Bhar.155/2019/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(5)bekezdés a) pont] miatt emelt vád alól felmentette, egyben a magánfél által előterjesztett polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasította A pótmagánvádló fellebbezése folytán eljáró Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

1. május
2. napján kelt 28.Bf.8942/2018/
3. számú ítéletével a Pesti Központi Kerületi Bíróság fenti ítéletét megváltoztatta, és a vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk.
4. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés bc) pontjára figyelemmel az

(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében. Ezért őt 1 év 6 hónap börtön végrehajtási fokozatú szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett arról, hogy a vádlott a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén, legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Kötelezte a vádlottat, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő 15 napon belül fizessen meg a magánfél részére 9.985.000 forintot, illetve kötelezte az állam részére külön felhívásra 599.100 forint eljárási illeték megfizetésére. Az ítélet ellen a vádlott és védője felmentés érdekében fellebbezést jelentett be a

1. május 24-i tárgyaláson. Fellebbezésüket nem indokolták. A nyilvános ülésen a pótmagánvádló jogi képviselője az ítélet helybenhagyását indítványozta. A védő a nyilvános ülésen arra hivatkozott, hogy álláspontja szerint kétséget kizáróan nem lehetett volna a vádlott bűnösségét megállapítani. A másodfokú tanács megtett mindent a tényállás teljeskörű feltárása érdekében, ez az ügy jellege, a bizonyítékok korlátozott száma miatt azonban megítélése szerint nem sikerült. A pótmagánvádló - álláspontja szerint nem aggálytalan - vallomását tekintette aggálytalannak és a hiányzó terhelő bizonyítékokat a pótmagánvádló vallomásával igyekezett pótolni, és jogsértő módon értékelte a vádlott terhére. A mérlegelés okszerűtlen, iratellenesen történt. A pótmagánvádló nem tudott arra magyarázatot adni, hogy a kezdetben okirattal lepapírozott kölcsönügyletek közötti időben a visszafizetésekről miért nem készült okirat, és hogy az állítólagos kölcsönkérésekről miért nem készültek újabb okiratok. A másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az ún. p üzletre kért pénzt a vádlott, és ezt találta fiktív jellegűnek, ebben látta azt, hogy a vádlott megtévesztette a pótmagánvádlót. Ezzel szemben a pótmagánvádló nyilatkozatán kívül objektív bizonyíték arra vonatkozóan nem merült fel, hogy a spanyol üzletre kért volna kölcsön, és ezt a vádlott is következetesen tagadta az eljárás során. Kifogásolta azt a megállapítást is, hogy önmagában azért nem tartotta reálisnak a vádlott teljesítésének lehetőségét, mert az ingatlanok egyike sem képezte a vádlott tulajdonát. Az egyik a vádlott néhai nagymamájának, a másik az akkori párjának a tulajdonát képezte. Igaz, hogy tulajdonjoggal nem rendelkezett a vádlott, de ez önmagában nem zárja ki, hogy közreműködhetett volna az ingatlanok értékesítésben, illetve, hogy az ingatlanok értékesítéséből befolyt vételárát a pótmagánvádló felé fennálló tartozás megfizetésére fordíthatta volna. Életszerűtlennek tartotta a másodfokú bíróság azon megállapítását, hogy mivel nem tartalmaztak a szerződések kamatkikötést, így nem volt a jogügyletek során kamatkikötés. Ebben a körben az uzsorás szerződések jellegzetességére hivatkozott, ahol a kamatkövetelést nem szerepeltetik. Arra is hivatkozott, hogy ha az ítélőtábla úgy is látja, hogy a vádlott bűnössége megállapítható, úgy a polgári jogi igény megítélése - a pontos elszámolás hiányában - megalapozottan nem történhet. Elsődlegesen a másodfokú ítélet megváltoztatását és a vádlott felmentését kérte, míg másodlagosan a polgári jogi igény vonatkozásában az ítélet megváltoztatását, és annak egyéb útra utasítását. A vádlotti, védői fellebbezések - nem az általuk célzott okból - alaposak, az alábbiak szerint. A harmadfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú ítélet kihirdetését követően
2. július
3. napjától hatályba lépett a Büntetőeljárásról szóló
4. évi XC. törvény (továbbiakban: Be.). A Be.
5. §

(1)bekezdése alapján a másodfokú- és harmadfokú eljárásra már a Be. rendelkezései irányadóak, míg a Be. 870. §

(1)bekezdése alapján az elsőfokú bírósági eljárást és annak törvényességét a korábban hatályban volt

1. évi XIX. törvény (továbbiakban: korábbi Be.) szerint kellett vizsgálni. A harmadfokú bíróságként eljáró Fővárosi Ítélőtábla a Be.
2. §

(1)és

(2)bekezdés a) pontjára figyelemmel a Be. 618. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontja és
3. b)pontja alapján bírálta felül a másodfokú ítéletét, az első- és másodfokú bírósági eljárást, arra tekintet nélkül, hogy ki, milyen okból fellebbezett. Megállapította, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság túlnyomórészt, míg a Fővárosi Törvényszék teljeskörűen megtartotta a perrendi szabályokat. A Pesti Központi Kerületi Bíróság eljárása során, a Fővárosi Törvényszék által észlelt, a vádindítvány ismertetéséhez, a zár alá vételi indítványról való rendelkezés elmulasztásához, illetve a jogorvoslati jogosultság helytelen alkalmazásához kapcsolódó szabálytalanság merült fel. A Be. 625. §

(1)és

(2)bekezdés a) pontja alapján alkalmazott Be. 607. §

(1)és Be. 608. §

(1)bekezdésében felsorolt - az ítélet hatályon kívül helyezéséhez vezető - eljárási szabálysértést az ítélőtábla nem észlelt, ilyenre a felek sem hivatkoztak. Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság nem tett eleget a korábbi Be. 78. §

(3)bekezdésében írt kötelezettségének, mely a bizonyítás során a tényállás alapos és hiánytalan, a valóságnak megfelelő tisztázására irányult. Az ítélőtábla teljes mértékben egyetért a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megalapozatlansága, a tényállás hiányos, részben felderítetlen és iratokkal ellentétes voltára történő hivatkozásával és annak indokaival. A másodfokú bíróság a vádbeli tényálláshoz kapcsolódóan a bizonyítást a szükséges körben tárgyaláson - kiegészítette, az ügy helyes, ténybeli és jogi megítéléséhez elengedhetetlen bizonyítékokat beszerezte, eleget téve ezzel ügyfelderítési kötelezettségének. A másodfokú bíróságnak a bizonyítás kiegészítésével megállapított tényállása megalapozott, az kizárólag az ítélet kihirdetését követően bekövetkezett körülménnyel egészítendő ki a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontja alapján. Ezen körülmény a tényállás személyi részét érinti, mely szerint a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság

1. március 7-én kelt 2.B.XVIII.809/2018/
2. számú ítélete
3. július
4. napján jogerőre emelkedett. Az így kiegészített és helyesbített tényállás már mindenben megalapozott, az a vádlott tagadásával szembenálló részében is a bizonyítékok okszerű, logikus mérlegelésén alapul, ily módon a Be.
5. § alapján alkalmazott Be.
6. §

(3)bekezdésére figyelemmel a Be. 619. §

(1)bekezdése alapján a harmadfokú eljárásban is irányadó volt. A másodfokú bíróság által ítéletében hivatkozottak teljes mértékben megfelelnek az iratok tartalmának, korrekcióra az kizárólag annyiban szorul, hogy a Kft. cégmásolatából kitűnően a vádlott a cég önálló képviseletre jogosult ügyvezetője és tagja

1. augusztus 26-tól kezdve volt. A bizonyítékok értékelése kapcsán a másodfokú bíróság által felhívottak megfelelnek a rendelkezésre álló vallomások és iratok tartalmának - a fentiekben jelölt elírás kivételével -, iratellenesség - amely az ügy érdemére kihatott volna - nem volt észlelhető. A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat egyenként és összességében értékelve, tényből tényre helyesen következtetett, felismerve, hogy az elsőfokú bíróság az értékelt tényekből iratellenes következtetéseket vont le (földhivatali iratok, gépjármű-nyilvántartás adatai). A másodfokú bíróságnak a vádlott jövedelmi, vagyoni viszonyai tekintetében tett megállapításait teljes mértékben alátámasztják az azok alapjául megjelölt bizonyítékok. A földhivatali adatokból, a gépjármű-nyilvántartási adatokból, a T utcai ingatlanra vonatkozó iratokból, a NAV által rendelkezésre bocsátott adóbevallásokból, illetve a Kft. cégmásolataiból egyértelmű következtetés vonható arra, hogy a vádlottnak nem volt lehetősége a pótmagánvádlótól felvett kölcsönösszeg megtérítésére. Ebben a körben a tanú1, illetve a tanú2 és a tanú3 részéről fennálló állítólagos tartozás tekintetében a másodfokú bíróság által kifejtetteket az ítélőtábla is osztotta. Védőnek a nyilvános ülésen előadott hivatkozása, mely szerint a hozzátartozók tulajdonában álló ingatlanok esetleges értékesítéséből forráshoz juthatott volna a vádlott sem változtat a másodfokú bíróság által megállapítottakon. Nem merült fel olyan körülmény, hogy a vádlott hozzátartozóinak szándékában állt volna az ügyben felmerült ingatlanok oly módon történő értékesítése, hogy a befolyt összeget a vádlott rendelkezésére bocsátották volna. Márpedig a vádlott a tulajdonát nem képező ingatlanok esetleges értékesítéséből származó összegre nem jogosult. Lényegi körülményként értékelte a harmadfokú bíróság is a sértett sérelmére elkövetett cselekmény büntetőügyéből a másodfokú bíróság által rögzítetteket. A Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság 2.B.XVIII.809/2018/
2. számú ítéletével megállapítottak és a büntetőügy iratai szintén alátámasztják, hogy a vádlottnak nem volt fedezete a pótmagánvádlótól kölcsönvett pénzösszeg visszafizetésére, az általa teljesített, a tartozás teljes összegéhez képest kisebb összegnek tekinthető visszafizetések a vádlott mások felé fennálló tartozásai részbeni rendezését követően fennmaradó összegből voltak lehetségesek. Helyesen járt el a másodfokú bíróság, amikor a vádlott által visszafizetett összegek tekintetében a reá nézve legkedvezőbb összeget állapította meg a tényállásában, figyelembe véve az ebben a körben rendelkezésre álló írásbeli dokumentumokat. Az a védő által sérelmezett körülmény, hogy a kölcsönszerződések írásba foglalására sor került, míg a visszafizetésekére nem, nem teszi megállapíthatatlanná azok mértékét, különös tekintettel arra, hogy maga a pótmagánvádló is elismerte azok megtörténtét. Ebben a körben helyes volt a másodfokú bíróság azon eljárása, hogy a legkedvezőbb összeget fogadta el tényállása megállapításakor. Rámutat a harmadfokú bíróság, hogy a visszafizetések írásba foglalásának elmaradása nem feltétlenül csak a kölcsönadó érdeke lehet. A pótmagánvádló akár le is tagadhatta volna bármilyen visszafizetés megtörténtét, azonban nem ezt tette, ezzel is erősítve szavahihetőségét. A vádlott ezzel szemben az írásbafoglalás elmaradásával akár nagyobb összeg visszafizetésére is hivatkozhatott, a ténylegesen megtörténtnél. A védőnek a kamat másodfokú bíróság általi elvetésével kapcsolatos álláspontja megalapozatlan. A kölcsönszerződések közül egy esetben kamatkikötésére is sor került. Ez azonban cáfolja a védő azon gondolatmenetét, hogy a szerződéseken azért nem szerepelt kamat, hogy elkerüljék az esetleges uzsora látszatát. A törvényszék által a kamat tekintetében kifejtettek teljes mértékben logikusak és megfelelnek az iratok tartalmának. A vádlott által hivatkozott kamatmérték nem áll összhangban azzal a nyilatkozatával, hogy mely kölcsönszerződések aláírására került sor a kamat leplezésére. A másodfokú bíróság által levezetett számítás helyes. Iratellenes a védő azon érvelése is, hogy a pótmagánvádló nyilatkozatán kívül nincs egyéb bizonyíték a p ügyletre hivatkozásra. A vádlott által a pótmagánvádló részére megküldött p nyelvű iratok is alátámasztják a pótmagánvádló ebben a körben tett vallomását. A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok részletes értékelését követően indokát adta, hogy miért vetette el a vádlott védekezését, s fogadta el a pótmagánvádló tanúként tett nyilatkozatát, az azt alátámasztó okirati bizonyítékokkal egyetemben. A bizonyítékok értékelése tekintetében kifejtett indokolása logikus, rendkívül részletes és alapos, az abban kifejtetteket a harmadfokú bíróság is osztotta. Erre való tekintettel a védőnek a másodfokú bíróság mérlegelő tevékenységét támadó fellebbezése nem foghatott helyt. Az irányadó tényállásból a másodfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és a cselekménye minősítése is törvényes. Helyesen járt el a másodfokú bíróság, amikor a vádlott cselekményére a Btk.

(2)§ alapján az elbíráláskor hatályos Btk.-t alkalmazta. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjára vonatkozó kedvezőbb szabályozásra figyelemmel ezen eljárása megalapozott volt. A másodfokú bíróság a büntetés kiszabása szempontjából lényeges valamennyi körülményt hiánytalanul feltárta, azok megfelelnek az 56/2007. BK véleményben írtaknak. A másodfokú bíróság által alkalmazott büntetés arányban áll a vádlott cselekményével, az enyhítő és súlyosító körülmények arányával, az alkalmas mind a generális, mind a speciális prevenció elérésére. Törvényes a feltételes szabadságra bocsáthatóságra vonatkozó rendelkezés is. A védőnek a polgári jogi igény megállapításának tévességére vonatkozó hivatkozása megalapozatlan. A másodfokú bíróság a vádlott által okozott kár összegét tényállásában meghatározta, így a Be. 571.§

(2)bekezdése alapján ezen összeg mértékéig a polgári jogi igényt el kellett, hogy bírálja. Helyesen járt el a törvényszék amikor a megállapított kár összegének megfelelő összeg megfizetésére kötelezte a vádlottat és az állam javára fizetendő illetékre vonatkozó rendelkezése is törvényes. Nem rendelkezett azonban polgári jogi igény ezen megállapított összeget meghaladó részéről, így nem merítette ki annak mértékét. A harmadfokú bíróság ezt a Be.560.§

(1)bekezdés l. pontja alapján pótolta. Mindezekre tekintettel a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a polgári jogi igény tekintetében a Be. 624.§

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyéb rendelkezéseit - helyes indokaik alapján - a kihirdetését követően bekövetkezett tényekkel kiegészítve, a Be.

1. §-a alapján helybenhagyta. Budapest,
2. október
3. dr. Magócsi István sk. a tanács elnöke dr. Feledi Tamás sk. előadó bíró dr. Raczky Katalin sk. bíró A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 28.Bf.8942/2018/
4. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 5.Bhar.155/2019/
5. számú ítéletében írt változtatással
6. október
7. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
8. október
9. dr. Magócsi István sk. a tanács elnöke