Pfv.21866/2018/4 – Kúria

(2)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.VI.21.866/2018/

1. A tanács tagjai: . Kollár Márta a tanács elnöke . Kocsis Ottilia előadó bíró . Puskás Péter bíró A felperes: I. rendű II. rendű A felperes képviselője: Dr. Orosz Krisztina Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Orosz Krisztina ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: . Szedlár Anna Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Szedlár Anna ügyvéd A per tárgya: vételár visszafizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperesek A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Környéki Törvényszék 4.Pf.20.001/2018/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: áckevei Járásbíróság 15.P.21.994/2016/
3. Rendelkező rész - A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. - Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az alperes mint eladó
4. október 16-án a vevő felperesekkel adásvételi szerződést kötött a B. 8424/14 hrsz.-ú ingatlanra és azon értékesítési céllal épülő, 130,91 m2 összterületű lakóépületre. A felpereseknek a bruttó 38.400.000 forint [11.000.000 forint telek, 27.400.000 forint felépítmény] vételárat a szerződés aláírásakor foglalóként fizetett 7.640.000 forintot meghaladóan részletekben, a készültségi állapottól függően kellett megfizetni: 15.360.000 forintot
5. december 10-ig, 13.440.000 forintot
6. január 30-ig, 1.920.000 forintot
7. április 1-jéig. A felperesek a fizetési kötelezettségüket teljesítették, az ingatlant birtokba vették, azon tulajdonjogot szereztek. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [2] [3] A felperesek a keresetükben az alperes kötelezését kérték 3.984.290 forint és
8. február 1-jétől késedelmi kamat megfizetésére elsődlegesen az adásvételi szerződés módosítása [a 7.640.000 forint foglaló 6.316.523 forintra, a 13.440.000 forint vételárrész 11.111.789 forintra, a 1.920.000 forint vételárrész 1.587.398 forintra történő csökkentése]; másodlagosan jogalap nélküli gazdagodás címen. A keresetüket arra alapították, hogy a
9. január 1-jétől hatályos
10. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa törvény) szerint a
11. január 1-jét követően teljesített vételárrészlet esetén az adó mértéke az adóalap 5 %-a. Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Az első- és másodfokú ítélet [4] [5] Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint a szerződés teljesítéssel megszűnt, a Polgári Törvénykönyvről szóló
12. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 6:
13. §

(2)bekezdése alapján szerződésmódosításnak nincs helye, a kereset a 6:579. §

(1)-

(2)bekezdésben szabályozott jogalap nélküli gazdagodás címen sem alapos. A felek szerződéses akarata az ingatlan tulajdonjogának bruttó 38.400.000 forint vételáron történő megszerzésére/átruházására irányult. Az alperes javára nincs olyan vagyoneltolódás, amelyre a szerződés nem adott jogalapot. A bruttó vételár kikötésével az áfa változásának a kockázatát az a fél viseli, vagyis tűri el, akinek terhére esik: emelkedés esetén az eladó, csökkenés esetén a vevő. Az elsőfokú bíróság szerint a jogszabályváltozás miatt az alperes helyesen számolt el a felperesekkel. A vételárrészek nem módosultak, csak az áfa tartalmuk és ennek folytán az Áfa törvény 83. § alapján meghatározható nettó vételárrész. Az Áfa törvény 59. §

(1)bekezdés, 84. §

(2)bekezdés b) pont alkalmazásával a 2015-ben átvett foglaló áfa tartalma 27 %. Az elsőfokú bíróság a felperesek által hivatkozott igazságügyi adószakértő véleményét nem fogadta el ítélkezése alapjául, mert a vételár részletek áfa tartalmának kérdését a pénzügyi jogszabályok mentén közelítette meg. A bíróságnak azonban a felek akaratát tükröző, általuk kötött adásvételi szerződésből kell kiindulnia, az alapján a felek szerződéses akarata a bruttó vételárra terjedt ki. A felperesek szakértői bizonyítási indítványát a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 3. §

(4)bekezdése alapján elutasította, miután jogkérdésben kellett állást foglalnia. A másodfokú bíróság a felperesek fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Indokolása szerint egyetértett az elsőfokú bíróság helyesen megállapított tényállásból levont jogkövetkeztetésével. A fellebbezés kapcsán rámutatott arra, hogy a felek a szerződéses szabadság körében megállapodhatnak bruttó vételárban, vagy meghatározhatják a vételárat nettó vételár + az áfa összegében. A perbeli esetben kikötött bruttó vételár köti a feleket. Ebből kell kiindulni, bruttó vételárban történt megállapodást kell figyelembe venni, nem az Áfa törvény módosításának jogpolitikai céljait.

1. január 1-jétől az áfa 5 %-ra történt csökkentésének nincs jelentősége. A felek a szerződésüket nem módosították, a teljesített szerződést a bíróság nem módosíthatta. A bruttó vételárban történt megállapodásra figyelemmel nincs jelentősége annak, hogy a foglalót a végszámla ellenértékébe vagy a
2. évben megfizetett teljesítésbe kell elszámolni. A felpereseknek a szerződés szerinti bruttó összeget kellett megfizetni. A fizetési kötelezettségüket nem érinti az a körülmény, hogy az áfa fizetésre kötelezett alperes a teljesítés után milyen számítás alapján és mekkora összegben fizetett áfát. Az elsőfokú bíróság a szükségtelen bizonyítási indítványokat helyesen utasította el, indokolási kötelezettségének a Pp.
3. § szerint eleget tett. A nem releváns bizonyítási indítványokat a másodfokú bíróság is elutasította. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [6] [7] A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérték. Megsértett jogszabályként megjelölték a Ptk. 6:
4. §-át,

(2), a 6:

1. §át, a 6:
2. §

(2), az Áfa tv. 59. §

(1), a Pp. 206. §

(1), a 221. §

(1)bekezdését, a Tanács

1. november 28-i, a közös hozzáadott-értékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv (a továbbiakban: HÉA-irányelv)
2. cikkét. A bíróság által történő szerződésmódosítás kapcsán azt hangsúlyozták, hogy annak a teljesítés nem lehet gátja, a jogalkalmazásnak összhangban kell állnia a jogalkotás szociálpolitikai céljával, a
3. évi CCXII. törvény 23-
4. §-hoz fűzött indokolással: a cél a vevők helyzetének megkönnyítése, ezzel a lakásvásárlás felélénkítése, és nem a cégek nyereségének növelése azzal, hogy az állam átmenetileg lemond az áfa-bevétel egy részéről. A jogalap nélküli gazdagodás címen az indokolatlan vagyoneltolódás megtérítésének nem akadálya a szerződésben kikötött bruttó vételár. Az alperes bevétele, teljesítésének ellenértéke a nettó+áfa vagy bruttó ár esetében egyaránt az áfa nélküli nettó összeg. A szerződésszerű teljesítéshez, a számla kibocsátásához elengedhetetlen a vételárrészletek megbontása adóalap (nettó) és áfa összegre. Az Áfa tv.
5. § d) pontjának megfelelő termékértékesítés esetén az áfa a szerződésben kikötött vételár részeként, mint kötelező tartalmi elem automatikusan a szerződés tartalmává válik. A „bruttó" összeg megbontása körében polgári jogi megállapodásnak nincs helye, az Áfa törvény szabályozza az adóalap, az áfa fogalmát. A bruttó árból a törvény erejénél fogva következik a nettó + áfa megbontása. Az Áfa törvény
6. §

(1)bekezdése kizáró rendelkezése ellenére az alperes az áfa változásból eredő különbözetet beépítette az adó alapjába, ezzel a nettó árbevételét 2.217.344 forinttal növelte meg. Ugyanis az áfa csökkentés eredményeként az adóalap változatlan maradt, a bruttó ár csökkent 2.660.813 forinttal, az alperes ezzel megkárosította a felpereseket. Az alperes szerződéses akarata is a bruttó vételár 27 % áfával csökkentett ellenértékére terjedt ki. A felek ügyleti akarata csak az „alkuképes" nettó ellenértékre terjedhet ki, így a felek közötti elszámolás és az adó alapja csak a nettó vételár lehet. Az alperes javára történő vagyoneltolódásra a szerződés nem adhat jogalapot, hiszen az áfa mértéke kívül esik a szerződési szabadság körén. Az uniós szabályozásból is következően alperes számára a vételárból az adóalap bír relevanciával, az képezi a teljesítése ellenértékét. Az áfa kulcs változása folytán a kialkudott vételár - azaz adóalap - érintése nélkül kell az új áfa kulccsal meghatározni a vevők által teljesítendő összeget. Az alperes a 2015ben kifizetett foglaló kapcsán is köteles a felszámított 27 % áfa-ból az 5 %-on felüli összeget megtéríteni, mert a foglalót csak a szerződés 2016-ban történt teljesítésekor lehetett az ellenértékbe beszámítani [Ptk. 6:185. §

(2)bekezdése]. A foglalót nem terheli áfa fizetési kötelezettség, ezért azt nem kell számlázni. Az eljárt bíróságok jogértelmezése ellentétes a HÉA-irányelv 73. cikkében írtakkal, amikor az adóalap, vagyis az alperesi teljesítés ellenértékének részévé teszi a jogszabálymódosítás okán keletkező áfa különbözetet. A felperesek indítványozták az Európai Unió Bíróságától az Európai Unióról és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (atovábbiakban: EUMSz) 267. cikke alapján előzetes döntéshozatal kezdeményezését HÉA irányelv 73. cikk értelmezése, a következő kérdés megválaszolása érdekében: az ún. 'bruttó vételár'-at rögzítő szerződés esetén a szociálpolitikai célú új lakóingatlanok értékesítése körében bevezetett kedvezményes és a korábbi áfa kulcs különbözete növeli a teljesítés ellenértékét, azaz az adóalapot ? Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [8] A Kúria az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezésére irányuló kérelmet elutasította. Az EUMSz 267. cikke szerint „az Európai Unió Bírósága hatáskörrel rendelkezik előzetes döntés meghozatalára a következő kérdésekben:

1. a)a Szerződések értelmezése;
2. b)az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok jogi aktusainak érvényessége és értelmezése; Ha egy tagállam bírósága előtt ilyen kérdés merül fel, és ez a bíróság úgy ítéli meg, hogy ítélete meghozatalához szükség van a kérdés eldöntésére, kérheti az Európai Unió Bíróságát, hogy hozzon ebben a kérdésben döntést". A Kúria úgy ítélte meg, hogy a felülvizsgálati kérelem folytán az ügyben ilyen kérdés nem merült fel. [9] [10] [11] [12] [13] A jelen polgári jogi, szerződéses kötelmi jogvitában a felperes marasztalási igényéről, pénzfizetésre kötelezés iránti kereseti kérelme alaposságáról az annak jogi alapjaként megjelölt, a keresettel érvényesített polgári anyagi jog, a Ptk. 6:60. § [Jogszabály által meghatározott szerződési tartalom] a Ptk. 6:579. § [Jogalap nélküli gazdagodás] alkalmazásával kell határozni. Az áfa mértékének jogszabályi módosítása, mint releváns tényállás csupán alátámasztani hivatott a kereseti kérelmet, és a keresettel érvényesített jogot, a kereseti igény jogi alapját, azaz a petitum és a jogállítás ténybeli alapja. Ezért uniós jogi aktusként a HÉA-irányelv 73. cikkének értelmezése nem szükséges, a felperes által a felülvizsgálati kérelmében felvetett kérdés a jelen polgári ügy eldöntése szempontjából nem releváns. Ezért a Kúria a Pp. 155/A. §

(2)bekezdése alapján az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásnak végzéssel történő kezdeményezésére nem látott lehetőséget. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Kúria elöljáróban rámutat arra, hogy míg a peres felek magánjogi szerződéses jogviszonyában a Ptk. 1:

1. § [A törvény hatálya] rendelkezése értelmében a mellérendeltség és egyenjogúság érvényesül, s a szabályozás jellemzően diszpozitiv, addig az általános forgalmi adózás szabályai kógens közjogi normák, az Áfa törvény
2. § értelmében az államháztartás központi kormányzata költségvetésének bevételét hivatottak biztosítani, az adóalany és az állam közötti aláfölérendeltségen alapuló adójogviszonyban érvényesülnek. Az adójogviszony alanyai a perbeli esetben az áfa adóalany alperes és az állam, e közigazgatási jogviszonyt érinti az áfa törvénynek a felperesek által kereseti követelése ténybeli alátámasztására felhozott módosítása, az Áfa kulcs mértékének a csökkentése. A felperes által a keresete megalapozására felhívott adójogi szabályozás nem hat ki az adóalany és a vele szerződő fél - a közjogi jogviszonyban nem álló harmadik személy felperes - közötti polgári jogi jogviszonyra. Az adóalany döntésétől függ, hogy az áfa-csökkentést érvényesíti-e az áraiban. Az pedig a felek közös döntésére tartozó kérdés, hogy az eljárt bíróságok szerint helyesen megítélt, bruttó összegben meghatározott vételárat - akár az adómérték változására tekintettel, akár más okból - módosítják-e [2016/
3. Adózási kérdés I. 5)]. Ez következik az alkotmányos védelem alatt álló szerződési szabadságból is. Ha a jogalkotó a kedvezményt nem az adóalanynál kívánta volna érvényesíteni, úgy közvetlenül az építtetőt támogatja, például az adóvisszatérítési támogatáshoz hasonló jogi szabályozással [a lakásépítési támogatásról szóló 256/
4. (XII. 6.) Korm. rendelet 8/A. §]. Az alperes pénzbeli marasztalására - a kifizetett vételár részbeni visszafizetésére - irányuló elsődleges kereseti kérelem anyagi jogi megalapozására a felperesek téves jogszabály-értelmezéssel jelölték meg a Ptk. 6:
5. § [Jogszabály által meghatározott szerződési tartalom]

(2)bekezdését, így az nem vezethetett a felülvizsgálati kérelmük eredményességére sem. Ugyanis a jogerős ítélettel megsértettként megjelölt törvényi rendelkezés a már megkötött szerződés tartalmát megváltoztató jogszabály érvényesülésének a kizárását, azaz a jogszabály által okozott szerződésmódosítás annulálását, megsemmisítését célozza egy konkrét szerződéses jogviszonyban. A perbeli esetben erről szó sincs, hiszen a felperesek éppen az általános forgalmi adó mértékét csökkentő törvényi rendelkezésre hivatkozással, annak szerződéses jogviszonyukban a kikötött vételár mértékének bírói szerződésmódosítással történő csökkentése útján történő érvényesítése érdekében fordultak bírósághoz. Ugyancsak nem vezethetett az alperes marasztalására a másodlagos jogcímen érvényesített kereseti kérelem sem a Ptk. 6:579. § [Jogalap nélküli gazdagodás]

(1)bekezdésének törvényi tényállása, az alperes által a felpereseknek visszatérítendő előny hiányában. Ugyanis az alperes a felperesek rovására jogalap nélkül nem jutott vagyoni előnyhöz, az alperesnél nincs a felperesek vagyona terhére elért gazdagodás. Az adókulcs csökkentésével az állam mondott le költségvetési bevétele egy részéről, az alperesnél a módosító törvény rendelkezései alapján jogszerűen maradt több bevétel. A peres felek polgári jogi jogviszonyában a szerződésükben kikötött vételár megfizetése [Ptk. 6:215. §

(1)bekezdés], azaz a vevő felperesek szerződésszerű teljesítése nem tartozatlan fizetés és az általános forgalmi adóalany alperes adófizetési kötelezettségét érintő adómérték változás folytán okafogyott szolgáltatássá sem vált. [14] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdés alapján hatályában fenntartotta. Záró rész A felperesek a Pp. 270. §

(1), a 78. §

(1)bekezdés alapján kötelesek az alperes ügyvédi munkadíjból álló, a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(2),

(5)-

(6)bekezdés alapján, a kifejtett képviseleti tevékenységgel arányban meghatározott felülvizsgálati eljárási költségét megfizetni. [16] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdés alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [17] E határozat ellen a felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 271. §

(1)bekezdés e) pont zárja ki. [15] Budapest,

1. szeptember
2. Dr. Kollár Márta s.k. a tanács elnöke, dr. Kocsis Ottilia s.k. előadó bíró, dr. Puskás Péter s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Sz.Sz. bírósági ügyintéző