Bf.244/2019/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés), ezért 8 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztésbe beszámítani rendelte a vádlott által őrizetben, majd házi őrizetben és bűnügyi felügyeletben eltöltött időt. Megállapította, hogy a vádlott legkorábban a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt tárgyakról és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen a vádlott felmentésért, a védő elsődlegesen felmentésért, másodlagosan a büntetés enyhítése érdekében fellebbezett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.137/2019/19. számú átiratában a védelmi perorvoslatokat megalapozatlannak tartotta. Az ügy tanácsülésen történő elbírálását indítványozta. Nyilvános ülés kitűzése esetére bejelentette, hogy azon nem kíván részt venni. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartotta. Ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a bizonyítékok megfelelő mérlegelésével megalapozott tényállást állapított meg, mely a másodfokú eljárásban irányadó. Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének is eleget tett. A megalapozott tényállás megváltoztatására törvényes ok nincs, új tény, új bizonyíték nem merült fel. Az ügyészi álláspont szerint a törvényszék helytállóan következtetett a vádlott bűnösségére, a cselekmény minősítése is törvényes. A büntetéskiszabás körében irányadó körülményeket helytállóan sorolta fel, a büntetés enyhítésére nem látott törvényes lehetőséget. Észrevételezte, hogy a közügyektől eltiltás mellékbüntetés jellege nem került feltüntetésre, ezen túl az őrizetben, házi őrizetben, bűnügyi felügyeletben töltött időnek a feltüntetése és a kiszabott szabadságvesztésbe történő beszámítása pontatlan. Indítványozta, hogy a vádlott letartóztatásának tartamát a kiszabott szabadságvesztésbe a másodfokú bíróság számítsa be, jelölje meg, hogy egy napi letartóztatásban töltött idő egy nap szabadságvesztésnek felel meg. A járulékos rendelkezéseket törvényesnek találta. Indítványozta, hogy a törvényszék ítéletét az ítélőtábla a fent írtak vonatkozásában változtassa meg, egyebekben pedig annak helyes indokainál fogva hagyja helyben. A vádlott kirendelt védője írásbeli fellebbezés indokolásában arra hivatkozott, hogy a törvényszék által megállapított ítéleti tényállás megalapozatlan, kizárólag közvetett bizonyítékokon alapul, amely alapján tévesen következtetett az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére, ezért a vádlott felmentése indokolt a tényállás megváltoztatását követően. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a sértett annyira legyengült állapotban volt, hogy nem tudott védekezni. A védekezés hiánya nem legyengült állapotának volt köszönhető, hanem annak a ténynek, hogy a vádlotti magatartással szemben nem is kellett védekeznie. Az elsőfokú bíróság nem adta magyarázatát annak, hogy miként kerülhetett a sértett hason fekvő testhelyzetben a padlóra, ha a vádlott őt az ágyon fekve fojtogatta és rá is nehezedett. Az a tény, hogy a sértettet hason fekvő pozícióban találták, a vádlott vallomását támasztja alá, mely szerint a sértett leült az ágyra. Amennyiben a sértett a vádlott cselekménye hatására elvesztette volna az eszméletét, nem fordulhatott volna elő, hogy az ágyon ülő pozícióból meg nem határozható időpontban hason fekvő pozícióban került a padlóra. A szakértői vélemények azon megállapítása, hogy a vádlott szorító mozdulata is hozzájárult a sértett halálához nem jelenti azt, hogy a sértett halála kizárólag és egyértelműen a vádlott cselekvőségével ok-okozati összefüggésben következett be. Másodlagosan a védő a büntetés kiszabás körében felhívta a figyelmet arra, hogy a vádlott acting out személyiség, amely nem korlátozta ugyan cselekménye következménye felismerésében, de nyilvánvalóan megkönnyíthette a cselekmény végrehajtását. A vádlott számos betegséggel is küzd, amelyek életét jelentősen nehezítik, a kiszabott joghátrány eltúlzottnak tekinthető. A Fővárosi Ítélőtábla az ügyet a Be.598.§

(2)bekezdése szerinti tanácsülés keretében eljárva bírálta felül, nyilvános ülés kitűzését a biztosított határidőben az arra jogosultak nem kérték. Figyelemmel arra, hogy a védői fellebbezés felmentésre is irányult, a felülbírálat terjedelme a Be.590.§

(1)bekezdése alapján teljes körű. Az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék az eljárási szabályokat maradéktalanul megtartotta. A bizonyítást a szükséges körben és mértékben lefolytatta, melynek alapján megalapozott tényállást állapított meg, mely mentes a megalapozatlansági hibáktól (Be.592.§

(1)bekezdés a)-d) pont), az a másodfokú felülbírálat alapját képezte a Be.591.§

(1)bekezdése szerint. A bizonyítékmérlegelő tevékenység teljes, a mérlegelés során logikai hibát a törvényszék nem vétett. Az indokolási kötelezettségének teljes mértékben eleget tett. Nem osztotta a védelem álláspontját az ítélőtábla a tényállás megalapozatlanságát illetően, a másodfokú eljárásban megalapozottan megállapított tények mellett a bizonyítékok felülmérlegelésére nincs mód, a védő felmentést célzó fellebbezése eredményre nem vezethetett. A védő által felvetettekre az igazságügyi orvosszakértők, dr. Magyar Lóránt Gergely, dr. szakértő 2, dr. Danics Krisztina a

1. jegyzőkönyv
2. oldal lap alján és
3. oldal első bekezdéseiben rögzítetten választ adtak. Abból a körülményből tehát, hogy a sértettet földön fekvő testhelyzetben arccal lefelé fordulva találták meg, nem vonható le az a védő által megtett következtetés, miszerint a vádlott szavahihetősége alátámasztást nyert, és magatartása nem állt okozati összefüggésben a bekövetkezett halállal, ezért felmentésének lenne helye. Hivatkozott a védő arra is, hogy a szakértői vélemények azon megállapítása, hogy a vádlott szorító mozdulata is hozzájárult a sértett halálához nem jelenti azt, hogy a sértett halála kizárólag és egyértelműen a vádlott cselekvőségével ok-okozati összefüggésben következett be. Az elsőfokú bíróság helyesen zárta ki, hogy az ingatlanba más is bemehetett volna, a szakértők a halál okát egyértelműen megállapították, mely a vádlott nyomozati nyilatkozatában foglalt elkövetési móddal létrejöhetett, a szakértők a közvetlen ok-okozati összefüggést ugyancsak kimondták. Okszerűen következtetett az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére, a cselekményt helyesen minősítette. A jogi minősítés körében az ítélet
4. oldal IV. pontjában rögzítettek helytállóak, a vádlott egyenes ölési szándéka megállapítható. A vádlott és sértett kapcsolata már korábban megromlott, a vádlott féltékeny volt feleségére, vélelmezte, hogy megcsalja. A cselekményt veszekedés előzte meg, amely körülmények a vádlott egyenes szándékára utalnak. Az elsőfokú bíróság a büntetéskiszabás körében irányadó bűnösségi körülményeket feltárta. Az ítélőtábla megítélése szerint a törvényszék messzemenően figyelembe vette az enyhítő körülményeket, melyek mellett súlyosító körülmények is állnak. A szabadságvesztés büntetés és a közügyektől eltiltás mellékbüntetés további enyhítésére az ítélőtábla nem látott lehetőséget. A törvényhozó a cselekmény elkövetőjét 5-15 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni, az irányadó középmérték a Btk.80.§

(2)bekezdése alapján 10 év. A 8 év tartamban megállapított szabadságvesztés büntetés szükséges, arányos a cselekmény tárgyi súlyával, és a bűnösségi körülményekkel. Az elsőfokú bíróság pontatlanul jelölte meg az ítélet rendelkező részében az őrizetben töltött idő utolsó napját, valamint nem különítette el a házi őrizetben és a bűnügyi felügyeletben töltött időt, ezért az ítélőtábla azt pontosította, illetve megjelölte. Az ítélet egyéb járulékos rendelkezései törvényesek. A vádlottat az ítélet kihirdetését követően a törvényszék letartóztatásba helyezte, az ítélőtábla az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe a Btk.92.§

(1)és

(2)bekezdése alapján beszámította. A fent írtakra figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.598.§

(2)bekezdése szerinti tanácsülés keretében eljárva a Be.605.§

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben írt pontosításokkal helybenhagyta. Budapest,

1. október hó
2. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke Dr. Fatalin Judit sk. előadó bíró Dr. Kósa Zsuzsanna sk. bíró A Budapest Környéki Törvényszék
3. június hó
4. napján kihirdetett 21.B.96/2018/
5. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.244/2019/
6. számú végzése folytán
7. október hó
8. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Budapest,
9. október hó
10. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Hornyákné Sléder Ágnes tisztviselő