A határozat elvi tartalma: A cselekmény mikénti jogi minősítése a vád perjogi, s ekként a bizonyítási eljárás érvényessége (így a vád törvényessége, a súlyosítási tilalom és a felülvizsgálat) szempontjából önmagában közömbös. KÚRIA Bfv.III.674/2013/8.szám A Kúria Budapesten, a
- év tanácsülésen meghozta a következő április hó
- napján tartott v é g z é s t: A csalás bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben az I. rendű terhelt védője és a II. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványokat elbírálva a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság B.122/2009/
- számú, illetőleg a Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.59/2011/
- számú ítéletét az I. rendű és a II. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság a
- január 13-án kihirdetett B.122/2009/
- számú ítéletével bűnösnek mondta ki az I. rendű terheltet - 1 rb. folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében [Btk.
- §
(1),
(2)bek. c) pont,
(6)bek. b) pont], - 1 rb. folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében [Btk. 318. §
(1),
(2)bek. c) pont,
(5)bek. b) pont], - 1 rb. folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében [Btk. 318. §
(1),
(2)bek. c) pont,
(6)bek. b) pont], - 33 rb. közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 275. §
(1)bek. a) pont], - 5 rb. közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 274. §
(1)bek. c) pont], - 37 rb. hivatali visszaélés bűntettében (Btk.
- §), - 9 rb. vesztegetés bűntettében [Btk.
- §
(1),
(3)bek.], - 1 rb. vesztegetés bűntettében [Btk. 250. §
(1)bek.] és 33 rb. folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (Btk.
- §); a II. rendű terheltet pedig 1 rb. bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében [Btk.
- §
(1),
(2)bek. c) pont,
(6)bek. b) pont], - 1 rb. felbujtóként, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében [Btk. 318. §
(1),
(2)bek. c) pont,
(5)bek. b) pont], - 4 rb. felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 274. §
(1)bek. c) pont], - 26 rb. felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 275. §
(1)bek. a) pont], - 26 rb. felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntettében (Btk.
- §), - 9 rb. bűnsegédként elkövetett vesztegetés bűntettében [Btk.
- §
(1),
(3)bek.], - 1 rb. bűnsegédként elkövetett vesztegetés bűntettében [Btk. 250. §
(1)bek.] és - 26 rb. bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett magánokirathamisítás vétségében (Btk.
- §). Ezért halmazati büntetésül - az I. rendű terheltet 4 évi börtönbüntetésre és a közügyektől 4 évi eltiltásra, - a II. rendű terheltet 3 évi börtönbüntetésre, a közügyektől 3 évi eltiltásra és 350.000 Ft, valamint 393.804 Ft vagyonelkobzásra ítélte. Egyben kötelezte az I. rendű terheltet a magánfél részére kártérítés, valamint az állam részére illeték megfizetésére. Kétirányú ügyészi, valamint védelmi fellebbezések alapján eljárva a Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a
- február 26-án meghozott Bf.59/2011/
- számú ítéletével az elsőfokú határozatot az I. rendű és II. rendű terhelt tekintetében a következők szerint változtatta meg. Az I. rendű terhelt cselekményeit - 2 rb. - 1 esetben folytatólagosan elkövetett - csalás bűntettének [Btk.
- §
(1)bek.,
(2)bek. c) pont,
(6)bek. b) pont], - 156 rb. közokirat-hamisítás bűntettének [Btk. 275. §
(1)bek. a) pont] és 39 rb. folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének (Btk.
- §), a II. rendű terhelt cselekményeit pedig - 1 rb. felbujtóként, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettének [Btk.
- §
(1)bek.,
(2)bek. c) pont,
(6)bek. b) pont], - 128 rb. felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének [Btk. 275. §
(1)bek. a) pont], - 32 rb. felbujtóként, folytatólagosan elkövetett magánokirathamisítás vétségének (Btk. 276. §) és - 10 rb. befolyással üzérkedés bűntettének [Btk. 256. §
(1)bek.] minősítette. Az I. rendű terhelt börtönbüntetésének és közügyektől eltiltása tartamát 3-3 évre, a II. rendű terhelt börtönbüntetése és közügyektől eltiltása tartamát 2-2 évre enyhítette, utóbbi vagyonelkobzását 693.804 Ft-ra mérsékelte. A magánfél polgári jogi igényének érvényesítését pedig egyéb törvényes útra utasította. Egyebekben a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet az I. rendű és II. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta. Az eljárt bíróság felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott - az I. rendű és II. rendű terhelt irányadó tényállás szerinti magatartására vonatkozó - jogi értékelésének lényege a következő. Az eljárt bíróság az elkövetéskor hatályos büntető törvényt alkalmazta. A másodfokú bíróság - az elsőfokú bíróság jogi álláspontjától eltérve - a tényállás III. pontja szerinti csalási cselekmények folytatólagos egységébe tartozónak értékelte a tényállás II. pontja szerintieket is, viszont a tényállás I. pontja szerinti csalási cselekmény esetében mellőzte a folytatólagosság megállapítását. Emellett látszólagos alaki halmazatnak értékelte a tényállás szerinti hivatali visszaélést, hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítást és vesztegetést, s mivel álláspontja szerint - a vesztegetés a tudati elem hiányában nem tényállásszerű, így e cselekményeket hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisításnak minősítette. Ehhez igazodóan a II. rendű terhelt esetében a vesztegetési cselekményeket befolyással üzérkedésként értékelte. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. rendű terhelt védője és a II. rendű terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt egyaránt - a Be. 416. §
(1)bekezdés c) pontját megjelölve - eljárásjogi okból, hatályon kívül helyezés érdekében. Az I. rendű terhelt védőjének indítványa szerint törvényes, mivel a vesztegetés vonatkozásában magatartást nem tartalmaz. a vád nem elkövetési A II. rendű terhelt védőjének indítványa szerint a vád azért nem törvényes, mivel nem tartalmaz elkövetési magatartást a II. rendű terheltnek felrótt felbujtóként elkövetett csalás, felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás, felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés, bűnsegédként elkövetett vesztegetés, illetve a befolyással üzérkedés vonatkozásában. Másrészt az indítványok szerint az elsőfokú ítélet jogi indokolásában a közokirat-hamisításra vonatkozó jogszabályhely Btk. 275. §
(1)bekezdés b) pontja szerinti megjelölése teljes mértékben ellentétes az elsőfokú ítélet rendelkező részével, amiben 275. §
(1)bekezdés a) pontja, és az indokolás további szövegével is, ahol 275. §
(1)bekezdés a) pontjának II. tétele szerepel. Mindemellett a II. rendű terhelt közokirat-hamisítási cselekményeinek az elsőfokú ítélet rendelkező része szerinti felbujtói minősítésétől eltér az ítélet jogi indokolása, ahol bűnsegédi magatartásról van szó. A Legfőbb Ügyészség BF.1244/
- számú átiratában a felülvizsgálati indítványokat egyaránt alaptalannak tartotta és a megtámadott határozat - mindkét érintett terhelt tekintetében történő - hatályban tartását indítványozta. Álláspontja szerint vád tárgyát képezte, hogy az I. rendű terhelt a fia (a II. rendű terhelt) nevében és helyette valótlan tartalmú munkáltatói igazolást adott le és kérte fia nyilvántartásba vételét, járadék megállapítását, amit az I. rendű terhelt által adott okiratok alapján - azok valótlan tartalmát nem ismerve - a munkatársa megállapított. Ehhez képest közvetett tettes az I. rendű terhelt, felbujtó pedig a II. rendű terhelt. Az I. rendű terhelt ugyanis a II. rendű terhelt rábírására kezdte az ügyintézést. A közokirat-hamisítás megjelölésének rendelkező rész és indokolás közötti eltérése pedig - az indítványokkal ellentétben - valójában nem teljes körű, legfeljebb részleges, ami nem vezet hatályon kívül helyezéshez. Az I. rendű és a II. rendű terhelt védői - a Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatára tett - észrevételükben felülvizsgálati indítványukat változatlan tartalommal fenntartották. Mindemellett az I. rendű terhelt védője kifejtette, hogy miután a vesztegetés vonatkozásában a vád - elkövetési magatartás hiányában - nem törvényes, az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének és az eljárás megszüntetésének lett volna helye. A II. rendű terhelt védője szerint cselekmények értékelésének mellőzése törvényességének hiányát. Az I. rendű terhelt és a II. felülvizsgálati indítványa nem alapos. pedig a vesztegetési nem pótolja a vád rendű terhelt védőjének Kétségtelen, hogy a Be.
- §
(1)bekezdés c) pontja alapján felülvizsgálati ok a 373. §
(1)bekezdés I. pontjának c) alpontja, továbbá a III. pontja szerinti eljárási szabálysértés, és a 423. §
(5)bekezdése alapján hivatalból vizsgálandó, a 428. §
(2)bekezdése folytán pedig felülvizsgálatban is feltétlen hatályon kívül helyezést eredményez, ha a bíróság törvényes vád hiányában járt el, vagy az indokolási kötelezettségét megszegte. Jelen ügyben azonban a - felülvizsgálattal érintett - terheltek esetében egyikről sincs szó. A Be. 2. §
(1)bekezdése szerint a bíróság ítélkezése során törvényes vád alapján jár el. A Be. 2. §
(2)bekezdése szerint törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi. A vád törvényességének követelménye alanyi és tárgyi meghatározottságot és személyre konkretizáltságot igényel. A vád meghatározott személyre irányultságát az indítványok sem vitatták. Ugyanakkor a vád törvényességének nem feltétlen tartalmi eleme a vád tárgyává tett cselekmény Btk. szerinti minősítése, illetve annak helyessége. A vád törvényességének elengedhetetlen tartalmi eleme a pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző - valamely magatartás. Az a ténybeliség, ami a bizonyítás alapját, s egyben keretét megadja. A vád perjogi rendeltetése ugyanis, hogy a bíróság számára a büntetőjogi felelősség kérdésében érdemi vizsgálat, illetve döntés lehetőségét biztosítsa, ekként bizonyítási eljárás, anyagi jogi értékelés alapját képezze. Ennek eleget tesz, ha a vád ténybeli tartalmából anyagi jogi következtetés vonható valamely bűncselekmény (vádolt személy általi) megvalósítására. A cselekmény mikénti jogi minősítése a vád perjogi, s ekként a bizonyítási eljárás érvényessége (így a vád törvényessége, a súlyosítási tilalom és a felülvizsgálat) szempontjából önmagában közömbös. Jelen ügyben valójában arról van szó, hogy a másodfokú bíróság éppen a törvényes vád szerinti vádhoz kötöttség betartásával - a vád ténybeliségének kereteiben maradó ítéleti tényállásban foglaltakat értékelte (amit egyébként egyik felülvizsgálati indítvány sem támadott). Ebből a szempontból az látszólagosságára vonatkozó alaki jogi halmazatra, illetve annak álláspont valójában szintén közömbös, mivel az csupán (változatlan ténybeliségre vonatkozó) minősítési, s nem a vád törvényessége körébe vonható kérdés. A Be. 373. §
(1)bekezdése szerint hatályon kívül helyezésnek és új eljárásra utasításnak van helye, ha a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében az eljárt bíróság az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan, vagy az ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes. Az indokolási kötelezettség megsértését tehát egyrészt az jelenti, ha az indokolás nem, vagy nem az elégséges és szükséges mértékben tartalmazza, hogy a bíróság mit vett számba, mit mérlegelt, illetve értékelt ténymegállapítása, jogkövetkeztetése végett. Ilyenkor ugyanis ellenőrizhetetlen a ténymegállapító és döntési tevékenység, tehát az ítélet felülbírálhatatlan [Be. 373. §
(1)bek. III. pont a) alpont]. Ha pedig az indokolás a rendelkező résszel teljesen ellentétes, akkor a döntés nem egyértelmű [Be. 373. §
(1)bek. III. pont b) alpont]. Az ilyen indokolás nem rendeltetésszerű, ezért a határozat további - érdemi - vizsgálatának sincs helye. Jelen esetben azonban nincs szó a kifogásolt rendelkezés kétértelműségéről, ami a rendelkező rész és indokolás teljes ellentétességét jelentené. Az indokolás indítványok által kifogásolt részei ugyanis valójában nem teszik kétségessé annak a rendelkező résznek a tartalmát, amihez fűződnek. Mindemellett az I. rendű és II. rendű terhelt cselekményei vonatkozásában a másodfokú ítélet rendelkezéséhez kapcsolódó jogi indokolás - s ekként a jogerős ítélet - egyértelmű. Ekként a Kúria a felülvizsgálati indítványoknak nem adott helyt, s - a Be. 424. §
(1)bekezdése szerint tanácsülésen eljárva - a megtámadott határozatokat az I. rendű és a II. rendű terhelt tekintetében a Be.
- §-a alapján hatályában fenntartotta. A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be.
- §-ának
(4)bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. §
(4)bekezdésének b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. §-ának
(3)bekezdésén alapul azzal, hogy a bíróság - a Be. 421. §-ának
(3)bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén - az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,
- április
- Dr. Akácz József s.k. a tanács elnöke, Dr. Márki Zoltán s.k. előadó bíró, Dr. Varga Zoltán s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő MV