Gf.30173/2019/5 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.IV.30.173/2019/

1. szám A Szegedi Ítélőtábla a Dr. Szlamka Gergely ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) szám alatti székhelyű felperesnek - a Dr. Vadnai Bence ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) székhelyű alperes ellen vállalkozói díj megfizetése iránt indított perében a Gyulai Törvényszék
2. május
3. napján kelt 5.G.20.411/2016/
4. számú ítélete ellen a felperes által
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezésre tekintettel lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő Í T É L E T E T: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja. Kötelezi a felperest 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 500.000,- (Ötszázezer) forint másodfokú eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az államnak 2.500.000,- (Kettőmillióötszázezer) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS Az alperesi társaságot a Szlovák Köztársaságban (...) számon jegyezték be a cégjegyzékbe, (város 1, utca, házszám) alatti székhellyel. Egyetlen tagja az egyesült államokbeli (cég 1), melyet (képviselő 1) cseh üzletember képvisel, aki
6. november 1-jétől az alperes bejegyzett ügyvezetője is volt. A felek között
7. május 21-én vállalkozási szerződés jött létre, melyben a (képviselő 2) által képviselt felperes, mint megrendelő és a (képviselő 3) által képviselt alperes, mint vállalkozó rögzítette, hogy a vállalkozó passzívház-modulok gyártásával és értékesítésével, valamint a gyártás franchise-ba adásával foglalkozó vállalkozás, amely árajánlatot adott a megrendelő részére gépek és gépsorok gyártására. Az alperes vállalta az árajánlatban szereplő berendezések legyártását, beszerzését és beüzemelését, valamint a megrendelő négy dolgozójának oktatását magyar nyelven. A szerződő felek megállapodtak, hogy a vállalkozó a megrendelőt 15 napi rendszerességgel informálja szóban, e-mailben a berendezések készültségi fokáról. A vállalkozói díjat mindösszesen 311.030.925,- forintban határozták meg. A megrendelő vállalta, hogy a szerződéskötést követő 8 napon belül „EPS gyártás előlege" címén a vállalkozói díjból 67.473.670,- forintot utal át; majd
8. augusztus 18-ig 157.438.563,- forintot (EPS végösszege);
9. szeptember 30-ig 43.059.346,- forintot; és végül
10. október 31-ig további 43.059.346,- forintot. A vállalkozói díjrészletek forrására, felhasználásuk egyedi jogszabályi feltételeire, korlátaira a szerződés nem tartalmaz utalást. A szerződés rendelkezett kötbérről, elállásról, vis maiorról, a megrendelő feladatairól, a próbaüzemről, a végleges üzembe helyezésről, garanciális feltételekről, és az irányadó jogról (magyar jogszabályok). A felek közti esetleges jogvita bírósági fórumaként pertárgyértéktől függetlenül a „(város 5)-i Városi Bíróság" megjelöléssel kívántak kizárólagos illetékességet kikötni. (Ügyvéd 1) ellenjegyzésével
11. május 29-én egy kölcsönszerződés is létrejött a (képviselő 3) által képviselt alperes, mint kölcsönadó, és (képviselő 2) által képviselt felperes, mint adós között. Eszerint felek megállapodtak, hogy a kölcsönadó az adósnak 20.000.000,- forintot ad kölcsön, átutalással teljesítve, a szerződés aláírásának a napján. A kölcsönt a felperes
12. augusztus 1-ig vállalta visszafizetni a kölcsönadónak, annak (pénzintézet 1)-nél vezetett számlájára utalással. Az egyedi kikötés szerint a kölcsönt az adós köteles a (cég 2)-vel
13. április 15-én a (város 2)-i (X) helyrajzi számú ingatlanra vonatkozóan létrejött adásvételi szerződésben foglalt vételárelőleg megfizetésére fordítani. Az ügyleti kamat mértéke havi 5%, melyet a lejárat napján egy összegben kell megfizetni. A késedelmi kamat: az ügyleti kamat + 5%. A fizetési kötelezettségek akkor minősülnek teljesítettnek, amikor az adott összeget a kölcsönadó számláján jóváírták. Ugyanezen a napon nyilatkoztak a felek egy „Záradék" elnevezésű, ugyancsak (ügyvéd 1) által ellenjegyzett okiratban, hogy a szerződést aláírták, az hatályba lépett, és a megtámadási jog megnyílt. Egyúttal e nyilatkozatban a szerződést megerősítették, és a megtámadási jogukról lemondtak. Ugyanezen a napon a felek a kölcsönszerződésből eredő követelések biztosítékául zálogjogot alapítottak a felperes, mint zálogkötelezett tulajdoni várományát képező, a fentiekben körülírt (város 2)-i ingatlanon; valamint a perben nem álló (személy 1) magánszemély, (város 3)-i (Y) helyrajzi számú ingatlanán. (Képviselő 2) a kölcsön visszafizetéséért személyesen készfizető kezességet vállalt. A megtámadási jogról a felek e szerződés esetében is lemondtak. Végül ugyanezen a napon ugyancsak a kölcsön további biztosítékaként egy engedményezési szerződést kötöttek, amelyben rögzítették, hogy a felperesnek, mint engedményezőnek, 343.000.000,- forint követelése áll fenn a (cég 3) kötelezettel szemben, amelyből 20.000.000,forintot az engedményes alperesre engedményez, kifejezetten mint biztos követelést, és annak kiegyenlítéséért kezesként felel. Megállapodtak abban is, ha a kötelezett a megállapodásban foglaltaknak eleget tesz, a felek a követelést kiegyenlítettnek tekintik. A 20 millió forint kölcsön
14. május 30-án a felperes javára átutalásra került (5/A/
15. sorszám alatt csatolt átutalási banki bizonylat). A kölcsön visszafizetésének szerződésben előírt időpontjáig a felperes két részletben, mindösszesen csupán 2.000.000,- forintot utalt át törlesztésként az alperes javára (
16. július 1-én és 31-én 1-1 millió forintot). A (város 2)-i ingatlan megvásárlására nem került sor, és a fenti összeget meghaladóan a felperes kölcsöntörlesztési kötelezettségének sem tett eleget. A felperes
17. tavaszán vette fel a kapcsolatot a perben nem álló (pénzintézet 2)-vel a (város 4)-i Kormányhivataltól igényelt támogatás előfinanszírozása érdekében. Ennek keretében
18. júniusában a pénzintézet 50 millió forintot folyósított a felperes részére, amelyből
19. június 16-án 44.393.000,- forint került továbbutalásra az alperes felé eszközbeszerzés finanszírozása érdekében. Az alperes a vállalkozási szerződéshez kapcsolódó eszközbeszerzés iránt azonban nem tett intézkedéseket, hanem jelezte a felperesnek, hogy az átutalt összeget be kívánja számítani a felperes kölcsöntartozásába. A felperes előbb
20. június 23-án ígéretet tett az alperesnek a kölcsön törlesztésére és erre „garanciát" adott, majd (képviselő 4), a felperes másik ügyvezetője
21. június 25-én arról tájékoztatta (személy 2)-t, a (pénzintézet 2) képviselőjét, hogy az alperes a hozzá továbbított összeget egy korábbi kölcsöntartozásba akar beszámítani, és a megrendelt eszközöket nem szállítja le. Utalt arra, hogy a beszámítás alapjául szolgáló követelést nem ismeri el, továbbá, hogy az alperes képviselője tisztában volt azzal, az eszközbeszerzésre átutalt összeg forrása a visszatérítendő uniós támogatás, amely más célra nem fordítható. Ugyanezen a napon (személy 2) feljelentést tett a Nemzeti Adó- és Vámhivatal ... Regionális Bűnügyi Igazgatóságán, amelyben a tényállást ismertette, és az alperes bankszámlájának zár alá vételt indítványozta. Az alperes
22. június 29-i azonnali hatállyal felmondta a kölcsönszerződést. A (személy 3) meghatalmazott által ellenjegyzett felmondásban az alperes a felperes következő szerződésszegéseire hivatkozott:
23. A felperes a kölcsönösszeget nem a (város 2)-i ingatlan megvásárlására fordította, az adásvételi szerződés megkötése meghiúsult. A kölcsönösszeget a kölcsönszerződésben rögzítettektől eltérő célra használta fel, ezzel megszegte a
24. pontban foglaltakat.
25. Az adásvételi szerződés meghiúsulása következtében a (város 2)-i ingatlanon nem lehetett zálogjogot bejegyezni, emiatt a várt biztosítéktól az alperes elesett, amivel a felperes megszegte kölcsönszerződés 11.1.
26. pontjában foglalt rendelkezéseket.
27. Mindezekről nem tájékoztatta az alperest, így megszegte a kölcsönszerződés
28. pontjában rögzített tájékoztatási kötelezettségét, valamint a kölcsönszerződés 11.1.2., 11.1.
29. és 11.1.10 pontjában foglalt rendelkezéseket is.
30. Nem adott tájékoztatást a felperes arról sem, hogy a zálogszerződés tárgyát képező másik ingatlanra nem lehet első ranghelyű zálogjogot alapítani, mert azon már be van jegyezve ilyen ranghelyű zálogjog harmadik személy részére. Ezzel megszegte a szerződés 11.1.
31. és 11.1.
32. pontjában foglalt rendelkezéseket.
33. A szerződés alapján a felperesnek 20 millió forint tőkét, valamint annak havi 5%-os ügyleti kamatát, azaz 3 millió forint kamatot kellett volna megfizetnie
34. augusztus 1-jéig, ezzel szemben a lejáratig mindössze 2 millió forintot fizetett meg. Ezzel megszegte a kölcsönszerződés
35. és
36. pontjában, illetve 11.1.
37. pontjában foglalt rendelkezéseket. Rögzítette továbbá az okirat, hogy a
38. július 1-jére kiszámított tartozás összege 42 millió forint, amelyet a felperes által
39. június 16-án megfizetett 44.392.000,- forinttal szemben beszámít. A nyomozó hatóság
40. július 2-án tanúként hallgatta meg (képviselő 4)-et, aki elmondta, hogy a felperes megállapodást kötött a ... Megyei Kormányhivatallal egy utófinanszírozott vissza nem térítendő támogatásra, amelynek bizonyos szakaszai akkor teljesülnek, amikor a cég a szükséges dokumentumok bemutatását követően megkapja az akkor éppen aktuális részösszeget. A csak utófinanszírozott támogatási mód miatt a felperesnek, kezdetben likviditási gondjai voltak, ennek áthidalására nyújtott 20 millió forintos kölcsönt az alperes. Előadta még, „minden ment a maga útján", amíg (képviselő 5) az alperes képviseletében nem közölte, hogy a korábbi megállapodással ellentétben a (pénzintézet 2)-től kapott, célhoz kötött összeget a korábbi tartozás, valamint egyéb általa összeállított költségigények (szállítási díjak, átutalási díjak, stb.) fedezésére kívánta beszámítani. Ezek a tételek tartalmazták a pályázatban résztvevő másik cég, a (cég 4) tartozásait is, noha ezek esetében a szállítás és a fizetés is megtörtént. Ezt követően
41. június 23-án megegyeztek, és garanciát adtak az alperesnek, hogy ezek a tételek ki lesznek fizetve és a (cég 5) valamint a (cég 4) kezességet vállalt az összegek kifizetéséért. Ezután érkezett (képviselő 5) beszámításra vonatkozó nyilatkozata. Ugyanezen a napon a nyomozóhatóság meghallgatta (képviselő 2)-t is, ugyancsak tanúként. A tanú elmondta, hogy a felperes ügyvezetője annak alapításától kezdve. A ... Megyei Kormányhivataltól egy 239 milliós, utófinanszírozott, vissza nem térítendő munkahelyteremtő támogatást nyertek el. Ennek keretében kellett volna a passzív házak gyártására szakosodott gyárat létesíteni. A projekt kezdeti időszakában előfordult, hogy a felperes tőkehiánnyal küszködött, erre tekintettel nyújtott egy 20 millió forintos kölcsönt az alperes. A visszafizetés a projekt befejeztét követően lett volna aktuális. A (pénzintézet 2) által folyósított támogatás EU-s forrásból származó, visszatérítendő támogatás, amit eszközök beszerzésére vett igénybe. Erről mindenki tudott, ideértve az alperes képviseletében eljáró személyeket is. A nyomozóhatóság meghallgatta (személy 2)-t ugyancsak tanúként, aki elmondta, hogy magánszemélyként tett feljelentést, nem pedig a (pénzintézet 2) képviseletében. A támogatásokat, melyeket az ügyfeleik részére nyújtanak, uniós forrásból folyósítják. A (város 4)-i Kormányhivataltól felperes által igényelt támogatásra a (pénzintézet 2) még 2014-ben kezességet vállalt, majd 2015 júniusában az általuk folyósítandó támogatásról is megállapodott a felperessel. Ennek keretében 50 millió forintot folyósítottak a felperesnek, amelyből 45 millió forint körüli összeget a felperes az alperes részére utalt tovább. Az alperes képviselői a tárgyalások során tudomást szereztek arról, hogy ez a pénz kizárólag eszközbeszerzésre használható fel. Az egyeztetéseken szóba került a felperes tartozása az alperessel szemben, azonban tudomása szerint ez a tartozás ekkor még nem volt lejárt, és az összeg sem tisztázott, így a tanú emlékei szerint a felek abban maradtak, hogy a tartozás a projekt befejezését követően kerül kiegyenlítésre. A felperes kérelmére (közjegyző 1) (város 5)-i közjegyző
42. június 30-án európai fizetési meghagyást bocsátott ki az alperessel szemben, melyben kötelezte az alperest 44.392.000,- forint vállalkozói díj és 300.000,- forint eljárási díj megfizetésére. Az alperes ellentmondása folytán az eljárás perré alakult. A felperes képviseletében (képviselő 2) ügyvezető
43. augusztus 17-én az alpereshez címzett írásbeli nyilatkozatában a
44. május 29-én kötött kölcsönszerződéssel összefüggésben megerősítette, hogy az alperes a szerződésben foglalt kötelezettségeit maradéktalanul teljesítette. Kijelentette, a kölcsönszerződés
45. június 29-én kelt felmondását kézhez vette, az abban foglaltakat valósnak, a felmondás indokait alaposnak fogadja el, és tudomásul veszi a felmondást. Tudomásul vette továbbá, hogy az általa az alperes részére
46. június 16-án (a helyes időpont:
47. június 16.) megfizetett 44.392.000,- forintból 42 millió forintot a kölcsönszerződés alapján fennálló tartozásra számolt el az alperes (5/A/
48. számon csatolt okirati bizonyíték). Az alperes képviseletében eljáró (ügyvéd 1)
49. szeptember 28-án írásban felszólította a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek összesen 97.473.670,- forintot. A követelés alapjául a 2014/0026, 2014/0067, és a 2014/0070 számú számlákat jelölte meg, amelyek vállalkozói díjelőlegköveteléseket tartalmaztak. Rögzítette, hogy
50. június 16-án mindössze 2.392.000,- forint megfizetésére került sor, amelyet a kamatokra számolt el. A (város 1)-i Járásbíróságon, mint cégbíróságon vezetett cégnyilvántartásban
51. novemberében és decemberben az alábbi változások bejegyzésére került sor az alperesi cég esetében: A
52. november 24-én hivatalosan bejegyzett változás szerint a cégjegyzékből
53. november 18-i dátummal törlésre került a társaság addigi ügyvezetője, (képviselő 1), akinek tisztsége
54. november 18-i hatállyal megszűnt. Egyidejűleg a társaság ügyvezetőjeként bejegyezték (képviselő 6)-ot, akinek a tisztsége
55. november 18-án jött létre. E bejegyzés jogalapját a társaság egyedüli tagjának
56. november 18-án kelt határozata képezte. A társasági határozatot a „Rozhodnutie" (magyarul: döntés, határozat) című szlovák nyelvű okirat tartalmazza, melynek szövegezése szerint
57. november 18-ától az egyszemélyi tulajdonos képviseletében eljáró (képviselő 1) (képviselő 6)-ot nevezi ki ügyvezetővé. Az okirat kelte (város 1),
58. november 18-a, szerepel rajta előírva a (képviselő 1) név, és egy kipontozott vonal felett egy olvashatatlan aláírás. Az okiraton szerepel továbbá a „(...)" feliratú bélyegzőlenyomat, mely (város 6) város önkormányzati bélyegzője, valamint egy részben előnyomott, kézírással kitöltött szlovák nyelvű szöveg arról, hogy az okiratot (város 6)-on,
59. november 18-án írta alá a magát az (A) (az utolsó két számjegy egyértelműen nem azonosítható) számú személyi igazolvánnyal igazoló (képviselő 1). Az előnyomott szöveg ellenjegyzés nélküli. (Képviselő 1) azon a napon a (B) számú,
60. január 10-én kiállított személyi igazolvánnyal rendelkezett. Amikor az alperes egyedüli tulajdonosának képviselője, (képviselő 1) minderről tudomást szerzett, haladéktalanul intézkedett (képviselő 6) visszahívásáról és e változás cégbírósági bejegyzése iránt saját ügyvezetői tisztségének cégjegyzékbeli visszaállítása érdekében. A bejegyzett adatok módosítására vonatkozó indítvány alapján a cégjegyzékben
61. december 16án módosításra kerültek a társaság cégadatai, amely módosítással
62. november 18-i dátummal (képviselő 6)-ot, mint a társaság ügyvezetőjét visszamenőlegesen törölték, tisztsége megszűnésének időpontja:
63. november
64. E bejegyzés jogalapját a társaság egyedüli tagjának
65. november 18-án kelt határozata képezte. Az adott időponttól, tehát
66. december 16-ától a társaság képviseletében már egyedül csak (képviselő 1) volt jogosult eljárni. Az adatok cégbírósági bejegyzése azonban harmadik személy felé a nyilvánosságra hozatal napjával hatályossá válik, ennek megfelelően (képviselő 6)
67. november 24-től
68. december 16-ig jogosult volt eljárni a társaság képviseletében, mert ebben az időszakban harmadik személyek számára ez köznyilvános ténynek volt tekinthető a nyilvánosságra hozott cégbírósági bejegyzés adataiból. A bejegyzett adatok módosítására vonatkozó indítvány alapján a Cégbíróságon
69. november 24én került bejegyzésre (képviselő 6) jogosultsága, hogy a társaság nevében eljárjon, azzal, hogy ügyvezetői tisztsége
70. november 18-tól érvényes. Annak cégjegyzékből való törlésére
71. december 16-án került sor a bejegyzett adatok módosítására vonatkozó indítvány alapján, miközben az ügyvezetői tisztsége már
72. november 18-án véget ért. A deklaratív jellegű cégbejegyzés alapján a cégkivonat szerint tehát
73. november 18-ától december 16-áig (képviselő 6) volt jogosult a társaság képviseletében eljárni. (Képviselő 6), társaság nevében való eljárási jogosultságának bejegyzése ellen külön nem nyújtottak be jogorvoslati kérelmet, az ügyvezetői tisztsége megszűnésének jogalapja a tisztségből való visszahívás volt a társaság egyedüli tagjának határozata alapján, amelynek célja (képviselő 6) ügyvezetői tisztségének mihamarabbi törlése és (képviselő 1) ismét ügyvezetőként történő bejegyeztetése volt. Az idő alatt, amíg (képviselő 6) volt köznyilvánosan ügyvezetőként bejegyezve, az alperes képviseletében a következő iratokat írta alá, illetve az alábbi írásbeli nyilatkozatokat tette: -
74. november 19-én (közjegyző 2) (város 7) székhelyű közjegyző helyetteseként eljáró (helyettes neve) aláírási címpéldányt szerkesztett (képviselő 6), mint az alperes ügyvezetője aláírásának hitelesítésére. A közjegyzői okirat rögzítette, hogy a hitelesítésben felsorolt személyi adatokkal igazolt (képviselő 6) az iratot közjegyző előtt, saját kezűleg írta alá. Az okirat tartalmazza azt a figyelmeztetést is, hogy a közjegyző hitelesítése nem tanúsítja az iratban szereplő adatok valódiságát. -
75. november 19-i keltezéssel (képviselő 6) aláírásával készült az az okirat, amely szerint a felperes ügyvezetőjét (képviselő 6) arról tájékoztatta, hogy nem áll fenn a
76. szeptember 28án (ügyvéd 1) Ügyvédi Iroda által a felperessel szemben érvényesített összesen 94.473.670,forint követelés. -
77. november 24-ei keltezéssel jött létre a (képviselő 6) által képviselt alperes és a (képviselő 4) által képviselt felperes között egy "együttműködési megállapodás" című okirat. Az okirat
78. pontjában a kötelezettnek nevezett alperes képviselőjeként (képviselő 6) elismerte a jogosult felé, a törvényszéken már érvényesített tartozás fennálltát. Kijelentette, hozzájárul, hogy a biztosítási intézkedés során zárolt összeget az eljárás jogerőre emelkedését követően az intézkedést elrendelő végrehajtó a jogosult bankszámlájára átvezesse, és az eljárás során felmerült költségeket megtérítse. A
79. pontban az alperes kötelezettséget vállalt, hogy ha a bírósági eljárás időben elhúzódik, akkor
80. december 15-ig egyéb forrásból megtéríti a tartozást. A
81. pontban rögzítették, hogy a megállapodás a felek között teljes és hiánytalan a megegyezés, és ilyenként az, a felek között folytatott minden előző szóbeli vagy írásbeli megállapodást, tárgyalást, illetve megbeszélést hatálytalanít. Az alperes ellentmondása folytán perré alakult jelen ügyben (közjegyző 1) (város 5)-i közjegyző
82. november 23-án terjesztette be a bírósághoz az európai fizetési meghagyásos eljárás iratait. A bíróság másnap felhívta a felperest a peres eljárás illetékének kiegészítő lerovására és a keresetlevél szabályszerű előterjesztésére. A felhívásra
83. december 4-én érkezett beadványában (ügyvéd 2) a felperes képviseletében a fizetési meghagyásban foglalt kérelmet keresetként fenntartotta. Részletes tényállításait azonban nem adta elő, hivatkozása szerint az alperes ügyvezetése úgy döntött, hogy a teljes követelést elismeri, és a bíróság előtt egyezséget kíván kötni. Kérte ezért, hogy a december 8-a és 10-e közötti időpontban a bíróság soron kívül tűzzön ki tárgyalást, arról a feleket rövid úton értesítse, a felek közötti egyezség létrehozása és jóváhagyása érdekében. Indoka szerint a szlovák székhelyű gazdálkodó szervezet ügyvezetője ezen időpontban Magyarországon tartózkodik, és közvetett vagy közvetlen értesítés alapján személyesen jelen tud lenni a tárgyaláson a további jogvita lezárása és az egyezség megkötése érdekében. A bírósághoz
84. december 7-én érkezett egy e-mail is az (email cím) címről, „(képviselő 6) Igazgató" aláírással, amelynek melléklete szerint (képviselő 6), az alperes ügyvezetőjeként megvonta az (ügyvéd 1) részére adott meghatalmazást, és nyilatkozott arról, hogy ő maga is kéri a felperessel egyezően a tárgyalás kitűzését és kezdeményezi az egyezség megkötését, mert a keresetet elismeri. A bíróság
85. december 10-én kelt végzésével tájékoztatta a felperes képviseletében fellépő ügyvédet, hogy meghatalmazása nincs szabályosan benyújtva, továbbá nem indokolt a tárgyalás soron kívüli kitűzése, különös tekintettel arra, hogy a keresetlevél még nincs szabályszerűen előterjesztve. Ugyanezen a napon a bíróság e-mailen értesítette az alperes képviseletében az (email cím)-ről bejelentő személyt, hogy az e-mailen érkezett nyilatkozata nem hatályos. - (közjegyző 3) (város 5)-i közjegyző mellett működő (helyettes neve) közjegyző-helyettes
86. december 10-én közjegyzői okiratba foglalta (képviselő 6) egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatát. E nyilatkozatban (képviselő 6) az alperes képviseletében elismerte a felperessel szemben a jelen perben érvényesített követelést. Nyilatkozata szerint tűri, hogy a biztosítási intézkedés során zárolt összeget az eljárás jogerőre emelkedését követően az intézkedést elrendelő végrehajtó a felperes bankszámlájára átvezesse, és az eljárás során a felmerült költségeket megtérítse. A megállapodás aláírásával kötelezettséget vállal arra is, hogy ha a fenti bírósági eljárás időben elhúzódik, abban az esetben legkésőbb
87. december 15-ig egyéb forrásból megtéríti a még fennálló tartozást. A közjegyzői okirat szerint a jogosult és a kötelezett megállapodtak abban, hogy ha a fent részletezett és elismert tartozás a jogosult részére megtérítésre kerül, abban az esetben a feleknek egymással szemben sem jogi, sem anyagi követelésük nincs. A kötelezett kijelentette, hogy további ellentmondással nem él, és a megállapodás alapján a fellebbezés jogáról lemondott. Rögzítették, hogy a megállapodás a felek között a megállapodás tárgyára vonatkozó teljes és hiánytalan megegyezés, és mint ilyen, a felek között folytatott minden előző szóbeli vagy írásbeli megállapodást, tárgyalást, illetve megbeszélést hatálytalanít. A megállapodásban nem szabályozott kérdések tekintetében a Ptk. és a vonatkozó egyéb jogszabályok rendelkezései az irányadók. A közjegyzői okirat
88. fejezetében (képviselő 6), mint az alperes képviselője az okirat I. fejezetében írt megállapodás alapján kijelentette, hogy az alperes elismeri a fent körülírt tartozásait, és kötelezettséget vállal, hogy a végrehajtási költségek nélkül számított, összesen 44.393.000,- forint összegű, vételár visszafizetése jogcímén fennálló tartozását
89. december 15-ig a jogosult részére átutalással megfizeti. A közjegyző-helyettes az okiratban rögzített módon tájékoztatta (képviselő 6)-ot, hogy a közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozata alapján bírósági végrehajtásnak van helye. Tudomásul vette a közjegyző-helyettes tájékoztatását arról, hogy a fentiek szerint felvett közjegyzői okirat, amennyiben a Magyar Köztársaság területén a közvetlen bírósági végrehajtás feltételeinek megfelel, a nem vitatott pénzkövetelés vonatkozásában európai végrehajtható okirat, tekintettel arra, hogy azt a közjegyző-helyettes, mint hatóság foglalta közokiratba. Megértette továbbá a közjegyző-helyettes tájékoztatását, hogy a közokiratba foglalt nyilatkozata alapján az adós tartozása, mint nem vitatott pénzkövetelés az Európai Unió tagállamaiban is végrehajtható. A felperes
90. december 15-én a bírósághoz (képviselő 4) ügyvezető aláírásával meghatalmazást nyújtott be, továbbá csatolta (ügyvéd 3) meghatalmazott ügyvéd számláját érintő 1.200.000,- forint illeték átutalásáról szóló képernyőkép másolatát. Egyúttal a per soron kívüli intézésének elrendelése érdekében a törvényszék elnökéhez fordult, ismertetve, hogy az alperes ügyvezetése úgy döntött, a keresetet elismeri és egyezséget köt, így a bíróságnak a közel 45 millió forint pertárgyértékű ügyben a per befejezésének észszerű időtartamát a felek nyilatkozataihoz és szándékaihoz lehetne igazítani. Az elsőfokú bíróság ezt követően illetékessége hiányát állapította meg, és a keresetlevelet áttette Fővárosi Törvényszékhez, amely szintén megállapította illetékessége hiányát, és az iratokat felterjesztette az eljáró bíróság kijelölése végett a Kúriához. A végzés indokolásában - egyebek mellett - megállapította, hogy a (város 4)-i Törvényszék a felperes korábbi ügyvezetőjét, (képviselő 2)-t
91. szeptember 17-ei hatállyal eltiltotta az ügyvezetéstől. A Kúria a per tárgyalására az ügyben elsőként eljárt Gyulai Törvényszéket jelölte ki. A bíróság az 5.G.20.411/2006/
92. számú végzésével a felperes képviseletében eljáró (ügyvéd 3) ügyvédet hívta fel a peres eljárás illetékének lerovására és az ügyre vonatkozó részletes tényállítások előadására. A felperes perben
93. augusztus 16-án előadott keresetében kérte, kötelezze a bíróság az alperest 44.392.000,- forint, vállalkozói szerződésből eredő díjtartozás és annak a fizetési meghagyás szerinti időponttól járó kamatai, valamint a perköltség megfizetésére. A fizetési meghagyásban azonban sem esedékesség megjelölésére, sem pedig kamatmérték meghatározására nem került sor. A kereset indokolása szerint a felperes passzív házak építését végző gyárat akart létesíteni (város 2)n, és az alperes a vállalkozási szerződésben a passzívház-modulok gyártásához szükséges gépek és berendezések gyártására, beszerzésére és telephelyi beüzemelésére vállalt kötelezettséget. A felperes szerint az alperesnek járó szerződéses díj megfizetése a (pénzintézet 2) által folyósított EU-s forrásból biztosított eszközbeszerzési célfinanszírozásból történt. A felperes és a (pénzintézet 2) között ... számon
94. június 8-án jött létre a finanszírozási szerződés „felperes neve (város 2)-i passzívházelem-gyárának, EPS gyártósorának energetikai korszerűsítése hőközponttal" megnevezéssel. Ez olyan visszatérítendő uniós támogatás volt, mely a megadottól eltérő célra nem fordítható. Felperes előadta továbbá, hogy az eszközbeszerzési hitel
95. június 16-án a (pénzintézet 2)-től felé átutalásra került, és abból az alperes (pénzintézet 1)-nél vezetett bankszámlájára 44.393.000,forintot tovább utalt. Az alperes
96. június 25-én közölte, hogy a berendezéseket nem kívánja leszállítani, mert az átutalt összeget egy korábbi követelése kiegyenlítésére kívánja felhasználni. Ennek nyomán a (pénzintézet 2) képviselője, (személy 2) feljelentést tett a NAV ... Regionális Bűnügyi Igazgatóságán. A felperes állította, hogy
97. november 24-én (város 5)-ön a felek között létrejött egy együttműködési megállapodás, amelyben a kötelezettként feltüntetett alperes elismerte a felperes követelését, és kötelezettséget vállalt annak tűrésére, hogy a közjegyző által elrendelt biztosítási intézkedés során zárolt összegből a felperes kielégítést nyerjen, illetve az így ki nem elégített tartozást az alperes
98. december 15-ig vállalta megfizetni. Emellett az alperes vezető tisztségviselője ((képviselő 6))
99. december 4-én az alperes nevében nyilatkozatot juttatott el a Gyulai Törvényszékhez, amelyben a követelést ugyancsak elismerte, mind a jogalap, mind pedig összegszerűség tekintetében. Az alperes
100. szeptember 27-én benyújtott
101. sorszámú érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, elsősorban a felperes követelésének alaptalanságára, másodlagosan beszámításra hivatkozással. Az alperes jogi képviselője (képviselő 1)-től, mint alperesi ügyvezetőtől származó meghatalmazást csatolt (5/A/1.). Határozottan állította, hogy a felperes által hivatkozott tartozáselismerés, illetve az "együttműködési megállapodás" bűncselekmény útján jött létre. Azt az alperes képviseletére nem jogosult személy írta alá az alperes tulajdonosának és tényleges ügyvezetésének tudta nélkül. A megállapodás ezért érvénytelen, azt a felperes rosszhiszeműen használja fel a perben. Álláspontja szerint a
102. május 21-én kötött vállalkozási szerződést a felperes szegte meg. A szerződés
103. pontjában foglaltak szerint az összes fizetési kötelezettségét legkésőbb
104. október 31-ig teljesítenie kellett volna, súlyos forráshiánya miatt azonban erre nem került sor. A vállalkozási szerződésből eredő felperesi kötelezettségek teljesítésére szolgáló finanszírozási szerződés csak
105. június 8-án jött létre, amikor a felperes már több mint fél éve késedelemben volt a vállalkozói díjrészletekkel, és a kölcsön visszafizetéssel. Alperes előadta, a felperes a vállalkozási szerződést egy komplex, pályázati támogatásban részesülő projekt megvalósítása érdekében kötötte az alperessel. A források nem álltak a felperes rendelkezésére, ezért kellett neki ingatlanvásárláshoz kölcsönt nyújtani. A felperes azonban a szerződést megszegte, mert az ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződést nem kötötte meg, és bár az eladónak korábban átadott vételárelőleget visszakapta, azt az alperesnek nem fizette vissza. Az adásvétel létrejötte hiányában a megvásárolandó ingatlanra kikötött jelzálogjog ingatlannyilvántartási bejegyzése is meghiúsult. A másik, jelzálogjoggal érintett ingatlanra szintén nem lehetett bejegyezni zálogjogot, mert az már nem volt tehermentes. A felperes emellett összesen csak 2 millió forintot fizetett vissza, a még fennmaradó kölcsöntartozás törlesztését elmulasztotta. Az alperes
106. június 29-én ezért mondta fel a kölcsönszerződést, tájékoztatva a felperest, hogy az alperesnek átutalt 44.392.000,- forintot a kölcsönszerződés alapján fennálló tartozásra számolja el. Másodlagosan - arra az esetre, ha a nem találná jogszerűnek a bíróság a felperes által kifizetett összeg elszámolását a kölcsönszerződés törlesztéseként - a felperesi követeléssel szemben beszámítási kifogást terjesztett elő, amelyben a felperessel szemben fennállt, kölcsöntartozásból eredő tőke- és kamatkövetelését érvényesítette. Hivatkozott továbbá arra is, hogy beszállító közreműködője időközben felmondta a vele megkötött vállalkozási szerződést, ennek következtében 46.500.000,- forint haszontól esett el. Hivatkozása szerint az üzleti hasznának összege a felperes által fizetendő vállalkozói díj (kb. 310 millió forint) 15 százalékának megfelelő mértékű lett volna. Vitatta a tartozáselismerés hatályosságát, mert az azt aláíró (képviselő 6) nem volt jogosult az alperes képviseletére. A szlovák cégjegyzékbe (képviselő 6)-t a társaság tulajdonosai és ügyvezetője tudta, szándéka és hozzájárulása nélkül jegyezték be. Ennek észlelését követően a tulajdonos részéről haladéktalan intézkedés történt az ügyvezető visszahívása és a korábbi ügyvezető cégjegyzékbe visszajegyeztetése iránt, egyidejűleg a tulajdonos korábbi képviselője rendőrségi feljelentést is tett. (Képviselő 6) képviseleti joga még színleg is csak
107. november 18-án állt fenn, azaz
108. november 24-én az alperes képviseletében nem köthetett hatályos megállapodást. A felperes ezzel kapcsolatos álláspontja szerint (képviselő 6) a cégjegyzékben fel volt tüntetve az alperes képviselőjeként, így ő a cégkivonatban, illetve a cégbizonyítványban szereplő adatok közhitelességében bízva járt el. A Szlovákiában készült aláírási címpéldány is közjegyzői okirat. A közhiteles szlovák cégnyilvántartási adatok alapján járt el tehát, amellyel összefüggésben őt nem érheti hátrány. Ha (képviselő 6) mégsem rendelkezett képviseleti joggal, az a harmadik jóhiszemű személyek irányában, így a felé is tett jognyilatkozatok érvényességét nem érintheti. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 2.392.000,- forintot, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A pernyertességi, pervesztességi arányokra figyelemmel kötelezte a felperest 1.533.000,- forint perköltség megfizetésére is, az alperes részére. A bíróság ítélete jogi indokolásában abból indult ki, hogy a felek között nem volt vitás, a közöttük létrejött adásvétellel vegyes vállalkozási szerződésből eredően a felperes
109. június 16-án 44.392.000,- forintot eszközbeszerzés céljából átutalt az alperes részére. E kötelezettségét azonban az alperes nem teljesítette, ezzel megszegte a szerződést. Ez okból a felperes követelhette volna a teljesítést vagy a szerződéstől történő elállás esetén visszakövetelhette volna az előlegként átadott összeget. A bíróság ezen túl, a tényállás részeként megállapította azt is, hogy a felperesnek az alperessel szemben a
110. május 29-én kelt kölcsönszerződésből eredően 20.000.000,- forint tőke-, és további kamattartozása keletkezett, melyből mindössze 2.000.000,- forintot fizetett vissza határidőn belül, míg a kölcsön lejártát követően már nem teljesítette visszafizetési kötelezettségét. Felperes megszegte továbbá a kölcsönszerződést azzal is, hogy annak biztosítékait nem szolgáltatta, a zálogjogok bejegyzésére felperes érdekkörében felmerült okból azért nem került sor, mivel nem szerezte meg annak az ingatlannak a tulajdonjogát, melynek megvásárlásához az alperestől a kölcsönt felvette. E körben a bíróság (képviselő 2)
111. augusztus 17-én felperes nevében tett tartozás elismerését vette ítélkezése alapjául szolgáló bizonyítéknak, így erre is tekintettel megállapította, az alperes jogosult volt a felperes 44.392.000,- forint összegű követelésével szemben a beszámításra 42.000.000,- forint erejéig. A beszámításra a tartozáselismerés közokiratba foglalása előtt már sor került, ezért a felperesi követelés a beszámítás erejéig már ekkor megszűnt. Az alperes képviseletében eljárt (képviselő 6) beszámítást visszavonó nyilatkozatát, illetve a többször is megerősített tartozáselismerés hatályosságát is vizsgálta a bíróság a bizonyítás eredményének tükrében. E körben elsősorban a (város 1)-i I. számú Járásbíróság megkeresésre adott válaszát vette ítélkezése alapjául, mely a Szlovák Köztársaság Kereskedelmi Törvénykönyvének kapcsolódó rendelkezéseit értelmezte. A Szlovák Cégbíróság közlése deklaratívnak minősítette (képviselő 6) alperesi társaság ügyvezetőjekénti bejegyzését, mely
112. november 24-től december 16-ig terjedő időre jogosította fel az említett személyt a cég képviseletére. A cégbírósági bejegyzés nyilvános adataiból ez tényként következik. A Szlovák Cégbíróság tájékoztatásából az elsőfokú bíróság arra következtetett, hogy az ügyvezetői minőség bejegyzése nem volt konstitutív hatályú, az nem azzal keletkezett, hogy azt a cégnyilvántartásba közhitelesen bejegyezték. Ez azzal a következménnyel jár, hogy a bíróságnak vizsgálnia kellett a cégbejegyzés alapjául szolgáló társasági határozat érvényességét. E körben a bíróság ismertette és értékelte a tanúbizonyítás eredményét, mely elsősorban az alapul szolgáló határozat keletkezésének körülményeire vonatkozott. A tanúvallomások részletes ismertetése és mérlegelése eredményeként a bíróság megállapíthatónak találta, hogy a „Rozhodnutie" megjelölésű okirat, mely alapján a Szlovák Cégbíróság (képviselő 6) ügyvezetői tisztségét bejegyezte hamisított, ezért joghatás kiváltására nem alkalmas. (Képviselő 6)nak így ténylegesen nem keletkezett képviseleti jogosultsága. A perbeli tanúvallomások a bíróság álláspontja szerint azt is igazolják, hogy a változásbejegyzés alapjául szolgáló okiraton lévő aláírás nem a kiállítóként feltüntetett (képviselő 1) által képviselt egyszemélyi tulajdonostól származik. A bíróság az ezzel kapcsolatos további bizonyítást mellőzte, és a per elhúzódásának elkerülése érdekében nem várta be az újabb aláírásminták beszerzésére adott külföldi megkeresések eredményét. A bíróság ezt követően ítélete indokolásában kitért arra, hogy milyen jogkövetkezmény fűződik (képviselő 6) által az alperes nevében megtett jognyilatkozatokhoz. Megállapította, hogy a szerződéses jognyilatkozatra a Róma I. rendelet határozza meg az alkalmazandó jogot, mely a jelen esetben a szlovák cégjog. Ennek világhálón hozzáférhető - köztudomású - tartalma szerint a cégnyilvántartásban rögzített adatok a közzétételük pillanatában hatályosak harmadik személyekkel szemben. A további szabályok azonban a megtett jognyilatkozatok létrejötte kérdésében nem adnak eligazítást, azokat a bíróság álláspontja szerint ezért a Ptk-ban rögzített álképviseleti szabályok alapján kell elbírálni a Ptk. 6:
113. §