Bf.69/2019/8 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése alapján megtartott előkészítő ülésen - a

1. március
2. napján kihirdetett 6.B.7/2019/
3. számú ítéletével a Btk.
4. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés szerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntette miatt 5 év szabadságvesztés büntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg és megállapította, hogy a vádlott legkorábban a szabadságvesztés büntetés fele részének kitöltését követő napon feltételes szabadságra bocsátható. A vádlott által letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe beszámította, továbbá vele szemben 75.000,- forint vonatkozásában vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről, melyek közül két mobiltelefont a vagyonelkobzás és a bűnügyi költség megfizetéséig visszatartani rendelt, valamint rendelkezett az eljárás alatt felmerült bűnügyi költség viseléséről is. A kihirdetett ítélettel szemben az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, a büntetés súlyosítása végett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.228/2019/

1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartotta, így törvényesen járt el, amikor elfogadta a vádlott beismerő vallomását és a megállapított tényállás alapján a cselekmény minősítése is törvényes. Az ügyészség megítélése szerint a törvényszék a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket helyesen vette számba, azonban a törvényi minimumban kiszabott és eggyel enyhébb fokozatban végrehajtani rendelt szabadságvesztés, valamint a kedvezőbb feltételes szabadságra bocsátás lehetősége együttesen már oly mértékben méltányos kedvezmény, amely még a vádlott beismerése mellett is ellenkezik a büntetési célokkal. Érvelése szerint a vádlott beismerését árnyalja, hogy esetében tettenérésre került sor, a vele együtt elfogott
2. sz. tanún kívül egyetlen vevőjét sem nevezte meg, továbbá a nyomozati szakban még a kereskedést és a kábítószer mennyiségét is vitatta. A fellebbviteli főügyészség rámutatott, hogy a vádhatóság pontosan ezen körülmények miatt ajánlotta meg beismerés esetére a középmértéktől lényegesen enyhébb, de a törvényi minimumot el nem érő mértékben a szabadságvesztés tartamát. A fellebbviteli főügyészség egyebekben csatlakozott a Pest Megyei Főügyészség által bejelentett fellebbezés írásbeli indokolásában kifejtettekhez. A Pest Megyei Főügyészség a fellebbezés indokaként előadta, hogy a szabadságvesztés tartamának törvényi minimumban való meghatározása abban az esetben lett volna indokolt, ha a vádlott megnevezi az összes fogyasztóját és feltárja azokat a kapcsolatait, akiktől a kábítószert beszerezte. Hivatkozása szerint fokozott társadalmi elvárás a kábítószerekkel kapcsolatos bűncselekmények haszonélvezőivel szembeni erőteljesebb büntetőjogi fellépés, így csak kivételes esetekben lehet indokolt a büntetési tételkeret alsó határának megfelelő büntetés kiszabása, valamint a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának a büntetés fele részének letöltése utáni kedvezményes meghatározása. Nagyobb nyomatékkal kérte figyelembe venni a vádlottól lefoglalt kábítószer mennyiségét és a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények elszaporodottságát. Az elsőfokú ítélet járulékos rendelkezéseit törvényesnek tartotta. Mindezek alapján a fellebbviteli főügyészség indítványozta, hogy az ítélőtábla változtassa meg az elsőfokú bíróság ítéletét, a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás tartamát súlyosítsa, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban állapítsa meg, a feltételes szabadság legkorábbi időpontját a Btk.
3. §

(2)bekezdés a) pontja szerint határozza meg, míg egyebekben a törvényszék ítéletét hagyja helyben. A fellebbviteli főügyészség átiratában bejelentette, hogy a nyilvános ülésen a vádhatóság nem képviselteti magát. A vádlott a nyilvános ülésen előadott felszólalásában megbánásának és sajnálatának adott hangot a bűncselekmény elkövetése miatt. Kifejtette, hogy az édesapja halála után a kábítószerbe menekült, ezért követte el a terhére rótt cselekményt. Utalt arra is, hogy a büntetés letöltése után munkahelyén visszavárják, így képes lesz a társadalomba visszailleszkedni. A védő a nyilvános ülésen elmondta, hogy jelen esetben a büntetés speciális prevenciós célját kell szem előtt tartani. Nem vitatta a védence által elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyát és az érte kiszabható büntetés nagyságát, azonban kérte figyelembe venni, hogy a cselekményt egy zavarodott élethelyzetben követte el és a vádlott akkor sem volt és most sem veszélyes a társadalomra. Álláspontja szerint a börtönbüntetésnek a legkevésbé kell kihatnia az életére, amely célkitűzésnek az elsőfokú bíróság ítélete megfelel, ezért a törvényszék ítéletének helybenhagyását indítványozta. A védő csatolta a vádlott vonatkozásában

1. június
2. napján kelt munkáltatói igazolást, valamint jellemzést. Az igazolás szerint a vádlott a Kft. alkalmazásában dolgozik konyhai kisegítőként határozatlan idejű munkaviszonyban, melyből havi nettó jövedelme 99.085,- forint. A munkáltató az írásbeli jellemzésben több példán keresztül is bemutatta a vádlott pozitív személyiségét, valamint azt is hangsúlyozta, hogy a vádlott alkalmazásától fogva őszintén beszámolt nekik az ellene indult büntetőeljárásról, így azzal is tisztában vannak, hogy nélkülözniük kell, azonban a szabadságvesztés letöltése után újra alkalmazzák. A vádlott az utolsó szó jogán előadta, hogy megbánta, amit tett, valamint kérte ügyének méltányos elbírálását. Az ügyészség súlyosítást célzó fellebbezése nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla az iratanyagból megállapította, hogy az elsőfokú bíróság törvényesen alkalmazta a
3. július
4. napján hatályba lépett büntetőeljárásról szóló
5. évi XC. törvénynek (Be.) a bűnösséget beismerő vádlott tárgyaláshoz való jogáról lemondás intézményét. A törvényszék a vádlott tárgyaláson tett beismerő nyilatkozatára tekintettel helytállóan vette figyelembe a Be.
6. §

(1)bekezdése alapján a Be. 504. §

(1)-

(3)bekezdését, melynek keretében a Be. 504. §

(3)bekezdése alapján törvényesen fogadta el a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatát. Az elsőfokú ítéletnek a Be. 524. §

(1)bekezdés alkalmazásával történt meghozatalára tekintettel az ítélőtábla az ügyészség fellebbezése alapján eljárva - utalva a Be. 580. §

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjára - nem vizsgálta az elsőfokú ítélet megalapozottságát, így jelen határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította. A tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére és a cselekmény minősítése is megfelel a büntető anyagi jogi rendelkezéseknek. A joghátrány megválasztása körében az elsőfokú bíróság hiánytalanul és a büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről szóló 56. BK véleményben írtakat szem előtt tartva vette számba a vádlott terhére és javára szóló alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket, azok kiegészítésre nem szorulnak. Az elsőfokú bíróság az enyhítő és súlyosító körülményeket súlyuknak megfelelően értékelte, amikor úgy ítélte meg, hogy a büntetlen előéletű vádlottal szemben a cselekmény kiemelt tárgyi súlyára figyelemmel végrehajtandó szabadságvesztés büntetés kiszabása indokolt. Az általa a büntetési tételkeret alsó határával azonos tartamban meghatározott szabadságvesztés arányban áll a vádlott személyében és cselekményében megnyilvánuló társadalomra veszélyességgel. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a vádlottal szemben szükséges, de egyben elégséges az 5 év szabadságvesztés büntetés, így annak súlyosítását nem tartotta indokoltnak. Az ítélőtábla a szabadságvesztés büntetés tartamának változatlanul hagyásakor - a törvényszékhez hasonlóan - a vádlott büntetlen előéletét, beismerését, a bírósági szakban tanúsított megbánó magatartását, továbbá kiemelt jelentőséggel a letartóztatásból történt szabadulása óta bekövetkezett és jelenleg is fennálló rendezett életvitelét vette figyelembe. A másodfokú bíróság a szabadságvesztés büntetés törvényhelyeként az elsőfokú ítéletben rögzítetteken túl feltünteti még a Btk. 33. §

(1)bekezdés a) pontját is. Az ítélőtábla a közügyektől eltiltás tartamának 5 évben történt meghatározásával szintén egyetértett, azonban a mellékbüntetés törvényhelyeként a Btk. 33. §

(2)bekezdésére is utal. A törvényszék helyesen hivatkozott arra, hogy a szabadságvesztés büntetés 5 évben történt meghatározása a Btk. 37. §

(3)bekezdés a)/ad) pontjára tekintettel a végrehajtási fokozat fegyházban való meghatározását eredményezte volna, azonban az ítélőtábla osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját a Btk. 35.§

(2)bekezdése által biztosított eggyel enyhébb végrehajtási fokozat tekintetében, melynek során ugyancsak a vádlott büntetlen előéletét, jelenlegi rendezett életvitelét, valamint azt a tényt vette figyelembe, hogy azóta nem indult vele szemben újabb büntetőeljárás. Az ügyészség az eggyel enyhébb fokozaton túl azt is sérelmezte, hogy a törvényszék lehetővé tette, hogy a vádlott már a büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható. A másodfokú bíróság e rendelkezéssel is egyetértett, mivel az úgynevezett „felezős" kedvezmény alkalmazásához szükséges különös méltánylást érdemlőség vizsgálatakor az elsőfokú bíróság helyesen utalt a vádlott eddigi kifogástalan életvezetésére, valamint a bűncselekmény elkövetése óta az életében bekövetkezett pozitív változásokra. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései is törvényesek voltak. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Fővárosi Törvényszék ítéletét a Be. 599. §

(1)bekezdése alapján megtartott nyilvános ülésen a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Budapest,

1. év június hó
2. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke Dr. Patassy Bence s.k. előadó bíró . Vincze Piroska s.k. bíró A Budapest Környéki Törvényszék 6.B.7/2019/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Bf.69/2019/
4. számú végzése által
5. év június hó
6. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
7. év június hó
8. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő