990. évi XCIII. évi törvény 74. §

(3)bekezdése folytán alkalmazandó 6/

1. (VI. 26.) IM rendelet
2. §

(2)bekezdése alapján köteles az államnak felhívásra megfizetni. [23] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a régi Pp. 274. §

(1)bekezdése értelmében tárgyaláson kívül bírálta el. [24] Az ítélet ellen a régi Pp. 271. §

(1)bekezdés e) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak. Budapest,

1. szeptember
2. Dr. Szabó Klára s.k. a tanács elnöke, Dr. Magosi Szilvia s.k. előadó bíró, Dr. Vasady Loránt Zsolt s.k. bíró