A határozat elvi tartalma: I. Az új birtokos saját elbirtoklásának idejéhez hozzászámíthatja az az időt, amely jogelődjének birtoklása idején már elbirtoklási időnek minősült. II. Amennyiben a jogelőd a maga birtoklását nem tekintette véglegesnek, úgy a felperes ezt az időt nem számíthatja hozzá saját birtoklásának idejéhez. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.I.21.746/2018/
- szám A tanács tagjai: Dr. Orosz Árpád a tanács elnöke Dr. Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes előadó bíró Dr. Kiss Gábor bíró A felperes A felperes képviselője: Dr. Pető István egyéni ügyvéd Az alperesek: I. rendű II. rendű III. rendű V. rendű VI. rendű VII. rendű Az alperesek képviselője: Dr. Moldoványi Gabriella ügyvéd II., VVII. rendű képviseletében Dr. Orosz Erika ügyvéd I. III-IV. rendű képviseletében A per tárgya: Tulajdonjog megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: Felperes A másodfokú bíróság és a jogerős határozat Törvényszék 2.Pf.20.384/2018/
- Az elsőfokú bíróság és a határozat száma: Debreceni Járásbíróság 23.P.21.961/2017/
- száma: Debreceni Rendelkező rész A Kúria a Debreceni Törvényszék 2.Pf.20.384/2018/
- számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I., III., VII. rendű alperesek mint egyetemleges jogosultak részére 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] [4] A külterület
- helyrajzi számú ingatlan 20/30 részben a felperes, míg 2/30 részben az I. rendű, 2/30 részben a II. rendű, 2/30 részben a III. rendű, további 1/30 részben az V. rendű, 1/30 részben a VI. rendű és 2/30 részben a VII. rendű alperes közös tulajdona. A perbeli ingatlan tulajdonjogát U. Gy.-né árverési vétel jogcímén szerezte meg
- január 29-én. U. Gy-né
- szeptember 24-én elhunyt, tulajdonát 1/3-1/3-1/3 arányban három gyermeke - U. J., D. I.-né és a IV. rendű alperes örökölte. U. J.
- október 21-én elhunyt, jogutódai az I-VII. rendű alperesek. A közjegyző a hagyatékot póthagyatéki eljárás keretében
- augusztus 18-án adta át részükre törvényes öröklés jogcímén. U. Gy-né a perbeli ingatlant 1996-ban lányának a felperes nagyanyjának, D. I-né született U. K-nak használatba adta, aki az a férjével együtt használta
- szeptember 26-ig, ott búzát, napraforgót, kukoricát termesztettek. Ezt követően a perbeli ingatlant a felperes használta ugyancsak mezőgazdasági termelés céljából. A felperes nagyszüleit és a felperest az ingatlan birtoklásában senki nem háborgatta. A felperessel a nagyanyja a perbeli ingatlant is érintő öröklési szerződést kötött
- február 22-én; a felperes nagyanyja
- január 5-én elhunyt. A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [5] [6] [7] A felperes keresetében kérte, hogy tulajdonjoga az külterület
- helyrajzi számú ingatlan alperesek nevén nyilvántartott 10/30 tulajdoni hányadára az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kerüljön elbirtoklás jogcímén. Ezt azzal indokolta, hogy állítása szerint az elbirtoklás
- évben bekövetkezett. Az I-VII. rendű alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A használat tényét nem vitatták, ugyanakkor állították, hogy a sajátjakénti birtoklás a felperes részéről nem valósult meg, tudnia kellett, hogy nagyanyja az ő édesanyjától használatra kapta az ingatlant, amely az elbirtoklást kizárja. Az első- és másodfokú ítélet [8] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I-VII. rendű alpereseket annak tűrésére, hogy a felperes tulajdonjoga a perbeli ingatlan I-VII. rendű alperesek nevén nyilvántartott összesen 1/3 tulajdoni hányadára az ingatlan-nyilvántartásba elbirtoklás jogcímén bejegyzésre kerüljön. Az ítélet jogerőre emelkedését követően megkeresni rendelte az ingatlanügyi hatóságot a tulajdonjogban bekövetkezett változás átvezetése iránt. [9] Indokolása szerint a felperes az eljárás során igazolta a jogelődje sajátjakénti szakadatlan birtoklását, tekintve, hogy a tanúk vallomásukkal ezt kellőképpen megerősítették. Kiemelte, hogy a felperes által becsatolt öröklési szerződésben a felperes jogelődje sajátjaként említi a perbeli ingatlan alperesek nevén nyilvántartott tulajdoni hányadát. Mindezekre figyelemmel megállapította, hogy a felperes nagyanyja mint jogelődje 1996-tól
- szeptember 26-ig, majd a felperes ezen időponttól kezdődően sajátjaként és szakadatlanul birtokolta a perbeli ingatlant, így a 15 éves elbirtoklási idő elteltére figyelemmel a tulajdonjogát 2011-ben megszerezte, ezért igényelheti tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését. [10] Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. [11] Indokolása szerint a felperes nem bizonyította a sajátjakénti birtoklás tényét. Rámutatott arra, hogy U. Gy-né
- november 22én bekövetkezett halála után a felperes nagyanyja és testvérei öröklés jogcímén szereztek személyenként 1/3 tulajdoni hányadot a perbeli ingatlanban, a hagyatéki eljárás során ugyanakkor a felperes jogelődje tulajdoni igényt nem érvényesített az örököstársaival szemben. Rámutatott, hogy a felperes csupán állította, hogy a többi örököstársától a tulajdoni hányadaikat megváltotta volna a jogelődje, de ennek ellentmond a csatolt hagyatékátadó végzés tartalma. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy az elbirtoklás legfeljebb
- november
- - a felperes jogelődjének halála - és a
- február 22-én kelt öröklési szerződés között eltelt időben kezdődhetett, amelytől számítottan 2011-ig nem telt el az elbirtokláshoz szükséges 15 év. Továbbá hivatkozott arra, hogy az elbirtoklás objektív és szubjektív feltételeit az adott esetben a felperes nem igazolta, figyelemmel arra is, hogy közös tulajdon esetén az elbirtoklás együttes feltételeinek fennállását fokozottabb szigorúsággal kell vizsgálni a PK
- számú állásfoglalásban foglaltak szerint. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [12] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. [13] Hivatkozása szerint a jogerős ítélet a polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.)
- §
(3)bekezdését, 8. §
(1)bekezdését,
- §-át és a
- §
(1)bekezdését sérti, továbbá a régi Ptk. 121. §
(1)bekezdésébe ütköző módon jogszabálysértő. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokból téves jogi következtetést vont le annak megállapításakor, hogy részéről a sajátjakénti birtoklás nem valósult meg. Érvelése szerint a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével a részben iratellenesen megállapított tényállásra alapított jogi döntés téves. [14] Az adott esetben szerinte az elbirtoklásnak mind az objektív, mind a szubjektív feltételei megvalósultak. Az eljárás során bizonyítást nyert, hogy a nagyszülője - jogelődje - az ingatlant magáénak tekintette, ezt tanúvallomásokkal is alátámasztotta. [15] Hivatkozott arra, hogy a nagyanyjával kötött öröklési szerződésben a jogelődje magát ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonosként is megjelölte a szerződés
- pontjában azon felül, hogy pontosan megjelölte, hogy az ingatlan-nyilvántartásban mennyi tulajdoni hányaddal rendelkezik. Értelmezhetetlennek tartotta, hogy a másodfokú bíróság álláspontja szerint az öröklési szerződés nem támasztja alá az ingatlan sajátjakénti birtoklás tudattartalmának fennállását. Kiemelte, hogy nem csak
- évig birtokolta az ingatlant, hanem jelenleg is annak birtokában van. Utalt arra, hogy ennek bizonyítása hiteles földhasználati lappal is igazolható lett volna, de ennek beszerzésére a másodfokú bíróság nem adott lehetőséget számára. Ezzel - álláspontja szerint - megsértette a régi Pp.
- §
(1)bekezdésében foglaltakat. [16] Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróságtól nem kapott idéző végzést a másodfokú tárgyalásra, az elektronikus tértivevény csak a megküldött fellebbezés iratainak átvételét igazolja, az idéző végzés kiadását nem. [17] Az I., III. és VII. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. A Kúria döntése és jogi indokai [18] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [19] Elöljáróban a Kúria rámutat arra, hogy a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróságtól nem kapott idéző végzést a másodfokú eljárás során tartott tárgyalásról. Az iratokhoz papír alapon csatolt elektronikus tértivevény kétségbevonhatatlanul igazolta, hogy a felperes részére kézbesítésre került a fellebbezés és egyben az idéző végzés is mint bírósági küldemény. [20] A felperes a felülvizsgálati kérelmében érdemben a jogerős ítéletnek azt a megállapítását sérelmezi, hogy a részéről az elbirtoklással való jogszerzés feltételeként előírt sajátjakénti birtoklás ténye az adott esetben nem valósult meg [régi Ptk. 121. §
(1)bekezdés]. [21] A régi Pp. 270. §
(2)bekezdése és a 275. §
(3)bekezdése együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálat alapja az anyagi jogi jogszabálysértés vagy az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással bíró eljárási jogszabálysértés megvalósulása. [22] A Kúria a régi Pp. 275. §
(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt, a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, továbbá bizonyítás felvételének nincs helye. [23] A másodfokú bíróság reformatórius jogkörében eljárva - a régi Pp. 253. §
(2)bekezdése szerint - teljes egészében felülbírálhatja az elsőfokú ítéletben rögzített tényállást, ahhoz nincs kötve; az elsőfokú bíróság által megállapítottaktól függetlenül, önállóan felülmérlegelheti a bizonyítás eredményét és új tényállást állapíthat meg. Mindez azzal jár, hogy a másodfokú bíróság a régi Pp. 221. §
(1)bekezdése szerint köteles megindokolni a változtatást. [24] Az adott esetben a jogerős ítélet indokolása megfelel a régi Pp. 221. §
(1)bekezdésében foglaltaknak. A felülvizsgálati kérelemben foglaltak alapján a Kúria nem talált olyan eljárási szabálysértést, ami az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással lett volna. [25] A régi Ptk. 121. §
(1)bekezdése alapján a dolgot sajátjaként az birtokolja, aki ezt véglegesnek tekinti, és annak tudatában teszi, hogy a birtoklását kívülálló személy nem szakíthatja meg jogszerűen, így a tulajdonos sem. E törvényhely értelmében az ingatlan tulajdonjogát elbirtoklás útján az szerzi meg, aki azt 15 éven át szakadatlanul, sajátjaként birtokolja. A tulajdonjog megszerzéséhez e törvényi rendelkezésben foglalt általános feltételek együttes megléte szükséges. [26] A régi Ptk.
- § szerint az új birtokos saját elbirtoklásának idejéhez hozzászámíthatja azt az időt, amely elődjének birtoklása idején már elbirtoklási időnek minősült. [27] A felperes az eljárás során csupán állította, de semmilyen módon nem bizonyította, hogy jogelődje az ingatlant az édesanyja (a felperes dédnagyanyja) életében is sajátjaként birtokolta, és a maga birtoklását már ekkor véglegesnek tekintette. Az a nem vitás tény, hogy a jogelődje használta az ingatlant, ott a házastársával mezőgazdasági munkálatokat végzett, önmagában még nem eredményezi a sajátjakénti birtoklás megállapíthatóságát. A jogelőd pontosan tudta, hogy az ingatlan a testvéreivel öröklés jogcímén közös tulajdonba került. Ezért kellett vizsgálni, kizárhatta-e, hogy a birtoklásában más - köztük a tulajdonostársak valamelyike - nem fogja megzavarni. Ebben a körben döntő jelentősége van azoknak a perbeli körülményeknek - így különösen a hagyatéki eljárás adatainak -, amelyek szerint a felperes jogelődje okkal nem tekinthette a maga birtoklását véglegesnek. Vonatkozik ez különösen a jogelőd édesanyjának a haláláig terjedő időszakra, lévén, hogy arra semmilyen bizonyíték nem volt, hogy az egykori tulajdonos és a felperes jogelődje között is elbirtoklási helyzet állt elő. Ellenkezőleg, az a tény, hogy U. Gy-né tulajdonos az egyik gyermekének - a felperes jogelődjének - használatába adta a perbeli ingatlant, azt mutatja, hogy jogcímes használat történt, ami az elbirtoklást és ekként ennek az időtartamnak a felperes elbirtoklási idejéhez való hozzászámítását kizárja. Egyebekben helyesen hivatkozott a másodfokú bíróság a PK
- számú állásfoglalásban meghatározott feltételek teljesülésének hiányára is. [28] Helytállóan mutatott rá a másodfokú bíróság, hogy amennyiben
- november 22-ét (a felperes dédnagyanyja halála) követően kezdődhetett csak meg az elbirtoklás, úgy a felperes által megjelölt
- évig az elbirtokláshoz szükséges 15 év nem telt el. [29] A felülvizsgálati kérelem kapcsán a Kúria rámutat: a jelen ügy elbírálása szempontjából érdektelen, hogy a felperes jelenleg is az ingatlan birtokában van, a per érdemi elbírálása szempontjából az eldöntentő kérdés, hogy a keresetlevélben megjelölt időpontig
(2011)az elbirtokláshoz szükséges idő eltelt-e, az elbirtoklás ex lege bekövetkezett-e. Ennek megállapítására a rendelkezésre álló bizonyítékok a fentiek szerint nem voltak alkalmasak. Az ezt követő időszakot pedig erre irányuló kereseti kérelem hiányában az elsőés másodfokú bíróság nem vizsgálta, ezért a felülvizsgálati eljárásnak nem lehetett tárgya. [30] Mindezekre figyelemmel a Kúria a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabálysértés hiányában a régi Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján a másodfokú bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta. Záró rész [31] A felperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért az általa lerótt felülvizsgálati eljárási illetéket a régi Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó 78. §
(1)bekezdése alapján viseli és az I., III. és VII. rendű alpereseknek köteles megfizetni a felülvizsgálati eljárási költségét. [32] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a régi Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
- június
- Dr. Orosz Árpád s.k. a tanács elnöke, Dr. Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes s.k. előadó bíró, Dr. Kiss Gábor s. k. bíró